Ellenzék, 1939. október (60. évfolyam, 226-251. szám)
1939-10-01 / 226. szám
19 J 9 ú £ ? o h e r 1. Páris gázálarcban Párisbol jelentik: Mostanában Parisban sétálni ■— úem vclqíni veszélytelen fog Icdkozás. Ó, korántsem « német repülőgépei: bombaveszélye miatti Purist — Imondják a franciák — nem lehet bombázni, a légvédelem tökéletes. A világháborús idők, amikor a Zeppelinek és a 'német !égirajok elég sűrűn tiszteleglek a „vdág fővárosfölött, elmúltak. Adandó légi öijárat cirkál a város fölött, hús:-huszonöt gép van mimlig a levegőben: edéhg nem is történt eredményes légi támadás. MAGA MIÉRT NEM KATONA Nem ez a vészéig fenyegeti a sétáló idegent, hanem a párisiak kíváncsisága. Tegnap a régi Grevc-téren, ahol annyi arisztokrata feje gördült a fűrészporos kosárba (ma- Hotel de VHle-térnek hívják), séta közben a gdotin nyomait kerestem. Állítólag még meglátszik a kövezeten a gyászos szerszám néhány tartóoszlopának hehje. Egyszer cs°k egy csinos kis ríiidineit perdül mellém és ellenségesen megszólít: — Hajija, monsieur, maga miért nem katona? 1 AUg tudtam ki magyarázkodni. Mondtam, hogy semleges vagyok — ha akarnék se av°tkozhatnék bele a vitába, ami 'most a négy nagy ország között folyik — de erre meg azt kérdezte: — Hát az idegenlégió•? , Nem vette tudomásul, hogy ragaszkodom a semlegességhez. Végül, amikor azt ajánlottam, hogy a vitát fehér asztal mellett intézzük cl, azaz vacsorázzék velem, végigmért és otthagyott. — Majd, ha csukaszürkében lesz, akkor igen — mondta búcsúzóul. Ez most a hangulat Parisban. Mindenkire haragszanak, akin nem feszül katonazubbony. Kezd divatbajönnl a ,,piszkos idegen“ csatakiáltás — már a hoch e“ is felhangzik iű-ott. Csak az ango tok, lengyelek és a katonák népszerűek. „G AZ ÁL A RC OK WLTENGÉSEN Ami most a legjellegzetesebb párisi dolog: az a gázálarcok tukengése. Azelőtt Párisbon volt a legtöbb üres- kezü ember. A francia vérmérséklettel valahogy nem igen lehet összeegyeztetni a csomagcipelést. A hölgyek inkább a legkisebb komtssziót is hazaküldették, semhogy végigvigyék az utcán az elegáns kis csorhagot, a férfiak inkább a zsebei- ket pakol iák tele, csakhogy aktatáskát ne kelljen cipelni. Most mindenki csomagot visz, közepes nagyságú vászonzsákot, vdhzijjal, benne gázálarc. Sokan még egy-két konzervet is beleraknak, nehogy — ha hosszabb ideig tart a légvédelmi riadó megéhezzenek az óvóhelyen. A Champs de Marsról, az Éiffel-to- rony tövéből indultam el egy kis gázál- arcszemlére. A takony maga most légvédelmi megfigyelő, a tetején gépágyuk várják az ellenséges támadást, hatalmas fülelők és fényszórók kutatják az éjza- kál, nem közeleg-e a pusztulás Páris felé. Ennélfogva erős katonai őrség vigyáz körülötte és orról szó sem lehet, hogy a tetejére föl lehessen menni. A liftkezelők vállán gázálarc, a- elsőemeleti vendéglő pincéreinek karján, a szolvéta melett — gázálarc. Az Avenue de Suffre-en megyek végig, lilám a katonai iskola és egy kaszárnya mellett visz e!: természetesen az összes ‘átható kadéttel: és katonák gázálarcéé*l ycinnak felszerelve. Bent a kertben egy 'öreg asszony szendvicsekei, limonádét és vajaskenyeret áruk a kosárka máién gázálarc. A BOMBABIZTOS“ CSECSEMŐ A Boulevard Pasteur a hosszú Avenue tie Suffren folytatás. Ez már a Montparnasse. Csinos, szőke nurse gyerekkocsit lói, nyakéiban gázálarctok, a kocsi maga yázbiziosan elzárható, csodálatos alkotmány, kétoldalt oxigénpalackok, az egész 'supa acél és üveg. Ez a legújabb divat, , gáz- és bombaszilánkbiztos“ gyerekkocsi. Tcímadás esetén állítólag nyugodtan Iott lehet hagyni az utcán, ha csak bomba egyenesen bele nemvág, nem történik semmi baja... LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől \ legp Választékosabb kivitelig:, legolcsébata M Ellenzék köny v osztály Cluj, IPiáii Unirii, " ELLENZ é K De szép is a diákélet... Két) férfi beszélget- a harmadik oiz-lályu várórerem ivójában. Negyven év körük mkndkeUő. Az arcuk kissé gyűrött, ruha* juk közé ősz. szálakar lopcnit az irigy idő. Jóízűen, cliskirrálnak, ahogy régi pajtásokhoz illik, ha év-ek múltán 'találkoznak. Valamikor egy űrt diáko«kndtmik. Most persze v’sz- üzakakanidoznak gondolataik abba a régi, boldog korba. „Emlékszel?“ „Emlékszel?“ És röpködnek az emlékek. Ot t csaponganak egy vidéki egyeileml város feiHet-r. Szárnysu* bogáruktól megmozdulnak a régi kövek, hajladoznak a Károly'hegy oldalán a fenyők meg a gyertyánok, hamiskásan hír nyorgatnalk a történelmi utcák «.okát látott lámpásai. M.e'él a műit és szavai .nyomán megelevónedik a magyar diák élete. Vidám élet, diákélet!... „Emlékszel?“ „Emlékszel?“ . . . Kelten Üajktimk közös lakásban. Feri meg én. Ö a „szép“ szobában tanya* zott, éiii a kisebb>k kamrácskában. Jó (kis zug lett votua, ha akad benne egyetlen szí" lárd pont ,ahol az ember a borotvarziját megerősítheti. De hát nem akadt. Ha a ki* lincsre húztam a szíj vasát, kiesett a kilincs. Ha az »Hak zárjára akasztottam, kinyiin az abíak. Ha a falba vert szegre, kijö'tt a ■szeg. (Úgyis málladozott körülötte a vako« Iáit . • .) Sehol egy „fix pent“, sehol’ Buairu üftem a széken és gondolkoztam. Egyszer csak szemem a lábomra tévedt. A papucs leesett, a harisnya természetes lyukas volt és igya bal láb nagyujja délcegen kandikált ki belőle. Hopp, mima, itt a fix pont! Nagyot rikkantottam örömömben. A szíj vasát rá* akasztottam a nugyujjamra és vígan fentem a borotvát. , Egyszer csak Feri nevelését hallom a hátam mögül: — Remek szabadalom! De ugyan ki bo" rőt változik manapság még késsel? — Például én — fellelem mérgesen. — Megvágod magad, ó mucsafÜ — Téged váglak meg mingy árt, há nem kotródsz mimen! — Köszönöm a szives marasztalás-. Ha« nem... te János! Add ide a nadrágunkat! („A“ nadrágunk — egyetlen kifogástalan szalEn*ruhadarabunk — közösben vásárolt, tehát közösben hordott fők etc nadrág volt. Mindig a „soros tulaj“ viseüire.) — Márminrhogy a nadrágunkat? Nem adom. Éppen elfelé készülök hazulról.. Ma én vagyok a soros! — Az mindegy. Nekem most kell. Első találkára megyek. — Ej, ej! Lám- lám! Nos, nos? Ki a boldogtalan kiválasztott? — Az „ablaki tünde“. Meg^ a lélegzetem i® elállt. Ijedtemben a borotvával elvágtam a szájat,. A kés kicsor* kuk Feri vihogott, én pukkadtam. Az „ablaki tünde“ ugyanis a szemközti ablak tűn' dere son, akinek nyájas integetések révén udvaroltunk mar hosszabb ideje m indákéi- Eddig testvériesen osztoztunk messzi* ről felénk sugároztatok mosolyaiban'. Áh momoan se jutott volna eszembe azt félté* telezni, hogy Feri esetleg „egyéni akciót“ is indíthat a batant megek, a személyes megismerkedés irányába. — Te, Feri — mondtam — ezt â szem* te Ínségét nem fogod túlélni. Agyoncsaplak, mint egy legyet. A nadrág pedig mára az enyém és púnk tűm. János, ne komrizkodj! Hisz re le* mondtál Tündéről! — Én.? Soha! Azt mondtad, nem tetszik' neked. Igaz? Szavadra mondd! ~ Szavamra: igaz. Nőni tetszik. De mit határoz az? Az elet sem tetszik, de azért nem mondok le rola. Kacagni fogsz: a men« za sem tetszik, mégsem mondok le róla. János, János, kénlek, engedd át ne« k^m iriegLs T. üti de t! — csengett Feri. Ee, Féri — néztem meglepetten a szeme közé^ — yaik nem halhatod Sál bele komolyan ebbe a sovány nőbe, aki regge- lenkimt alighanem a mángorló alá fekszik, bogy minél laposabb 'legyem?! — Né bánted, János! Én — izé... Szent Isten. Fia Feri azt mondja, hogy „izé“, akkor jlr baj vám Hát üsse kő. Ünnepélyesen lemondtam Tündéről és át* adtam a „nadrágunkat“. Feri diadalmasam vigyorogva elvonult, én meg leültem cs kibámultam a sötétedő tavaszi égre. Sze* gény Feri — gondoltam — milyen boldog! Ő komolyan hiszi, hogy az efféle bolondos játékoknak van is valami értelmük. Én nem- Lám, !ez a kislány ás... az „ablaki tünde“.,, megöregszik, mire Feri végez, állásba kerül és annyit keres, hogy 'esetleg meg is nősülhet Minek hát akkor «7- az édeskés romantika, találkczósdl, andalgó «érák az alk nyári utcán?... Talán csalt azért kvU az ogész, mert tavasz van. Nem mondom, a tavasz jó. De meg milyen jó. Langyos az idő és végre valah ára úgy érzem, hogy me' leg a kabátom. Amelynek bizonyára azért „áh•'-nori“ a neve, mer., minden évszakon „átmegy“. így elmélkedtem, amig csak Feri vissza , nem jött. Nagy lelkendezve érkezek haza. Elmesélte az ismerkedést. Boldog volt. Ra* gyogo-.T. Másnapra, vasárnapra már nrcg is hívta a kislány, kirándulni. Nagy társasággal együtt. Persze — jegyezte meg top* rengve Feri —, ehhez pénz kellene, sürgő’ sen. De hát hol lehet ilyenkor, -este, pénzt kölcsönözni? Flopp, talán a Koronában, a főpincér ad.. Gyerünk!-.,, A pincér nem adott pénzű Szomorúan ültünk a 'Koronában pohár sör melilétr. Az az tahinknál még egy' ismeretlen bácsi üldögélt és szundi kált. Kócosnak, vagy más efféle egyszerű úriembernek látszott. Nőm lehetett1 tudm, hogy c'ak álmos-e, vagy részeg is? De nem ! sokai törődtünk vele. Olyan mmdlegy mim* den, ha az ember bánatos. Hej, az á betyár pénz! RusHás közben megéheztünk. Hozá'* tünk egy fái pörköl-szaftot. Remeik étel! A legolcsóbb. Sok kenyérrel kimirtogatva j jól megtörni a szegény diák bendőjét. Én ; gyorsan megettem áz adagomat. Feri csak épp hogy belekóstolt a magáéba. Pedig ab* bán finom hustörnuelékek is úszkáltak- A csábítás nem azért) van, hogy ellenálljon neki az ember — véltem — és magam elé húztam a Feri tányérját. Megettem a paprikás lé felét. Tovább aztán nem ment... Asztad ársunk egyszer caak felcm-eb a fe>jér és szimatolni kezd. Ránéz a maradék pörköltlére sóvár szemmel Megszólal — Hát ezt a finomságot csak nem hagyják hr az urak? — fejcsóválva méltatlankodik- Aztán erélyes mozdulattal elhúzza előlem Feri tányérját és kenyérdarabokkal jó'züen kimártogátjá, befaljat az egész szaftot. Kicsit önt magának a sörömből ie, iszák, majd, mint aki dolgát jól végezte, újra bó* biskolni kezd. Ebből is látszik, hogy a Koronába áh alá* ban igen. közvetüten, nyájas emberek járnak. Szegény emberek. Néha azért egy-egy pén* zes kupec is elvetődik közéjük. Nagy- néha... De ejnye.., mi az? Feri hin elem. oldalba bök. Titokzatosan, 'int .Súg. Lenézek áz asz* tál lábáltoz. Uram, Isten! Egy mil&iókoro" más bankó! A padlón! Gazdátlan, pénz! . . . Nagy Dki harc u'tán az erény elbu* kert. Láttam Feri arcán, hogy ő is döntök már: a pénzt eltulajdornirjuk. De hogyan? Lehajolni érte nem lefoet, merit meglátják... Dicső ötlet! Feri kinyújtja a lábát és rá- ctúsztatja talpát a pénzre. Megvan, a miénk! Csak meg kéül várni, amig felvehetjük! Ülünk, várunk szív dobogva. Az idő mukk. Ferinek meggémberedik a lába. Nem baj! Beszélgetünk. Hogy ds lesz hol* nap? Feri csokrot köttet. Cukrot is vesz 3 lánynak. A pénzen persze megosztozunk. Én a Gambrjnrjsban fogok ebédelni és dél" után moziba mégyek- Este a kávéházban találkozunk. Flej, de jó lesz! Hiába, a pénz nagy úri A pénz minden.! Érthető, hogy a milliós bankjegy bifto* kában újra rendelrünik. Bort. Aztán ételt. Aztán újra bort. Szép nagy számlánk kerekedett már. Mindegy: oF a fedezet, a tőke Feri lába alatt! Csak tágulnának már a vendégek! . . . Éjfél rég elmúlt, amikor aiszlailtár- sunk végre felcihelődött. Távozóban még figyélmeztiettle Ferit, hogy ilyen rossz tartás* ban el fog zpibbadni a lába. Feri fogcsikor* gátva hallgatott. Nemsokára egészen tißzta ü|ert körülöttünk a levegő- Itt volt a végső, a. boldogító perc! Feri reszkető kézzel nyúlt le a bankóért. Felvette. Ünnepélyesen fel* állt és előkelő léptekkel vonul' a pénztár felé. Istenem, nagy, jelentős dolog is az ember éleiében ilyen bankóval fizetni! cW.in- tén .irigyelem Ferit ezért a történelmi pil" lan álért. De mi az, mi az? Mi' ' förrónJl?... A ka1 sza kövér tündére harsány nevelésbe tör ki A four átsier a másik teremből és ő is nevet. A csaposlegények is. Harsog az egész helyiség. Csak Feri áU halálra váltam, némán, vérvörös arccal, meg^emmisülton. Ujjal gépiesen összegyűrik a pénzt... A bankó — számolócédu.la volt. Az egyik oldala a milliókoronás hü másolata, a másik valami cipőkenőcs reklámja Bizony ottmaradt a Koronában minden maradék *5 pénzünk, meg az óránk Is zálogba . • • Megszégyenüilrcrii. halálos . zomoruai) i. n* lógtunk hazafelé. Ferinek fájt a lába- Fgé /. meggémberadel'i a bankórejtogetésbjn. Tá* moga.nom keltett «szegény Fut. A sarki rendőr gyanakodva megnézeti bern i inker. Azt hitte, részegek vagyunk. Pedig sohasem voltunk keservesebben józanok... • . • Odalett miniden.. A randevú, o jó ebéd, a cukrászda. De még az óránk is... Bu-an néztünk sem mi bevesző álmaink után. Más megy majd kirándulni a kislány- nyal.. Mi meg csak. ülünk és várunk.,, Ülünk és vár un kivárunk.., Az évek is elmennek- Ülünk az élet szegényes, harmadosztályú várótér" méhen .. . Szegény öreg diákok ... Szűcs László. A SZERKESZTŐ ASZTALÁRÓL TISZTELETBELI doktorrá avatta Cordell Hull amerikai államtitkárt a torontói egyetem. Hull a beszédben, mellyel a kitüntetést megköszönte, többek között a kővetkezőket mondot= ta: „Egyik nemzet beavatkozása a másik belső ügyeibe; más nemzetek szu» verénitásának, területi épségének el nem ismerése: a nemzetközi kapcsolatok olyan törvénytelenségét mutatják, amelyek a törvényre alapított rendet bontják meg s gyakran fegyveres ősz* szeütközésekeí vonnak maguk után. Bármilyen alakot öltsön is, bármilyen okból keletkezzék is: a háború a belső és nemzetközi élet1 rendjének teljes ta« gadását jelenti. Korunk körülményei között a lakosságnak egyetlen rétege sem tudja a háború pusztításait elkerülni, egyetlen nemzet sem tud a háború visszahatásai elöl megmenekülni, bárhol törjön is ki fegyveres konfliktus. Kegyetlen ellentmondás mered1 szemünkbe: ahogy a civilizáció mind magasabb és magasabb fokra lendül, ahogy a haladás mind szélesebb hori* zontokat tár fel: a háború mind kegyetlenebb lesz és korlátlan elvadult» ságában folyton hatásosabb. Mégis, ebben a Iélekrenditö ellentétben ott van a remény magja. Csakúgy, mint ahogy egy közösség vagy egy nemzet, úgy a világ sem alapíthatja létét egy* részt a rendre, másrészt a káoszra, egyfelől a törvényre, másfelől törvény» telenségre. És amiként a megsértett lelkiismeret egy közösségen vagy egy, nemzeten beiül előbb-ujtóbb működésbe hozza azokat az erőket, amelyek 4 törvényes rend uralmát állítják vissza, úgy szilárdul hiszem, hogy az emberiség felháborodott lelkiismerete működésbe fogja hozni azokat az erőket, amelyek a nemzetközi kapcsolatok terén a törvényre alapított rend légkörét fogják megteremteni. A modern ci* vilizáció úgy tudott fennmaradni és előrehaladni, hogy a rend megbontói, a béke megszegői mindig kivételek voltak. Bármilyen tragédiákat okoztak is azon rövid idő alatt, amig a történelem színpadán szerepeltek, végül mégis kénytelenek voltak meghajolni az emberiség lenyűgöző többségének ! akarata előtt, amely inkább a haladást kívánja, mint a civilizált emberi lét dicstelen hanyatlásuk“ FOKVÁROSTÓL három kilométerre, Yserplaatovieinéf épül a világ legnagyobb köolajraktára, amelyben több mint 300.000 tonna kőolajat és ennek megfelelő mennyiségű benzint, kenő* olajat tűz- és bombabiztos óriási földalatti tartályokban tárolnak majd. A „köolaj=> árost“ közvetlen földalatti csővezeték köti össze a fokvárosi kikötővel. Először hat óriási tartály ké* szül 90.000 tonna hajó-tüzelőolaj táro = lására. Az építés költségei meghaladják a 250 millió lejt. A munkálatokat a katonai és haditengerészeti hatóságok vezetik a délafrikai vasutakkal karöltve. Az óriási óla [raktárnak há* ború esetén igen nagy gazdasági és hadászati fontossága lesz, mert Anglia kelet felé irányuló kereskedelme délafrikai irányt követne, ha a Földközi- tengeren átvezető utat elvágnák. és társa par 'ette^ők ni parket lnrakás t, javitásokit és gva- lulásokat iutáncsárbin vállalnak. — Ócska p rkett eladó. Iroda: STRADA iULlU M i 1U No. 2.
