Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)
1940-03-17 / 63. szám
» 19 4 0 március 17. ELlENZfK itíáijwűltí..'! l'* / Kedves tö az újságíró éleiből Demeter Béla ielotvasása a Népkisebbségi Ufságiró Egyesület március 12,-j közművelődést előadd són A Népkisebbségi Újságíró Egye sülét március 12-i közművelődés előadásán Demeter Béla az alább nagysikerű karcolatokat olvast; fel: Mélyen Tisztelt Hallgatóság! A műsor szerint, „Egy újságíró naplójá ból“ — kellene ma este érdekes, változatos és színes1 emlékeket idéznem. Szives engedel műkkel azonban már most, — rövid felolva sásom elején -— bejelentem, hogy a naplova valami baj történt. Talán egy héttel ezelőtl kaptam e megtisztelő felhívást s nyomhat meg is kellett jelölnöm a címet. Ez jutotl eszembe s a'napló igy került a ma esti mii sor hirdetésébe. Néhány nap múlva azonban rendező barátaim már érdeklődtek, vájjon mit is tartalmaz az a napló? Megfeledkeztem arról, hogy az újságírók előtt mindég vigyázni kell a szóra s őszintén igy válaszoltam: mí%rel újságírói tevékenységem elsősorban politikai területen mozgott, ezeket tudnám a legkönnyebben idézni! Ennyi éppen elég volt ahhoz, bogy Walter Gyula ijedten megkérjen, mindenről, csak „politikáról“ ne beszélj! Higyjék el nekem, hogy egy pillanatig sem gondoltam valami propaganda beszédre, vagy ehhez hasonló megnyilatkozásra, mindössze nehány politikust szerettem volna úgy bemutatni, úgy ahogy találkoztam velük s ahogyan közvetlen közelről, újságíró szemmel láttam őket. Mindezeket ki akartam egésziteni nehány érdekes epizóddal, amelyek rávilágítottak volna a híranyag s az újságcikkek megszületésének gyakran izgalmas körülményeire. Sajnálom, hogy jóhiszeműségem áldozatává váltam, de komolyan fogadom, hogy a jövőben kollégáim előtt olyan óvatos leszek, mint egy diplomata. Pedig nem is lett volna érdektelen elbeszélni néhány érdekes történetet. Tiz évvel ezelőtt Szász Endre volt á szerkesztőm s egy délután öngyilkossági esetre figyelmeztetett. „Menjen ki a hely színére, — mondotta — s irja meg egy színes riportba.“ A következő pillanatban már útban is voltam a külvárosi sötét utca felé, ahol félóráig kerestem a jelzett házszámot. Az ajtóban idősebb, — mondhatnám boszorkány külsejű asszonyság fogadott 8 rikácsoló hangon támadt rám: „Gyilkos, gazember, mit keres itt? Még ide mer jönni? Maga tette el láb alól! Menjen a bonctani intézetbe! Most már nézheti!“ Aztán becsapta maga után az ajtót s én ott maradtam a küszöbön. Az újságírói észjárásnak azonban ennyi is elég volt ahhoz, hogy megfejtse a rejtélyt. Az öngyilkos bizonyára leány lehetett, akit udvarlója elcsábított s emiatt menekült a halálba. A bonctani intézetben van, tehát meghalt. Engem viszont a lelketlen férfiúval tévesztett össze. Innen a bonctani intézethez rohantam, ahol a szolga vállvonogatva, egykedvűen szólalt meg: „Mit tudom én, mi történt vele! Én csak a halottakat látom. Ők viszont nem beszélnek.“ Az esetről másfél hasábot írtam, amit a szerkesztő azzal dobott vissza, hogy hol hagytam a búcsúleveleket? — Szerkesztő Ur kérem, — mondottam izgatott hangon -—, nem hagyott búcsúleveleket. — Nekem az»án hiába mondja — inkább lusta volt utánainézni! —• jegyezte meg zord | hangon. Egy fél óra múlva három hasáb g benne a búcsúlevelek, — itt legyenek az aszta- í lomon! j Bizony, egy félóra múlva már a búcsúié- ; veleket is megírtam, ahogy ilyen esetekben i általában szokás. „Gondolhatod, mennyire í fáj, hogy itt kell téged hagyjalak... de Te ! ... Te . . . tudod ... j Másnap reggel Désre utazva, az egyik fül- ,* kében két idősebb uriassizonnyal ültem együtt. Az egyik újságot vesz elő és hangosan olvassa a cikkemet. A búcsúlevelet talán kétszer is. Aztán mindketten könnyeztek, mintha közeli hozzátartozójukról lett volna szó s az idősebbik, aki talán már a 70 felé közeledett, kézlegyintéssel tett pontot az öngyilkosságra: — Ugy-e, mindég mondtam, hogy ezek a mai férfiak . .. * Mélyen Tisztelt Hallgatóság! Ha Walter Gyula barátom nem fogadtatja meg velem, hogy elállók a politikai emlékektől, azokról is mondanék néhányat. A Szentimre ünnepségek alkalmával történt, hogy lapom kiküldött Budapestre. És, hogy minden bizonnyal odautazzam, 200 társas utast is el kellett kalauzolnom, akiket egész utón azzal hitegettem, hogy Budapest legelőkelőbb szállóiban lesznek elhelyezve, őszintén megvallva, én sem gyanítottam, hogy az. első éjszakámat azzal töltöm Budapesten, hogy szalmazsákokért telefonálok, mert a Lónyai-utcai gimnázium üres termeinek padlózataira mégsem fektethettem 200 utitársamat. Az ünnepségeken részt vett Siucero Alajos bihoro3, pápai legátus s az előkelőségek sorában ott láttam gr. Apponyi Albertet is. Meginterjúvolom őket, adtam ki magamnak az utasítást, de minden huzgolkodásoin ellenére, amit több más országból érkező kollégával együtt tettem, sehogy sem sikerült. Végül gondoltam egyet: az ünnepség végén az autósorhcz sétáltam; megtudtam melyik az Apponyi autója s szó nélkül beültem. A rám bámészkodó sofőrnek fölényesen csak any- nyit mondtam: A kísérethez tartozom! A pápai legátus Apponyi Alberttel már csak 10 lépésnyire lehettek a gépkocsitól, amikor egy detektív, aki az előkelőségekre vigyázott, erélyesen felszólított, hogy lépjek ki az autóból! Végrehajtásra azonban nem kerülhetett sor, mert Apponyi leintette s magával vitt lakásáig, — útközben nyilatkozott, amit oly büszkén tettem le a szerkesztőm asztalára! Elmondhatnám azt isi például, hogy évekkel ezelőtt a kolozsvári Fürdő-utcában majdnem az életembe került egy miniszterelnök meginterjuvolása. Úgy tudtam hozzájutni, hogy induló autójának lépcsőjére kapaszkodtam s a kis Szamoshid fordulójánál majdnem a karfának vágott. Még volt egy hasonló életveszélyes esetem, de ezúttal a gutaütés fenyegetett. 10 évvel ezelőtt Mironescn elnökletével a kormány valamennyi tagja Kolozsváron járt. Az állomáson a kormányfőt s 11 minisztertársát, illetve alminiszterét interjúvoltam meg. Nálunk, a sajtóéletben, az ilyesmi, ritka bajnoki teljesítmény! Magamtól eltelve, igyekeztem a szerkesztőségbe s mondtam gépbe a legfrissebb politikai csemegéket. Izgalmamban az egész éjszakát átvirrasztottam? hogy az első friss lappéldányhoz hozzájussak. 11 miniszteri nyilatkozat a nevem alatt! És reggel kétségbeesve látom, hogy a nevem kimaradt! Vájjon mi történhetett? Mégis csak furcsa, hogy igy elbánjanak az emberrel. Na, várhatnak tőlem politikai nyilatkozatokat! A főszerkesztő vigasztalásképen megsúgta az ügyben lefolytatott vizsgálat eredményét: „A tördelő azt mondja, hogy egyik kollégája, — valószinü- leg irigységből -— kihúzta a nevét.“ * j Mélyen Tisztelt Hallgatóság! Ha már a naplómról egyáltalán nem beszélhetek, — vájjon mivel húzhatnám ki a még rendelkezésemre álló nehány percet? Vidám előadónak tüntetett fel az egyik, estélyünket beharangozó lap, bár vajmi kevés érzékem van a humor iránt. Az újságírók hivatásáról, szerepéről és jelentőségéről viszont talán 5 vagy 6 rövid előadás hangzott el az ehő estély megnyitóján. Talán magáról a szerkesztésről beszélhetnék, — ami aligha ismeretes a nagyközönség előtt. A közvélemény minden olyan embert, aki egy lap szerkesztőségében dolgozik, „szerkesztő urnák“ titulál. A valóságban azonban minden lapnak C3ak egy szerkesztője van, akit munkájában a* segédszerkesztő támogat. A többiek fő- munkatársak, munkatársak, riporterek, vo- lontőrök, illetve kezdő riporterek és tudósíCsak kél mid van arra, hogy feeiy íny eredmény! mula-tiasson fel; 1. Hogy íöö2í€l aűjnnlÉ cl. 2. Hai« c^üKitejiísüh ü »sdílségeSíei. NATIONAL Kefjiisartor-küssxa slKerret oldja meg ®zt * problémát. Kötelezettség nélküli bemutatók a romániai vezérképviselet által: NICOLAE IVANOVICI S-rii Baoupoşti, Calea Vioteriei No. 25. — Telefon 40630. tók. De a nagynyilvánosságnak arról sincs fogalma, hogy a szerkesztés milyen súlyos és felelősségteljes nagy feladat. Lehet valaki kitűnő ujságiró, szemfüles és zseniális riporter, de ez még korántsem jelenti azt, mintha szerkesztőnek is megfelelne. A lapszerkesztő az, aki a lap irányvonalán őrködik, figyelemmel kiséri az összes közéleti és társadalmi megnyilvánulásokat, a közönség igényeit, a gyakran oly ellentétes érdekeket s azokat igyekszik közös nevezőre hozni. Ezért van az, hogy rengeteg írás, amit a lap munkatársai beadnak, gyakran más beállításban lát napvilágot, — mint ahogy azt megírták, vagy egyáltalán kigondolták. A szerkesztő tudja a legjobban, hogy a betű ölhet és felemelhet. Felelőtlen hírekkel máról-holnapra intézményeket, embereket tehetnek tönkre, de ugyanakkor névtelen emberekből is közéleti nagyságokat alkothatnak. Mindezeken túl azonban a szerkesztésnek rendkívül súlyos a technikai része is. És itt elsősorban a sajtóhibákra gondolok. Azokra a sajtóhibákra, amelyek bizony lapinegszüné- sekhez is vezettek. Városunkban is előfordult hasonló eset. Különös és bizonyos mér- tékig érthetetlen azonban, hogy maga az olvasó ritkán fedezi fel a hibákat. Erdélyben talán mindössze 3—4 vidéki sajtóbogarász él, akik időnként dörgedelmes hangú leveleket imák a szerkesztőknek lapszám és oldal szerint feltüntetve a kiáltóbh hibákat. Az a nehány sajtóhiba azonban, amit az alábbiakban ismertetek; nemcsak a szerkesztőknek, hanem még a sajtóbogarászoknak is elkerülte a figyelmét. Én is csak úgy jutottam hozzájuk, hogy leakasztottam az egyik lap szerkesztőségének faláról, — ahol nehány hő- humoru barátom rendszeresen kivágja a sajtó „csodabogarakat“. 1. Legfurcsább betörés, — olvassuk a címet s utána a szöveget: „London: A legszokatlanabb betörést Montijaiból jelentik, ahol a tolvajok egy koporsógyárból három, — egyenként 20 font értékű koporsót loptak. A rendőrség most a halottak körében keresi az orgazdákat.“ 2. Valószínű, hogy az ujságiró orvostudományi jártasságát akarta bizonyítani, amikor ezt a megállapítást tette: „A rák egyébként és szerencsére nemcsak, mint betegség, hanem mint eledel is rendkívül népszerű.“ 3. Egy cdm: „Elfogták a baromfiak barátját.“ 4. Az sem éppen megvetendő eset, amikor az egyik lap szerint csárdást táncoltattak a rablók áldozataikkal. A hir pedig igy szól: „Később erőszakoskodni kezdtek, — már t. i. a rablók —, mire Varga János 75 éves édesanyja kiszökött a házból, lóra pattant és a csendőrökért nyargalt.“ 5. Az utolsó orániai hercegről szól az az újsághír, amely szerint Bernét herceg kijelentette, hogy az újszülöttről vagy az újszülöttekről ő akarja az első felvételt készíteni. Bernát herceg szenvedélyes filmamateur és A hadsereg felszereléséért A hadseregnek sok pénzre van szüksége. Jegyezzetek tehát hadseregfel. szerelés} pénztárjegyeket (bonokat)t amelyek minden nap a hivatalos órák alatt a nagybankoknál, valamint a pén/ugylgazgatóságnál jegyezhetők, ahol az ehhez szükséges űrlapok (blanketták) is kaphatók. Ezek a kötvények a legkedvezőbb feltételű állampapírok, mivel 4.§ sz.-í Zalákkal kamatoznak. Jegyezhető három, vagy ötéves iejáratu bon, ahogyan a jegyzőiéi akarja. Hat hónap múlva az állam a jegyzett összeg egyötödét (20 százalékát) visszafizeti, mig a károm, vagy ötéves határidő lejárta után az egész összeget. ( Hat hónap múlva az esedékes 20 sázslékos részlettel és a szelvény ősz- szegével adó fizethető az államnak, tartománynak, vagy a községnek. Akinek a lejárat előtt pénzre vart szüksége, a Banca National ától a névérték 70 százalékának megfelelő lombardkölcsönt kaphat bonjaira, ugyanilyen kamat mellett. Minden román állampolgár, aki az ország érdekét szivén viseli, kötele? pénzével elősegíteni a hadsereg felszerelését. Cíuj (Kofczs) megye prefektusa MANOLE ENESCU ezredes. kastélyában valóságos házimozit szereltek fel. A trónörökösnő férje mozgóképet akart készíteni a gyerekről, jóformán abban a pillanatban, amikor megszületett. 6. A kanári madár koszorúja azonban szia- te a sajtóhibák képzeletét is fölülmúlja. Eszerint Varacrusbói jelentik, hogy Klara Molonis, egy varakruzi gazdag kereskedő özvegyének kedvence egy kanári madár volt. Nemrégiben az özvegy egy autószerencsétlenségnél olyan súlyosan megsebesült, hogy az orvosok kötelességszerüen figyelmeztették állapotának súlyosságára. A beteg asszony a halála előtti órában azt kérte, hogy kedvenc kanári madarát magával vihesse a sírba. Férje, bár neki is kedvence volt a kanári! madár, megígérte feleségének, hogy megöli az állatott s mellé teszi a koporsóba. Klara Molonis ezután a beszélgetés után egy pá^ órával csakugyan meghalt s a rokonok értesítették a hatóságokat halott kívánságáról. A hatóság nem engedte meg, hogy1 megöljék és a koporsóba tegyék a kanári madarat. Ez megmentette a kis madár éle- ’ tét. A kanári nevében azután a férj szép, nagy koszorút tett le Klara Molonis sírjára. 7. Apróhirdetésben volt olvasható: Falura kerestetik egyedül álló polgárasszony, áld; egy teljesen magányos fiatalember szerény, háztartását ellássa. Kövér, nagy, szakácsnő nem kell. Öregebb, szerény polgárnénike azonban levélben válaszoljon!! 8. Az egyik várad! lapból vágták ki ezt a kis nyílttéri anyagot: „Nem felel meg a valóságnak tehát, hogy én a Rollinger malom-) nál nadrágzsebemben dugott késsel fenyege-' tő állást foglaltam volna Muntean kontrolor úrral szemben. Nagyvárad, 1937 május 12. Tisztelettel: özv. Jéger Ignáené.“ 9. A legklasszikusabb csodabogár közé tartozik az az egyik kolozsvári lapban megjelent bir is, mely szerint az egyik miniszter este áramvonalas motorcsolnakkal tért visz- 8za a fővárosba. (Ehhez a hírhez a lap egyik szellemes munkatársa aszfalton rohanó mo- torcsolnakot rajzolt.) t 10. Az egyik aradi lapban viszont ugyancsak nyilttérben közli 150 borbélymester, hogy tiltakoznak az ellen, hogy 1. „a mi vendégeink szörnyetegek volnának, 2. hogy sebes és vérző arccal távoznának tőlünk a „műtét“ után.“ 11. Kóbor Tamás 70 éves jubileuma címen viszont ezt olvashatjuk: „Vasárnap a magyar iró és Ujságirótestületek Kóbor Tamás születésének és írói működésének 70-ik évfordulóját ünepelték.“ 12. A vidéki hírekből került ki ez a tragikus eset: Simon Rezső volt főhadnagyot egy szekér elütötte, mig jobblábát a világháborúban elvesztette.“ 13. Megint egy cim: „9 évig furdalt a lelkiismeret egy gyilkost.“ 14. A sztratoszféra repülő Piccard profes2- szort sem kímélte meg a szerkesztő figyelmetlensége. A bir igy szól: Pikkárd profesz- szor 1940. tavaszán hocsájtkozik csodálatos földalatti léggömbjével 10.000 méterrel a í tenger színe alá. (Az ujságiró megjegyzése: Ezután mar csak tengeralattjáróval utazhat a stratoszférába.) 15. Focim a lanban: „Aki 10.000 leánnyal érinkezik távbeszélőn.“ 16. Az egyik nöegyleti kommünikéből ragadjuk ki ezt a sort: „Hozza el mindenki magával a szivét erre a szép alkalomra,“ 17. Keretes apróhirdetés szövege: „Egy öreg, de életvidám ló eladó Livadán. Ajánlatokat csárdás jeligére.“ 18. Egyes szerkesztők viccrovattal is kellemesebbé akarják tenni lapjuk olvasását. Házassági évforduló alatt közölte tehát az alábbi viccet: „Feleség: Mire gondolsz most, amikor házasságunk 20 éves évfordulója van? Férj: Arra. hogy ha az első héten megöltelek volna, akkor már résen szabadlábon lévő boldog ember lennék.“ I ‘T Mélyen Tisztelt Hallgatóság! Elnézésüket kérem, hogy türelmüket ilyen hosszú ideig igénybe vettem. Nem szeretném azonban, hogyha a sajtóelirások esetleg jelenlévő felelősei — megneheztelnének. Éppen ezért azzal búcsúzom, hogy az általam szerkesztett lapban is jelent meg egy ideillő sajtóhiba. Gvö- nyörii. hatalmas, komor fehér magvar bikát ábrázolt az a fényképfelvétel, amelv alatt a következő szöveg derített meg: „E, M. G. E. által behozott tenvészliba.“ á
