Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)
1939-08-13 / 184. szám
19â9 augusztus 13. EECENZ ÉK Â tanárok ^églegesitö államvizsgája A capacitate államvizsga előzményei és különleges nehézségei C KOLOZSVÁR, augusztus hó. Az Ellenzék f. évi augusztus 4. és 5't .számaiban cikkeket közölt a 60 éviiket betöltött magyar felekezeti tanárok kény- szernyugdijaz’ásáról és a nyugdíjazott tanerők utánpótlásának lehetőségeiről. A cikkek más napilapokban megjelent ha- ?. son'ó tárgyú közleményekkel együtt részit letesen ismertették a három magyar egy- d ház iskoláinál a nyugdíjazást elrendelő rí miniszteri rendelet végrehajtása után be- >1 következett uj helyzetet. Különösen az i Ellenzék augusztus 54 számában megje* >1 fent helyzetjelentés érdekes, mivel itt a [f bárom iskolafenntartó egyház hivatalos v vezetőségétől származó pontos adatok a szerepelnek. Ez adatokból kiderül, hogy *« minisztérium rendelete értelmében ti mintegy 30 tanárnak kell nyugdíjba meir n nie a most kezdődő iskolai év elején. A d távozó tanárok helyébe természetesen uj d tanerőket kell állítani. Ez azonban egy- if Lire legyőzhetetlen nehézségekbe üt- >[ közik, mert, amint az Ellenzék szóban 1 forgó cikke megállapítja, a már évek óta ;J tanító fiatal helye Kés tanároknak a miri msztérium nem ad végleges tanítási en* g gedélyt, az u. n. capacitate vizsga hiánya rí miatt. •Mivel e vizsgái körülményeit illetőleg az 0 erdélyi magyarság körében meglehetős rí nagy tájékozatlanság tapasztalható, talán rí nem lesz felesleges a nagyközönség előtt írészletesen ismertetni c vizsga történetét, A körülményeit és következményeit. A CAPACITATE VIZSGA BEVEZETÉSE A háború utáni román iskolapolitika & által bevezetett uj vizsgák közül a ma2 gyár közvélemény talán éppen ezt a vizs1 gát ismeri a legkevésbé. A többi vizsgá- l kát elég szé’és körökben ismerik, főleg a i magyar sajtóban megjelent beszámolókból. Különösen sokat írtak napilapjaink az érettségi vizsgáról', idősebb tanárok és tanítók nyelvvizsgáiról, valamint a többi középiskolai és e'emi tanításban szereplő vizsgákról. Ezek iránt érthetően nagyobb is volt az érdeklődés, mert hiszen az s- kekvba járó gyermekek nagyobb számánál fogva, sokkal több c sállá dost érintett. A capacitate vizsgát azonban sokkal később vezették be, mint az előbbieket s a bevezetés pillanatában alig érintett két- három fiatal magyar tanárt. Hiszen eleinte olyan kevés volt a romániai egyetemeken tanuló tanárjelöltek száma, hogy az ekkor egészen elhanyagolható mennyiségnek számított. Tehát a. sorsukra vonatkozó kérdések természetszerűleg sok kai kisebb érdeklődésre tarthattak számot, nrnt a többi vizsgák. A tájékozatlanság másik oka abban keresendő, hogy közvéleményünk előtt égé szén uj volt ez a vizsga, melyet a háború előtti magyar közoktatási politika cgyá'- talán nem ismert. Magyarországon ugyanis az ál’iaimi és felekezeti középiskolák tanárait ez egyetemen kapott diploma alapján véglegesen alka mazhattak az iskolafenntartók s >gy például a i rimán iskolák tanárait is, akiknek egyházuk által való vég'egesUését a m ié-zté- rium egyszerűen csak tudomásul vette s a maga részéről is elismerte- A v.'gVg.\c. tanítási engedélyhez tehát az egyetemi diplomán kívül semmiféle más vizsgára, vagy oklevélre nem voT szükség s így a tanárok véglegesítése az állam rértóröl semmiféle akadályba nem ütközött. Érihető tehát, hogy az iskolai kérdésekkel foglalkozó vezető nk előtt egészen szokatlan volt az 1928-ban létesített capacitate vizsga. Első pillanatban nem is fogták fel annak jelentőségét. TTa átlapozzuk az egyházak tanügyi jelentésed, A vizsga feliéle lel íiszli bőRTisIiák és fsflty kai®nai háiizsákol*» íhegyB és tfurisáa bakancsok, kitűnő minőségben, uj modellekben, olcsón kaphatók a Mociornifă 9 ||jj!j|g gyárak bucureştii, brassói, kolozs- ijlliiil vári, ploestii, stb. lerakatai báni! FIGYELEMííl’ I A cipők karbantartására és szép fényének elérésére, kérjen mindenütt Mociornifă ■ krémet, viaszt és zsi2*t. Garantált gyártmányok. a vizsga előírását követő első esztendőkben, egyáltalán nem találunk semmi olyan kifejezést, mely valami aggodalomról, vagy éppen azoknak a következményeknek megsejtéséről tanúskodna, amelyek e v.zsga mialt később bekövetkeztek. Mivel e 'törvény a román középiskolákra vonatkozott, úgy látszott természetesnek, hogy a kisebbségi iskolákat nem is érinti. Ezenkívül az 1928 as középiskolai törvény 38 tói 43 íg terjedő § aiban körvonalazott vizsgát úgy tekintették, mint amely az egyetemet végzett f'atal tanárokat nagyobb vonatkozásban ugyanolyan módszerrel szelektálja, mint azaz érettségi a középiskolásokat. Az 1928'ban megszavazott középiskolai ttörvény és az ebben előüt capacitate /•vizsgára vonatkozó 1929-ben közölt vég- írehajlási utasítás határozza meg a vizsga tfeUéte-eit. Ezek szerint az egyetemen ta_ mári oklevelet szerzett és a pedagógiai 'szemináriumi bizonyítvánnyal rendelkező tfiatail tanárok végleges tanítási engedélyt /csak akkor kaphatnak, ha a capacitate vizsgát leteszik. Ilyen vizsgát minden har- rmadk évben tartanak az ország valamelyik egyetemén, szakcsoportok szerinti 'öttagú bizottság előtt. E vizsgabizottság 'tagja-t a közoktatásügyi miniszter nevezi ki. mégpedig hármat egyetemi, kettőt pedig középiskolai tanárok közül. A vizsga anyagát a jelölitek főszakjaiból az egyetemi, mellékszakokból pedig a közép’s- kólái anyag képezi. A sikerhez a jelölteknek az Írásbeli és szóbeli vizsgákon legalább 7,50-es jegyet kell szerezniük. Éneikül a vizsga sikertelen. Megismételni csak egyszer lehet. Aki a vizsgán kétszer elbukott, többé nem állhat elő s ennek következtében végleges tanár sohasem lehet. A törvény és a végrehajtási utasítás rendelkezései világosan mutatták, hogy e vizsga tulajdonképpen versenyvizsga, melynek célja az államnál megüresedett tanári tanszékek minél jobb tanárokkal valló betöltése, A törvény szerint ugyanis a minisztérium a vizsgajegy nagysága szerinti sorrendben nevezi ki a tanárokat. Aki pld. 9es jegyet szerzett és a kimutatás elején van. azt hamarább nevezi ki, mint a csak S as eredménnyel vizsgázott jelöltet- A vizsga „verseny‘‘-jeMegét ezenkívül határozottan szemléltette a törvény ama rendelkezése, mély szerint a sikeresen letett vizsga érvényét veszti, ha az illető tanár a vizsga letevése után 4 éven belül nem jut állásba. Ezt a vizsgát eleinte a román tanügyi hatóságok is csak a román állami középiskolák tanáraira vonatkozhattak. Világosan bizonyítja ezt annak a román tanárnak az esete, aki a vizsga sikeres letétele után egyik kolozsvári felekezeti iskolában tanított, de a vizsgát követő negyedik esztendőben kénytelen volt állami iskolában tanítást vállalni, nehogy a vizsgá ja érvényét veszítse. Ilyen körülmények között érthető, hogy a kisebbségi iskolaügy vezetői miért nem tekintették veszélyesnek első esztendőkben a capacitate vizsgát a kisebbségi tanárok szempontjából. Annál inkább el voltaic keseredve az érdekelt fiatal román tanárok. Ők világosan látták, hogy e vizsga rendkívüli nehézségei minden más vizsgáénál nagyobbak. Általános és különleges nehézségek Valóban mindenkinek' ez volt a véleménye, aki a vizsga körülményeit alaposabban is mer le. Az előírás szerint ugyanis a jelölteknek az egyetemen szerzett tanári oklevelükben szereplő fő- és mellék- szakokból kell vizsgázótok. A főszak anyagára nézve csak annyi előírás vo'i, hogy az az egyetemi anyag. Minden egyetemet végzett ember tudja, mit jelent ez a követelmény. A legtöbb tárgynál ugyanis o három vagy négy éves egyetemi idő nem elegendő a- égész tárgy körébe tarla: ó anyag előadására. Ugyanazt az anyagot megfelelő felosztása szerint több ka- edrán több tanár adja ,,elő‘‘, mindenik \ maga felfogásának, esetleg saját kukásainak megfelelően. Most már a jelölitek ezt az egyetemi anyagot kell tudnia ugyanolyan részletességgel, mint ahogy m általában az egvelemen előadják. Vegyük pld. a földrajzot. A földrajz fősza- íos jelöltnek c tárgyat ugy kell ismernie, nini az illető egyetemi tanároknak, akik ízt előadták. Am neki nemcsak ebből ke1] vizsgáznia, hanem a mellékszakból is, pld- természetrajzból, tehát végeredményben nagyobb terjedelmű anyagot kell ismernie, mint az őt vizsgáztató tanárnak. Ugyanez a helyzet a nyelveknél, vagy pld. a történelemnél is. A történelmet az egyetemen rendszerint négy öt tanár adja elő. Külön tanár van az ókori és középkori s ismét külön a régi és uj román történelemre. Mindenik tanár elsősorban saját korszakával foglalkozik s igy azt jobban ismeri, mint a< többi korszakok anyagát. De a capacitate vizsgára ú'ló jelöltnek az egész egyetemi anyagot egyformán jól kell tudnia, tehát pld. nemcsak az ókor és középkor, de az újkor és legújabb kor eseményeit, sőt kúton részletesen a román történelmet is. Anti végeredményben azt jelenti, hogy egv jól elkészült jelöltnek azt az anyagot kell tudnia, amelyet az egyetemen négyöt tanár tanít, azaz aránylag sokkal na- gvobb anyagot kell ismernie, mint az őt kérdező, csak egy korszakkal foglalkozó, tanárnak. A vizsgára állók e közös nehézségein kívül a kisebbségi jelölteknek különleges nehézségekkel kell megbirkózniok. E nehézségek kisebbségi voltukból következnek. Bármilyen folyékonyan írnak és beszélnek románul, a kifejezések könnyedsége, szóbőség és romános gondolatfüzés tekintetében mindig hátrányban vannak azokkal szemben, akiknek a román nyelv anyanyelvűk. Minden több nyelven beszélő ember tudja, hogy egy idegen nyelv állandó, kifogástalan tudását csak az biz. tositja. ha állandóan azon a nyelven beszélünk és e nyelven beszélők környezetében élünk. A kisebbségi tanárok, amint tudjuk, más helyzetben vannak. így tehát emberileg alig képzelhető el, hogy magyar környezetben és magyarul tanító ianár a vizsga lázában az írásbelin némi árnyalati hibát el ne kövessen, nem is beszélve az idegenszerü gondolat fűzésről. Ez igy volt az egyetemen is, ahol azonban a tanárok legnagyobb része megér tette cs honorálta az elbírálásnál. De a capacitate vizsgabizottság tagjai idegenek. akik csak az esetleges hibát nézik. Hibát pedig saját anyanyelvűnkön is gyakran elkövetünk, ha gyorsan és izgatottam írunk. Gondoljunk csak a nyel v- tisztitó mozgalmakra. Nincs olyan író, vagy tudós, akinek 'írásaiban egy-egy nyelvhelyességi hibát ne lehetne felfedezni. Ez áll a. román nyelvre is. Az Universul c. román napilap megfelelő rovatában román írók, előkelő vezetők, sőt miniszterek mondataiban fedezi fel a rovatvezető nyelvész a nyelvhelyességi hibákat. Képzeljük el most, milyen köny- nyen lehet ilyen hibát találná a kisebbségi jelöltek dolgozatában. Mondhatná valaki, hogy alapos készüléssel ezen is lehet segíteni. Csakhogy a felekezeti tanárok elfoglaltsága sokkal nagyobb, mint az államiaké- Ez utóbbiak legföljebb heti 15 —18 óraszámban tani tannak, mig a felekezeti tanárok héri 22—24 órára vannak kötelezve, sőt internátusi szolgálattal 'egybekötve némelyiküknek heti 30 órája is van. Ezenkívül sokkal több iskolán kívüli munkájuk van, mint az állami tanároknak. Tehát, a kisebbségi jelöltek román kartársaikkal sem nyelvi, sem tanulási lehetőség szempontjából; nem, versenyezhetnek ezen a vizsgán. Sikerükhöz feltétlenül szükséges a vizsgáztató tanárok jóakarata. Ha e tanárok véletlenül egykori1 egyetemük őket ismerő tanárai közül valók, a megértés nagyon valószínű. Csakugyan, a legtöbb kisebbségi tanár, akinek e vizsga sikerült, a fenti körülménynek köszönheti a sikert. Az első capacitate vizsgán kisebbségi jelölt alig szerepelt. A román jelentkezők olyan nagy része bukott el, hogy az mindenfelé megdöbbenést és elkeseredést idézett elő. Valószín,üleg az első megdöbbenés hatása alatt lett úrrá sok román kul- turpolitikuson az a meggyőződés, hogy ez a vizsga pedagógiai lehetetlenség s ezért valami más módon kell bevezetni a véglegesítés kérdésének megoldására. IORGA ÉS ANGHELESCU ELLENTÉTES INTÉZKEDÉSEI Az első vizsga katasztrofális eredményeinek hatása alatt, 1931-ben Iorga, akkori miniszterelnök és közoktatásügyi miniszter, a capacitate-rendszerr megszüntette. A vizsga helyébe kimondottan versenyvizsgát irt elő a megüresedő állások betöltésére. A magyar iskolafenntartó egyházak számára most jó alkalom kínálkozott fiatal tanáraik véglegesítésére. Csakhogy akkor ez a kérdés még egyik egyháznál sem merült fel sürgető szükségszerűséggel. Egyrészt azért, mert a háború élők végzett tanárok ekkor még erejük teljében voltak, tehát az utánpótlás kérdése sokka! később válhatott esedékessé. Másrészt, mivel uj tanárok véglegesítése több kiadást
