Ellenzék, 1939. október (60. évfolyam, 226-251. szám)
1939-10-29 / 250. szám
I CV Szerkeszti TAMÁSI ÁRON 1939 o í.óhe? 29, ÉLTETŐ HALÁL Itta LÁSZLÓ DEZSŐ Pár nap muh>a virágdíszbe öltöznek az erdélyi temetők és sok-sok sáron kigyulnak a- emlékezés gyertyalángjai. Fkodul az élő nemzedék, hogy jelképes cselekedetekben rója le d tisztelet és hála adóját az ősök sírján. Jótét lelkek a kedveseik sírja melletti ismeretlen, behorpadt sírokra is tűznek egykét szál virágot, v-lyy állítanak egy egy árva gyertyát, mert ezt így kívánja «! kegyelet és <iz n nagy szolidaritás, amelyben minden élőt összefoglal a közös nagy ellenség: a halál. Kegyeletből és a Hit- tál m'att trafó félelemből egyformán tisztelni kel! c temetőt. ; Ilyenkor, kilőttek napja táján látjuk, hogy mennyi élet van a temetőben. Hogy m:g tud mozgatni « sok néma sir mindenkit, hogy beszél, hogy vádol, fogy keserít, hogy tépi a sebeket az c nagy élet, amelyik el van temetve a rögök alá. Az emléke- zés tükrében tiegjelennek az eltemetett drága Őreik; dz özvegy tácstalan- ságápak fokozHt érzékelésében egy p:/la.natra mégs csak maga mellett érzi rég eltemetett életpárját és úgy rendezi a sirra szánt virágokat. nvrit- léá társa ruháát, vagy haját szedné rendbe; és az árva tisztábban látja a- eltemetett a ág a szülők biztató meleg tekintetj, vagy vádló pillantását, mint akhr. ám kor még néni választotta el Q'et egymástól a sir. Sokszor ládám, hogy h(lőtték napján a civakodó, versengő, haragban élő rokonok béiességbén álltuk meg egymás mellett régi családi sírbolt c'ött, addig gondolkoztak az elmúláson és üddig ideg ették az ősök emlékét, °mlg megalázták egymás kezét és mégbékWb ftíjehtek h<(za ct temetőből. HalQttái napján alig Van ember, aki Ve áata alamizsnát c temető kapujában 'eregető szegényeknek. A halál, oki níndent elvesz tőlünk és olyan szeémjen és meztelenül kühl át á mái sv ágra, minta hogy az életre születtünk, rí tud venni arra, hogy adjunk. Húg tiudja a temető egyetlen azonos iVylpttdl tölteni be ’(? hozzá közeledő rinden ember szivét, hogy tudja a tetető c.zónos mozgásokra ipdiiáni a ezeket: tegyetek virágot a sírokra, gijjtscHok gyertyáját a sir ok fölé! hgy meg tudjuk érezni ezen a napop hogy nagyobb hatalmak igazgatják, delünket, s mi csak egyet tehetünk;engedelmeskedünk! Milyen józan ’-eszámlásra, milyen közös érzésekre, mily? magunkká- szállásra tud kény szc róni <7 temető, mekkora életet idéz fetei öt tünk és mennyi jóra lenit. Menüt élei van a temetőben! És mennyi halál van api életünkben! Halálosan fáradtákvagyunk, halálosan gyűlöljük egymjf halálos ellenségei vagyunk egymásak. Halálos csendben figyeljük, óképpen rágja szét egyéni és - községi é?emajd tőből vág le és egyaránt a sima földre doni le mindnyájunkat. Milyen határozottan és H'szfa szóval követeli az élet is, h°gy egyaránt neki engedelmeskedjünk mindnyájan, oh milyen szépen mozdulhatnánk azonos közös mozgásokra az élet szavára is, de nekünk az élet nem elég nagy hatalom, nem elég parancsoló ur, mi csak a még nagyobb, még félelmetesebb urnák: 0 hakUnak tudunk szolgálni és engedelmeskedni. Amíg élünk, addig- nem felejtünk, addig nem békülünk meg, addig nem fogjuk meg egymás kezét, az éleiért ezt nem érdemes megtenni. .Majd megtanít rá a halál. Hogy milyen egyetlen és elniu- la$;thatatlan alkalom az élet, csak hálálták napján látjuk igazán. Hányszor elmondjuk ezen a napon, csak HALLJÁTOK AZ IGÉT Ezekiel jövendölése szerint Lön énrajiam az Ur keze, és kivezeie engem az Ur lelke által, és letört engem egy mező közepén, mely rakva vala csontokkal. És elhordoza engem azok mellett körösköriiJ; igen sok vala pedig a mező színén, és fö* Hitte igén száraz mind. j És monda nekem: Ember fial véled-e, hogy élni fognak c csontok? És mondám: Uram Isten! te tudod..És monda nekem: Jövendölj e csontokról, és mondd nekik: Száraz csontok! halljátok az Ur igéjét. j Ezeket mondja az Ur Isten e csontoknak: íme én lelket bocsátók bé* létek, és élni fogtok. És inakat adok rátok, és húst nevelek rajiatok, és bort boritok rátok, és telket adok nektek, és élni fogtok, és megtudjátok, hogy én vagyok az Ur. i - És jövendölék, amint parancsolta vala nekem, és zörgés lön, midőn jövendöltem, és íme mozdulás; és csont csonthoz járnia, mindenik az ö foglalásához. És íátám, és ime azokon inak és hús növekedőnek, és bőr 3 boritá be felül azokat, de leikök nem vala. ’ j És monda nekem: Jövendölj a lélekhez: jövendölj; ember fia! és mondd a léleknek: Ezeket mondja az Ur Isten: A négy szél felől jöjj elé, lélek! és lehelj ezen megöltekie, és elevenedjenek főt. | És jövendölék, amint parancsolta vala nekem; és beléjök szállá a lé* lek és fölelevenedének, és lábaikra állanak fölötte igen nagy sereg. És monda nekem: Ember fia! ezek a csontok mind Izrael háza; ök azt mondják: Csontjaink elszáradtak, és elenyészeti reménységünk, és kivágat= tank. Azért jövendölj és mondd nekik: Ezeket mondja az Ur Isten: íme én föl nyitom sírjaitokat és kihozlak titeket koporsóitokból, én népem! és beviszlek Izrael földére. És megtudjátok, hogy én vagyok az Ur, mikor fölnyitom sírjaitokat és kihozlak titeket koporsóitokból, én népem! És be“ létek adom telkemet, és élni fogtok, és megnyugtatlak titeket földete* ken; és megtudjátok, hogy én, az Ur, szólottám ezt és megcselekedtem, , úgymond az Ur Isten. És lön az Ur beszéde énbozzám, mondván: Te ember fia! véqy ma- gadnak egy fát és ird rá: Judáé és az ö társaié, Izrael fiaié; és végy más fát és ird rá: Józsefé, Efralin iorzsökéé, és Izrael egész házáé, az ö társaié. És illeszd össze azokat, egyikei a másikhoz, egy fává, és foglald össze kezedben. [Mikor pedig szólnak neked a te néped fiai, mondván: Nem jelentedbe meg nekünk, mit akarsz ezekkel? szólj nekik: Ezeket mondja az Ur Is* ten: íme én fölveszem József fáját, mely Efraim kezében vagyon; és íz- rael nemzetségeit, melyek ahhoz foglaívák, és együvé teszem azokat Juda fájához, és egy fává teszem, és eggyé lesznek az ö kezében. 1 Legyenek pedig a fák, melyekre írsz, kezedben az Ö szemeik előtt. És mondd nekik: Ezeket mondja az Ur Isten: íme én kiveszem Izrael fiait a nemzetek közöl, melyekhez mentenek, és összegyűjtőm őket min- | denünnen, és elviszem őket saját földükre. És egy nemzetté teszem őket a földön Izrael hegyein, és egy király leszen mindnyájokon uralkodó; és nem lesznek többé két nemzet, és nem oszlanak ezentúl két országra. És az én szolgám, Dávid, lesz király felettük, ,és egy pásztoruk le* szeu mindnyájuknak. Hinket ezer dögbogár, meg annyi élet sincs bennünk, hogy lerázzuk őket magunkról, úgysem lehcg nuír segíteni, mindenkit kikezdték már a dögbegarak: minek kezdjük éppen mi az életrevalóság gyakorlását. A~ élet izei, nagyszerű áramlásai, közös vonalai, körös sorsunk és rendeltetésünk nem tudják belső ir.egiile- tödésre hangolni lelkünk húrjait. Az élet nagy közös ölelései aIól kibúvunk. amíg élünk, megengedhetjük magunknak azt az örömet, hogy ne beküljűzik ld egymással. Amíg élűnk, hc< csők egy félcentiméterre is, de magasabbra dugjuk a fejünket a szomszédunkénál; akármilyen törpék vegyünk is. de egy embert, vagy egy családon feltétlenül keresünk, akit lenézhetünk, vagy leszólhatunk. Arra nem gondolunk, hogy a halál bár még egy évet élt volna az, akit nagyon szerettünk, bár még, azt fejezhette volna be, aminek nekikezdett, bár még addig élt volnat amíg lerohadnic volna vele szembeni kötelezettségeinket. A Halál gyökeresen irtja ki °z életet és gyökeresen pusziit el minden lehetőséget. Élni a h°lál előtt kell, a tartozásokat a halál előtt kell leróni, a megkezdett munkáját a halát előtt kell befejezni. így tanít, a hafál teljesebb életre, igy tömöríti erőinket, acélozza akarcdunkdl és tűz ki elénk határozott célokat. .4 halál nemcsak az egyéneket, hanem a népeket {s fenyegeti. Halottak napján a népek temetőjébe is ki kell zarándokolni. Milyen gazdag ez a temető is. Ebben is egyformán feküsz- Vek egymás mellett nagy urak és egyszerű kis eniberek, rövid életű csecsemők, virágkorban kettétört ifjak; derék férfiak és lisztes öregek. Vannak hosszas betegségben, aggkorban kimúlott népek, derékban kettétört, tragikusan összeomlott', nemzetek és vannak öngyilkos fajták. Vannak halottak, akiket más. népek öllek megyés vannak, °'kik m«guk pusztították el magukat. Ä; történelem szerint örökéletü népeV nincsenek. Annál nagyobb volt egyegy ma- gyar látó éltető hatása, minél inkább a hakil kapujábcn láda népe sorsát. Ez a halálos látás kardot adott a költő Zrínyi kezébe, társadalmi és nemzeti reformátorrá szilárdította a nen'iy zetközi világfinak 'induló Széchenyit és az uj magyctr élet élesztőjévé tette a halálosan beteg Adyt. Minket sokat fenyegetett a halál, de mindig volt annyi élet bennünk, hogy tanulni mertünk és tanulni tadtunk a haláltól. Minél feketébb vök a ránk leselkedő halál, apnál győzelmesebb fehérséggel tártuk eléje életünket. Nekem ma az okoz különösen nagy szomorúságot, hogy egyre job-, ban kibontakozó életigénylésünk, életkedvünk, életakaratunk áramlása annyi egyem életről, annyi munkaközösségről zuhan vissza hatástalanul, annyi élettényezőnk pusztul el. mert nem látja n fenyegető halált, annyi életlehetőségünk marad meddő, ünnyi termékenyítő gondolatunk szikkad ki. mert nem vesszük komolya n a levált. Egyszerre másképpen, komolyabban, iga zab b emberként tudnánk élni, ha a haláltól vennénk komoly leckét egyéni és közösségi életünk in ként va‘ó élésére. Kártékony és jótékony hatalom a Indái: oki elfeledkezik róla, már életében meghal, de aki minden nap vele kel fel és vele fekszik le, az komolyan megtanul élni. A népek rí'gy temetőjéből, a történelemből az Élet és a Ha!ál egyaránt ezt a: üzenetet küldi 11 ekünk az idei halottak napjára.
