Ellenzék, 1939. október (60. évfolyam, 226-251. szám)
1939-10-22 / 244. szám
T93$ oTilolíer 22. 'EZZENZ'ÉK Asztalos iSlfâii: ELMONDJA JÁNOS Uj írót avat &x Erdélyi Szépmíves Céh legújabb könyve s bizony (a könyv bíráló szemmel való olvasásának élményéhez tartozik ennek elöljáróban megállapítása) nem könnyű a bíráló dolga, aki módszerből s a dolog természeténél fogva, először is aziránt óhajt tájékozódiH, ha uj író kerül a kezébe, (mint ahogy Riedl Frigyes is mindig ezt kérdezte szerzőavat)áskor) hogy: kinek a tanítványa? — azaz hová helyezhető el az irodalom életének folytonosságában, milyen jelenség láncolatába, milyen jelenség mellé vagy fölé? Nos, Asztalos István népi és népies iró, amivel még sokat nem mondjunk a népiesség újjáéledésének, sőt bizonyos fajta kultuszának napjaiban. A népiesség azonban nála nem magacsinálta célkitűzési, nem vonzalom és nem iskola, hanem egyszerű és természetes önkéntelenség, akárcsak népji származása és mivoltja. Móricz Zsig- mondot és Tamási Áront, mint atjya- m est ereit emlegetik vele kapcsolatban, ám ennek taglalását későbbi jelentkezései utánra hagyjuk, Esetleges mintái nem minták, azoktól nem sokat tăinuit, legfeljebb az írói alkat bizonyos hasonlóságaival dicsekedhetik. . (Eredeti és különálló Írói egyéniség. Regényében Kósza János, a szenvedé- sek és a szegénység fia elmondja életét tizenkéteszíendős korától, anyja halálától első tiszta emberi élményéig, fia születéséig. Számítás és „műgond“ nélkül, mert ez a kerek, egész és be* j fejezett szerkezet, az arányok és merték Ízlése és tudata, a született és ösztönös elbeszélő tulajdonsága. I így Kósza János még alig törülget* hette meg szemét az édesanyja halálos ágya mellett, máris —néhánynapi csavargás és étlenkedés' után — viszi a »énje és eladja szolgának a nagy gazda portáján. Aki pedig egyszer szolgaként kezdte az életet, annak megbélyegezett az útja. így öröklődik ez a szolgaságtól borzongás nemzedékről nemzedékre: már apja a. vén Kósza (Erdélyi Szépmives Céh 1939.) Gergely is éttől féltette fiát isi ez iif rettenetként ajkain a halálos ágyán, mikor kéri fiát, bocsátana meg, amért szolgának adta,, Ezért elbirhatatlanut és a közönségesnél nagyobb élménye Jánosnak a saját gyermeke születése: — az élet jól-rosiszul csak eltelik — „A viz se folyik egyformán. Csak azt az egyet tudom, hogy szolgálni nem adom a fiamat»“ Ebben az életben a szerelem is csak nagyritka vasárnapokon tiszta élmény, de itt van a hatalmas és uj erők felszabadító zsilipje, az uj élet, a gyermek, a tántorgó életben való nregfogantozás olyan uj élménye, amely a polgári éliményikészlettel élő iró előtt, mint írói lehetőség is ismeretlen. Az előttünk járók halála és az uj nemzedék születése az az általános nagy keret, melyben János élete és a vele tökéletesen egy írói cselekmény lepereg. E kereten behatolva tűnik fel és rendit meg az életnek és cselek^ menynek mélységes emberi volta — s hogy e jelzőt rnegfoghatóvá képezzük — gorkijszerüsége, Az árva Jánost el* csalja a harniónikás vak koldus „vezető-fiúnak“ s egy jó darabon együtt járják a falvakat és vásárokat. Szolgál a városi vasas zsidónál, a szemeteskocsi mellett csengettyüs fiú lesz és miniszllráns*’gyerek múltjára emlékezik. Dolgozik kőművesek mellett nyáron,, „sereskocsis'“ lesz, majd fálnsi pásztor, postás és kürtös „hirdető“, tehát „hivatalos ember“ a falun. De ártatlanul megvádolják, elveszti hivatalát és nemsokára a városon rácsos ablakok mögött ölheti az idejét a tolvajok tanulmányozásával. A falusi vezetőség — amelynek apróka végrehajtó hivatalosa volt — megbukása mán már se becsület, se életlehetőség nincs a faluban, elhal az apja és> elhagyja a faluk Jönnek a városi nyomorszobák, az alkalmi munka kínos gondján tengődő élet s a gyermek jelentkezése. Hogy, hogy nem, ekkor János megkapja a íemet'őpásztorságot, Annának lelohad a megdagadt lába, egészen megszokják a holtak közti életet és pillanatra úgy tűnik, hogy minden folytatható. Az egyszerűség h ősiségié árad ebből az életregényből. A jóság állandó és lankadatlan forradalma füti a János lelkét és segíti ahhoz, hogy e tűzzel fel- melegitse a rideg életet. Ez vezeti el Annával együtt a falusi Szirbujnéhoz Istenes Áron bá és a „papi ember“ bibliamagyarázatait meghallgatni. Ez életében a jó és a rossz tanulmánya s tájékozódás a megpróbált lelkek természetszer inti zavarában. A folyton buzgó jóság forradalma s az élet! általános egyensúlyi elve azonban helyrebillenti lelkűket. Az egyszerű emberség múlhatatlan árama legyint meg e mondatokból: „Én, Anna, apám s a leányka“, vagy amikor a keserű télről beszámol: „Rágtuk a puliszkát feszt“. E négy f elejthetietlen figura körül mondja el mindazt a szépséget, amit látása és embersége a szennyből is ki tud választani. A szenvedést okozó téli szél forgatagában kavarognak itt! bűnök és szenvedélyek s nem tudjuk mit csodáljunk jobban az emberi tények gondos, aprólékos elsorolását — egy már adott, kész és befejezett keretben — vagy tliszta, gyóntatószék-szerinti őszinteségét, maga megváltását, ami a művészet eiső és változhatatlan feltétele és amit Asztalos István úgy teljesít, hogy semmi hozzáadni valót nem erezünk, de elragad sodrával és élménnyé avatja regényét. Jószándék u és egészséges reál izmus fiiti az írót s az irály-szándékoltság tbljes mellőzése napjainkban különös* kép dicséretes népi iró esetében s a né- piesség területén. Amikor az irodalom ürügye alatt sokszor és sokan rejtett, de mégis könnyen látható szándékokkal akarják lépre vinni a gyanútlan ol* vasót s amikor ez számos esetben sikerül rs, még inkább örvendezhetünk a Asztalos könyvéhez hasonló jelenség felett. Mert önként adódik a felismerés: az irodalom melléktekintetek nélküli s tisztán művészi szempontú szolgálata a legnagyobb szolgálat az iró EGY SZÁL GYUFA Irta: ASZTALOS ISTVÁN. Tél volt, nagy, december, úgy este felé. Ködösüdött a hideg, porzódott a hó. A száraz patakmeder szélén fűzfa meredekeit, rajta egykét mozdulatlan ág s ozon varjú. Gubbasztottak. borzas feketén. A fűzfától nem; messze hóba taposott ösvény húzódást keresztül a patakon. Az erdőből tekeredett odúig át. a kukoricáson, ahol fel felbukkant a hóból egy-egy magosabban vágott kukoricakóré csonkja. A varjú megrebbent, nagy csőrét forgatni kezdte erre-arra, megbillent, aztán elvetette magát az ágtól s lomhán, feketén leb bent az erdő felé. Ember jövögetett. Meggörbülve ttia- podta az ösvényt, ágakat húzott a vállán, nekifeszülve a viliafának. Az ágak húzódó vége gürüzdöiye becse-. . gette u havat. Az ember erőlködve izzadt előre a kucsma alatt. A kucsma vedlett vöd, az ember is az. A fűzfánál megállt, a viiHiafánotk támaszd a az ágkötést, kibújt aiU>i<ai. Kifújta orrából a hideget, bajuszát csavargatta, amin jéggé fagyott a leheltet. Aztán észre sem vette, s keze már « dohányos dózni után ! mutatott. Elévelte, cigarettapapírt szedett ki belőle. Fuknrm, lassan mérte bélé a dohányt, latolgatva minden szálat, hogy vacsorautánra ás maradjon száyíw, 4 Már készre nyál a z ta, mik or eszébe jutott, hogy gyufája nincs, — Na, a jóistenit! — nézett körül -tanácstalanul. De gyufa csak nem akadt. Elővette hát újból a dóznit s v’ssza- tette nagy gondosan il megcsinált szivarét. — A fenefranc álljon l>elé! — dünnyögté nagy mérgesen. Aztán csak állt ingerülten s élv end igyeke zeit a dohány utáni vágyát. Szeme ide oda lebbent. De esze mind csak s a gyufán járt. — Egy gyufája nincs az embernek! — rânduit meg dühösen s a kötéshez hajolt. Ropogtak az ágak, ahogy megemelte. ingerülten igazgatta ide oda, sehogy sem akart úgy állni, mint az előbb. Nyomta cv vállát erősen egy ág, meg a nyakát súrolta nagyon. — Jajj, hogy' a jóisten!. .. szitkozódott. Végül elindult mérgesen. Lebotorkált a lankás mederbe, vállát verdesne, rángatta a kötés. Hirtelen egy Iéálló gyökérbe akadt, a^ián se előre, se hátra. Rángatta, taszigáfoa, dé sehogy. Végül akkorát rántott rajta, hogy a gyökér k roppant, ő meg meglódulva térdére esett a hóba. Káromkodva áld fel, aztán erőlködve, szinte fúlva Indult neki a mart' nak. Fel is jutott valahogy. Fannit lett nagyon, de nein állt meg mégsem, vonszolódott tovább mérgesen, a falu félé. Valami érthetetlen harag mind jobban belepte. A kucsma ai’ait gyom gy'özött a homloka, lába alól ki-kicsit szk ált az ösvény, nyakát meg mind erősebben horzsolta egy ág, S bár úgy érezte, hogy na, nem bkja tovább, mégis csak cipelte konokul a kötést. — Másnak erdeje vám nekem meg gyufám sincs! ■— szorította össze » száját. Aztán meg arra gondod, hogy milyen sokat keli járja még ezt az utat a télen. ^ Ez a gondolat, a dohány utáni vágy s a nyakát horzsoló ág mind jobban ingerelte. A grófi gyümölcsösig ért, melynek a 1'agy ellen szalmával becsavart fái sz.ép rendben sorakoztak széliében, hosszában, egészen a faluig. Itt már nem birta tovább s károm* kodva dobta le magáról a kötést, ami ropogva huppant végig a havon. Az este már béiepte kéken a vidéket, csak a hó fehérlett csillogó fagyosan. Az ember á®t, oldalt görbülve. Megnyomott ySliát könnyűnek érezte RUDOLF MOSS s== tton FS6M SSS CALEA MARECHAL FOCti K®. 4. — TELEF0ÎK 14-11 Hirdetések felvétele,a kolozsvári, valamint az ország összes lapjaiban a lapok eredeti tarifája szerint. — Az ország összes hivatalos lapjai részére: MONITORUL OFICIAL Bucureşti BULETINUL SUP. OFICIAL BANCAR Bucureşti CORESPONDENTA ECONOMICĂ Bucureşti BULETINUL JUSTIŢIEI Ciul hivatalos közleményeket, mérlegeket, árverési hirdetményeket, terminusra, felelősség mellett megjelentetünk. Kérjen árajánlatot! Vidéki megrendeléseket pontosan teljesítünk részéről népével szemben. Azt mondtuk fentebb, hogy az Elmondja János gorkijszerii és elmulaszt- hatatlan, hogy erre vissza ne térjünk. Nemcsak külső hasonlat ez, de köny- nyen érezhető és észrevehető, hogy ebben az első és tisztán elsődleges él* menyekből táplálkozó könyvében, ha még nem (is teljesedett ki a nem tudálékos, de művészi értelemben vett lélekrajz, ha cselekménye sok ágát és alakjainak talán egyikét sem használta ki a lélekrajz szempontjából az írói lehetőségnek még középső határáig sem, — de elindult ezen az utón. Regényébe egy életrevaló irói anyagot zsúfolt bele s friss mesélő-kedve és páraíilan elbeszélő vénája késztetik csapongva szállni cselekményének egyik ág-bogáról a másikra. Ám sokirányú látása, egy-egy odavetett (és kihasználatlanul hagyott) jelzője vagy mondata a lélek elemzésének és a jellem ábrázolásának Gorkijhoz hasonló őszinteségét, egyszerűségét — és his/- szük — mélységét! is sejteti. Több emberi anyagot élt meg, mint egy egész irodalmi társaság egybevéve s az igaz jelentésű, sallangmentes modern irodalmi reálizmusnak s az érdé« lyi irodalomnak is nagy nyeresége Asztalos István regénye. A művészi elmélyülés gorkiji irányában való és nem alaptalanul megjósolt fejlődheté- séről következő írásaiban adhat bizonyítékot. i Szabó István* RENDKÍVÜLI KöNYVUJDONSÁGf KruiI 2 Izéíeí csalása A „Bacilíusva* dászok“ és „Akik életükért harcoltak** világhírű szerzőjének uj, remek könyve: a gyermekparalizis, szülési fertőzések és vérzések, tuberkulózis, vér« baj, pellagra, stb. elleni küzdelem legújabb eredményeiről számol be. Kruit sajátos irásmodora, magával ragadó előadása, a mii minden fejezetét Önállóan érdekes és lebilincselő regénnyé alakítja, A remek kötet egész vászonkor tésben 228 lej az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérje a könyvujdonságok jegy«« sékét» _ d aiáíÉ&tiitÉUÉriI nagyon. Káromkodva vette de fejéról a kucsmát s gőzölgőit, párolgóit feje a hidegben. Nézte a gyümölcsöst, s feszegette a harag. —- Másnak mindene van, •neki gyufája sincs! — csikorgatta a fogát. Hirtelen furcsát gondolt. — Meg kéne pocsékolni azokat a fákat... — Üsszeszoritoft szájjal a kötésre nézett, aheá bédugvu rejtőzött a fejsze, onnan újra a gyümölcsösre. Fejére tette a kucsmát, azfián lehajolt sötéten a kötéshez. Hirtelen fütyörészfest hallott. Meg- reiz zent. Felegyenesedett s nyelt vagy kettőt. Egy darabig a falu felé fi* gyeit, aztán lassan feltámasztotta a villafára az ágcsomót. A fütyülés elhallgatott, egy legény, aki jött, odaért. — Jestét! — köszönt rá, ahogy ott .látta állatná. — Neked is! — dünnyögté vissza A legény megnézte s ment tovább. — Te, nincs gyufád? — kérdezett utána hirtelen. — Nekem osztón van, — állt meg a legény s visszatért melléje. — Köszönöm, — gyújtott rá. — Hát merre fütyörészel ilyenkor hé? — Az erdő sarkáig, — tette zsebre gyufáját a legény. — Tudja levágtam egy szép kicsi fenyőt, de még n délbe, tudja karácsonfának. — Na, lám te is angyalozol. — Vagy igen a franc, tuggya, a jegyző űré, ősz tán nem akarta, hogy lássák n gyerekei... Na, megyek. — Há mennyéi. — Na, adjon isten! — Neked is! A legény elfiitvörészett. Az ember szívta a füstöt s hallgatta a füttyszót, am'g elenyészett. Aztán a sz var is elfogyott. Ledobália a végét, még rá is taposott. Aztán megigazítva a kucsmát, vállára emelte a kötést s elindult a falu felé. A gyümölcsösre rá sem nézett. A fagyos hó, mint porcukor omlott kétfelé a húzódó ágak nyomán.
