Ellenzék, 1939. szeptember (60. évfolyam, 200-225. szám)

1939-09-24 / 220. szám

ELLENZLK

I() 3 V szeptember 2 I.

A mai háború

A• i^4 van ország, moly biztonsága meg OIVOm* céljából no ópiLott volna luitfnnin összefüggő erődítésekül, rósz int, hogy megakadályoz nb a. hndigépek iVHörósót, vós/int, hogy a védőket az ellenfél 'üvegen ! szemben biztosítsa. A nemzetek ily módon bizonyos s/urai/ioteli garanciára tol lók szórt.

A lógi garancia már nőm létezik ilyen méretekben. Az óriási tér. amelyben a repüKik mozognak, lehetetlenné toszi a* tökéletes védekezés megszervezését. Bár mily esiWagászati .szánni összegeket is áldozzon egy ország légvédelme meg szervezésére, :uz ellenfélnek mindig módjában lesz, hogy az akadályokat átugorva. pusztító bombáit ledobja. A közlekedési vonalak, csomópontok, gyárak, fogy vert áruk, raktárak elpusztítását tiizi ki céljául s igen gyakran a lepkákítisme rttesebb védelmi előkészület ellenére is eléri célját.

Mindeddig a háborút két különböző zónára osztották: az egyik a szorosan vett front, a másik a hinterland, ahol a raktárak és az utánpótlást szolgáló üzemek v innak. A harc voltaiképpen csak a frontot érintette, nem a hinterlnndot. Az uj háborúban egészen máskép áM a helyzet. Az ellenségeskedések egyaránt fogják érni a frontot és a front mögötti zónát. Ez utóbbinak n helyzete annál is súlyosabb, mert dolgoztaira kell. ha nem akarja, hogy a front eil állása fennakadjon. ami katasztrófát vonna maga után. A fron!mögötti zónában minden katona mögött legalább tíz munkásnak kell felsorakoznia. ha azt akarjuk, hogy a katona megfelelő feliéte ck mellett harcolhasson, Nem szabad elfelejteni, hogy ma a tűzfegyverek ereje négyszer akkora, mint 1914-ben vo’-t s igv az egész országnak össze kell fognia munkaerejét, hogy ezt a Vízenergiát a katona rendelkezésére bocsássa.

A modern háború rendkívüli egyetemes jellegű. Tgénvbeveszi a harcoló fél gazdasági, erkölcsi, egyszóval minden téren megnyilatkozó felkészültségét. Nemcsak a szárazföldi, tengeri, légi haderők harcolnak, hanem az egész nemzet,

minden intézményében és minden egye (lében. S man utolsó tényezők az erkölcsi erők sem: az önfeláldozás, bátorság, lel kiismeretesség .szakismeret.

Felmerül a kérdés: Hosszúak, vagy rö\ (lek észnek a jövő háborúk? A történelmi tapasztalat azt bizonyltja, hogy u kmii'iciós bábom!; mindig igen hosszúra nyúllak. Az 1914 Ittas bábom arány lag rövidnek tetszik a lörlénelem többi nagy koalíciós háborúja mrl’cll.

A ..villámgyors háború“ 11ivtsi azt re* máik. hogy gépesített osztagaik és repülőik rohama a’att az ellenséges front lie om'ik s a gépesitelt előnyomulás oly gyorsan történik, hogy az ellenfélnek nem lesz ideje újabb árkok ásásával! ál- lóhmrccá alakítani át a küzdelmei. E modern gépi eszközök még nem mentek ál komoly t ü *k eresz l súgó n.

A háborút ezek a támadások és «’’1 in támadások azonban aligha dönthetik ek A háború csak akkor ér véget, ha az ellenfélnek már nincs harcképes katonája, vagy a harcosok morálja annyira megHE URALG! A FEJ FAJA/

Kapható gyógyszertárakban és drogueriákhan

beim11, hogy a további harcot már kiló táskilannak találják. Mussziv repülőgép támadások, melyek nem kímélik .sem a frontot, sem « front mögötti részt, állandó pusztításaikkal könnyen elérhetik ezt a cé| s nem utolsó sorban jön szá- m'ásbo az eliten fél erkölcsi tartalékait a'hású propagunda.---------------A nyugati védelmi vonalak

Hagysss' tfamitölk 1

Megjelentek az uj tanterv szerint módosított, általánosan bevezetett Gázdac— Kandray-féle Egységes Olvasók. Kaphatók az összes könyvhetekben és az Ellenzék könyvo3ztályában, Piaţa Unirii.

Sebastien Vaubatn. Franciaország lii- íes marsabja és hadá.szmémök, aki a tizenhetedik század egyik lángoló pacifistája vn'l. főleg Franciaország keleti határának megvédésével foglalkozott, azzal a céllal, hogy megakadályozza az erre történő idegen boözönlést. ..Fiancnor szág — irta S- Vauban — miután tönkrement és egynvil,|ió po’gárál feláldozta. hogy halárt alkosson, elfelejtette a nyomorúságot és n veszélyt és szabadom hagyja keVli határát, minden védőeszköz nélkül, szabad prédájául nv idegeneknek“.

Igv hivtn fc! Vauban XIV. Lajos és tamácsosaj figyelnél a francia keleti halár rossz helyzetére és arra. hogy Franciaország egykori hires erődilményei. mint Strassburg. Nancy. Mont Royal, Phibsbourg. Fort de Kehl. Breisach és Büsche fegyvertelenül, és romokban hevernek és háború esetén feltétlenül az ellenség kezére jutnak. És hozzá leszi: „Velük együtt es k majd el Paris ás‘\

Ekkor bízták meg Vaubant, hadimérnöki minőségben, a keleti francia határ megerősítésével. Korabeli dokumentumok elmondják, hogy Vauban 33 uj erődítményt épített és száznál többet restaurá 11. legtöbbjét a francia—német liatárvonalon.

így hizlosit(il| I Franciaország biztonságát ;i XVII. század egyik leghíresebb Pacifistája a k lelj határon, ős pedig az erődök egész láncúval, amelyet abban az időben a legbiztosabb és hatásosaid) módszernek l.nloiiak az idogénbeözön- Vs ellen.

A mi korunkban ugyancsak védő célul építették meg a francia Magi-not vonalat Svájc és Belgium határai közölt .‘100 kilométer hosszúságban és 10 kilométer mélységben, amely tökéletes és kompbkált módszerrel n-kot földalatti erődítéseket — óriási védöpáncél módra.

A ÍVlagíiHK’zca.il mellett — amely párhuzamosan halad a habárral — van még MontméJv és MoivicbeÜárd közöt: két megerő itett vonal is, amely hatalmas erődítmények sorát foglalja magában: Vet* dunr, Toutit, Epinalr c> Belfor Ez a má* .spdik vonal a Magin ouvongllal háromszö* get jel "í! j németekkel szemben. A ,,Vö!' kischer Beobachter“ annakidején a követ ke* zőket irta róla:

,,Ez a legmodernebb és legfigyelemreméltóbb erődítmény-komplexum, amelynél Hatalmasabbat a viíág nem latort, olyanformán v.m meg .‘korva-, hogy tclje-sen lehetet* hóimé feszi az clte'v.éges támadást“.

A németek az utolsó években szintén megalkották a maguk harárerőditmónyét, a híres Sicgfrác>( '-agy Wakwesr-vonalat- 'nyugaton, amelyet két részre lehet osztani. Az első rész a tvájci határnál húzódik a rajnamenti Kartsruheig, a második ré^z Kar, ruhe'ól a Wessflig körülbelül 500 ki* loméler hosszúságban

A Siegfriec.*zon::l coo kilométerrel hosz* s/abb a francia Magmot*?onafnál, úgyhogy a francia határ ftáöli zóna mellett magában fog.alja a luxemburgi nagyhercegség határ* vonala felöli részt é> Hollandia dé'i halárának egy részét is. A Wallwest mögött van a második német védőzóna, a 'égvéd<* lem számára. Ez-, a zónát keleten Websek Évsen, Düsseldorf, Köln, Koblanz és Xé'orms városok és a Feketeerdő határolják 30— 100 kilométer mélységben. Ilyen feltételek mellett a német megerősített határvonal a légi védelmi vonallal együtt körülbelül 300; kilométerre halad párhuzamosai) a Magino* vonalai!, északon ped*g 200 kilométer hosz* szmágban halad Luxemburg, Belgium és Elollandia határának egy részével szemben.'

(~)

llegieSeníeici

a közkedvelt Gazdac—Kandray-féle Egységes Tankönyvek magyartannyelvi el. skolák részére. Az uj tanterv szériái átdolgozva, úgy a felekezeti, mint áll. magyar szekciós iskolák részére a legjobban bevált tankönyvek s amellett a' legolcsóbbak. — Kaphatók az Ellenzék könyvosztályában Cluj-Kolozsvár, Piat3 Unirii 9. Iskoláknak nagy engedmény.

4 PESZTONKA

Irta PAP KÁROLY

A napokban utoljára még sütkéreztem egyet a nyárvégi napon. Alighogy leültem a parkban: a 'szomszédos padra egy pesz* iooika telepedett két kisgyerekkel. O maga sem nőtt* még ki egészen a gvereksorbói; ruhája öregebbnek lárszott, m’nt maga a kis pesztonka. Ráncos, avuü réblijv fittye* getr a mellén, paraszti kék, bő szoknyája egészen elnyelte. Együgyü, fi «o* arcán ájta* ■tusán. homályos kék szemei voltak, kicsi* éneklős lágy haingja m'ngyárt a búcsú sokat iurt-atla eszembe, ahogy a Mánia-kép urán-, ballagnak, szent, drága együgyüséggel a porfellegben.

A két kisgyerek csinos, tiszta, pufók kö* lyök volt. Látszott rajtuk, hogy keveslik maguk mellé a kis peszronkát az avult kék ráklijévéí, meg az öreg nagy szoknyájává:. Az egyik apróság k’h'ivó tekintetű volt, a másik inkább bizalmatlan*.

Mingyárt, ahogy leültek, bujócskár szereltek volna játszani. De a pesztonka azt tanácsaira nekik, hogy játsszanak inkább mámát, az sdkkai szebb. A legszebb játék.

— Én. leszek *a mama — énekelte — maguk ped'g jönnek szépen hozzám, úgy, mint otthon a mamájukhoz, én meg -adok maguknak szépen csukolládél Maguk meg engem szépen megcsókolnak ezért, úgy, rn;nt onlhon a mamát! — s együgyü öröm* met felkiáltott:

— Éppön; úgy, ahogy otthon, éppen azonmód! Semmit se kell tanulni hozzá!

Azok csak néztek rá. Nem akárózt'ak- A pesztonka biztatta őkér:

— Sokkal jobb játék, mint a bujócska, nem fáradnak úgy el! Nem ’is ütik meg magukat! A ruhájuk se lesz piszkos! És

j még sok csókot is kapnak tő’.em!

I De a gyerekek nem éheztek a pesztonka j csókjaira.

— Mama otthon is van — mondta a bi*

I zalmatlan. A kihívó tekintetű meg ajkbigy* i gyesziye mondta:

— Maga úgyis csak kavicsot ad csoko- I Iádé helyett, meg Homokot!

1 — Hát bizony csak kavicsol — énekelte

a kis pesztonka —, de azért" úgyis szép a játék! Jaj, de c^zép! — s szaporán egyiket is, másikat is magához huzhi, elkezdte őket csókolgatni s együgyüen kiáltozott:

— Jaj, de jó játék! Jaj, de szép!

De a gyerekek nem enged lék magukat. Kibújtak a kezei közül s a kihívó tekintetű egyenes: megmondta -neki:

— Ez csak magának jó, hogy csókolhat minket! De minekünk az nem kell! M: nem játszunk Olyan játékot magával, ahol csókol ózni kell!

Nem is várták meg a pesztonka .védeke* zését. Otthagyták, elszaladlak fuIócskár já • számi, kettesben.

A pesztonka nézte őket egyideig, mohón I esi'!lógó szemmel, aztán ő is felugrott, hogy I velük jáíw.-zün. De álig futott ’.néhány lépést,

! mmgyárt, le akart csúszni a bő, ócska szok- i nyája. Izgatottan igazgatta, köfözgetre, i kapcsolgatta, aztán mégiscsak vissza kellett I ülni a helyére s csak onnét bámulta szóra* j kozotUan a gyerekeket, lá'-'szotr rajta, hogy j nagyon töpreng valamin.

Egyszerre aztán- felcsillan! a szeme. Fel* kiáltotr együgyüm éneklőn.

— Tudok ám 'egy uj játékot, hallják*?!

De azok csak hajszolták egymásr a

• napon.

A pesztonka kiabál-:

— Jaj, de szép játékot tudok! Álljanak meg már, no!

De azok nem álltak meg. A pesztonká* nak meg kellett várni, amíg elfáradtak. Ak* ker odajöttek hozzá nagylihegve; éget: az arcuk s úgy kérdezték, hogy ml az az uj játék. De csókolózni azt nem akarnák— Dehogyis csókolózni! — mondta á pesztonka. — Egészen más az a játék — é<s kezdte megint magyarázni:

— Én leszek a mama. — A gyerekek közbekiabáltak; mamát azt ők nem jásszá' •nak, már mondják!

A pesztonikA c süt'torra őket:

— De hiszen nem kell csókolózni, egyet* len egyszer se!

Nem, inem, őnekik nem kel)! a* mama*

— Hát jó — mondta akkor a pesztonka keservesen —, én 'eszek a nagymama!

Hhreien elgondolkodott:

— így jobb is lesz. Én leszek a nagyma* ma, aztán meghalok.

— Hogyan hal meg? — kérdezte a ki* hívó tekintetű.

— Áá — mondta éneklőn és együgyüen — az igém könnyű és szép. így n.i*. — Sze’ mét ájfatcsan lehunyja, hátrahaitorla a fe* jé:. Fitos orra belebökötr a kék égbe, réklis karja't szétterjesztetre fáradtan. Az avult, öreg -rékíi ta'án valóban valami halotté k* herc'M, nr-er: most ahogy holtat játszóit ben* ne a kis pesztonka*, mintha egyszerre eleve* ne-bb lelt volna, m.:inr azeiőtl. A ré-klj élt é3 diadalmaskodott, a kis pésztenka arcára pe" dig, ahogy lehunyta szemét, hatlnlüszcriien, egyszeriben kiült a sok nélkülözés és ma* gányosság, a kis pesztonka majdnem olyan öreg volt, mini a ruha.

—— Ugye milyen Szép? — morogta ie* hunyt szemmel és nem mozdult. Várt.

A kií bizTŐmaflan hunyorgott rá.

— Honnét tudja maga ez4 a játékot?

A kis pesztcuka ki sg -nyitót*'a a szemét

— Az édésmaniámtóh Öná'a láttam. De ő igazán megholt, mikor éppen ilyen kics voltam, miniü maguk. — Hopp —^ folj-Ja ra, eszébe jutott, valami, a szomszédos bo korhoz ugrott, letört egy gallyat, abból egy keresztet cdnáH, aztán újra visszafeküd hallottnak; a keresztet1 az ujjai közé vette

— Most egészen úgy van — morogta — és most maguk szépen megsiratnak engem. Szépen hangosan és úgy mondják: jaj. éd黑 anyám, méri hagytál el engem? Jaj, édes* anyám, mj tesz énvekm? — No, kezdjék szépen... S nem mozdtik. Feszülten várta a s'ratásr. Azt a siratást, ahogy ő siratta az anyját.

A kér kicsi egyideig nézte. Még nagyon uj volt nekik ez a játék- Aztán, minthogy a poszton kálói jött, hát keveselték. Nem akaróztak,

A pesztonka hátrahajtoit fejjel, ujjal ko* zött a kereszttel, éneklőn újra bíztatta őket:

— Lehet ám nagyon kiabálni! Arnekko* rár csak akarnak! Meg ugrá'ni b lehet na* gyoka: körülöttem! Én akkor egészen föld* höz verem magam, de azt maguknak netö szabad, mert oda lesz a ruhájuk.

A kér kicsi most öoszenézetr, aztán mégis rákezdték hangosan:

— Jaj, édesanyám, mi lesz velem nélküled!

Üvölrve ugrálták köniS a kis posztónk át Egyre nagyobbat ugrottak— S'rjaftäk is. — Énekelte síhalón a kis peszton'lka, « minél nagyobb lett a kicsi’ nyelt sivalgása, az ő arca annál jobban át* széliem ült.

Nemsokára már földönruh'ati moto'y* górt, akár egy igazi halott, minr egykor uz anyja...