Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)
1940-01-14 / 10. szám
fO ELLŰNZÜK ■ J 940 január ti. A római Egyház és a magyarság Írta, HORVÁTH BÉLA BUDAPEST, január hő. Az Árpádok balkáni politikája, a por ladatlan magyar uralkodó család elévülhetetlen tanítása a magyarságot a válságos időkben mindenkor megsegi. tette, őseink nem hagyták el az Árpa dók útját, mely — Vörösmartynk sza-t vával élve —- Kelet, Nyugat és „Észak rémes árn3ai“ között a ragyogó Délszak felé vezette nemzetünket. A magyarság lelki világa valóban csupa vtsröfény, csupa déli ragyogás. A magyar nép józansága és derűje, türel me és nagylelkűsége, méltósága és hősies lendülete mindig idegenkedett a ködben tévelygő káprázaUoktól s a földön kúszó anyagelviiségtöl. A ml nagy és szabad birodalmunkat az a csodá Itos politikai okosság oltalmazta, az a rendületlen szervezés építette, mely annyira rokon a latin fegyelemmel, a latin szervezéssel és okossággal. A latin fegyelem nem hunyásztkodás, a latin szervezés nem kíméletlen nyomor- gatása a lelkiismeretitek és sr emberi méltóságnak, hanem a szabad lelkek bátor és egyenrangú szövetkezése, bölcs belátás, higgadt önuralom, szabad akarat? és önkéntes áldozat ez a fegyelem. Csk ez a szervezés múlhat.'tlart, mert sziilöanyja nem a rémület, nem a megfélemlítés, hanem egymás méltóságának: hűséges tisztelete. A magyarság a vérszerződés nemzete, a hétvezér ivadéka. Nemzetiünknek ezt a lelki vila gât senki sem jellemezte szebben, mint .Teleki Pál, amikor igy szólíi: „Nekünk előbb volt parlamentünk, mintsem székeink lettek volna.“ Másutt, törvény ét alkotmány hiián, még csak a fejedet mi önkény rémuralmában, despoták és tirannusok alatt senyvedtek az országok, amikor a mi népünk erkölcse nem iürte az emberség tipratását, az egyé *í? szabadság üldözését. Mert a mi népünk leikébe van irva, hogy «szabadság nélkül nincs igazi felelősség. Akinek nincs emberi szabadsága, az mindent urára hagy, mint a vadak; tetteiért nem ö felelős, hanem az elnyomatás, mely Ikobozta emberségét. A helőták tói n m lehet felelősséget követein». Csak szabad lelkek tulajdona a felelősség, vagyis az erkölcs, mely megszabja a* emberi cselekvés módját, a Le\ ae terna követesét. Az örök törvénynek felelős az egyén, de nem lehet felelős, csak, ha szabadsága van. Az egyház ezért hangsuvozza a szabad akaratot* ezért küzd oly hevesen az egyén jogaiért, az ember méltóságáért és szabadságáért, mert tudja, hogy ahol nincs szabadság, nincs igazi felelősség sem, nincs kötelesség és az örök törvény tisztelete is meghalványul. Ezért nevezem én égi nemzetnek a magyart, égi erkölcsű nemzetnek, mert a szabadság igényéről soha le nem mondott. Ragaszkodni a szabadsághoz annyi, mint ragaszkodni az erkölcshöz. A magyarság történelme ezeréves szakadatlan yüzdefem a szabadságért s hogy iíjt élünk még, tulajdonítsuk annak, hogy a szabadság-hősök unokái vagyunk, itt étünk és döntő szerepünket* senki el nem vitathatja, mert =— mint Széche nyli mondotta ezen a tájon csakis mi képezhetjük azt a középítő pontot“, amely kerül békésen és szabadon boldogulhatnak a dunai népek. Nélkülünk nincsen béke, nincsen rend a Duna völgyében s amikor a szabadságért küzdünk, nemcsak a mienkért, de min len népek szabadságáért küzdünk. „Az égi nemzet nem tűri a béklyót, a szabadságra mi vagyunk a méltók1“ \z égi nemzet, a magyar nemzet a szabóságra oktatott, a békességre szoktatott mindeneket. Szent királyai a . ipával kötetlek szövetséget, Rónia te ló tekintettek. Az apostoli szék felé, örök Város felé néztek a mi apostoli királyaink, akik két öröklétben ündu-kölnek, két országban: Magyar országban és Mennyországban — mint a régi régi dal zengi róluk. Á magyarság szövetsége a pápaság gal tehát kezdettől fogva mélj'ebb és Igézetesehb volt, mint a többi keresztény királyságé, A magyarságnak szabadságszorzö, s/ahndságosztó, és szabadságvédő küldetése volt a Kárpátok alatt; a római rend őrei voltak a nil őseink, a kereszténység küldöttel, akik lelkűkben hordták Délszak ragyogó ihletését, lángoló hevületét és szilárd fegyelmét1. Róma leghívebb fiai voltak, mert az égi nemzetből születtek ök. A sízabadvágért és fegyelemért harcoltak minden korokban, melyeket a rendetlenség lelke sodort alacsony szolgaságba. Természetes kötelék fűzte a mi nem Zetiinket a pápasághoz. Mily sajnála tos, hogy a Szentszéknek emez évezredes szerepéről az utóbbi évtizedekben számosait megfeledkeztek. A helyes történeti tájékozódás sok tekintetben megferdiilt, sőt a közműveltség általános hanyatlásával a történeti ér deklódés is elhanyatlott. Holott nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy keményen ragaszkodnunk kell a múlthoz; tudni keli őseink dolgát, mert az évszázadok arról vallanak, hogy semmi sem lesz, ami már nem volt. Ne higyjük azt se, hogy a pápaság csak kegves szavakat és szép iratokat adott hazánknak. A kegyes szavak és szép irtok gyakran megmentették a mi országunkat, mint ahogy mi kardunkkal és vérünkkel mentettük meg a középeurópai kereszténység létét és szabadságát. K0LOZSVA R, január h '■ Huszonkét fiatal magyar tanár tizenkilenc irodaimi éa három nyelvészeti tanulmányát ét cikkét adta ki abból az alkalomból, hogy egyetemi tanáruk: dr. Kristóf György az elmúlt évben töltötte be életének hatvanadik esztendejét A háromszázharmi t’apos testes könyv ízléses kiállításban, a Minerva kiadásában jelem meg. Nem vagyok hivatásos irodalomtörténész, tehát nem 1 agyok arra hivatott, hogy a könyv irodalomtörténeti értékét megállapítsam. Másfelől ezeknek a hasáboknak sem az a feladatuk, hogy tudományos irodalomtörténeti bírálatot mondjanak egy tudományos munka tartalmi igazságai, vagy tévedései felől. Nekünk két szempontból van jogunk ezzel a könyvvel foglalkozni: mit jelent ez a munka az erdélyi magyarság öntudatosodása és másfelől a világháború utáni nemzedék kibonta hozása szempontjából? Az bizonyos, hogy nemcsak az irodalmi al- kohiwknak, hanem az azokkal tudományosan foglalkozó irodalomtörténeti müveknek is óriási jelentősége van a helyes és éiö nemzeti öntudat kialakulása szempontjából. Az igazi irodalom előtte jár a nemzet nagy tömegei gondolat* t« érzésvilágának, az irodalomtörténet pedig a letűnt korok és o mai idők íróinak alkotásaiból éppen azokra a gondolatokra hivtá fel a nemzet figyelmét, amelyikre a jelenlegi öntud átképzésben a legnagyobb Szükség van. Ez a mérték különösen fennáll azokkal as irodalomtörténeti tanulmányokkal széniben, amelyek antológiaszeriien kerül ich össze egy nagyközönség számára írt miiben. Felfogásunk szerint, ma óriási szükség ion úrra éppen itt, Erdélyben, ahol az irodalmi érdeklődés elég nagy és ahol az élet és irodalom egységét már oly sokán látják —■ hogy a nagyközönség irodalmi és irodalomtörténet/ kérdésekkel foglalkozó tudományos cikkek és tanulmányok segítségével Útmutatást találjon arra nézve, hogy a régi és mai, irodalom miképpen igazítja el őt az összeszövődött gondolatok és érzések rengetegében: milyen hódító erejű szimbólumokat ad az irodalom arra, hogy lélekben önmagunk felé iudiuTtk emelkedni és magunkat azonósoknah érezzük gz írók egész olvasótáborával? A kötet iróinah egy részénél világosan látszik a törekvés arranéíve, hogy a tudományos becsületességen túl, ennek a nemzetne- velési szempontnak is megfeleljenek. Ebből a szempontból nagyon jól választotta meg a tá/gyát Debreezy Sándor (Az erdélyi ma(TÖrténelmÜ nlk bármely szakaszát vizsgáljuk meg, minden korban kivi láglik a pápák aggódó szeretete, ahogy szorgosan ügyeltek Mngvarország szabadságára és függetlenségére, mert tudták ők, a francia születésű Szilveszter pápától a mai napig, hogy Pannóniában az égi nemzet szabadsága any nyl, mint a kereszténység szabadsága. Hogyan védelmezte Magyarország szabadságát a pápa? Követségekkel, .katonasággá), pénzzel, diplomáciáin jegyzékekkel és a pápaság középkori fegyelmező rendszabályaival. Akkor világi hatalma is nagy volt a pápának, ur volt a keresztény császárok fölött, de tévedés lenne az hinni, hogy batal ma ma kisebb. Ma a lelkekben uralkodik a világ minden táján s ha felemeli szilvát az üldözött igazságért, tiltako zása erősebb, mint a kard, mely „nem hoz üdvöt“, miként mostani apostoli körlevelében is mondotta Az Árpádok tanítását idéztem, u szent királyok örökségét, mert az 5 politikai ösztönük irányította a magyar történőimet Róma felé. Amikor az utolsó Árpád, 111. Endre trónra lépett, újult erővel keltek fel azok a törekvések, melyek hazánkat más irányba akarták terelni. Par héttel 111. FnJre koronázása után Habsburgi Rudolf Erfurtban egyszerűen kiállított egv oklevelet, amelyben kijelenti, hogy az atyai szeretet sugallatára Magyarországot, mely L.ászio király kiniultával 2 császár és dem széppróza néphnse), Makkai László (Vázlat a háború utáni erdélyi magyar irodalom történetének bevezetéséhez) és Vita Zsigmond (A hazafiasság formái a Bánk-bán- ban.; E három író közül kétségkívül Vita oldotta meg legteljesebben a maga feladatát, mert világos ítéletekben tárta fel a nagy miinek a mai magyarok számára aktuális üzeneteit. Debreczy általános és elvopt képzi nyújt tárgyáról, nem mutatván meg az eg)<s írók é smüvek fejlődési vonalát és sajátos jelentőségét. Makkra bevezetés vázlatának ü kiegészítését és folytatását várjuk. A Balogh László íKomáromi János), Hegyi Endre (Kosztolányi Dezső világnézete) és Makkai E nő (Erdélyi József, költészetéről) tanulmányai egy-egy a jobb magyar iró gondolái,Hágának a feltárására törekszenek és az az >0Zésünk, hogy jó munkát végeztek az eg\ es írók belső világának összefoglalásával. Azt azonban hiányolnunk kell, hogy kedvenc írót lkat nem állítottál: kellően bele abba o magyar világba, amelyből kinőttek és amelynek szólónak t nagy magyar klasszikusokhoz visznek közelebb Antal Péter (Eötvös és Madách), Miké Gábor (Petőfi eszményitő képzelete), Miszii László (Eötvös esztétikai és kritikai szem- portjai). Pellion Eriin (Jókai népszínművei és társadalmi drámái), Pogány Albert (Kazinczy hatása kartácsaira), Reisrhel Artur (A mai Kölcsey), Vörös István (Madách életfelfogása lírája tükrében) tanulmányai. A hiún- kakázösség tagjai derékhadának figyelmét « nagy magyar klasszikusok kötik le. Természetesen mi ezektől 0 tanulmányoktól is azt vártuk volna, hogy az érintett írók és müvek mai jelentésére mulassanak rá, amint azt pl. Vita Zsigmond tette g Bánk bán-ral kapcsolatban. Néha úgy látjuk, hogy szerzők égé’zen figyelmen kívül hagyjak az általuk feldolgozott írók körül kialakult uj vitaanyagot. Ebből a sorozatból kiemelkedik Reischel el~cda$a, amelyik számos utalással hozza közelebb a mai emberhez a fdasszikussá merevített Kölcseyt. Debreczy Sándor és Makkai László említett tanulmányai mellett Jancsó Elemér (Aranka György), Orbán László (Adalékok a brassói magyar színészet történetéhez). Sántha Alajos (Kolozsvár irodalma a Bnch-kotszăkbnn 18:16 ig) és Veégh Sándor (Petelei Istvánról) írásai foglalkoznak erdélyi irodalomtörténeti kérdésekkel. Közülük a legnagyobb igényű, legtöbb uj szempontot nyújtó a Jancsóé. Nemcsak ö kenem Sántha és Orbán is Uj adatokat is közölnek. Mindannyian, még az egészen kis cikket iró Veégh is, hozzájárul\ ' • birodalom javára megüresedett. a bt rodalom fejedelmeinek és báróinak ta nácsára Albert hercegnek adományoz ta. A bécsi állami levéltárhun van az az oklevél, mellyel Rudolf oly nagylelkűen odaajándékozna hazánkat At- bertnok. Mit tett az „adományozás“ hírére IV. Miklós pápa? Nem ismerte «I Rudolf ajándékozásénak jogosságát. Jegyzéket küldött hozzá, mely így szólt, a pápai diplomácia sajátos nyelvén: „Nem áll szándékunkban, hogy logo dat, ha ilyen Téged Magyarországra megillet, sértsük; mindazonáltal nem hallgathatjuk el, hogy a nevezett or szág köztudomás szerint régtől fog\a anyádhoz, a római egyházhoz tartozik« amiért is rá irányoztuk gondoskodó sunkat és állapotáról fontolva elmélkedünk. Királyi fenségedet kérjük és intjük tehát, hogy Isten és fti apostolt szék iránt tartozó tiszteleted sugalla tát meghallgatva, a Jogokat, amelyek a nevezett országra minket és a római egyházat megilletnek, meg ne támadd, e) ne foglald, ne bitorold, általában a mi sérelmünkre és a római egyház hát- rányára semmit se cselekedj.'4 Biztatón és bátorítva csengenek fe lénk a századok távolából a pápa sza- vai. A magyar szabadságot védelmez tűk meg ezek a szavak, mert a pápa iratával szembeszállni lehetetlen voE. íme, maga a pápa mondotta, hogy nekünk köztudomás szerint anyánk a ri mai egyház, aki reánk irányozta gondoskodását és rólunk fontolva elméi kedik, hogy senki meg ne támadja, el ne foglalja, ne bitorolja. Híven ragaszkodva az Árpádok 3Zent hagyománya hoz, mindenkor Róma felé tekintett a magyarság és reményében sohasem csalatkozott. („Vigília.“) nak a szüntelenül működő erdélyi irodalmi sajátosság és szellemvalóságának megmutatásához. Kr.csó Sándor: Kristóf professzor el- •5 hallgatói című kis rajza az u) erdélyi szellemi élet kibontakozásának egyik fejezetét as átélő hűségével örikiti meg. A Magyai I; odalomtörténet cimü kötetben nehezen találjuk a helyét Kristóf Sarolta ,,íulius Caesar — a telefonnál“ cimü cant- brit!sei naplójegyzetének, amelyben szellemesen foglalkozik Siiakespeare modernizálásának kérdésével. Valamivel több joga van az ebben a kötetben való megjelenésre Blédy Géza (A Román Nyelvatlasz és magyar vonatkozásai), Gyorbiró Jenő (A kézdivásár- helyi timá'-nyelv mestermüsiúvai), Mártott Gyula (Nasymon helynevei) és Szabó T. At ti- lú t Puszta személynevek helyneveinkben} nagy tudományos alapossággal megirt nyelv- tudományi dolgozatainak, de mindannyian aP otniasok orrú. hogy figyelmünket n nyelt élő 7 oltára és bizonyító erejére felhívják. A kötetet Kristóf György rövid életrajza és 0 odaírni működésének terjedelmes biblio- grn,:<aja zárja be.-I műnk’, előszavában úgy nyilatkozik Kristóf György: hogy „ez az emlékkönyv nagyon szerén> súly o tiszta tudomány mérlegénde sok tárgyi ok magyarázza, hogy nem is lehetett volna tudományos Szempontból több, mint ami. Mi úgy véljük, hogy ezt a felmentő ítéletet maguk az írók nem fúgád iák cl. munkaközösségük es első nehéz próba után nem foszlik szerte s „a jövőben teljes eredménnyel fogják művelni szaktit- dornányukatMi azt kívánjuk, hogy a tudományuk szakszerű művelését hozzák még szervesebb kapcsolatba szellemi életünk mai kér,leseivel s irodalomtörténészi működésűket állítsák a nemzetnevelés szolgálatába. Az iról: javarésze megmutatta, hogy egy ilyen Célú irodalom történészi munkának s képességét magában hordja. Örömmel: kell üdvözölnünk a tényt, hogy az újabb nemzedékhez tartozó, huszonkét ugyanazon szakkörben dolgozó erdélyi szellemi munkás egymással munkaközösségét alkotott és óbból ă munkaközösségből megszületett az első munka, ez ni émlékköny’V- Ezen ú tényén túl maga a munka tartalma is sok biztató jelt mutat arra, hogy ez a munka- ' közösség: ha együtt marad és tovább műveli sajátos féladatait, az erdélyi tudományos élet egyik legfontosabb csapatává lehet. Mi kívánjuk, hogy ennek a munkáközossé/tnek a példáját más hasonló közösségek is kövessék. Ennek és az ezután esetleg MPgtiyfloikozó más szellemi munka k ö z Ö s s égek ne k alkotásai- bon egészen világosan és határozottan szeretnénk annak az uj nemzetnevelési elkötelezettségnek a bélvegét láthí. nftielv n háború utáni nemzedékhez tárt öté erdélyi szellemi munkásoknak egyik legjellemzőbb és légy értékesebb vonósa, L, 0, 1 Fiatal tudósok könyve Magyar irodalomtöriéneí Í939
