Ellenzék, 1939. szeptember (60. évfolyam, 200-225. szám)
1939-09-03 / 202. szám
10 30 sze pl ember 3. ELLENZÉK r \ /ASARNAPI KRÓNIKA jftjAMÁRAI SÁNDOR A PLEÎYK fc se \# :oe eí rri i:ii id rn Eh )V f ip. ÍÁ Rí U i ro I;[ Î0 A TI [•9 ß ['t il l iJ' •j rí 0 G •f 1 r A vezető előreséetett, megállóit a félhomályos fülkében az üres márvány^r előtt s kézmozdulatai mutatta, hogy szabad az ut. A kirándulócsoport tagjai közelebb téptek a Sírhoz. — Ez itt Juha s'rja — mondta gépesen és ünnepélyesen az idegenvezető. Aztán, különös tekintettel a korszeremre, melyet ismert, megjegyezte még: — Júlia urieány vól't c városban. Egy napon beleszeretett Rómeóba, 'vbőbb m'nd meghaltak. Shakespeare la.ahnt irt erről;. Shakespeare angol költő és drámaíró volt. A csoport hallgatott. Nézték az üres sirt, névjegyeket kerestek Uő s regi szokás szerint, ehelyezték névjegyeiket Julia arjának peremén. Hatan voltak, kirándulók, egy francia leány, aki orvosnak készült a Sorbonne on, lovagja, egy ár fiú, bölcsész és kezdő költő, aztán az idős házaspár, németek, egy magányos svéd hölgy, aki egész utón fényképezett s egy középkorú, hallgatag magyar ur- A világ különböző tájairól és élet formái közül indultak el' s most itt állottak Veronában, Juva sírjai előtt. A franca leány ezt gondolta: — Csodálatos, mire képes a ptleityk'a! Ezeket a pletyka ölte meg, Rómeót és ^Júliát, a veronai pletyka. Majdnem úgy történt minden, mint két év e ŐR velem és Gia.stonnal, Grenoble-ban. De Juha mégis l'ifca volt- Végük is, szerette Rómeót, ez igaz, de azért hozzámehelett volna ahhoz aiz úrhoz, akit a család akart, kikéréséit, bemutatott, ahhoz a jómódú fajainkéhoz, akinek nevét elfelejtettem. Rómeó nem vö t alkalmas a házasságra. A Rómeók mindig rossz férjek. Rómeóval az ember strandra jár, vagy moziba megy, vagy a Luxemburg kertben sétál, anatómiai óra után. Rómeó a szerelem, •a nagy pillanat, az „ah“ és ,,ó“, az ön - ktvüleL Mit kezdjen az ember a házasságban az örökös ,,ah‘‘-ia! és ,,ó“-val, a dunszlolt és befőzött önkiviUettc ?■.. Nem, soha nem mentem volna Rómeóhoz. Gaston is nagyon kedves vo’t, ö is szeretett erkélyek alatt álldogálni és szavalni. De a férfi, akihez hozzámegyünk, ne á 'Riogat jón erkélyeik akit és ne szavaljon. Rólam és Gasionról nem ir darabot senki, síromat rum mutogatják majd kései korok szerelmeseinek és őgyelgő vándorainak. Azt hiszem, ez az okosabb. Ezenfelül Juha nem is ismerte az életet, nem járt egyetemre, nem boncolt soha embert, mint én, aki tizennyolcéves koromban miár vádlik«t és tüdőket preparáltam s egészen biztos, hogy nem tudok belehalni semmiféle szerelembe. Ez a szőke fin itt mellettem nagyon kedves, olyan, mint egy müveit juh, alkonyaikor Shelley-bői idéz, tört franciasággail s o’yan szépen híd nézni, mint Rómeó nézhetett Juhára- Mégsem ítész pletyka belőlünk, ezért jót állok: sem kicsi, sem nagy, amolyan vi- lágraszóó, évszázados kasszashier, mint a veronai miileányka szerelmi bánatának legendájából. Nem, hálistennek, nincsenek már Júliák. Tükröt keresetit elő, Julia sarjával szemközt gyorsan neki atotit pirosítani a száját- Közben, félszemmel, az ir fiút nézte s könnyed sóhajjal gondolta: — Igaz, Rómeók sincsenek már. Az ir fin Shakespearc-re gond öt. Mint bölcsész és kezdő költő, azt a finom lendületet, hevületet és elragadtatást érezte, melyet csak kezdő költők tudnak érezni, miikor találkoznak a valós ággal, amely megelőzte a Szót és az Igét, Ez vdlt Itt valóság. Veronában, Juha sírja, két csatád dühös háborúsága, a szerelem pletykával és vérrel kevert inúosz'«, ez volt a szánalmas nyersanyag, mezből egy lángész legendát szőtt az egész világ számára. Ezt gondöha; —• A csoda mindig csak annyi, hogy a helyi anyagból egy 'lángész emberfelettit és világraszólót alakít- Kis és nagy városiéban, _ falvakban és sivatagokban, Ádám és Éva idejében ép úgy, mint Verő" nában, Rómeó és Juha idejében, mióta ember él a földön, mindennap megismét lődik valahol ennek a szenvedélyes balesetnek egy változata. Ez a dráma közönséges naphiir ma az újságokban, öt sor, ezzeti a címmel: „Életuntaik“, vagy „Halálos szerelem“. Veronában is megesett ilyesmi, Rómeó és Juha előtt és uitán, minden esztendőben. De Shakespeare, aki lelkében inkább olasz volt, mint angö1- — minden renaissance cm bér látóin volt kissé —, megalkotta a veronai napihirbőtl az értelmetlen, süket, véres és dadogó szenvedély emberfő1el ti rémdrámáját s amíg ember él és érez, iparkodik majd úgy szeretni, érezni és megsemmisülni, mint Rómeó és Ju :a- Meghalnék Júliáért? Meghatnék ezért a francia leányért?... Mía is belehalnak szerelmesek pletykába és családi félreértésbe. Ami enigem álltat, pontosabban, aunb ezt a leányt illett, bizonyos, nem államai ki kcra'tavasizil érje’eken az erkélyre, mieg- haTigutiü vallomásomat, mert aggódna', hogy fóliázik- A világ tele van ma is szenvedéllyel és napihírekké1; de a nagy szenvedély ma józanabb, civilizáltabb és gazdaságosabb. Nem, MMstennek, nincsenek már Rómeók. Három n| postai torgaiomba a Az üres sir felé hajolt s közben, fél- szciiuaiuv a francia leányt bámulva, köuy nyű sóhajjal gondolta: — Igaz, Júliák sincsenek már. A német házaspár ezt gondolta: — Egyáltalán nem biztos, hogy ez itten Juha sírja. Lehet, hogy csak úgy kitalálnák ezt, a külföldiek számára. A Biaodeckcr is gyanakszik. Azt mondja: „Á'Oii'.ólag“. Idegemben nagyon keiül vigyázni. A svéd hölgy lefényképezte Juha sírját és tanácstalanul nézett körül, mert most már nem volt semmi dolga. Középkorú és magányos nő vö t, fehér-szőke, vöröisarcu, kékszáméi, távol és felette mindentől és mindennek, ami sistergő és olcsó szenvedély, világraszóló „ah“ és „6“, nap »hírbe való dráma, vagy drámába va'ló szenvedély. De szomorú vöt és magányos. Ezért csak ezt gondolta: — Tulajdonképpen kár. S mert dunták magukat és más látnivaló nem akadt már c helyen, elindultak 'fbasorban, vissza a napvilágra, .Veronába, a világba. A hallgatag magyar ur maradt sereghajtónak. A küszöbről visiz- sziamiczeit még Júlia sírjára és ezt gondolta : — Müven későn jut el az ember Sha- kespeiarehez. Most már olt tartok, hogy a félmondatait szeretem legőszintébben, p ódáid azt, miikor Rómeó, a veronai aranvifju, más a ranyifjakkal fecseg c város utcáinak egyik szögletén, nem ismeri még Juhát, egy másik nőről lelkendezik, nagyszájuan és uracsosan. aztán hirtelen észbekap s mellékesen, nagy világi an megkérdi az ögye gő veronai janr pecektől: „Ma hol ebédezünk?..“ Ebben a nagyvilág'ia'S mellékmondatban. zavarván, észbekapás, a szenvedély emberének hirtelen elhal galása, szemérem van benne és emberiesség. Ilyenkor nagy, egészem nagy Shakespeare, az egye Len. Ilyenkor Shakespeare- Senki nem tudott annyit az emberekről, mint ő- Otheho. -*# keleti ember, egy hason'úttal <>l; meg magát. Nem, Rómeó egészen biztosan nem volt jaimpec: közel volt az élethez, át tud" ta adná magát az élet nagy vonzásának, minden következménnyel, a halálig. Erről vau szó. Szavalni ma is tudunk a szenvedélyről1, de a lovag, ak: csakugyan vesz két darab kékrókát Júliának, ugv érzi, teljesítette kötelességét s másnap már nem kell telefonálni- Valami elveszett az é'etből: a szenvedély felsőfoka nem izzik és harsog többé. A lúgot ma is megisszák a szerelmesek, de inkább gyávaságból és tehetetlenségből, mint szenvedélyből és hősiességből. Feltette fekete szemüvegét, kilépett a valGió, sárga fénnyé]1 ragyogó utcára, hunyorogva nézett a társaság után és ezt gondolta még:-— Erről jut eszembe: mégis illene egy lapot inmi Aliznak. érílüclSíkef Etozott BUCUREŞTI, szeptember 2. A román posta vezérigazgatósága hivatalosan' közli, hogy a következő uj postai értékcikkeket hozta fogalomba: Bélyeg' könyvecsftéker, lévdezőlapokat’, fizetett válasszal' és a repülőpostával küldendő levelek részére különleges borítékokat. A bélyegkönyvecskék különböző értékű és bármely küldemény felülbélyegzésére felhasználható bélyegeket tartalmaznak. Egy bélyegkönyvecskébe körülbelül — 40 bélyeg van, maga a könyvecske zsebben, könnyen, hordható és már abból a szem- pontból is nagyon hasznos, mert a nagyközönség fontos' portai felviíágosifásokat találhat benne. A bélyegkönyvecskék ára ala” csonyabb, mini a bennük lévő bélyegek értéke. Postai levelezőlapok, fizetett válasszak A portavezérigazgal'óság a levelezés meg- kc'nnyitésie céljából hozta bé ezt az újítást. A fizetett vá-1 as szál ellátott levelezőlap ára 7 leje és Ampaképpen két levelezőlapból áll, amelynek tuajdonképpeni ára 8 lej. Különleges borítékok a repülőpostai küldemények részére. A borítékoknak és papíroknak darabonkénti ára x lej 50 báni. Ezekbe a borítékokba azonban más papirt nem lehet használni, csak saját irópapirját. Azok a levelező felek, akik ezt a rendelkezést nem veszik figyelembe és a légiposta borítékjába más levélpapírt használnak, eh vesztik a küldemény jellegét és levelüket, a posta csak rendes utón továbbítja. lilább iciÉYáfiimi Műm a hariiiiiijlMii a Planar Mcplí©ii§§€í az álIaoipi§i6őrsiSjcl€iilií€z€§cii flgQföcii A Magyar Népkozö sség Ügy elme zteiése az érdekeitekhez KOLOZSVÁR, szeptember 2. Beszámoltunk arról, hogy Bánffy Miklós és Szász Pál szenátorok nem-« régiben felkeresték Armand Calinescu miniszterelnök urat s emlékiratban kérték az 1939 julius 27=i állampolgársági törvényt követő 86.772—939. számú magyarázó igazságügy miniszteri rendelet módosítását. Ismeretes ugyanis, hogy az 1939. évi julius hó 27-én meg'« jelent törvény a korábbi állampolgár- sági törvény 62=ik szakaszát olyképpen módosította, bogy megadta a jogot mindazoknak, akik bármilyen indokból nem tettek eleget az 1924. évi állampolgársági törvény rendelkezéseinek, hogy a törvény megjelenésétől számit tott három hónapon belül kérhetik a honossági névjegyzékbe való utólagos felvételüket. Az említett számú ma- gyarázórendelet viszont ellent mondott a törvény határozott intézkedéseinek, mivel nem engedte meg azoknak a felvételét, akik annakidején a névjegyzékek lezárása után kérték felvételüket, de akár a közigazgatási hatóságok, akár a bírói hatóságok részéről el lettek utasítva. A miniszterelnök úrral történt tár«« gyalások eredményeképpen az igazságügyminiszter az elmúlt nap folyamán az alábbi körrendeletét intézte a királyi helytartóságokhoz: j „Az igazságügyminisztérium úgy van értesülve, hogy egyes községi elöljáróságok a csatolt 'területeken visszautasítják azoknak a lakosoknak az állam* polgársági listákba való beírását, akiknek kérését a bíróságok, mint elkésettet elutasították (mely határozatukat az állampolgárság megszerzéséről szóló 1924. évi február 24-i törvény 64. szakasza alapján hozták), tekintet nél* kül arra, hogy ezen okból akár a községi elöljáróságok, akár a bíróságok által voltak elutasítva, mely határozatot az 1928 jiunius 2-i 119. számú hivatalos lapban és az 1932 december 17*i 224-es számú hivatalos lapban megjelent és a törvény 67. szakaszát módosító eljárás szerint hozattak, annak ellenére, hogy ezek a lakosok az 1924 február l«*i törvény feltételeinek megfelelnek.“ j „Az 1939 julius hó 28-i 86.772. számú körrendeletünk folytatásaként van szerencsénk arra kérni Önt, szíveskedjék a tartomány területén belül az összes községi előljáirfeágokat felhívni arra, hogy hivatalból írják be az állampolgársági listákba mindazokat a lakosokat, kiknek felvételi kérése azon ok* ból volt elutasítva, hogy késve adták be ezeket.“ 1 A Magyar Népközösség vezetősége úgy találja, hogy az idézett módosító rendelkezés nem elég világos és a végrehajtás során félreértésekre adhatna alkalmat. Éppen ezért újabb beadvánnyal fordult a kormány illetékes tényezőihez. Ettől függetlenül azonban a helyzet az, hogy mindenki, aki be tudja igazolni, hogy 1918 december l=én Románia valamié!}’ községében illetőséggel birt és nem optált idegen állampolgárságért, az uj törvény értelmében 1939 október hó 27=ig jelentkezhetik utólagos felvé* tel céljából, függetlenül attól, hogy már egyszer birói vagy közigazgatási hatóság azon okból utasította vissza, mert elkésett a jelentkezéstől, vagy mert távollétét nem tudta kellőképpen igazolni. Magától értetődik, hogy ha valakit azért utasítottak vissza annakidején, mert! nem volt meg a törvényes felvétele, tehát nem volt meg az illetőségi bizonyítványa, vagy nem tudta igazolni, hogy közben nem optált, vagy például idegen útlevéllel jött haza és ha ezek a hiányok ma is fennállanak, az ilyen egyének ma sem kérhetik utóla* gos felvételüket és ezek részére kizárólag a honosítási eljárás adhat lehetőséget az állampolgárság megszerzésére. Ismételten felhívjuk tehát az érdekeltek figyelmét', hogy saját jólfelfogott érdekükben 1939 október 27*ig kérjék az állampolgársági névjegyzékbe való felvételüket. Sfelanescu-Goanga átvette hivatalának vezetését KOLOZSVÁR, szeptember 2. Stefane-scu-Goanga, a helybeli egyetem volt rektora, aki emlékezetes tragédiája óta betegszabadságon volt, a tegnap ismét átverte az 'egyetemi rektori hivatali veze' rését. A rektort itávolilétébeta Drágán egye* térni tanár helyettesítette. TÍZÉVI kényszermunkára itéS- iék&názárénuí katonát KOLOZSVÁR, szeptember iAz utóbbi években az ország egyes vidékein veszedelmes méretekben elszaporod" talk a szakadár vallásfelekezetek. Ennek megakadályozására a közelmúltban erélyes kür mányim réz kedéseket foganatosítottak. Enine-k 'ellenére még mindig alvadnak el nem ismert) vallásfelekezetek, amelyek minden hatósági tilalommal szemben to\'ább fciyr talják áldatlan működésűket. Különösen a falvak fakorainak egyszerű gondolatvilágát fertőzik meg. így vált a názárémus vallásfelkezeti propaganda áldozatává Tét iu Joan tartalékos katona Is, akinek ez év tavaszán kei' lebb volna bevonulnia szolgálartételre. Tetiu azonban, Isteni parancsra hivatkozva, nem tett eléget behivási kötelezettségének, sőt bevonultatásia után sem teljesirette feletteseinek a fegyverforgatásra vonatkozó utasításait. A hilelveit vakon követő katonát a fegyverfogás megtagadásáért tegnap vonla felelősségre a helybeli katonai törvény" szék. A bíróság a vádlottat önvallomása és a tanúkihallgatások alapján 10 . esztendei kényszermunkával sújtotta. -
