Ellenzék, 1939. október (60. évfolyam, 226-251. szám)
1939-10-27 / 248. szám
FI r. /: ,v 7 fi K 5 £939 október 27. Aleile a világ érdekiődésének középpontjibftn állanak rv»BF«K<»e<' PH I-*-~K3ry SZTÁLIN és MOLOTOV a szovjetor-osz külpolitika irányítói HESS RUDOLF a Führer helyettese tfâauţuC,<1* MINIATŰRÖK Magyar iparos utánpótlás kérdése Az 1900—I919=es években, mikor a szaktudás nélküli munkások nagy törne* ge Amerika? felé özönlött a mindennapi kenyérért, mert az itthoni liibás gazdasági és ipari politika folytán megélhetés részükre nem adódott, az ipari képesítéssel bíró munkás vagy kisipa* ros szintén nagy számmal vándorolt át az akkori határokon a Regátba, mert részükre az ottani munkalehetőség eí- dórádét! jelentett, az itthoni viszonyok* hoz képest. A háboruelőtt: időkben kivándorolt •iparosaink a Regátban jó keresethez jutva, legtöbbjük nem is téníl vissza többé szülőföldjére, ipari tudásuk fő» lénye, munkaszeretetük, megbízhatóságuk ''mindmegannyi erényük folytán, bő alkalmuk nyilíi a munkavállaJásra. Az impériumváltozá® után, a meg* nagyobbodott országban iparoshiány volt, ami főleg a regáti városokban volt érezhető. így tehált1 a magyar iparosok vándorlása tovább tartott. Főleg Bucurestiben és az olajtelepek központ- jalsn helyezkedtek eí nagyszámban. A gyorsan megindult nagyarányú épitke* zéseknél és ipari vállalatoknál nőn denütt volt magyar iparos. A helyzet, közben megváltozott. A meglévő és később létesített ipari szakiskolák és a nagyipari vállalatok hoz* záfogtak uj iparostársadalom nevelésé» hez, de sajnos, itt a kisebbségiek neve' lesi elhelyezkedése már akadályokba ütközött. Szerintem a magyar iparos élettere & kisipar felé kell irányuljon. Kisiparos főleg falvakban és kisebb városok» bankeil bogy teremtsen magának meg» élhetésit, azokon a szakmákon, melyek ott életlehetőséget adnak. Pld. mészá* ifos, kerekes, kovács, asztalos, cipész stb. j Húsz év alatt sokmindent láttunk és ’tapasztaltunk. Átéltük a földreformot, láttuk birtokaink Összezsugorodását, de láttuk azt is, hogy megszervezve, belterjes gazdálkodással, kevesebb földön, jobb termelési módszerrel, nagyobb hozzáértéssel hogyan tud kielégítő élet« ínivót fenntartani a magyar földműves. Ezt az EMGE oldotta meg odaadó szer» ,’vező munkával. Sorozatos szakelőadás» •sál, gyakorlati útmutatással, egy átfogó központi irányítással az uj gazda» társadalmat a mai követelmények és adottságoknak megfelelően helyes gaz» dáíkodási módszerre nevelte. A magyar iparostársadalommal is ezt kell tenni az adott körülmények« jaek megfelelőleg. ■> Az íp&rosréteg mindig erőssége volt fajunknak és azon kell legy ünk, hogy továbbra is az legyen. Mostani szét“ hulló, zilált helyzetét azt hiszem sikerül jobb alapokra fektetni, mégpedig egy Országos Iparosszervezetbe való tömörüléssel. Ez az országos iparos- szervezet lesz hivatva arra;, hogy irá" nyitson, tanítson, jogorvoslatot szerezzen és főleg utánpótlásról gondoskod» íjék, olyirányban is, hogy egyes szak” mában torlódás ne legyen. Szükséges, hogy ezekre a körűimé- nyékre felfigyeljünk, mert jóllehet, ma még 60—70.000 magyar iparos dolgozik becsületté!, de ha nem szegőd tétnek és nevelnek elég számban ifjakat, a ma» I gyár ipa rostársadafom addig ritkul, míg egy szer csak végleg eltűnik. Nem irfiam volna le ezeket a sorokat, ha nem volnának elszomorító adatok birtokomban. Olyan erdélyi városban, ahol. még ma is 200 önálló iparos van, az utóbbi évben alig 10—12 tanonc* szerződés köttetett. Tudjuk jól, mily sok akadállyal é* segges járj raa irta: PÁSZTOR BERTALAN APÁTI ÍY ISTVÁN a kolozsvári egyetem egykori európai hírű tanára, mint a vicclapokban sűrűn szerepeltetett tudósítórsai, nagyon szó" rakozott ember volt. Szinte közmondás SOS, hogy mindig elhagyogatia a botját, vagy az ernyőjét. A század elején egyszer hosszabb eu = rópat útra indult Apáthy és hónapokat töltött Nápolyban, ahol az odavaló ak* váriamban búvárkodott. Kolozsvárra az övéihez írott leveleiben a tudós so* hasé mulasztotta el nagybüszkén meg= jegyezni, hogy még mindig megvan ára ugyanaz az esernyője, melyet a nagy útra magával vitt. Sőt., mikor haizaíért Nápoly bői Kolozsvárra, a nagyváradi állomáson leszállót! a vonatról és a pá" iyaitdvaron feladott egy íá\ iratot, mely igv szólt: „Három ára múlva hazaérkezünk: én és az esernyő." Három óra múlva csakugyan befutott vele a vonat a kolozsvári állomásira, ahol övéi várták. Amikor az üdvözlés sek után a tudós büszkén fel akarta mutatni az esernyőt, megrökönyödve vette észre, hogy az esernyő — nincs Ott feleltette a nagyváradi pályamű var táviróhivatalában ... j A M ÁTYÁS'SZOBOR leleplezési ünnepélyén a királyt Józsei főherceg képviselte és az ünnepség után természetesen bemutatták ai íő= hercegnek boldogult Fadrusz Jánost, í szobormű zseniális alkotóját. A főherceg gratulált neki gyönyöri munkájához és kezet fogott vele. Faci rusz szeretettel fogta kezébe — halai más, munkában edzett markai voltai — a főherceg finoman ápolt kis kézéi és a társaság legnagyobb meglepetésé’ re, nem eresztette el. Közben egyre : tribün felé nézett. Mindenkiben elhült a >'ér. Nem tud ták, mit aka/r Fadrusz. Minden meg akadt ezekre a kínos pillanatokra, 3 főherceg furcsán mosolygott és Fadrus; ezalatt a legnagyobb nyugatommal né zeeetetí* a tribün felé, mintha keresni valakit. Aztán fellélegzettek az etiketté: urak. Fadrusz megtalálta a szemével akit keresett, boldog mosollyal biccen telit az illető felé a fejével és általáno: megkönnyebbülésre eleresztette a fő hercegi jobbot. { A fogadás után nekiestek a barátai — Na János, te ugyan megijeszíet ted az urakat. Miért nem eresztetted t a főherceg kézé!? Az ő kedves, naiv,, gyermekes mo sólyával felelt: Hát csak nem eresztem el a Jó zsef fő bércén kezét» amíg nem vágyni biztos felőle, hogy az édesanyán látta... Faidrusz ugyanis magával hozta a fe leplezés! ünnepségre rajongásig szere tét! édesanyját!, aki a szoborral szem j közt felállított és a meghívottak ré I szere fenntartót! tribünön kapott he i Ivet. A GRAND-KÁVÉHÁZ bohém'aszíaIának voltak nem céhbej tagjai is, néhánv szigorló medikus é jogász, kik szeííemessiégii kikel, tempe ramentűmuikka! jól illeszkedtek az as? tal hangulatiéba. Értették a tréfát é nem vették zokon az ugratást. Egyi iíyerr kedves fiú volt egy pesti Mei 1 baum Ottó nevű jiogezigorlő. aki a akkori idők divatja szerint Inkább kolozsvári egyletemen akart rigorozáL" ni. Benfentes volt a pesti színházi világban, az asztal szívesen hallgatta, mikor az ottani kulisszapletykákat beszélte el igen élénk ötletességgel. Maionyeí Dezső, aki Kolozsvárt kéz* deţte írói pályáját, egyszer csak így szólt az asztalnál: — Te Ottó, téged mi annyira szeretünk, hogy deklinálni kell a nevedet: Melnbaum, Deinbaum, Seinbaum... No és ezután állandóan ezzel a ragozással gyötörték a pesti fiút, kinek már kezdett a dolog a kedélyére halni és tettre határozta magát. Pár hétig nem mutatkozott az aszalnál s mikor újra megjelent, a Hivatalos Közlönyt lobogtatva a kezében, nagy büszkén szólott: — Na, már nem dekíinaitok engem többé, itt a hivatalos belügyminiszteri határozat, melynek alapján Mérő"re magyarosítottam a nevemet. — Mérő, Mérő — kiáltott fel Sebesi Samu — hát akkor: Métén. Mérte, Mérő... I És folyt tovább a deklinálás. LUKÁCSFl ÖDÖN Szilágysomlyő egykori polgármestere, nemcsak kitűnő közigazgatási férfiú volt, de szenvedélyes muzsikus is, jól kezelte a csellót. Városa iránti hűsége és puritánsága szinte közmondásos lett. Ennek egyik példáját jegyzem itt fel: ; Sziiágysomíyó városa annakidején egy7 részét megvette a vele határos Bánffy»félé birtoknak s hogy ennek árát kifizethesse, kölcsönt vett fel a Magyar Jelzálog Hitelbanktól. A kölese nkötelez vény aláírása végett a pop gázmesternek Budapestre kellett utaznia. Megérkezése estéjén a Metropol« szálló éttermében vacsoráit, ahol éppen Toil Jancsi cigányzenekara muzsikált. Szilágysági ismerősei is akadtak, akik megtisztelték, hogy asztalához ültek. Lukácsfi — szintén zenész —• különös gyönyörűséggel élvezte az egyik Toll nemesen zengő csellójáról fakadó ma“ gyár nótákat. Közben elköltötte a szekrény vacsoráját a félliter borocskával és már hívta is a pincért, hogy- fizessen. Fizetés? után nem távozott. hanem újabb bort rendelt és tovább élvezte a remek muzsikát. Kedélyesen telt az idő a földiekkel éjféltájig, amikor aztán lefekvésre kellett gondolni, mert a polgármester pontos akart lenni más* nap reggel a bankban. Újra hívta a fi* zetőt, hogy az időközben elfogyasztott borát kiegyenlítse. Ezúttal egyr másik zsebéből elővett bukszából fizetett, ami szemet szúrt az egyik társaságbeli fiatal fiskálisnak és meg is kérdezte ennek okát, I — Jaj. fiam — mondta Lukácsfi — az első felii tér a vacsorához tartozott, az a város költsége voltt de már a töb* bit h magam passziójára hozattam< ez már az én privátköltségem ... VÁGÓ BÉLA a pár év előtt elhalt, kiváló magyar jellemszinész Kolozsvárról indult, mint annyi más a színművészet jelesei közül. Á sziniískola elvégzése után első i szerződése ide kötötte a Follínusz Au* í rél igazgatása alatt működött Bölény» ’ féle színtársulathoz. Rendkívül ambi- í ciózus, szorgalmas ifjú volt, szerényen raaa-wtgFreg-i* i^prrrrvTwgMaBan amerikai külügyminiszter visszavonulva csak hivatásának élt. Per&ze az öregek sokat ugratták. Különösen Kassay Károly, az énekes boa- viván volt kifogyhatatlan az ilyen ugratásokban. Vágónak egy jó szerepe akadt, amelyet tisztességes sikerrel oldott meg, jó kritikát kapott és Kassay elfogta a városháza átjáróján és szi- vélyesen szólt hozzá: — Gratulálok Bélám, nagy voltál az este, már az egész város beszél a sikeredről, sőt már egy hidat is elneveztek rólad. ţ— Miféle hid az? — kérdi a piruló ifjú karakterszínész. —- Vágóhíd —■ éppen most szavazta meg a városi közgyűlés, hogy létesíti... BARTÓK BÉLA a zenei folklore nagymestere, tudva!e« vőleg személyesen járta be a hegyek és bércek világát, hogy ott a pásztornép ajkáról közvetlen tisztaságában hallja és gyűjtse össze azokat1 a népies motívumokat, melyeket aztán nagyhírűvé vált munkájában feldolgozott. Erdélyi tanulmányútja végeztével Kolozsvárt) pihent meg és a Newyork*kávé- ház asztalánál a tiszteletére egybegyiilt társaságnak) beszélte el gyűjtő útja érdekesebb élményeit- \ — Egy' székely falu határában voL, ti&nt, - mondotta a művész — ahol pásztó rgyerekekre akadtam. — Ki tud énekelni? — kérdeztem tőlük. { — Én! Éní — kiáltották egyszerre. — Nahát akkor énekeljen vaíamelyi- tek egy szép pásztornótát. A legidősebbik kitátotta a száját és harsányan énekelte: — Ujfé a ligetbe naccerit.., SZÉKÜLA ÁKOS az Adriai biztosító társaság erdélyrészi igazgatója jelentős társadalmi pozíciót foglalt el egykor Kolozsvár közéleté* ben. Szívesen látott tagja volt a leg* jobb társaságoknak, amire kitűnő szel» temi tulajdonaival, kulturszeretetével, gavallériájával rá is szolgált. Persze az üzleti érdekeit mindenekfeJett való* nak tartotta és népszerűsége révén a legjobb eredményeket produkálta. Egy alkalommal Szekuía nagyestélyi adott, amiről másnap nagy beszélgetés folyt a bohém°asztaínáI. No, szép volt az est? — kérdezték Ivánfi Jenőt, aki szintén hivatalos volt. —- Gyöny örű volt —- felelte a mii* vész. — És milyen előkelő volt a tár* saság? Csupa uj és régi nemes, királyi és udvari tanácsos, meg báró! Mit mondjak nektek, barátaim? Ott volt Kolozsvár minden előkelő embere, akt csak he van biztosítva .,. Az újságíró nyugdyntézet felhívása. Az újságíróik, nyugdíjintézete ezúton kér te tagját, hogy sürgősen, 'tudassák az Tdcze" tér jelenlegi helyzetükről: hol tartózkodnak, a helység nevével és címével, azért, hogy az -ese*leges közleményekről az intézmény idejében értesíthesse őket. Az intézet címe: Bucureşti, Bulevardul Regele Carol F No. 33, Casa Centrala a Asigurărilor So* c ale. MEGJELENTEK a közkedvelt Oäz» dac—Kandrayé 1 e Egységes Tankönyvek magyar tannyelvű elemi iskolák részére. Az uj tanterv szerint átdolgozva, ugv a felekezeti, mint áll. magyar szekciós iskolák részére a legjobban bevált tankönyvek s amellett a legolcsóbbak. Kaphatók az Ellenzék könyvosztályában, Kolozsvár, P. Unirii 9. Iskoláknak nagy? engedmény. I imwnM ■-Tmrtrrwrr-TiTT——rí— ----- c ■korlatban, de ezekkel a feltételekkel úgy a szülő, mint a mester meg voltak elégedve; ezzel szemben ma egy iparos tanuló alig dolgozik 5—6 órát, a többi idejét különböző törvények által előirt célokra használja tel, viszont a szidó ma is oly feltételekkel szeretné fiát mesterségre taníttatni. Vagyis, ha aa* noncnak adta, szeretné minden gond* iát átruházni a tanítómesterre. Ez ma már igy, sajnos, nem mehet. Mindkét fél áldozatokat kell hozzon, meri áldozat nélkül nem várhatunk jobb ered ményt jövőnk re. Tompa Sándor, „ , a íordai iparos Egylet elnöke. J tanoncot nevelni, úgy a mester, mint a szülő részéröl, de az áklozathozaitialtól nem volna szabad megrettenni sem a munkaadónak, sem a szülőnek. Régen a 3 évre szerződtetett tanulónak a mester kosziöt, lakást és. legtöbb eset" ben ruhát is adott, igaz ezzel szemben !0—12 órai munkaidő volt a gya*
