Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)
1939-12-22 / 296. szám
J939 d tc e m ß c r 7 2. W^mrnKmmMmmasmamm TELEX 7*K ünnep üüzeieic í Ä «agy ünnep ragyogó küszöbe már hit felénk. Aliig néhány nap múlva reá léphetünk, Csak három éjszakát kell ítnég aludnunk odáig, mint a karácsonyfát és ajándékokat váró gyermekek szokták mondogatni ezen tájt. De sok minden figyelmeztet reá. Szellemi és «anyagi készülődés. A keresztény egyházak már elkészi'lették az iinnepies istentiszteletek tárgysorozatát, hogy majd mentői méltóbban tiszteljék az isteni Küsdedet, aki az emberiség megváltója lett és a szentháromság második személye. Művelődési és más intézmények javában fáradoznak sokféle ünnepségek megrendezésével, melyeknek bizonyára legnemesebb műfaja szegény gyermekek, egyedül sziikölkö- dők és gyámoltalan öregek megsegítése, Színházak és mulatóhelyek H ki veszik részüket a nagy napok mentői derűsebbé tételéből. A kereskedések és cukrászdák fényes ki rakatjai tele vannak csillogó karácsonyfad:szekkeí és cukorkákkal, de valamennyi üzlet szintén kinálgatia busáson halmozott kelendő s ajándékozni való áruik Az ünnepi eledelek anyaga — főleg vadhús, dióbél, mák — szintén kínálkozik. Egy kiilső térre az erdő elküldte már kisebb-nagyobb fenyőit s az ember lelkén átsurran egy édes bus emlék, amikor még néhány év előtt a nagyíemn- lom környéke leli volt a karácsonyfái: iiditö zöldiével és gyantaillatával. De bărboi állnak is ezek a kedves iák, miindenütt a legköítöibb vásárt pen de ritik és envbe örömet árasztanak szét a vevő, sétáló, szemlélődő lelkére. A kormányzat is szivén viseli a karácsonyi ünnep gazdasági és társadalmi fontosságát. Majdnem egyidőben jelent meg két fontos rendelefie. Az egyik a 24-i vasárnapon — at any vasárnap -- megengedi az üzletek nvitását, a másik pedig utazási kedvezményt biztosit az ünnepi és újévi hét napjaira. I (Szóval ünnepelhetünk a legkülönbözőbb módon, lehetőségeink szerint. És bizonyára ünnepelni fogunk mindauy- nyiían, ha csak egy módunk van reá. 'Még háborús területeken is igyekeznek ezt a módot megtalálni és ahol a harc nem szünetéi, legalább a fájdalom égető tüze Krisztushoz emeli fel a katona szivét, bocsánatot esdekelve az elkerülhetetlen kötelességteíjesif'és miatt. Vájjon hogyan száll az égi trónus elé a földről a szent éjszakán elszakadó 'szegény bűnös emberi lélek? És vájjon , hogy állanak az ünnepi est fényében az uj hadiárvák és hadiözvegyek, akik nek hozzátartozói talán szintén ilyen . „ménősitésüek“ voltak busz-huszonöt, év előtt? De távolítsuk el, akik tehetjük, ezeket1 a szívfacsaró gondolatokat. Rossz, nagyon ártalmas doigot végez, «aki nyilvánosan és hangsúlyozottan ki mondja ezeket és más gondolatokat, amelyek úgyis felrebbennek a lélekben. De a nehéz idők terhét ne súlyosbítsuk még inkább. Erőre, bizakodásba, szeretedre van szükségünk. Ezért lehetőié!? kerüljünk el mindent, ami csiig igedtséget, reménytcleni-éget, sötétlátást, baljóslatot, lemondást okoz, vagy fokoz. Ellenkezőleg, kölcsönösen le kell jvennünk valamit egymás terheiből és biztat műnk egymást, hogy nemsokára italán, mintegy varázsütésre az egész emberiség egyszerű íeíeszmélése révén, szóval nem csoda, csupán kis megvilágosodás módjával megszűnik ez az egyetemes válság és az egész emberiségre egy jó jövendő fog felderengeni. Ehhez azonban szükséges, hogy az emberbe és megértésbe vetett hit megfelelő közszeílemet alakifison ki, mely gyöngéden rákény&zeriti az emberekre, hogy akarják megkeresni és megtalálni a viszonylagos boldogságot. Az ember- szeretet nagy ünnepe különösen alkalmas ilyen légkör kezdeményezésére. Aki elvonatkozva minden megpróbáltatástól, egész lényegével belemerül az ünnep tiszta és nemes elemeibe, hozzájárul tetemesen az öiunegváltás kezdeményéhez. Ez azonban világért sem kívánja, hogy utópiákba dugjuk fejünket, mint a strucc a homokba. Egy pillanatig sem szabad az elővigyázatosság megkezdett munkáját abbahagyni, fékezni, vagy elkönnyelmüsködni. Alaptalan de- fetiizraus éppen úgy ártalmunkra lenne 99 E nehéz időkben semmiképpen se tiagyjáiok el n mi kicsiny árváinkat!“ Vásárhelyi János református püspök megható'karácsonyi pászíorlevsle az árvák érdekében. — Adatok a szászváros] református árvaház működéséről KOLOZSVÁR, december 21. j Vásárhelyi János református püspök a karácsonyi ünnepek alkalmából megható körlevelet bocsátott ki az egyházkerület lelkészeihez. A körlevél, amit karácsony másodnap- , ján a délelőtti istentiszteleten olvasnak fel a j szószékről, a legnagyobb keresztyéni jótéte- I meny gyakorlására: az árvák megsegítésére, gyámolitá'-ára szólítja fel testvéreit. Hiszen a szászvárosi árvaházban gondozott árvák j számára oltalmazó fedelet, édesapai és édesanyai szeretet helyett gondviselő védelmet csak a jó lelkek könyörületének áldozata nyújthat. Az egyházfő körlevele első felében idézi az egyházkerület közgyűlésén felolvasott jelentésének azt a részét, mely hiven mutatja azt a szellemet, amelyben e drága intézmény árváinak gondozása történik, majd igy folytatja: „Most is nagy szomorúságot okoz és komoly aggodalmat ébreszt szivünkben az a körülmény, hogy a perselyek kihelyezése körül felmerült nehézségeket és az ezek miatt előidézett veszteségeket még mindig nem sikerült elhárítani és elenvészteni. Nagy szomorúsága ez árváink sorsáért aggódó szivünknek, mert az elmaradt adományok miatt egy- egv árva veszíti el a darab kenyerét, az oltalmazó fedelét, az öltöző ruháját. Ez a körülmény indít arra. hogy ha lehetséges, még az eddigieknél is hathatósabban, szivetek jóságát még inkább megnyerni és megtalálni igyekvő szóval kérjelek, hogy e nehéz időkben semmiképpen se hagyjátok a mi kicsiny árváinkat, akik nem is sejtik, hogy mi lenne akkor velük, ha nem tudná tovább édesapjuk és édesanyjuk helyett gondozni, táplálni, ruházni az ő lelki édesanyjuk, református Any aszentegy házunk'. A mult esztendőben is azt írtam és most is azt írom nektek, kedves Atyámfiái, hogy a gyermekét féltő apai és anyai szeretet egy járatlanná váló ut helyett, száz más utat tud találni arra, hogy mégis csak eljuttassa szükséget látó gyermekéhez a kenyeret, a segit- séget, a védemet. Legyen ilyen találékony a ti szivetek árvaházunk támogatásában. Keressetek újabb és újabb alkalmat arra, hogy amit eddig adtatok árvaházunknak, azt a növekvő szükség folytán megtetőzve adjátok meg azutan is, ha egy módon nem lehet, olyan más módon, amilyen módon lehetséges. Ez a mai nap is ilyen drága alkalom az adakozásra Adjatok jó szívvel és mert nyilván látjátok, hogy a szükség nagyobb, adjatok meghettőzött szeretettel. Gondoljatok saját gyermekeitek boldogságára és úgy adakozzatok árva gyermekeinknek, akik csak a ti adományaitok által tudják némileg feledni azt a bánatot, amit elfeledni különben sohasem letet, hogy nincsen nekik gondviselő édesapjuk és édesanyjuk. Az Ur áldjon meg titeket, Testvéreim! Őrizze meg gyermekeiteket attól, hogy ők j jussanak árva sorsra. Adjon nektek a kegyelmes Isten békességet, áldott karácsonyi ün- 1 nepeket. Értetek imádkozó szivem meleg szeretető- ve] köszöntelek mindnyájatokat. „Az Istennek békessége, mely minden értelmet felüíhalad, őrizze meg sziveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban“. Az Ur 1939. évében, karácsony havában. Vásárhelyi János püspök.“ Flgüslsmrep^l* »dato?« a Szászvárost Árvaház 1910-39 évi teleüléséből A „Református Szemle“ folyó hő 21-iki száma Redő Béla gzászvárosi árvaházi lelkész tollából ismerteti a református egyház e féltő gonddal őrizett intézményének 1938—• 39. évi kimutatását. A kimutatás figyelemreméltó adatokat tartalmaz s ha azokat átolvassuk, meghatottan acndolunk az egyházfő ünnepi körlevelére, amelyben az árvák érdekében buzgó adakozásra ösztönzi az egy* ház közösségét. A szászvárosi árvaházhan gondozott kicsinyek létszáma az 1938—39. iskolai év kezdetén 10 uj gyermekkel gyarapodott, igy 77 árvagyermek — ebből 23 leány, 54 fiú — nyert ellátást az év folyamán. Az évközben történt változások, a régiek eltávozása, újak felvétele révén átiagos létszámuk 72 volt. Az árvák lelki és szellemi irányítói, négy családfő-diakonissza testvér felügyelete mellett történt. A nagyobb gyermekek tanítását hetenként felváltva két tanítónő látta el. Az árvaházban gondozott gyermekek egészségi állapota egész éven át a lehető legjobb volt. Nagyobb betegség nem fordult elő. Az árvák nyaraltatását ebben az évben is sikerült keresztülvinni. A sikeres elhelyezést különösen a Nőszövetség vezetői tették tehetővé. Örvendetes tény volt, hogy sokkal többen kértek az árva gyermeket nyaraltatásra, mint amennyit az árvaház adni tudott. Jó példával jártak elől Kisharcsa és társegyházai, Vaj- dabnnvad, Déva, Dicsőszentmárton. Nagvsár- más, Aló és, Torda, Borbátviz, Mezőhát. Haró és társegvházai, Piski és Bonyha. Egy-egy gyermek nyaralt Alpestesen, Tordoson, Nagy- enyeden. Oroszfáján, Ilagymásláposon, Vízaknán, Makfalván, Marosludason és Uralja- holdogfalván. Az 51 árva fiú és 23 árva leány, négy kivételével. iskolába jártak. Osztály szerinti megoszlásuk a következő voit: I. oszt. 7, II. oszt. 9, III. oszt. 19, IV. oszt. 12, V. oszt. 12, VL oszt. 9, VII. oszt. 5. Egyházmegyék szerint az árvák a következőképpen oszlottak meg* A kolozsvári egyházmegyéből 11, a hunyadiból 9, a marosihól 8, az ndvarhe* a tiszta és szilárd semlegesség derék népének, mint a hábotrus Szenvedélybe való szédülés. De a hit és »karai az emberiség megmentésére viszont a nagy közérdek, talán a legnagyobb a népvándorlás óta. Ezt szolgálni kell, minden lehető alkalommal, igy a humanizmus egyik legnagyobb ünnepén, mikor az ég és föld, az Isten és ember ! legteljesebb találkozásának emlékezelyiből 6, a nagyenyedi és küküllőihől 5—5, a dési, orbai, sepsi, széki és szilágyszolnoki egyházmegyékből 4—4, a bekecsaljai és nagyhajóiból 3—3, az erdővidéki és kézdihől 2—- 2, a görgenyi, gyulafehérvári és nagyszebeni egyházmegyékből pedig 1—1 árvagyermek. A társadalmi osztályok szerinti megoszlás: napszámos családból 27, mur,ká9 (ipari, gyári) 12, fö’dmüvelő 9, tisztviselő 5, cipész, asztalos, kereskedő családból 3, kántor, jegyző- családból 3—3, postás, mechanikus és vasúti alkalmazott családból 2—2, molnár, kovács és erdész családból 1—1. Egész árva volt 35, félárva 42, Törvényes gyermek 60, törvény telep 17. Az elmúlt iskolai év folyamán ipari pályán elhelyezést nyert 6, háztartásban 6. hoz- záiartozónak visszaadtak nyolcat, tovább tanult egy. A jelentés további része felsorolja az árvaházi hkész propaganda útjait, az árvaház látogatóinak névsorát, az alábbi házi ünnepségek sorrendjét, majd az árvaház anyagi állapotát tünteti fel. Az árvaház, amely jószivü adakozók áldozatkészségéből épült és áll fenn jelenleg is, sok anyagi nehézséggel küzdött ebben az évben. A hegyült adományok csak éppen hogy fedezték a 77 árva ellátási költségeit. Újabb felszerelési költségek is merültek fel, uj für- dőherendezésre, több mint 200 darab konyhai ebédlőfelszerelésre, varrógép beszerzésére. Sok gondot adott a fehérnemű, ágynemű felszerelés kiegészítése is. Egy-egy árva gyermek teljes ellátására egy hónapban 535.50 lejt fordíthattak. A jelentést tévő Bedő Béla árvaházi lelkész beszámolója végén meleghangú felhívást intéz lelkésztestvéreihez, amelyet azonban a reformálna egyház minden egyes tagja át kell, hogy erezzen: „Ha keveset hallathattunk is magunkról, munkánk éppen úgy várja a támogatást, mintha minden nap kopogtatnánk kérő megkeresésünkkel. Imánkban kérjük az Istent, hogv nyissa meg a sziveket áldozatosságra, hogy szükséget ne erezzenek árváink a mai nehéz napokban sem.“ tét üljük meg. Aki előidézte — gyermek vált. Ha másért, nem, azon a jogcímen, a Gyermekért és az ő gyermekeinek szolgálatában mentsük meg a karácsony értelmét és erejét, az ünneplés következetességével és az érzelmek igen komoly bensőségesei. A gyermekek megérdemlik, hogy a/ mérgező napi hatások elől megszabadítva őket, homályos öntudatukat az ünnep Srö* rmtsacrTsmrasaes* Sgoasţay Sándor , és Szerv^^iusz fenő kaá Hifása Két igazi, a szó legjobb értelmében vett művészember kiállítása. Őszinte örömmel számolhatunk be erről a közönségnek, mikor manapság olyan gyakran veszik igénybe érdeklődését többé-kevésbé jogosult helyi értékek, dilettánsok és féldilettánsok számára. Szolnay Sándor és Szervátiusz te-, nő kiérett, igazi művészek, akikkel szemben nvugodtan lehet alkalmazni a nagy művészi centrumok mértékét is. Olyan művészek, akik erdélyi talajból nőttek ki és mű-, veikben nemcsak viszonylagos értéket, honéul abszolút művészi értéket nyújtanak. Emellett mindkettőjüknél a kiállított müvek haladást is jelentenek uj művészi állomások felé. Az erdélyi művészetet kedvelő közönség önmagával szembeni legjobb kötelességének tesz eleget, ha megtekinti ezt a kiállítást. Szolnay Sándor kiállítása bizonyos fokig művészetének ismerői számára is meglepetést jelent. Erős festői egyénisége ugyan a a régi hangsúllyal nyilatkozik meg félreis- merhetetlenül minden vásznán. Palettája azonban feltűnően megvilágosult, a régi. kissé komor, borúlátó alaptónusu szinek helyett, derűlátóbb jelleget öltött. „Tavasz1' cimü gyönyörű két képe, mintha szimbóluma lenne mostani kiállításának. A fény, eddigi képeinek fényénél jóval barátságosabb fény Van Gogh-i erővel uralkodik el tájképein égj kivételesen érdekes várósrészlet-képein. — Szolnay szereti az ilven városrészletek» í- Képei számára ezúttal Erdély egyik legszebb városát, Segesvárt, választotta ki főtémán!. Egyik képén, mely Segesvár főterét ábra mija, a déli napfény okkersárgája kápráz ito« gazdagságban vonja be az ódon házakat és vet itt-ott olyan ibolva árnvékokat, melyet csak kivételesen differenciált szemű feitö kénes észrevenni s amelyekről Szolnay egyik' méltatója azt irta, hogy csak az igazi festő^ értheti ezt a szint szive szerint. Csendéle-» tein, a nagy szeretettel és erővel szinekbej modellált virágokon páratlan finomsággá* játszatja szemünk előtt a reá annyira jelben-, ző színskálát. Ez a szinskála megvilágosoda sa ellenére még mindig foglal magában \í»; lami komor alaptónust, Szolnaynak a leg * nagyobb szinpompában is komor látása*, melyet főleg önportréiban érvényesít külö-t nős, szigorú erővel. A szinek poétája mögött állandóan ott rejtőzik a szigora natúr Pista, aki erélyes állításai számára inkább deformálja a tetszetős formákat, de nem enged: képeit a könnyű tetszetősség terére téved ni. Erdély művészi életének figyelői minden esetre örömmel állapíthatják meg, hogy ez az értékes festői egyéniségünk nem áll egy helyben, hanem uj állomások felé halad s ebben az útjában egész sor gyönyörű kéoet teremtett. Szervátius Jenő, úgy látszik, szintén útban van uj művészi állomások felé. Az egyéniségére eddig annyira jellemző gótikus szobrászi zártság mintha feloldódna, anélkül azonban, hogy rendkívül értékes müvé.zi fegyelme és stilusérzéke ezért kárt szenvedne. Szervátius szobrainak főanyaga mr>. tan is a fa s ennek a művészi anyagnak különös szükségletei nyomiák rá bélyegüket továbbra is müveire. Székelyföldi időzésc alatt, mely különben egész sor érdekes székely témájú müvet hozott, hozzájutott egy uj faanyaghoz is, a különösen kemény tiszafához, melynek mélyvörös szine és zsírossága uiabb kifejezési lehetőségeket nyitott meg számára. Ez a szobrászi anvag igazi ölömé lett volna Benevenuto Celíinirek is. Szervátiusz női aktjában renaissance-szépségü kis szobrot faragott ki tiszafából és önarcképében hatalmas kifejező erejű portrét. A tiszafából készült „Kaszás“ pedig a gótikus katedrálisok foglalkozásokat ábrázoló faszobrainak fegvelmezettségére és erejére em lékeztet. KőrisfábóL almafából és körtefából faragott szobrai mindenike szintén kis mesterein. Az egyetlen márvány, a szárhígG keniénv, csontsziuü márványból készült női arc pedig görög harmóniát és belső életet fejez ki. Szolnay és Szervátiusz kiállítása igazi karácsonyi ajándék az erdélvi magyar kultu lis élet számára. A kiállított müvek n:n drágák. Aki teheti, igazi kulturális kötő*«;, zettséget teljesít, ha karácsonyi vásárlásai közben nemcsak a gyári árukra, hanem a két kitűnő erdélyi magyar művész müveire is gondol. meibe merítsük, a felnőttek pedig megérdemlik, hogy a gyermekek örömével enyhítsék gondjaikat és erősítsék a iö \öbe vétiéit reménységüket. Készüljünk ezért bölcsen és érzéssel karácsony szent ünnepére s ha megérkezik, fo gadjuk szívesen és örvendezzünk s2e rény Önfeledtséggel, az erősítő derűlátás idézésére felkészülten.