Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-09 / 154. szám

10 'Ett’BNTßK 10 10 I nil ut 0. n—in —rnminwr—I Cluj, Sts. Regina Maria 46. LINCOLN ELLSWORTH €0.000 négyzetmérföldnyi uj területet vett birtokba az Egyesült-Államok számára a Dél-sark vidéken Uj kereseti ág Londonban: a fényképmode LONDON, ju ius hó. Az amerikai és délafrikai rádióállo­mások felfogták Lincoln Ellsworth sarkkutató szikratáviratát, amely sze­rint Ellsworth negyedik sarkköri ex­pedícióján Enderby-Land és Queen Mary-Land közt birtokba vett Ameri­ka számára egy eddig ismeretlen és 80.000 négyzetmérföld nagyságú terü­letet. L'jabb és kissé már kalandos utazásának ez az első eredménye. | Mikor a mult év elején hire ment, hogy Lincoln Ellsworth Hubert Wil- kinssel együtt újabb utazást akart ten­ni a Sarkvidéken, a legrégibb és legta­pasztaltabb sarki utazók is fejüket csóválták. Az ember ne hivja ki maga ellen a sorsot! Ellsworth legutolsó ut­ján csaknem életét vesztette. Csak he­tek múltán találtak rá, mikor már pi­lótájával együtt régen halottnak hit­ték. De sem ez a kaland, melyben élet- rőhhalálról volt szó, sem az elköve­tett tévedések, melyek mindig vesze­delmet hoztak rá, nem tudták vissza­tartani Ellsworthot, hogy hatalmas ma. gánvagyonából újabb és újabb millió­kat áldozzon a sarki kutatásokra. Már öt esztendővel ezelőtt azt mondták róla, hogy utoljára utazik a Déli-sark jégvilágába s utazása után egy kali­forniai rancbra fog visszavonulni s részben ott, részben Svájcban, Lenz- burg várkastélyban fog élni. De Ells­worth minden esztendőben, mikor Eu­rópában és Amerikában kezdődik az ősz, uj délsarki terveket sző. így szü­letett meg negyedik sarki utazásának terve is. ' VESZEDELMES JÉGHEGYEK * Máir kevéssel rá, hogy a régi, sok tengert járt Wyatt Carp, két repülő­géppel a fedélzetén, elhagyta Afrika déli csúcsát, komoly és csaknem vesze­delmessé vált baleset történt. A ké­mény szikraesője lángbaboritotta az egyik repülőgépet. A tüzet szerencsére sikerült megfékezni, mielőtt a lángok átcsaphattak volna az igen jelentős mennyiségű benzinkészletre, amely szintén a fedélzeten volt elhelyezve. Ha a benzin meggyulladt volna, soha­sem hallottunk volna többet sem a Wyatt Carp-iról, sem a Déli-sark két álmodozójáról, Lincoln Ellsworthról és Hubert Wjlkinsről. A tavasz — az expedíció eddigi szik­ratáviratai szerint — ebben az eszten­dőben nagyon különösen látszik ala­kulni az Antarklison. A jéghegyek az Ellsvvorthék felkereste vidéken, vagyis Enderby=Land és Queen-Land közt sokkal nagyobbsizámuak, mint ahogy Ellsworth ezeket az alattomos jégko- íosszusokaí bárhol másutt megfigyel­hette. Ş annyival inkább veszedelme­sek ezek a jéghegyek, mert sokszor nem is emelkednek a viz szine fölé és jelenlétüket a vízfelület alatt csak a kilátóból, tehát az árbóccsucsról lehet megállapítani. A Wyatt Carp-ot jobb- róí-balról állandóan fenyegették a jég­hegyek s a hajó néha éppen csak hogy el tudta kerülni a veszedelmet. ELLSWORTH LEDOBJA A CSILLAGOS LOBOGÓT A kutatóknak, az Antarktis partjai­hoz közeledve, első gondjuk volt olyan jégmezőt találni, melyről lehető a fel­szállás repülőgéppel. Végre felfedez­tek egy ilyen jégmezőt és nagy nehéz­ségek árán fel is szálltak a magasba. Előbb nagyon magas, sokcsucsu és ko­moly esetben feltétlenül végveszedel­met jelentő parti sziklák fölött cirkál­tak. mig végre — a parttól ötven mér- földnyi távolságban — hatalmas, szé­les sik földet találtak, Ellsworth uj fölfedezését. Ez a lapos föld is 3300 méter magasságban fekszik, úgyhogy a térés, nagy sikság áttekintése céljá­ból a repülőgépet jelentős magasság­ban kellett vezetniök. Az alattuk elte­rülő fehér mezőre Ellsworth ledobta az acélládikót, amely egy amerikai zászlót tartalmaz és egy előre elké­szített okmányt, melynek értelmében ezt a földet, becslés szerint körülbe­lül 80.000 mérföldnyi területet, birtok­ba veszik az Amerikai Egyesült-Álla­mok részére. j Elsworth a híradást kiegészítő má­sodik szikratáviratában közölte, hogy bár ezidőszerint a felfedezett területet jég borítja, a parton mégis számos hegyláncot! látott feketén kimelkedni. Meg van róla győződve, hogy az általa birtokba vett terület földrajzilag és geológiaüag még számtalan meglepe­téssel fog szolgálni. Meglepetés azonban egész más érte“ lemben is történhetik, mert más or­szágok is erősen érdeklődnek a Déli­sark vidékének felosztása iránt. Igjr például Norvégia ugyanazon a napon, melyen Lincoln Ellsworth szikratáv­író utján tudatta a világgal az általa felfedezett uj föld birtokbavételét, ki­jelentette, hogy igényt tart az Antark­tis arra a részére, mely a Falkland, szigetek és az ausztráliai kontinens­nek a Déli-sark felé néző csúcsa közt terül el. Így a két uj igénvlésse! az Antarktis felosztásának problémája uj stádiumba jutott. Mindenesetre már csak néhány esztendő kérdése, hogy egy nemzetközi konferencia véglege­sen eldöntse, miképen osszák föl a ha­talmas ui földet, melynek fehér hó- és jégtakarója alatt értékes ásványi kin­cseket _és csodákat sejtenek, ' Harminc evvel 'ezelőtt Angliáién „m<>- dt‘1.1“ n'-‘k lenni éppen olyan ,,romanii* kus dolgot jelenteit, mint Párásban s az egész világon. Órák host»/at ülni vagy áll­ni leng“ öltözetben egy gyakran Kiieilen ‘Stúdióban, sokszor a tehető iegtermészetel­lenesebb pózban, a mig a festő vagy szob­ra-/. s/iC'iin’T, ecsettel vagy vésővel a keze ben lefordította, amit látóit müves/i kifeje zé módja formanyelvére. A modei! képesí­tése angyali türelemből és megfelelő arc* ból vagy testalkatból á toll. Fáradságos munkájáért (és kevés fárasztóbb munka van a világon annál, amit mapj hét-nyolc- kilencóraá mesterséges téli nség jelent) ál* tálában egy fontot kapott. * Ez a korszak megszűnt. A mai festő az egész világon olyan kevés élő modellt használ, bogy ez a mesterség most mar legfeljebb, mint „ailkalmi foglalkozás“ sze­repelhet. Ha nem festhet portrét (amelyből legalább nyo’c százaléka él a mai festők' ne^k), olyan ,,niodélilek“*ro fest, ame­lyek nem kerülnek pénzbe, mint például egy állatkerti zsiráf, vagy egy naplemente. A modeillség azonban nem szűnt meg, sőt a nini Londonban valóságos reneszétn- szát éli. Hatalmas, üzletileg szervezett, mo­dern iparág lett belőle. moly százaknak biztosit elég tűrhető megélhetést s amely ezreket vonz az angol fővárosba. A gyakran fütetlen stúdió helyett, a mai modell, központi fűtéssel e látott ate- ln-r-ben fényképlemez előtt dolgozik“, 11 napfénynél 'lényegesen erősebb vi ágita« árad arcára, mely erősen ki van készítve és alakjára, amely a legtöbbször fel van öltözve. Ami 3 mai mode l képesítéseit illeti, ezek közö'-t a 'türelem immár nem legfonto­sabb. A megfelelő arc testalkat az óriási konkurencia miatt fontosak maradtak ugyan, de ez az uj foglalkozás további uj igényekkel álott elő. Pontosak, megbíz* hatónak, üzletszerűnek kell lenni és ren­delkezni kell azzal a képességgel, amelyre magyar szó nincs s amelyet a francia ,,photogén.ique“-nek nevez, szóval „fény képarccal“ kell rendelkezni s emellett kell tudni élethűen szinészkedni >s. Munkáját ‘lényegesen jobban fizet'k, I mint történelmi elődjéét. Egykét órai „já­ték“, illetve „szercp'és“ után, rendszerint kél fontol kap, de ma viszont 'lényegesen nagyobb a ,,befektetés“ is. Közel kell lak­ni a stúdióhoz, telefonnal kell rendelkez­ni, költeni kell a fodrászra, a kozmetikusra és megfelelő ruhatárral kell rende kezni. Ezt az uj foglalkozási ágat Angliában a h>rdetés> vál alatok teremtették meg ame­lyek rájöttek, a fényképnek, m'nt mo­dern hirdetési tényezőnek, óriási jelentő1" ségére. Ha találomra kinyitunk egy londoni na­pilapot, abban a nagy átlagban általában negyven úgynevezett „nagyh'rde'lést“ ta­lálunk, amelyek fele, vagy legalább egy- harmacb, fénykép. A legtöbb fénykép-hirdetés azonban nem ruhára és még kevésbé női ruhára hívja fel az angol; o'vasó figyelmét. A nagy an­gol ruhakonfekciós cégek tapasztalataik alapján tudják, hogy a népszerű napilapok olvasóitömegei számára nem bír 'elég rek­lámlehetőséggel a fénykép, amelyet lehet ugyan idealizálni, de ahhoz, hogy egy ilyen jó beállítású kép éles kontúrokban jól ki­jöhessen, küilön’eges nyomdatechnikára és fényes papírra van szükség. Az ilyen fényképek tehát csak képes hetilapokban érhetik el céljukat. Annál erősebben és annál többet szere­pel azonban az ango’> lapokban a fény­kép, mint más kereskedelmi áruc'kk hir­detési közege. Nincsen olyan hirdethető ipari tömegcikk, melyet ne fényképen hirdetnének. A log'kus ezekután az lenne, hogy a fénykép az árut ábrázolná, amelyet hirdet. Az i yesmá azonban egy-két cikktől mond­juk a gépkocsiktól eltekintve, erős kivétel. A fényképhirdeté.s a legtöbbször túlzot­tan óvatos gondossággal, szinte félve, elke- rü i a hirdetett áru tárgyszerű kéoes be- mutalásának még a látszatát is. Például, elkeseredett arcú u>r. vagy hö'lgv, amint kabá'ja gallérját fázósan a nyaka köré csavarva, hatalmas esernyőt feszit a feie felé. A fénykép azonban^ nem esernyői; hirdet, mint az olvasó gondolná, hanem egy népszerű angol tápszert, amely u „tu dumány máj álláspontja szerint annyira das a vitaminokban, hogy azt, aki rendsze­resen fogyasztja, megóvja még a ir.egb"- ltstől is“. Egy másik képen rendkívül jó megje­lenésű fiatalasszony örömtől repeső arccal fordu’ a hazatérő férj felé. Találós kérdő-,: Mii ábrázol a kép? Hogy elejét vegyük a felesleges és hosszantartó töprengéseknek, elmondjuk (különben sem lehetett volna kitalálni.) A hölgy azért örül, mert éppen azt újságolja a férjének, hogy egy b!/o- nyos irtószer segítségével megszabadultak a patkányoktól. S így tovább. Az, aki nem tud olvasni, vagy uH-m tud angolul, holta napjáig tör­heti a fejét, hogy a ho gy vagy az ur, aki­nek arckifejezése mögött valam> nagy és érdekes 'indulatot sejt, m>re akarja a fi­gyelmei felhívni. A külföldi 'lapokban az ilyen hirdetési forma e'ég ritka és ez a fényképezéssel kapcsolatom hirdetéstechnika erősen jellem­ző az átlag-angol mentalitására. Az állag­angolnak még a művészet terén sem e ég egy brilliáms ötlet, amelyet pár eresen jellemző vonal csak e-ej11et s a lobbit a né­ző fantáziájára bízza. Az angolnak ez nem (lég, mert nem áU-dánosüás, hanem meg­alapítóit tény, bogy — a kontinens közön­ségével összehasonlítva — az angolnak nincs fantáziája. Amire a ügyemét fel akarják hivni, azt a lehe'ő legpontosabban ki kell fejezni, a lényegeit alá kell huzni és a tanulságot szemléltetően levonn'. An­gol nyelven ez1 ’gy fejezik ki; „dot the ás“» vagyis: „az i betűre fel kelL tenni a pontot“ (nehogy vulak1 esetleg „g“-nek vagy „s“-4ick nézze . . .) «• Az elmondoltakbó' következik, hogy a fényképhirdetés modelljének n'etn csupán jómogjelenésünek kell lenni, hanem ren­delkeznie ke 1 egy bizonyos olyan szlnját- szóképosséggel, amelyet a gép tárgylencsé­je sikerrel tud megörökíteni. A fénykép­hirdetés kompozíciója lehác már majdnem a művészet és az ipar határmp&gyéjén mo­zog. Az indulatnak: az örömnek, amelyet egy bizonyos csokoládé fogyasztása vagy bizonyos Ökör ivása okoz, annak a „csen­des filozófikus derűnek“, amely a népsze­rű sör élvezetének elmaradhatatlan követ­kezménye s az életuintságnak és letarg’-ának, amelyeit csak egy bizonyos erősüő-szer fo­gyasztása tud sikerrel megszüntetni, töké­letesen „élethünek“ és „hitelesnek“ k'ell lenni. A valóságnak ezt a Vojtina-fé.e „égi mását“ a legtöbb hűdetésfolografus (ez a foglalkozás egyike a legjobban szervezet­teknek és a legjobban fizetetteknek a mai Angliában) úgy éri el, hogy a modelljeit az angol színá iskolák növendékei vagy a filmslaliszták közül válogatja: össze. Az állag angol hirdeLé&studió rendsze­rint legalább háromezer modellel rendel­kezik, akikről kartotékjainkban fénykép és pontos adatok szerepeinek. Egy ilyen kar­toték végiglapozgatás» egyike a 'legmulat­ságosabb olvasmányoknak. Ilyen adatok szerepelnek benne: „Mary Smith, 25 éves, Öf < láb nyolc hüve'yk magas, fej használ­hatatlan, alak proifilból kitűnően, alkalmas fiirdőtrikó- és fehérnemü-hirdelésekr'f-,c‘. Vagy: „E'isabeth Brown, húszéves, öt láb kilenc hüvelyk magas, vörös haji (de haj­landó megfesteni), életunt, vérszegény...“ Ez a két szó nem azt jelenti, mintha Mi«» Brown tényleg életunt lenne, vagy éppen vérszegény, amenyiben o: va’óságb-m ki­tűnő közérzetnek örvend s vörös véri es­teikéi valósággal nyüzsögnek; hanem azt, hogy ktiünően meg tudja játszani az: a fiatal nőt, akit m'nt szenvedő alanyt mu­tatnak be, mondjuk egy tápszer hirdetésé­re. Természetesen „használat előtt“. Igen sok férfi és nő kartotékjában csak ennyi szerepel: „Használat után“. H. Á. Mindenre feleletet ad a: természettudományi folyóirat. Előfizet, hét negyedévre 120 lejért az ELLEN ZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN. Clui Kolozsvár, Piaţa Unirii. 40 lej bekiildé se ellenében készséggel küldünk mutat- vápj’számot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom