Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)

1940-01-12 / 8. szám

f9'4 0 is nu Br I 2 FLLEHZéfC Van-e ef Jelya*1 «saagyair egyseg s Ma, amikor olyat* eleiai' érővel cl minden magyarban az összetartozás., és egymasra- utaltság elemi érzése, s a magyarság nemze­ti képviseletének egyetemes szervezete: a Magyar Népközösség is egyre «laposabban kapcsolja Össze egymással az erdélyi ma? ,/ gyarság intézményeit és szervéit, egyenesen meglephet a címben felvetett.' kérdés. A té­nyeket közelről ismerő s az élet. sodró árjá­ban benne élő és kiizkedő magyar egy per­cig Sem kételkedik a magyar egység valósá­gában, hiszen percenként érzi ennek az egy­ségnek egyre fokozódó ereiét. Ezért keket* nagyon sok erdélyi emberben mely szomo­rúságot egyik laptársunk nemrég megjelent „Tanuljunk a letűnt évtől“ című vezércikke, amelynek borúlátó irója felállítván az erdé­lyi magyar egység inultévi mérlegét, arra n szomorú eredményre jut, hogy „a lárgyda- gos megfigyelés és. ítélkezés aggodalommal kell, hogy 'megállapítsa: az egység nagy mü­vének kiépítése nem halad előre, sőt in­kább aggasztó slagnációt mutat“. Ms lehet az oka annak, hogy a cikkíró erre a szomorú és a tényeknek egyÉltnlán meg. nem felelő megállapításra jutott? Véle­ményünk szerint kettős oka van az illető erdélyi közíró borúlátásának: ezt a kérdést egyoldalúan a középosztály és nem az egye­temes népközesség szemszögén át nézi és mint’ régi gondolkozása magyar, az egységen csakis a közjogi keret egységét érti. A dol­gokat maian szemlélő ember pedig világosan látja, hogy ma már az egész világon letűnt az a rég? nemzeti gondolkozás, amely k;sá- rólag a középosztály érdekei szerint nézi a nemzeti lét egyetemes célját és amely az egységes közjogi formáknál mélyek kapcso­latokat nem ismer el a nemzeti egység biz­tosítására és kifejezésére. Ha az illető cikkíró nem volna talájtafan középosztályának egyik élettől elzárkózott, csupán önmagát szemlélő képviselője, min­den bizonnyal felfedezné, hogy az elmúlt év meghozta az erdélyi magyar szervezkedés let egyetemesebb keretének, a Magvar Nép- közösségnek megindulását. A népközösségi szervezkedés keretein belül pedig megtör­tént a nagy lépés: a szervezett magyar munkásság egységesen csatlakozott az erdé­lyi magyarság nemzeti képviseletéhez: a Ma­gyar Népközösséghez. Az elmúlt busz év egységkeresésebén sohasem volt példa árrá, hogy a munkásság egyetemesen lépjen oe a magyarság közjogi keretébe. A?okon a falvakon, ahol komoly felelősséggel kezdet­tek neki a Népközösség szomszédsági alapon való komoly megszervezésének, a magyar cseléd, földműves, munkás, iparos és kisem­ber a legnagyobb örömmel fogadja a szerve­zőket s afeletti nagy örömének ad ' kifeje­zési, .hogy végre őket is szervesen belekap- szólják a magyar élet szervezetébe. Arról talán nem is kell írni. hogy az elmúlt év­ben is milyen erőteljesen folyt tovább a ma­gyar kisgazdák szákmai szervezése az Erdé­ly? Magyar Gazdasági Egyesület keretei kö­zött. .A magyar iparosság szakmai szerveze­tének, az Iparos Szövetségnek a megszerve­zése is leküzdötte a kezdet nehézségeit s közvetlenül a megvalósulás előtt áll. Ezek alapján táján mégsem egészen re­ménytelen a magyar szervezés ügyé, se* azt kell látnunk, hogy é téren egészen uj és döntő lépések történtek. Az egyetemes űépközösségi szervezésnél pedig lássuk megr, hogy ezt a munkát sem tudta megakadá­lyozni azoknak indolenciája és szomorú ni a- gyár gyanakvása, akik kezdettől fogva nem tudtak ezzel a szervezkedési lehetőséggel megbarátkozni. Az alapkeretek lerakásán túl egyre több falunak, városnak és" várme­gyének a szervezete épül ki s nemsokára annak is eljön az ideje, bogy a magát a tör­vényes választásig ideiglenesnek tekintő mai vezetőség magától a néptől nyerjen megha­talmazást érdekei védelmére s a közös ma­gyar munka irányítására. Ha a mai nehéz körülményeket és az egyetemes szervezés útjába álló személyi és tárgyi akadályokat komolyan vesszük, elismeréssel kell megálla- ttunk a népközösségi munkában eddig vég­zett szervező munka előtt. Ha az illető cikkíró nem volna a régi, egvoldaln, közjogi gondolkozás képviselője, felismerhette volna, hogy a közösségi életben, rendkívüli fontossága ellenére sem a közjogi keret a legdöntőbb. Minden nép legbensőbb gyökerében vér-, lélek-, sors- és bivatáskö- zösség^ Ezt a gyökérszervezetet kíséri, szolgálja^ és kiegészíti a közművelődési, gaz­dasági és társadalmi szervezés és kívülről összetartja és megvédi a közjogi szervezet. A mi hibánk éppen az volt, hogy a közjo­gi szervezet hiányait, nehézségeit végzetes­nek láttuk. Az igazság pedig az. hogy az er­délyi magyarság íentjelzeu legbensőhh lelki és hivatásbeli egységét az elmúlt busz év alatt soha senki és setatmi meg nem bontot­ta és ez az egység az utóbbi hónapok alatt egyre acélosabbá és termékenyebbé válik. A népközösségi szervezésben népünk meg- tá’álta annak az útját, hogy a legfontosabb közművelődési, gazdasági és társadalmi ér­dekeit befelé #*ab«do® azalgélja és kifelé Borzalmas vihar pusztított Kaliforniában LOS AiNHFLFS, január II. (Rador.) Kalifornia déli partvidékén 60 kilo méter hosszúságban páratlan hevessé rü vihar puszii!'Ott. A magasra tornyo­suló hullámok több nyaralót megrongáltak és tönkretették a partvidék men­tén végighúzódó úti töltését. CéfolSék az afáanisxt €sapatö$szev®ná5*®khírét KAÎRO, január ti. (Rador.) Afganisztán kai rá} meg hatat mázott miniszte­re megcáfolta azokat a külföldön elterjedi hiteket, ■ melyek szerint az a igán kormány a határok mentán csapat összevon ásókat rendelt í.I. A meghatalma­zott miniszter kijelentette, hogy Afganisztán továbbra is fenntartja szigorú semlegességét. Megegyezés jött létre a dévai csángó telepesek ügyében A kisebbségi mlnisz'étfiu'm közbanjárásán kártalanítják a telepeseket BUKAREST, január II. (Saját tudósítónktól.) A kisebbségi mi-. nÍ6ztériumban most intéződött el véglegesen a dévai csángó-telepesek közismert kisajátí­tási ügye. A csángók küldöttsége —- Borbély Fe­renc, Zsók Fábián és Kaszler István telepe­sek, dr. Lőrincz Jenő ügyvéddel élükön -— köszönetét mondott dr. Dragomir Silviu mi­niszternek a régen húzódó ügy elintézése körül kifejtett munkálkodásáért. Mint emlékezetes, a dévai csángó-telepe­sek 77 holdnyi birtokát a földbirtókrefórrii során kisajátították és kényszerbérlei’r ■ ad­ták Haro község lakosságának. A telepesek felebbezéssel éltek az agrárbizottságnál, amely elismerve a csángók igazságát, men- terítette a telepesbiríokokai a kisajátítás alól. A határozatot, azonban nem .lehetett végrehajtani, mert a haróiak nem adták vissza a birtokbavetí földet. A csángók érre bírósági útra terelték az ügyet, ahol szintén pernyertesek lettek. De a bírósági ítélet után sem jutottak most már másodszor is visszanyert földecskéikhez a jogos tulajdo­nosok. Mikor a telepesek a végrehajtóval megjelentek, hogy az ítéletnek érvényt sze­rezzenek, a haróiak erőszakkal ellenszegül­tek. ... Évekig tartó huzavona után került végre az ügy elintézés végett a kisebbségi minisz­tériumhoz. A minisztérium jogügyi osztálya- j nak vezetője, dr. Draia Zénó, dr. Dragomir I miniszter utasítására az iratcsoraó áttanul­mányozása után kétizher kiszállt Dévára, ţ ahol a csángó telepesekkel közvetlen tárgya- j lásokat folytatott az ügy olyirányu elintézése í érdekében, hogy lehetőleg az összes érdekek ’ legalább megküzelitőlegea kielégítést nyer- I jenek. A tárgvalások eredményeként műit év de- ; cember 29-én Déván szerződés jött létre a földművelésügyi minisztérium éa a csángók ! között. A megállapodás élteimében a föld- i művelés ügyi tárca 2,306.254 lej kártalanítási í dijat fizet a ví'ís 76 hold és 1.40(1 négyszög- j öl területnyi telypeshirtokokért. Ennek az ösz- : szegnek az átvételére jött a küldöttség Bu­karestbe. Így húsz éves vita után lezárult a nagy ! per és a csángó telepesek hozzájutnak u megítélt összeghez. Őrjáraton a „fehér sivatagban Olasz ujsigíró hslyszmí rajza a világ „legészakibb“ csatateréről A közvélemény érdeklődését élén­ken foglalkoztatja a finnországi orosz hadjárat fordulata. E fordulat nehány nem lebecsülendő okára próbál rávilá­gítani egyéni élmények keretében az alábbi cikk, mely az olasz „La Stam­pa“ Finnországba küldött tu dósiló jár­nak színes beszámolója. A cikket, mely ugyanakkor érdekesen szemlél­teti az olasz sajtó benyomásait as északi harcról, a bukaresti ,,FaclaÍS alapján közöljük kivonatosan, Salmijaivi elfoglalása után az oroszok dél felé tértek s naponta átlag 12 km-t haladtak előre. Az északi csapatok főhadiszállása két­ségbeejtő nyugalommal, minden megjegyzés nélkül tudatta ezt a szovjet-előnyomulást, mi pedig, akik Kvtníjárviben voltunk beszállá- i solva s nem tudtuk, mi ellen zúgolódjunk in- j kább: a 35 fokos hideg ellen-e, vagy a sö- í tétseg ellen mert a villanyvilágítás is „visz- ; ezavonult“, a nap viszont elrejtőzött a fagy j élői -— mi egyre azt kérdeztük: — De hát, hol tartóztatják fel az oro­szokat? A hivatalosak állandóan azt válaszolták:. — A meghatározott vonalon. Telünk volt Williamo ezredes, „Lappor­szág császára“, húszéves sarkvidéki múltra visszatekintő veterán, az északi parancsnok­ság első tanácsosa. „Lappország császár®“ kérdésünkre mosolyog s vállát vonja: ü —* Csak Isten tudja, de nehány nap múlva mi is megtudjuk. Legyenek biztosak, aas oro­szuk vissza fognak vonulni. Ennél többet nem tudtunk kivenni be­lőle. Effy reggel aztán azzal ébresztett fel álmunkból, hogy akarjuk-e látni az oroszo­kat, — Hol’ — Salmüärvi felél így k ezdődött az utazás: egy csodálatos utazás valóságos és mégis fantasztikus vi­lágban, éjszakában és mégis csillogó fehér keretben, mert a csillagos égen ragyogó hold nappali fénnve! szórta be a tájat. Amikor megfagy a A 67-ík délkörtől a 69-ikig egyenes vonal ban 120 km. von Mi azonban cikk-cakkban j mentünk, befagyott tavakon és folyókon át, vad tundrákon, a borzasztó „fehér sivata­gon“ keresztül, mely a lappokban is félelmet ébreszt. A. legutóbbi telek egyikén Kaunispä- ben a hőmérő 71 fokig szállt a fagypont alá: elképzelhetetlen hideg ez, melyben meg­vesznek a rénszarvasok. Amikor mi Kaunispäbe értünk, „míndösz­egyre erőteljesebben védje. Az bizonyos, hogy a külső közjogi szervezetnek, a nép- kÖzösségi szerveknek a kiépítése még nem fejeződhetett be, de az a tény, hogy az er­délyi magyarság egységes magatartása egy­két elenyésző, inkább hátmegett suttogó 1 megjegyzéstől eltekintve, a Népközösségben látja a maga nemzett képviseletét és népi sze“ 44- fok volt a hideg. Néhány orosz fo­goly támaszkodott az időjárást kutató inté­tet falához; déli emberek voltak. Egyikük közelebb lépett s megszólított: — Én beszélek németül, —- Honnan jön? — kérdeztük. Ismételhetetlen nevet mondott és túlságo­san hideg volt ahhoz, hogy papírt s ceruzát vegyünk elő és lejegyezzük. —• Hol van az’ munkaközösségét, minden alapot és reményt megad aira nézve, hogy n Népközösség kül­ső szervezete a kezdeti nehézségek akadá­lyait legyőzve, hóditó e-ővel és mély szere­tettel fog minden magyart a közös munkára megszervezni. Igaza van a cikkírónak, tanuljunk a le­tűnt évtől! Tanuljunk a letűnt év oagp wmserm — A Volgán. 1 Elmondotta,' hogy mm túri oroszul h egy hónap óta nincs kivel beszélnie, mert bajtár- sai Szovjetoroszország valamennyi köztár­sasagából kerültek össze. — Mikor összekerültünk, kettő sem volt közöttünk régebbi barát — mondotta a kért, hogy adjunk valami meleg ételt. Wilhamo ezredes, aki figyelmesen hallga­tott eddig. megjegyezte; ■; • — Lám, valóban érdekes értesülések, ame­lyek azt mutatják, bogy Moszkva nem iuí- sígoaan biztos katonáiban. Egyik nemÁsmeri a másikát, amíg mi úgy állítjuk össze az őr­járatokat, bogy barátok, sőt ha lehet roko­nok kerüljenek Össze. Igen, de Finnország­ban az emberek egészen másók. TILOS A MELEG ÉTEL Folytattuk utunkat észak félé gépkocsin­kon, ínelvnek láncos kerekei zörögve szór­ták a havat, Az ut tele volt hallgatag rén­szarvasok által vont kicsi szánokkal: a harci zOii.'i felé haladó sorok meg nem szakadó egyvelege, hadianyaggal, fegyverekkel, sífel­szereléssel megrakott szánok és visszatérő üres karavánok. Időnként látunk szánokat, melyeknek vízhatlan burkolatáról pnesszis ^ virít a vörös kereszt. A rénszarvast hajtó lapp férfi mellett prémekbe burkolt, szőke „nővér“, aki semmiért el nem távozna se- bcsüllje mellől, mig nem látja biztos kezek­ben. Az ut mellett sijárŐrök haladnak. Miután elhagytuk a 68-ik délkört, gépko­csinkat szánnal cseréltük el. Dermesztő a hideg. A leheltet megfagy és a szemünkből, prém« bundánk ellenére, könnyet kény szerit ú hideg. Inkább látszottam prémcsomagnak, mint ele­ven embernek Elveszítettem fizikai létem minden tudatát, csak a tüdőmet éreztem. Zi­hálva, mintegy megnövekedve működött a tü­dőm. S 70 fokos hidegnél a tüdő is megfagy. A hideg könnyebb legyűrésére magam is fehér csuklyát húztam és sít kötöttem. Meg­tanultam, mit jelent az északi háború, mint ahogy más olaszok megtanulták az aráb és abesszin gverilla-harcot. Temhienhen árnyék­ban 55 fokos 'hidegben harcoltam a Cassa Has abesszinei ellen s a 44. fokos hidegben1' fa­un ezért jutott eszembe, hogy testünk, mely olyan nagyon különböző hőmérsékletekben élni 6 dolgozni tud. nem éppen lebecsülendő, Északon a siker előfeltétele, hogy ponto­san tudd, mit kell tenned a hideg legyőzé­sére, .Az első törvény: ne fürödj; vég nélkül tűrj, mert órákon át kell állnod a hóban; látásod és hallásod legyen nagyon éles, hogy meglásd és meghalld az ellenségét; és tudj hallgatni.- . Néhányunkhau nem voltak meg e kénes- serek, szerencsére azonban Wilíiamó ezredes valamennyivel rendelkezett. Mielőtt a P.. -tő mellett a sikkel elindultunk volna, mindegyi­künkkel megetetett egy féikiló vajat és egy liter fagyott tejet, — A meleg étel tilos mondotta, ami­kor kávét kértem* ŐRJÁRATON Fegyvert adtak mindegyikünknek, mert minden férfi fegyvert kell viseljen. Őrjárat­ba szerveződtünk: árkot ástunk a hóba és vártunk. Időről időre hozzánk verődött, égy- egy távoli puskalövés hangja. Az ,idő"telt a miközben puskámra támaszkodva Lapp- ország császárának“ gondterhelt arcát fi gvél­tem, felfedeztem a hó különös,- mély szagát, Szomszédom, egy francia lap külön tudó­sítója, hamisítatlan roarseiiléi kiejtéssel ká­romkodik. Wílliamo ezredes csendet paran­csol. Semmit sem látunk, tökéletesen semmit. A finnek azonban nyilván már látnak vala­mit. Egyszerre lőni kezdenek s mi iV lövünk, A túloldalról válaszolnak s a felvillanó tűz, a dörrenés elárulja, hol az ellenség. William« golyoszóró revolvere kattogni kezd. Azután csend lesz Két finn katona előre indul, tiz-tiz méte- rei.kint halad, aztán felénk kiált: „Telul“ Mi is kibújunk hóárkunkból b vezetőnk nyomán eléhaladunk Két mozdulatlan oroszt talá­lunk. Ma gém tudom, hogy történt, mert szá­mú ikra semmi sem árulta el a lövések előtt az e'lenségct. Williame ezredes azonban meg­magyarázz«:-- Ez a Salinijarvi felé vezető ut s mi tud­tuk, hogy itt el kel! menniük. Mikor lőttünk, mar negyedórával előbb megláttuk őket. És ők éreztek valamit, „Lapporázág császára“ ezután finn nyelven beszel, mire sijárőr indul uj cél felé. Mi visz- Bzafordulunk, d‘Anjou pedig, mint jó mar- seillei, kijelenti, hogy ő adta le az etaJ lö­vést. Nekem viszont csak az járt az eszemben, hogy 44 fokos hidegben egv őráu át ültem a hóban, tnl a 69-ik délköröm finn fegyver­rel tüzeltem és még mindig élek cs ép va­gyok. I eredményeiből! Tanuljuk meg az elért ered­mények megbecsülését! Tanuljunk remélni, tanuljunk dolgozni! Tanuljunk egymást megbecsülni! Tanuljunk meg a le-gszéiesebh keretekben, a legegyetemesebb távlatokban úgy gondolkozni, hogy a legkisebb szüksé­gekről és az élet legkisebb jeleiről se A’ftled­Kiül!»-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom