Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-05 / 281. szám

If939 dec ejjj be r 5. BLLBN ZÉK A rabiőgyttkoi Tarnoveanu a rendőri bizottság élőit „ujraiátszta“ a Gruia-utcai borzalmas bűntényt Amíg autón a bűneset színhelyére vitték, ezrekre menő tömeg fenye­gette szenvedélyesen Berták Sándorné kegyetlen gyilkosát KOLOZSVÁR, december 4. Mialat-J ;j i. Ixn:1111i rendőrség udvarán a Gruia utcai i;.!> <>gv iikosság ..újrajátszására készülődnek, Lini a verőfényes utón óriási áradatként nő a tömeg. A katedrális mögötti kis parktól u/ Unirii-térig és onnan tovább, végig u Regele Ferclmand-uton az ..Astoria" szálló épületéig valóságos sorfalat alkot az emberáradet. A meredek Erzsébet-uton szinte percenként közlekednek az autóbuszok a Gruia utca irányába s a zsúfolt, nehéz jár­müvek mögött is hosszú kocsisor alakul. Ez­rekre menő tömeg vonult fel, hogy néhány pillanatra láthassa Dertók Sándorné kegyet­len gyilkosát, vagy elleshesse a helyszíni szemle egy egy mozzanatát. A rendőrség épülete előtt a karhatalom alig tudja megakadályozni a forgalom teljes megbénulásával fenyegető felvonulást. Pont­iján 19 óra 55 perekor mintegy jeladáskép­pen felhangzik a tömegből a kiáltás: j — iun a gyilkos! S a hosszú útvonalon, a gyalogjárón egy­szerre megbomlik a sorfal, rázúdul az úttest­re, miközben, mint a távi-fővonalon, "szalad végig a jeladás. Egy pillanatra villamos feszültség tölti meg a légkört, aztán kirobban a fékezhetetlen in­dulat, a tömeg felszabadult érzelmi megnyil­vánulása. Káromló szavak, becsmérlő meg­jegyzések, valóságos viharrá növekvő fütty­koncertek hangzanak mindenünnen. I A gyilkos megdöbbenten, vörösre gyűlt arc- 'eai lép ki a kapun a detektívek és rendőr­tisztek sorfala közölt. Kifejezéstelen vonásai azonban nem árulnak el különösebb érzelme­ket, csak véraláfutásos zöld .szeme villog »nyugtalanul Félénk, gyámoltalan ember be­nyomását kelti ez a szőke, jónövésü, cson­tos parasztim, amint imbolygó léptekkel el­vonul a sokaság előtt és megbilincselt, ké­kes-vörösre dagadt kezeit eiőrenynjtva belm- kik a csukott gépkocsiba. Az ember áradat zajongva csap össze az el­induló autók mögött, majd özönleni kezd a Kővári-telep felé. A HELYSZÍNEN A helyszínen két szakasz rendőr tartja fenn a rendel. Kordont vonnak s az úttest baloldalára szorítják a közel másfélezer fő­nyi tömeget. Az 5-ös számú villa előtt, ahol a gyilkosság történt, már ott várakoznak a !kerületi rendőrség vezetői, a sajtó képviselői és a vallomást tévő tanuk. A rendőri bizottság azonban az Erzsébet- uton megállítja a kocsisort. Tarnoveanu Va­silet leszállítják az autóról és megkezdődik a helyszíni szemle első fázisa. A gyilkos meg I kell, hogy mutassa a pontos útirányt: merre haladt a Gruia-ntcai villa felé » útközben melyik házba ment be azzal a szándékkal, hogy alkalmi lopástf?) kövessen el. Tarno­veanu a gyilkosság napján, délelőtt 11 óra tájban vlöizcr az Elisabeta-ut 8. szám alatti villába állított be azzal az ürüggyel, hogy egy Anna nevii cselédlányt keres. Kiutasították. Ezután a 20. szám alatti házban kopogott ugyanezzel a trükkel, de az erélyes háziasz- szonv valósággal kituszkolta az udvarról. t A gyilkost szembesítik az újabb tanukkal. Valamennyien felismerik. Így történik a Gru- ia-utca 8. szám alatti házban is, ahol Farkas Tibor magán tisztviselő felesége a most kala­pot és rövid, szürke lódenkabálot viselő ipa- roskülsejii fiatalemberben is felismeri azt a züllött csavaigót, a sportsapkás, a sötétbarna­ruhás „szerelőt”, aki a gyilkosság napján va­lami kapitány után érdeklődött nála. Az előzetes szembesítések után a rendőri bizottság: Ilonát íosif rendőrkveaatar, cU-. Kernbach professzor, Istrate főügyész, Ra- peann ügyész, Teodorescu Cicerone vizsgáló- biró, ihsii Victor dr. rendőrigazgató, a bűn­ügyi osztály főnöke, Marpozan Irimie, Serban. Darin, Pop lacob detektivfelügyelők, vala­mint a detektívek csoportja közreveszik a gyilkost és elindulnak a Bertók-villa felé. Hogyan nyitottad ki a kaput? —* kér­dezi Horvat kvesztor. Tarnoveanu egyszerre beszédes lesz, mint j ha egy lélegzetvételre akarná elmondani az | egész tragédiát. A kihallgatást végző rendőr- j kvesztoruak többször félbe kell szakítania j ezt a szóáradatot. — Csak sorjában! Vallj be mindent, részle­tesen a kezdettől, úgy, ahogy történt. A gyilkos meghajtja fejét s halkan feleli: „MINDENT ELMONDOK” —• Mindent elmondok... részletesen, mert rnár tűi akarok lenni ezen az egész csúnya K ügyön... Megmutatja, hogyan nyúlt be a kapu ía- rácsán, hogyan nyitotta ki a zavart és lassú léptekkel hogyan indult el a villa lépcsőfel­járója felé. A kapu mellett egy lépésre ott van a vízvezeték vasfedővel ellátott aknája. Valószínű, hegy Tarnoveanu, akiben ekkor már megfogamzott a rablás gondolata, ami­kor meglátta a vezetékcsövek aknáját, hirte­len ötlettől sugallva, elhatározta, hogy sze­relőnek adja ki magát s ilymódon eltereli magáról a villa lakójának gyanúját. — Elhaladtam, itt, a vasfedo mellett — magyarázza — és lassan felmentem a lép­csőn. Amikor ide, a legfelső lépcsőre értem, éppen kilépet a nagysága... — Hogyan volt öltözve? — Ha jól emlékszem, barna szvetter .volt rajta .. barna cipő s világos harisnya. Ma­gyarul kérdezte, hogy mit akarok... Én nem tudok jól magyarul, de értek... — Mit válaszoltál? > • — Megmagyaráztam neki, hogy a vezetéket ki kell javitanom. Nem értette egészen, de annyit kihámozott a beszédemből, bogy a vízvezeték el van romolva. „Nincs annak ba­ja!1* — mondotta a nagysága. „Menjek ak­kor, amikor a férje is otthon ^in!” Én azon­ban továbL erősködtem, bogy nekem ki kell cserélni a vízvezeték csövet. „Egy héttel ez­előtt javíttattuk!” — válaszolta és még mon­dott valamit, do azt már nem értettem... ne­hezen értekeztünk... ő nem tudott jól romá­nul, én értettem, de nem tudtam kifejezni magam magyarul. Aztán — folytatta Tarno- voann —; a nagysága azt mondta, hogy át­megy a szomszédba, hívni fog valakit. Mielőtt elment, ideadta a pineekulcsot, hogy nézzek utána ott a vízvezetéknek. —- Milyen kulcs volt az? — Több kulcs volt — feleli a gyilkos. ^— Egy karikára volt (űzve... három, vagy négy kulcs... — Ilógyr.v hízhatta rád a kulcscsomót, « ház valamennyi kulcsát, read, ismeretlen em­berre?! — Pedig ideadta, kérem. Még azt is meg­mutatta, hol kell lemenni a pincébe. Ezután megmutatja, hogyan kutatott a két gyéren megvilágított helyiségben valami ér­ték után. — Mikor visszatértem — magyarázza — a cseléd ott állott, fenn a lépcsőn, az ajtó elölt. Kovács Anna, a kiesi, pirosareu cseléd- leány, akit a szomszédból küldtek át a gyil­kosságot megelőző órában egy kosár káposz­tával, most is ott áll a villa bejáratánál, ösz- szehuzott szemekkel néz le a megbilincselt gyilkosra. — Ő volt — a rabló! *— kiáltja határo­zottan. — .Ízt kérdezte, hol van a nagysága? Mondtam, hogy mindjárt jön. — Jött is abban a percben — veszi át a szót Tarnoveanu. — Felment a lépcsőn s megállt a cseléd mellett. Ekkor érkezett meg a szomszédbeli nagysága is. Elmondot­tam, hogy mit akarok s megegyeztünk, hogy mégis csak kijavítom a vízvezetéket. — Aztán megkérdezte, hogy hány óra — mondja csendesen Zeitlerné, aztán indulattal, vádlón a gyilkosra mutat. Azt felelte, hogy 12 órára végez vele! Körülbelül fél 12 óra vor: amikor Tarno­veanu eltávozott azzal, hogy szerszámot hoz magával. Egy perccel később Zeitlerné Is hazament. A gyilkos a szemerkélő esőben lement az Erzsébet-ut elején levő piactérig s ott beáilt az egyik épület eresze alá. Né­hány percet töltött el ott. — Milyen szándékkal tértél vissza? A gyilkos egy pillanatig késlekedik a vá­lasszal. — Hát, azt hittem, hogy a nagysága fé­lénk ... meg fog ijedni... pénzt ad. Nem mentem he mindjárt a kapun, amikor má­sodszor visszatértem ... Felmentem az Aven- turoasa-uteáig, ott ácsorogtnm egy darabig, aztán ismét a villa elé jöttem, de megint el­haladtam a kapu előtt s mégegyszer megtet­tem az előbbi utat. . Aztán, mégis belép­tem. Felemeltem a vasíedőt, elzártam a ve­zetékcsapot. d ChSorod&nt fogpaszta egyj oly természetű sót tartalmaz, &mely használat közben oxigént termel. Ez elősegíti a szájtiregben a szekréciót, mely természetes aton tisztítja ét védi a fogakat.; Rakoînsttntâlţâk ej gyilkosságot — A villa ajtaja félig nyitva volt, igy! — mutatja s megindul az előszobából jobbra nyíló konyha felé. A szűk kis helyiségben elhelyezkedünk a falak mellett és borzonsva várjuk a rette­netes gyilkosság lejátszását. Tarnoveannn az izgalom, a szörnyű emlékezés legparányibb jele sem látszik, ismét beszédes, a legap­róbb részletekig menő tárgyilagossággal, biz­tos mozdulatokkal játsza le a bűntény pilla­natait. Az áldozat tragikus szerepet Sabo de­tektív re osztották. A kemény idegzetű, atlé­ta termetű detektív is elsápad, amikor á gyilkos szinte átlényegülve az akkori percek izgalmába, feléje rohan. — Adjon pénzt! Ezt. kiáltottam s egyet léptem feléje. ,,Nui bani" —— felelte ijedten. ,.Ba, de —~ este!” — erősködtem. Ekkor el­kezdett sikoltozni... megijedtem. Oda, a szekrény melletti sarokba löktem ... mene­külni akartam, de ő felugrott, megfogta hátulról a kabátomat. Visszafordultam s ekkor az arcomba kaţiott a körmeivel. Min­den elborult előttem ... Torkon ragadtam, le tepertőm a földre, hangosan hörgőit, rú­gott a lábával, dobolt t. mellemen a kezei­vel, igy, igy . . . A detektív ott liheg a bilincseitől meg­szabadított, markos bandita alatt, aki élén­ken magyaráz s közben fel-fel néz a körü­lötte állókra, hogy vájjon, elég érthetően magyaráz-e, meg vaunak-e elégedve. So.'ia nem láttunk ilyen megdöbbentő, tudatalatt uiegny»l>intrit oitiiz.rurut. — Ereztem, hogy nem birok szabadulni, így, térdeplő helyzetben levettem az asztal­ról a fanyelű, törött hegyű bicskát. Fejbe vágtam a fokával. Hátralánterodott, de köz­ben megragadta a kést, íz élénél fogva. Ki­rántottam a kezéből . . Aztán végighuz- tam a nyakán . .. kétszer, vagy háromszor. Nagyon vérzett. Felálltam és megtöröltem a kezem a szvetterjébe. A feszültség felenged egy pillanatra, amig áthaladunk a gyilkos nyomában a kis fürdő­szobán, de szivünkre ismét elviselhetetlen érzés nehezedik, amikor cinikus közönnyd mutat szét a hófehér leány szobában: — Itt semmit sem laláttam, amit elvihet­tem volna. A fogason volt egy szőrmés, fe­kete női kgbát. Két zsebkendő volt a zse­bében. Eldobtam. A szekrény teteíén, itt ta­láltam ugyan egy kézitáskát.., ütvén le j volt benne. Azt magamhoz vettem. A hálószobában egy pillanatra megáll, körülnéz, gondolkozik, aztán gyors egymás­utánban felel a kérdésekre: — Először ezt nyitotttin ki — mutat az ablak felől levő szek’cmre, ez nem volt bezárva. üsszeturkálíam, de semmit nem találtam. Hosszú, gyors léptekkel kerüli meg a szé­keket, az asztalt, mintha akkori idegállapo­tát és az ideges kapkodást is rekonstruálni akarná, hangja azonban tr.ost nyugodt, tár­gyilagosan magyaráz tovább. — Ez a szekrény, itt. be volt zárva, de rontottam rajta. Kinyílt. Ebben ta­láltam meg az aranyórát, a láncot és a gyű­rűt. Innen az ebédlőbe rohantam.- - Mit találtai itt? Vállat von. — Két lejt! Itt volt az asztalon, de nem nyúltam hozzá. Ursu dr., a bűnügyi osztály főnöke meg­jegyzi, hogy az a pénzdarab, amit az aszta­lon látott egy 1 pengős ércpénz volt. A ban­dita nagyon siethetett, hogy ezt nem vette észre. Úgy is volt. Az egész borzalmas dráma és az azt követő rablás 5--7 perc alatt játszó­dott le, A gyilkos ezután visszatért a kony­hába, átlépett áldozata holttestén, vigyázva, hogy ne gázoljon belé a vér tócsába, aztán kikémlelt az ajtón s miután meggyőződött, hogy senki sem halad el a kapu előtt, ma­gához vette a villa kulcsát, becsukta maga mögött az ajtót és kiosont az utcára. Ekkor már elhatározta, hogy a délután fél 2 óra­kor induló motoros vonattal Désre utazik. Útközben eldobta a lakás kulcsát, amit a detektívek később az általa megjelölt he­lyen meg is találtak. * Az elvetemedett rablógyilkos menekülésé­nek és elfogatásának körülményeiről már beszámoltunk. A helyszíni szemle után ismét visszacsa­tolják kezére a bilincset és a rendőrök sor­fala között kikisérik a villa előtt álló gépko­csihoz. Az ezer főnyi tömeg több helyen át­töri a kordont, öklök emelkednek a rnagas- , ha s megismétlődik a lendőrség épüle'te előtt lezajlott jelenet. A gyilkos egykedvűen száll a gépbe. A tömeg szétoszlik. Sokan gondolnak részvéttel a megrendítő körülmények között elhunyt Bertók Sándorné édesanyjára, édes­apjára. férjére és kislányára, akik ezekben az órákban kint imádkoztak a temetőben az ó frissen hantolt sirja felett. László Béla. olcsó ajándék készleteimmel, piros-fekete diványpárnák és pojácáimmal állok rendelke­zésére kedves vevőimnek!!! mmu a KÉZIMUNKA SZALON, Str. MEMORANDULUI NO. 22. Köxsgaxgatásl ellencrxö szemle Koloxson KOLOZSVÁR, december 4. Tegnap dr. Prodau Leon megyei főorvos, Nicolae Ramhaiu központi főszolgabíró és <!r. Zaharia megyei főállatorvos közigazgatási ellenőrző szemlét tartottak Kolozs fürdőhe­lyen. Felülvizsgálták a községháza számadá­sait és ellenőrző szemlét tartottak az iskolák­ban és a fogyasztási helyiségekben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom