Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-24 / 298. szám

1939 (fee ember Vi. ELLENZÉK Gyógyíthatók-® a tűd I Mindazok, akik asztm iban, tli1ő- és gégd iberkalőzisban, tildocsúcslnnitban, idült'köhögésben, nvilkiso iísban, makacs rekedtségben gr ipáiban szenvedned és eddig gyógyulást nem találtak, felvilíjoit iskéapen teljesen. ínyen és portómén- tesen kapnak ery számos képpel ellátott könvvel erről a tiniről: vGv'g ithatók-e a tüdőbajok“? írjanak egy 7 leies I portóvá’ ellátott levelező aoot a kővetkező pantos einte: P xhJ’nanrt & C >. Brr' n 8 >9 sí’«***? 25—25/«. | Emlékezés Berde múzsára Hogyan élt és gyűjtőit fejedelmi vagyont az unítánu?ok nagy jótevője. — A „Berde-cipó" ^ története. — Csodát valósított meg a székely szívósság és akarat „Egész eleiemben, ugyszól- Va gyermekkorom óta, egy szent célért küzdöttem. Sokszor gúny és nevetség tárgya voltam, ron­gyosán jártam, magamtól minden élvezetet megvontam, csakhogy az elébem tűzött nagy célt meg­közelítsem: meg akartam mutat­ni, hogy szegény legény is hasz­nára lehet a társadalomnak, az emberiségnek, fajának erős aka­rattal . . (Benczédi Gergely Berde Mó- i zésről írott életrajzából.) Â polgári jólét aranykorszakában dusfcál- kodó cívisek nagy előszeretettel úgy jelle­meztek az öregurat, mint valami bizarr Moii- ére-figürát. Tessék-lássék megadták neki a volt kormánybiztosnak, miniszteri osztály­tanácsosnak és tevékeny egyházi férfiúnak kijáró tiszteletet, de amikor kopott, nyiitt öltözékében megjelent a népes utcákon s egyre zordonabbá mélyült arcán az örökös elégedetlenség borújával, nehéz, fáradt lép­tékké!, mint aki nehéz terhet cipel görnyedt vállain, félrevonult egy „embertelenebb“ zugba, kajánul összevigyorogtak a háta mögött: •— Né, ott megy Berde Mózsa, a vén zsugori! Beszélték a nagyszájú cívisek, hogy napon­ként 20 krajcárt szán élelemre, sőt akkor a legelégedettebb, ha még ebből is megtaka­ríthat valamit másnapra, — Házmestere, egy derék cipészmester vette gondjaiba — újságolták -— Az öregnr egész nap veszekszik vele, mert a napon­ként kiutalt kosztpénzt nana tudja „beosz­tani14. Hát azt hallotta-e, kedves barátom, högv szegény csizmadia végül is az unitá­rius státushoz fordult tanácsért: hogyan tartsa el gazdáját? — Már hogyne tudnám! Az egyház jut­tat ezentúl dugva némi zsebpénzt házmester atyánkfiának, hogy abból fedezze a külön- bözetet! Hejh, ezek a mai milliomosok! Beszélték, hogy nagy bérházai vannak, de 5 maga a legkevesebbet jövedelmező háza legbasznaveheíetlenebb szobájában lakik. Cselédet nem tart, minden dolgot ő maga végez. Télen nem íüti a szobáját, hanem reggeltől estig az iparos egyesületben ül és újságot olvas. — No, no! Közbe-közbe lemegy az utcá­ra. Sétálni. De ha megfázott, ismét visszatér az iparos egyesületbe! Bizony, bizony, be tudja osztani az öregur a mindennapit! 99 Mindent öntudatos céllal tettem U Az öreg Berde Mózes azonban messze maga elé nézve járta útjait. Célja volt, sietnie kellett. A gúny mögötte összecsapódó hullámait figyelemre sem méltatta. Szinte naponként érdeklődött egyháza közigazgatási és kulturális ügymenetéről. „Mint az egyház pénzíárnokát és kolozs­vári házai gondviselőjét, a hideglelés kör­nyékezett, valahányszor valamit építeni, vagy javítani kellett —-■ írja naplójában Benczédi Gergely, az unitárius főgimnázium tudós ta­nára. — A kialkudott ár sohasem volt elég jutányos. Minden nap, olykor kétszer is, lá­togatásomra jővén, semmit sem tehettem tudta nélkül: amint valamit csináltattam, azt a helyszínen pontosan megszemlélte, megvizsgálta és megbírálta s csendesen kor­holt a „közvagyon pazarlása44 miatt .. 1891 Ő3zén váratlanul megtört a laborfaS- vi öreg székely szívós akarata. A járványsze- p'öleg fellépett influenza ágynak döntötte. Betegségéből fegyógyuh ugyan, de nehéz ború szállt szellemére. Egész napon át cél­talanul rótta a város utcáit. Sápadt, baráz­dás, megviselt arcán most valami földöntúli derű világlott. Mintha néhány lépésre maga előtt ott látta volna a szent célt. amiért egész életén át küzdött. Tisztelői eíhalmoz* iák gyengédséggel, szeretettel, orvost fogad­tak. gyógykezeltetésre biztatták szelíden, de ő minden emberbaráti érzésből fakadt se­gélynyújtást visszautasított. Visszavonult piactéri otthonába, reszkető kezekkel rendezgette iratait, virrasztón a petróleumlámpa fénye mellett s mint riadt vén gyermek lésve az idő múlását várt, várt valami csodára, mely elébe varázsolja az örök pihenés, az örök hallgatás világát. Ilyenkor talán éles, tiszta képekben a mult is elvonult előtte. Látta a laborfalvi kicsiny házat, a napsütötte országutat, mely ragyogó ezüst szalagként kígyózik tova a nagyvilág felé, a templom csillogó bádogtor- nyát 8 látta a harisnyás kicsi legényt, aki sírva fakad, amikor a falu határából visz- szanéz erre a kedves képre. Látta a székel,- keresztúri pék üzletének kirakatából felé mosolygó aranybarna cipókat, amiből olyan kevés jut a harisnyásoknak frustoknál, ebéd­nél és estebédnél. Látta a kolozsvári arany­fényben úszó éttermeket és cukrászdákat, ahova szegény egyetemi hallgató aligha te­heti bé a lábát. Látta a tarka rokolyás kis- aszonyokat, a sétatér ős fái között rajzó vi­rágos kocsisort, virágcsatát, a Redout kivi­lágított ablakai mögött elsuhanó boldog pá­rokat, a kincses város egész ragyogását, ami sohase talál utat a hónaposszoba papírral beragasztott ablakán át. Peregnek a képek gyor3 egymásutánban. Megjelenik a Fancsika-Völgyi síkságon felvo­nuló hatvanezer főnyi tömeg, mely felett ka­szák, fejszék, vasvillák erdeje villog az őszi napfényben. Megjelenik a parlament képe a zsúfolt padsorokkal, a kiegyezést hozsanna­r HÓIÉI COttTlN BUDAPEST VIII., Csokoiay-utca 14, sz. Nemzeti Színháznál. — Családi szálloda a vá­ros szivében. — Újonnan berendezve, központi fűtés, hideg és meleg folyóvíz. Egyágyas szoba ------ — __ p„ 3. Kétágyas szoba----------— — P„ 6. zó tekintetes karokkal és rendekkel. Megje­lenik a belügyminiszter pazar dolgozószobá­ja is, ahol át kell venni a miniszteri osztály­tanácsosi kinevezést. A fütetlen szobában, iratai fölé hajolva a petróleumlámpa gyér fénye mellett így idéz­gette a laborfalvi öreg székely a múltat. S amikor a hajnal beszökött az ablakon, sietve rótta papirra 6okat vitatott életének sum­máját: „Mindent céltudatosan tettem. Azért nö­veltem vagyonomat, hogy halálom után az egyház jókora összeghez jusson, hogy fejlő- ; dését, felvirágzását előmozdítsa és lehetővé tegve tehetséges, de szegénysorsu unitárius I valíásu ifjaknak a gimnáziumi kiképzést44. A kis széljegyzetet gosdosan odahelyezte az aktacsomóba, aztán fáradtan, ismét el­borult kedéllyel elindult a megszokott utakon. BERDE MÓZES HALÁLA Ebben az időben már valóságos legendá­kat fűztek sír felé vánszorgő alakja köré: — Az öreg ur nagyon különösen viselke­dik — rejtélyeskedett a jólértesült cívis és sokatmondó mozdulatokkal igyekezett hang­súlyt adni szavainak. ■— Hát azt hallotta-é, hogy éjszakának ide­jén a Szamosba hordta a pénzit? Odahányja ahol legmélyebb a viz! — Jó volna megkeresni . » . — Ugyan, ugyan, mit locsognak ilyen ba­darságot! Nem hiányzik annak egy krajcár­ja sem. Hiszen a minap csípte el a város­háza előtt Brassai bácsit azzal, hogy: „Meg­látod, Samu, visszaperlem én a főtéri tem­plomot! Van pénz a perre. Jut is marad is*4. Ezt kiáltotta s kimarkolt a zsebeiből egy marék ezresbankót. Ej, ej nem szabadna hagynia a csalódnak, hogy ennyi pénzzel járjon az öreg ur, Nem is hagyta a család. Elhatározták, hogv a budapesti Schweitzer-szanatóriumba szállítják Berde Mózest. A néhai kormány­biztos azonban nem volt kapacitálhatő. Nem akarta otthagyni a piactéri emeletes há­zát, békés otthonát. Végül is 1892 május 21-ikén az öreg urat morfiummal elaltatták és az esti vonattal kü­lön fülkében Budapestre szállították. Múlott az idő. A gyógyintézetben sűrűn keresték fel Berde Mózest hozzátartozói, ismerősei és egyháza vezető férfiaí. Voltak világos pillanatai, amikor megismert egy* egy neki kedves arcot. Ilyenkor élénken ér­deklődött az otthoni dolgokról, de különö­sen szeretett egyháza ügyei érdekelték. Egykor szívós szervezetének ellenálló ké- pesége azonban rohamosan gyöngült s 1898 szeptember 22-ikén éjjel rövid agónia után elhunyt. Szeptember 26-ikán temették az ősi teme­tőben „egyszerűen és feltűnés nélkül“, úgy, mint végrendeletileg is meghagyta. Amikor a koporsót a sir fölé emelték az eső meg­eredt csöndesen. Ferencz József püspök mondott megrendítő imát a simái. Benne volt Berde Mózes egész élete, küzdelmei, szenvedései, a kitűzött cél megvalósításának vágya, melynek az utókorra is kiható áldá­sait nem lehet felmérni emberi mértékkel. A vigrsndielef Két nappal a temetés után, szeptember 28-ikán oldódott meg a városi polgárai előtt Berde Mózsa életének rejtélye. A kolozsvári törvényszéken felbontották végrendeletét. A volt kormánybiztos, miniszteri osztálytaná­csos és képviselő, aki egész emberöltőn át szűkölködött és nélkülözött, 600 ezer forint értékű minden ingó és ingatlan vagyonát az unitárius egyházra hagyta. Ez a laborfalvi székely ismerte a nyomort, az életküzdelmet, a szükséget, a faji és kul­turális haladás kerékkötőjét, mely elzárja a tehetségek elől a fejlődés és az érvényesülés útját. Faját jellemző szívóssággal gyűjtötte a garasokat, hogy majdan iskolákkal és ke­nyeret termő földekkel ajándékozza meg egyháza intézményeinek őrállóit. Ez a vég­rendelet egy olyan kulcs volt életéhez, amely a nemeslelküség, a fenkölt gondolko­zás egész kincsesházát nyitotta meg. A fejedelmi alapítvány híre pillanatok alatt elterjedt a városban. Sokan már jó- előre sejtették, hogy a végrendelkező Berde Mózes nagyösszegü alapítványt áldoz egyhá­zának, de ekkora vagyonról senki sem ál­modott. A közvélemény heteken át foglal­kozott a végrendelet részleteivel. Általános örökös az erdélyi unitárius egy­házközség. A hagyatékból részesednek Bér- de István gyermekei 1000 forinttal, a ko­lozsvári unitárius eklézsia 4000 forinttal, a „Mária Valéria44 Irvaház 200 forinttal, a Kolozsváron létesítendő vakok intézete 5000 forinttal, Berde Áron egyetemi tanár (özve­gye) évi 500 forint járadékkal. A torockói iskolában tanuló szegény szé­kely fiuknak taneszközökre 300 forintot fordított, a székelykereszturi unit középig* ! kola tanári fizetési pótlék és más célokra 100.000 forintot, a kolozsvári unit. főgim­náziumnak 190.000 forintot. Az elhunyt földjeinek jövedelméből adan­dó Kolozsvár 100. Tordán 50, Székelvkeresz- túrt 50 szegény székely unitárius tanulónak naponta három cipó és esetleg más élelem. A kolozsvári háza jövedelméből gondozan- dók a Berde és Márkos-fiuk és általában a la- borfalvtak. A korpád: és macskás: jószága Berde Béláé és annak törvényes fiuörököséi. E jószágok azonban nem idegeníthetők el s ha az örökösök joga megszűnik, visszaszáll- i nak az egyházra. A kolozsvári gimnázium legpontosabb ta­nárának évi 600 forint járadékot biztosított. Kikötötte azonban végrendeletében azt is, hogy ha azt megtámadják, a pertindiíó örö­köst zárják ki a ráhagyományozott javakból. VITA A VÉGRENDELET KÖRÜL És a végrendeletet megtámadták. 1893 ok­tóber 29-ikén, az unitárius főtanács ezévi ülésének napján, futótűzként terjedt el a városban a hir, hogy Berde Mózes a Sehweitzer-szanatóriumban két nappal a ha­lála előtt szóbeli végrendeletet tett, amelyben egyetlen örököséül cnokaöccsét, Berde Bélát nevezte meg. A szóbeli végreuelettéteh négy tanú igazolja. Mialatt az utca népe izgatottan tárgyalta a feltünésíkeltő hirt. az unitárius főtanács nagy nyugalommal folytatta tanácskozásait. Ferencz József püspök megnyitó beszédében megható szavakkal emlékezik meg az egyház elhunyt nagy jótevőjéről: — Berde Mózes atyánkfia hagyatékában oly anyagi erőforráshoz jutunk, amellyel Is­ii ten segedelmével a nemes harcot immár csakugyan meghurcoljuk. Soha több joggaí nem vehettük ajkunkra az evangéliumi biz­tatást, melyet századokon át a legnehezebb időkben is mintegy jelszóul használtak előd­jeink: „Ne félj kicsiny sereg, mert tetszett u ti Atyátoknak, hogy országot adjon nek­tek!44 A főpásztori megnyitó után elhangzik a végrendelet szövege is: „A méltányosság, az osztó igazság parancsát követem, midőn ezennel végrendelem a magyar unitárius val­lásközönséget egyetemes, általános örökösöm­nek (Universalis Haeres) minden ingó és in* Katlan javaimmal és jogaimmal kivétel nél­kül14. „Tőkepénzeim és ingatlan birtokaim gon­dos és hasznos kezelése iránt meg vagyok győződve, ismervén vallásközönségünk lelki- ismeretes kezelési rendszerét és szokását: mégis, miután korunkban a kapzsiság és kor- ruptio annyira terjedt, nem tudom eléggé kérni az illetőket, hogy ezen célokra, sok fáradtsággal, áldozattal szerzett hagyományo­mat épségben őrizze meg, mire egyébiránt fe­lelősséggel is köteles44. És az utcán tovább sistergett szájról-száj- ra a Berde-féle végrendelet megmásitásának hire. —• Hallotta? Október harmincegyedikére már ki is tűzte a budapesti törvényszék a szóbeli végrendelet kihirdetését. — Kérdés, mit érnek el vele? Berde Mó­zsa nem volt „végrendeletképes44 állapot­ban két nappal a halála előtt. Az Írásbeli végrendeletet viszont ezernyolcszáznyolcvan- nyolcban készítette szabad akaratából, tisz­ta fővel és lelkiismerettel. — Na, várjuk meg a fejleményeket! Másnap az unitárius egyház jogi képvise­lője, Molnár Sándor ügyvéd felutazott Bu­dapestre, hogy óvást emeljen a szóbeli vég­rendelet ellen, A per lavinája elindult. Molnár bejelentette a bíróság előtt azt is. j hogy a már Kolozsvárt kihirdetett írásbeli végrendelet alapján megkezdték a hagyaték törvényes leltározását. Hetek múlottak el, A fővárosi és a vidéki sajtó naponta részletesen foglalkozott a megtámadott végrendelete ügyével. A kózve lemény két táborra oszlott, pro- és kontra s jogászkörökben különösen heves viták dal íak a relativ igazság megállapítását illető­leg. Egy napon aztán Schweitzer dr. vallo­másából kipattant az eddig még ismeretlen részletkérdés, mely egy csapásra más me­netet adott a pernek. Az elmegyógyintézet igazgató-főorvosának elbeszélése szerinr Berde Béla kérte őt, engedje meg, hogy nagybátyja szóbeli végrendeletet tehessen, Schweitzer kijelentette, hogy a végrendel­kezést nem ellenzi, ha dr, Niederman Gyu­la, az országos elmegyógyintézet igazgató­ja és dr. Laufenauer Károly egyetemi tanár egv királyi közjegyző jelenlétében megálla­pítják, hogy a beteg képes a szóbeli vég- rendelkezésre. Szeptember 18-án a két szakorvos meg­vizsgálta a nagybeteg Berde Mózest és meg­állapították, hogy képtelen a végrendelet­tételre, — Ez négy nappal a haláleset előtt tor- I tént -— mondotta Schweitzer dr,. — Szép- 8 tember húszadikán meglepetten értesültem, * hogy a vizsgálat utáni órákban két előkelő í ur jelent meg betegemnél és Rhein Béla, valamint Toncza Sámuel kórházi ápolók je­lenlétében szóbeli végrendeletet vettek tőle. Szükségtelen hangsúlyoznom, hogy ez az én tudtom és beleegyezésem nélkül tör­tént. A két ápolót egyébként azonnal elbo­csátottam a kórház kötelékéből — fejezte be az elhunyt kezelőorvosa, aki ezzel a nyi­latkozatával már pontot is tett az ominózus perre. ■ & Évek múltán a fejedelmi alapítvány bir­tokába jutott egyház berkeiben megpezsdült az élet. Épültek az iskolák, gyarapodott azoknak az őrállóknak száma, akik a maguk hitÓD át továb bépitették az egész közössé­get atbató gondolatot. Naponta ezer ropo­gósra sült, aranybarna Berde-cipó került a szegény diákocskák asztalára. A nagy jóte­vő neve szimbólummá vált az élet harcai felé induló ifjúság mindennapi kenyerében. A nagy világégés idején azonban meg­csappant ez a kenyér, mint ahogy megcsap­pant az ifjúság s a szimbólum is. Azóta sem akadt olyan „szegény legénv‘\ aki visszavarázsolhatja szegény diákocskák asztalára a Ror^«».cinóf. László R»!a. Téli szez©n Borszéken December 20-án megnyílt a DR. DRAGOMlR-VILLA. Értekezni lehet Clujcn Dr. Dragomimál, Síra ia Sin iil Micu 2, — felelői 10—10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom