Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)
1940-01-06 / 4. szám
14 mmm ELLENZÉK naawau&mmM Í A személyes tapasztalat* sohasem csalhatatlan, ám érvnek annvira meg- okolt, hogy a iószándéku ember ügye- lembe veszi. I; sorok írójának az a személyes tapasztalata, hogy az ameri kni magyarok sokkal kevesebbet tőrödnek u magvar irodalommal, mint zhogv azt megérdemli. Nehéz az életharc, bizonytalan a jövő, a K**mér azoktól is távolodik, ak k hajlandók megdolgozni é te. Fppen most elengedhetetlen lelki szükségletnek Kellene lennie a magyar kultúra komoly megbecsülésének, a magyar szellemi ér'é- kek kelíö hangsúlyozásának. Többé- kevésbe egyensúlyozott gazdasági körülmények közepette semmiféle különösebb megerőltetéssel nem jár az irodalom, a művészet con amore megközelítése. Akkor is elhanvagolták. De ezekben a válságos időkben, amikor az élet zilált, a társadalom vajúdik, a zsebek üresek s a gyomrok lírai szelídséggel vagy diihvel kavarognak, valósággal kívánatos, hogv a magyar iroda som vigasztaló életfeltétellé váljék, i Az amerikei magyarság érzelgős s jóhiszemű apostolai arra szoktak hl- vnfjk’ozmí. hogy a lehetetlent nem szabad kívánnunk azoktól s\z emberektől, akik életük javát a gyárban vagv a bányában töltötték el s akikkel szemben a mult igs>zságtalansága nemcsak gazdasági. hanem szellemi téren is kifeie- zödöt.t. Nagyon is igaz. De akárcsak Anatole France történetében a barátnak, Tra Giovanninak módjában van rcteRlíyöződnre arról, hogy akármeny- nyíre egyféle az igazság finint abszolút fogalom) mégis sokféle, mert az emberek nem egvfélék, éppúgy nekünk is meg kell állapítanunk, hogv mia'att a fenti igazsággal egyetértünk, mégsem láttuk annvira dogmatikusnak, hogy megfojtsa eltérő véleményünket, Tudtuk, hogy sok ms?v?r bevándorló szellemi téren is feilődött Amerikában. Teljesen tisztában vagvunk azzal, hogy az egviigyii kalendáriumoktól, a Rózsa Sándor históriákról s hasonló betümérgektől számosán megszabadultak, Ugyanúkkor azonban valljuk be, hogy az eredménvek nincsenek arán\- ban azzal az illúzióval, amellyel bizonyos szociológiai és újságáról bábák jhitegetik magukat. Ami tetszik, annak rendszerint csak a nyomtatott betűhöz van köze s nem az alk.otóbetiihöz. F.z a sajnálatos megállapítás, meggyőződésem szerint, Jórészt nemcsak azokra vonatkozik, akiket a múlt szellemi szempontból mellőzött, hanem azokra Is, akik mellőzték szellemi multiokat az amerikai, sőt talán még inkább az amerikai magyar éleiben. Kezdjük Jupiternél, sízaz ne feledkezzünk meg arról, ami a legfontosabb. Az amerikai magyarság lelki élete gvökértelen. Az amerikai elhelyezkedésben elsősorban 8 gazdasági elveket kellett hangsúlyoznia. Szervezkedő tevékenységében az önvédelem és élet- ösztön gazdasági lépését az erköicsi követte. Rz magvarázza meg az ubá- gokslt, egyleteket, templomokat. Csak azután következbe'iett a szépség Iá zána.k megvalósítása. Fz azonban torzó. Ne ám hsuk magunkat Az amerikai íTJSgva-ságnak kulturális téren még re g’onáíi's jelentősége is ingatag. Gyakorlati szempontból az életharcban tanúsított meglepő ruganvossága eli^me- *rés!i érdemel, szellemi szempontból inkább jellemző mint érdekes, mert nincs is módjában kialakulnia. A bevándorló nyugtalan lélektanából következik, hogy az amerikai magyarság miért rém érkezhetett el a klasszicizmus érettségéig. Fz a kezdetleges romanii- Cízmus magyarázza meg azt, hogy gi- tisztás emberek regényes jelzőkkel ruházzák fel a felszint* ebből következik, hogy csak kevesen keresik azt a tükröt, amelyben valóban megláthrftnák magukat; ez a magyarázata annak is, hogy máért nincs kritikai jelentőségű szellemi élet az amerikai magyarok körében. Túlsók az olvan „vezető“ amerikai magvar, aki Potemkin faluval kedveskedik egymásnak. Mert így Sntgfo csak könnyebb givicseinj ezt- $ rongy életet, kérem alássan, vagy ha »így teiiszrik, kérem szépen. Ha a? amerikai magyarok Gárdonyi Gézát olvassák, ez tiszteletreméltó. Fz fe jlődés a mull tál szemben. Ha Ideiét múlta is (formailag éppúgy, mint tárgyi szempontból) egy csomó bábnrti- előttí író, szellemi készletében s Kite jezésében vannak maradandó értékek, amelyek tehát ma is megbecsiilendök. Viszont (ami nyilvánvaló) óriási tévedés azt hinni, hogy a tárrnötlet irodalom elismerése a kulturális megbecsülés megnyilatkozása. Soknn esztétikai érdemrenddel udvarolnak maguknak, mert bizonyos beUefrisfúk bőbeszédű semmiségeire emlékeznek. Az irodalom teremtő munka, nem nvelvöltögetés, nvafogás vagy nvapkodás. Az irodalom az élet lelkiismerete művészi hang- sulvozással, amelvben a jellemnek, a felelősségnek, a képzeletnek, a szug- geráló erőnek, az olimnuszi tárgyil-a gosságnak s az emberi közvetlenségnek érvényesülnie kell. Amellett persze eredetinek is kel! lenn e. Már most a tárcairodalom jelentékeny részében csak az volt az eredeti, hogy egvápa- lában kapcsolatba hozták az irodalom mai. Mintha az áruházról el akarnák hitetni, hogy a Mátyás-templom. Ugyan hányán vannak az nmcr’kai magyarok sorában, akik elérzékenvilinek Ady Fűdre elvitathatatlan nagyságától s lelkűkben dacos büszkeséggé, építő, éneklő önérzetté alakul ki az n meggyőződés, hogy Ady Fndre mngvai volt? Hányán vannak az úgynevezett irodaImikig megfertőző'tek között, akik szenvedélyes hittel érdeklődnek aziránt, hogy a magvar leieknek milyen az irodalmi sóhaia és ökle az utódul Inmokban? Kik tudnak arról, hogv a háhoruutiáni haláltancnak milyenek voltaik a magyar irodalmi mozdulatai, figurái? Mert ez a magyar irodalom megbecsülje: Amerikában is erezni a származás varázsát s n s/ármaz*iH szépségét a szellem gazdagságával igazolni, akármennyire irtózunk a politikai férgektől. Az irodalom ilyen térin éirizotii érdeklődése nem követel „szakértelmei“; dehogy is. Csak azt követeli, hogy az amerikai méreteknek önmagunk ti lényére alkalmazott mivoltával alkudjunk meg. Tisztelet és becsület az amerikai magyar erő szorgalmának és szívósságának. De ez az erő szellemi téren nincs aránvban az eredményekkel. Táiéko- zatlan vagy közönvös. Fz baj. Fnuek egvik kövelikezménve. hogy az egyetemes magyarság szempontjából emelke- dettebb értelemben az amerikai magvar élet szellemi Mohács. Shakespearet, Goethét nem ruházták fel olyan ma gasztaló jelzőkkel, mint itt azokat, akik egymásra vannak utalva. Micsoda visszaélés a szóval, pedig hát a szó a lénveg is. Aagv tálén csakugyan az a fontos, hogy ezt a rengv életet valahogy el kell viselni? Ha ugv van. akkor miért esik szó irodalomról, magyarságunkról, kötelességeinkről, műiéről, jelenről, jövőről? (Cleveland, Ohio.) Reményi József. 194 0 Január f>találhattam, aki kitt i én magyarságát azzal n nyíltan kimondott indokolással tagadta num „Mi, munkások, úgyis tn rnzetkötich > »- tyűnk“. Bizonyos azonban, hogy ö tem nieg- gyöződéxes kommunittaságból, hanem alacsony anyagi érdekből talia « lépést és \zin- vallást. Vitathatatlan, hogy volt bizonyai ingadozás. hutái ozat lanság a zxilvölgji magyar rfiim- kásság éleiében, de ez nem a faji, hanem a párt politikai hovatartozást illetőleg befolyásolta magatartását. Ma már nem kérdés számára. hogv melyik közösségben a helye. A munkásságnak ez a magyarsága bár falusi gyökerű, mégis más, mint a földműves rétegé, mert más egész szellemvilágának alkata. Öntudatosabb és fegyelmezettebb, noha ugyanakkor szinte teli esen elszakadt a rrrt- dirióktól, tehát egyfelől kötöitehb, másfelől szabadabb. Különösen a fegyelem értékelése az. amit meg kell becsülnünk a munkásban. A kultúráin már, ha fölényesnek is látszik. inkább felszínes. Többet ér kulturális érdeklődése, igénye, amivel nem versenyezhet egyetlen falusi átlag-érdeklődése sem. Végül igen jelent ős az az összefogásra való készség és szociális érzék, amivel a zsilrölavi bányász s általában a munkásság a Néphö- zösséghe lép. Ebben a tekintetben a legfiata- laki ja is egészen iskolázottnak mondható. S talán ebben van csatlakozásának fő jelentősége. Magyar népünk szociéilis nevelésében ugyanis rendkívüli feladatok várnak a vezetőkre. Mit vár most már a munkás és éppen a zsilvölgyi bányász a Magyar Afépknzösségtöl? A leglső, amire gondol, munkás-érdekeinek hépvirt lete, felkarolása. Ezt csaknem min- denikük és a . legtöbb első helyen említi. Mit hoz egy zsilvölgyi munkás a Magyar Népköz ességbe és mit vár attól? E kérdésre a legilletékesebb feleletet kétségtelenül egy zsilvöl gyi bányamunkás adhatná meg. de talán tolmácsolhatja a lelkipásztoruk is, oki tizenkét év óta jóhan-rosszban egy velük. A harcot egymás közt megkarcolva s együtt olvasva eleinte inkább Marxot, ma inkább a Szentirás, már egyek tudunk lenn! a közös jövendő építésében: beszélhetünk hát egymás nevében. A magyai munkásság egyakaratu csatlakozása a Magyar Népközösséghez, éppen a fent- mondottak értelmében, nem okozott meglepetést a zsilvölgyieh körében. Mindenki természetesnek vette s éppen ezért a csatlakozás nem a %'ezetöU mesterkélt politikai lépése, hanem a magától-értetödn, egyetlen igazi ut követése s a munkásság általános óhajának hu kifejezése volt. Ez az első benyomás, amit az ember a bányászokkal beszélgetve szavukhál kiérez. Szinte a sóhajt is hallja az ember: régre! Számukra hazatérés ez. Olvan, mint az egymástól elfordult testvéreknek a nagy nyomorúságban való önkénytelen, talán kissé szégyenkező, de elkerülhetetlen egymás- ratalálálfir, megbékiilése. * A magyar bányász egyébként nem is tudott soha egészen elszakadni a nagy magyar családtól Mert nem szakadt el az eltéphetet- lenül egyl-ekapcsofódó falutól. Hasztalan él évtizedeken át a Zsilvöl gyében, veti le népviseletét é» veszi át a munkás-öntudatnak és életnek a falusitól annyira elütő vonásait, a lelke mélyén méttis csak nvárádmenti, szilágysági. marosjárni földműves marad, aki. ha — mint a mienk — évi 720 lej egyházi adót is fizet itt, hogy a vagyontalan eklézsiát fenntartsa. a maga templomának mégis azt az otthonit tartia s bármennyit keres is a vakon dók-munkávni. igazi álma a buzaasztag, igazi érték szemében mindvégig nem a pénz, a bér, hanem a föld. A zsilt öl gyi bányász tehát a Magyar Népközösséghez való ünnepélyes csatlakozásakor nem idegen testet kapcsol bele abba, hanem egv, lényegében a falujától soha el nem szakadt gyökerű és magát igezán soha megtagadni nem tudó magyart a közös családba. Aminthogy ennek az országnak is éppolyan szerves tagja ő. mint akármelyik más magyar állampolgár. Ezért t an az. hogy spmmit olyan gyorsan és örömmel meg nem cáfoiok. mint mikor az átlagember, azt hallván. hogy zsilvölgyieh közölt szolgálok, ezzel a természetszerű feltevéssel kezdi: ..Ugyebár, azok mind kommunisták?“ Kétségtelen, hogy van bennük bizalmatlanság „az urak“ iránt, kritikai hang az egyházzal szemben és nem tartják eszményinek a fennálló társadalmi rendet, számnn- tattják a vezetők hibáit is, de ez az öntudatosság nem okvetlenül annyi, mint kommunistarág. S eddig csak egyetlen egy olyannal E tekintetben azonban nyomban és határozottan ki kell ábrándítanunk őket: a közvetlen rnunkásvédelem s általában az anyagi érdekképviselet nem tartozik a Magyar Nép. közösség hatáskörébe. A szakszervezetek továbbra is fennállnak és éppen azért, hogy ilyen irányban segítségükre legyenek. Bármennyire Enne is szava az ösStmn avar innunk a kollektivszeizödések megkötésének mikéntjére vonatkozólag, az uj alkotmány azért hagyta mnr a szakszetveteteket, hogy a munkásság ezek utján keresse anyagi létérdeke biztosítását. Annál jogosultabb a másik kívánság, mely s. intén mindeniküknek azonnal eszébe jut: t. i. hogy a Magyar Népkőznsség vegye fel a munkásság egész kulturális gondját. Konkretizálva ez elsősorban azt jelenti, hogy nxuítsnn seeitséget a Magyar Népkózhssée a zsilvöl gyi bányásznak arra. hogy gyermeke sa ját anyum é Ivén is tanulhasson, amire ma a hat zsilvölgyi helység közül esni: keltőben van lel ötösére. mivel vsak azokban éPefrn- zsény. Lupénv) van feleketíPti iskola s az állami iskolák magyar tagozatait htár évek óta megszüntették. Ám, ezen túl további kulturális igényei is vannak annak a bányászseregnek, amehik gazdakör!, vagy más. földműves néphez s-a- boti mádon nem művelheti magát, viszont kulturális igényét, egyebek mellett, az IMS ER. (Institutul Muncitoresc de Educaţie si Sport din România) most már megszakadt munkálkodása felébresztette. Nines irt hely erek részletezésére, de fontosságukat részletek!,e m*nő fejtegetés nélkül is mindenki érzi. ís vár valamelyes gazdasági megszervezést I« os a munkásság, amelyik ilyen tekintetben eddig egészen magára volt hagyatva, illemre meg kellet■ elégednie azokkal a jóléti rntez- ke/lésekkel. amiket a munkaadó vállalatok, a betcpsegélyző és a szakszervezet vezetett be szamukra. Nem kicsinyei jak le ezeket, de két- ségtflea. hogy ezirányhan a Népközösségnek is tannak másra nem hárítható feladatai. Különösen a munkanélküliek, múnkátkere- sok igénylik ezt, mert mig a kenyérbe jutottak gazdasági érdekére több oldehol is tekintettel vannak, addig a munkára idesereglő felig vagy egészen letörtek sokszor mondha• tatlais árvasággal küzdenek és kedfódnak. A magyar munkásság csatlakozása a Magyar Népközösséghez nemcsak szólam: tény, És a magyar munkás nem szólamokat; tényeket vár attól a közösségtől, mely az 5 természetes és igazi családja, vér ség és Istentől adott felelősség jogán. (ü. J.) PISTA és MARISKA SOK AT TUDTAK MEG... — Marisba, ne szoHSorkodj. Karácsony apó hazaarosan visszajön. — Nem hiszem. De bizony S Kern hallotfad, mi5 mondott anyuka ? Amikor a mi ajándékainkat hozta, nem mondotta, hogy as.-éo és i&.-átk jön Karácsony apó az 6 számára á* és ajándékul hoz neki &0.000.000 lelt Sorsjegyeket már vásárolt is a ásva* SORSJEGY ARUDATOL. Dacia Economia Cluj, P. Unlíii 23 Szellemi Mohács Hang a Zsilvölgyébő5
