Ellenzék, 1940. február (61. évfolyam, 24-48. szám)

1940-02-29 / 48. szám

ELLENIÜK / (j 4 0 február 2 0. □mra^m'WSGCM Nincs a wiíágon egyetlen nép, ahol a verseny szenvedélye annyirafhi lenne fejlődve, mint a finneknél és Suomi moss a szabadságéri fut versenyt Petsamo. a finnek egyetlen befagvhatatlan érvakiteugeri kikötője, még ma is ellenál az irtózatos orosz nyomásnak. V világ szeme- szája eláll a finn hadsereg szívós ellenállásá­nak láttára és keresik az okát: miként lehet­séges az, hogy ez a maroknyi nép sikerrel szembe tud szállni a mérhetetlen erejű Gó­liáttal? Petsamo esete pedig egyenesen d »henetes hatású: hiszen mindössze száz fiatal levente védte a parti erődöt az első váratlan orosz rohammal szemben. A száz leventét azóta ez­rekkel erősitették meg, de az ő hősies ellen­állásuk rámutat arra a nevelésre s arra a szellemre, mely nemcsak ellenállóvá, de egy. ben hőssé is avatja nemcsak a katonát, ha­nem már a polgárságot is! Mert ezek a petsamói hősök nem is kato­nák voltak, csak polgárőrök. A finneknél .,polgári gárdistáknak" nevezik őket és már 1918. óta, a finn szabadságharc kezdetétől kezdve szervezik, faragják, tökéletesítik in­tézményüket. Mannerheim, a mostani genera- lisszimus, érezte át legelőször, hogy a kis finn nemzet nem tud majd annyi katonát tartani és kiképezni, amennyire szüksége lehet meg- támadtatása esetén. Polgárőrséget szervezett tehát, melybe 17 évestől 70 éves korig min­den finn férfi heletartozhatik — ha akar! Mert a finn szabadság-hazában nem isme­rik a kényszert, viszont úgy vannak nevelve az emberek, hogy mindegyikük meghalna a szégyentől, ha egészséges létére még a pol­gári gárdába se vennék fel. Pedig soha még szolgálatban sem kaphat semmiféle zsoldot! Ruházatának, felszerelésének csak a fegy­veres részét adja az állam, a többit magának kell beszereznie: a bakancsot, keztyüt, ski- felszerelését ő maga viszi magával, de boldog ha hétesztendei ifjúkori gyakorló időszak után, 17 éves korban felveszik a polgári gár­da tiszteletre méltó szervezetébe, ahol két erény az első parancs: A hazáért áldozatot hozni: kötelesség és a hadsereget szolgálni: a legnagyobb dicsőség! Még 191 I-ben kezdte Mannerheim megala­kítani a polgári gárdát, de micsoda nehézsé­gekkel! Az orosz elnyomatás alatt mindenfé­le katonai szervezkedés éppenugy tilos volt, mint a fiatalságot egybefogó tömegjátékok rendezése. Ezért kétezer fiatalembert küldött Német­országba, hogy a katonai szellemet és a tö­megsportot kitanulják. Mannerheim egybe tudta fogni őket és az oroszok kiűzése, mint a polgári gárda tűzkeresztsége van beírva 22 éves történelmük lapjaira. De igazán fejlődni csak azóta tudtak, mió­ta 1920-ban a dorpati békekötésben véglege­sen rendezték határaikat. Azóta egyre fejlő­dik ez az önkéntes gárda-szervezet, mely nem sorkatonaság, csak előkészítő iskolája a ren­des katonaságnak. Belőlük válogatják ki a katonákat, a többi ott marad a faluban, a tanyán, a városban és oktat, tanít, nevel ar­ra, mihez a vezetőség megítélése szerint leg­jobban ért. * Helsinkitől alig 30 kilométerre. Tuusula- tónál van a központi oktató kiképző iskolá­juk. Ide jöttem, hogy megismerjem szerveze­tüket és itt bontakozott ki előttem legelőször ennek a kis finn népnek rendkivüli szívóssá­ga. akaratereje és kitartása. Itt láttam, mi a különbség katonai edzés között délen és észa­kon. Spártában naponta megvesszőzték a fiu­kat. Rómában ökölütésekkel trenírozták a gladiátorokat, a középeurópai hadseregekben izomgyakorlatokkal edzik a katonákat, a finn fiuk fizikumát úgy erősitik, hogy télen-nyá- ron egyaránt jéghideg vízben kell fürdeniök. A 25—30 fokos hidegben is! Ebben a tuu- sulai tisztiképzőben igy tanitják és ezt kell csinálniok és csináltatniok künn az életben minden növendékükkel. Reggeli öt órakor már a Szaunában vannak. Tüzesre izzott köre vizet öntenek. Ebből gőz támad és ebben a gőzben csuromvizesre izzadnak. Hogy a vér­keringést fokozzék, vesszőnyalábbal verdesik egymást. A bői piros lesz, mint a paprika. Ekkor kiugranak a gőzkamrából és bele a je­ges vizbe. Egyet-kettőt úsznak, azután kifelé a száritóba. Mindez persze teljesen ruha nélkül törté­nik s a parton bizony nem várják takarókkal, hanem mezítláb ugrik be a melegre. Mivel - ’ig n tízéves kis avantgárdistáknak is >; \r.!,r/i kell csinálniok, azért náluk mindez a legtermészetesebb és el sem hagyják életük egész folyamán. Ebben az iskolában képezik ki a vidéki oktatókat, de mert a kiképeztetés ideje csak két hónap, ezért rendkívül sok a * tanuluivalójuk. Hiszen minden oktatót két I irányban képeznek ki: a polgárőrség gyakor- I lati tanítására és egy speciális szakra. I Az ilyen szakoktatás pedig éppen kilencfé- I le lehet. A sport egyik ága, trén- és hajógya­korlatok, a szervezés, propaganda tüzérség, gépfegyver és légvédelem. Ha ezt a kettős tanfolyamot elvégezte, akkor három helyi szervezet együttes gyakorlatait vezeti általá­ban 200 növendékkel. Otthon a tanyákon a kiszolgált helyi altisztek tanitják az ifjúsá­got a hosszú téli estéken. Vasárnap, az isten­tiszteleten kívül, a polgári gárda oktatójáé. Hogy aztán milyen eredményt ér el, az nemcsak a kerületi főnök ellenőrzéséből derül ki, hanem — a versenyekből is. * Nincs a világon egyetlen nép, ahol a ver­seny szenvedélye annyira ki lenne fejlődve, mint a finneknél. Mindenki versenyez. A sport két ágában legalább is mindenki. Ez nyáron a futás, télen a ski. Bár &kielni minden kis gyerek tud Finnor­szágban, mégis az úgynevezett katonai ski- gyakorlati kurzusokat, hivatalos kimutatás szerint, évente külön hatvan-nyolcvanezer ta­nuló végzi el. A kerületi versenyekre minden oktató 9 legjobb növendékét küldi el, akik azután résztvesznek a huszkilométeres gya- kői laton. Ezt az utat a győzőnek legalább másfél óra alatt kell megtennie, ami a he- gyes-völgyes terepet tekintve, egészen kiváló teljesítmény. A másik nagyszerű sportjuk a puskás ski-verseny. Ezek 15 kilométeres távolságon bonyolód­nak le. ötkilométeres nekifutás után előre nem tudott helyen álló, ülő. fekvő bábuk vannak felállítva és ezeket el kell találniok. Ezeken a versenyeken minden esztendőben legalább húszezren vesznek részt. A futóver­senyzőket szinte össze sem lehet számlálni. Hi-'/en úgy vannak a finnek a futással, mint a kis olasz gyermek az énekléssel: már kis korában köszörüli a torkát, hogy olyan teno- lista legyen, mint Caruso, itt meg, hogy olyan csodafutó legyen mint Nurmi... A polgárőrségnek megvannak a maga ágyúi, légvédelmi védöágyui, gépfegyverei. Hidakat vernek, amelyek közül magam is láttam egy 300 méteres állandó hidat, melyet a közönség használatára emeltek. Minden községnek megvan a maga fúvós zenekara, úgyszintén a 6aját énekkara. Az öregek veze­tik a tüzoltógyakorlatokat. A tavakon saját motorjaikon végzik gyakorlataikat. Csónakjaikkal — és kinek ne lenne ott csónakja, ahol 40 ezer tó van az országban! — a legfurfangosabb felvonulásokat végzik és a rohanó folyók vízeséseinek csónakokkal való átugrása, mind mind a polgárőrség gya­korlatai közé tartoznak. Már a 10 éves kis­gyermek tudja a sportgyakorlatok legnagyobb részét. Amikor 17 éves korában bekerül pol­gárőrnek, már csak a puska- és az ágyugya- korlatok az újak. A rendes katonai szolgálat inár csak gyerekjáték ahhoz, amit 21 éves ko­ráig végeztek. Es ha a katonaságtól hazakerül, újra gár­dista lesz. most már tanító, vagy karmester. A.z öregebbje, a hírvivő kutyák ezreit képezi ki harctéri szolgálatra, mások a gárda közös műhelyében sítalpakat segítenek javítani. Mindenki dolgozik, mindenki készül a legna­gyobbra, a legszebbre — a haza védelmére... Ez a polgári gárda védte Petsamo kikötő­jét. amikor az oroszok először nekitámadtak. Három hadosztály orosz s csak száz gárdista! És ellentálltak és tartották ezt az egyetlen kijáratukat az Északi-tenger felé. Nekik a megélhetést jelenti Petsamo kereskedelme, az orosznak világpolitikát. De nekik mégis ez az egy kikötő az egész világ... Még csak fia­tal polgárőrök voltak és már katonák. Nem! — mind hősök. (H. J.) 55® millió dollárért 5/50 Siarcirepülőgépetf szállít Amerika a szövetségeseknek A nyugati hatalmak nagyarányú repülő- J géprendelése fokozott mértékű munkáira i készteti az Egyesült-Államok repülőgépipa­rát. Egy szaklap érdekes adatokat közöl az Egyesült-Államok repülőgépgyárainak mun­kájáról. Jelenleg 43 repülőgépgyár és 13 re­pülőgépmotorgyár dolgozik az Egyesült-Álla­mokban. A gyárak összesen évente 20.000 darab repülőgépet tudnak előállítani. A most nemrég megjelent statisztika szerint az el­múlt öt esztendőben az amerikai gyárak 143 millió dollár értékű repülőgépet és motort exportáltak. Az Egyesült-Államok kormánya ugyanezen öt év alatt 6 millió dollárt, a ma­gántőke pedig 44 millió dollárt forditott azokra a tudományos munkákra és műszaki kutatásokra, amelyek a repülőiparral függ­nek össze. „CASH AND CARRY!...“ A legutóbbi időben a francia és az angol kormányok összesen 350 millió dollár értékű repülőgéprendelést tettek az északamerikai repülőgépgyárakban. Amerika ezért a pénz­ért 5750 darab repülőgépet szállít Európába cash and carry (értsd: fizesd és vidd) alapon. Az amerikai repülőgépgyártás nagyméretű fellendülésének idején az amerikai repülő­gépgyári munkások igen jól keresnek. Egy szakmunkás évi átlagkeresete félmillió lej. A statisztika szerint 1938-ban az amerikai re­pülőgépgyárak bevételük 44 százalékát fizet­ték ki munkabérekre. Az Egyesült-Államok repülőgépgyárai a harci repülőgépek előállítása mellett nem ha­nyagolják el a polgári repülés modern gépei­nek gyártását sem, sőt a polgári repülőgépek fejlesztésére és tökéletesítésére igen nagy súlyt helyeznek. Most készült el az a Curtiss- Wright CW. 20. kétmotoros szubsztratoszféra repülőgép, amely átlagosan 6096 méter ma­gasságban repül, de különböző szellőztető és légsűrítő berendezései az utasfülkében 1829 méter magasságnak megfelelő légkört terem­tenek. A szubsztratoszféragéo a napDali vo­nalakon 36 utast szállíthat, mig éjjelre 20 fekvőhely áll az utasok rendelkezésére, öt főnyi személyzet kezeli a CW. 20-at, amely legnagyobb sebességét 3962 méter magasság­ban tudja kifejteni, amikor 391 kilométer óránkénti sebesség kifejtésére képes. NEWYORKTÓL RÓMÁIG LESZÁLLÁS NÉLKÜL Ugyanakkor, amikor ez a szubsztratoszfé- ra-gép már befejezés előtt áll, az American Export Airlinies három darab nagyteljesít­ményű vizirepiilőgépet épített, melyeket a földrészek közötti óceáni repülőszolgálatba kíván beállítani. Ezek a vizirepülőgépek 3<0 kilométer sebességgel szállnak az óceánok felett és oly nagy lesz működési sugaruk, hogy leszállás nélkül tudják megtenni az utat Newyorktól Rómáig. Ez pedig 7400 ki­lométernek felel meg. Ä gépek 16 utast és 725 kilogram súlyú postát szállíthatnak. Fe­délzetükön az utasokon kivül 11 főnyi sze­mélyzet tartózkodik. Áruk egyenként kilenc- venmillió lej lesz. Az Unió kormánya természetesen igen nagy figyelemben részesíti a repülőipart, hiszen honvédelmének egyik leglényegesebb részét képezi. A repüléssel kapcsolatban igy több uj törvényt alkottak. Ezek szerint a nyereség a repülőgépiparban nem lépheti túl a 12 százalékot, a hadilla»- gerészet replüőalakulatai számára 12 uj tá­maszpontot létesítenek, megerősítik a Pana­ma-csatorna légvédelmét, újjászervezik a ten­gerparti légvédelmet és a szárazföldi hadse­reg részére 6000 darab elsővonalbeli gépből álló harci repülőgépállományt rendszeresí­tenek. Amerikában a pilótakiképzésre is igen nagy figyelmet fordítanak. 1939 elején az Egyesült-Államokban 24.443 repülőgépveze­tő volt, de a kiképzést, még fokozni akarják és 1941 végéig nem kevesebb, mint 70.000 pilóta kiképzését tervezik. fiz elosztás és loasasz- tds megszervezése a hadviselő államokban A háborús gazdálkodás néha égé-.zen ku!«<- »«is intézkedésekben nyilvánul meg, kívül­álló elöli gyakran érthetetlenek ezek az in­tézkedések. mert úgy néznek ki, mintha az ország termelési és közgazdasági viszonyai követelnék a megszorításokat. Németország a háború első napjaiban — sőt egyes cikkekre, már a háború előtt — bevezette az élelmiszer és ruházati cikkek jegyrendszerét. A nyersanyagok terén is szi­gorú kontingentálást vezetett be, más nyers­anyagoknál ,,Ersatz“-ok, azaz pótanyagok használatát tette kötelezővé. Ezek az intéz­kedések senkit sem leptek meg, mert tulaj­donképpen az 1914—18-as háborús rendszer életrekeltését jelentették. Németország előkészült a blokádra. köz­gazdasági struktúrája folytán nagy hiánya van nyersanyagokban és élelmiszerekben, igy az elosztás és fogyasztás megszorítása nem­csak természetes, hanem szükségszerű köve­telmény. Az arany és devizahiány, valamint a blokád megkövetelik a megszorításokat. Angliában és Franciaországban teljesen más a helyzet. Az 1914—18-as háború folya­mán egyáltalán nem volt érezhető nyers­anyag-, vagy élelmiszerhiány (eltekintve az 1918. utolsó hónapjaiban sporadikusan fel lépő cukorhiánytól). Mindkét ország gazdag nyersanyagtermelő és a gyarmatok úgyszól­ván kimeríthetetlen kincseskamrák. Fran­ciaország termelése nagyjából fedezi szükség­leteit, az anyaország és a gyarmatok terme­lése majdnem minden élelmiszerszükségletet fedez. Arany és deviza tartalékjai segítségé­vel könnyen megvásárolhatja azokat a nyers­anyagokat is, amelyeket sem az anyaország, sem a gyarmatok területén nem termeluek. Az óceánok útjait a szövetséges hatalmak hajói ellenőrzik, igy a szállitás kérdése sem okoz nehézségeket. Ugyanez a helyzet An­gliában. Ilyen körülmények között az Angliában és Franciaországban — röviddel a háború kitö­rése után — bevezetett elosztás és fogyasz­tási megszorítások első pillanatban érthetet­lennek tűnnek, mert nincs szó tulajdonkép­pen sem hiányról, sem korlátozott mennyisé­gű készletekről, sem szállítási nehézségekről. A megszorítások tényleg nem is olyan szi­gorúak, mint Németországban. Főként olyan cikkekre vezettek be megszorításokat, ame­lyeket idegen országokból kénytelenek be­hozni, továbbá azokra a cikkekre, amelyek fogyasztása a háború következtében jelenté­kenyen emelkedik. így a marhahúsra, amelyet különféle okok miatt a hadsereg igen nagy mennyiségben fogyaszt, kávéra, amely szin­tén a hadsereg mindennapi menüjén szere­pel. Ha a polgári lakosság fogyasztását ezek­ben a cikkekben nem korlátozták volna, el­adási áruk a megnövekedett kereslet követ­keztében nagyon felszökne, ezenkívül a be­hozatal megnövekedése sok devizát vonna el. Az árdrágítás megakadályozása céljából Angliában és Franciaországban magánosok csak bizonyos mennyiségű kávét vásárolhat nak, azonban a kávéházakban korlátlan mennyiséget szolgálnak fel. A husárusitás hetenként kétszer tilos — ezt szigorúan ellenőrzik —, ellenben más napokon korlát­lan mennyiséget vásárolhat bárki. r hogy a Thalia egyik legközelebbi operett-fel- újítása a Hazudik a muzsikaszó lesz. A nagy­sikerű régi operett előadására igen nagy kedvvel készül a színház operett-társulata; hogy igen nagy részvét mellett temették el Jean Martét neves francia irót, aki aránylag fiatalon, 54 éves korában halt meg. Jean Martét kiváló regény és szindarabiró volt, akinek legnagyobb sikerű darabja a La Bou- lengére (A pékné) sorozatosan került színre a párisi Odeon színházban. Martét Clemen- ccau titkára volt és néhány igen komoly Írást is hagyott hátra a hires politikusról. Négy könyvet irt a nagy francia államférfiről, amelyek közül legismertebb a Tigris cimü ta­nulmánya; hogy Misu Fotino, a neves bukaresti szí­nész most ünnepelte 30 éves művészi jubi­leumát; hogy a párisi Comedie Francais társulata három előadást tart Bukarestben. A műsoron Bocine, Merimée, Musset, Paul Morand és Moliére müvei szerepelnek. A társulat leg­ismertebb színésznője Marie Bell; hogy rendkivüli sikerrel „fut“ már hóna­pok óta Newyorkban egy úgynevezett élet­rajz film, amelynek cime: Az ifjú Lincoln. A darab az amerikaiak nagy elnökéről szól és pedig egész fiatal éveinek történetét dol­gozza fel pompás élethüséggel. A címszerep­ben Henry Fonda, a tehetséges fiatal színész, a filmcsillagok első sorába érkezett be, t ■ Finnország hősi ellenállásának titka: A polgárőr-hadsereg, amclpeh 17-70 eves Korig minden finn íagfa lehel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom