Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)
1939-12-24 / 298. szám
1939 (fee ember Vi. ELLENZÉK Gyógyíthatók-® a tűd I Mindazok, akik asztm iban, tli1ő- és gégd iberkalőzisban, tildocsúcslnnitban, idült'köhögésben, nvilkiso iísban, makacs rekedtségben gr ipáiban szenvedned és eddig gyógyulást nem találtak, felvilíjoit iskéapen teljesen. ínyen és portómén- tesen kapnak ery számos képpel ellátott könvvel erről a tiniről: vGv'g ithatók-e a tüdőbajok“? írjanak egy 7 leies I portóvá’ ellátott levelező aoot a kővetkező pantos einte: P xhJ’nanrt & C >. Brr' n 8 >9 sí’«***? 25—25/«. | Emlékezés Berde múzsára Hogyan élt és gyűjtőit fejedelmi vagyont az unítánu?ok nagy jótevője. — A „Berde-cipó" ^ története. — Csodát valósított meg a székely szívósság és akarat „Egész eleiemben, ugyszól- Va gyermekkorom óta, egy szent célért küzdöttem. Sokszor gúny és nevetség tárgya voltam, rongyosán jártam, magamtól minden élvezetet megvontam, csakhogy az elébem tűzött nagy célt megközelítsem: meg akartam mutatni, hogy szegény legény is hasznára lehet a társadalomnak, az emberiségnek, fajának erős akarattal . . (Benczédi Gergely Berde Mó- i zésről írott életrajzából.) Â polgári jólét aranykorszakában dusfcál- kodó cívisek nagy előszeretettel úgy jellemeztek az öregurat, mint valami bizarr Moii- ére-figürát. Tessék-lássék megadták neki a volt kormánybiztosnak, miniszteri osztálytanácsosnak és tevékeny egyházi férfiúnak kijáró tiszteletet, de amikor kopott, nyiitt öltözékében megjelent a népes utcákon s egyre zordonabbá mélyült arcán az örökös elégedetlenség borújával, nehéz, fáradt léptékké!, mint aki nehéz terhet cipel görnyedt vállain, félrevonult egy „embertelenebb“ zugba, kajánul összevigyorogtak a háta mögött: •— Né, ott megy Berde Mózsa, a vén zsugori! Beszélték a nagyszájú cívisek, hogy naponként 20 krajcárt szán élelemre, sőt akkor a legelégedettebb, ha még ebből is megtakaríthat valamit másnapra, — Házmestere, egy derék cipészmester vette gondjaiba — újságolták -— Az öregnr egész nap veszekszik vele, mert a naponként kiutalt kosztpénzt nana tudja „beosztani14. Hát azt hallotta-e, kedves barátom, högv szegény csizmadia végül is az unitárius státushoz fordult tanácsért: hogyan tartsa el gazdáját? — Már hogyne tudnám! Az egyház juttat ezentúl dugva némi zsebpénzt házmester atyánkfiának, hogy abból fedezze a külön- bözetet! Hejh, ezek a mai milliomosok! Beszélték, hogy nagy bérházai vannak, de 5 maga a legkevesebbet jövedelmező háza legbasznaveheíetlenebb szobájában lakik. Cselédet nem tart, minden dolgot ő maga végez. Télen nem íüti a szobáját, hanem reggeltől estig az iparos egyesületben ül és újságot olvas. — No, no! Közbe-közbe lemegy az utcára. Sétálni. De ha megfázott, ismét visszatér az iparos egyesületbe! Bizony, bizony, be tudja osztani az öregur a mindennapit! 99 Mindent öntudatos céllal tettem U Az öreg Berde Mózes azonban messze maga elé nézve járta útjait. Célja volt, sietnie kellett. A gúny mögötte összecsapódó hullámait figyelemre sem méltatta. Szinte naponként érdeklődött egyháza közigazgatási és kulturális ügymenetéről. „Mint az egyház pénzíárnokát és kolozsvári házai gondviselőjét, a hideglelés környékezett, valahányszor valamit építeni, vagy javítani kellett —-■ írja naplójában Benczédi Gergely, az unitárius főgimnázium tudós tanára. — A kialkudott ár sohasem volt elég jutányos. Minden nap, olykor kétszer is, látogatásomra jővén, semmit sem tehettem tudta nélkül: amint valamit csináltattam, azt a helyszínen pontosan megszemlélte, megvizsgálta és megbírálta s csendesen korholt a „közvagyon pazarlása44 miatt .. 1891 Ő3zén váratlanul megtört a laborfaS- vi öreg székely szívós akarata. A járványsze- p'öleg fellépett influenza ágynak döntötte. Betegségéből fegyógyuh ugyan, de nehéz ború szállt szellemére. Egész napon át céltalanul rótta a város utcáit. Sápadt, barázdás, megviselt arcán most valami földöntúli derű világlott. Mintha néhány lépésre maga előtt ott látta volna a szent célt. amiért egész életén át küzdött. Tisztelői eíhalmoz* iák gyengédséggel, szeretettel, orvost fogadtak. gyógykezeltetésre biztatták szelíden, de ő minden emberbaráti érzésből fakadt segélynyújtást visszautasított. Visszavonult piactéri otthonába, reszkető kezekkel rendezgette iratait, virrasztón a petróleumlámpa fénye mellett s mint riadt vén gyermek lésve az idő múlását várt, várt valami csodára, mely elébe varázsolja az örök pihenés, az örök hallgatás világát. Ilyenkor talán éles, tiszta képekben a mult is elvonult előtte. Látta a laborfalvi kicsiny házat, a napsütötte országutat, mely ragyogó ezüst szalagként kígyózik tova a nagyvilág felé, a templom csillogó bádogtor- nyát 8 látta a harisnyás kicsi legényt, aki sírva fakad, amikor a falu határából visz- szanéz erre a kedves képre. Látta a székel,- keresztúri pék üzletének kirakatából felé mosolygó aranybarna cipókat, amiből olyan kevés jut a harisnyásoknak frustoknál, ebédnél és estebédnél. Látta a kolozsvári aranyfényben úszó éttermeket és cukrászdákat, ahova szegény egyetemi hallgató aligha teheti bé a lábát. Látta a tarka rokolyás kis- aszonyokat, a sétatér ős fái között rajzó virágos kocsisort, virágcsatát, a Redout kivilágított ablakai mögött elsuhanó boldog párokat, a kincses város egész ragyogását, ami sohase talál utat a hónaposszoba papírral beragasztott ablakán át. Peregnek a képek gyor3 egymásutánban. Megjelenik a Fancsika-Völgyi síkságon felvonuló hatvanezer főnyi tömeg, mely felett kaszák, fejszék, vasvillák erdeje villog az őszi napfényben. Megjelenik a parlament képe a zsúfolt padsorokkal, a kiegyezést hozsannar HÓIÉI COttTlN BUDAPEST VIII., Csokoiay-utca 14, sz. Nemzeti Színháznál. — Családi szálloda a város szivében. — Újonnan berendezve, központi fűtés, hideg és meleg folyóvíz. Egyágyas szoba ------ — __ p„ 3. Kétágyas szoba----------— — P„ 6. zó tekintetes karokkal és rendekkel. Megjelenik a belügyminiszter pazar dolgozószobája is, ahol át kell venni a miniszteri osztálytanácsosi kinevezést. A fütetlen szobában, iratai fölé hajolva a petróleumlámpa gyér fénye mellett így idézgette a laborfalvi öreg székely a múltat. S amikor a hajnal beszökött az ablakon, sietve rótta papirra 6okat vitatott életének summáját: „Mindent céltudatosan tettem. Azért növeltem vagyonomat, hogy halálom után az egyház jókora összeghez jusson, hogy fejlő- ; dését, felvirágzását előmozdítsa és lehetővé tegve tehetséges, de szegénysorsu unitárius I valíásu ifjaknak a gimnáziumi kiképzést44. A kis széljegyzetet gosdosan odahelyezte az aktacsomóba, aztán fáradtan, ismét elborult kedéllyel elindult a megszokott utakon. BERDE MÓZES HALÁLA Ebben az időben már valóságos legendákat fűztek sír felé vánszorgő alakja köré: — Az öreg ur nagyon különösen viselkedik — rejtélyeskedett a jólértesült cívis és sokatmondó mozdulatokkal igyekezett hangsúlyt adni szavainak. ■— Hát azt hallotta-é, hogy éjszakának idején a Szamosba hordta a pénzit? Odahányja ahol legmélyebb a viz! — Jó volna megkeresni . » . — Ugyan, ugyan, mit locsognak ilyen badarságot! Nem hiányzik annak egy krajcárja sem. Hiszen a minap csípte el a városháza előtt Brassai bácsit azzal, hogy: „Meglátod, Samu, visszaperlem én a főtéri templomot! Van pénz a perre. Jut is marad is*4. Ezt kiáltotta s kimarkolt a zsebeiből egy marék ezresbankót. Ej, ej nem szabadna hagynia a csalódnak, hogy ennyi pénzzel járjon az öreg ur, Nem is hagyta a család. Elhatározták, hogv a budapesti Schweitzer-szanatóriumba szállítják Berde Mózest. A néhai kormánybiztos azonban nem volt kapacitálhatő. Nem akarta otthagyni a piactéri emeletes házát, békés otthonát. Végül is 1892 május 21-ikén az öreg urat morfiummal elaltatták és az esti vonattal külön fülkében Budapestre szállították. Múlott az idő. A gyógyintézetben sűrűn keresték fel Berde Mózest hozzátartozói, ismerősei és egyháza vezető férfiaí. Voltak világos pillanatai, amikor megismert egy* egy neki kedves arcot. Ilyenkor élénken érdeklődött az otthoni dolgokról, de különösen szeretett egyháza ügyei érdekelték. Egykor szívós szervezetének ellenálló ké- pesége azonban rohamosan gyöngült s 1898 szeptember 22-ikén éjjel rövid agónia után elhunyt. Szeptember 26-ikán temették az ősi temetőben „egyszerűen és feltűnés nélkül“, úgy, mint végrendeletileg is meghagyta. Amikor a koporsót a sir fölé emelték az eső megeredt csöndesen. Ferencz József püspök mondott megrendítő imát a simái. Benne volt Berde Mózes egész élete, küzdelmei, szenvedései, a kitűzött cél megvalósításának vágya, melynek az utókorra is kiható áldásait nem lehet felmérni emberi mértékkel. A vigrsndielef Két nappal a temetés után, szeptember 28-ikán oldódott meg a városi polgárai előtt Berde Mózsa életének rejtélye. A kolozsvári törvényszéken felbontották végrendeletét. A volt kormánybiztos, miniszteri osztálytanácsos és képviselő, aki egész emberöltőn át szűkölködött és nélkülözött, 600 ezer forint értékű minden ingó és ingatlan vagyonát az unitárius egyházra hagyta. Ez a laborfalvi székely ismerte a nyomort, az életküzdelmet, a szükséget, a faji és kulturális haladás kerékkötőjét, mely elzárja a tehetségek elől a fejlődés és az érvényesülés útját. Faját jellemző szívóssággal gyűjtötte a garasokat, hogy majdan iskolákkal és kenyeret termő földekkel ajándékozza meg egyháza intézményeinek őrállóit. Ez a végrendelet egy olyan kulcs volt életéhez, amely a nemeslelküség, a fenkölt gondolkozás egész kincsesházát nyitotta meg. A fejedelmi alapítvány híre pillanatok alatt elterjedt a városban. Sokan már jó- előre sejtették, hogy a végrendelkező Berde Mózes nagyösszegü alapítványt áldoz egyházának, de ekkora vagyonról senki sem álmodott. A közvélemény heteken át foglalkozott a végrendelet részleteivel. Általános örökös az erdélyi unitárius egyházközség. A hagyatékból részesednek Bér- de István gyermekei 1000 forinttal, a kolozsvári unitárius eklézsia 4000 forinttal, a „Mária Valéria44 Irvaház 200 forinttal, a Kolozsváron létesítendő vakok intézete 5000 forinttal, Berde Áron egyetemi tanár (özvegye) évi 500 forint járadékkal. A torockói iskolában tanuló szegény székely fiuknak taneszközökre 300 forintot fordított, a székelykereszturi unit középig* ! kola tanári fizetési pótlék és más célokra 100.000 forintot, a kolozsvári unit. főgimnáziumnak 190.000 forintot. Az elhunyt földjeinek jövedelméből adandó Kolozsvár 100. Tordán 50, Székelvkeresz- túrt 50 szegény székely unitárius tanulónak naponta három cipó és esetleg más élelem. A kolozsvári háza jövedelméből gondozan- dók a Berde és Márkos-fiuk és általában a la- borfalvtak. A korpád: és macskás: jószága Berde Béláé és annak törvényes fiuörököséi. E jószágok azonban nem idegeníthetők el s ha az örökösök joga megszűnik, visszaszáll- i nak az egyházra. A kolozsvári gimnázium legpontosabb tanárának évi 600 forint járadékot biztosított. Kikötötte azonban végrendeletében azt is, hogy ha azt megtámadják, a pertindiíó örököst zárják ki a ráhagyományozott javakból. VITA A VÉGRENDELET KÖRÜL És a végrendeletet megtámadták. 1893 október 29-ikén, az unitárius főtanács ezévi ülésének napján, futótűzként terjedt el a városban a hir, hogy Berde Mózes a Sehweitzer-szanatóriumban két nappal a halála előtt szóbeli végrendeletet tett, amelyben egyetlen örököséül cnokaöccsét, Berde Bélát nevezte meg. A szóbeli végreuelettéteh négy tanú igazolja. Mialatt az utca népe izgatottan tárgyalta a feltünésíkeltő hirt. az unitárius főtanács nagy nyugalommal folytatta tanácskozásait. Ferencz József püspök megnyitó beszédében megható szavakkal emlékezik meg az egyház elhunyt nagy jótevőjéről: — Berde Mózes atyánkfia hagyatékában oly anyagi erőforráshoz jutunk, amellyel Isii ten segedelmével a nemes harcot immár csakugyan meghurcoljuk. Soha több joggaí nem vehettük ajkunkra az evangéliumi biztatást, melyet századokon át a legnehezebb időkben is mintegy jelszóul használtak elődjeink: „Ne félj kicsiny sereg, mert tetszett u ti Atyátoknak, hogy országot adjon nektek!44 A főpásztori megnyitó után elhangzik a végrendelet szövege is: „A méltányosság, az osztó igazság parancsát követem, midőn ezennel végrendelem a magyar unitárius vallásközönséget egyetemes, általános örökösömnek (Universalis Haeres) minden ingó és in* Katlan javaimmal és jogaimmal kivétel nélkül14. „Tőkepénzeim és ingatlan birtokaim gondos és hasznos kezelése iránt meg vagyok győződve, ismervén vallásközönségünk lelki- ismeretes kezelési rendszerét és szokását: mégis, miután korunkban a kapzsiság és kor- ruptio annyira terjedt, nem tudom eléggé kérni az illetőket, hogy ezen célokra, sok fáradtsággal, áldozattal szerzett hagyományomat épségben őrizze meg, mire egyébiránt felelősséggel is köteles44. És az utcán tovább sistergett szájról-száj- ra a Berde-féle végrendelet megmásitásának hire. —• Hallotta? Október harmincegyedikére már ki is tűzte a budapesti törvényszék a szóbeli végrendelet kihirdetését. — Kérdés, mit érnek el vele? Berde Mózsa nem volt „végrendeletképes44 állapotban két nappal a halála előtt. Az Írásbeli végrendeletet viszont ezernyolcszáznyolcvan- nyolcban készítette szabad akaratából, tiszta fővel és lelkiismerettel. — Na, várjuk meg a fejleményeket! Másnap az unitárius egyház jogi képviselője, Molnár Sándor ügyvéd felutazott Budapestre, hogy óvást emeljen a szóbeli végrendelet ellen, A per lavinája elindult. Molnár bejelentette a bíróság előtt azt is. j hogy a már Kolozsvárt kihirdetett írásbeli végrendelet alapján megkezdték a hagyaték törvényes leltározását. Hetek múlottak el, A fővárosi és a vidéki sajtó naponta részletesen foglalkozott a megtámadott végrendelete ügyével. A kózve lemény két táborra oszlott, pro- és kontra s jogászkörökben különösen heves viták dal íak a relativ igazság megállapítását illetőleg. Egy napon aztán Schweitzer dr. vallomásából kipattant az eddig még ismeretlen részletkérdés, mely egy csapásra más menetet adott a pernek. Az elmegyógyintézet igazgató-főorvosának elbeszélése szerinr Berde Béla kérte őt, engedje meg, hogy nagybátyja szóbeli végrendeletet tehessen, Schweitzer kijelentette, hogy a végrendelkezést nem ellenzi, ha dr, Niederman Gyula, az országos elmegyógyintézet igazgatója és dr. Laufenauer Károly egyetemi tanár egv királyi közjegyző jelenlétében megállapítják, hogy a beteg képes a szóbeli vég- rendelkezésre. Szeptember 18-án a két szakorvos megvizsgálta a nagybeteg Berde Mózest és megállapították, hogy képtelen a végrendelettételre, — Ez négy nappal a haláleset előtt tor- I tént -— mondotta Schweitzer dr,. — Szép- 8 tember húszadikán meglepetten értesültem, * hogy a vizsgálat utáni órákban két előkelő í ur jelent meg betegemnél és Rhein Béla, valamint Toncza Sámuel kórházi ápolók jelenlétében szóbeli végrendeletet vettek tőle. Szükségtelen hangsúlyoznom, hogy ez az én tudtom és beleegyezésem nélkül történt. A két ápolót egyébként azonnal elbocsátottam a kórház kötelékéből — fejezte be az elhunyt kezelőorvosa, aki ezzel a nyilatkozatával már pontot is tett az ominózus perre. ■ & Évek múltán a fejedelmi alapítvány birtokába jutott egyház berkeiben megpezsdült az élet. Épültek az iskolák, gyarapodott azoknak az őrállóknak száma, akik a maguk hitÓD át továb bépitették az egész közösséget atbató gondolatot. Naponta ezer ropogósra sült, aranybarna Berde-cipó került a szegény diákocskák asztalára. A nagy jótevő neve szimbólummá vált az élet harcai felé induló ifjúság mindennapi kenyerében. A nagy világégés idején azonban megcsappant ez a kenyér, mint ahogy megcsappant az ifjúság s a szimbólum is. Azóta sem akadt olyan „szegény legénv‘\ aki visszavarázsolhatja szegény diákocskák asztalára a Ror^«».cinóf. László R»!a. Téli szez©n Borszéken December 20-án megnyílt a DR. DRAGOMlR-VILLA. Értekezni lehet Clujcn Dr. Dragomimál, Síra ia Sin iil Micu 2, — felelői 10—10.
