Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)
1940-01-28 / 21. szám
10 ELLENZÉK 10 4 0 Január 2 ff. Qi BARTÓK ÉS KODÁLY ^ * BUDAPEST, január hó. A zenek ölté izei folytonossága, mely négy *e szazad dal ezelőtt Palestrinával kezdődőit, •na Dcbuss-y-vei megszakadt. Nekünk az egcsz mar múlt, ezert van egyseget képünk róla » biztos helyzet-érzékünk. 1 négy évszázad egyetlen periódus, két hat ár pólusa, Palestrina és Debussy, között zajlik le a zenetörténet s v két pólushoz viszony itt a határozható meg minőén seneköltő mii vészét történeti helye. A négy é'vszázad közepén, ahonnan közel két évszázad húzódik Paleslrinúig s ugyanennyi korunkig, egy ugyancsak roppant jelentőségű géniusz ail. Bach János Sebestyén, aki a zenetörténet fókusza; minden eszmevonul benne metszi egymást. A zenetörténetet két részre választja. Bach-ig a zenetörténelem vörös fonala a klasszicizmus jegyében halad, Bach tói a romantirizmus jegyében. Természetesen kisebb periódusok is vártnál;, nie- lsek önmagul; köreiben hol klasszikusabbak, hol meg romontiktisabbak, de most egy négyszázéves perspektíváról tan szó. az egész zenetörténet egységbe látásáról. F.gy közvetlen alapérzés is eldönthetné a kérdést; vannak zenemüvek, amelyek — részletektől eltekintve — egészül ben világ-bánatot szuggerálnak, mások viszont épp ellenkezőleg: világ-örömet. Az előbbiek romantikus müvek, az utóbbiak klasszikusok. De: hogy kinek mi okoz örömet, vagy bánatot. szubjektív dolog. A klasszicizmus és romantirizmus közötti különbségnek objekti- vebb ismertető jelei is tannak. Segítségemre jön (megint csak) Szabó Dezső legutóbbi szép különböztetése. ,.A klasszikus művész nézi az emberen áthulló világzáport s túrokban és tettekben azt látja és láttatja meg, ami egyetemes jelentőségű, ami általános és örök emberi, ami sub specie aeternitatis van. A többi nem érdekli: jelentéktelen, vagy éppen utálatos előtte. A romantikus művész n világzáport azokban az arcokban és tettekben látja meg, melyek sajátságoson eltérőek a többitől, különösek: egyéniek. Az eredetit, a furcsát, az ese'leeest, a pillanatra felel Ilonát, az ént, a rgak-ént keresi. Egyebet meg sem lát: vagy unalmas és sablonos előtte A „Tanulmányok és jegyzetek“-ben azonban még mást is mond a roman ticizmusról: „A renaissanreszal kezdődő individuális re- bclliónak legegyetemesebb formája a román- tizmus. Extátikus látszatok, templomos külsőségek után a romanticizmus némely formáiban a kereszténység renaissnnceát vélték és vélik látni. A tévedés a dolog gyökeréig ér: a romantiezmus éppen a kereszténység helyett jött valami és legt'nllásosabb megnyilatkozásaiban is destrukciót jelent a kereszténységre. Mert az első romantikusok is, mint a katolikus Chateaubriand és a protestáns Mme Stael, a vallást nem mint változ• hatatlan, tőlünk fügegtlen pozitívumot, törvényt és szisztémát dicsőítették. Hanem, mint extázisi, mint hangulatot, az egyén eleiének egy intenzív módját.“ Ez után az idézet után nyugodtan idézem azt az egyetlen mondatot, amelyet Werfel „Verdi“ cimü regényében találtam s amely nem kevésbé találó jellemzés a romantici z- musra: „A romantika szelleme: minden cinkosságok szent szövetsége, minden kétes tekintély szolgája, az őrület szelleme, amennyiben a valóságtól való menekülés őrület; ez a démona a zavaros, mániákus kedélyeknek, ez a Nareisszusn a mélységnek, akik számára a szakadék teljes csiklandozás; ez az istene a bonyolultságnak és a világosság-iszonynak, ez a bálványa az állandó érzelmekben való kéjelgésnek, tiltott ingereknek, álszent mozdulatoknak és beteges erőszakoknak“. A zene történelem Bach előtti kora kiasz- szikiig. Zenei klasszicizmus ~ középkor u zctében. A Bach utáni kor romantikus, a zenei uj kor világa, mely vagy őszinte élet ragaszkodásában reneszánsz, vagy vallást mímelve: romantikus. Félreértés ne essék: egy nyárspolgári szinten a romanticizmusban ott látom a mindennapi élet apróságainak egészséges örömét, a hiba csak ott van, amikor ön püspökké szenteli magát, amikor papolni kezd. Debussy után csak egy uj klasszicizmus lőhet, az uj középkor uj klasszicizmusa. Bartók és Kodály ezt az uj klasszicizmust építették meg életútjukhan. S megint Szabó Dezső: „Amint a romanticizmus nagy művészeiben benne volt a klasszikus művészet minden eredménye, és továbhtermő ereje; úgy a mai klasszikus látásit művészben ható erő a romantikus művészet minden elért gazdagsága s művészi titkai“. Bartók és Kodály olyan uj Palestrinák ■— mondom a festészet során elmondott szavait Fiilep Lajosnak a zenére variálva — akik már ismerik és felszívták magukba fíarhot és Beethovent, Lisztet és Strau3s Richárdot, Mussznrgszkij-t és Dehussy-t. A klasszicizmus építészeti jellegű, a roman- ticizmjis festészeti elemekben gazdag. A zenei klasszicizmus építészeti jellege a polifó- niá-ban nyilatkozik, a romantirizmus festő- szeli vonása a homofóniá-ban. Az előbbi a .többszóiamusig, m utóbbi etz egyszőlamusá'fr 1'annak azonban egyetlen szólamban haladó dallamok, amelyek mégis: polifón szelleme: su gén óznak. Ezek az úgynevezett ,jno- nódikus“ dallamok, amelyek önmagukban teljes egészek, miként az egyes poli főn szólamok is. Nem úgy, mint a liomofón dallamok, nmeivel: mintegy összliangositást kívánnak. A nyugati urópai népdalok ilyen homofón dallamok, azonban a keleteurópai dallamok, miként a gregorián: a jiolifón feldolgozására alkalmasak a miizenében. A többszőlamuság azt jelenti, hogy egy móri ódik us szólamot más, a formaegységben kötött. de más szólamoktól független, önálló szólamai; különböző oldalakról világítanak meg, mintegy magyarázva árinál rejtett mélységeit s tij tárlatokba róni a. I t'héit nem mén, mint individuéilis zenei szólamoknak egy univerzum-miniatűrré tágulása. A súlypont a forma (az „épület“) harmóniáján — egyetlen végső linrnióriiétn — nyugszik, ezért a szólamok pillanatnyi összecsendülései másodlagosak — s ]wl erős disszonanciákat, hol tiszta konszonaneiákat nevezném n, polifónia romantikájának. (A romantikus zeneszerzők a részletekre fekteti én a súlyt: e harmóniákat kombi fialják elsőd lenesen, de a formaegész széthull, mert e részek nem szervesen következnek egymásból, hanem mechanikus egymásutánban: kis ügyességgel összorsereheré- lom a részleteket s úgy is jót. senki sem veszi észre. A szeri-ellenség következtében pedig nincs .áram“ a műalkotásban, a harmóniák nem feszülnek, ami bizonyos laposságot, színtelen séget ad a miinek: a disszonanciák nem erősek, a knuszonanriák nem tisztik.) A polifon müvek szólamainak ezerféle metuformózisbnn váltakozó egymásnak feszülése és feloldódása a világegyetem kafeidnsz- hóp-szerü. végtelen gazdagságát érzékelteti. A szólamok folytonos tornyosulása kiaknáz- halation mélységre utal. ..A Világeex-etem szellemi régiói mind ugyanazt a lényeget ..éneklik“, de más-más fokán a megvalósulásnak“ (Molnár Antnl). A zene palestrinai dómini nemrsak időtlenek, hamm időszerűtlenek is voltak korukban. A modernség vádja nélkül — ami pedig egy profetikus művészetnél elmaradhatatlan tünet — tűntek a feledés homályába. (Ebből is nyilvánvaló, hogy et>y évezredes hagyomány legvéesö összefoglalásai voltak.) Két évszázad múlta Bach géniuszát sem érte jobb sors. Életútját, mely a protestáns való világából a katolikus barokk álom- világába tarul, senki sem követi. Ma — igen jrllcszeresen — Rartók és Kodály életű tini már Bach felismert nagyságában indul, hét évszázadnak kellett eltelnie, mig roppant jelenfőséséf felismerte a világ és vágyainál; hangját lelte (el benne. Pnlest- rina meglátásához hosszabb az vt. Portóik ég Kodály életútjának végére talán ide is eljut a világ. Mozart géniuszának felfedezéséhez jóval rütidt bb volt az ut. Koporsóját nem kisérte temetőbe egy világ gyásza, de géniuszéinál folytonos az emlékezet mécsete. — Beszéltem már a zene é pit észen és festészeti jellegéről. Mozart néha még a dómokba repül vissza, sokf :or azonban a jövő színeit festi. De volt benne valami elbűvölő harmónia, art.i azokban a percekben, amikor önmaga vott jelen: a muh és jövő közt, építészet és [es részel közi szoborba öltözött. — A valóságot élet és a művészi szépség csak a szobra- szarban ölelkezik össze; Szabolcsi Bence ifjú önvallomása szerint neki azért „egyetlen” Mozart mert e nagy mesterben a művészi élmény ej annak megjelenése egy és ugyanaz. Mozart: a zenetörténetem Pygrnalion-meséje... fixen nagy harmónia után nagy disszonancia son: Beethoven homlokán Michelangelo nagy vívódásánál; árnyai cikáznak, három évszázad távlatában csak sötétehbek s vészt- jósolói;. Az univerzumból kihulló ember csal: emberfeletti küzdelmekkel töri fel magat Isten trónusáig; Sors-szimfóniájában a Sors egész Európa ajtaja előtt kopog. Mozart: szobrnsziasságában reneszánsz, reneszánszában pedig romantikus. Beethoven azonban az első. alil-en latensül az egész XIX. s ázad. romantikája benne él. Nemcsak olyan részeket találunk müveiben, melyekből egx- Schubert oldotta ki zenevilágát, hanem néha az csesz Debussy-ig keveri ki a jövő színeit. S ka Beethoven ilyen értelemben az első romantikus, akkor Mozart elöromanti- kus Abban a bellászi napfényben szárnyal, melybe Beethoven csak néha emeli bus fejét. Mint G üli ver a liliputial; között, olyan Beethoven gigászromantikája a pathnlágikus Schumann, a nyárspolgár Schubert s ..a zongora {métája": Chopin géniusza között. Mindhárom zen költő a zene kis formáiban nasy. Schubert dalocskái a ..Wien. Weih un Gesang“ straussjánosi háromságn a müzene színvonalán. Schumann a romantika kék virágúnál mániákusa. Chopin egy olyan Goethe, aki tgyre Wcrther keserveit irta. Palcstrinának. Bachnak. Beethovennek nincs művészet történeti megfelelője korában, de Berliozhoz már nyugodtan ndntársithnl- juh o kortárs Hugo és Delacroix alak iát. Rer- lioz-ban a romantikus zene uj gigászi tornája kezdődik, mely nemsokára Liszt Ferenc és Wagner géniuszában csap az égnek. Bcethoi'on nem tudott operát irni. a Fi- delio — legnagyobb szenvedő*ének gyermeke. Wagner kipótnfin ezt a beethoveni űrt: csak operákat irt. Back; a keresztény Németország, Wagner zenéjében azonbnn egy atavisz- tikns vizi ó-sorozat, egy ős pooány eporz során: a Walhalla támad fel. Wagner előtt a görög művészi ideálok lebegtek és a zeneművészetet a kereszténység művészet-ideáljaként becsülte. Nem fontos, hogy mi mást értünk görögség és kereszténység alatt, mint WagÖRÖKNAPTAR EÜLÖP JÓZSEF VERSE Titokból jött, titokba*térő tévedés az emher. Nézésre oviit tekintete, de tisztán látni nem mer: nap szédíti, föld rémiti. futó idő remeeteti. igaznak-rendelt életét hazugság-ágyba fekteti , A zöld föld élet-indulásán, mely az Ég arcát felfedi, szivét a jóság át nem járja, de kapzsi gondok komor árnya, _• me?v uj hajrára kergeti. Mellette sorsa részes-társa 4 ki éppúgy Isten kepe mása, a napjait csak tengeti?!... Kemény ütésre lendül karja: — Erigiy tovább! — Ki birja, marja! Minden, de minden kell — neki! S a prédaleshől ágyhatérve, felzaklatott, parázna vére aj átkok magyát rengeti.,. Szóiéból folyvást büszkén árad a világbiró hang, kemény, de halk rimnnkodás«á roppan, ha fönn az Ur haragja lobban, mivel a rosszra csak serény s lélektelen mit ég felé tolt, — képén közöny, kezén a vérfolt nem hit volt, pusztán vakremény. Üvöltő átkát villám vágja ketté, vetését vihar szántja, s egy láng a ház... lovak ... Ám ha kitisztul, indul Újra, vissza a jól-kitalpaii otrs és ismét hangos, nagyl&gény! cserény. Égi titánok barea közt lebegő ház a vára e időarasz papircsomói biggyeszt büszkén falára. Naptárnak hívja, benne egvre rőt betűkkel ünnepel s egy szebb világnak szentelt eszmék üres szavak közt tűnnek eí Palotáiéban félve őrt áll faaíomba-bordott karácson s nem száü magába szánó szemmel, ha ráköszönt a fázó ember és szól: „nincs fám... nincs kalácséra'” Buzgón papolja, hogvhs bízik embertársa gazdagra-hizik kenetkenyéren: tanácsén s a Szeretet, ki földre szállott' és minden ajtónál megállóit,, nála — kívül van a rácson. Csillogó dísszel rakva végig nyúlik fenyője föl az égig, de üaaepe nem karácsony. Nagypéntek ... Ó de messze tőle a golgotái szenvedés: az ártatlanul ontott vérből biinfiirdoí vesz — borból s kenyérből, .— rnt színházjátszó tettetés! Alelluiázik vígan ajka. kettős tüzes nyelv nincsen rajta; előtte mindez —• feltevés. Csak lelke sír — naptára néma, mig vígan perg, folyik a léha. lényeg-kerülő kertelés. A föld sarát egének mondja, au? örök-égit meglapodja, hogy beteljék a rendelés , * * És egvszeer áthág életén a Végtelennek lepte, » legvégső FLaptárlapct pe dig még Ee sem tépte. ner. A lényeg: hogy ezek a problémák ilyen formában egy áh ólában felmer üllek nála Zenéjében a német végtelen-vágy nietzschei < \ scliopenhaueri sarkai ütnéd, egymáshoz át Arn zenijének végtelensége véget alig érő hosszúságában is nyilatkozik, mely engem például homorúbb vinne el az ős árja emlékezés schopenhuueri nirvánájába, mint a l:a- logathiába. vagy a mennyországba .. . Liszt Feienc katolikus és magyar. Nem fontos, hogy nem tudott magyarul s hogy katolicizmusa legszemléletesebb példa arra, hogy milyen okok segítették elő hajdan nmu tragikus esemény kirobbanását, amit refor- módónok nevez a história... Lényeges elleni en, hogy minden modern magyar problémánk gyökere hozzá ér. 0 lehetett volna például az első népdal gyűjtőnk. Ifjú kora leijében (1838-ban) írja: yjizándékom volt, hogy nekii ágok Magyarország legpusztább vidékeinek, egyedül, gynlogszerrel. utizsákkal a hátamon. Semmi sem lett belőle.“ Irt Don- lé-szimfóniát, Nafihimnuszt Assisi Szent Ferencről, Halál-táncot, Ave-Máriát. S élete alkonyán irt egy zenei végrendeletet is: a rJümnt lacrymae rerum“-ot, melyet az ifjú Kodály és Bartók bontottak fel... Liszt romantikus ólmait Bartók és Kodály emelte a klasszika művészi realitásába. Wagner művészetének azonban nincs klasszicizmusba ívelő utóda: géniuszának kiteljesítése a művészet zárt riléigán túl: a viharos életbr-n következett be Hitler — a német élet-klasszika megtermtését viszi végbe. Nekünk ma sincs se Szérhenvink, se Kossu thunk; valamikor egyszerre volt kettő s igen nagy kár. hogy oly kevéssé értették meg egymást. Bartók és Kodály testvér-géniuszoknak érzik egymást (nemcsak mi érezzük őket nuntii;) g nem lehetetlen, hogy ennek a testvéri érzésnek melegében fogan meg az a jövendő magyar politikai géniusz, aki valóra fogja egyszer váltani Széchenyi és Kossuth egyesített nagy álmát, azt, ami Kodály és Bartók művészetében a művészet síkján már való: az ujközépkori-keleteurófaii Magyar Birodalmat. Wagnernek nincs klasszicizmusba Ívelő utóda, de utóromantikába hajló — kettőnél is több. Molnár Antal kiváló jellemzésében érintem őket. JBruckner mindazt átéli, mit a modern emberiség lelki életének válsága felvetett, de nem emészti meg azt. Darabos és önmaga óriási méretű elképzeléseibe belegabalyodott kedélybőlosszus, kinek alkotásai szinte megszűr ellenül ad iák azt a végtelen élmény-gazdagságot, minek mérhetetlensége Isten előtti állandó leiorulásra készteti őt“. ,,Mahler művészete az erkölcs és hit után áhítozó, de hinni semmiben sem képes modem intellektuel állandó forrongásainak őszinte vallomása. — Reger művészetében pedig a szubjektív befelétekintés helyeit önző elszigetelődés lép fel, miáltal művészete a legvéresebb szkepszis, kétlakiság és maga- földulás keserves vallomása“. „Slrauss Rirhárd már nem olyan tömeghez szól, melyet meg Iphet hatni, mellyel mélységei érzelmeket lehet cserélni, hanem annak a fin de siécle közönségnek, amelyet csak blöff el lehet megdöbbenteni. Művészetében a romantikus művész hajdani rokonszenves fájdalomkiál fáséiból rikító ordítás, búk- fences kóklerség támadt“. A romantikusoknál: „a klasszikus mesterek módszerének vert aranya szivnrványnsan hullámzó aranyrizzé higitódott“ — jegyzi meg Molnár Antal — s mint látjuk: az utóromantikusokban ez az aianyviz sáros, véres és verejtékes. Bruckner és Mahler szimfóniájában mázsás sulyok nyomják torkunkat; Reger szimfóniájában a modern lélek görcsös hisztériában agonizál. Strr.uss Richard Saloméjánck hét fátyol táncában egy kultúra csődje imbo- lyog, a fiolái és megdicsőülésben a láz bíbor- rózsái virítanak. Ebben a komor négyesben bágyadt fény a szellemi-aggastyán Brahms, aki a beethoveni örökzöld babérokat szövi be melankolikus teltnélküliségének ezüst pókhálójával. Brahms félrevonult a kor roppant problémái elől, Strauss Richárd azonban szoros értelemben érvényesíti a materialista XIX. század szellemét, mely szerint az érzékelhető valóságon kívül nincs más élet. Molnár Antal szerint Strauss művészete: „a minden metafizikától független materialista kultúra győzelmi ódája“. — Bruckner, Mahler és Reger azonban minden erejüket megfeszítik, hogy a tornyosuló problémákat egy kibontakozó uj lelki formában oldják meg. A német lélek vallásos komolysága nyilatkozik minden müvükben, de nagy etikai akarásuk nem kristályosodott a művészet tiszta formáivá az alkotás misztériumában. A tiszta formák fényét egy francia géniusz adta vissza Európának: Debussy. A lélek fehér misztériumát pedig a paraszti és gyermeki élet mélységein át tárja elénk Keleteurópa első nagy zene- költője. az orosz Musssoreszkij. („VigilaDEMÉNY JANOS.
