Ellenzék, 1939. október (60. évfolyam, 226-251. szám)
1939-10-08 / 232. szám
ELLEN7AK nMRBÜl 1 9 J V o k / Ú I, e r T A Kivándorló mcgfrheiih AnsilrálláDa A beutazási engedély megvizsgálása dión szabadon járhal-keíhet Ausztráliában mindenkit senki sem kérdezi: mit csinál, hol lakik, mit dolgozik? PHR I H, október hó. •Vmikor egv szerdán deliitn nég> or/i ti/ perckor megpillantottam u hajótól balra a piszkos-szürke* csikót, ami Ausztráliát jelentette, megálltam a fedélzet korlátjánál és pontosan át akartam gondolni, hogy mit is érzek? Át akartam gondolni és el akartam tenni későbbi időkre, hogy pontosan meglegyen maid, ha már az egymást követő élmények elmossák az első pillanat emlékét'. Álltam a korlátnál és kissé sértődötten állapítottam meg, hogy sem izgatott, sem meghatott nem vagyok, kiszámítottam, hogy otthon reggel <S óra tizenöt perc van. A kávéház előtt — gondoltam — most totyog el a szakállas öreg bácsi foxi-kutyájával és örök titok marad, hogy miért jutott eszembe hirtelen. Eltűnődtem pár pillanatig ezen, aztán rákényszeritettem magam, hogy a helyzethez illő dolgok jussanak az eszembe. Cook kapitány, Jövő, Uj Munkaterület! — mormogtam magamban. de ezek már erőszakolt dolgok voltak. Miután ikissé csalódottan abbahagytam az önanalizálást, utitársaim felé fordultam. Egy ausztráliai néni Bris- baneből látszott a legmegindultabbnak. Hat hónapig volt Európában, de saját bevallása szerint semmi olyat nem talált, ami Brisbane ban ne lett volna. \ biizt, lármát, tolakodást. heJyszükét pedig nem árigyii kontinensünktől. Egyedül állt egy szétszedett sarokban és olyan volt, mint egy szabályszerű kép. amelynek cime: A hazaérkező! Állt. i remegve és sóhajtozva; zsebkendőjével siirii könnyeit törülgette. Eérje a jobboldalon látható szigetet magyarázta: — Rattnestnek hívják — mondta — és meg vau erősítve!... Nem nagyon figyeltek rá. Kissé megnyúlt arccal néztek egymásra az emberek é*s a többieknek mondták, de valójában gépiesen önmaguknak ismételték: Ausztrália!... j Talán örülniük kellett volna, hiszen legtöbbjük szív szorongva leste a beutazási engedélyt és nem egynek valóban élet-halál kérdése volt! a kedvező, vagy elutasító válasz. Talán jó erősen meg kellett volna fogni a legközelebb álló kezét és az uj élet küszöbén szép, néma fogalmakat kellett volna tenni jövöjiikre, emberibb és emberségesebb életükre vonatkozóan. Hipp, hipp, hurrát kellett volna kiabálni, esetleg sirvafakadni vagy komoran u semmibe. talán a szürkés földcsíkra meredni! Minderről szó sem volt1. Utitársaim ide-oda topogtak, bizonytalanul bámultak egymásra, színtelen, kongó hangon közhelyeket mondtak és pontosan látszott rajtuk, hogy meg vannak ijedve. Egyikük másikuk talán csak most értette meg. hogy a dolog komollyá válik, hiszen eddig az ut semmiben sem Különbözöttl egy előre befizetett társasutazástól. Eddig mindenről mások gondoskodtak, ezentúl majd maguknak kel! gondoskodni mindenről. És egyeseken látszott, hogy csak most értették meg valójában, mit jelent az. a szó: kivándorló!;.. A legeiOiflsengcbü itlevtlfizsţâiftt Még órákig tartott, amig az első ausztráliai kikötőnek, Fremantlennek közelébe jutottunk. Hét óra tájban tűntek fel a kikötő lámpái és kilenc óta körül álltunk meg az öbölben. Ha hét óra előtt érkezünk meg, akkor még bemehettünk volna a kikötőbe, de igy várni kell másnap reggelig. Itt Ausztráliában tél van; félöt tájban sötétedik és félhatkor már vaksötét éjszaka terpeszkedik el. Nyáron még késő este is beállnak a hajók a mólókhoz, de ilyenkor télen kellemetlen, hideg szelek fujdogálnaik éjszakánként és semmiféle hivatalos személyiség nem vállalkozik arra, hogy megvárjon egy hét után. érkező hajót. Reggel hatkor gongütések keltik fel az utasokat. Hétkor kezdődik az orvo* si vizsgálat, utána' az útlevél és pénz- ellenőrzés. Háromnegyed hétkor már együtt vannak az első osztály utasai a nagy szalonban. Pár perc múlva megérkezik a bizottság: hét tengerészsapkás tisztviselő, egy orvos és két férfi, akikről már hat mérföldnyire meglátjuk az újságírót. Az orvos bemutatko* zik a hajóorvosnak, megtudakolja, hogy minden rendben van=e, aztán kijelenti, hogy megkezdődhet olz egészségügyi vizsgálat1. Közben az útlevél- ellenőrzők a bárt szálliák meg. Hatan kettesével elfoglalnak három asztalt, a hetedik pedig az ajtónál maírad, hogy eligazítsa a jelentkezőket. Az orvosi vizsgálattal percek alatt végeznek. Mindenkinek fel kell tűrni könyökig az ingét, aztán libasorban el keli vonulni az orvos előtt. A doktor ránéz az utasok karjára, (kezére és to* vább engedi őket. így ellenőrzik, hogy nem hurcolnak-e be valamilyen bőrbetegséget. Akik az orvosi vizsgálaton keresztülmentek, azok a bár ajtajában gyülekeznek. Nézem az arcokat, amelyekre most határozottan és élesen kiül az elmúlt hetek, hónapok minden szorongása. Eszembejut, hogy pár hónappal ezelőtt Constantában láttam ugyanezt a Pa= esztinába vándorló zsidók arcán. Most nemzsidókén, zsidókén egyformán tűk»a ormezy és társa parkettezők nj parket Inrakását, javításokat és gva- iulásokat iutános árban vállalnak. — Ócska parkett eladó, iroda: STRADA I UHU Al AMU No. 2. rözödik vissza az a titkos félelem, hogy hátha valami nincs rendben és az utolsó pillanatban mégsem szállhatnak partra az uj hazában? Ez majdnem lehetetlenség, hiszen nincs az a ható ság, amely oly pontosan és alaposan ellenőrizné, vájjon az iratok rendben vannak-e, mint az elindulás előtt a ha* jóstársaság tisztviselői. Hiszen, ha az ausztráliai hatóságok nem engednek valakit parlraszállni, akkor a hajós- társaság köteles visszaszállítani és aztán pereskedhet a fuvardíjért! De nincs semmi baj! Családonként engedik egy-egy asztalhoz a beutazó* kát. Az ajtónál álló tisztviselő átadja mindegyik utasnak, családfőnek azt az ivet, amelyet már két héttel előbb kellett kitölteni. Az ivén a legkülönbözőbb adatok szerepelnek, többek közt, hogy a bevándorló teljesitette-e katonai szolgálatot és tartalékost:? Pontosam fel kell tüntetni azt is, hogy milyen faita katonai kiképzést nyert? Vallásra vagy fajra vonatkozóan azonban csak annyit akarnak tudni, hogy a bevándorló fehér-e vagy színes? Az asztalnál iilö tisztviselő elveszi a bejelentő ivet, összehasonlítja az útlevél és a „Landing permit“ adataival. Egy előtte fekvő vastag füzetbe (amelyben folyószám szerint szerepel mindegyik kiadott engedély), beírja a partraszállás dátumát, aztán megnézi, hogy megvan <e a partraszálláshoz szükséges összeg, beüti a vízumot az útlevélbe és ezzel a formaságok el is vannak intézve. Az egész nem tart íot vább három percnél. Az ember jóformán észre sem veszi és már túl is van mindenen. Ezután szabadon járh átkelhet. A usztráliában: senki sem kérdezi (amig persze erre külön okot nem szolgáltat), hogy mit csinál, hol lakik, mit dolgozik? [ Sokféle útlevél- és vámvizsgálaton mentem már keresztül, de udvariasabb bat, előzékeny ebbet, mint az ausztrá- 1 iái, még nem tapasztaltam. A „kérem“ és „köszönöm“ a beutazóhoz intézett egyetlen mondatból sem marad el és amikor egy-egy utassal elkészül* lek, bucsuzóuí mind a kéti tisztviselő kissé felemelkedik helyéről és úgy mormagja a szokásos „Good by“-t. AMI AZ AUSZTRÁLOKAT ÉRDEKLI Alighogy utitársnőmmel kilépek a bárból, már elém áll a bizottsággal érkezett két kolléga. A hajóbiztostól megtudták, hogy európai újságíró van a hajón, természetesen először engem interjúvolnak meg. Eddig jó párszáz ^gbiztosa^-IKía elleni s!$• Kapható gyógyszertárak ban és drogériákban mm- l REUMA, ' yi'SMA* WA KÖSZVENY.. IDEgOYUlLAPAS VÉRKERINGÉS! âÎATIL^IN KÉSZÍTMÉNY MEGBÍZHATÓ MARKA | I interjút csináltam, de most adom az j I elsőt. Határozott lámpalázam van és I ; pontosan úgy kezdem a beszélgetést, J ahogy elnéző mosollyal hallgatott meg* interjúvolandó alanyaim szokták: Ró- 1 j ma... sth , . . gyönyörű város, Itália i ...gyönyörű ország... már sokat hal- I lottam róla és mindig égett! bennem a vágy, hogy személyesen is megismerkedjem velük... Úgy látszik, a két kolléga, utitárs- nöm és jómagam ugyanazon pillanat* ban eszméltünk rá a helyzet komiku- j mára, mert harsogó neveléssel hagy- t jiik abba a beszédet, illetőleg a gyors* irást. Ezeket a közszelidségéket igazán nem érdemes leírni. A kollégák kérdeznek. Bámulatosai! jól vannak informálva az európai helyzetről és kérdéseik határozottak, pontosak. A legjobban Németország gazdasági helyzetére, a Róma—Berlin- tengeiy belső erejére és a Dunamedent cére vonatkozó dolgok érdeklik őket. Miközben beszélgetünk, lassan behálózunk az öbölből a kikötőbe és megállunk a móló mellett. Kollégáim búcsúznak: uiabb áldozatokat keresnek, Partraszállás A hágcsót iebocsátiák; egy tisztvi- i selö a kijárathoz áll: mindazok, akik már megkapták a vízumot, kiszállhat* I nak. I I Egy kicsit ugyan még várni kell, I mert a lépcsőt a hajóra kapaszkodó I kikötőmunkások foglalják el. Ahogy el* , nézem őket, úgy érzem, hogy kezdem megismerni és megérteni Ausztráliát. Az utolsó kikötőben: Colombóban alig hogy megálltunk, rongyosruháju fe- I kete emberek raja lepte el a hajót. So- í vány, kiaszott, csontvázakhoz hasonló j lények, akik aligha esznek naponta ; egy marék rizsnél többet és fizetésük j se haladja meg ai 20 leit, amiért a leg» i keményebb munkát végzik. Ezek az I ausztráliai munkások jó szövetből ké- ; szült felöltőjükkel, szabályos puha ká- j lapjukkal úgy hatnak, mint a vasúrna- j i pozó európai kisiparosok. Ausztrália ! nem engedi meg a színesek bevándor* J lását. Ha megengedné, sokkal olcsóbb j pvunkaeröhöz jutna. Viszont mi lenne akkor & fehér munkásokkal? A szi* ívesekkel lehetetlen versenyezni és egyszerre végeszakadna Ausztrália bálványának, a magas „standard of I íivingnek“, a semmiféle más ország- i hoz nem hasonlithatóan kitűnő éle.t- I színvonalnak. A málházó gentlemanek felérnek a I hajóra: mi leszállhatunk. Negyvenhá* j rom lépcsőfok, amig leérek a hajóról i a földre. Negyvenhárom — most bH : zony érzem — életbevágóan fontos lé* i pés!... Egy... kettő... három... tiz ... húsz... negyven... negyvenhárom __ Még felémvág egy vámtisztviselő vizsga tekintete és lelépek az ötödik kontinens földjére. Ausztráliában vagyok! Pontosabban: Fremantieban! rrciaanfle cs Perm Fremantleról annyi rosszat írtak már össze, mint talán aj világnak egyetlen városáról sem. Ahány Ausztráliáról szóló könyvet olvastam, vala* j mennyi csak szidta, hogy ilyen sivár, j olyan unalmas, lapos, lehangoló... 1 Meg kell védenem ezt a derék kis v á* I roskát Nem mondom, hogy a világ kö* I zepe! Nincsenek benne ragyogó épüle- í tek. A forgalma sem valami naig.Vsza- ! básu. De tiszta, rendes, az üzleteiben — végre — szabott árakon kell vásá* rolni és a bankok tisztességes kurzuson váltják be az idegen pénzeket. Sokáig nem is kell Fremantieban maradni. Öten belülünk egy taxiba és behajtatunk West Australia fővárosába, a tizenkét mérföldnyire lévő Perthbe. A tizenkét mérföld Fremantle és Perth között majdnem teljesen be van építve. Kilencven százalékban földszintes, piros hádogteíös házakkal. Mennyit becsmérelték ezeket a bádog* tetőket; az ausztráliai kisember szim- I bolumáí. Majd valamikor, ha már na- ! gyón sokáig leszek Ausztráliában, ta» 1 ián én is jóindulatú lenézéssel beszé- ! lek róluk. De én most érkeztem Euró* j pából és a kis, virágos, bádogtetős há* • zakban csak egy egészségesen élő társadalom jelképeit láttam. Ezek a kis házak bizonyára különböznek a Perth- hez közel, a botanikus kert melleit épült úri bungalóiktól és villáktól. De távolról sem annyira, mint ahogy egy európei munkásnegyed házai a belvárosok palotáitól különböznek. Félórás ut után megérkezünk Perthbe. Nem tudom, hirtelen mit mondjak róla? Tiszta, forgalmas középváros. Minden megvan benne, amit az ember egy közepes — háromszázezer lakosú — várostól megkívánhat. Persze an* golszász várostól!... Vannak áruházai és gyárai, remek postahivatala és szép városháza, templomai és kórházai, iskolái és oxfordi stílben épült collegeokkal ellátott egyeteme, Lyons Corner House-jához hasonló éttermei, közlekedési rendőrei és jólápolt, átlagosan igen jól öltözött lakosai. Bizto* san vannak külön örömei és tragédiái is. De ezeket egyelőre nem sikerült megismernem. Csak pár órát tölthettem Ausztrália első városában: hamarosan vissza kellet térni Fremantfebe, '-ért tovább kellett hajóznunk. De abból, amit láttam, az az érzésem, hogy :g'y tiszta országba érkeztem. ’■ Burcs Imre.
