Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-09 / 154. szám
> iy 'J9 j a /1 ii s 9. Bí Küzdelmes expedíciók e Menge Perbet meghódításáért he^v és az ember küzdelme nem maii ke’&Ui. A legrégebbi idők ó’íia viaskodik egymással a természet örökszép csodá ja." a Hegy és az Ember s a kiizde ]om legdrámaibb része még nem dőlt e] a Himalája nyolcc/.resei még ementálinak az ember akaratának. Amikor az összes többi fcddrészek hegyóriásai egymás után meghódol lak az Embernek, amikor sorra legyőzték aiz Alpok félelme tes larmaiit s megjeleníti az Ember a 7000 méteres Aconcaguam és Afrika sokáig a világ legmagasabbnak haitit hegyének, a Csimborasszónak a csúcsán is, az volt a hit, licgy ar/ emberi akaraterőnek már nem kerül különösebb fáradtságába a .még érintetlen Hiimialtája legyőzése sem. Nem igv Heft. Hiába wndulitajk a legalaposabb felkészültségű és legkiválóbb hegymászókból és tudósakból ál'ó expedíciók, Hegy mindig győzött: sok expedíciónak nem egy résztvevője maradt ott örökre a kegyetlen hegyek hideg hópalástja, alattit'. Az Ember azonban soha nem tudott belenyugodni a vereségbe. Újból és ujbó! megoistromolta a nyolc ezresek ériinibetl-ten. világát s aiz angol Miaillory és Irvine 1924-ben már 8609 méterig jutottak fel a Mount Everesten, amikor egyszerre eltűnjék társaik szeme elől és soha többé nem kerültek ékö... A Nanga Pari)a! sorrendben a kHence duik helyen áll a Himalája nyolc ez réséi között. Tizenhárom csúcs vám a földön, mely 8000 méter fölé emrákdik s ezek közölt a Nanga Parbat maga 8125 méteres magasságává1!1, ha nincs és az ,,éllen“, megmászása mégis egyike a legnehezebb fckidatoknak. Kasmír északi részén, ai Himalája nyugati végén emelkedik a Nanga Parbat tömege s már régen magára vonta a hegymászók figyelmét. A. F- Mummery, a múlt század második felének egyik legkiválóbb hegymászója v ezé ti te az első Nanga. Parbat-ex- pediciót 1895'ben. Társai, Collie, J. Normann. Hastings és C. G. Bruce voltak s déli felöl kísérelték meg a csúcs meghódítását. Mummery augusztus 18—20-a között! egyik gurkha kísérőjével már 6400 méterig feljutott, amikor vissza kellett fordul ni ok. Augusztus 2 kán ismét mogkisére'iték a. csúcs elérését. Mummery erre az útra, két kipróbált gurk fiával indult ek Raghubir Tapa és Caiman Smg veflit a két hűséges benszülött, akik ezer megpróbáltatás után is követték nrutait ai bizonylatán ldmeneiteUi útra. Errő1! az útról) azonban soha többé nem tért visz- sza egyikük sem. Hogy mi Stetst velük, ! nem tu-dinii. A hallgatag lió- és jégvilág ‘ örökre eltemette őket... Willy Merkl első vállalkozása A Nanga Parbal ezután hosszú évtizedekig nem szerepeit a Hinnal aja-expedir ciók közöd. Mintha elfeledkeztek volna róla s szinte kizárólag a legmagasabb ;csúcs, a Mount Everest ostromlására ve ■tették volna rá magukat1 aiz expedíciók. Egyik kudarc azonban a másikait érte, a vdág legmagasabb hegyére induló expedíciók egyre-másra do’gukvégezetlenül fértek vissza s lassanként az a nézet kezdett kialakulni, hogy előbb az alacsonyabb csúcsokat kell meghódítani. Igv került harminchétévi szünet után ismét előtérbe a Nanga Parbait. A németek egyik legkiválóbb hegymászója, Wíl- rty Merkl szervezte meg az expedíciót Í1932-ben. Úgy indultak, hogy remélni 1 eh ellett: munkájuk nem lesz sikertelen. "Aschenbrenmer, a kiváló alpesi vezető, e Őbb Ilainbergerrel a 6400 méteres “Chcnga Pcak-et mász la meg, majd Ku- nigk-fl a 7060 méteres Rakiot Peak csúcsaira: jutáit fel. Juliim 30-án fogtak azután hozzá a tulajdonképpeni Nanga Parbtá-ostromhoz. Lépésről-lépésre haladtak a csúcs felé, úgyszólván mfmiien métert kü'lön kellett megküzdeniük, de nem. csüggedtek. Egyik tábort a másik után állliiitotllák fel s az utolsót 7050 méter magasságban, tovább nem «uldUaik jutni. Augusztus 28-án már annyira kimerültek voltak, hogy lehetetlennek látszott fölyiia/tni a vállakózást. A különféle betegségek is egymásután verték le lábukról az embereket s igy hosszas lelki tusakodás után, ugv döntöttek, hogy feladják a reménytelen küzdelmet... Merkl és társai kaíaszlrófája Merklt azonban nem hagyta nyugodni n Nanga Parbat megmászásának gondolata. És két év múlva, 1934-ben már újabb expediciót indított útnak a Himalája fed. Ez az expedíció abban különbözőit a két év előttitől, hegy miig 1932- ben inkább a kiváló hegymászók dióim;: náltak a résztvevők között, addig ezúttal sokkal nagyobb körültekintéssel előkészítve, a tudomány képviselői is nagyobb számmal kaptak helyet. Azt lehet mondani, hogy Merkt irányítása mellett két .különálló csoport volt az expedícióban: tudományos és hegymászó. A tudományos csoport vezdtöje dr. Richairdt Fins- -terwalder egyetemi tanár, az 1928. évi nnczy és iársa parkeitfezők uj parkett lerakását és javításokat, gyalulásokat jutányos árban vállalnak. Iroda: Strada Iuliu Maniu No. 2. .Állal Pamir és Paul Rauer 1931. évii Ka csenjunga expedíciójának a térképésze, tágján pedig Peter Misch és Walter Rack viofibak'. A hegymászó csoport vezetője maga Merkl voíHt s olyan kiváló hegyniá- szókból áilli a csoport, mint dr- Üli Wc- iand, az 1930- évi Dyhrenfurth Himalája- expedloió tagja, P. Aschenbrenner és Fritz Bechtold. akik 1932 ben is tagjai vo'ták az expedíciónak, Ervin Schneider, az 1928. évi Biorschers-féle Atal Pamir és 1930. évi Dylirenfurt-féle Himalája expedíció résztvevője, dr. Willy Welzen bach mérnök, az Alpok kiváló hegymászója, vafliamimit Alfred Drexef, Peter Miü- r t-tier és dr. Willy Bernard, az expedíció orvosa. Május 17-én állították fel a fötáboru- kat a Riakóiot-gl'eccser 3850 méteres pontján. De még jóformán hozzá sem kezd' lek az ostromhoz, már áldozatta- volt a. vállalkozásnak: junius 8-án a II. táborban tiidőgyültadásban kiszen vedelt A. Drexel. A többiek aizictnibam ernyődében szorgalommal igyekeztek céljuk felé s junius 7-én 7600 méter magasságban már a VII. tábort ál’fiitoltáik fel. Az első 4200. a másodfok 5200, a harmadik 5700. a negyedik 6200, az ötödik 6800, a hatodik’ 7000, a. hetedük pedig 7500 méter magasságban volt. Úgy látszott, hogy sikerül elérniük a csúcsot, mikor a szeszélyes időjárás — mely addig is annyi munkájukat tiette tönkre — kerszt ül húzta számításul kait. Rádiókészülékük junius 30án felmondta a szioJlgátáftát s igv a punul meteorológiai állomás nem tudta Idejében értesíteni őket a vihar közeledltéről, mely fenn érte őket a főtáborban, az Ez üst- nyeregben. Ebtől kezdve azután már csak a természet és az ember harcából ált az expedíció mnukáju s hiába volt embert tudás, hiába a szervezet és tudomány összefogása, a hirtelen fellépő vihar pontot tett az expedíció munká jára^. Aschen - brenner és Schneider július 8-án, Merkl, Welzenbaich és Wieland pedig július lió 9-én kezdték meg a visszaVcnü’úst, de Wieland már nem érte el a VII. tábor': útközben kiszenvedett. Aschenbrenner és Schneider még élérték a IV. tábort, de Merkl és Welzenbach a VII. táborban rekeditek. Megmentésük a tomboló viharban lehetetlennek látszott. Két hős ben- szüllött kuli július 11-én élve találta a két európait a táborban, de 12-én Welzenbach is meghalt a kiálltát! szenvedések következtében, míg a niélkülözéslUől cs borzalmas hidegtől a 1 lg alig támolygó Merkflf a kulik lesegűették a VI. táboiba, de azt már elsöpörte a vihar s igv a jégbe vájt kunyhóba bújtak. A IV. táborból Aschenbrenner, Müllritter és Schneider kis érették meg a feljutást Merkl ig, de minden igyekezetük hiábavalónak bizonyulit s ju^us 10 án ai jégkunyhóban W:iI- ly Merkl ós kilehel 1c lelkét... Az expedíció — bár nem érte el célját és tragikus befejezésével egyike lelt a legtöbb áldozatiét követek") expedíciónak — nem vciW eredménytelen. F'histierwal' der.s társai nem maradtak tétlenül, jelentős mértékben előbbrevitték a tudományt Ázsia hegykolosszusának a megismerésében. Munkásságukat Fntz Hechfohl „Deutsche© am Nan ga Parbat“ cărnii mii- vében hozta nyilvánosságra. Egy lavina,mely ember éleiét oltsa ki... A tragikus végű Merkfex pedlic i ó után háromévi: szünet állt be. 1937-ben azonban ismét útra keit egy kicsiny, de el' szánt sereg, hogy Merkl ék megkezdett munkáját előbbre vigyék s ha lehet, be fejezze. A német Himalája-alapitvány támogatásával u trak élt expedició képzett, tapasztalt emberekből átiplit. Vezetője dr. Kari Wien münchenü földrajztudós lett, aki az 1938. évi Atái Pamir expedíció során Schneider és Alhvein társaságában elsőnek jutott fel a Pic Kadfmann (7150 m.) csúcsára. A résztvevők közül! dr. Günther Heepp és Adolf Göttner az 1936. évi Si kkiuni Him alá ja-expedlci ónak és tagjai voltak. Peter Müllritlfer aiz 1934. évi Nanga Parbaf-expecLició szerzett ta- pasztalaiţaii't bocsá'flottta rendelkezésére, dr. Hans Hartmann az 1931. évi Kancsen- junga-expedició tagjaiként a magas hegyek fiziológiái hatásaik tanulmányozta s csak Pert Funkhäuser és Martin Pfeffer voltak ,,kezdők“ az ázsiai hegy óriások között, míg dir. Ulrich Luft és dr. Kari Troli az expedició tudományos részét alkották. Április 9-én keltek útra aiz egész tudományos világ érdeklődésétől kisérve s junius elején már annyira előrehaladták, begy 6185 m. magasságban a IV. tábort is fel áilli tolták, sőt egy felderítő csoportjuk 6690 m. magasságig is eljutott s itt áhatották fel az V. tábort, de a rossz időjárás hamarosan visszaüzte őket a IV- táborba. Junius 14 érői 15-ére virradó éjszaka azután egy váratlan lavina katasztrofálisan gyorsan befejezte az expedíciót. Az egész élcsoportot elsodorta a borzalmas hógörgeteg s hét európar és kilenc teherhordó Liltc halálát a' borzalmas hótömeg rdatt... Az expedícióból! mindössze dr. U. Lult íiziológus, aki a fötáborban maradt hátra és dir. K. Troli' maradt életben. Dr. Luft és a mentésre kiküldött Paul Bauer ju’Jius elején tudott csak a mentési' munkálatokhoz látni. A meleg idő következtében gyorsan mozgó jégtömbök igen m eg nehezítették az előnyomulást és óriási erőfeszítéssel, julius 15-én tudták elérni a tragédia színhelyét. Itt kb- 400 m, hicsz- szuságbam és 150 mi. szélességben mély. árkot ástak, de csak töhbnapi keserves munka után koronázta siker a fáradtságukat. 19-én délután, amikor ai megfeszi- tc'at munkától és eredmónytetfenségtöl úgy testileg, mint lelkitág teljesen kimerülitek, végre rátaláltak a teherhordók egyik sátrára, majd kiásták az együk teherhordó holldestót is. Még aznap előkerült H. Hartmann hátizsákja s mlásntap — 20-án — pedig rátaláltak a közös hálózsákban békésen egymás mellett fekvő H. Hartmann, Pfeffer és Heepp holttestére is... A sátor felettük düh össze, de a lavinái nem sodorta magával, úgyhogy itt megtalálták az expedíció naplóit, tudiományjos feljegyzéseit s az összes zsebórák 12 óra után néhány perccel álltáik meg... Julius 21-ón folytatták szomorú munkájukat s erejük utolsó megfeszítésével sikerült dr. K. Wien professzió sátrát is kiásniíok a jégsirból. Wien mellett Famkhauser holtteste feküdt, a. másik két eltüntet, az oly- sok csodás fénykép készítőjét, Peter Mültriitbert és Adolf Göttnert nem találták meg... Az utolsó vállalkozás 1938-ban nem kisebb ember, miint Paul Bauer dá. állt a Nanga Pairbait-expedició élére. Segítőtársai a következők voltak: F. Bechtold, aki már több expedíció tagja volt, azután az 1937. évi katasztrófában éVe maradt dr. U. Luft. továbbá L- Schmaderer, M. Rebb'tsch, S. Zuck, H. Ruths, R. Ehlingensperg és B. Bahlke, az expedíció orvosa. Az expedició Abbo- tábiad városából indult el és az előző expedíciókká!!1 ellentétben, nem az Indus- völgyén, hanem a Kagan-völgyön keresztüli köz eliteké k meg a Nanga. Parbat egyedül számba vehető útvonalát, mely a hegytömb északkeleti oldatán van. Bekapcsolták a vállalkozásba, mint segítő- eszközt, a repülőgépei is. A repülőgép feladata az élelmiszer és nyersanyag utánpótlásai votá, azonban mindjárt eltső alkalommal balszerencse kisérte utján. A Karachiból induló gép ugyanis Laborétól északra, mintegy 70 km.-re óriási homokviharba került s kényszerleszállást kellrát végeznie. Az expedíció ennek ellenére folytatta útját, ele a III. táborban olyan hóvihar támadta meg őket. hogy vissza kellett térniök a főtáborba, Junius 22-én foffiytáithalfák ismét útjukat s a rá dóval felszerelt élcsoport az't jelentette a müncheni Iliinalája-alapilványnak, hogy a 6200 méter magasságban felállított IV. táborban öt hegymászó készen áll az ut folytatására... A repülőgép, mint nyersanyagutánpotló, kitünően bevált és julius első napjaiban már négyszer do bolt le a résztvevőknek friss élelmiszeri. A repülőgép visszatértében többször kö* riitáepülte a csúcsot s több flégifelvételt készített arról. A Hegy azonban kíméletlenül védekezett az őt támadók ellen s gyakran fellépő viharok és hóförgetegok bizony nagyon is próbára tették a hegymászók idegeit és fizikumát. A veszedeL mek'ben niegedződött hegymászók azonban nem engedtek. Julius közepén 6850 méter magasságban felállították az V. tábort, majd a Rakiot-gleccser jégfalát tették a teherhordók részére járhatóvá. Julius 21 én elérték az Ez üst-nyereghez vezető gerincéiből kiemelkedő sziklacsoportot, az u. n. Szerencsefőt. Julius 22-én az élcsoport előrenyomult s az óriási erőfeszítés után 7000 m. magasságban fel- álbitotlták a VI. tábort. Öt nap mullva a-z élcsoport visszatért a főtáboba, hogy kipihenje az emberfeletti fáradJalmakat. Kissé kipihenve, a körülményekhez képest frissen indultak útnak julius 30 án4 És ez az ut örökre emlékezetes marad azoknak, akik ott voltak... Megtalálják az 1934-ben eltűnt Merkl holttestét A hideg szél ujult erővel száguldott végig a sivár hómezők felelt. Elsöpörte az uj havat és már-már az évek ó!ía> jéggé merevedett régi havat is kikezdte. Egy ilyen „letiszitiitatt“ helyen döbbenetes felfedezést tettek a hegymászók: a jégbe fagyva megtalálták az 1934-ben szerencsétlenül járt Merkl teljesen ép holttestét,.. mellétbe Ilii teherhordója, Gay-Lay al ud ta örök állmát.. A Szerencsei öli őz viték a tetemeket s ott hóba ásott sírba helyezték őkét. Az időjárás meg teljesen a Hegy pártjára állott: augusztus 3-án mínusz 20 fok volt s félelmetes uj hó takarta ai terepet. Hosszas tanácskozások előzték meg az utolsó döntő lépést s amikor végre úgy döntöttek, hogy a téliesre fordult zord időjárás mintii nem folytatják a küzdelmet, hanem hazatérnek, a résztvevők közül egyetlen egy scan akadt, aki könnyű szívvel vett volna búcsút a Nanga Parbat kun ételilen és kegyetlen vidékétől.., A küzdelemből tehát ismét a Hegy k!e* riilt ki győztesen. Az ember azonban, ,a nyughafaitlain vérű Ember nem nyugsz k. Nem nyugszik, mert hajtja az ismeretlen utáni vágy, hajtja a tudásszomj és az örök vágy az elérhetetlen után. A Himalájában nem kevesebb, műit 13 nyolcezer méteren felüli hegycsúcs van. A 13 közül még egyetlen egynek a tetejét sem taposta emberi láb. Ki tudja-, tálán az idei Nanga Parbat-expdició már legyőzi az első nyolc ez rest,.. 3ó£íűi lüór: fi lőcsei felterasszong az 1939. évi könyvnapra készült kiadás hófehér papíron, 420 oldalon, puha kartonban 116 lejért, egész vászonban 158 lejért kapható az ELLENZÉK KÖNYV- OSZTÁLYÁBAN, Kolozsvár, P. Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérje a könyvnapi érdekességek jegyzékét, ■ J '
