Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)
1939-12-24 / 298. szám
fO ELLENZÉK 10 39 december 2 4. Karácsonyi riport azokról, akiknek nincs karácsonyaik KOEOZSV ill, december 24. „Mert éheztem es ennem adtatok; f zom juho/t uui és innom adtatok, jőve- vein voltam és befogadtatok engem Mezítelen voltam és megruháztatok; beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és eljöttetek hozzám. ... Hízóin mondom nektek: amennyi- ben megcselekedtetek eggyel, emez én lerl isebb atyámfiai közül, énvelem cselek ed tétek meg'*. Máté evangéliuma 25. rész 35—36 és 40. verse. Akinek a születését ma ünnepli ez a szegény megpróbáltatott, félelemben didergő világ, a szegényekért, betegekért, nyomorultakért, bűnösökért járta Galilea poros útjait, maga is fáradtan, szegényen, gyakran éhesen. A betlehemi kisgyermek a legnagyobb emberi szegénységben született: állatok lehelle- tétől párás jászolban feküdt. Isten Fiának nem adatott puha bölcső ezen a földön. Szerette a szegényeket, a betegeket, a kisgyermekeket. S most. karácsonykor, úgy lenne s<:ép, ha minden szegény, minden beteg s minden kisgyerek boldog Krisztus születését ünnepelhetné. Karácsony szent estéje előtt meglátogattok azokat, akiket a világ Megváltója szeretett és vigasztalt. Azokat, akikről azt mondotta, hogy ha a legkisebbel, legszegén y ebbél jót cselekszünk, vele cselekedjük azt“. l'gv élnek ezek a szegények ezen a nagy, csodálatos világon, mint Isten árva madarai. Szinte csoda, hogy élnek. Mint a legkisebb, legszürkébb veréb a legkeményebb télen. Hogy miképpen » honnan szedik elő a maguk kenyérmorzsáit — titok. Az 5 titkuk. Meg a jó emberek titka. Ezeknek a szegényeknek nem öröm a karácsony. hanem bánat. Mert a gyermek, ha akkora is, mint az ujjam s csak egy szál rongyoeskáhan tlidereg is a decemberi estén, liiiségeseu várja az angyalt s szegény édesanyjának a szive szakad meg bánatában, mert nem ívd neki seuimi-semmi örömet előteremteni... Künn a táres végén . . . Ahol most járunk, oda nemcsak a madár, de az autóbusz se jár. Csupa apró, szegényes iház, rvomoruságos, bedőlt kerítés, Iim-loru- 'mai tele udvar. ' Öreg fejkendős néni mutatja meg a kettes- ftzárnn házat. Ott lakik özvegy B. Miklosné négy kisgyermekével. Bekopogtatunk. Kislány nyit ajtót. Nagyszemii, s/.éparcu olvsn édes kislány, Hogy az embernek össze- szorítja a torkát a szánalom, ha ránéz. Mer-t cipő eines a lábán. Ott áll mezítláb, egv szál ruhában. Ki se mehet az udvarra se, mert nincs cipője. A má«ik háromnak van. Olvannk, ndut 9 ronvy.iahák Szép, jólnevelt gyerrkék mind, meg sn mukkannak, mikor az édesauvjnk Ítészé1. De talán feleslegesek is sz.nak. Csak borii! kell nézni az egyetlen kicsi szobában. A parányi tűzhely hidegen, sötéten áll, mint valami morcos, rosszindulatú állat. Négy napja nem fűtöttek ebben a szobában, mert egy szál fa sincs a háznál. — Felváltva járnak be a gyerekek a szomszédba melegedni — meséli az édesanyjuk —• áldott jó asszony az, de egyszerre nem mehetnek be mind, annak is csak egy csepp konyhája van... Ütrtt-kopott régi bútorok, egyik-másikon még latszik a politúrozás egykori fénye s a falon az esküvői kép: a feketeruhás B. Miklós s tizenhét éves felesége, akik bátran, boldogan. mosolyogva indultak az élet feléDe a/ élet könyörtelenül félredobta őket. B. Miklós évek óta halott, az asszony négy gyerekkel, betegen, mások könvörületére szorulva. — Tessék elgondolni az én helyzetemet — mondja — háromszor voltam operálva és itt vagyok a kisgyermekekkel és a lakásból is ki akarnak tenni, amim volt, eladtam mindent. inert négy gyermekkel itt vagyok, tegnaptól fogva még semmit sem ettek, nem volt mit adjak szegényeknek. ! Tudjuk, ismerjük őket, voltunk is már náluk környezet-tanulmányon“, ahogy szociális munkások szokták az ilyen látogatást nevezni, Nem tudunk mit mondani, nem tudunk szavakat találni s leírni sem tudjuk, amit látunk s érezzük, mert félünk, hogy hamis lesz a hang, amivel érzékeltetni próbáljuk azt a szörnyű sivárságot, ami itt körülveszi ezt a családot. Ezt a képet, ami Gorkij tollára méltó. Azt a négy szempárt, amelyek lápranyiiva és bizalommal néznek az édesanvjnkia, aki nem tud rajta segíteni. Annyiszor írtak már erről, hogy félünk, ér* ze'gősek lesznek a sorok. De aki látfn, az nein tud szabadulni a képtől s a legkisebb, mezítlábas gyermek arcától, aki jéghideg kis ke/ével megfogja az ember kezét és odave- j zeti a «óikba. — Van egy nyulam — szól titokzatosan i j és magához szorítja az iitött-kopott játéknvu- j j lat, amelynek csak félfüle van s amely ked- j ' vesebb ennek 3 kicsi Julisnak. mint a dísze- | I porceilánbaha a szerencsésebb gyereknek. ( aki már betekkel ezelőtt kinézte magának i i azt 3 karácsonyi kirakatban... — ílogy töltötték tavaly a karácsonyt? — j kérdezem az édesanyját. — Kaptam tavaly is valami segélvt — j i mondja — remélem, az idén is kapok. A nő- ; ' egylettől, meg az újságtól. Vettem egy kis ; I lát, főztem valamit s a gyerekeknek is vet- ! tem valamit az ócskapiacon... De borzasztó i ez, kisasszony kérem, hogy az idén milyen drágaság van az ászárén. Egy olyan szvetter• ; ért, aminek lyukas mind a két könyöke. 2- - 1100 lejt kérnek. Nem tudok ezeknek a kis j nyomorultaknak semmit a világon venni, örü- j lök. ha ennik tudok adni karácsonyestén'.. I Vigasztaljuk, hogy biztosan összegyűl ad- I dig egy kis pénz, ruhanemű, ne búsuljon. ' ! Majd a legutolsó percben. Az emberek igy szoktak Fiég gondjuk van nekik is. Olyan arcra' hallgat, mint a beteg, aki tudja, hogy : meg fog halni, de azért úgy tesz, mintha el- j hinné, hogy meggyógyul majd. Mert ez a ‘ szegény asszony tudja, hogy pillanatnyilag megenyhül majd karácsonyra körülötte az j élet. S a/lán elmúlik a részvét ünnep-hangú- latu fellohhanása. hogy csak annál sötéfeb- ben, ross/iüdulatubban nézzen vele farkas- , szemet 3 nyomor. RHRáCSOUVRfl SÓT ÉS PRAKTIKUSAT A ! I . *: i CUUJ, FI AT A UNIRII 5« SZÁM MagywáBm'zték nvakkenzl3u}si&ns3%&kban egy Urodonal kúrával érjük el, amely biztosítja a hugysav és a táplálkozásból eredő salakok kitakarodását, tehermentesíti a májat, fertőtleníti a vizelő utakat és ismét folyékonnyá teszi a vért. Az Urodonal állandó használata megóv a belső mérgezésektől, reumától, kösz- vénytől, ischiastól, börbajoktól, elhízás-’ tel és érelmeszesedéstől. megmenti □ vesét és hólyagot KAPHATÓ GYÓGYSZERTÁRAKBAN ÉS DROGÉRIÁKBAN ' nőknél szí.katlan trimtsége van- feltaláló. Két kisebb tatalmán \ át szabadalmaztatta annakidején Még most, vakon is. találmányokon törj a fejé'!. Hátha sikerül és akkor bekerül- betne az Ürinuk Otthonába. Mert itt nincs, uki felvágja az eledelét, nincs, akivel egy S/ót válthatna, nincs, aki felolvasson neki. Csupa szegény, öreg volt takarítónő, egyszerű munkásasszony a furcsa ház lakója. S a vak aíszouv szenved — mert több ezeknél. Megismer s percekig nem ereszti el a kezeméi. — Milyen volt tavaly a karácsonya? — Kaptam egy kis kalácsot egy jóleikü ttriasszonylól — mondja — s egy pár szaloncukrot. Aztán itt ültem benn és hallgattam a hatan leszót. És imádkoztam. Ma i Inéra ugyanigy töltötte el a karácsonyt a °2 éves Mari néni, aki csaknem minden héten feljön a szerkesztőségbe. Kezében szatyor. ebbe mindent felszedeget, amit az utcán lel; forgácsot, gyufás-skatulyát, rongy- j darabot. Pici, feketeruhás öreg néni, ahogy I megszólal, máris ömlik a szeméből a könny... — Segítsenek rajtam, lelkem, magyarjaim — mondja — éhez.ek, fázok, egy fáskamrában lakok, hogy is nem tud már elvenni az a szentségéé Fristen... Mire egy jószivü kolléga igy vigasztalta meg: — Ne féljen, Mari néni drága, Majd csak < elveszi .. Ííieiínyö céves betfeg, árva-Ííu... Ő a szerkesztőségünk Károlya. Két éve jár fel hozzánk. Olyan ez a Károly, mintha csak külön tanfórumot végzett volna valahol, ahol a gyámoltalanságot tanítják. Nem csoda. Az élet alaposau elbátortalanította. Pici kora óta teljesen árva. nincs senkije a világon. Gyenge- tiidejii fiú. többször volt jószivü orvosok kö- nyörületéhől kórházban, magasiati helyen. Az orvos azt mondja, hogy nem luberkulótikus, csak gyengetiidejii, ha emberi életet élne, jól tánláikozna, meggyógyulna. Két év óta próbáljuk Károlyt hozzásegite- ni az emberibb élethez. Nagyon nehéz. Most két éve egy földbirtokos arisztokratához pre- tezsáituk be. Boldogan ment el, miután megkapta tőlünk az összegyűjtött útiköltséget. Utazása e’őtt hozzánkjött elbúcsúzni. Spárgává1 összekötözött kosarát kinyitotta, hogy beietegye lapunk friss számát, mert Károlyt az olvasás és általáhan a tudás szomjas sze- retete jellemzi és élete legnagyobb bánata, | hosv nem járhatott többet iskolába, mint pár j elemit. A kosárban egy vadonatúj bakkancä J volt. a bőrgyár ajándéka, kis hibával. Egy i szappan, egy ing. egy fogkefe, e.gy zsebken- j ,!ő. egy skatulya rajzszeg, egy- ceruza és egy ’ Jókai volt még a dobozban. Ez a holmi, a ■ rajtalevő egy szál ruhával. Károly minden va- ' gyona. Tó'en kölrsönkabáíban jár. Egy ,.néninél“ lakik ingyen. Szeietne dolgozni, de j nem tud. A nehéz, testi munkát nem bírja, inasnak nem veszik fel, mert nincs iskolája. Elutazása után pár héttel levelet irt. hogy milyen boldog falun. Aztán egyszerre csak beállított. Nem bírta a mezei munkát. A házban pedig nem merték foglalkoztatni, mert néha lázas volt, izzadt és köhögött. Itt lézengett egy darabig, aztán egy napon lelkendezve jött, hogy valahol egy vidéki társulatnál munkást keresnek, olyan mindenest. Neki oda okvetlen le kell menni, könyörög, gyiijtsiink mégegyszer útiköltséget. Gyüjtöt- tüak, de figyelmeztet tök Károlyt, hogy nem fogja Lírai a kulisszaologatást, meg az éjszakázást. — Aki mer, az nyer — mondta. Ez volt a legbátrabb mondat, amit hallottunk tőle. Elutazott egy parányi városkába, a társulathoz. Pár nap múlva lap érkezett tőle.-— Minden nagvon jó — irta. -— Minden e&te láthatok színdarabokat és nacvon boldog vagvok. Bocsánatot kérek a zaklatásért, mert -nég az útiköltséget sem háláltam meg. De kérem szépen a nagyságos szerkesztő arakat, ha meg gyűl nekem valami, tessék azt odaadni cgj Kiss Pityu nevű fiúnak, mert aíró! kértem kölcsön, mielőtt elutaztam, de az illető összeget (77 lej) 5 is kölcsönkérte... Fgv h:t múlva itthon volt Károly. Ameny- nyire meghízva jött haza faluról, annyira le- fegvott a színháznál. — Mi történt. Károly? — kérdeztük tőle.-- Meg kellett volna fogadjam a tanácsukat — felelte — borzasztó volt. Napi harminc lejt ígértek, de azt nem mondták, hogy ha nem lesz előadás, nem kapom meg a pénzemet És a legtöbbször nem volt előadás. Még a színészek is tőlem kértek néha kölcsön, szegények... — De legalább világot láttam — mondja felcsillanó szemmel. Sápadt gverekarca. kékkarikás szeme, hii télén nyurgára nőtt sovány teste egyetlen nagy vágvskozás valami megfoghatatlan után, ami szebb, jobb és különb. mint ez a világ. Tavaly karácsonykor egy kis pénzt kapott s meglette Dumas Három testőrjét. Ezt olvasgatta az ünnepek alatt. Tahin nem karácsonyra illő, hogy szegényekről beszéltem. Túlságosan szomorú téma a szeretet vidám ünnepén. S csak azért tettem, hogy azok, akiknek igazi karácsonyuk van ne legyenek eiégedtlenebbek, ha ez a mo«tani karácsony szegényebb, sötétebb és Dvngtalaiiíibb, mint más, régi karácsonyok. Gondoljanak a karáesonvi meleg fenvőszagu csillogásban a szegényekre, az öregekre, a betgekre — azokra, akiket Jézus szeretett s akiknek nincs karácsonyuk... Marton Lili. CÉLSZERŰ KARÁCSONY. könyvet, dísztárgyat Lepagenái vegyen. Rendelhet utánvéttel választásra, aztán visszaküldhet, cserélhet. Táviratcím: LEPAGE, Cluj. orinczy és tá^sa parkett«’ők tjJ parket Inrikás t, javításokií és gvt- Sulásokaí jttíános árbtn vállalnak, - ócska p rkett eladd, iroda: STRADA IÜLJU Mólü No. 2. ...jEaaufiaB ssgaaaaggaaBMLiuu tuuiffangM ÜSacfános, vak oregasnony..« Nem tudom, ki szán alomra mélt óbb: az an- jgyaltváró rongyos kisgyerek, vagy a halált- (váró, elhagyott öreg, aki már nem vár senkit és semmit az élettől és ilyenkor, karácsonykor leginkább érzi végtelen magánossá- fát. ( A város másik végén lakik a vak öregasz- szony egy különös házban. Elhagyott öregek háza ez, egy csendes külvárosi utcában. Ha az ember az ajtón belép, nagy, hosszú terembe jut, amely kis fülkékre van osztva. Minden főikében egy öreg lakik egylépés széles, kétlépés hossza „szobában“. Ide zsu! foita megmaradt holmiját, itt ül naphosszat. 1 Nvárou kiül egy padra a kertbe, de most té- i len Itt gubbaszt ebben a Iveegőtlen, sötét he- ! lyiségben. Mert a vak asszony olyan egyedül j van, hogy nincs, aki sétálni vezesse. Egy ér- j dekes és furcsa élet romjai, amik ebben a ' fülkében megmaradtak s színes emlékek kö- i zé néz vissza a világlalan szem. Ez az asszony jómódú s jókedvű volt vala- mikor. ‘Szerette a színházat, a zenét, a könyveket. Nyelveket beszél. Ma is szegényen, tel- ' jesen egyedül maradva, vakon, szomjazik ar- rs, bogv valaki felolvasson neki. Különös,
