Ellenzék, 1939. október (60. évfolyam, 226-251. szám)
1939-10-01 / 226. szám
í\0$9 ók tó her î. E L L E N 7 f: k yS novella Irta Hü NY A DY léptem és akkor... akkor elem toppant az édesapám. Kimondta a nevemet, lehajolt hozzám és én (tárva fakadtam. Szégyellem magamíit, hogy sírok, az utas kabátban nagyfiúnak akartam tlátszani, nem ie tudom, miért kelteit akkor annyira sírnom, a kopasz fagyalbokrok mellett, amíg az apám mondogatta, hogy (későn ért haza a postás, az egyik ló, a Remény, megbetegedett, azért elém gyalog. Mentiünk a temető meltet t, apám tízszer is elmondta a n evemet, lehehajo-Ít hozzám, mintha a hold gyér világánál meg akarná nézni, a prém- gahéro-s valóban az ő fia-e. Nem féltem már, sohasem féltem az édesapám mellett... Megnőttek, megvastagodtak azóta a te* métő fagyaS-bokrai, az ecetfákat kivágták, a Darázék uj présházat építettek a földjükre. Pillanatig néztem csak «zt, tekint«? tiem futja mái- a határt, (lekerül a völgybe, ott az én falum-. A községk-phiál kocsi áü, a mezőremeneí Rat valaki, a kovácsmü- hely kéménye füsttől és nézzétek, az a kis cserepes ház, az amelyik cseppet se magasodik ki á többi közül, az volt a mienk, abban született az apám, én is abban születtem, idegenek lakinak benne és ez olyan h due tton most, ahogy innén rám eredek- Ha most odamennek, ha odainéhetinék, behunyt szemmel végiglépegetnék a gangján, sorra benyitnám az ajtókat, kitapogatnám a falon a zenélő Máiia-képet, a parádésszoba földjét* a négy kenyeret, odébb, a sarokban, apám ünneplő csizmáján... bizony, így tudtam valaha behunyt szemmel ás a járás abban a házban, ismertem az ajtók, az ablakok nyikorgását, a repedéseket a falon, a gang-ducok rovátkáit, mancs több ház a vi* lág-cm, amelyet úgy ismernékÉs mégis tüdőm, nem megyek be oda. — Csak a Ica púig — rángatja kezemet a vetem lépkedő kisgyerek —, hajlok a szóra, szint« futunk, de nem találjuk azt a tégi, fonott kaput. Darabig áhunk a fesrdíit léckerítés előtt, a -nagy diófa integet az LtáUoterőn kérész* tül és mi megyünk odébb a poros, nyár* utón. —~ Eső kell ernte — mondja egy nyirott- bajuszos fiatalember a másiknak. Nézem őket- £ gyökét' se ismerém. megá'ít Fit’1 ágya elölt és ylvadozva nézte-, ml yen gyönyörű, nagy gyermeke van. Hívta á férjét: — Gyere ide, Emi ! Nézd ezt a kölykök hogy alszik! Akár cgv tündér! A férfi is az ágyhoz lépett. Lelkét ér töltötte az apai büszkeség. Viharokban edzett, erős pásztornak érezte magát, akinek étele célja, bogy a gondjaira br I zott, gyönge báránykát megvédje és fölnevelje. A házaspár meghaiotttatn állott az ágy mellett. Ez a szép gyemnek, ak> benne alszik, az ő müvük. Mily bájos, mily- gyöngéd, mily ártatlan! Sóhajtottak. Mennyi veszedelem fenyegeti, amíg felnő, mandate gyulladás, szeretem!-., ösz- sz enéztek és kéz elszór kotta k, ahogyan az erősek kötnek néma fogadást, am kor szivük megindul valamitől. A penziónak, ahol laktak, kü ön főidője valii. Néhány tarka sátor és néhány jelzőcölöp a végtelen tengerben, amely megmutatta, hogy- meddig tart a sekély víz. A házaspár, ólajjad bekenve, a par’on sült ette magát a nappal. Szélcsend > olt. gyönyörű Idő, a tenger suna tükör. Az asszony egyszerre csak felsiko’totl: — Szent Isten: Fifil A férfi, aki hanyatt feküdt a. homokban, ijedten felült: — Mi baj?! Az asszon],' kimutatott a nyílt vízre. Mélyen, bent, ahol már ultramarin száné van a tengernek, egy- kis chóberpötty látszott: — Ott úszik! Az a sapkája! Pedig százszor megtiltottam, hogy messze men- jen a parttól! Az cpa először dühbe jött. „Kitépem ennek a haszontalan köteteknek a fülét!“. — Aztán mélységes aggódnom fogta eh Tenyerét a szeme fö’é emelte, úgy nézte, hogy kisebbedik mákszemmé a piros foltocska. Az anya hangosan siránkozott: — Mi történik, hai görcsöt talál kapni a Kába? Cápák is tehetnek erre! — Tegnap megérkezett Fiúméba a flotta. Hallottam, hogy a hadihajókat cápák kísérik...! A féri» morogva kontrázta meg a cápákat: — A cápa itt, az Adrián csak' dajkamese! De az asszony nem nyugodott meg. A kezét tördelte: — Eridj utána Emil! Hozd vissza! M«gj őrülök! Mit tehetett az apa? Nem tehet elf mást, min? hogy felállt'* letette csontkeret-ü pápa* szemét és ingerülten bdtegyalogolt 3. (tengerbe. _ _ ___,__ Etebb öv% ért a viz, aztán viliig. Majd uszm kefiBeÜb A férfi elég jól uszorr, az első száz méter simán ment. Aztán fáradni kéz* de’k Úszott hason, oldalt és háton, pihent egy ktesfr. Mégis «Xfáradt. A part már na* gvon messzi volt, körös körül a végtelen víz csiRogott. Sehol senki. Csak egy' madár re* pült el dőtte kecseten, szárnyával érintve a hullámokat. A férfi szemé*! csipke a só, lúgjaiban zsibbadást érzett, asztmára hajló, ■kövér mellkasában zakatolt a szív. Pillanatig árra gondolt, hogy visszafordul, de rögtön cíireítelt'e magát Hiszem célja van, fet* adata, meg kell keresnie a gyermekét Tovább úszott, pedig már rémület fogta eh ha lenézett maga alá, a tenger sötétzöld mély-oégébe. Füle zúgni. kezdett, 01 szive összeszorulL ,,N>em bírom tovább!" — gau* dolta kétségbeesve. És mégis előre mozgott, félig mir eszméletlenül, mintl akibe® az apai ösztön erősebb motornak bizony uh a halálfélelemnél. Még egy £zikra zavaros harag is volt benne, mialatt az éffleiér* küzdött- „Hód van már a>z a kölyök?!“ Elbődük: — Füfl?! Fifi?! Parancsaidnak szán!a e kiáltást, de a hang úgy jött tki bdőte, úgy szállt égig a vizen, mint a segélytkérő üvöltés. Egy síi* Iyedő hajó kétségbeesett' dudája. Az asszony a partról nem iáéta férjének küzdelmei!. Oak azt (látta1, hogy úszik elő* re, egyre mélyebben., már az 6 feje is csa>k egy pon'h Végül látta, hogy a kér pont találkozik és szorosam együtt maradva vissza főié közeledik a vizem Wyír® fózset mtivei lekér akaposzló koíésken: Madéfalvi veszedelem Kopjafák-------------Sibói bölény---------Havasok könyve — - Uz Bence ---------— Lei 202 — Lei 202 — Lei 202 — Lei 202 — Lei 202 Kaphatók az Ellenzék Icönyvoszlályában Kolozsvár, Piaţa Unirii No. 9. Vidékre utánvéttel is azonnal küldjük. — Kérje a könyvujdonságok jegyzékét. Feisóhajíiott. Na végre! Nincs baj. Az ő erő», ízőrösmeliü, vastagnyaku Emilje, megtalálta á gyerekei és ha kell, izmos karjában húzza vissza. ,,De mi-lyem soká terr, amíg kikecmeregnek!" — gondodra idegesen, az asszony. A telkében már előre rikácsolt, köszörülve a-' éles szavakat, amelyekkel majd az enged - ‘ ten gyereket fogadjaNa végre jtt vámnak- Jönnek- De milyen furcsák. Mbit ha a kislány támogatná az ap* jatt A férfi úgy roskadt te a homokba, mint egy zsák- Szája szed er jég vote, szemében a kiállott ijedelem (tükröződött. Lihegett, nem tudort megszólalni. Az asszonyban benne rekedt a veszekedés. Megérezte, hogy odabent a tengerben más* kép történt a dolog, mint ahogyan ő a parton elképzel re. Megdöbbenve kérdezte* — Mi van vded, Emil? Fifi megcsókolta az anyját: — Az a baja, a-nyuskim. hogy elfáradt. Nem szabad megengedni apusnak, hogy olyan messzi kiűzzön. Nem való már neki. Ha én nem vagyok arrafelé véletlenül és nem hallom meg a kiabálást, nem tudom, hogy jutott volna vissza segítség nélkül a parira! A házaspár hallgatott. Ri-fi szeme fény- (tett az életerőtől. Piros gumisapkája a!ől vizes kis hajtincsek kunkorodtak ki en-ergi* kusan. A nap égetett.'Amíg vállát bekente olajjal, mosolyogva h-ézte a szüleit. A papája még mindig levegő után kapkodott. A mamája kifesdt arca valósággal megöregedett az aggodalomtól. Fűi mélységesen sajnálta és szerette okéi'. Szegény apus! Hogy meg vele ijedve. Milyen nehéz, milyen ügyetlen. Nem volt könnyű dolog kicipelrű a mélyvízből. Orvosok DIAGNÓZIS Potal, hires francia orvos, egyik be= tegének rendkívüli diétát irt elő, ami sehogy se tetszett a betegnek. Mikor Potal egyik napon meglátó* gaita páciensét, érverését vizsgálva, szigorúan mondta: — ön rendelkezésem ellenére hig to- jást evett! — Hogy? — kiállóit fel a megijedt beteg. — ön ezt az yjvérésemből kitalálta? i — Természetesen. A tojásban kén van és ioszfor, azonkívül fehérje, amik mind izgatják a gyomorfalat. Az árverése azonnal elárulta. Ha nem tartja be rendelkezéseimet szigorúan, sem- miről sem állok jót! A megijedt beteg mindent megígért, — Potal doktor ur — kérdezte az orvost asszisztense, mikor eltávoztak a beteg házából — hogy tudta az ér' verésből megállapítani, hogy a beteg tojást evett? t — Nagyon egyszerűen — mosolygott Potal, — Az inge mellén tojássárgája volt. AZ EMÉSZTÉS Desgeneítes Nicolas, a napoleoni császárság híres orvosa vizsgáztatott s az egyik jelölttől ezt kérdezte: — Hol kezdődik az emésztés? — A szájban — felelte a jelöli. — Nem, uram — rázta a iejét Des- genettes. — Az emésztés a konyhában kezdődik. HOTEL CORVIN BUDAPEST VIII., Csokonay-utca 14. sz. Nemzeti Színháznál. — Családi szálloda a város szivében. —■ Újonnan berendezve, központi fűtés, hideg és meleg folyóvíz. Egvágyas szoba---------------— P. 3. ^Kétágyas szoba —-----------— P. G.j A család a tengerparton nyarak, egy nagyon finom kis hotekp csízióban. amelyben csak harminc vendégszoba volt Éppen vacsorázlak a vízre nyíló teraszon. Gyönyörű, csillagos este volt. A szülök rendes vacsorát ettek, scaimpöt, Vosţon sült karmoná-dhi, reszelt krumplival és salátával, caramtekrémet, gyümölcsöt. Feketekávét ittak és ofesz vörösbort. Kávénál az apa szivarra gyújtott, az anya cigarettára’. Asztaluk fölött kék füst esik kanyargóit a balzsamos estében. •* Difi nem kapott sem húst, sem bort- sem feketekávét. Rendkívül vigyáztok áz étrendjére és a modorára. Minden pétin n a tba-n fi gye lm e z t e tték valamire. Eljön egyenesen. Ne beszéljen hangosan. Szépen tartsa a villát. Ne egyen mohón. Fifl kedves türelemmel cngedel- ■ meakédeii a legszeszólyescbb szüfői kívánságnak.’ is. Kitünően nevelt, karcsú, de .izmos kislány volt. Tizenötéves. Vacsora után az apja megengedte Fi Gnek, hogv a hotel halijában feláhlott asztalon játsszon néhány parte ping-poar goí egy másik, hasonló korú kislánnyal. Tiz órakor az anyja aludna küldte Fi- fit. A kislány úgy érezte, hogy még nem álmos. Szeretett volna még egy kicsit játszani és v hogni a barátnőjével. De nem vitatkozol . Engedelmesen megcsókolta anyját és apját, aztán hármasával ugorva a lépcsőket, fölszaladt a második emeletre, o't voltp.k a szobák. Először is felhúzta a gramofon*. Dzsiggét egy k csit mellette- Majd megfürdeti, foga* mosott, a hideg zuhany alatt fü tyűit, fölvette fehér pupün háló-pizsamáját, amelynek olyan illata vo-t ifjú testétől. mint a tejnek. Bebújt az ágyba1, ál ö'ette a párnál és behunyta szemét. Néhány kósza kép és gondolat suhant rajta keresztül. Megszokott imájának töredékei, egy fiú arca., francia rendhagyó igék, egy tangó foszlányai, egy hang, ahogy a ping-pong1 ab* — Úgy illene talán, hogy megmagyarázzam... A kLgyerek rángatta 3 kezemet, talár azért, hogy siessünk tovább, vagy inkább azért, hogy ne enegdjem a magázást vagy az! mutatta, a hegyes hajuszu Marci mellett is á'í már egy kisgyerek, foltozott vászonnadrágban, a kezében sárganyelü kés, ökröket farag bodzafából, keresztet is és kis székeit, jaj, de értette ezt á Marci és egy füles gur- ci-gc-mbért eljárta a kanász*ráncot— Kórházba megyek — mondja a baju ^zot. Marci és csend tesz, nem hallatszik már a gyerek-suttogás, csak egy beteg ember lélegzése, nehéz nyögése... Négy hónapja vért köp a Marci, a felesége az ősszel bak mog,öregszünk, pusztulunk" — mondja és nyújtja meleg ke* zér és néz az apró, kék szemével, nem kér gurcigonabot, nem járja el a kamászTáncot; a bodzafából faragot! ökrök, keresztek, kis- székvk, hol vannak már!? Egy beteg, öregedő ember lépttel az utón, nem merek vissza* nézn1 rá, „majd meggyógyul a kórházban" '— mondom magamban és sietek lefelé, az vuasági szőlő melltet. Balról' a temető. Ha bemennek, ;-:orba* járnám a sírokat, megnézném a képet a horga Bözáke márvány k ereszt j én, elolvas* rám a verseit a Szabi Péterén', könnyen, oda- tali-nék a Rigacz Jánoséhoz, akit ablakon keresztül lőttek agyon és a Köles Rúzsáéhoz, aki földet akar? vágni a szobasikálá's* hoz és rászakadt a part. A temetőben most étók a fákon a feketeszeder, el se hiszitek, mRyen az íze a ml temetőnk szederjének, de most ném kóstoülom, csak áldok, nézek le’ felé, a fagyahbokrokan keresztül Eszembe jiü valami... Első évben voltam akkor városi iskolá* ban. Karácsonyi szünidőire jöttem haza és íz állomáson caem várr senki. Egymagámban indultam el, tél-időben, ■estefelé, a több, mint egyórás útra. ■ Dagasztó:(tam a cipőszárig érő sarat, etet* tem a vastagodó estében és arra gondosam, bar csak tett volnék már a temetőn, mert a temető meldete máidig fékem. Az első prém^ai'léros téhkabát valr rajtam, uras, váí-osi kabát, a temetőhöz érdem, nagyokat, da koppon a? asz talon. Az ián, búr csöppet sem volt fáradt, elaludt, oly tisztán és könnyen, mint cgv lő jácint, arakor rákerül a sötétség. Ezalatt a szülők, a parkom keresztül a Qmrnero-hotel felé sétáltak, ahol gála este volt aznap. A férfi selyeminget v i- sé'it, szmókingot. A jobb zsebében tartotta leknősbékakeretü, erős szemüvegét. Hirtelen megállt: — Érzed a babérbokrok ülatál ? Nem tudok eleget a tüdőmre szívni ebből a pompás levegőből! — mondta felségének ■ Csakugyan, a nyári sötétség tei volt lampion fénnyel, zenével és a buja növényzet illatával. Viszont a férfinak, volt egy kis, kezdődő emfizémája. műidig szondást érzett a mellkasán, amikor nagyot akart lélegzeni. Az asszony, önző módon nem felelit a. férjéinek, hanem a saját-maga állapotáról tett megjegyzéseket: — Sokat ettem. Jó lesz teláncolni a váci arát! Megérkeztek oj Quarr, erőhöz Leii kok egy lampionos asztalhoz. Pezsgőt rendeltek. Ittak. Felültük táncolni. Jókedvük lett a szesztől. Mindkettőnek az járt titokban a. fejében, hogy könnyen támadhatna kalandja, ha egyedül lenne az emberektől zsúfol!, izgatott he vem A férfi ötvenéves volt, eszébe sem jutott még az öregség. Az asszony negyvennégy, még ő sem akarta megadni magát. Festette a haját, gumi csipőfüzöt hordott. nem evett kenyeret. Sőt a kozmetikája Fiflre is átnyúlt, amennyiben túl hébisen öltöztette a kislányát, hogy sasát, magát f.atalitsa. Fifl matrózbluzt és fuszekht hordott, a gyerekes viselet olyan vott rajta, mint a jelmez. Ezi szégyene is. Fiatal önérzete lázadozva forrt, mint a must. Különösen. mert sejtette, hogy miért történik Ye’e ez az igazságtalanság. Pedig az asszony azért nem volt rossz anya. Imádta a kislányát. Amikor a mulatság után, késő éjszaka hazakerült,
