Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)
1939-11-26 / 274. szám
Mindnyájan tudjuk, hogy a.z áUrcs&erüen kiptidejrezetí arc Í9i$ c m b v r U'J » gripam ^ ___________LjMl-,-_ TVásárhelyi Ján»s piíspöSí gyönyörű beszédeiéi nyiiníte meg az erilélyi reförmáitis egyiiázkerülei közgyűléséi Vásárhelyi János püspök az egyházkerü- íeti közgyűlési az alábbi beszéddel nyitotta n.?g: Főtiszteletii és Méltósága* Egyházkerületi közgyűlést Í937 november 1-től két év eseményeiről teszem meg beszámoló jelentésemet. Sok gonddal, bajjal, nehézséggel viaskodtunk az elmúlt két esztendő váratlan éa rendkívüli eseményekben gazdag ideje alatt. Isten kegyelméből azonban még élünk és ha sokféle megszorítások között is. de mégis dolgozunk és igyekszünk betölteni istentől rendelt hivatásunk feladatait. 7Ö0 templomban lelkipásztoraink vasárnapról vasárnapra hirdetik Isten evangéliumának vigasztaló és megtartó tanácsát 351 iskolában tanítják gyermekeinket tanítóink, akiknek száma meghaladja az 500-at. öt fiú és 1 leány főgimnáziumban, 3 leánygimnáziumban, 2 tanítóképzőben, 1 kereskedelmi iskolában és annak női tanfolyamában oktatják és készítik elő az életre jövendő intelligenciánkat. I eológiánkban komoly munka folyik avégből, hogy a gondjainkra bízott népnek áldásos szolgálatára alkalmas vezetőket adjunk. Diakouisszainte- zetünkben elsősorban a betegek, özvegyek, és árvák, ez Ur kicsinyeinek ápolására törekszünk munkásokat, hű bizonyságtevőket előkészíteni a krisztusi szeretet szolgálatába Árvaházunkban az apátia«, aayátTau árváknak nyújtunk oltalmazó fe* delet. Kórházunkban betegeinknek nemcsak testi gyógyulást, de lelki békességet, vigasztalást is igyekszünk adnj. Gazdasági iskolánkban a jövendő földműveseit igyekszünk nemcsak jobb szakképzettséggel, hanem evangéliumi Selkierokkel is felszerelni az élet küzdelmeinek eredményes megvívására. Két tanonciskolánkban és egy tanoaeottho- aunkban a jövendő iparosok lelki irányítását is munkába vettük Kolozsvárt és Bu- eurestiben a főiskolás ifjakat is részesíteni kívánjuk egyházunk gondozó saeretetének áldásaiban és nemcsak otthont kívánunk nyújtani nekik, hanem feltárni igyekszünk előttük Anyaszentegvházunk lelki kincseit, hogy azok által segítségükre legyünk jellemük evangéliumi erők által való megalapozásában. Mindezen tények arra indítanak, hogy Isten iránti hálaadással kezdjük beszámolónkat. As ember, különösen ilyen nehéz, gond- terhes- veszteségekkel terhes időkben haj»a (mos arra, hogy szomorú és elkeseredett szívvel csak azt nézze, arai hiányzik, vagy ami elveszett és könnyen megfeledkezik arról, ami megvan, vagy megmaradt neki. Nem ok nélkül irta azért Pál apostol nehéz időkben az ő kedves FiiíppibeÜ gyülekezetének a vigasztaló, de bátorító Igét: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és kö- nvörgéstekben minden alkalommal hálaadás» sál tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt és az Istennek békessége, mely min den értelmet felülhalad, megfogja őrizni sziveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.64 Ennek az Igének a vezetése alatt állítottam előtérbe a mostani nehéz napokban mindjárt azt, amit Isten kegyelme meghagyott nekünk, hogy az apostol szavával élve: „Nehogy a keserűségnek bármely gyökere fölnevekedvén megzavarjon és az által sokan megfertőstessenek.64 Ezért kívánom szólni most is gz apostollal a biztatás.és bátorítás igéjét: „Annakokáérí a íeesüggeszíett kezeket és az ellankadí térdeket egyenesítsétek fel és lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sót inkább meggyógyul fon.66 „Kövessetek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat,“ Ezért intézem első. szóként jelentésemben mindenkihez, elsősorban egyházi és világi eíőljáró- inkhoy a Lélek intésének figyelmeztetését: ..Vigyázzátok arra, hogy az Isţen kegyelmétől senki el ne szakadjon,“ Isten után illesse hála és elismerés azokat, akik számunkra a munka lehetőségét, ha korlátozott keretek között is, de mégis biztosították, országunk sorsának irányitóit, élükön őfelségét, a Királyt. Illesse hálánk és elismerésünk lelkészeinket, akik igazáD megdöbbentő nehézségeik, szegénység, nyomorúság, kívülről és belülről egyformán támadó kísértések éa megpróbáltatások között feddhetetlen becsületességgel és hűséggel igyekeztek teljesíteni szent szolgálatukat és alkalmas és alkalmatlan időkben hirdetni Tótén Igéjét a gondjaikra bízott gyülekezeteknek. Tanárainkat . és tanítóinkat, akik nem esöggedo kitartással, a szegénység terhei között is híven szolgálták és munkálták kulturális előhaíadásunkat; világi munkásainkat, vezetőinket, oráücinkat, akik a történelmi idők próbái között őseinkhez méltó hűséggel védik bástyáinkat, építik Sio- Qunk falait és mindig megújuló bnzgóaággal igyekeznek kijavítani a romlásokat. nem tetszik a férfiaknak, Az arcbő? természetes életszinének elővilla , nása vonzóvá és bájossá teszi Önt és ezt eléri, ha Richard Hudnut féle íhree- Flowers púdert használ. Ez a csodálatosan illatosított, finom púder leheletszerüen szétosztódik az arcon így a bőr meleg tónusa mindig elővillan; illatos, áttetsző fátyolként tapad, kisimítja as egyenetlensége- ^ -ke«, eltünteti a teinthibákat, így arcának fiatalos üde bájt’ és asszonyos vonzerőt kölcsönöz. Próbálja ks azzonal. lehetőleg még ma! Mindén jobb szaküzkf örömmel ren < ddkezésre bocsájtja Önnek'a Three Flowers púder decent szinváliosatait. Ä nép Be illesse a legnagyobb hála egyházunk népét, híveink seregét. Ha van vigasztaló jelenség a mai nehéz időknek számunkra, akkor az elsősorban abban van. hogy a ml kálvinista népünk a maga egészében töretlen hűséggel, sokszor megható áldozatkészséggel, semmitől vissza nem riadó reménységgel áll egyházunk mellett, hogy még azok is, akiknek száma, letétinek hála fogyni kezd, még azok is, akik kenyerüket féltve, kislelkü, erőtlen lélekkel elszakadtak a szegénnyé vált édesanyától, még azok is a legtöbbször könnyes szemmel, szégyenkezve telték meg ezt a lépést és hogy ezekben s nehéz időkben is éppen népünk újabb és újabb jelekkel mutatja meg, hogy egyházunkban látja mégis csak igazi orvosát, egyházunk felé emeli reménykedő tekintetét, egyházunktól várja a szomorú és beteg szivét orvosló jő szót. Ez a nép, a mi népünk, a mostani nehéz időkben is a rendes, valamint a rendkívüli adózás eléggé síi- íves terhei mellett 1937-ben 5,930.72(5 lej kegyadomány, 3,712.788 lej értékű szorgalmi jövedelmet, 346.024 lej alapítványt áldozott gg esperes! jelentések szerint egyházunknak. !938,baa, ebben a még nehezebbé váló esz- íeBdőbeB a rendes és rendkívüli ádózásou kívül még 5,662.772 lej kegyadoraányt, 4,375.706 lej értékű szorgalmi jövedelmet, 538.521 lej adományt adott a maga szegénységéből Krisztus ügyének elŐbfeviíelére, Le. keletien mély meghatottság nélkül szólni $rrő! Ilyen ez a mi szegény, magyar református népünk Ezekben a szamokban nyilatkozik meg az ő hűséges, becsületes lelke. Közelről és távolról eljut hozzá az Isten ollen lázadt tanításoknak, elrettentő példák nak hire és kísértése, hogy nem is olyan távul tőle, inas országokban, templomokat rombolnak le, szervezett erővel törik öss^e a hit bástyáit, engednek szabad utat a Sátán orgiáinak, a társadalmi rendet felforgató. az ősi erkölcsöket kigimyólő véres törekvéseknek, — de a mi „népünk mindezeket a kísértéseket elhárítja magától és ha lelke szabadon nyilatkozhaíik meg, akkor templo- mobik sskfitlákpt épít, és ».ég $ külmisszió szolgálatára is égre emelt (szemmel, kegyelettel áldoz, Azért püspöki jelentésemben, hadd hangsúlyozzam a biztatást: Szeressük, becsüljük kettőzött' hűséggel igyekezünk szolgálni ezt a mi derék ne púnkét, ne szűnjünk meg újból és újból felhívni minden illetékes tényező figyelmét arra, hogy -ebben a mi derék népünkben lehet bízni. Ez a mi népünk érdemes a megbecsülésre és gyámolitásra, mert ez a mi népünk kipróbált oszlopa volt mindenkor és az is marad a hűségnek, íÖrvényliszíeletnek, a csendes és komoly munkának. A mi egyházunk, a mi népünk tanítómestere soha se feledje el, hogy az 5 igazi nemeslevele az, hogy a legválságosabb időktől, a reformációtól kezdve mind mostanáig, mint Isten iskolája, úgy tudta nevelni ezt a népet, hogy e népnek hűsége és becsületessége még ae utóbbi évtizedek szörnyű megpróbáltatásai és kisértései között is töretlen maradt, ismételten volt alkalmam meggyőződni arról, hogy népünk, ha szeretettel közeledünk hozzá, a szeretetet szeretéííel viszonozza. Ezért mondom azt, hogy népünkhöz ne parancsszóval, ne lenéző, fölényeskedő kevély- séggeh ne sz ö nehézségeivel számolni nem tudó követelésekkel közeledjünk, hanem azzal a szeretettek amely nem keresi eeak a maga hasznát, nem', fuvalkodik fel, nem gondol gpnoszt, hanem emely mindent hí- szén, mindent eltűr, mindent remél és soha el nrm fogy. Igaz, hogy azt is meg kel! mondanom, hogy az a szeretet, amellyel népünkhöz közeledünk, nem lehet hamis, szem* íényvesztö, alakoskodó szerétet, mert a gyermek és a nép veszi észre leghamarabb a szeretetet játszó hamis hangot, azért annak a szeretetnek, amellyel a néphez közeledünk, igazán hamisítatlan^ tiszta szeretetnek kell lennie. Mi magunk is ezt a szeretetet nem tudjuk önmagunkból meríteni, hiszen a mi szivünk is Saw, emberi szív, hideg szív, közönyös szív, félénk szív, bűnös szív. hanem nekünk naagunkivtk is ezt a szereta- tet bünbánat és törcde-Km között öt öle kell kérnünk, Istentől, aki számunkra is szent Fia által tudja beteljesíteni a prófétai ígéretet: „Kiveszem s kősavát a. ti kebletekből és adok nektek érző szivet és azt művelem, hogy' az én törvényeimben járjatok és .az, én parancsolataimat megtartsátok.“ AZ egyházmegyék Ha a különleges helyzet megszűnik éa eljuttat Isten oda, hogy a népek közötti egyensúly és békés munka lehetőségei megnyílnak, akkor egyházunknak, meggyőződésem szerint, teljesen uj számbavételeit kell csinálnia, mert a különböző belmis&ziói tevékenységek a jelenlegi körülmények között olyan mérvű veszteségeket szenvednek, hogy az o-rők újból, való számbavétele és szervezése nélkülözhetetlen lesz. Addig azonban tartsuk nyilván egymást és ue mulasszunk el egyetlen alkalmat sem, amelyben a szolgálat útja megnyílik előttünk. Áz egyes egyházmegyék tevékenységéből innen Is, onnan is kiemelek ngy olyan útmutatást, eaieíyet mindenüu haszonnal követhetnek. Mennyire időszerű é* áldásos például az udvarhelyi egyházmegyei lelkész! értekezletnek ama határozata, amelyben kéréssel fordul az egyházmegyei tanácshoz, hogy tegye kötelezővé, hogy a lelkipász torok gyülekezetükben minden családot látogassanak meg és tapasztalataikról számoljanak be. Ugyancsak ilyen értelmű határozatot hozott a sep&i egyházmegye is és az esperesi jelentés már beszámolhat arról, hogy meg is kezdődőit ez a szép lelkészi njunka é§ ez évtől kezdve mindenkire nézve kötelező lesz Áldott kezdeményezés, amelynek követésére a mai időkben mindenütt különösen nagy szükség van. Igen helyesnek tartom a kolozsvári esperesnek eme megállapítását: Vegyük kézbe népünk gazdasági megszervezését, szociális életének irányítását, mert az elért eredményeknek egyházi éle- tünkre való jótékony visszahatása nem fog bizonyára elmaradni, ne felejtsük el, hogy a gazdaságilag elesett, elszegényedett nép igen hamar és igen könnyen elveszhet az egyház számára is. Valóban szükség van arra, hogy papjaink, tanítóink élénk figyelemmel kísérjék, a lehetőség szerint irányítsák mindenütt gyülekezetünkben a szövetkezeti, gazdaköri, fogyasztási szövetkezeti tevékenységet. Felhívom a figyelmei az iskola szövetkezetek ügyépek hathatós támogatására is. Általában örömirjei láttam, hogy az egyházmegyék egyre komolyabb gonddal törődnek a gyülekezőtök báveimek megélhetési vb 8zopvaiv.iL km Iskoláké rétén Elemi iskoláinkkal kapcsolatosan megnyugvással, reménységgel és hálánk kifejezésévé! említem meg,, hogy egyházunknak az állami szempontjából »s értékes kulturezoígálatát őfelsége kormánya méltányolta éa jogos igényeink elismerését és figvelemhevéteiét megkezdte azáltal, hogy elemi iskoláink tanítói részére államsegélyt utalt ki„ Hisszük, hogy ezen az utón való elindulás valóban áldásos gyümölcsöket fog érlelni továbbra is és is- kolaügyünk egyre teljesebb és megnyugtatóbb rendezést talál. Ma még az a helyzet, hogy rnig összes tanköteleseink száma az 1938—39. tanévbeu 73.610.,addig református elemi iskolába csak 21.781 gyermek jár. A részletes kimutatásból csak még két adatot idézek, amely világosan mulatja feladatain- | koţ. Román nyelvii állami iskolába 35.170, m.agyar nyelvii államiba 4881 .'gyermekünk jár. Nekünk hitvallásunk előírja a szent kő- telezteiést: „Az igehirdetés és az iekolak fenutartasBan«*“, Á£ iakplAjk, aadaî azt nee héz történelmi küzdelmek rendjén alkotmányunkban kitörölhetetlen betűkkel beírtuk és elismertettük, mindenestől as egyház testéhez tartóénak és vallásunk szabad gyakori latának nélkülözhetetlen eszközei, nsi tehâţ Bem mondhatunk le arról s szent cél« tó* Fekvésűnkről, hogy gyermekeink neveléséről lehetőleg magunk gondoskodjunk. Az áljai». éCif l ilnk folytatása as utolsó oldalon) HÖLGYEK FIGYELMÉBE! Ha szép és üde arcbőr {t me?- akarja őrizni, úgy keresse fel az „UM“ K0Z*IEfIitâT CLUJ, STR, SAMUIL MICJJ 2. Helyi fogyasztások parafln ürdővel és »ii lány- na>szá zsa'... Máj foltot, szemölcsöt, patiai ísf zirinciivil kikeze'ek, — T ANíTVÁNY'H'f ÉPZÉS ! Î !
