Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-22 / 191. szám

7

ELLEN? ÉK

TTT

'ACşLpjtd'

Áldott rossz asszony

Hívjuk Lujzának ezt az áldott jó asz- sz.onyt, aki a légynek sem vet <s nem etri, hogy miért 'lesz kunos csönd, ha valahova belep és nem érti, hogy miért nem hívja soha senki sehova és miiért nem népszerű. Pedig szegényke úgy igyekszik. Nem is csúnya, nem is ellenszenves, az urának jó a Sása van., ó szelíd és békés. Nem túl fia tál és nem ud szép, tehát a természet törvényei szerint az asszonyoknak szeretnie kellene öt. Nem túl öreg és nem túl csúnya ahhoz, hogy a férfiak idegenkedjenek tőle. Szép lakását rendben tartja, hires háziasszony, remek befőttékor es szendvi* cseker lehet enni nála,, csakhogy soha nem megy hozzá a kutya sem, pedig «'gesz élete barátok és ismerősök kétségbeesett keresése. Az ura egész nap nincsen orrhon és a kér fia az iskolában van vagy futballoznak, vagy moziba mennek. És ő úgy unatkozik és úgy szereti az embereket. Mért nincs hát társasága? Lujza drá' ga engedje meg, hogy megmondjam magának- Valaki igy jellemezte múltkor: Áldott rossz asszony. És ebben benne van a maga áldott rossz lénye és egész természete. Mert1 — és ezért ne haragudjon — maga csakugyan áldott rossz és amellett pokolian kellemetlen, s a tragédiája az, hogy kedves és jó akar lenni, mialatt a legurálatosabb és legrosszabb az emberekhez. De lehet, hogy csak szerencsétlen. Úgy választja ki mindig a mondanivalóját, hogy azzal az emberek sebeit és apró hiúságait tép« fel. Bocsásson meg Lujza drága, ezért utálják magár az emberek olyan szívből és olyan őszintén.

Például. Ismerős házaspárnak van egy hároméves kislánya és volt egy kisfia, aki négyéves korában skárláfban meghalt. Életük örök fájdalma ez a hallott kisfiú. Maga találkozik vele és egy szent résztvevő arcával jelenti ki. Ó de araynos ez a kicsi Évike — és elkezd gyügyögni Évikével egy félóráig és aztán hozzáteszi égre emelt pillantással — hanem a ki« Bandi, Istenem, milyen aranyos volt, micsoda tragédia, már tízéves lenne, ha élne ‘és milyen okos volr a drága, emlékszem..És akkor eszébe juttatja a házaspárnak mindazt, ami úgyis örökre sebként égett bele a szivükbe és eltűnik a mosoly az arcukról és pedig maga csak résztvevő és ■finom akart lenni.

Más. Lujza találkozik a szerződésnélkü’ •li színésznővel. A színésznő mindenkivel el akarja hitetni, hogy esze ágába sincs ideszerződni, különben is a vőlegénye nem engedi s minden vágya a magánélet. De közben régi kollégáknál puhatolózik s mindenki tudja róla, hogy .egyetlen kétségbeesett vágya akármilyen ici-pici szerződéshez jutni a színháznál.

Lujza megszólítja ezt a nem tehetséges, de színházról kótyagos leányt. Tudja róla, hogy nem kap szerződést és nagyon kedves és jó akar lenni hozzá- Azt mondja: Pá édes művésznő, nagyon örülök, hogy látom, hogy van? Cuki ez a kis ruhája, hol csináltatta?

Hanem mondja csak szivem, mi az oka, hogy magát nem akarják szerződtetni? Hiszen, maga nagyon szép és remek hangja van. Esküszöm, különb, mint akármelyik kolléganője é$ mégse sikerül magának leszerződni. Biztosan sok az irigye, ugye drága?

Művésznő megátkozza Lujzát és kedvesen mosolyogva magyarázza a szokott re' ceptet: a színházra féltékeny vőlegényt, â békés magánéletet és közben dühében és elkeseredésében sirnii tudna és megfojtani az áldott rossz asszonyt.

Mondjak még példákat? Barátnőinek kijelenti, hogy mennyire meghíztak, de most százszor jobban néznek ki, minit tavaly mikor olyan soványak voíltak. Férfiakat figyelmeztet rá hogy őszül a hajuk, de azonnal kedvesem kijelenti, hogy ez remekül áí és nincs érdekesebb, egy ősz halántéknál. Büszke mamáknak dicséri a gyerekét, ilyenformán: Gyönyörű édes a kislány, az én kisebbik fiamnak Is ilyen karikalába volt pici korában., de kinőtte, ez az aranyos is ki fogja nőúl...

Ilyen az áldott rossz asszony és csodál' kozik, hogy őt nem szeretik az emberek és sehova se hívják. Hár fehet magái valahova hívni, lehet magát szere tari, Lujza, szegény áldott rossz asszony? , (—},

Riportsorozat a babonáról

ni.

Éppen ugy,mini régen

_

A fejezet ugyanaz, de a kép változik: abból a különös légkörből, mely babonás delejjel vonja körül az emberi lelket, újabb esetek kerülnek íeiszin- re: régiek és frissek, naivak és ostobák, az emberi ész és természettudomány ,,dicsőségére“. És a szerelem, meg babona, mint testvérpár vonul vévig életünkön, bogy azt édessé vagy fanyarrá tegye.

TEMESVÁR, augusztus 21.

— Ott tartottunk ugyebár — mondja

Láng tanár és újból tölt abból a veszedelmes italból — hogy vannak ősrégi babonák, amelyek ma is használatosak. Egv emberélet nem elég ahhoz, hogy kikutatni lehessen valamennyinek az eredetét. De hiszen talán nem is fontos, mert vannak egészen ártatlan hiedelmek, amelyekből sohasem adódhatnak életbevágóan fontos körülmények. Mert az, hogy a házbaiopódzott fekete macska szerencsétlenséget jelent, épugy, mint amikor felborult a sótartó az asztalon, vagy, ha jobbszemünk repdes sirni fogunk, balszemünk repdes örömünk lesz, vagy ha orrunk viszket bosszúságunk lesz és még egy néhány ezer ilyen és elvhez hasonló, már közhellyé vált és olykor a babonások is lemosolyogják. De nem igy állunk az úgynevezett „komoly“ babonákkal, amelyeknek gyökerei vannak s amelyek ma is vagy a vallások bűvkörében élösködnek, vagy pedig metafizikai adottságaik ellenére a pozitiv tudományok árnyékában hüsiil- nek. I

— Ártalmasak vagy ártalmatlanok

az ilyen babonák? (

— Nem lehet igy osztályozni. Már csak azért sem, mert mig egyik embernél „árt“, addig a másiknál „használ“. Beszéltem szenvedélyes kártyással, aki játék előtt megérinti balkézzel az osztott lapokat s ennek tulajdonítja állandó szerencséjét, mig egy másik azt panaszolta, nem bir elég óvatois lenni, nehogy istenments balkézzel hozzáérjen a kártyához, mert akkor biztosan vészit; ismerek egy férfit, aki esztendők óta következetesen ballábbal lép ki a kapun, mert „jót“ jelent, de van, ki ellenkezőiére ügyel: nehogy első lépése ballábbal történjék, r.vert akkor egész napja el van rontva ésigytovább. Az kétségtelen:

hogy vannak babonák, amelyek nem* dsiak ártalmasak, hanem veszélyesek is. Ezek inkább a varázsgyógyászat körébe vágnak s veszedelmesek azért, mert ellenkeznek a modern természettudományon nyugvó orvostudománnyal. Nem egy tragikus esetről tudok, mikor — sajnos nem Csak faluhelyen, hanem a városokban'/« — füvekkel, kenőcsökkel és elképzelhetetlen összetételű szerekkel és eljárásokkal halálra „gyógyították“ a beteget. Ismerek vidéket, ahol a javasasszony ráolvasása ma is többet jelent, mint az orvos vagy a patikus gyógyszere.

— Miben áll tulajdonképpen a ráolvasás? (

— Rögtön rátérek arra is, egy kis türelmet kérek. Ismét más vágányon vagyunk, márpedig adós vagyok néhány érdekes babonával és praktikával, ami a szerelemmel kapcsolatos. Bizonyára hallott a különféle bájitalokról, amit akkor itattak meg az „áldozattal“, ha azt akarták, hogy a kiagyalt tervnek megfelelően „engedelmeskedjék“. Persze a különböző vidékeknek, vérmérsékletnek és észjárásnak megfelelően más és más nevet adtak ennek a különös italnak, de a lényegben egyeztek: árkánumnak kellett lennie, hogy a szunnyadó szerelmi érzést felkeltse vagy állandósítsa a szeretett személyben. A tiroliak által annyira kedvelt és divatos arany hájitalt hosszú és rendkívül körülményes eljárással hónapokig készítik. Mit mondjak? A füveket napfelkelte előtt szedik, mezítláb, ájtatos csendben és szótlanul, minden lépésnél gondolniok kell valamire s amikor az idegölő gyűjtéssel elkészültek, vagy százféle gyökérrel s miI egymással, még viperafejböl vett részecskékkel is keverniük kell. Megéri a fáradságot, mert hatalmas összegért árusítják.

A papirkötegből kiemel egv lapot:

Nevelni fog

az egesz varos keddtől

a Thalia Mozgóban,

mert STAN és BRAN 2 óra hosszat mulattatnak legbrilliánsabb komédiájukkal:

STAN é3 BRAN alpinisták

(UJJÉ A HEGYEKBEN NAGYSZERŰ).

BáfNal és praktikák

Ma,

hétfőn utoljára: SHIRLEY MEGMENTI

amerikAt.

/

— Egy érdekes régensburgi feljegyzésem. Ott hallottam ezt az évtizedek óta szájról-szájira járó „történetet“. Egy odavaló fiatal leány, hogy az imádott férfi szerelmét megnyerje, ku- i ruzslóasszonyhoz ment és hatalmas összegért néhány cseppnyi „arany varázsitalt“ vásárolt. Előírás szerint azt a kevés mennyiséget a kiszemelt férfi italába kellett kevernie. így is történt. Egy alkalommal, amikor az illető, a leány testvérbátyja társaságában öná- luk, otthon borozgatott, a mit sem sejtő vendég poharába töltötte a varázsitalt. A sors azonban kegyetlen volt: a poharak összecserélödtek, a báj itallal

édesített bort a leány bátyja hajtotta j fel, ki „halálos szerelemre gyulladt húga iránt“. És mert nem bírta a bűnös szerelem súlyát, öngyilkos lett. Nemsokára rá a leány megőrült.

Eszembe jut, hogy az a bizonyos higanyos vacak, amiről előző cikkemben irtani, Kolozsvárt csak húsz lejbe kerül, aránylag igazán olcsó, ha közszükségleti cikké válna, akkor is ki lehetne bírni s ami érdekes, a kenyeret és sót lopni kell, idegen helyről, más asztaláról kell lopni — elmosolyodom és elmesélem, mert korábban elkerülte figyelmemet. De elmondom azt is, amit a közismert tordai javas- asszony ajánlott „szép pénzért“ egy nriasszony ismerősömnek, hogy térje hűségét megtarthassa. És Láng tanár Írja, ahogyan diktálom: „Mérje meg a férje testhosszát egy spárgával és annyi göhöt kössön rá, ahányat csak bir és mindegyikre mondjon mindegyikért egy'egy Miatyánkot. Aztán minden ruhadarabjából húzzon ki egy szál cérnát, azokat is bögözze meg és

épugy mondjon mindegyikért egy-=cgy imádságot. Aztán, amikor férfit temetnek, menjen ki a temetőbe s mielőtt eliöldelnék, dobja be valamennyit a gödörbe és súgja: akkor hagyj el engem, amikor ezek kikerülnek innen.“

— A címet, az asszony ciniét kérem — mondja Láng Frigyes és ceruzájával morsekat ad.

Bevallom, sajnos címmel nem szolgálhatok, de ha lejön Kolozsvárra, szívesen átruccanok vele Tordára s ott készséggel elkalauzolom. Ezt is felírja. Aztán: i

— fi ja kérem, a praktikák, azok sokkal fontosabbak, mint hiszi. Misztikum, titokzatosság kell az embereknek, hogy az izgalom tökéletes legyen.

Keresgél a feljegyzések1 között:

— Esetek vannak, furcsa és lehetetlennek tetsző esetek, amiket, ha Ön közölne olvasóival, azt mondanák, hogy marhaság és mese. Égbekiáltó szörnyűségek, az emberi butaság csimborasszója. j

Kiemel egy lapot:

— Ez egy ártatlan dolog, de kedves.

Ismeri? „A nő, ha meg akarja nyerni a férfi szerelmét, varrjon egy piros selyem zacskót s tegyen bele három darab négylevelü lóherét és zárja le fe* hér vagy sárga selyemmel, fia aztán sikerült ezt úgy elrejtenie a férfi kabátjában, hogy az a szive felé essék — „nyert“ ügye van. í

Visszatérek a ráolvasásra. Ezt a feleletet kapom:

— A ráolvasás nem egyéb, mint ku- ruzslás, bübájolás, ami hókuszpókusz- szal és szertartájsos gesztusokkal történik. Ez a ceremónia az ilyen ráolvasásoknál elmaradhatatlan és fon7910 augusztus 2 2. ,

~imwn—im mm in hub I ni ni mai iáin i

tos, épugy, mini a titokzatos varázsigéknek a suttogása.

Átnyalábolja írásait.

KiY IS LEHET., w

— Látja kérem, ez három esztendő

szakadatlan munkája, összegyűjtöttem a varázsszerek egyrészét, amelyeket ma is használnak. I udja mennyi lehet még? Ezerszer, vagy tizezerszer ennyi. Állítom, hogy a mai orvostudomány megközelítőén sem tud annyi orvossá" g(>t egyegy betegség gyógyítására, mint a nép. És egészen csodálatos: évszázadokkal ezelőtt használatos eljárások egy némelyike, szinte változatlanul, fennáll ma is. De az igazság kedvéért be kell ismernem egyebet is: sok kitűnő orvosságot vett a modern gyógyászat a néphitből és haszna!ja ereú>né~ nyesett. Vonatkozik ez különösen a különböző füvekre. De mást mondok. Találtam olyan vidékeket, ahol a szimpatikus gyógymód épugy divik ma is, mint a középkorban. A fogfájást ma is úgy gyógyítják, mint a tizenhatodik században: átültetik a fűzfába. Lehánt- ják a fa kérgét, a nyers részből kihasítanak egy vékony pálcikát és azt beszúrják a foghusba. Aztán néhány perc múltán kihúzzák és úgy, amint van, véresen vi&szateszik a fába, ráhúzzák a kérget és beragasztják sárral. Ugylátszik a természettudományi fáklyafénye nem elég erős. A régi mágia köréből visszamaradt gyógyeljárá- -sok sötét fala nem mindenütt engedi át a fényt. .. . j '

Kopognak az ajtón. A portás jelenti, hogy keresik. „Túrra bey“, az „asztrológus“ itt van. Összenézünk. Ez a vásári kókler, aki csak azért, mert turbánt hord a fején é-s csillagjós, mert nagy fóliánsok előtt ül és tiz lejekért planétát oszt „tökéletes“ horoszkóppal. Láng tanárt érdekli a módszer, ahogyan ezeket csinálja s ezért kérette magához. Megüzeni a portással, hogyj néhány percig türelmet kér. Mi pedig folytatjuk a beszélgetést. Ö áll, én üló'k. Feszélyez az egyenlőtlenség, de megmagyarázza, hogy igy könnyebben beszél s jobban kikaparássza bizonyítékait. Megnyugszom. A sokesztendei szokás a katedrán...

Aztán, amikor egy pillanatra megáll, átmenet nélkül, hirtelen feldobok egy kérdést. Telitalálat volt. Leveszi szemüvegét, frissenv asalt zsebkendőjével megtisztogatja az üveget s finom mosoly közt mondja: j

— örülök, hogy ilyet kérdez, mert alkalmas arra, hogy egv uj fejezetre térjünk át. Olyasvalamire, ami mélyen belevág a mindennapi életünkbe, mégha babona is. Mondom, örülök, hogy sor került rá, mert válaszom mindenkit érdekelni fog. Hogyan is kérdezte? A

JENEI JÓZSEF

Jelentés a gyümölcstermésről

BUCUREŞTI, augusztus 21.

Ä „Timpul“ mai számában az ország gyümölcstermelésével foglalkozik és megállapítja, hogy a gyümölcstermés 'Igazi nemzeti vagyont jelent. Sajnálattal említi meg, hogy habár Románia Európa gyű* mölcsterme'ö országai között első helyen áll, ngv a gyümölcs mennyiségére, mint minősegére vonatkozólag, még’s az ország gyümölcskivitele a többi országokkal szemben utolsó helyen áll.

ősszel 75 százalékban kell felszántani a földeket, Marosvásárhelyről jelenük: A mezőgazdasági minisztérium a helyi mezőgazdasági kamarához utas fást küldött, amelyben felhívja a kamara vezetőségének figyelmét, hogy a gazdákat a több és jobbtermés érdekében felvilágosítások* kai lássa el. Ennek megfeleően a gazdar sági kamara a tekei, mezőbándi és mező- riicsí mezőgazdasági kerületekhez (Cer curii Agricole) utasítást küldött, hogy a gazdák a termésbetakaritás után 55 százalékban, a többi mezőgazdasági kérü 1 tr fékben pedig 75 százalékban szántsák fej a földeket. A kamara az őszi és tavaszi vetésmódozalokra is részletes utasítási küldött. k )

Mindenre feleletet ad a:

BuiráP

természettudományi folyóirat. Előfizet, hét negyedévre 120 lejért az ELLEN« ZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Cluf Kolozsvár, Piaţa Unirii. 40 lej beküldés se ellenében készséggel küldünk msfţ&ţ» v ■ yányszámot, y 1 V