Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)

1939-11-14 / 263. szám

/ V Ji) u o v ö m li C r I f. toftilásácrt —* aJKely körül a többi esz* m£ţc csoportosulnak, melyeik a NUÍ alapprogramját képezik: — tiitilikáfíl hív'utak fél fnitidenkit, alk ik román módira. hísíifíídk é$ erezitek, imíifltöö'Kíi* Hkg,-ér^i, högy eüheí a földhöz éit ál lamübí Vdltl fcítVé, Miifídéflkít: öreget. fiatalt égjarárit, a/úkat, akik a közjó szcvíg ál agában eltöltött éléi tapá&2t8= fJl&taÍt hófdjak magukban és azokat, akik most indulnak el egy ilyen éjét felé. I „■•:■• Alkalma van niimleiíkiitek? aki táj hétvégéi, energiát és kezdeményező •etöt érez rna&ábnn, Hogy iképéáségéf' az Ország és az Uralkodó szolgálatába áitófSa és alkalma van arra, hogy hit“ tel és ragaszkodással vegye köfiil (Kel? sege JI, Károly királyt« , Munkára hívjuk Erdély jfjüáagif, ezt a nehíéSÍelkü ifjúságot, mely jelen volt íÖfiénéithünk elhatározó piMäfiä* íaibam Biztosítjuk az ifjúságot, Hogy a Nemzeti ÜjjááZlUetés FrOntiában az egyétlen sZăhipohî ä miinko, éfdém és tüfyéfiyéssé£. ürgcieianu Klraiui tanácsos, taiiiiiíier* elniü neszedé Ciuieseu miniszteri: a gyűlés résátvevői lelkesen ünnepelték. Szűnni nem akaró taps és lelkesedés köszöntötte ÁfsWöiánu mi­niszterelnököt ä szónoki emelvényen.  mifeisZtételnÖk a következő beszédet mon­dottá î Engedjék meg, hogy a hala szavaival kezdjem azokkal özemben, akik alkalmát nyújtottak nekem, hogy ezen a népgy ülésen s a NtTE nagy ünnepén résztvthessek. De mindenekelőtt köszönetét akacnk mondani régi -jó barátomnak: Vaida királyi tanácsos urank, kine-k neve az utolsó 40 evbén, nem­zeti harcaink dicsőséges történetének min­den lapjára be Van írva, köszönetét akarok mondani Alexandru Vaida-Voevodnak, aki eljött, hogy jelenlétével kifejezést adjon azoknak áz érzéseknek, mélyek mindnyá­junkat áthatnak. Köszönetét mondok a NUF Összes SaérVeifiék, a legszerényebbtől a VeZéftitbát urakig, Giurescti miniszter ur személyéig, aki legteljesebb rendben tudta irányítani azt a sók jóakaratot, mely poli­tikai bitVaílásáhak akart kifejezést adni eíén a nagy napon. És végül jó emberek, köszönetét mondok tinektek is, akik elhagy­tátok otthonotokat és elegét tettetek hívá­sunknak, bár tudtátok, hogy nein csábí­tunk Ígéretek hűhójával »s egyedül az a 1 célunk, hogy a királyba és az oo-'zág rendel* tytésbé vetett bitet bizonyitslţok. IGAZSÁG, BECSÜLET ÉS NYU­GALOM!“  kormány, mélynek a részemre jutott megtiszteltetés folytán elnöke vagyok és amelyre a nehéz feladat hárul, hogy az ál»' iám biztonsága felelt őrködjék befelé és ki­felé, minden kétségén kiViil keresni fogja az alkalmat,'hogy könnyítsen az idők mostoha* sága folytán előállt helyzeten, tüntesse el a szenvedéseket, segítse áz ínségeseket és tá* mogassa azokat, akiknek megfelelő eszközök nem állanak rendelkezésre. A kormány a mái körülmények között csupán három dolgot ígérhet: több igazságot, több becsületet és nyugalmat. Igazság és becsület! Ez lesz a NUF lénye­ges rendeltetésének egyike, liögy szedje Össze azok panaszait, akikkel igaz* ságtalahság történik, vagy becstelenül jár­nak el velük a kötelességtmlnstól át nem hatott hivatalnokok, akárkiről is legyen sző, akármilv magas hivatalba is ülnék, hogy aztán továbbítsa a panaszokat a kormány részére. Becsületszavamat adom, hogy- nem fog akadni egyetlen eset sem, mely vizsgálat és ítélkezés nélkül marad* na, melyben az igazságos megtorlás elma­radna. Ezenkívül nyugalmat Ígérek, fis hogy min­denütt nyugalom legyen, ügye'ni fogunk, hogy hívatlan és örökké személyi haszonra gondoló emberek ne zavarják a vizet. Szük­séges .azonban, hogy az ország fiai îs, mindnyájan akik ezen ä termékeny és áldott földön élnek, hagy­janak fel a torzsalkodásokkal, feledjék el, arai a múltban el tudta Választani őket és ember-embernek adjon keret, hogy vállvetve erősítsék és védjék meg mindazt, amit annyi várakozással építettek. Argefoi&nu minlsztcrciitöH a 'ftisebhstge&rff! —.fis miután a földünkön Jaké különbö­ző népék kibékültek és a NUF soraiba ol­vadtak, engedjék mvg nekem, használjam fel ezt ri gyűlést és néhány szót intézzek ét­ről ú helytől az Úgynevezett kisebbségekhez. Sajnálattal kell megállapitauom, hogy kez­dettől fogva a megnagyobbított Romániának alkotásától kezdve a kisebbségek nem a leg­jobb utat választották a román néppel szem* ben.- Hivatkozom azokra a kisebbségekre, amelyek épp úgy, mint a német kisebbség, nem volt félrevezetve irredenta mozgalmak­tól. mélyeket legtöbbször külföldről indítot­tak. Ahelyett, hogy a többségi nemzethez való közeledést k ereste vólaa, hogy véle együtt az állam vezetésének és védelmének felelőségét átvegye, helyi érdekű körbe ?,ár- kóztáfe. Még többször ellentétes állást fog­laltak a förbln államinál szemben és egyes aprólékos jelentőségű privilégiumok eléré­sében ssábták meg célkitűzéseiket é4 kérél- íasiket &í, állam állandó problémáival szélű­ben, Annál kiSöbbjéiéntŐséguék voltak ezek, óiért á témán áiláiB kezdettől fögvá meg- líágyohhításának alkotmányjogi lényeivel léáliéissebbkörü jogokat adta összes állam- polgáridnak, akármilyen néphez is tartoztak- és ákármilyén üemzetíségüek voltak ásiöfe. Nejű h isiéin, hogy Európában, vágy a Vilá gön tnég egy állam lenbe, íriély igazságosab­ban 69 több jóákarattá! járt volna él saját etnikai kisebbségeivel szemben. Mi kitártuk karjainké! az összes kisebbségek előtt és nem a ml bűnünk, ha csak az utolsó időben számoltak azzal, hogy mégis csak jobb ná­lunk élni, iüiut másült. iVogy örömmel álla­piiont tneg t< kisebbségek vezetőinek önin- dőlté ébredését és hiblösitötn őket, hogy test­vériesen fogadtuk á Frontba és úgy, amint befogadtuk, a Frontban készek vagyunk arra ís, hogy nemzeti tevékenységünk minden ágába befogadjuk őket, egyetlen feltétellel: mondjanak le « goiitikai ét társadalmi hű­ion utón járásról és tegyenek bizonyságot minden fenntartás és minden hátsó gondolat nélkül as egységes hit mellett, melynek alap­jain az oszthatatlan és széttörhet ellen ro­mán állam felépülhet. Amikor erről a helyről a jogok és kötelességek egyenlőségét hirde­tem az' egységes politikái felfogásba he­lyezkedett etnikai kisebbségekkel szem­ben, miniszterelnöki állásúmnál fogra, nem öltöm fel a körülmények ált ni paran­csolt haszonlesés köpenyét. így gondolkoz­tam és igy beszéltem én mindig. íme azok a szavak, melyeket 1923 decem­ber 23-án, ezelőtt 16 évvel Temesváron mon­dottam: „Kedves barátaim! Engedjétek meg ne­kem, hogy egy érzékeny pillanatban a regio- nálízmusról beszéljek. Azok közé a kevés számu országok közé számítunk, melyben a tartományi regionalízmus nemzeti veszélyt nem jelent. Egyike vagyunk azoknak « key Véáwámu országoknak, mely déli. északi, nyugati é.s keleti határai között egy szívként dohog, sir, vagy kaéag, tränt egyetlen nép. Romániában a fegíohaÍiámiis nem jelént egyet az élszákádássab Eilfenkezőieg: nem­zeti. életünket az ősi íöidszéreiet kelesztétté, melyet nem lehet másként felfogni. mint egy széiíorShetetíén és termékeny kapcsolatéi ember és föld között, melyen Született és amely utolsó nyugvóhelye lesz. Ez a „föld- széretet“, ez az elszakíthatatlan és terméke­nyítő kapcsolat az ember és „az öt éltető lölddarab között”, épp oly erővel köti a ki­sebbségit, mint a regionálistól. Sohasem vontain kétségbe, hogy etnikai kisebbségeink, akik hozzánk hasonlóan, vannak a földhöz kapcsolva, épp úgy, mint mi, utolsó csepp vérükig készek azt megvédeni. Mi kimondtuk szavunkat, most az etnikai kisebbségek is mondják ki szavukat, jöjje­nek és helyezkedjenek e! sorainkban. Ha ma egy országunk .van, felejtsük el, hogy Törté héTíttunk nehéz óráit, él i ü f<. Mindazoknak, okik a Haza jövőjét sitii* •viiköti Viselik, kötelességük, hogy je­len pillanatban felméviih nehézségek^ kel, legyözheteíleu összéíártásS'.aí áll** innak szetfibé. Aki ma félre ali, tiáiniefy óikból »s tcíjfié á?;{: SZeniélyí érdele, ellenszenv, a módszerben völő eltérés, vagy egy- Szerűen esak kéhyeíemsíéretetttbÓí, — nagy és snlyos felelősséget Vesz ma­gára a 1 Tóm zette!, a jövővel és az utá­nunk következő nemzedékkel szemben. Feledjünk hát el ni ifidé fit, ami elvá­laszthat benn linkeli, mellőzzŰk az- egyéni számításokat és ambíciókat és csak a Haza fénylő, szent képe álljon szemünk előtt. Szolgáljunk hát min­den érőitkSkéi. Egyen legfőbb célunk, áldozzuk fel érte minden javunkat, mert mi, földi halándók, elmúlhat mik, de a Hazái Örökkévaló , fiijen .Románra és dicsősége örökké ragyogjon! | Étjén Őfelsége II. Károly király. különféle nyoivebot boszolunk, vnsárnnp tdí- löfiféle tCBiplötnokha járunk H kiáltsuk mindnyájan egy torokkal: Éljen a Király. MiüdnyájáiUik Királya! fii jen nr. örök- ic egyesült, érinthetetlen Románia, mind­nyájunk haiája! — És mert at et­nikai kisebbségek ügyet érintettem, enged­lek meg, hogy két Siót szóljak az etikai l.iseidtségckríii is. akik elszigeteltSégbPtt an­nál inkább lépelődnek. mentői inkább vau* nak emberek és Isten által feledve. A le* mrpváröu moitdol* és id'-zeít bcszédcmlicn következőket is mei :’rm: ..Ha nem félek a mi tariumányi régióim- lizinuímiktól, van egy másik regionalizmn- is, iriicl-v különösen veszélyesnek es a jobb ..Viszonyok lelő való bârfii» elöhíiludáarn tik­kasztóbbnak látszik. íriély a fejlődés frtiiiíleh magját terméketlenné teszi. Ezt a leki re* gionaliztuást. a pártok szepáratisztikus szél­iemé jelképeid. Ez tnü sokk:d inkább rlvá- biPzt bemVüíiker, uiínl az egyesülés előli. Gyűlölőire taiiít, ahelyett, hogy szeretette taiiifaná. az cszinék és érzések mozgását gá* tolja s .gyöngít, ahelyett, hogy erősítene és pusztulással fenyeget“. Kz ellen a regiona- IiZrnus ellen tiltáköznlink kell. Hagyjunk fel a személyes érzelmek forrásából keletkezeti torzsalkodásokkal, vágy adókkal a személyi harcokkal, mely kollektiv érdekek klzáróla*, gos szolgálatának kultiválásából ered, A he­ves harcban — mely válóban höves kell í«- gyen, hogy a meggyőződésünket győzelemre vezesse —, ne vegyítsük Össze az eszmét az: eddigi receptek szerint a valósággal g ne hí‘( vatközziink az eszmére csábító csillogásétl,; hogy betakarjuk a valóságokat, ínelyokftek meztelensége szégyent hozna fejünkre. S ha az élet hullámai pillanatnyilag az eszmék világáig dobnák berniünket, ne mocskoljuk be az eszmét anyagi érdekekkel. Ne adjunk igazat annák, aki azt irta, hogy a valóságok­kal kapcsolatban az eszmék szárnyat öseZe- tÖröek“, $ILCCV w»li _ ..... Csak nia és holnap ^ fii ^ V A MAOI^OT VONALON tzgftlmas, mindenkit érdeklő ülni, melynek cselekménye a MAG1NÖT VONAL Inclá* szaíi kazáma'áibán játszód k lé. Fóöz.-bén VICTOR FRANCÉN és VERA KQRENE, MŰM ? PRED ASTAIRE és GINGER ROGERS • legújabb zenés slágere: FARANDOLA. felhívás az nctihar hísehbsegehhez.. Bár ezeket a szavakat 16 evvel ezelőtt 2 pártok bukása előtt mondtam, ma is meg lehet találni ezek értelmét, M>nt a korál- szigetek, melyeket a tenger közepén hullá­mok vernek és szivükben, amelyek egy kis J pocsolyát tartogatnak, épp úgy maradtak meg makacs és szétszórt politikai csoportok leszállított létszámmal, melyek ezt hiszik, hogy a dolgok még hátrafelé mehetnek és visszatérhetünk oda, ahonnan kiindultunk. És ha sokan közöttünk anélkül indultak el. hogy jól megértették volna, ho­va mennek, égy dolog bizonyos: mind­nyájan elindultunk, mert megutáltuk azt, amit elhagytunk és szilárdan elhatároz­tuk, hogy nem térünk többet oda vissza ahonnan elindultunk. Legjobb etikai megol­dás az étikai-kiáehbségek részére az lenne: feledjék el ők is mindazt, ami elválasztott bennünket és vessenek számot ők is azzal, hogy ma minden román sziklaként kell a trónt körülvegye. Jöjjenek ők is, hogy mel­lüket tartsák az ország ellenségeivel szem- bén, És abból a célból, hogy a megbékélés mentol teljesebb legyen, azt óhajtjuk, hogy agy ezek az etikai-kisebbségek, mint az etni­kai-kisebbségek olvadjanak sorainkba. Saj­nálatos lenHé, ha a politikai-kisebbségek vezetői nem látnának oly tisztán, mint az etnikai-kisebbségek vezetői. Akármim is van, a mi kezünk kinyújtott marad. Nem szeretném, azonban, hogy ez a gesztus gyöngoséget jelentsen. A NUE-nak nincs szüksége beinkért - segítségre^ de amikor az ország minden fiát munkára hívja, nem zárhatja él az ajtót csupán azok előtt, akik a büntető-törvénykönyvbe, vagy küzerkölcs- be ütköző cselekményt követtek el. Hölgyeim és Uraim! Nem zárhatom be erről a helvről. Erdélynek ezen részéről mondott beszédemet, hódolatteljes eiismeré- sem kifejezése nélkül azon áldozatokkal szemben, melyet a nép a haza megmentése végett megnyugvással elvisel. Tudom, hogy a koncentrálások és rekvirálá3ok miatt mennyit szenvedtek. Szerencsétlenségre nem ’ tudjuk sem a koncentrációkat, sem a rekvi- válásokat megszüntetni. Nem mi akaztuk egész Európában a je­lenlegi helyzetet. Kénytelenek vagyunk azt.»' tenni, amit szomszédaink is tesznek. Nem fegyverkezhetünk le senkivel szemben. Meg-, tettük az intézkedéseket és intézkedéseket ; fogunk tenni arra nézve, hogy a koncentrá­lás a szükséget szenvedő nép vállára mentői kevésbé nehezedjen, hogy a rekvirálásokkat . történt egyes igazságtalanságok —G melyek inkább gyakorlat hiányából, mint rosszindti-, latból erednek -— megszűnjenek és a károk megtérüljenek. Térjetek haza — úgy, amint jöttetek telve bizalommal Királyotokkal szemben. Ne hallgassatok az órsárlnkra. Minden nem­zedéknek megvolt a próbatétele. Árui! ti szenvedlek, azok nem hasonlíthatók az I9lő' *“17, évben általunk keresztül élt szenvedé­sekhez. Feszitsétek meg akaratotokat és kiizdjetek meg a nehézségekkel. Bízzatok a holnapi napban. Legyetek meggyőződre, hagy a holnapi nap a miénk lesz. A tni tör­ténelmünk évszázadokhoz van kötve és le­gyetek meggyőződve, hogy helyeitekről sem­mi ücöi rendíthet tneg benneteket. Éljen a Király! Éljen 32 örökre megnagyobbodott Ro­mánia! Éljen a Nemzeti Újjászületés Frontja! Egészséget! Argetoiami miniszterelnök beszéde után G. Sofronic szamostartományi főtitkár aj alábbi határozati javaslatot olvasta fél, a (He­lyet a gyűlés egyhangúlag elfogadott: ffoidrozatl tavassal SzarrtoeHaHoittáiiy Nemzető Ujjászüíötés Frontja 1939 november I3«eu Kolozsváron hazafias lelkesedéssel tartott nagygyűlésén *—* mely a tartom« ny ók bău tartandó népgyiifések sorát nyitja meg — a román Erdélynek szóló uifttbb hódolat! kifejezését, történelmi hivatásának és az örökre egyesült és megnagyobbodott Románia határai keretében helyzetének uj értékeléséi és megbecsülését latja. Eleget téve a Front vezetősége felhívásának, hogy je» fenjünk meg e gyűlésen, ennek a/ országrésznek polgárai: földművesek kátéin ti ■* vesek, kereskedők, iparosok és mtellektuölek, népi eredetre váíö tekintot iiéikiil mindnyáján megértei tűk, hogy az egész nemzetne k meg kell mut assuk » rCftíáii összetartás tömbjébe való teljes beolvadásunkat, melyre az iij aU kötmátty és az n parancs kötelez» tnefiV Héttizét» történelmi tanításunkból ered. Á népgy üiéSáu való telkes részvételünkkel a né pakar alti ifjabb megnyit • Vaníliásának akáítíítík kifejezést adni adolgök uj alapra történt helyezése fnet* iéft, miután közel 2 évVéí ez&jötlt az ország ii j (t Alapi örvényét“, az 1938 feb* Fitár 27M uj áíköírhányt szavaztük meg. Májd egy évvel később» a „Nemzeti Ujjastüifetés“ jeíszavávaí ebbe a Fronfba tömöriiítiinlc, íneíy mindnyájíirík számára nemzeti és szellemi mozgalmai ieíént s ugyanakkor hivatásánál fogva egyetlen közéleti s/em. Így- Kolozsváron ezen a napon, mely politikai történelmünkben fel lesz jegyezve, áldásos történelmi hagyomány fonalát szőjük tovább: a román és erdélyi összetartás szálait, melynek jegyében le győztük a mult idők mostobaságát és megvalósítottuk a megnagyobbított Románját, Ezen jelszó alatt fogjuk megvalósitani és ikimélyitenj n román szerves élet terén a Nemzeti Újjászületés Frontja munikatervében foglalt ti/ programatikus célt, melyek valóra kell váljanak, hogy igy alkossuk meg „Uj Romániát“, mely ma éppen úgy, mint holnap, annyira szeretett Uralkodónk Őfelsége li. Károly király legdrágább törekvése. j Őfelségének, a jelen legmagasabb biztosítékának, az ország jövője leg hatalmasabb támaszának, erről a helyiül, ezen a napon hódolatiéiies odaadá sunkat és hálánkat fejezzük ki. (Cikkünk folytatása az utolsó oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom