Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-10 / 286. szám

16

jd^^ENZÉK

■HMM

Fiatal magyar művészek képkiállitása

A Burába.« Miklos-cch kereten bolii! *>i- koriilt megszel > ózni « iialal festők ős «zob- rá szók egv órlokos csoportját os munkáikat kiállításra lODtlczni. 1'. nőbe* itlőkbcu ős iá- sült légkörben nugys/.crü os bátor összelo- "ás o/. Az eredmény létrehozása Kós András kiváló szervező erojonok, Szervatiusz Jenő, Vásárhelvi Z. Linii és Maksuy Albert teológiai tanár közrenuiködesenek köszönhető.

A Barabás Miklós Céhnek ez különben nem az első nemes kulturális megmozdulása. A Fiatalok Kiállítása is egy időszerű és széles horizontú tervnek a megindítása. Közös munkaterv, célkitűzések, összetartozás. Egy müvészotlhon, képzőművészeti könyvtár megvalósítása és mindé- nekfölött: tanulni! És ki tervezné a művészek otthonát? Ugyanaz a Kós Károly, akinek zseniális képzelőerejét és architektúrái tudását szerte Erdélyben hirdetik a sajátságosán erdélyi stilusu templomok és középületek. Elképzelni is szép ez, de miért ne lehetne belőle valóság? Miért ne lehetne kiváló művészeinknek egy kulturotthonuk, ahol saját műtermük, kiállitótermük és könyvtáruk van!

A vasárnap megnyílt kiállításon tizenöt fiatal művész mutatkozott be. Fiatalok? Korban igen. de munkáikban érettek. Komor idők katonái ők, akik most felsorakoztak: építők, bizók. erősek. Szabad-e a bizalmukat megcsalni? Szabad-e kiábrándítani őket ubból a hitükből, hogy a szépért kell és érdemes dolgozni, munkát, ambíciót, egész életet áldozni, ma is, sőt ma még inkább. mint valaha: A ma agyonhajszolt, elgyötört örökös bizonytalanságban élő emberének még sokkal nagyobb életszükséglet a művészet felemelő valósága, mint a gondtalan, jólétü korok emberének. Milyen nagy és szép karácsonyi ajándék volna számukra a közönség pártfogó szeretete, amit vásárló kedvvel is megmutatna. Sokat jelentene nekik az a tudat, hogy nincsenek magukra hagyva, hogy megértették őket.

Azzal a reménységgel térünk hát rá a kiállító művészek és munkáik ismertetésére, hogy ezúttal sikerül közönségünknek nemcsak a kíváncsiságát, de a lelkekben élő egy üttérzést is megmozdítanunk.

^ * y ANDRÁS LÁSZLÓ festő kiforrt kompozíció-készségével tűnik ki. Képeinek ereje alakjainak merész beállításában, a belsőből eredő mozgásritmusban rejlik. Hangulati elemei, színei, különösen a „Krumpliszedők“ c. képén Millet művészetét idézik.

1 ,*

ANDRÁSSY ZOLTÁN’ művészete teljesen egyéni, drámai erejű, szimbolikus. „Üre^r.sz* szony“ c. képén az elmúlásra emlékeztető

1 zöldesszürke szinii arc, anélkül, hogy ráncok szántanák keresztül: a fogatlan, mélyen be• esett száj, az idős kornak egy-két biztos vonása teljesen karakterizálja az öregséget, bár a homlok is szinte tükörsima. A színek költői szépséggel harmonizálnak: zöldes tónusa arc, sötétlila ruha, fehér csipkefüggöny. A ny lkát díszítő fekete nudliig, u soliu el nem lankadó tetszeni vágy ás jelképe is finoman hangolódik n szinkompoíicióhoz. Másik képe: „Madonna“. A gyermeket tarló anyu világos, sápadt, finom színeiből kipirul a gyermek kezében az élet piros tulipánja. Tiszta, nugysiku kompozíció, lágy vonalvezetéssel, nemes térbetöltéssel és díszítő elemekkel, amit a padlózat kőkockái is érvényre jnttutnuk. Minden oly nyugodt, harmonikus e képen, csak az asztalon, igen . . . hát az asztalon egy gázálarc fekszik. „Temetés“ c. képe fény és árnyék kontruszt. Árnyékban baktatnak a megtört gyászolók, de a lovak felfelé hágnak a dombon, ki a terhes létből viszik terhüket a világosságba. *

BALÁZS PÉTER egészen fiatal művészember. Szolnay tanítványa, értik is munkáin a üagy mester karakterisztikus hatása, különösen az önarcképén, ami keresetlen, őszinte visszaadása az élet nehézségeivel birkózó léleknek. A mozdulat egyszerűsége, a kéztartás, az arcra irott lélek megkapó.

*

BRÓSZ IRMA barna és okkersárgábau komponált uranytónusu férfifejének bensőséges, szuggesztiv arckifejezése szinte az orosz irók mély lélekábrázolására emlékeztet. Csendéletén a nyitott ablakon keresztül visszaverődik a szembenálló ház falára hulló fény és beárad a szobába. Fehér a külső fal. a szoba fala és az ablakru helyezett szobor is. A fehér áradat gazdag szín- ötlettel, fény- és nrnyékjátékkal van megoldva bravúrosan, amiből kivirul az ablak pirosa a fénnyel és levegővel teli képen.

*

BEBÍTZKY ISTVÁN „Proletár temetés“ c. képének tartalma finom szinek, egyszerű

Fiatalok'

Forró, páratlan hadseregem, Nem baj, ha meghalok. Enyém az ország S a tietek \.

A legszentebb hivatalok,*

Ha meghalok.

Ezt okosan csináltam * Jöjjetek, ti,

Nálámnál bíinösebbek, Szebbek és kedvesebbek, Többek és jobbak,

Fiatalok.

Ti vagytok az én országom S tiétek lesz itt minden, Ingyen,

Egy kicsit a telketekért $ miattam.

Előre, drága hadseregem,

mozgás (:n mély meglátás. Kétkerekű talyi- gura helyezett koporsót húz egy tépett ru- hújti Miihuuc és két senki gyermeke az egész gyászmeiiet. Nem anüyirn fájdulom, inkább tompa fúsultiitíg tükrözik az arcokon. Ezeknek u gyermekeknek u szenvedés nem uj, régi ismerősük, megszokták.

*

ÉRDIT F.RZSÉBET arcképei u művésznő világnézetének, lelkének portréi. Különösen egy kisfiú elrévedező, borongó« urca. Semmi fecsegő bőbeszédűség, semmi felesleges szin ezen az arcon. Tiszta forma, s/.ln, vonás: egy egész világ tükrözik vissza a képein.

*

F. FERENCZY JULIA. Valami büszke öröm tölt el, ahogy az emlékezetemben újra látom a képeit. Egyik munkája kiválóbb, mint u másik. A „Nagybányai Pénzverőutca“ nagyvonalú kép. Puha, meleg szinek enyhe átmenete, a szinek kÜ2t aranyló fény bujkál. Ezek a házak nem kőből és malterból épültek. E csöndes, magános sikátorban benne van a város egyénisépe. A „Hegyoldal“ széles, végtelenbevesző mező, amelynek messzeségbefutó vonalait, elszórt bokrait s az egész tájat mintha valami belső erő, lüktetés mozgatná.

*

INCZE ISTVÁNT Van Cogb zsenialitása nvügüzi le. Vörös fényben vibráló fensik- ján a lenyugvó nap pazar szinkiprúzata izzik. A képnek minden eesetvonása lüktet, feszülő belső dinamikus erő hatja át és teszi élővé. Februári reggel. Kalangyáit, Naplemente: egy erőteljes művészt ismertet meg.

<*

KÓS ANDRÁS szobrász és grafikus, a fiatal művészgárda lelkes vezetője. „Apám" c. szobrát a leegyszerűsített tiszta forrnák és vonalak jellemzik. A részletek egységes, szerves összehangolása epikai erőt sugároz. A ..Fehér ember“ hatalmas faszobra merész vállalkozás, de eredményében a technikai nehézségek legyőzését és az anyagon uralkodni tudást hirdeti. A mozdulat perspektivikus megoldása, az izmok játéka, a drapéElőre, j

Bűneim piros zászlóját Erényeimnek sok Fekete rojtjával Lobogtassátok.

Síromból is rátok (Habár ócska a szó) Vidáman nézek.

Vitézek, (

Fiatalok,

Előre!

Nincs már nekem semmim, TI vág}tok az örökség,

A jutalom.

Ti vagytok a dalom S fiatalok, fiaim,

Szép lesz elesni értetek M a jenem-majd nem Fiatalon. j

AZ ÉN HADSEREGEM

ADY ENDRE VERSE

19 Jv o ec e m n vI r.

riu megoldása * a nagy és erőteljes forrnák mind biztos tudásra vallanak. Élettel te !ji « „Hugóm“ c. szobra és gyertnekfeje szinten nagyon szép. Népdal-illusztrációi grafikai munkák. Ezeken kevés vonallal, formával sokat fejez ki és minden vonásnak önálló ereje,, knrakteriszliktJnia van.

*

KÓSA HUBA FERENC erőteljes akt- szobrának abszolút művészi megérzésü beállítása, u mozdulat megkapó finomságával a test minden részének hajlékonyságával egy ritmikus összhangba olvad. A nagy formákon érezzük a bus elevenségét. Márvány- lej portréja minden felesleges elkerülésével kifuragott fej: a lényeges, stilizáló, összefoglaló szépség megtestesítője.

«

M. MAKKAI PIROSKA grafikai munkáiról színes gazdag fantázia, a fametszés lényegének ismerete, primitiv érzések ösztönös, őszinte melegsége árad szét. „Hazafelé“ c. képén feltűnően szép a mozdulatok közvetlensége, a fáradtan előrehajló férfi alakja, az asszony esetlenül előretolt törzse, amint a dombról lefelé ereszkedik. Grafikai jegyeinek gazdag változata és karakteriszti- kuma, az arckifejezések mélysége jellemzik. ? ■ *

OLAJOS ISTVÁN rendkívül szegény mii- vészgyerek, még festékre is alig telik neki. Négy kis tájképe költői finomságú s kévé* színével is sok színnek a hatását kelti. Aktképe finom gy öngvházszinü tónusával tűnik fel.

*

PISKOLTHY GÁBOR egyik legkiválóbb művész egyéniség, aki a tavasszal Budapesten rendezett erdélyi kiállításon is részt- vett. Ezen a tárlaton két nagyszabású képével szerepel. A festéket önmaga állítja elő és különösen finom és gazdag színekkel dolgozik. Az egész tárlatból kiemelkedően szép a ..Sóvivő leánykák“ képe. A két kislány közvetlenül esetlen mozdulata, belső kezük befelé lendiilése és u kisebbik gyermek ferdén álló alakja a néző tekintetét befelé viszi a képbe és ez az egyszerűség tartalmas tisztaságával érzékelteti a perspektíva törvényeinek biztos tudását.

*

RODÉ EDIT festői felfogása antik mesterek finom tónusára emlékeztet. Fény és árnyék elosztása a tanulmányfejen egészen Rembrandt sZerii. „öregember“ c. oláiképén a formák ritmikus félkörben zárulnak, pld. homlokrész. a lefutó és egY bekapcsolódott két kéz és a befelé görbü'ő lóbak. Ezzel ellentétet képez a háttér falára felakasztott képkeret négyszöge.

*

TOLLAS JLL1A nehéz festői problémák megoldását keresi. „Virágos ablak“ c. képén a tükör játékát finoman és bravúrosan oldotta meg. „Halászok“ és „Sírásók“ c. képein a mozgás és tompa finom színei tűnnek fel, a „Templomban“ cimün pedig a kompozíció szépsége.

*

Itt hívjuk fel a művészi élményt kereső közönség figyelmét arra. hogy Siolnav Sándor, Erdély egyik legértékesebb festője, Kolozsváron tartózkodik és e hó 14-én fivitja meg a kiáilitását, ahol alkalmunk lesz Szol- naynak a budapesti kiállításon is feltűnt

munkáit és legújabb mondanivalóit megismerni.

ROZSOS ETEL.

KALOTASZEGI ELÉGIA

A lemplom,tértben most a fák viraga szagos, habos, hullámzó rengeteg,

; aiattuk meggypiros ruhába jár a kicsi Ágnes s kankalint szedeget, hűvös zöld fűken fehérlik a lába.

L '

■ ‘A dombokról hallatszik csendes ének, köves földben cseng-peng acél-kapa; verejtékükkel puhítják a népek immár tíz slsudamlott százada, e földön, hol u halottak is élnek.

4 címeremben nyílik már a kosbor süppedő, jútalan sir dombok on, hol ur-parasztoli alszanak papostól, s minden terem hasonlít és rokon, örökségként ősrégi századokból.

Almaiák közt, napsávos félhomályban ezüstösen áll a his pavilion, előtte egy sor birnbószáru mályva és bent anyámtól képek a falon, bámulnak vissza kisleánykorába,

Itt éltem én Kilencszázharnunchárom esős nyarán, kábán, álmatagen; hogy nem pusztultam cl. most is csudálom halál vággyal telt cl minden napom, azon az ázol '.-k osbor szagu nyáron. 5

5 mint haldokló, lei egy pillanatával szemébe szív ja az egész szobát.

úgy ittam én, hosszú napokon által lelkűmbe az egész falut magát, psutjáivai, könnyével, mosolyával, „

Ablakom bölény-hegyekre nézett, szélvert fenyők álltak az ormokon; felettük, mint tömör fekete évek, esőfelhők vonultaic zordonon, s a szirti fals dülöngtek, mint a részeg.

„Ne bántsátok ti ezt az árva népet“, — szóltam a nagy bivaly felhőknek én,

,.o sorsa úgyis tépi, mint a léreb“.

S lám, ottragadtak a hegy peremén, a vihar egy-két ágat ha letépett. ^

És volt egy-két különös vasárnap. Templom, cifra ruhák, öreg betűk; csontos arcokon kő ünnepi bánat. Zsoltárainkat úgy fújtam velük, hogy a pártós leányok megemdúltak.

Es délután hetykén roptuk a táncot: „aranyos Anna, ejön-e velem? ilyen táncot maga sohase látott, s ilyen táncos maguknál nem terem . Etámul'tatjuk ketten a világot!“

S járta velem aprózván a menyecske, nehéz csizmák alatt rengett a csűr. Táncunk népek kiváncsi szeme leste, —- még megfricskáznak itt végezetül, gondoltam én, Kisannát eleresztve.

..Gyerünk legények, a soron ti vagytok!“ Négyen felálltak a csűr közepén.

Párzott a föld, csizmájuk szúró csattog, s csürdöh'gölő kezdődött olt, kemény, ingük kibújtf « hajuk összecsapzoita /

És este lett. A pavilion homálya úgy várt ream, mint baglyára odú.

Szegény ágyam Annát hiába várta, iukótársam maradt tovább a szu.

$ rém-termő kis-gyerlyám izgága lángja.

A vén Miháltz-pap árnya járt a kertben, rothadt fejfák közt lebbent siri fény.

A küszöbben rágcsált a szu szünetlen, mintha párját űzte volna szegény.

Ilyen szu volt akkor talán a lelkem.

$ egyszerre lentről, az egyik ivóból megszólalt a legények éneke:

Italairól énekeltek s bucsvcsókról.

Keserű lélek, daluk hallod-e?

Bánatunktól tán megvigasztalódol.

..Kisann a lelkem, sirsz-e ma jd utánam? Tudod-e hol van Eesszarábia?

Világvégin lelógat óm a lábam.

Ott puszin! el Magyarral hó fia, dühös tenger száguldó viharában!!

Vagy Dobrudzsában folyik el a vérem, csempész bolgár mordálya eltalál.

Kisanna léikéin, utoljára kérdem: koromsetét nagy téli éjszakán, nehéz könnyeket fogsz-e sírni ettem?“

Aztán csend lett. csak nagy kutyák ugattál: s eső indult, a zsindely perceseit.

A szu egy-egy reccsenő fordulattal száraiálgatá a hosszú perceket.

11 all gat óztam félálmu bódulatban.

..Futó állat, vakond életű féreg, esés: világod az a torba ja. amelyben vaksi életed leéled,.

.* az éjszakád mély. kettős éjszaka; piit elválaszt egymástól a, foké reg* .

Micsoda vágy korbácsol benne téged, s mi lesz, ha nem leled meg párodat?

Csuk fúrsz, faragsz s feléd a szörnyű érek

tornyosuló zuhataga suvad. ---Hát én t alán-tudom, hogy hova erek?

Jaj, aludjunk, aludj izgága állat, rengessen el bennünket ez a csend.

Így átmulatjuk tán az éjszakánkat.

A boldogság szó nálad mit jelent? — Hallod? a pásztorok már furulyáinak.

Tülkét, a kondás kétpofára fújta, ökör nyomban, kerék vágásban állt utcánkban Medardus fekete bicska.

,.kn itthagvom ezt a szegény határt, isten megáldjon hajnalos falucska!

Szálljon áldás a vén parókiára. s akiből ittam, rád is, régi kút- Kinek e földet itt kell hágynom máma, sirassátok meg a bolond fiút.

De visszajön még egyszer, nem-sokárá.

Visszajön még, ha teste nem, a lelke, nappal a kripta grádicsán csücsül.

De csak kiszáll és repdes éjjelente virrasztó lányok kéménye körül, mig kakasszóra ideje le nem tel“.

És ottmaradtak csendesen anyámék, üres székemre már a macska ült; s nélkülem itták a reggeli kávét a papilakban, hol helyem kihűlt.

L'gy sírtak, mintha Hondurászba járnék.

„Vgy volt, mint a mesében, mondogatták, ö is cgy tó felé vévé az Útját. vizitüPdérek hnják, csalogatják.

A kapu nyitva még, Rózsika tedd bt.

Szegény urjit nem látjuk soha többé.“- * - J ÉK ELY. ZOLTÁN

<•