Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)

1939-11-18 / 267. szám

ELLEN 7 fi* 1039 novttm her IS. Erdély római katolikus társadalmának egységéről és az egyházi élet iránti lelkes érdeklődéséről telt tanúságot az egyházmegyei közgyűlés------- I 1^—üE——» ■ t— --­Márton Áron püspök gyönyörű beszédben számolt be az egyházi és iskolai kér­désekről ~ Nagyjelentőségű felszólalások a tanügyi jelentés megvitatásánál n fiz erdélp püspök Boldog és Büszke leltei! fti KOLOZSV \ R. nos ember Ünnepi külsőségek között tartotta meg közgyűlését az erdélyi római kát -uikus egy­házmegye. Szerdán reggel *> órakor a pia­rista templomban ünnepélyes szentemre 'olt. amelyet maga Márton Áron püspök pontifi­káit nagy papi segédlettel. Az ünnepélyes Veni Sancte után pontosan 10 órakor kez­dődött meg az ülés a katolikus főgimná­zium dísztermében, az Krdélv mieden ré­széből egybesereglett egyházmegyei tanács­tagok igazolásával. Az igazolás megejtése után dr. Gyárfás Elemér vilá-n elnök indít­ványára bizottság bivta meg az ülésre Már­ton \ron püspököt, aki. midőn belépett a terembe, a megjelentél; sziinni n-rn akaró lelkesedéssel üdvözölték. A püspök elfoglal­ta helyét a/ elnöki emelvényen, ahol jobb­ján dr. Gyárfás Elemér szenátor, világi el­nök és Adorján Károly c. kanonok. egy­házmegyei főtanfelügyelő, balján pedig dr. Tnczédy Joksmau Ödön világi aielnök és ár. Boga Alajos kanonok, előadó foglaltak lielyet. fl gyűlés résztvevői Az. egyházmegyei közgyűlésen a megje­lentek közül az alábbiak neveit jegyeztük fel: Az egyháziak közű!: Székely Jáuos, dr. Balássy Imre, Gajdáts Béla, Biró Ferenc, Reisehel Arthur, Oláh Dániel, László Ignác, dr. Tarján Károly. Bögözy József, Sas3 An­tal, Jaross Béla, Fodor Gergely, Müller Já­nos, dr. Bilinszky Lajos, dr. Hollanda Já­nos, Török István, dr. Fejér Gerő, Fekete János. dr. Flosnik György, dr. Szakács Jó­zsef, Szabó György, Ineze Domokos, Búzás Imre, Bakodi Antal. Badilla János Hobotti A. JózseO P.lazsef Róbert. Kakucs Ferenc. Sándor Imre, P. Sándor Vitális, dr. Jenáki , Ferenc. Völgyi István, Szélyes Dénes, Zelt- mann Gyula, dr. Kászonyi Alajos, Kacsó László. Sipos Sándor, Lestyán József, dr. (Biró Vencel, dr. Ocskó Lajos. A világiak közül: dr. Betegh Miklós, dr. Jelen Gyula. gr. Béldi Kálmán, gr. Haller István, br. Jósika János. br. Szentkereszthy , P.éla, dr. Bartha Ignác, dr. Kolosy Márton, dr. Kovács Károly, Tóth Balázs, dr. György Lajos, Merza Gyula. Brutsi László, <Jr. Ro- csánczy András, dr. Orbán Domokos, Ronda Árpád, Hevesi József, Kolumbán József, Horn János, Ocskav István, Papp János, Pálffy Gyula, gr. Béldi Ferenc, dr. Ferenczy István, Szász István, dr. Verzár Ferenc. AV'ittmayer Jenő. dr. Xantns János, dr. Go­goman Autal. Betegh Sándor, dr. Marton András. Kutthsvy Ferenc, Daróczy László, Seetbal Ferenc, Orosz Károly. AA assitsek Zsigmond, dr. Szenkovits Aurél. dr. Pá! Gá­bor, Molnár József. Ludwigh Gyula. Hu- batsch Rudolf, dr. Pitlner Árpád, Lrmáuczy Jeromos, Urmánczy Nándor. dr. Nagy Lajos, Inezédy Jokstnan Nándor, dr. Szoboszlay T.ászló. Klöser Oszkár, Retczár GerG. dr. Boga Lajos, Urmánczy János, dr. Búzás Márton, dr. Vargha Béla, dr. David Jero­mos. dr. Duna Tibor, dr. Abrahám József. Leitersdorfer Sándor. Domokos Pál Péter. Mátiaffy Lajos. Mclsel Rezső, dr. HinÍéder- Fels Ákos, Tét!: István, dr. AA'eidt József. Udvari Mátyás István, Betegh Gábor. Gagyi Dénes, gr. Jósika Gábor és dr. Kont2 Viktor. h.írittatnak és a jövőben módunk és lehető­ségünk nvilik, hogy az. egyház szellemében vállalt kötelességeinket eredményesebben teljesítsük. ADATOK \ KÖZÉPISKOLÁKRÓL Középiskoláink kereteit nagyjából meg­mentettük. Ami hiányzik, megtérül másik oldalon az időszerű, gvakorlati célú, nj is­kolákban. A megmentett keretek között azonban nem az a zsúfolt élet folyik, ame­lyik kielégítően megindokolná a rájuk ior- ditott áldozatot és eríUeszitést. Legtöbb fő­gimnáziumunk erö-rn 'ceUikkculett létszám­mal, éppen csak tengődik. Tanáraink dicsé­retes odaadással dolgoznak, vállalták és vál­lalják a helyzet áldozatait, a változó peda­gógiai és didaktikai rendszerek nehézségeit. A többség a hivatás buzgóságával ereje ja­vát adja bele a munkái'«, hogy növendékeit <lho>m az élet I.ü/d-.uir Jie/ rue;'fel<-lo k öl esi habitussal és j«-rnei •tekkel, de igyeke­zetük jórészlien onkinzó munka, nem jár arányon eredménnyel, mert a gondozásuk. «Iá került átlagos anyag uiinö-i-ge jobb lehetne. Ha középiskoláink növendékeit a szülök foglalkozn a < lakób«:\e alapján osztályoz­zuk. tanulságos megállapitáslioz. jutunk. I z.ek a/ iskolák táró okban vannak, almi régebb eey uépe-. i•• li• tős é 1 • -1 fe 1»- törő középe„/• tály. iparos és here k.-dő-réteg gondoskodott az. intézeteit benépesít\ é-röl: 1 annak ellené- re, hogy ez a réteg az utolsó évtizedek alatt i ájdalrnasan meggy érült é, letzegényedett, o növendékek aráriyszárna nem tolódott el a lain javára olyan mértékben, amint ezt várni lehetett volna. Lz. a körülruénv végső követ­keztetésében rányit a kérd*-- lényegére i-, nevezetesen arra, liogy közepi kóláinkba nerv azok jutnak be elsősorban, akik tehetsége­sek és arravalók, Iranern akik közel kapják s aránylag kevés költséggel megúszhatják: nem azok. akiknél az. igény a továbbtanulás, hanem akiknek a szülei bírják: nem a leg­jobbak. akikkel öröm foglalkozni s akiket szellemi versenyekre és tcbetségpróbákra le­ltet lógni, hanem akiket helyz-Ff: utal be, elég sokszor a tehetségükre való tekintet nélkül s akiket aztán a tanarnrl: kirros, fa- vágómunkával kell kezelnie és — hogy a létszám és az összesített eredmény ne legyen még siralmasabb — valósággal a hátán kell egyik osztályból a másikba vinnie, jobb meg­győződése ellenére. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Az ilyen anyag megöli a pedagógust, tehát az iskola lelkét és meghiúsítja a célt, amiért az in­tézmények vannak s amiért c-leink alapítot­ták és fenntartották. Lehet, hogy az adatok egyirányú beállításával túlzott hangsúlyt ad­tam a kérdésnek, de a lényeg iga2 ; tettem azért, hogy megtapinthatóbban emeljem ki feladatainkat. Kisebbségi középiskoláink feladatai marion áron püspök megnyitó-beszéde A közgyűlést Márton Áron püspök a kö­vetkező szavakkal nyitotta meg: Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Tisztelendő Testvéreim, kedves Híveim! Évek óta tartjuk közgyűlésünket nyomasz- | tó légkörben. A küzdelmek és erőfeszítések, j amelyeket értékeink védelme és intézmé­nyeink sorsa reánk kénvszeritett, hosszú évek óta kemény próba alatt tartják ideg­zetünket, erkölcsi- és anyagi teherbírásún* .kát, és igénybe veszik minden figyelmünket. Mindenik esztendőnek volt számunkra egy keserű meglepetése, az előző bajokhoz min­denik hozzáadott valamit, a mai helyzet azonban minden eddiginél súlyosabb; ezért előszolit minden felelősséget és minket is arra kötelez, hogy a dolgoknak ne melléje beszéljünk, hanern a «ényeket és kötelessé­geinket komolyan vegyük számba. Az Egy­házmegyei Tanács munkájának, szervezeti szabályzata gzerint, két sarkpontja van: a templom és az iskola. S méltóztassanak meg­engedni, hogy megnyitómban, amikor elő­ször van szerencsém az elnöki székből, mint megyéspüspök Önöket üdvözölni, mondani­valómat röviden ezekhez fűzzem. BESZÁMOLÓ AZ ELEMI ISKOLÁK HELYZETÉRŐL Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az adatok szerint, amelyeket az Igazgatótanács évi je­lentéseiben közölt, elemi-iskoláink tanulói­nak a száma 1921-ben 15 ezer volt, ma pe­dig 14.897. Az utolsó húsz esztendő alatt tehát a katolikus gyermekeknek majdnem 70 százaléka maradt »skoláiuk falain kívül. S ha a jelenleg beírtak számát az összes ka­tolikus tankötelesek számával vetjük össze, arra az eredményre jutónk, hogy gyerme­keinknek mindössze ~Z százaléka látogatja a mi iskoláinkat. Kötelességmulasztással nem vádolhatjuk egymást. A védelemre mozgósítottunk min­den szellemi, erkölcsi és anyagi erőt. S mint a felbolygatott hangyaboly, a falakon vol­tunk mind, kicsinyek és nagyok, hívek és vezetők, világiak és papok s mind arra a pontra gyűltünk és gyűjtöttük össze az erő­ket, ahol nagyobb veszély fenyegetett. A hősi példákban nem volt hiány, egyesek, testületek és egyházközségek a lét jogában fenyegetett ember szívósságával és áldozatos elszántságával védték bitünknek és anya­nyelvűnknek a mult küzdelmeivel megszen­telt várait. Ennek "Hetiére mindig újabb veszteséget kellett elkönyvelnünk. Az egyház, bármilyen alkudozásokra és megegyezésekre kényszerült is, a neveléshez való jogát alku tárgyává nem tette eoli3. S természetes, hogy minden hívőnek és még- inkább, minden egyházi testületnek köteles­sége, hogy az egyház szándékát kövesse minden körülmények között. Isteni parancs, hogy gyermekeinket szent hitünkre megta­nítsuk, vallásunk erkölcseire szoktassuk 9 az ősöktől átvett hagyományok szellemében és tiszteletében neveljük. Az Igazgatótanács, az egyház parancsához hiven, álláspontját újból határozottan leszögezte, az elemi is­kolák megerősítését, fejlesztését és újak lé­tesítését határozta el azzal a célkitűzéssel, hogv az egyházmegyét fokozatosan iskolával mindenütt ellássuk és a katolikus nevelést lehetőleg minden katolikus gyermek számá­ra biztosítsuk. A szándék megvalóvtásához az Önök er­kölcsi és anyagi támogatása : .ökséges. z erkölcsi támogatás a hívek le’kü'etében, „z éber katolikus gondolkodásban nyilatkozik meg, amely nehéz helyzetekbe a még maka- csabbul ragaszkodik a hitét és b ogvományal- őrző intézményekhez. Az anv-tgi támogatás pedig a tevőleges áldozatkesz-égben áll, amely a leszegényedettség napjaiban is mó­dot talál és kötelességének ismeri, hogy a magasabbrendü célokért, a közösség és a jö­vő nemzedék érdekeiért áldozatot hozzon. S az Egyházmegyei Tanács feladatai közé tartozik mind a kettő, az is, hogy a hívek érdeklődését felverje, a katolikus célt és igényt tudatosítsa, erőteljes közhangulatot csináljon és azt ébren tartsa; s az is, bogy a tevőleges áldozatkészséget mindenki köte­lességének elismertesse, megszervezze s 3 szükségletek • tervszerű ellátását biztosítsa. AZ ÁLLAMSEGÉLY Örömmel említjük meg, hogy a közokta­tásügyi minisztérium az egyházmegyei elemi iskolák részére ez évi költségvetésébe segélyt vett fel és fo­lyósítását április elsejével meg is kezdette. A sok nélkülözésen átment tanítóink anya­gi helyzete ezzel némikép javult s ha a terhek és további erőfeszítések alól nem is vagyunk ezáltal felmentve, a segély kiuta­lásában megnyilvánuló készséget, úgy véljük pozitiv jelnek vehetjük arra nézve, hogy oktatásügyünk elől az eddigi nehézségek el­A középiskola célja mindenütt az, egy­részt, hogy az általános műveltség elemeit és anyagát közvetítse, másrészt, hogy a fel­sőbb tanulmányokra, a szellemi vezetésre és a magasabb szellemi munkára alkalmaso­kat a népi közösség számára kiválassza. Egy nép többségi helyzetben elbirja a-bizonyít- ványokkal és diplomákkal ellátott középsze­rűek nagyobb tömegét is. Az önműködő elő­rejutás és a protekció alkalmazása rövid­zárlatokat idézhet elő ott is, a középszerű­ik mint a fáradt, rossz olaj, megdughatják az állami és társadalmi gépezet csapágyait és kényesebb részeit, de a hatalmas szerve­zet járataiban és munkahelyein szét is szó­ródhatnak. egészségesen is szétoszthatók ? a nagv belső erő, ha jói irányított, legyőzi az j üzemzavarokat. Kisebbségi sorsban azonban n középszerű.- ele rászabaclitása a vezetöhclyckrc. nemzet', veszedelmet jelent. A mi fiainknak min­den pályán és foglalkozásban kémény ver­senyt kell megállaniok. az előnyökbe bele- születettek és kiváltságoltal: tömegével kell I elrer.niöt; c harcot, hogy a maguk számúin a helyet kiverekedjél; és meg­tartsák: és ezenkitiil mindenkinek, akinek végzettsége van, közösségi munkát is kell vállalnia kisebb, vagy nagyobb körzetben. politikai, társadalmi, gazdasági, népjóléti, vagy egyházi téren, vezetőnek kell lennie. Mind a két igén? tehát egyaránt azt sürge­ti. hogy felkutassuk, kiválasszuk és tervsze­rű gondozásba azokat vegyük, akikben a leg­több tehetség mutatkozik. A tehetség egymagában természetesen nem elég, hogy a feladatokra alkalmas legyen, pá­rosulnia kell jellemmel, munkakészséggel, a hivatás szeretetével és eleven közösségi tu­dattal. iskoláink hivatása, hogy a somijaik­ra bízott gyermekeket igy neveljék, az irá­nyítás azonban a mi feladatunk lévén, tő­lünk i9 függ. hogy legalább részben olyan anyagot kapjanak, amelyik elbírja és kama^ tos kamattal visszafizeti a reá fordított munkát és áldozatot. Ezért kérem és kéri 3z Elnökség a Mélyen Tisztelt Közgyűléstől, hogy az ösztöndíjalap tárgyalásánál raéftóz- tassék ezt a szempontot is figyelembe venn'. 5 menjünk el tovább is — hiszen vannak lelkesítő példák —. teherbírásunk és az ál­dozatkészség utolsó határáig, létesítsünk is­koláinkban és intézeteinkben a legtehetsége­sebb és legjobb gyermekek — és csakis azok! — részére annyi kedvezményes he­lyet. hogy elégséges számban nevelhessünk olyan férfiakat, akik az éleiben reájuk vá­ró harcot győzelmesen meg tudják harcolni; s tudnak, mert bővében vannak az erőnek, nemcsak önmagukért, hanem másokért is dolgozni: és képesek lesznek életünk szeke­rét, összes drága rakományával együtt, to­vábbmenteni a jövő sz.ámára egyetlen pont­tól is, ahol lábukat még megvethetik. R templomok gondozása Mélyen tisztelt Közgyűlés! A második pont, amihez az Egyházmegyei Tanács tenni­valói kapcsolódnak: a templom. A templom gondozása és karbantartása körül nagyobb bajok, bála Istennek, nincsenek. Amit lehe­tett, megtettünk, hogy az épületek megma­radjanak és céljuknak megfeleljenek. A hí­vek és papok buzgóság.íról is dicséretes ered­mények tanúskodnak, nj templomok, paró­kiák épültek, vagy rég'ek újultak meg rész­ben, vagy egészben a nivek áldozatkészségé­ből és buzgó vezetők munkája által a lesze- gényedés nyomasztó évei alatt is. És nem állnak üresen. nem reprezentativ épületek csupán, hanem az élő Isten látogatott haj­lékai. a vallásos szükséglet és pezsgő hit­élet kisugárzó központjai. Ezért nem az épületekről és a hitéletről akarok szólani, Iranern a jelképről. Mert a templom jel is, jelzi, bogy Isten földi országának határai hol vannak a térben és az időben. Időszerű te­hát, hogy most, amikor az emberiség a tör­ténelem egyik legválságosabb szakaszát éli. és mai feladatokról, kötelességekről, tenni­valókról tárgyalunk. a templom tornyából ’ kitekintsünk mindkét »rányba­A térben saját területünk érdeke az egy házmegye, mert a kötelesség ide utasit és tennivalónk mutatkozik bőven. A nagy te­rületen, az egyházmegye ősi határai között, vannak zsufoU kstalikus vidékek egymás mellé sorakozó egyházközségekkel, tu t álló tornyok zárt sorával, iskolákkal és sokasággá-: vannak messzi-messzi területek, ahol csak imitt-amott, nagy távolságokra, valamely, k völgyben eldugva, vagy a helység szerényebb pontján meghúzódva áll egv katolikus temp­lomocska. amely öt, tiz, sőt több egyházköz­ségbe szétszórt kicsiny nyáj fölött őrködik. S ezek is édestestvéreink, mostohasors- bau, elhagyatva, veszélyek közé kidobva. Megható, ahogy hitükhöz ragaszkodnak, a szervezettség, közösség és tömeges együttlét megtartó ereje nélkül is kitartanak, a tö­megvonzásnak ellenállnak és áldozatokat hoznak erejükön felül. Kötelességünk, hogy utánuk menjünk, tervszerű, alapos gondo­zásba vegyük őket, hogy megérezték a nagy testvéri közösség erejét, szeretetét és meg­teljenek bizalommal s büszkén vallják és í tartsák mindazt, amit apáiktól kaptak. Buz­gó papok működnek mar több helyen. S Önöktől csak azt kérem, hogy ha szives se­gítségüket igénybe kell vennem ebben az, irányban is, támogassanak ugyanazzal a készséggel, mint más téren, mert a reánk bízott területet, amelyen elődeink Isten or­szágáért annvit fáradoztak, kötelességünk hiány nélkül megtartani, a templomokkal és hívekkel együtt. Az idők vizsgálata kötelességeinket és azok vállalását még erősebben aláhúzza. Úgy érezzük, mintha az eseményekben, ame­lyek az ősz elején kirobbantak e3 megre­megtették egész Európát, egy sötét végzet telt volna be, hogy végrehajtson egy ször­nyű ítéletet az emberiségen. Gigantikus erők kolosszus teste indult el Keleten és Nyuga­ton si mi a középen állva, lélek/.etviss-m- fojtva figyeljük, hogy merre mozdulnak, mit tipornak el, hol zuhannak egymásnak, mi lesz ennek az apokaliptikus mérkőzésnek a kimenetele: a vég követbezik-e, vagy uj élet kezdete?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom