Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)
1939-12-24 / 298. szám
VLLPHZtiK ua?*r»«ÄEC4iäk: Mikor ti poiitikuá, uc iparlársulut elnöke <-s más lesliilet vezetője is elmondta és iBfj* írtu már, hogy itt a karácsony, beköszöntött a nap, Emikor veşţn a gyűlöletnek ex felvir- ra<l u szeretet, s n/ ünnepi cikkíró u „Meg- sziiletetl“ óh „Uolhlc'uemi csillag** című ve- /órcikklien résxletesen kifejtette, hogy Ciliiig ugyan g\ülőitek uz emberek, de most aztán clhatározásszerüen, valósziuiileg hatósági segédlet höxbenjöttével — vége minden rossznak, holnaptól mindenki szeretni kezd: 1 az író, egyedül u világon, liogv ez illik is. «/ ablakhoz állott, nézte a hóé? es", hallgatta > a karácsonyi harangszót, s ezt gondolta: — Teljesen igazuk van. Igaza vnn a politikusnak. az ipartársnlat elnökének es annak a másvalakinek is. mikor megállapít ja, hogy szeretet nélkül nem lehet élni. At irodalom már régen mondja ez*. Ha jól meggondolom, nem is mond egyebet az irodalom. Ötezer éve. Ezt mondja az Énekek ér.eke. ezt mondja Szent Pál. Szent Ágoston. Assisi Szent Ferenc, Tolsztoj, Proust és Petőfi Sándor is. Én is ezt mondom, sokkal eiőtlere.bbül, de utolsó lehelleternig. Mégis, e napokban, mikor úgy csurog a szeretet a rotációs gépek hengerei közül, mint a kulim ász, kötelességem. hogy ez általános, ipnrszpriien űzött, hatóságilag ellenőrzött szerété*járvány közepette megvizsgál jam ezt a tervet, a szeretet általános és egyedül üdvözítő megoldásának tervét, s levonjam belőle a tanulságokat. Tehetem ezt. mert nem vagyok komoly ember, hiába hordok néha kemény kalapot, sőt cilindert is; író vagyok, tehát valahol a társadalom peremén élek. rokonszenves meg- tiirtségben, mint a cigányok s olyan magányban. mint a szerzetesek. Ez a magány kemény és szigora; gyakran nem szerzetesi cella a kerete, csak egy kávéház. vRgv egy kocsma sentése. Mégis, örök mosány ez, minden iró és minden Megváltó magánya. Mert az örökség, melyet a Mestertől kaptunk, ennyi: meg kelt tanítani az embereket a szeretetre. Krisztus a legnarvobb iró volt, a Hegyi Beszéd szerzője; többet és igazab- bat nem lehet az emberi életről mondani, mint 5 mondott e szűkszavú költeményben. Szeretet . . .Megvizsgáltam ezt a szót. égettem az élet minden helyzetének kohóiában, hütöttem és forraltam. Igazán tiszta forma- iát, örökre kiégetett válfaját le megtaláltam: igazi szeretet az. melyet a szülők éreznek gyermekeik iránt. Minden más «zeretet zavaros és bonyolult. Már a gyermek nem tud olyan tisztán, elvan Önfeláldozóin érezni szülei iránt: a gyermek akar valamit, az életet akarja, a legjobb szülő is ellenérzés, akadály, nvüg, a legboldogabb család is feszült érzések szövevénye. De az érzés, mellyel a szülő gyermeke felé fordul, egészen tiszta; ez az ősérzés: ennyit elismerek. Mert a szeretet nem idill, nem szemforgató boldogság. A szeretet kötés, életre-haiálra, a szeretet szadgá- lat. Szeretni annyi, mint mindent elveszteni és mindent megnyerni egyszerre. Erre csak szülők, pontosabban — azt hiszem — anyák képesek. A szeretet, mellyel a gyermek fordul szülei felé. lehet hálás, lehet tiszteletteljes, de mindig várakozó szere:"t marad. És az emberek, a felebarátok? . . . Milyen pontos n magyar szó: mindig csak féüg-barátok. — Az irodalom és a próféták — minden idők és minden vallás irodalma és prófétái — egyhangúan vallják, hogy szeretet nélkül rém lehet élni. A valóságban ugv észleltem, hogv a legtöbb ember szeretet nélkül él. néha nagyon bosszú ideig, süket és kemény önzésben. Rosszul él, boldogtalan? Nem is él rósz- szül, s talán nem is boldogtalan. Ezek az erőse’:. a nyavalyások, az erősek és józanok, «kik meg tudják alkotni életük anyagából a hid^g remekművet, sokáig élnek, nem fáj nekik semmi különösebben, nem is örülnek semminek túlságosan, frigyled őket? . . Ne irigyeld. A többiek, a gyöngék, akik vágv- uak a szeretetre. s ki is tudják mutatni azt — mert az emberi balsorsok többségét a szégyell t és eltitkolt szeretet okozza legtöbbször nem élnek sokáig, elkopnak a sze- re.tel szolgálatában, elégnek érzéseik hőfokában, elfáradnak a figyelemben és készségben. Az emberek, akik szeretnek, nem mentenek meg semmit, nyugalmukat éppen oh- kevéssé, mint egészségüket: nincs nagyobb rabló, mint a szeretet. De falán, n halál, az utolsó pillanat, a nagy mstgánv pillanatában nyugalom költözik szivükbe. Éltek, szenvedlek. tehát szerettek, életük megtelt értelemmel. Talán . . . És aztán vannak a könnyűek, az érzés hebehurgya kalandorai, akik fel. sáítya lángolnak és hidegen fintorognak, valamilyen szánalmas -zeszély parancsai sze- liní. Izek a siketek, a szeretet szlovákjai. Az emberek között ok a vacakok. Kár be- szólni is róluk. — De a szeretetre! nem lehet eleget beszélni. Nemcsak most, karácsonykor/ mikor zugnak a harangok, esik a hó, gyujtják a titkos ünnep gyertyafényeit, s úgy szajkói- uak uton-uífélen a szerétéiről, mintha vala- milyen program lenne, melyet a kormány s.irgőscn meg fog valósítani. A szereidről állandóan beszélni kellene, ez az irók dolga is, nemcsak n púpok és nevelők feladatú. Nem igaz, hogy nem lehet szeretetre nevelni. Érzéseket nem lehel beoltani űré* lelkeklie, de gyáva a azeretethez. Gyáva, a szó titkos és aljas értelmében: azt hiszi, hogy a szeretet gyöugeség. Ez a hamis szeretet. Az igazi másféle: öntudaton, céltudatos, cselekvő, igen néha félelmesen józan és bátor. Nem «•lég szeretni, okosan és józanul kell szeretni. Meg kell tanítani az embereket arra, hogy a szeretet nem idill és szemforgató beleegyezés. hanem okos és néha könyörtelenül tudatos cselekvés. És meg kell tanítani «őket nrra is, hogy tnenekiiljenek attól a másféle szeretettől, mely nem alázatos. Aki nem érzi, hogy n szeretet titok, aki nem ébred c/zal az érzéssel, hogy a szeretet szolgálat, aki nem ismeri az áhítatot, nem tud szeretni. Van egyfajta ordenáré és önző szeretet, mely minduntalan keblére ölel, ezcnbclül oktat és bebizonyít. Az ilyen szeretet fernes, néha gyilkos. Aztán van másféle, van áhitatos és türelmes szeretet, amely tudja, hogy 17 élet- ben van valamilyen megfejthetetlen, titokzatos értelem. Ezek. akik igy éreznek és gondolkoznak, jól szeretnek. A vallás, magasztos tétellel, azt tanítja, hogv „szeresd felebarátodat, mint temnagadat“. Ez a tétel gyönyörű, de a gyakorlatban mcgvalnsithn- tntlan: igen. végzetes lenne az emberiségre, ha az emberek ury szeretnék felebarátaikat, mint önmagukat, mert a legtöbb ember nem szereti önmagát. Az ember csak úgy és any- nyira tud fejlődni, amennyire képes szeretni mú okát. jobban, mint önmagát, híz nagyon nehéz. \z i-kola nem tud erre nevelni. Talán csak az irodalom tud erre nevelni, a nagy, fájdalmasan szigorú, hazugságokra, felérzésekre, gyáva és öntudatlan im'galkuDOBOZ 3 tablettával vasokra képtelen irodalom. Nem hiszek ab* ban, bogy ez a nevelés gyors és eredményes hatású. Többezer éve kísérleteznek a kis és nagy irók n szeretet oktatásával. Az eredmény siralmas. Mégis, nem szabad belefáradni: nteg kell tanítani az embereket nrra, hogy mindenki próféta néha, magánéletében: próféta, ha őszintén felismert vágyait és kötelességeit. Az efíijta emberek messzire sugároznak, mint a világító-tornyok. Fényüknél tisztábban látjuk életünk kalandos utazásának célpontját. Ismétlem: nem elég szeretni. Jól kell szeretni, erősen, okosan, gyakorlatiam néha könyörtelenül. Csak □ gyávák x/rretnek tunyán, tehetetlenül és érzelmes sutasággal. Az ilvcn szeretet árt. De az éir; tele van ilyen gyáva boldog szeretettel. biz* gondolta az iró. karácsony délutánján, magányoson, egyedül a világon, ahogy ez íróhoz illik is. Aztán lehajtotta fejét és bűntudatosan arra gon«lolt még. mennyivel könnyebb az emberiséget szeretni, mint egyetlenegy embert. A karácsony a szeretet ünnepe. A szeretet és s'z öröm édes testvérek. Csak együtt érzik jól masukat. Ezért. van az, hogy a szeretet mindenütt örömet igyekszik okozni és hogy ahol az öröm árván, szeretet nélkül jelenik meg, nyugtalanul keres, nem érzi me*, gát kiteljesedett biztonságban, amíg a szeretet érzésével hozzá nem Tudja magáift kötni az élet egyénfeletti, ön- zésfeMíti egészéhez. A szeretet ünnepe az ajándékozás ünnepe. Akinek többié van, megossza fölöslegét azokkal, akiket szeret, akikké! a lélek testfölölli birodalmában egynek érzi magát. Ajándékokkal igye kérnék örömet okozni egymásnaBo a rokonok, a barátok, a közös munka együttesében egymáshoz közel került emberek. De az ajándékozás lehetősége nem örökké nyitva álló kapu mindenki számára. Vannak nehéz időszakok, nehéz egyéni vagy társadalmi helyzetek, amikor a fölösleg megszűnik, amikor asze. retek érzése kénytelen lelki mivoltának szerény megjelenési formájában megmaradni és nem csillogtathat ia meg az anyag világában ez ajándékozás ünnepi szánért. Hányszor szeretnénk Krözusok lenni, hogy méltó külső kifejezéstl adhassunk érzéseink már szinte tehernek érzett hei?» gazdagságának. De nem vagyunk Krözusok és képzeletünk áJomképei- ve1 kárpótoljuk magunkat azért, ami már nem lehet, ami még nem lehet1, vagy ami talán sohasem is válik lehetségessé. Királyném, bocsásd le a fátylad: Ma este kegy oszt ók leszünk. ('Döcög, döcög az ócska konflis Hs mi sápadtan reszketünk.) Ámde az ajándékozás elmaradásának néni mindig az a nagy távolság az oka. ami a képzelet és a valóság között fennáll és amelynek vigasztalanságát Ady Endrének ezek a sorai oly megkapó költői képpel feiezik ki. Vau az úgy is néha, hogy volna kedvünk ajándékozni, van is kinek, van is miből, de nem tudjuk, hogy kezdjünk hozzá, mit adjunk, hogv adjuk oda. Hogy szép is legyen, jó is legyen, hasz nos is legyen, amit edunk és hogy az egésznek meglegyen a helyes formája, minden zjavarő mellékkörülményt ki= z-áró tökéletessége ... Valahogy mi gazdák is igy vagyunk ezzek Együttérzésünk, testületi szellemünk az utóbbi évek alatt szépen megerősödött. Tele vagyunk jóindulattal. Szeretnénk egymásért minél hamarabb és minél több életrevaló uj intézményt létrehozni. Alert hiszen tudjuk, hogy amit egymásért teszünk, azt saját magunkért, családunkért, utódainkért tesszük. Azt is tudjuk, hogy sok mindenfélét tehetünk cs ebben a tekintetben inkább a lehetőségek nagy száma hoz mii.két zavarba, amelyek között nehéz a válogatás. Viszont a megvalósíts anyagi lehetősége tekintetében még nem lett közöttünk tudatossá a sok kis elszigetelt erő összefogásából eredő meghatványozódó.«? Egyéni szerény viszonyaink tudatában nehéznek, elérhetetlennek látunk minden na- gyobbszabásn megvalósulást. De lássunk egy kézzelfogható példát. Vájjon mi, Románia nyugat? határmegyéiben élő magyar gazdák, mivel ajándékozhatjuk meg egymást úgy. hogy testvéri érzésünknek ezzel méltó kifejezést adjunk? A mi esetünkben nem nehéz a válogatás. Közös mindannyiunkban az a vágy, hogy haladjunk a korral. Fejlődjünk tudásban, mesterségbeli ügyészségben. üzleti jártasságban. Gazdagodjunk necsak anyagiakban, hanem az élet teljes értékiiségéhez nélkülözhetetlen lelki, erkölcsi javakban is. Mesterségbeli haladásunkat régen nagyrészt a gyakorlati példák figyelése és követése utján valósítottuk meg. A jól kezelt uradalmak, minítiagazdasá- gok ebben a tekintetben :s eléggé meg nem becsülhető hivatást teljesítették. De hol vannak ma ezek a gazdaságok? Szórványosan marndt meg egy-kettő és ^ehér holló közöttük az, amelyik a gazdasági válság és egvéb nehézségek között/ is fenn tudja tartan) régi színvonalát. Segítségünkre jött az EMGE, SS* ott : a gazdasági kamarák tanfolyamaikkal, előadásaikkal. Vám kitűnő gazdasági folyóiratunk: az Erdélyi Gazde Sokat pótolnak ezek is. De a rövid, íegtöbbnv 5 re a gazdasági téli pihenő idején tartott tanfolyamok időben s módszereikben e?v kissé távol vannak a munkák valóságától és nem mindenkit tudnak teljes meggyőző erővel rávezetni orra, hogy a tanultakat az életben meg is valósiisák. Erre a nyomtatott be^ü utján adott tanítás is csak csekélyebb mérteikben képes. Sokkal hathatósabb módja a gazdák képzésének egy rendes, gyakorlatias beállítású gazdasági iskola. Amelyben télen elegendő idő áll rendelkezésre, hogy a hallgatók az elméleti ismereteket elsajátítsák, nyáron pedig a tanultakat az iskola kős, 30—40 holdas gazdaságában gyakorlatilag is kereszt ül vigyék. Ahol megismerhetik a legújabb nemesített növényfajtákat, a tisztavérü állatfajtákat, a növényermelési, művelési módokat, a haszonáMattartás, takarmányozás gyakorlati fogásait. A leghasznosabb gépeket és eszközöket. A kertészetet és gyümölcstermeLési- Az iskola mintaszövetkezetében a szövetkezeti ügyvi el gyakorlatát. Az iskolával összefüggő intézetben az egészségi követelményeknek megfelelő életmódot. Az egész intézményt átható rend, tisztaság, csín és Ízlés szellemét. Ilyen iskolája a magyarságnak négy van már Erdély' belső területén. Alföldi megyéink magyar gazditársada’má- nak nagy hátránya az. hogy aki flát ilyen iskolába akarja* járatni, többszáz kilométer távolságra, más éghajlati és Gazdálkodást viszonyok közé kénytelen öt elküldeni. Hátrány helyett szégyent írtam volna, ha nem tudnám, hogy ed dig nemcsak rajtunk mult minden. De közeledik kisebbségi életünknek az a szaka, amelyben már csak rajtunk fog múlni és ami eddig csak baj volt és hiány, az akkor brzonv szégyenné válna, ha meg nem csináljuk... Hátra van még a felelet arra a kérdésre, amely sokak előtt a legnehezebben megoldhatónak látszik: a „miből“ kérdése. Erre a felelet* megkapóan egyszeri! és világos. Ha minden magyar gazdakézen levő hóid föld után 10 lejt (két és fél kiló buza árát) össze tudunk gyüjitemi, akkor egy 80 tanuló számára beállított iskolát minden felszerelésével: birtokkal, épületekkel, tanári lakásokkal, állatokkal, gépekkel könnyűszerrel létrehozhatunk. Ugyanennek a hozzájárulásnak egytizedrésze elegendő az iskola évi fenntartásához. De talán sokaknak elméjében fog felmerülni az az ellenvetés, hogy az iskolában egyszerre csak SO növendék lesz felvehető, aiz egy emberöltő alatt kikerülő okleveles gazdaifjak száma nem lehet több 1200-nál. Magyar gaz- decsolád pedig ennél sokkal, de sokkal több van. Hogv kívánhatjuk szóktól, akiknek gyermeke nem számíthat arra, hogy sz iskola növendékei közé felveszi, hogy mégis, bár csekély hozzájárulással is, részjegyen a költségekben? Erre csakis az az egy felelet lehet, hogy mihelyt kialakult közöttünk, gaZ= dák között az igazi keresztényi és szakmai együttérzéstől áthatott testületi szellem* legott egy test és egy félékből álló eszmei egésznek keil hogy tarsadamunkat érezzük, amelyben a szükebbkörü egyéni érdek alárendeli magát a nyilvánvaló közös érdeknek. Adja aíz ég, hogy a következő esztendő meghozza a mindnyájunk által annyira nélkülözött és oly hő vággyal kívánt testi és lelki békességet s hogy ennek számunkra érlelődő gyümölcseképpen jövő karácsony ünnepén ag alföldi magyar gazdasági iskola létesítésének komoly elindításával ajándékozhassuk meg egymást! Magyar gazdák karácsonya Irta: KONOPI KÁLMÁN Karácsonyi ének Irta MÁRA) SÁNDOR
