Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)

1940-01-03 / 1. szám

ELLENZIK

Î949 jănisir X

Ferencz József unitárius püspök,

PappMózes főjegyző és Jakab Elek történetíró

Nagy idők — nngy emlékei egy iöríéneti életrajz íiih?éhep* Megjegyzések P* Szenímáplant Kálmánt tanulmányához

KOLOZSVÁR, január 2.

Nagy éideklődéssel olvastam el P. Szent- martoni Kálmán tiszteletbeli unitárius fő- gimn-ázitirai igazgató történelmi tanulmányát az alsőbencédi Gyallay Papp-család székely- szentm’háíyi ágáról. A tanulmány egy része, amely néhai Papp Mózes volt unitárius egyházi főjegyző és püspökhelyettes életrajzával foglalkozik, megérdemli, hogy a nyilvánosság előtt is figyelmet szenteljünk adatainak. Az életrajziró régmúlt nagy idők emlékét eleveníti- fél Papp Mózesről való megemlékezésével kapcsolatban. Az egykori egyházi főjegyzőre az erdélyi közvélemény (különösen a fiatalabb generáció) már nem nagyon emlékezik. Annál élénkebben é! azonban a köz- tudatban Ferencz József unitárius püspöknek és Jakab Eleknek, a hires erdélyi történetírónak alakja, akik Szentmártoni Kálmán megemlékezésében sűrűn szerepelnek a történeti tanulmányban.

A tanulmány írója a modem történetirás- nak abból az elméből indul ki, hogy a:7, igazi oknyomozó történelemnek az eseményekét az idők távlatán túl is a maguk teljes valóságában kell megeleveníteni. Szentmártoni Kálmán tehát mindenben hiteles történeti forrásokhoz ragaszkodik és adatainak javarészét Jakab Elek magánleveleiből meríti- amelyekét néhai Ferencz József püspök családja az egyházfő halála után az unitárius egyház levél: árának adományozott. Nagy idők nagy embereiről 9zól ez a megemlékezés. Ezért foglakoznak vele- És feltétlenül szükségesnek taríjuk, hogy7 n történeti igazság kedvéért a szerző néhány megállapításával vitába szálljunk.

*

Szentmártoni Kálmán Papp Mózesről való mogena’ékezését azzal a mottóval kezdi, amelyet a néhai főjegyző jegyzett be az unitárius kollégium tanári anyakönyvébe a saját életerő?. Ez a mondat csakugyan önmagával meghason?ott, tragikus lélek megnvilatkozá- a. Mindössze ennyit tartalmaz: „Élettörté- i rietemet csak magara ismerem s az nagyon szomorú".

Papp Mózes élettragédiája abból áll, hogy i az 1876 augusztusában tartott történelmi je- i leníőségii álkosi zsinaton nem választották j meg püspöknek, hanem helyette legjobb ba- ; látja, Ferencz József, a kolozsvári unitárius | egyházközség akkori első lelkésze lett az uni- j tanúsok föpásztora. Ferencz József, mint saját megemlékezéseiből is kitűnik, nem pá- | iyázott eire a méltóságra. A kitűnő szónok ■ azonban olyan népszerű volt Erdélyszerte, hogy hívei, Jakab Elek történetiróval az élükön, valósággal rákényszeriíeíték a jelöltsé- í get és a szavazás eredményeképpen a válasz- j íásbóí 5 került ki győztesen.

A hires püspökválasztás előzményeit Ja- ; kab Elek magánleveleinek nyomán eleveníti j lel P, Szentmártoni Kálmán. Ezek a levelek J beszédesen bizonyítják, hogy Ferencz József | mindenképpen cl akarta hárítani magától a jelöltséget. Arra hivatkozott, hogy beteges, nem lehet hosszú életű és hogy az unitárius kollégium tanári karában általában Papp Mózest akarják Kriza János püspök utódává választani Jakab Elek a szenvedélyes lélek rábeszélő erejével akarta barátját elhatározásának megmásitására birni. Kétségkívül vannak Jakab Elek leveleinek olyan kitételei, amelyekre egyáltalában nem szolgáltak rá néhai Papp Mózes hivei. A történetíró azonban nem gondolt arra, hogy ezek a sorok valaha is nyilvánosságra kerülnek. Állításai teljesen egyéniek. Vádjai eltúlzottak. Mentségére szolgáljon azonban, hogy minden eszközt fel akart használni arra, hogy Ferencz Józsefet rábírja a püspökjeíölt3ég elvállalására. Jakab Elek úgy vélte, hogy az unitárius egyház élére az akkori válságos időkben olyan embert kell állítani, mint Ferencz József. Hiába volt Papp Mózes főjegyző kitűnő tisztviselő, elsőrangú adminisztrátor, alapos és pontos tanár, Jakab .Elek és tábora olyan vezeiőegy emsédet látott Ferencz Józsefben, akinek szerepe évszázadok múlva is útjelző lesz az unitárius '>g\ház történetében. Ezért akarták rábírni az „arany-szájú“ hitszónokot, hogy legjobb barátjával szemben vállalja el ezt a nemes V ersepyt,

Szentmártoni Kálmán nagy erkölcsi felháborodássá! emlékezik meg Jakab Eleknek a prispökválasztás előtt kifejtett működéséről. Egyik helyen ezeket írja: „Lehetetlenség ezt a levelet megdöbbenés nélkül elolvasni, illetőleg sok helyen kibetüzni Jakab Elek egyéni hieroglifjeit. Ez a levél nem a benne lévő igazságokért, erkölcsi elveiért, példaadásáért látott napvilágot, hanem épp az ellenkezőkért**

Mi':s helyen pedig igy emlékezik meg Jakab Elekről: ,Majd azután Jakab Elek, mint egy kis Machiavelli, tanácsokat ad Ferencz Józsefnek, a fövendő egyházfejed elemnek a hatalom megszerzésére, máskor pedig képmutatásra tanítja.**

Ezzel kapcsolatban különben Szentmártoní Kálmán is megjegyzi: „Különben Ferencz Józsefben hálátlan tanítványra talált Jakab Elek, mert őt a hatalom megtartására tanítani felesleges volt, képmutató pedig a mester kívánságára sem tudott lenni'4.

P. Szentmártoní Kálmán tiszteletreméltó, komoly történész. Bizonyos, hogy életrajzírásában a lehető legnemesebb elgondolások vezették. Történelmi elégtételt akart szolgáltatni Papp Mózesnek, aki az árko.91 püspök- választás után lemondott püspökhelyettesi és főjegyzői tisztségéről, hogy egyideig mint egyszerű tanár szolgálja tovább egyházát, később pedig, mint csalódott, fáradt ember, teljes visszavonultságban fejezze be éleiét. Mégis kissé merész dolog Jakab Elekről, az országos hírű történetíróról azt állítani, hogy valóságos Machiavelli volt a mellényzsebben. Néhai Papp Mózes emberi kiválóságait senki senr vonja kétségbe. Az azonban nem is képezheti vita tárgyát, hogy Jakab Elek százszorosán értékesebb munkát végzett az utókor számára, mint a borongós lelkű egyházi főjegyző Ka Jakab Elek nem irt volna egyebet. mint Kob zsvár történetét, akkor is örökké élné neve az erdélyi magyarság emlékezetében. Pe ettől a hatalmas munkától eltekintve ?• ntjelzo közéleti szerepet játszott a »agy történetíró az erdélyi életben, ő volt az, aki az 1848—-49-iki szabadságharc után örökké nyugtalan egyéniségének akaraterejével és elszántságával a magyarság akkori leghatalmasabb intézményévé fejlesztette az Erdélyi Gazdasági Egyletet. Biza’masa és legbensőid» tanácsadója volt gróf Mikó Imrének, I az Erdélyi Muzeum-Egyesület megalapítója- ‘ nak. Lelkesedést, bitet öntött az abszolutizmus évei alatt a magyar szivekbe. A tett embere volt, akinek minden ténykedését elévül- j hetetlen eredmények jelzik. Vagy hivatkozzunk a szabadságharcról írott megemlékező- j seire? Mind olyan tények ezek, amelyeket fe* j lesleges újra elismételni és részletesen taglal- I ni egy napilap hasábjain. Hivatkoznunk kell azonban ezekre, hogy P. Szentmártoní Kálmán tiszteletbeli igazgató éles kirohanásait kellő megvilágításba helyezhessük. Mert akármennyire realisztikus is legyen egy történetíró, nem következtethet néhány szenvedélyes-" hangú magánlevélből egy ember jellemére. : Különösen olyan esetben nem. amikor az il- j !ető porladó testét régen túlélték a nemes j lélek alkotásai és dicsfénnyel koszoruzták j meg emlékét.

! got, melyet Papp Mózes szerény alakjával szemben elkövettek az árkosi zsinaton, de úgy látszik, 0 sors azt mérte rá, hogy ő ma- I radjon árnyékban s más arassa le azt a di- j csőséget, amit a fejlődő idők neki is nagyrész- j ben elhoztak volna“.

' És végül álljon itt a Papp Mózes-életrajz

I befejező része;

„. . . . s hogy milyen lett volna, mint püspök, arra is könnyű feleletet adni. Aki a j közigazgatásban annyira jártas és pedáns * volt, hogy azért várták eljövetelét, akinek j volt kitartása, munkaereje és szellemi adott- ! sága, az továbbra is hasznos munkát végzett j volna egyházának javára s a uagyaágnak j egyéb kellékeit az állandó emelkedés magá- : val hozta volna az idő és a fejlődés, úgy hogy a Ferencz József hosszú ideje alatti 1 egyháztörténet nagy részét névváltoztatással I a Papp Mózes neve után kellett volna Írnia j az életrajzirónak s ő a megsemmisülés he- 1 Ivett naggyá lehetett volna már életében.“ Ezekből a megállapításokból mindennél i világosabban kitűnik az, hogy P. Szeutmár- toni Kálmán, aki pedig a szigorú oknyomozó történelem alapján kalandozott el a mult- ! ba, maga is* elfogulttá vált hősével szemben. ! Szubjektív, lírai megállapításokat tesz. Tá- j volról sem célunk, hogy Papp Mózes tisztc- j letreméltó alakját lekicsinyeljük. Habár nem \ is volt áíütőerejii egyéniség, hasznos, dicsé- j retreméltó munkát végzett egyházának éle- ! téhen. Gerinces, becsületes alakja volt a ma- j gvar múltnak, akiről csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. Mégis nagyon túllőtt a eélon az életrajzíró, amikor Ferencz Jőzsef püspöki eredményeit és munka víg

egyszerűen a haladó idők eredményeinek lu lajdoriitja. Bizonyosan elfelejtkezett I* Szentmártoni Kálmán arról, hogy nem es »k egy kicsiny egyháznak, hanem vilagbiroda! maknak, sőt sokszor az egész történelmi fejlődés alakulásának sorsa függ egyetlen egy zseniális vezér szereplésétől. A/, hogy valaki pontos tisztviselő, jó adminisztrátor és maku látlan becsületü ember, nem jelenti egybei azt is, hogy vezéri szerepre alkalmas.

Annak, aki kormányoz, határozott jellem nek, gyors áttekintéssel bíró egyéni felelősségét teljesen átérző íérfinek kell születnie. Áz igazi egyházfő az olyan püspök, aki való Sággal lebilincseli a híveit és a lényéből kiáradó tekintély és erő minden szavának kii Ionosén jelentőségteljes súlyt ad. Ilyen em bér volt néhai Ferencz József, akinek kéz deményezései viruló intézményeket hívta!, életre az unitárius egyházban. Merem álli tani. hogy történelmi szerepe nem az időkhöz hanem igenis, az egyénhez voltak láncolva.

Hogy milyen püspök lett volna Papp Mu zes, azt nem tudhatjuk. P. Szentmartól« Kálmán Í9 csak következtethet nagy jőindu íatában. De hogy milyen püspök volt Ferec /. József, azt az egész világ tudja. Éppen ezen kegyeletsértésnek hangzik, amikor megválasztását P. Szentmártoni Kálmán „a szer vezeti,, hangos kisebbség1' győzelmének könyveli el.

Azokat a férfiakat, akik Ferencz Józsefet a hires árkosi zsinaton püspökké választották, igazolták az idők és a történelem. Akár- milyen jóindulatú és nemes elgondolás vezette is Szentmártoni Kálmánt életrajzírásában, mégsem teszi indokolttá ez a cél, ho» az egyéni rokonérzések szemüvegén keresztül kisebbítsünk érdemeket és leértékelj üt/!, eseményeket.

Ha a szigorú oknyomozói történetirás nevében veszünk tollat a kezünkbe, maradjunk is meg ezen a síkon. A csalódottság és az önként vállalt „mártiromság“ még nem olyan emberi nagyságok, amelyek elhoriUc lyositkatják az érdemeket é9 meghamisíthat jak a történelmileg már leszögezett sikereket. Ezeket a megjegyzéseket (sell feljegyeznünk a Papp Mózesről irt megemlékezés margójára, anrelyet egyébként tiszta szándékú ember alapos, becsületes és főleg érdekes munkájának tartunk.

Végh József.

Dongán lámád a icngcralattlárA

j Néhai Ferencz József püspök történeti 1 nagyságát Szentmártoni Kálmán sem vonja I kétségbe egy pillanatra sem. Elismeri, hogy i korának egyik legnagyobb szónoka volt, akit í minden beszéde mérföldekkel vitt előre a j népszerűség és siker utján. Tanulmányából j j azonban nyilván kitűnik, hogy az életrajzíró j I Papp Mózest tartotta volna érdemesebbnek I \ és alkalmasabbnak a püspöki székre. Tanul- | I Hiányának egyik részében ugyanis a követke*

! zőket írja:

„így történt a hires árkosi választás, ! amelyből az a tanulság vonható le, hogy a j szervezett hangos kisebbség mindig legyőzi a i szervezetlen többséget. A dicsőség mámora- I ban ki törődött azzal, hogy ezen a híresé i lett zsinaton méltánytalanságot és hálátlan- j ságot követtek el egy érdemes ember ellen? j Hiába próbálták ezt a csúnya tettet rózsa- j színűvé mázolni már az egykoriak, az lebe* i tétlenné vált 8 nem tudja a történelem sem 1 helyrehozni azt a rettenetes igazságíaíansa'f ~ S J g £

y siaíha

Naponta érkeznek jelentések tengeralattjárók tevékenységéről. Az alábbiakban megpróbáljuk képet adni o!» j vasóinknak egy tengeralattjáró támadás lefolyásáról. j

I A tengeralattjáró kora hajnalban in- ; dúl el portyáző útjára a tiszta időben. ! A fedélzeti megfigyelő egyszer csak j hajó árbócaií veszi észre a láthatáron. Több nem látszik a hajóból. A megfi I gyelő jelentést tesz a parancsnoknak, aki néhány pillanat múlva megjelenik a parancsnoki hídon. Hamar niegálla- j pit iák a hajó távolságát és meneiirá- I nyát. Ezután a parancsnok utasítást ad j 1 a tengeralattjáró személyzetének a me- j j netirányt illetőleg. A Diesel motorokat j I legnagyobb sebességre állítják be.

I A hajó felső vonalai most jobban a ; í láthatás fölé emelkednek. Egy hadihajó I közeledik! A parancsnok egyetlen j j gondja, hogy a tengeralattjáró láthzitai» i lan maradjon. Fzért mintegy 10 fok- i ! nyira kitér az ellenséges hajó menet» j iránya elől és lassan igyekszik azt meg I közelíteni. Közben dél lesz, maid dél- j után, telik az idő, az ellenség áiían- ! ; dőan változtatja menetirányát, cikk- ; : cakkos vonalat ír le s így igyekszik i megakadályozni az ellenséges; támadást, A tengeralattjáró mégis lassan, de biztosan közeledik. Estefelé már szemtől szembe állatiak. A parancsnok a megfigyelőt a tengeralattjáró belsejébe rendeli és kiadja a parancsot a készenlétre. A tengeralisittjáró el kell tűnjön a hullámokban, még mielőtt észrevehetnék! i

Az el-sülyedés után már nem láífhatú ! majdnem semmi belőle. Vbzont a tengeralattjáró is csak korlátozott mér- í tőkben tájéikoződhalík a külvilágról, így halad a viz színe alatt az ellenség szér- u felé. Újból az ellenséges hajót figyelik, észreveszik, hogy a hajót négy kisebb, valószínűleg torpedóromboló hajó kig Ssért'

A parancsnok elrendeli a siilyed^şt. Ezután a periszkópnak már csak a leg-, teteje látszik fka a vizböl és már égé* szén köze! állanak az ellenséges hajóhoz.

A parancsnok támadásra határozza el magát. A legénység feszült idegzettel várakozik. Minden!;! a helyén van. Mély, feszült, ideg-tépö csend. Csak az elektromos gépek halk bugása, hallszik.

A parancsnok most közli a kormányossal az ellenséges hajó helyzetét és sebességére vonatkozó megáUapitásait. A tengeralattjáró „támadó“ állásba helyezkedik. A feszültség tetőpontját éri el. A parancsnok a bevont periszkóp megfigyelőjén -keresztül vizsgálja a helyzetet s közben egymásután adja parancsait!. A hajó közvetlen közelében s különösen a torpedóromboló közelié tében a periszkóp használata a legnagyobb elővigyázatot igényli. Mintán meggyőződött az ellenséges torpedo rombolók helyzetéről, a parancsnok kisdia a jelszót: „Bevonni a periszkópot, húsz méterre lesülyedni a felszín alá!“ Mindenki tudja, hogy a búvár hajó most egyik torpedóromboló elöl sülyed el. Most már minden perceken múlik. A tengeralattjárót elnyeli a ten ger. Már hallszik a torpedóromboló csavarjainak zúgása, majd közeledő fii!- siketitő zajjal halad el az alámerült buvárhajó felett. Alighogy elhalkul t zaj, ez,ti vezényli a parancsnok:

„A periszkóp magasságába emelke dtink!“ Szeme a megfigyelőn van. A következő percben el kell indítani a Torpedót! „Tűz!“ hallszik a vezényszó. A buvárhajó megrázkódik a torpedó kilövés pillanatában. „30 méterre síi !védünk!“ rendeli a parancsnok vezér> - szava. A torpedórombolók nagy íátúsf köre miaitt ugyanis nem tanácsos a periszkóp magasságában maradni. A feszültség nöttön nő, minden tekintet az ónsmüveken van, melyeknek mur-? tóje másodpercnyi pontossággal jelzi a torpedó útját. Hirtelen mennydörgés- szerű robaj hallszik. Mindenki meg könnyebbiilten lelekzik fel. Talált!

A buvárhajó ismét elmerül a mélybe és nagy csendben siklik tova. Borzasztó robbanások, bomba; lecsapódásának zaja hallszik a víz színén, de távol a tengeralattjárótól, mely már körülbelül 100 méterre van az ellenségtől. A parancsnok elrendeli:

— A periszkóp magasságára emelke düiyk!

így megfigyelheti az ellenséget es v kilőtt, torpedó sikerességét.