Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-06 / 151. szám

„Élvezetes lustán és gondtalanul a napon ne veress ní anélkül, hogy a napégésü'o« félnie kellene. Bőröm még soha sem voll ilyen szép barna Y‘ öszzek berrnem: ÍVEá a legjobb szer bőre megóvására i" EEtENZSK Névcserék Napjainkat a jövő történetírása min­den valószínűség szerint a nagy átala- kulás korszakának fogja nevezni. Nem lehetetlen, hogy olyan változásokat fog felfedezni benne, mint arninök a fran­cia forradalom, vagy a renaissancet követő átalakulás okozott, sőt megtör* téphetik, hogy egybevetik a római bi­rodalom bukásával és’ a népvándorlás­sal. De mindez a tudományra tartozik és nem a hirlapirásra, amely a nap ese­ményeivel s rövid időszakok egyes köz» vétlen változásaival foglalkozik, mint* ahogy a hosszú útra ment hajók em- béréi főképen egy-egy rövid időköz változatait figyelik és jegyzik meg. A nagy átalakulás kétségtelen jele, hogy a fogalmak jelentése is megváltozik és a nevek is mást jelentenek. Bennirn- két e pillanatban főleg az érdekel, hogy a mai forrongó, változó, átalakuló életben a nevek változnak, régi elne­vezéseket törölnek, és egészen uj neve­ket iktatnak be, úgyhogy van az em­beri elmének mi újat megtanulni. Még a családi elnevezések is változnak, miníaliogy az a pápáknál rendszere- sen és az uralkodóházaknál olykor megtörténik. A háborúban az angol királyi család „Windsor“ lett. Elég hi« .Vetkőznünk még az uj Törökország esetére, ahol Kemál pasa parancsára mindenki nevet választott magának s öbeföle is hivatalosan Atatürk lett. Ezeken aligha ötödik meg az ember, mert a béke idején is szokás volt csa­ládi nevek megváltoztatása a nemzeti­ségi érzület parancsára. Tulajdonképen arról akarunk beszél- ni, hogy a változások nagy fokozódá­sában a névváltoztatás egyetemesebb érdekű is lehet: amikor város, ország, sőt nép is leteszi régi lievét és újat választ. Ez se volt egész ismeretlen dolog a háború előtt: egy-egy község, egy»egy város régi és történelmi nevét ’kereste meg és élesztette föl. Azonban ilyen magatartás mégiscsak szórvá­nyos voft, Egyidöbert szinte példa néí- fkiit áMott, amikor Norvégia fővárosa foiVotettea Krisztiánia nevet és fölvette Oslói. A háborúban alakult uj álla- ;mok: természetesen nagyméretű név »vámoltatásokat létesítettek, nem be- 'szélbe aprói, hogy például a Szovjet »nagy átkereszteléseket hajtott végre és í.cs«k lassan bírta rá Európát, hogy íPetersburg helyet Leningrádot hasz­náljon. Meglévő nevek nemzetibb ala­pkőt ős öltöttek és így lett például Hel- singsíorból Helsinki, vagy Prágából Praha. Csak nehezen szoktuk meg iiVLandzsuria helyett Mandzsukooí és íitaise igen tudják Európában, hogy az írek országának neve nem Irland ,többé, hanem Eire. A legutóbb szintén ’kaptunk teríiletelkeresztelést. Az Ale- xandrettei szandzsákot, amely leg­utóbb még a sziriai francia protekto­rátus területéhez tartozott és pár nap előtt a török—francia segélynyújtási és •katonai szerződés alapján visszake­rült Törökországhoz, már a Hataj ne­vet viseli, mintahogy szomszédságában is uj államnevek vagy változtatások jöttek létre: az egykori Mezopotámia* nak nagyobb részét Irák névvel külö­nítették el önálló arab állammá és szomszédságában az egj'kori altisztből Sah-vá emelkedett és az uj Pehlevi uralkodóházat alapitó Riza Kán az or­szág nevét Iránra változtatta Perzsia helyett. Néhány nap óta megint állam- névváltoztatást kell tudomásul ven­nünk: Hátsóindiának is van „Jugo­szláviája“. A lapok pontosan közük, hogy Sziám királyság közjogi hatal­masságai megváltoztatják a császársá­guk elnevezését és Bankongban, az ország fővárosában hozott határozat értelmében ezentúl Thailand a neve, a népe pedig a thaik. Az igazi okot nem ismerjük. Lehet, hogy ezzel a változ* tatással enyhíteni törekszenek a szelíd francia gyámkodás nyűgét. jSzóval megint lesz dolguk a térkép­rajzolóknak és az atlasz-szerkesztők­nek, akik örömmel élvezik a „föld­rajzi helyzet“ folytonos alakulásait. Ha névváltozás az igazi csemegéjük, az is jó, hogy két év óta még onnét is munkát kapnak, ahol a nevek vál­tozatlanul maradnak, de a birtoklások és főhatalmak módosultak. Egy két­ségtelen, hogy 1914 óta világháború, békekötés, dinamizmus, nemzeti áram­lat s nemcsak a politikai és társadalmi életet megtölti uj nevekkel, hanem a földrajzot is és nemcsak az uj nevek miatt, hanem az események révén a ré­giek siirii szereplése is készteti az em­bereket, hogy földrajzi tanulságukat kibővítsék, vagy ami még általáno- sabb: végre több-kevesebb földrajzot megtanuljanak. Azelőtt általános pa­nasz volt, hogy az iskolából kevés földrajzi tudással lépnek az éltbe. Most megjavult a földrajztanítás. Joggal mondhatjuk: többé-kevésbé papok va­gyunk mindannyian, mert holtig ta- j nulunk. I Írországban fogtak el egy német áíiam- ! polgárt a Gestapo emberei. Londonból je‘ J lentik: A Daí y Herald jelenlése szerint a [ Gestapo német titkosrendőrség több íigy- j noke Dublinben rávett egy német álAam- j polgári, hogy menjen velük autók'rándu' lásra. Az utón rátánnaditak, megkötözték, egy német hajóra szál kották, amely a foglyod hazavitt« Németországba. Az an­gol lap art írja, hogy a német titkosrend­őrség azért rabolta el a némer állampol­gári, mert az az angol hatóságoknak fe’t- világoíírást adott az angliai nemzeti szo-cia- js! ák tevékenységéről. .VriLi-tv ZSIBÓ! BÉLA 56iß kilométer a Székely földön át Indulás Marosvásárhelyről. — Szováta és Parajd. — Ut a fes­tői Bucsinon át. — A kilenc falu országa. Akác a havason 1. KÖZLEMÉNY MAROSVÁSÁRHELY, Julius 3. Reg­geli szürkület; a várostorony órája négy után tiz percet mutat. Az indulás ideje az útiterv szerint csak mintegy háromnegyed óra múltán érkezik el, de a Földműves Szövetség irodájánál, a gyalogjárón jókedvű, friss társaság verődött már össze. Vidám csevegés­ben telnek a percek, hetvenen indu­lunk a túrára. A két hatalmas ezüst­szürke gépkocsi már itt berreg a gya­logjáró mellett, de egy-két utiíárs még hiányzik, pedig az arcokon ott iil, a szemekből elö-elo csillan az utazás láza, a türelmetlen várakozás mind­arra a sok uj, megragadtnak ígérkező élményre, amelyben az EMGE és a Marosmegyei Földműves Szövetség gazdasági tanuímányutján lesz részünk. Egyre hosszabbnak tűnik az indu­lásig még hátralevő idő, a/percek mintha nehéz ólomszárnyon repülné­nek, mig végre gépeink indulást jelző tülkölését visszhangozhatják a főtéri házak. Aztán megindul a két kocsi a még népíelen piacon a koronkai vám felé. Ahogy a kényelmes, még álmát alvó belvárost elhagyjuk, már mozgal­masabb a reggel. A külső részekről iít-ott munkába siető emberek népe­sítik az utcát, egészen kint, a város szélein pedig egy*két fökiíáhlán szor­gos munka folyik: itt kapálnak, óit szénát gyűjtenek s minél közelebb érünk Jeddhez, annál mozgalmasabb képet ölt a határ. Sz&váta Selé czy és társa parlteMexők uj parkett lerakását és javításokat, gyaluiásokat jutányos árban vállalnak, Iroda: Strada luliu Maniu No. 2, Nyárádszereda előtt érünk ki a Löd­ből, a községben uj utitársak csatla­koznak hozzánk, itt vár reánk Mikó László EMGE feliig} elő is, akit han­gos éljenzéssel fogad a kocsik jókedvű társasága. Nyárádszereda után emelkedik utunk a magyarosi tetőig. Az ut két oldalán itt«ott töredezett hegyoldal, egy-egy lapályon felgyiirt ingujju falusiak a kaszáló ember széles, egyenletes moz­dulataival suhintanak el maguk előtt szerszámaikkal s a kasza nyomában sorokba dől a rét selyme Balról, a völgyben, törpe bokrok között fürge kis gödölyék táncolnak anyjuk körül. Négy-ötéves leányka őrzi őket s nagy, csodálkozó szemek­kel mered az előtte elsuhanó autók után. Arrébb sűrű erdő sötétlik, fel­tűnik a Bekecs haragos zöld erdejével, aztán elérjük a tetőt. Az ut mellett sötét bokrok sorakoz­nak sűrűn, egymás mellett. Ahogy a kanyarból visszatekintünk, a bokrok közül fehér kereszt mutat a kék ég felé. Kocsink most már lefelé halad. Lent a dombok között teifehér függöny zárja el a kutató, kiváncsi szemek elől a völgyek ti!kait. De utunk magasab­ban visz a ködfüggöny tarajos szegé= lyérrél is és itt-ott lopakodva, mint valami pajkos suliatic, nagy távolból idelátszanak a kéklő fogarasi havasok. Silány, agyagos, palás földek között ereszkedünk most lefelé. Sóvárad után mártsak mintegy 8 kilométer Szováta, ahol első megállónk lesz. ÁT A BUCSINON Szovátán rövid időt töltünk, reggeli, meg egy kis fürdés a Magyarósi-tóbart, A méltóságteljes Medve-tó tükre még érintetlen, csak olykor-olykor fodroz­za a túlsó szélén, a víztükörben tet­szelgő fenyőerdő alatt néhány Vadréce. Az idén, látogatásunk idején a tó strandja még nem volt megnyitva, tár­saságunknak jórésze ezért fürdés he­lyett inkább a fürdő környékének meg­tekintését választotta. A strand terra- szán most fejeződtek be az uj építke­zések — valószínű emiatt késett a megnyitás — melyeken most az utolsó simításokat végzik. Indulás előtt a terraszon fényképfelvételt készítünk, maid 9 óra tájban tovább indulunk Pa- rajd irányába. Ahogy a községbe érkezünk, a piacon rövid pihenőt tartunk; kocsink vezetője megitatja a szomjas gépet, hosszú és nehéz ut vár rá: a Bucsin szeszélyes, meredek szerpentinjei, melyeken fel­felé 25 kilométert haladunk majd „Gyergyóország“ felé. A Bucsinnak — mely az ősi Székelyföld egyik rabon- bánjának nevét viseli —- ránk várako­zó szépségei már előre lázba ejtik tár­saságunkat. Végre elindul a gép és nemsokára sűrű bükikerdö-szegélyezte utón, a Kiiküllö mentén robognak ko­csi ink. i Az ut folyton emelkedik, a motor bugása egyre erőteljesebb, elöl a ko­csiban, lábunknál szinte kibírhatatlan már a meleg, melyet olykor kelleme­sen egyensúlyoz a sofőr-ablakon be­özönlő, tiszta, hűvös havasi levegő. Mellettünk jobboldalt, útirányunkkal el­lentétesen, a már fiatal Kiiküliő szök­décsel szikláról-sziklára. A Bácsin- tetőtől délkeletre, a Putna-tetőn fakad és itt még fürge pisztrángok cikáznak benne. A folytonos emelkedő lassan* lassan elénk hozza az első fenyőket is, melyek itt-ott már be-belopóznak a bükkösbe. Hatalmas páfránytövek és zsurlók sütkéreznek az uíszélen sora­kozó fák tövéhez tiiző napsugárban. Még 8 kilométer a tető, itt már a bükk és a fenyő ölelkezik egymással, arrább a bükk egyre ritkább, aztán teljesen eltűnik. Az ut baloldalán óriási szik­lák meredeznek, majd széles fenvöir- tás tűnik fel, aztán egy határtábla, mely után már Csikmegvében robo­gunk. I Jobboldalt festőién szép, többszáz- méter mély völgy, melyből mint ha­talmas gyertyaszálak furakodnak a tavaszian kék ég felé a sudár, karcsú fenyőtörzsek; balodalt fenyögerendák- kal kerített közbirtokosság! legelők te­rülnek el a tisztáson. A 78. kilométer­kőnél elérjük a tetőt, szemben velünk csodálatos szépségben bontakozik ki a gyergyói medence kilenc falujával. Szemben, a Szárniányhegy aljában Szárhegy, alattunk Alíaíu, arrább Cső* mafalva, Kilyénfalva. Áteüenbcn, Gyergyóországon tűi, föltűnik a Piris- ke=havas, mely a hagyomány szerint Szent László király feleségétől. Com- nen János bizánci császár leányától kapta nevét, aztán az Egyeskö, a Nagy Hagymás. i AKÁCOS A HAVASON Vezetőnk hirtelen fékez, megállunk. Baloldalt az uíszélen havasi méhészet épülete áll. Az épület körül akácos; otthon a nyár első virágai is elhervad- tak már, itt akácvirágillatot hoz fe­lénk a Bucsin íehellete. Valaki találóan jegyzi meg: , : . — Egy hónapot visszajöttünk a ter~ mészetben! Ott lent, mi nálunk forró nyári nap tűz, itt a tavasz napsugara nevet. Lágy, áimositó zsongás tölti be a léget: sok- sokezernyi apró piciny méh bányász* sza az akácvirág kelyhéböl a virág­port és boldog zümmögéssel száililla. a kertben sorakozó kasokba. Mig társaságunk a méhesben időz:, mi kisidőre megszökünk innen, beljebb, a havasi legelő felé, melyet Hatalmas fenyőerdö határol. Csodaszép itt minden; órákat tol te* nénk a zugó erdő, a zubogó patak, a csodálkozó margaréíok társaságában, de hangzik már kocsink tülkölése és sietnünk kell. Len: a völgyben a gyer- gyói falvak várnak: Alfain, Sxárhegy, a romokban fekvő többsaiizéves Lázár- kas,téllyaí, mely fölött a Székelyföld történelmének annyi nehéz; vihara rö­pült el s amelynek között csak alig szók éve még h-aíá-óztok Csik, Gyergyö és Rásírirti felett. Rá» I kóczl s t a fe a ösög'L tiek emléke ţşpad f Byőáíwziáfvk hát a i kla && efdotöL â virágoktól’: j sí&iüüsk kfelk, Várn-sL ,j A könyvnap legvidámabb könyve: Fféüra feyerac; Négy au.pésíak î'eâsiya Az 1939. évi könyvpapra megjele.nl uj kiadás hófehér papíron ^ Mójra-köny vek kedveli formája Iţa fr, '389 o.Wa-I ter­jedelemben; gyöHyöry ég^szyászpnkö­tésben, Ízléses, pof itófá$pal,. JÍOO leiért kapható az ELLENZÉK KÖNYVOSZ* TÁLYÁBAN, Kolozsvár. Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállit- juk*» Kérje a.trie’s konyvnapl jegyzéket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom