Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)
1939-11-05 / 256. szám
i 9 3 9 november 5» E E L /: V / j' AliisâlNWSttaa mstâsmx: í 3 II. Fehlet Opperi Gésának László Dezső részéről FÉM GÉZA KÖNYVE! Köszönöm, hogy olyan meleghangú ,,z és igazi magyar őszinteséget mutató hozzászólásra máltaira a Vasárnapi Szóban megjelent cikkemet, önön ki vül még hányán elolvastak azt, hányán emeltek vele szemben kritikái, de azt nem merték a nyilvánosság elé hozni! Mialatt középosztályunk javarésze még egyáltalán nem látta meg a népb közösségi szervezkedésben az egyetlen szervezkedési lehetőséget, ön azt ko- molyait látja és abban saját maga és munkás társai számára részt kér. Jól iudom, hogy ma az erdélyi magyar emberek között a legnagyobb közössé“ gl felelősség éppen a magyar munkád sokban van és teljesen igazat adok önnek abban: ..hogy a munkásság be- leszól ás a nélkül el sem tudok képzelni egy mindenképpen jól szervezőit ma" gyár népkőz üsséqeí'h Mivel az igazi népközösség minden magyarnak a min* den irány ii szintetikus életközössége, abból a munkásság ki nem zárható, sör többet mondok: a munkásokban kifej• tödött Igazi szolidaritás és szociális gondolkozás nélkül meg sem valósit ha° tó. A népközösség minden rétegének legelsősorban a munkásságtól kell meg- tanulnia a szolidaritást és az igazi köa zősségi gondolkozást. Ha régebbi cikkeimet elolvasná, meggyőződhetne, hogy ezeket a gondolatom kát ebben az őszinte formában nem most Írom fe először; ha ismertté azt a nevetői munkát, amelyet eddig végezhettem, talán annak is jeleit látná, hogy ezt a meggyőződést nemcsak szó” ban és írásban, hanem cselekedetben is vallom, fin is elismerem, hogy jó lett voina ezt a meggyőződést a jelzett cikkemben is érinteni, de olyan nehéz egy cikkben minden égető gondolatot napvilágra hozni! Ha cikkemet még° egyszer figyelmesen elolvassa, számos utalást talál henne arra, hogy én a mi népközösségünket a legszélesebb &fámaridba- „Vegyél cukrot vele** —^súgtam. ,A leányka megvizsgálta a pénzt. Ügy K* szik, tisztában volt az értekével. —■ Anyám né, Ekét Sej! —■* rrnjjta’ta» ? a macskáról megfeledkezve, kiszaladt á szobából Hajának szőke derűjét ismét felváltotta a szertartásos komolyság- A házigazda bort töltött s mikor mindnyájan megragadtuk sárgán csillogó poharain kai felállóit. Kezem önkéntelenül is íelankadt, mert ér. még a jó szónokiatokat sem szeretem, most pedg valami szánalmas szóvirágokkal megtűzdelt beszédei vártaim, az egykori ve zetők szólamainak ekülyedt töredékeit. Nagyot csalódtam. Igaz. a „beszéd“ nem volt több tíz mondatnál, ám ezt a Óz mondatat a gondolat lisz-adga dikd’-'a- s a meleg egyszerűség fürö'ce. Tartalmára *nern nagyon emlékszem, mert közvetlen hozzám szólott a mindig zavarba jövök, ha nyilvánosan felhívják rám a figyelmet. Márton Mózes ä jelenlevőik nevében is örömét fejezte k’l azon, hogy egy városi ur kijüt! z városvégi szegénység közé, hogy nem szégyellj a haris- nyás, vagy csizmás testvérét ö egyben bz- tosi'oüt, túrói is, hogy ők sem szégyenlenek engem. Ez utóbbit valahogy másképpen, sokkal rejtő'pe-bb és bonyolultabb finomsággal fejezte ki, én azonban pontosan megértettem s meg k nyugodtam benne. Magamról már régen biztos voltam, de róluk mindeddig nem “tudhattam, vájjon csakugyan befogadnak-«, visszafogadni-e útjainkat olindtó ősi közösségünkbe? Felszabadulta® iendirettüík egymás felé poharainkat. Különösen Pali há, egy tor- zonborz bajuszu, roppan“ öreg koccintott felém szorgalmasan s mindegyre csak kicsid uríinak szólrgatotfl. 'Különös és egyben, családias volr ez a megszólítás. Pali bá is olyan ismerős-formán nézegetett rám, hogy sz'nre zavarbajöttem. Végre nem áshattam tovább s megkérdeztem, hogy magam is bajuszos, meglett férfi, miképpen jutóik a „kicsid urfi“ megszól tághoz? Pali bá elmosolyodott, egy amolyan féltig visszanyelt, csak & maga mula’á-sára megeresztett mosollyal s megtörölte bajuszát. — F tatai koromban Udvarhelyt szolgásam» a Barkóczyvendéglőben... ismer, pan gondolom né pk ö zöss égnek és abból senkit, aki magát magyarnak vallja, aki ennek a népnek sorsát áldozatosait vállalja, ki nem zárok. Cikkemben a iöidmüres népei, amelybe Önnel együtt a szegény zselléreket, sói n falutól még kevéssé elszakadt munkásokat is bele" értem, különösen kiemeltem és azt ir= ram róla, hogy ma ez a „nemzetfeme tartó történelmi osztályiC. Ennek a rétegnek a mai történelmi szerepét any" nyír a alapvetőnek tartom, hogy' sem a munkásság egyetemének, sem a tanult osztálynálc a szerepéről részletesebben nem szóltam. Jól figyelje meg ez utóbbi jelenségei is, nemcsak a munkásságról, hanem az u. n. középosztályról sem beszéltem a maga igazi jelentőségéhez mérten. Cikkemben utaltam arra, hogy a Nemzedéki Vállomásban kifejtett tömör gondolatokat későbbi cikkeimben részletesen is megvilágítom, ez a vallomás viszont a leghatározottabban ki fejezi, hogy én a munkásságot semmiképpen sem akarom a magyar népkö“ zösségbö! kizárni. Az ön sürgető hot- zészó1áss nélkül is rátértünk volna en" nek a kérdésnek feltárására, az ön megnyilatkozása ezt sürgősebbé és közvetlenebbé tette. > Teljesen igaza vart abban, hogy a népkuiaióknak „a munkásság eddig is-■ me teilen magyar vezetőit kell fe'kiY tárni, megismerni és részvételre bírni“. Tudom, hogy ezen a ponton sok előtté' tetei, tájékozatlanságot kell kölcsönösen legyőznünk, de bízom abban, hogy egy néphez való tartozásunk és közös sorsunk egyre könnyebbé ős eredni év nyesebbé teszi ezt a találkozást, ön és az önhöz hasonló gondolkozása magyar munkások jöjjenek teljes őszinteséggel felénk: bíráljanak, intsenek és tigvei mentessenek bennünket, Az önök igazi magyar mivoltának őszinte megnydaC kozása ezen a téren többet tehet, mint a mi munkánk. lem &z urfi édesapja1... szép magös szőke ember volt... ott- laktak a vendéglő felett... no, Isten éltesse az urfit!... Ezzel ttejj-es is te’.í a családi kcr. A háziasszony v'dámán. bíztatott, hogy csak kóstoljam meg a ‘tésztát, van az olyan jó- mint az úri házaiknál, hiszen ott tanulta sütni. Megkóstoltam s igazat adtam neki. A konyhaművészeit, amit a korzózó nagyságák Ba-ssan elfelejtenek, úgy látszik ide húzódik vissza s itt teremt finomukabb Ízlést. Az asztal körül a vendégek mindannyian dicsér ték A háziasszonyt s ő büszkén élvezte s- kerér — Ha komolyam, nézett, fiatalon s ha mosolygott, némileg öregesen. Most már csörgött, folyt a> beszéd és szabályos időközökben ürültek a poharak. Mégsem a bor adott lendületet a szavaknak. A bor csak tifókasz'óvá tette az apró ■szobát s. miután az ajtón és ablakon k vül egyebet nem lehetett kinyitni, a kabátokat ve értük le. Mindnyájan ingben ültünk s az bigék között már nem látszott annyi különbség, mjnr a kabátok között. Bizonyára a bor csiklandozta bólém azt a forradalmi ö letet, hogy'- ha egészen levetkőznénk, ' egy általán r.sem volna köztünk kü- lönség. De ‘erről .a gondolatról bölcsen hallgattam. Helyette élénk en vitat" am Pah bá* vak hogy mely k évben is építették az udvarhelyi plébániatemplomhoz felvezető uj faUpcsot s élénk“n helyeseltem, amikor valamelyikünk kijelentette, hogy mihelyt együtt lesz az * bizonyos tázozer lej, azonnal hazamegyek Boldogfaívára. „Haza... haza—“ ez a szó úgy zengett) ki az áradó beszédből, mint egy figyelmeztető jeladás, ami a kalandozó gondolatot mindegyre sajdo irányába kényszeríti. Valamennyinknek volt odahaza valamije: egy ház, egy da-mb föld, egy reménybeli örökség s kezdeti mélabumat csakhamar felváltotta az öröm, hogy hiszen nekem is van valamim odahaza: egy örökség, vagy egy birtok, mindüknél biztosabb és ©Iveheret- lenebb, mert gyermekkorom, létemnek fe- ledhepetlen és eltörölhet© len kezdete időben és térben nem változó tulajdonom marad- Most már én is szivvelüékkkel emlegettem velük együtt, Hogy ,,haza... haza.,.“ s félig tudatos, félig ia< beszéd árja cdat' ’ap- prengó terveket forgattam fejemben holmi kikerülhetetlenül szükséges hazait érésről, ami rögtön meg is 'örtérak, mihelyt együtt lesz a bizonyos tízezer lej, DÓZSA GYÖRGY (Történelmi tanulmány) Manapság a magyar nép nemzeti problémái éppen olyan bonyolultak, vagy taián még bonyolultabbak, mint a reform korszakban. Teljes nyíltsággal, végső kiélezettséfjében elöltünk áll a magyarság továbbfejlődésének, sőt to‘ vábblétezésónek kettős problémája: a iát sada!mi átalakulás nagy szükséges sége, az elesett magyar milliók felemelésének rögös, de üdv őz tő utján. A lelkek felelősségtudó ébrcszígetöjének. az írónak a szeme megint megtalálja 1514-et, sőt többet, Dózsa Györgyöt és forradalmi parasztseregéi: Mert éppen ez r» különbség a „Magyarország 1514 ben“ és „DÓZSA GYÖRGY“ között. Eötvös regényében emlékeztetni akarja az uralkodó-osztályokat arra a titokzatos társadalmi erőre, amely az elnyor moft népben szunnyad s ojnely 1514- ben kitört. Ehhez nem volt szükséges a történelmi események mélyebb szövevényeibe behatóin', nem kellett tuL dományos történelmi analízishez folyamodni, elég volt az események regény- szerű ábrázolása. Eötvös tehát nem jutott el Dózsa Györgyig. Ehhez a hd- gvományos történetszemlélet alaposabb átértékelése kellett volna. E'éja Géza nagyszabású és talán a legjobb könym vében éppen ezt az annyira szükséges átértékelést végezte el, mert müvében igyekszik tiszta képet nyújtani a magyar parasztság helyzetéről, törekvéseiről, a nagy paraszt forradalom előzményeiről és magáról a parasztforraT dalomról. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ezt a feladatot a legteljesebb, sőt talán túlzott objektivitással végezte el. Könyvének legtöbb érdeme ,különösen pedig aktualitása nem is ebben van. A legnagyobb tanulság számunkra a mai idők- ben az, hogy pontosan kielemzi és elénk tárja a parasztság szociális tö” Már jóval előbb éreztem, hogy valaki térdemet taszigálja. Felnéztem s éber álmom szétszóródott. A szók© kislány állott előttem s leplezetlen vágyakozással nézett a lészrástálra, amelyben még szo- morkodott egy-két árva sütemény. Úgy tettem, min'.na nem érteném a néma követelést. _, Adjon no nekem ís abból, — szólalt, meg végre a kicsi. De ekkorra már anyja h beleavatkozott. — Eridj, ne nyalánkodj annyit, sze úgyis kövér vagy! A kesi nxjrcosaoi húzta el a. száját, de makacsul állott mellettem. Anyja véget akart vetni a családi jelenetnek, gyorsan kivett egy tésztát s odaadta a kb morcosnak. A lányka ugrándozva távozott. — El van kényeztetve, mert egyetlen gyermek — restelkedett az apja. 1—, Hát miért egyetlen? — kérdeztem. — Hiszen mnáaketreii fiatalok s dolgosak!... Egy pillanatra mindnyájan dhallg&rurJk. Olyan csönd támadt, Hogy a messzi-messzi belvárosról idehallatszott a Tanácsház óra- ütése. Keményen és súlyosan érkc-z'ek a levegőn át a szabályos kondulások s a távolság hangfogója még mélyebbé, szívig vezgőbbé tette •<» hangoy Mintha egyszerre lefolyt volna körülünk az ünnepi megelégedés me-Iieg í óvize s mi didergő halak fic- kándozva 1 levernénk a szárazon. Megborzongtam s Önkén telemül is a kabátom u'án nyultem. A házigazda rámnézeti s nehezen, mint ak; Irdatlan mélységből keresi elő a rejtett gondolatot, megszólafl/': — Tudja uram, a szegén^ég, meg a gand, meg ni nehéz munka . . . Az óraütések helyett most már ezek a szavak kongottak a csöndben. Lá'-ram a többieken is, hogy hideglelős gondolatok rajzóinak bennük * bosszankodtam, ők tudták, hogy ezt . a délutánt nem lett volna szabad nyugtakmi ó dolgokkal megzavarni. Régen nem Kotr rokonok kerül '«k itt ma össze s ilyenkor az ember tap nta- íosar, féhehárit minden zavaró körülményt. Ma még a viszonná-ásnak örvendünk, holnap aztán az öröm jogán eímondha’juk ha“ jainkiat és számaa kérhetjük egymás vétkeit. És íme, én meggondold lan kérdésemmel elrontottam az egész viszontlátást. A házigazda is érezhette, hogy a felelet, túlságosan vad mélyeket kavar fel s hirtelen felemelt« poharát. rekvéseinek erőszakos visszaszorítása és a nemzeti függetlenségünk elvesztéséi jelentő nagy mohácsi katasztrófa közötti összefüggést. „Mohács, Temesvár természetes ko vetkezménye, ezt tapasztaltain léptem nyomon s a temesvári vérfürdőt nemcsak „népi“ állásfoglalásom ítéli el, ha nem nemzeti felelősségérzetem is. Te mesvÁrnat pusztult el az a hadi erő. amely megnyerhette volna .Mohácsot!“ íme a könyv tanulságának summája, hója éppen azt mutatja ki, hogy a pa~ tisztség társadalmi felemelkedésének, biztosítása a rendiség keretein belül, tehát a társadalmi rend forradalmi megváltoztatása nélkül, sorompóba állíthatta volna a nagyszámú parasztságot,. Létrejöhetett volna a török hódító eh leni nemzeti egység. A rendek ehelyett a parasztságot forradalomba kergették. A könyv főérdeme tehát, hogy a kitűnő stílusban megirt, nagy gonddal szerkesztett szép és métyenjéró törté* net mi elemzések, kitünően sikerült történelmi portrék és az aránylag rövid terjedelemben és mégis a maga teljes" ségében megrajzolt parasziforradalom elolvasása után szükségszerűen arra kell gondolnunk, hogy első feladat a nemzeti egység megteremtése. De azt is világosan mutatja az elénk vázolt nagy történelmi példa, hogy az egység érdé-, kében az uralkodó^oszfályoknak a nép minél szélesebb rétegeit be kel/ enged rtiök az alkotmány sáncai közé a jogok kiszélesítése révén és lehetővé kell tennie részükre az életnívó felemelését. A Mefhosz könyvkiadó bátor vát* ialkotása méltán hozott könyvsikert a fiatal vállalatnak. (Budapest, 1939.) BÉKY IMRE. — No még egyet a vendég egészségére! Ittunk s a bor melege bátorítóan hullámzott végig testünkben. Egyszerre vaíameny- nyien beszélni kezdetiünk, mintha a zaj és vidámság elűzné a ház körül ólálkodó rossz szeriemékor. PtJjibámég el&s rikkantotta inai* gát s recsegő öreges hangján valami régi dallá n\ot próbáik Felvillanták a szemek. A vedem sz-embesnülők együke széke alá nyúl?* s vgy négyszögü fekete tokot huzo't elő. A tok -zetnyírottá száját 3 a gyomrából előkerül! darabok csakhamar öblös tárogatóvá állottak össze. Gazdája búgó futamtöre* elekekkel próbálgatta a hangol. , _Hát énekeljünk? -— kérdezte Marion Mózes. A tár ogar ős válasz helyet rázendített egy ismeretlenül ís ismerős dalra. Sorja- batr, egyik is, másik s belekapaszkodott az ének ‘tovasodródó fonalába s a harmad'k ■tornál már az egész szoba együtt fuj‘a a tárogatóval. Pali bá dörmögő basszusa fölött csiripelő madár kén- száUongálr a-z asz- szonyok vékony szopránja s az egészet körülfogta, beburkolta a férfiak érces tenorja. Csak én ültem hallgatagon közöttük.1 mer' nem ismertem ezt a dat. Mint valami távoli hivó hang, gyermek köröm e! süllyedő idejéből zengett felém az ének- Néha ráismertem egy fordulatra, megvillant ben* nem a szöveg köve kező szava, de a dal maga 'mbolyogva futott előlem, mmr a U- dércláng. Azt ári Kaan hozzászoiko t a fülem. Az éneklők már abbahagyták volna, de én kívántam, követeltem, hogy folytassák, énekeljék még ezt a csodálatos éneket 3k mosolyogva, csillogó szemmel engedelmeskedtek. 1 Aztán megpróbáltam én ás. Először té- ve'cgea, botladozva, összefüggestélenü' bukdosotr ki szájamon egy-egy zenei mondák Aztán mind bátrabban, mind bá rab- ban .—. végre a dal harsogó áradatában gondolkodás nélkül lebegve énekeltem velük együtt a nyugtalamróan szép dallamot: Kosi madár, hogy üdz élni. műkor te nem tudsz beszélni, mikor tie nem tudsz beszélni? Mert én tudok beszélgetni, méges alig tudik élni, mégeg -alig tudok élni . . , S i» dal megresztettette a ház falát, kl- áradt a nyitott} ablakon, betöltötte az ud vart, az utcát, a város' és zengve verődött vissza az a!konyi ég érckupolájáról.
