Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-11 / 155. szám

Létezik vájjon olyan nyereség, ahol m közbe az adószedő is, aki az állam szedi be-3 A kérdésnek nem lenne é ÁLLAMI SORSJÁT nem lenne feljogosítva, hogy kezdve, amikor a 20 sorsjáték I osztá­lyának a húzása lesz, a nyereményeket teljes egészükben, MINDEN ADÓ LEVONÁSA NÉLKÜL, fizesse ki. Ne mulassza el megállapítani^milyen nagy mértékben emelkedett a KÖZÉPNYERE- MÍNYEK száma az u] tervezet értelmében. Ne mulassza el az rlk^lmat, hogy millio­mos lehessen bogy az utolsó napck torló­dásától megszabaduljon, keresse fel még , ona kedvelt sorsjegyárudajáf és fTS VÁSÁROLJON SORSJEGYET A '£$>/ IUL8ÜS 15.-iki A HÚZÁSRA:f/>S KLLENttíKl P A szabadfürdés „áldozata“ Filmbe illő expedíció a Szamos-parton az eltűnt fiatalember után Hogyan történt a „tragédia?" > ‘ « KOLOZSVÁR, juüus io. Tegnap délben, a legforróbb napsza­kon, a II. Károly király parkőr szegélyt" zó parti bozótok között izgatott férfiak csörtettek és egymást tulkiáltrva, igyekez­ték meggy őzin i a folyó átellerui partján jajveszékel’ö gyerekembert, hogy m'nden kutatás hasztalan már. — Mintha a viz nyelte volna el! — je­lentette harsogó hangon, a helyzet tragi­kumához nem illő gorombasággal az egyik „életmentő“. — Pedig abba az irányba úszott • ■ . — hangzott az elhaló válasz a túlsó partról­A gyerekember süva rohant fel és alá a fehéren izzó kavicsokon. Néha meg- megállr és széttárta karja't, ezzel a csüg­gedt mozdulattal fejelve ki remegő véde­kezését-, gyötrő problémáit: hát tehetek én róla? jaj, most mit csináljak? — A többit a rendőrség! — jelenretre a goromba hang. Ám ebben a pillanatban emberibb meg­nyilatkozás 1« jelentkezett: — Várjon^ segítek magán! T Hatalmas, széíesvállu atléta gázolt ke' resztül a csillogó víztükrön a magányos, félmeztelen, gyerekember felé* De mje vágjunk elébe a történetnek. Jegyzőkönyvszerüen, az adatok száraz fel­sorolásával >s szemléltetővé tehetjük a szabadfürdés áldozatának különö's tra­gédiáját. 'v t „Mi lesz veled, emberke?“ K. Gyula dirróí illetőségű, 18 év-es v;z' vezeték- és villanyszerelő munkás a reg­geli bucurest'i gyorssal érkezett meg Ko­lozsvárra* Nemrég „szabadult fel“ és hite , volt, hogy az ismeretlen nagyvarosban ta­lál egy zugot, valami munkát és szabadon fürödherík majd az „élet sodrában“. Gyuszi regényes elképzeléseit látta való­ra vállni, amikor kopott bőrönddel kézé* bem és „egyp^ugős“ rémtörténettel a hó­na alatt kiszállott a harmadosztályból. Elindult a kijárat felé s a nagy tülekedés közben eszébe jutott, hogy olvasta vala­hol, miszerint „az ismeretlen utas bő­röndjét elhelyezte az állomási csomag­őrzőben és mélyen szemére huzva kalap­ját nekivágott a ködös utcák labirintu­sainak“. Gy.uszi is ezt cselekedte, bár nem volt kalapja és kegyetlen napfény tűzött az eléje táruló nyílegyenes útra. — No, lássuk! — bátorkodotr és elin­dult, hogy munkát keressen magának. Remény nélkül • *. A meddő küincselésekre vonatkozó ada­taink hiányzanak, valamint arról sem te­hetünk közzé kimutatást, hogy a helybeli nagyvállalatok és k ^üzemek tulajdonosai hány elbocsájtó mozdulatot végeztek ezen a forró nyári napom. Tény az, hogy hősünk hajótörést szenvedett az élet sod­rában és reménytveszretren állr meg a Szamos-parton. Hogy nem öngyilkossági szándék fű­tötte, azt bizonyítják a következő ada­tok: i. Levetkőzött, ruháit összehajtogat­va, rendben elhelyezte a partmenti bokor alá; 2. E művelet közben k'huHott zse­béből a közel 2CCO lejt tartalmazó pénz­tárca; 3. Megcsörgerre pénzecskéjét és A TIENCSUST VESZTEGZÁR Képünkön fegyveres japán katonák láthatók, amint szuronyt szegezve zár* ják el az angol engedményes terület bejáratát. . ~ < ösztönszerü mozdulattal a c'pőjébe ^ rej­tette, a zokni alá; 4. szemtanuk állítása szerint remekül szelte a vizet és szabály* szerűen napfürdőzött* És mégis bekövetkezett a tragédia... ? Eltűnt..« Köröskörül, illetve á Szamos körül csendes és békés volt a tájék* A homok­szemek m'ílió apró tűkként kínozták fel- perzselt bőrér. Hirtelen eszébe jutott, hogy olyasra valahol, nv-iszerinr „amit megtehetsz ma, ne halaszd holnapra!“. Ez hatott. ~ Talpraugrott és megalkuvást nem tú­ron elszánr mozdulartal elindult • . . Néhány pillanattal később felhangzott az ijedt kiáltás. Azt hitte, hegy megful­lad. Vadul hadonászott, csapkodott ma­ga körül és keresett egy támpontot, ami­be belekapaszkodhatna. Minden hiába... • > Kabátja, >ngje, nadrágjával együtt el­tűnt!- .. Cisak a cipő lapult még sértetlenül á zoknival és a pénztárcával a gályák alatt. Hallatlan szerencsétlenség! Ezután következett a nagy csörretés, i durva és sz^d hangok megnyilatkozása. Gyuszmak ugyanis eszébejurotr, — ezút­tal nem regényrészlet és időrendi tanács­adó. — hogy néhány perccel a szörnyüle- tes felfedezés előtt egy cigány-gyanús fia­talember gázolt át a vizen és kinyújtott karján éppen olyan „szövetű“ ruhát tar­tott. A filmbe illő exped'ció az elrünt fiatal­ember urán azonban hiábavalónak bizo­nyult. 1 Mintha a viz nyelte volna el. 1 K* Gyuszit a magas, szélesvíllu atléra szabadította ki kellemetlen helyzetéből* Elrohant az állomásra és elhozta a gye­rekember bőröndjét. Szerencse, hogy a kárvallottnak mód­jában volt átöltözni. És szerencse, hogy a k‘s vagyont rejtő cipőt vastagon béboritotta az ur pora és a szánakozás érzését keltette fel az alkal­mi tolvajban: „hadd vigasztalódjon az if­jú napimádó!“. Hogy legyen kölcsönös ez a vigaszraló- dás. , ’ ■« v >* >✓ T v, v v < < (lászló). Külföldi levelezésre a postaleve- lezölap mindkét oldalára lehet írni Belföldi viszonylatban is lehet a régi kibocsátású levelező lapokon a címoldalra írni. — A kolozsvári postaigazgatóság felvilágosításai ' * - KOLOZSVÁR, juhus 10. A romániai posta vezérigazgatósága l'olvó évi május *_M)-val u jkibocsátásn E* \ elezölapokat hozott forgalomba. Ív * ken a levelezőlapokon, az eddigi beosz­tással ellentétben, az első — felbélyeg­zett — oldal teljes egészében a ciunzés A szén* van fenntartva. Kiegészítésképpen pedig a lelsö balsarokban néhány' vonal a fejadó nevének és lakhelyének feUün telesére szolgák A levelezőlapokon leve* lezö közönség ilyenformán jelentős tér felhasználhatóságától esett el. Eddig ugvanjis a címoldal vonal zásmen les felét is telsz ésszertnti szövegre fordíthat lak. A közönség meglepetése még nagyobbá váh, amidőn — röviddel ezután — a postavezérígci'gutősúg körrendeletben uta­sította összes alantas hivatalait, hegy amennyiben a levelezőlapok első (cím) oldalát szövegközlésre használnák fel, az ilyen lapokat levelek gyanánt kell kezel­ni és feladóit, illetve a címzettet kötelezni keU a felmerüli portókülönbözet megté rítésére. ■*». j Kellemetlenül érintette az uj rend a külfölddel levelezőket is. minthogy az utasítás alkalmazása esetében a levelezés lényegesen többe kerülne. A levelezőlap mérsékelt dijait ugyanis jelentősen ma­gasabb levélköl'tség váltaná lel. Ez an­nál különösebb volna ,mivel az államok közötti postaforgamat nemzetközi egyez­mény hailá nozz a meg. Munkatársunk a nem eléggé tisztázott ügyben kérdéssel fordult a szabadságon Elévő Buton eseu postaigazgató bel veil e- séhez, Polccanu József aligazgatóhoz, aki a következőket válaszolta: — A pestavezériffazgaióság intézkedése kizárólag belföldi vonatkozású. Az ujr kibocsátású levelezőlapok éppen annak I zavartalan végre haji hal óságát célozzák. A részletkérdésekkel kapcsolatban fel­kerestük Serban .]. osztályfőnököt is, aki az igaizgató közléséhez az alábbiakat fűzte: A kérdéses rendelkezés, bár korábbi keletű, csupán a július 22 én iktatott 14.811 l‘Kh). s/ámu vezérigazgatósági rendelettel iulott hivatalosam tudomá­sunkra. Mi tehát ettől az időponttól ke/d ve alkalmazzuk. — .4 rend (lel csak az ujkibocsálásu le­velezőlapokat érinti, amelyek amúgy sem tarta Urna znak helyet címoldalukon szö­veg közlésére. A régi kibocsátása leve­lezőlapokat aimugyis fokozatosan kivon­ják a forgalomból, helyesebben kiárusít' ják. — Ami a kérdés másik oldiadál, a kül­földi levelezőlapok sorsát illeti, a rende­let erre semmi külön utasítást nem tar tal máz. Minthogy pedig külföldre külön leges levelezőlapok szolgálnak, amelyek beosztási rendszerükkel a régi kibocsátá­sú belföld1* levelezőlapoknak felelnek meg, természetesnek tartjuk, hogy eze­ket is bárki felhasználhat ja kétoldali szö­vegközlésre. Ha azonban u trendszerű lapokat bocsátanának ki a külföldi leve- lez öllap forgalom céljaira, ez természete­sen változtathatna a helyzeten. Hogy a nemzetközi egyezményeken alapuló je­lenlegi viszonyok mellett mennyiben vol­na lehetséges, mi nem tudhatjuk, de nem is reánk tartozik — fejezte be kijelenté­seit Serban osztályfőnök. Ezek szerint tehát külföldi vonatkozás­iján bárki szabadon felhasználhatja, a le­velezőlap arra alkalmas mindkét okiadat szöveg közlésére. Ugyanez áll régi ki­bocsátású belföldi levelezőlapokra is, míg azok eladás tárgyát képezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom