Ellenzék, 1940. február (61. évfolyam, 24-48. szám)

1940-02-10 / 32. szám

/ 9 4 O îtib* úát I Ű. /: /. /. B /V £ JÓ K Böjti hangulat Miiidea farsangnak megvan a böjtje, aiondja egy ősi közmondás. Kár, hogy nem tilsa még hozzá ezt a kívánságot: rövid far­sangnak legyen rövid a böjtje és kese™ far­sangnak legyen még keserűbb a böjtje. De hasztalan. A bojt mindig egyformán bosszú és a következetes hivő számara változatla­nul szigorú. Úgy látszik, az ember inkább a böjtöt, mintsem a farsangot érdemli meg. Ma különösen, amikor a világ nagy tende­rein a legszörnyiihb megpróbáltatások áldo­zatául dobja magát, ki tudja, igazság, vagy jogtalanság orvén. Mindenesetre stilszerü volt, hogy az embereknek szinte eélzatosan tegnap csak rövid farsang jutott és a hosszú böjt a világ gazdasági helyzetének adandó nehézségei miatt rendesnél is nehezebb, szi­gorúbb, izgatóbb, fosztogatóid) lehetősége. Már valósággal büntetés. Alig, hogy Eu­rópa része belekóstolt a háború közvet­len bajaiba, máris szökőárban ugrottak fel az árak. A nagy világháború idején egy-két esztendőbe telt, amíg egyes árucikkek apa­dása miatt részleges árdrágulás következett be. Most az európai háborúnak még csak hatodik hónapjában járunk és máris el nem apadó panasz zug világszerte az, általános, legtöbbször nem igazolható drágaság miatt. Ami csak a világháború derekán jelentke­zett és akkor is inkább a körülkerített köz­ponti hatalmaknál, most már javában vi­rágzik a beszerzési jegyek rendszere, majd­nem általánosan. Oly semleges állam, mint Olaszország, amelynek hajói minden irány­ban járnak, már korán bevezette a husje- gyet és miként Franciaország, ő is csak most enyhített a kávéiaségen. Angliából pedig az a meglepő hir érkezik, hogy legközelebb érvénybe lépnek a „hnskönyyek“. Pedig Anglia a tenger Ura és nemcsak politikai, hanem gazdasági tekintetben erősen össze­kovácsolt világhirodalmi egység. Úgy látszik, nemcsak szokványos, hanem gazdasági böjt­re is be kell rendezkedni, holott az európai háború előtt alighogy néhány éve kezdtük csak elhárítani a gazdasági válság legkéz- ügybe eső romjait. Pedig. az ipari és mező- gazdasági termékek árviszonyát sem tudtuk még egészséges arányba illeszteni és a leg- " fontosabb szükségleti tárgynak ára sem szál­lott le még egészen a jogosult világ-paritás szintjére. Nem beszélve, hogy megoldatlan maradt a pénzrögzités, valamint érefedezet ügye, S lám, itt vagyunk megint az uj élet- keserítő gazdasági gondokba nyakig merül­ve. Talán tüneti jelentőségé van, bogy a gazdasági válságból iegeslegelőször kiszaba­dult Finnország, miután kevéssel később a maga részéről a pénzügyi válságot is megol­dotta, hiszen egyesegyediil fizette ki az kaiénak e? más hitélező államoknak összes adósságait, ma talán történelmének legna­gyobb -politikai és gazdasági katasztrófájá­nak küszöbére érkezett. Szóval itt van a böjt minden tekintetben, itt van a kalen­dárium böjtje, itt az erkölcs böjtje, és talán a legnagyobb világtörténeti bojt kezdete. Amelyről 30 év előtt senki sem álmodott, Mert a hiszékeny és gyermekded emberiség a legközvetlenebb tegnapig meg volt győ­ződve, hogy minden háború csak rövid lefo­lyást!, a békeszerződés egy re sűrűbb és egy­re engesztelőbb ős a szükséges változások nem az emberi élet gyökeréig szállanák már le, hanem csak felszínét hullámoztálják. ilyenkor, hamvazószerda táján püspöki le­velek és a böjti szentbeszédek figyelmeztet- nek: Emberek vagyunk, porból lettünk és porrá kell váljunk. Memento mori: gondolj halandó voltodra, ez az idoszet ü jelszó. Ä püspöki és szószék! pátosz megragadja ezt a fenseges alkalmat az emberi hunok osto- rőzására, Ismételten halljuk, hogy a társa­dalmat, az erkölcsöt, az érzelmi és szellemi világot rettenetesen rágják förtelmes bűnök és mind ama szomorúság, amely esőstől sza- kad le az emberiségre, most Isten érthető büntetése. Szóval az egyház nem elégszik meg, hogy a háborús hírek emlékeztetnek halandó voltunkra, még pedig a gyors és tö­meges halál pillanataira, nem elégszik meg az emberi magatartás bűnös voltának ama közvetlen adalékaival, amelyek állandóan és mindenütt a világon e tótágast álló időben H szerencsétlen emberiséget körülsebzik. De vájjon van-e baszna és jogosultsága most a böjti megrovásoknak? Vájjon az egyes em- ber magatartása idézi elő az ilyen katasztró- iákat es^ nem-e az emberiségé, amelyben va- mennyien benne vagyunk? Csakugyan, a mérzetes s válságos életvitel csak akkor ;■«. ha senki ember nem veszélyezteti a :k ember életét és viszonylagos boldog­ít::!. Ha nagyon szigorúan vizsgáljuk a uelgokat, amelyekben úgyszólván nyom nél­kül eltűnik a rossz ember ténye, akkor súg. vá bevallhatjuk magunknak: nem is veszé­lyeztetni. Ritka kivétellel a legtöbb ember békében akar élni a másikkal, csak verse- űyezve, nem pedig éíeíhalál küzdelemben biztosítani a maga fennmaradását más em­berrel, a természettel, az emberiséggel és LEVÉLPAPÍROK, egysíetStij & választékosabb kivitelig, legolcsobbla Ellenzék könyvosstá svában, Cl tik Plata LtalriL - - ~~ PARIS, február 9. (Rador.) A Petit Párisién jelentése szerint Daladier a francia parlament hadügyi bizottsága előtt, fcímtár 14-én beszámolót mond. Szerdán es­Hfónmafásí tarf&ttaü <t párisi orosz kereskedelmi h€p?ise el irodáiban Tiltakozott a szovjet nagykövet a francia kormánynál MOSZKVA, február 9. (Rador.) A T ASS távirati ügynökség* jelentése* Február 3-ón délelőtt 9 óra 30 perckor közel 100 személy hatóit; be a párisi orosz kereskedelmi képviselet irodáiba. A szolgálatban levő tisztviselő meg tudta, hogy házkutatásról van szó, melyet a párisi rendorpreíekíus szóbeli parancsára foganatosítanak. Miután elvágták a telefonvonalat, Fvstralov hi vatalfőnök lakását és irodáját, tiltakozása dacára, átkutatták. A házkutatás során számos iratot lefoglaltak és az Íróasztalok fiókjait, valamint a pénz» szekrényeket erőszakkal felnyitották. A hivatalba érkező személyzetet, letar­tóztatják és lakásukra kisérték, ahol szintén házkutatásokat tartottak. Ugyan akkor a párisi volt szovjetorosz iskola székhazában levő orosz futuris-t uta zásí iroda helyiségeiben is házkutatást tartottak. Később szabadlábrahelyez- tek egy letartóztatottat. Suritz párisi orosr nagykövet a házkutatásról kapott értesülés után nyomban tiltakozott és arra kérte a rendőr közegeket, adják vissza a lefoglalt iratokat és nyomban távozzanak. Miután a rendőrség kérel mét elutasítóita, Suritz délután 5 órakor a rendőrségi eljárás ellen a francia kormánynál tiltakozott és a házkutatások folytatásának felfüggesztését, va­lamint az összes iratok visszaadását kérte. AMIRŐL ERDEMES ÍRNI ÁLDOZZUNK AZ EMLÉKEZÉS OLTÁRÁN1 _ KOLOZSVÁR, február 9. Felejtsük el néhány pillanatra, hogy véres szenzációkat közölnek a távirati irodák je­lentései! Kapcsolódjunk ki a világesemények forgatagából, hogy meghatott figyelmet szen­telhessünk két rövid napihirnek, amelyek most láttak napvilágot az erdélyi lapok ha­sábjain. Az egyik kolozsvári vonatkozású. Rövid budapesti jelentés arról számol be, hogy a magyar fővárosban Árkossv Lajosné emlékezetének hódoltak egy nőegylei! Hő- adás keretében. Még a mai gondterhes idők­ben sem szabad észrevétlenül hagynunk ezt a híradást. Felelősségérzésünk is megszólal, amikor megállapítjuk, hogy ha valaki, úgy Árko :sy Lajosné igazán rászolgált arra, hogy emlékét szeretettel őrizzük meg. A bázsengárdi temetőben alussza örök ál­mait ez a lelkes nagyasszony, aki nemes éle­tében minden jótékonysági és nőegyleti moz­galom élén állott. Kezdeményezője, gvakor- lati intézője cs végrehajtója voit a r.oegy- leti mozgalmaknak. Kisebbségi életünk leg­nehezebb éveiben szólaltatta meg a magyar társadalom lelkiismeretét és bízvást állíthat­juk, hogy kiapadhatatlan tetterejének hatá­sa még ma is érződik egyre nagyobb kere­tek között gyönyörű eredményekkel műkö­dő nőegyleteink munkájában. Äikoßsy Lajosné volt az, aki az impérium- változás után az első magyar bált a jóté­konyság szolgálatába állította. Pedig egyéni­ségélő) távol állott minden zajos mulatság, farsangi vigság! De érezte, hogy a jóté­konysági mozgalmaknak legerősebb anyagi alapot akkor lehet teremteni, ha mulatsá­gainkat erkölcsi testületeink nemes céljainak segélyezésére fordítjuk. Kolozsvár magyar társadalmának ma is élénk emlékezetében Daladier beszámol a francia parla­menti bizottságoknak a kafomssi és diplomáciát kérdésekről le a miniszterelnök a punoméul külügyi bi­zottságának elnökét fogadta. Valószínű, hogy a katonai kérdések le tárgyalása után feb­ruár 15-én Daladicr diplomáciai ügyekkel kapcsolatban is beszámolót mond Árkos y Lajosné emlékezete —a budapesti nöegyieíi eíőadá» son* —* Meghalt a magyar rovás-irás utolsó népi ismerőle történelemmel szemben. De az ember fölött állanak a kollektiv tényezők. F.zek dönte­nek, mert ezek ma súlyosabbak és hatalma­sabbak s az irányzat a közösségi elgon­dolások felé mutat. Bíinös-e az egyes em­ber, büntetést érdemel-e? Szabad-e pálhosz- szal is lesújtani? Ám de ne folytassuk to­vább e végzetes és sötét elmélkedést. Ve­gyük tudomásul a tényeket, melyeknek teá­éi ez a jótékonycéíu táncmulatság. Az unitá- mis koliégi um tornatermében vonult fel a magyar társadalom szine-java, hogy az éhe­zők és árvák könnyeit szárítsa fel az igy be­gyük jövedelem segítségével. Lelkessége, öt­letessége legközelebbi környezetét is mindig csodálatba ejtette. Nem volt olyan jótékony- sági magyar mozgalom, amelyből ne vette volna ki a részét. A régi szigora erkölcsök szellemében nevelkedett nagyasszony nem is­mert akadályokat. Benne nem volt meg az Örök magyar hiba, hogy lelkesedni tudunk nagy tettekért, de visszariadunk a végrehaj­tás nehézségei előtt. Bátorította a csüggedő- ket, elhárította az akadályokat, ha kellett, szép szóval és ha úgy hozta magával a szük­ség, parancsoló eréllyel. Közel két évtizeden át dolgozott erkölcsi eszményeinek gyakor­lati sikerek utján való diadalra juttatása ér- dekében. Az ő kezdeményezésére vette át a kolozsvári Központi-Szállodát és éttermet is a Szociális Misszió, hogy az igy szárma­zó jövedelmet is jótékony célokra lehessen fel­használni. Maga vezette a nagy üzemet. Nincs az n férfi, aki több erélyt tanúsítha­tott volna ebben az idegőrlő munkában. En­nek köszönhető, hogy a Központi-Szálloda és étterem ma is a női misszió kezelésében van és egyik virágzó jövedelemforrását képezi. Ez a sok munka, az állandó idegfeszült­ség és pihenés nélküli élethajsza végül is megtörte a fáradt szervezet ellenállását. Ár­kossv Lajosné, aki egész életét a közügvek szolgálatába állította, kénytelen volt megfo­gadni orvosai tanácsát és a Szociális Misszió nagyváradi otthonának csendjében keresett gyógyulást. Itt látogattam meg annakidején és ma is fülemben csengenek szavai, ame­lyek a régi eréllyel csendültek fel, smikor ■—»—> I mi» ii ii i gikumát az egyes ügye sen: tudja legyőzni. I Ez az egyes ember, akinek az egyéniségét I uapról-napra pusztítják ezzel n menettel j szorosan összekapcsolódó egyéb eínyomá- I sokkal, a szerencsétlenség báránya. Nincs j mii cselekednie: tudomásul keli vegye, hogy j bojt van, inkább, mint valaha és ha meg- 1 nyugtatja, úgy szórjon hamut a fejére, in­kább, mint báiyxűkor. egészségi állapota után érdeklődtem: — Nem az fáj, hogy beteg vagyok, hauen, az, hogy ftem dolgozhatom! örökéin)ékü, maradandó értékű ez. o mon dat. Benne van Arko»-y Lajosné egész hit­vallása. Haláláig rajongója volt a munkánké és az erdélyi földnek, amely igazi hazája lett, holott csak férjhezutenetele után kerül:. Kolozsvárra. A mi földünkön nagyon sok csodálaté asszony élt már. Erdély története gyönyörű példákkal bizonyltja, hogy itt az asszonyok is mindig kivették részüket a munkából r nagyban hozzájárultak ősi intézményeire fennmaradásához. Ezért kell kegyelettel őri nünk Árkossy Lajosné emlékét és ezért keli példaképpen idéznünk szellemét a csüggedő óráiban, ló) esik beszámolnunk arról, bog; egyik Erdélyből elszármazott budapesti ta náruő megemlékezett róla. Bizonyosra ve­szem, hogy ez a megemlékezés nern lesz, egyedülálló. Nemes élete többet érdemel ná­lunk is ennél a tiszavirágéletü újságcikknél, amely kegyelete« áldozat akart lenni az em­lékezés oltárán. És figyelmet érdemel az az újságcikk is, amely Kubán Endre tollából jelent meg a temesvári Déli Hirlap hasábjain. Ez a cikk színes megemlékezés, hogy meghalt a magyar regcs-irás utolsó népi ismerője, egy bánáu földesgazda, aki annakidején valósággal láz ba hozta a magyar tudományos világot. A cikkíró régi, érdemes munkása a magyar sajtónak. Közel négy évtized óta áll az új­ságírás szolgálatában és főérdeme van abban, hogy a Magyar Tudományos Akadémia fel­figyelt a névtelen gazdára, aki a regősök nyelvén, rovásírással tudta feljegyezni gon­dolatait. A rovásírást ma már csak a régé­szek ismerik. Elképzelhető, hogy a szenzáció erejével hatott, amikor kiderült, hogy as el* dugott bánáti faluban él még egy magyar gazda, aki apjától tanulta meg a rovásírást* úgy, ahogyan az ősmagyarok közölték gon­dolataikat. Nemzedékröl-nemzedékre szállott ez c tudomány! Fennmaradt a legtisztább épségében. Tudományos körökben eleinte két» ségge! fogadták ezt a hirt. Be azután euró­pai hirü magyar tudósokból álló bizottság* zarándokolt el a kis bánsági faluba. Valósá­gos vizsga alá vetették az öreg gazdát, akt sehogyan sem akarta megérteni, hogy tulaj­donképpen miért érdekli ezt az idegen tár», saságot, amelyhez a megye nagyhatalmú al­ispánja és főszolgabirája is csatlakozott, aa őseitől öröklött tudomány. Akkor ismerte* meg a lelkes fiatal újságíró az Öreg gazdát, aki valóságos világhírnévre tett szert, mert minden tudományos lap hasábjain szerepelt a neve, mint legfényesebb bizonyítéka an­nak. hogy a néplélek fogékonysága az ősi hagyományok legigazibb letéteményese. Ku­bán Endre még sokszor felkereste az öreg gazdát, aki fiát is megtanította a rovásírásra. A fin elesett a világháború vérzivatarában. Az unokák már nem voltak fogékonyak a rejtélyes rovátkák titkai iránt. Az öreg gaz­da elmúlásával isméi múltba hullott egy gyö­nyörű emlék. Az osmagyarok írásának népi megfejtése. Érthetetlen hieroglifák az unó» kák előtt azok a különös rovátkák, amelye­ket az öreg gazda üres óráiban vésett kü­lönös gonddal és szeretettel a hajlékony vesszőkre. Elmerengünk egy pillanatra a múlton. 'És Kubán Endrével együtt helyes­nek tartanánk, ha az ősmagyar írás utolsó Ismerőjének hagyatékát valamely tudomá­nyos egyesületünk megszerezné magának, se­hogy elkallódjék annak bizonyítéka, hogy az Ur 1940-ik esztendejében még népi megfej­tője is volt annak az írásnak, amellyel a re­gősök örökítették meg a tábortüzek csodá­latos dalait. Végh József. Elrendelték a vizsgálati fogságot a sik­kasztó postatisztviselő ellen. Tudósítónk je­lenti: Már másodízben indult eljárás Con- stantinescu Dumitru sepsiszentgyörgyi posta- tisztviselő ellen, a pénzeslovelek felbontása miatt. Újabban egy Málnás községből kül­dött pénzeslevélből 34 ezer lej tűnt el. A gyanú Constantinescura terelődött, akinek tálcásán térhető bizonyítékokat is találtak, A bizonyítékok alapján az ügyészség har­mincnapos vizsgálati fogságot rendelt el el­lene. Fia halálhírét jelentették táviratilag az elvetemedett „tréfacsinálók". Constantából jelentik: Stefanescu Stelian constanta» lakó- feljelentést tett a rendőrségen, hogy elvete medett „tréfacsinálók“ táviratot küldték neki, amelyben bejelentették, hogy Emil nevű fia, aki a kolozsvári egyetem orvostan­hallgatója, az egyik klinikán hirtelen meg­halt. A kétségbeesett apa telefonon rögtön felhívta a kolozsvári klinikát és érdeklődött fia halálának körülményei iránt. Termesze lesen a kolozsvári klinika semmit sem tu­dott az orvostanhallgató haláláról. Amikor Stefanescu gondosabban átnézte a táviratét, észrevette, hogy a sürgönyt Constantában adták fel. Rögtön jelentést tett a rendőrit gén a lelkiismeretlen „tréfacsinálók“ ellen, akiknek kilétét nyomozzák. I I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom