Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-06 / 151. szám

1 Q .19 Julius 6., EZrETttZK '■ ■ -n' -rtiri in ■ ■ A 7 öívűc^ /ÜFCT^O1 ö2; elismerés lojális érzéséi tolmácsolja azért a bátor- *** Ságért, amellyel rendelkezett, azért a felelősségért, ől a legteljesebb bizalommal az eddiginél is értékesebb eredményeket várnak a holnap számára Armand Calinescu miniszterelnök, aki belügyminiszter és neímzelvéJelnií miniszter egy személyben, az össi- lakosság megelégedésére és az wszág javára lo!li be hivatáséi megnyugvással láttuk Aírnnaind Calmes rui'í. amint munkába kezdett. (Hosszan­tartó taps.) Armand Gahnescuban atz elő­relátás, a ragyogó politikai 'Iskola zobtsá> gon kívül megvolt a jellemnek aiz a ha* tározotitsága, amely egy pilanatóg sem habozott feláldozni mindent, létét, életét, ha az az ország érdekeit szolgálja. (HosZ- szantarló taps.) És megadatott látnom, amint tapasz­talt öregek, szinte az összes középko­rúak. az egész fiatal generáció értékel­ték Armand Ca iliim eseu intézkedéseinek át dozatkészségót és értelmi világosságát. A mi fiiaitail miniszterelnökünknek sike­rű C kitartó munkával, 1 épésről-0épósre haladva, eljutni oda, hioigy megteremt ti e ti Le a nemzeti szolidaritás eme frontját, amelynek közös munkájából a> holnapi Románia dicsősége leéli, bogy sarjadjon. (Taps.) Armand Gaíliinescu még egv dologgal vívta ki miindannyiunk csodálatát. Meg­teremtette a holnapi román típusát. Uraim, melyik ez a típus? Az uj ro­mán típusának kialakítása nemcsak ne künk. öregeknek, de még neki is nehéz lelki feladatot jelenített. Mert a holnapi románnak integrális romáimnak kéül ton­náé. Ha létezni akarunk, elsősorban azt keli szeressük, ami román (Taps.) Cabncscu uram! Sok ellensége volt és van talán még ma is, mimt ahogy .sokan vannak olyanok, akik nem értik meg önt. Szent azonban a meggyőződésem, hogy számuk napról naipra csökken, hogy közeledik a nap, amikor az egész hálás ország üdvözölni fogja önt azért az áldozatért és im tete igen óéiért, amelyet az ország érdekeinek szolgálatába á hllHott (Nagy taps.) Kivánom, liogy gyenge test­űik a tárnak, de annál ragyogóbb értelmi készségének energiája és munkaereje a jövőben se lankadjon. És még valamit kívánok önnek. Ha valaha mégis utol­érné az uj latin népeknél szinte tragikus hagyományt jelenítő száiiiktoebés, tudja megbékéltél! elviselni a fájdalmat, mert biztos, hogy a román nép története nevét fel fogja jegyezni ama dicsőséges figu­rák közé, akik egy nehéz pillamaitban megmenteíiték a nemzet létét és jövőjét). (Hosszantartó taps.) Adja az Ur, hogy öreg korban örömmel gondoljon vissza múltjára és illegitek éden mondhassa: Értékes munkát végeztem népemért. (Hosszantartó laps, a képviselőhöz álba ünnepli a. miniszterelnököt.) Argetaianti királyi tanácsos máltaija a miniszíerefnököl VáidanVoevod királyi tanácsom azokról beszélt, ak‘k az ország jelenlegi és jövő­beni feilelőrségét viselik. Engedtessék meg nekem, hogy azoknak nevében beszéljek* akik a tegnapi nap felelősségét vállalták és akik remélik, hogy ha kismértékben is, d- részük 'lesz a jövő vállalásában >s. Miniszterelnök ur! Engedje meg, hogy az ország szenátusának öregei nevében tolmácsoljam önnek hűséges és mély hála- érzetünket. Fogadja csodálatunkat bátor­ságáért és megbecsülésünké ti az ön áltat vállalt felelősségek miatt. Engedje meg, j hogy reménységünket fejezzük ki az ön­ben rejtőző energiák (iránt, amelyektől még nagyobb eredményeket várunk a jö­vőben. Engedjék meg, hogy a ma» ünnepbe va­lamelyes személyes jelleget vigyek. Politi­kai karrierem során mindig tartózkodtam a személyes jellegű dolgoktól. Igyekeztem a lehetőségek halárain belül objektívnak maradni. Huszonöt esztendő telt el azóta, minisz­terelnök ur, hogy először választottak be az ország törvényhozó házába. S huszon­öt éven keresztül egyazon eszmét szolgák ta>m. Sokszor voltam éles bírálat tárgya, mondván, hogy egyik pártból á másikba lépnem. Ám, én, uraim, soha nem áru Item e) hitemet. Megk'iséfeiltem azt az, "ország­ban létező ö9sz.es organizációk segítségévei megvalósitaini. Móndhatnám, az egyedüli és elhagyatott hívé voltam «.rend és te­kintély-kormánynak, ellentétben a hazug­ság cs demagógia egymást váltogató kor­mányaival szemben, Talán '.z >a tény, hogy nem tpteöftém huszonöt 'esztendőt áz ország határain kivük engedte meg ne­kem, hogy számot vessek az úgynevezett demokratikus frázisokban rejtőző kepmu- taitásgail, amely a sokak és a bírák uralmá­nak nevezte magát a kevesek és- az oko­sok elten. Vándorként ■ jártam házról-ház- ra, csa'ádtól családig, hogy meggyőzzek, hogy átalakítsak, mindenhol azonban ki­ábrándulás vá'i'í. Kilenc, esztendő keltett elmúljon, amíg hitem győzdeímoskedé- sc! megélhettem és most engedjék meg uraim, egy. i'5 éven át izolált. embernek, hogy kifejezhesse boldogságát, amiért vé­gül annyi sok barát között ülhet, akik hozzá hasonlóan éreznek és gondolkod­nak. Meri u mai ünnep több, -mint egy ember ünnepé. Egv egész rendszert ünnep­iünk ma. És az én Calinescu barátom — merem őt barátomnak nevezni, mert an­nak ellenére, hogy ellenfelek voltunk, te­hát különböző pártok tagjai, akin sohasem támadtam és aki fiohasem támadott, mint­ha sejtettük volna, hogy egyszer ugyanazt az okán fogjuk szolgálni, — engedje meg, hogy poharamat egészségére ürítsem, h>sz mindeu másról majd Ö gondoskodik. Az IJr adjon neki erőt, hogy mindazt megva­lósíthassa, amit m> nek' kivánurrk. Ré­szünkről, az ország részéről és királya ré­széről, Armand Calinescunak parancsbéu megbízatása vám. Ahogy én őt ismerem, dicsőségére fog szolgálni. Mironescu üdvözlő szavai A miniszlerelnök volt munkatársának minőségében állok önök elé cs úgy ér­zem, hogy a visszaemlékezések hatása atett egészen megfiatalodom. Megadatott ne­kem az ii boldogság, hogy munkatársa le­hettem egy nehéz kormányzás nehéz mi­nisztériumában, a belügyminisztériumban. Már akkor mély barátság és bizalom eb szakit hatatlan szálai fűződtek közénk és ez a barátság mind a mai napig sohasem okozott egyikünknek stem c-salódást. Al­kalmam volt a mi fiatal miniszterelnö­künkben azt a személyit meglátni, akiben rendkívüli értelem, rendkívüli energiával párosuk Ez a két tulajdonság a legmélyebb csodálatomat váltotta ki és ezeknek kö­szönheti pályafutásának önök által is is­mert rendkívüli eredményeit. Aki vi.ssza tud emlékezni arra, ami ha­zánkban az utolsó időben történt, az meg­állapíthatja, hogy országunk nagy veszé­lyen, a belső felbomlás veszélyén ment ke* resztül éppen akkor, amikor nemzetközi- szempontból sötét viharfellegek lepték el Európa egét és amelyek közvetten veszélyt jelentetitek hazánk számára. Ebben a sors­döntő pillanatban Őfelsége II- Károly ki­rály mé y bölcsességgel ragadta meg az or­szág kormánykerekét, hogy biztonságot teremtsen számára. Maga köré gyűjtötte mindazokat az államférfiakat, akik hajlan­dók voltuk együttműködni az állam meg­mentésének müvében- Természetes volt, hogy követtük hivó szavát, mert egység­re és egységes parancsszóra vote szükség ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni a lesel­kedő veszéllyel. Amikor a trón köré gyülekeztünk, hogy meg mentsük az országot', két dolog adatott meg: az egyesülés és az egységes vezényszó. (Nagy tups.) A mi hivatásunk csupán az volt; hogy mozgásba hozzuk az országot reformáló gépezetet é« amidőn az uj alkotmányt kihirdették, visszavonul­tunk és átadtuk helyünket o fiataloknak, akiknek az volt a hivatásuk, hogy az or szag átalakításának nehéz müvét betetőz­zék. Ennek a fiatalságnak, amely már régeb­ben kivételes energiával indította meg az orszás újjáépítésének tevékenységét, legki­válóbb figurája Armamd Gatenescu, a )s lenlegi miniszterelnök volt. (Hosszas taps). A miniszterelnök számtalan bizonyíté­kát adta kivételes tehetségének és annak, hogy hivatott megvalósítani az Őfelsége álfa] kezdeményezett müvet. Rov’d 'do alatt a legkülönbözőbb terrénumokon, a b lügyniimisztériumban, a n cmzedmevelési minisztériumban, a nemzetvédelmi minisz­tériumban és végül a minsztere'nökségen, tehát az összes állam feladattok koncentrá­lása utján bizonyította be, az egész ország megelégedésére, nagy elhivatottságát. BUCUREŞTI, julius 5. A rohanó események sodrában megállunk egy percre Armand Calinescu. a megujhodott Románia nagy miniszterelnökének személyénél, aki a konstruktiv munkájával és fölényes intelligenciájával, mint a trón első tanácsosa, a legnehezebb történelmi pillanatokban a nor­mális útra vezette vissza az országot. A munka és az eredmények jelzik az útját Armand Calinescu minisz­terelnök alkotó tevékenységének. Néhány nappal ezelőtt a megujhodott Ro* mánia első parlamentjének tagjai meleg és méltó ünneplésben részesítették a miniszterelnököt. Ez alkalommal Vaida Sándor, A.rgetoianu és Mironescu, a három királyi tanácsos rajzolt szép portrét köszöntő beszédében a nii- terelnökröl. Az alábbiakban e három beszédet közöljük, amelyek a legmél­tóbban jelölik ki Calinescu miniszterelnök helyét a román történelemben. Vaida Sándor beszéde Calinescu miniszterelnökről Szereteti Miniszter elnökünknek a par­lamentben tartott beszéde hatása álhitt mély megilletődéssel bátorkodom ma Önökhöz szólani­Hónapokon keresztül szinte szubjektív fájdalmait éreztem, amikor barátó kör­ben, mert a nagy nyilvánosság előtt nem tel)ettem, meg kellett őt védelmeznem a »ok előtt, akik nem értették mleg öt. Gyengeséggel, befolyásóiba tósággnl vá- dohak, mondván, hogy elbűvölt engem Armand Calinescu ügyessége. És való­ban, uraiim, a tegnapelőtibi beszéd alkal- mtáfval aííig tudtam visszatartani magam altói, hogy tapsoljak, mert kerülni akar­tam a látszatot, hogv az elnöki székből én adhm meg a jelt az ünneplésre. Ter­mészetes, hogy önökhöz hasonlóan végül éu sem maradhattam ki az ünneplők so­rából. ítélőképességemnek és az általam felállított jóslás büszke bei gazolásá n ak láttam ezt az ünneplést. Megbizonyosod­tam arról, hogy emberismeretem most sem tévesztett meg és teljes mértekben helyes és igazolt volit. (Taps.) Uraim! Az emberiség nemcsak a mi hazánkban, de a világ összes országaiban nagy válságon megy keresztül A háború fordított arányú kiválasztódást eredmé- n vezeti. Felsőbb rend ű emberek helyett ailacsonyaibbrendiiekel hozott felszínre és a világ összes nemzeteinek ifjúsága el­vesztette egyensúlyát. Ez az egyensúly- hiány nemcsak biológiai természetű, ha­nem megnyilvánul az értelem és az er­kölcsi érzetem terén is. A zűrzavar olyan nagy volt. a mi ha­zánkban is, hogv egyetemi tanárok és tanársegédek vesztettek el egyensúlyukat a közhangulat nyomása alatt. Kevesek­nek adatott meg az elenállni tudó egyé­niség hatalma Nemcsak a p oh1 tik árai goin dől ok; bánom a művészetre, az irodalom­ra is, ahol az őrültség korszaka után csak most kezdenek megmutatkozni a gyógyu­lás jotel. (Taps.) Politikai ételünkben is el kellett jön­nie a gyógyulásnak. De Honnan? Hol volt az az egyéniség, akiben megvolt az árammal való szembeszállás magasabb- rendű bátorsága? És akkor megjelent őfelsége ai király, aki a kezdeményezés élére állott. (Hosz- szais taps.) Őfelsége nemcsak világosi á- fásnál és az uralkodó családok ősi tapasz- tailsitaíiról, hanem rendkívüli polgári bá­torságról ís tanúságot tett. Áin a legerő­sebb királynak, a legerősebb egyéniség­ek, a legzseniálisabb és legelőrelátóbb "trociotogusnak munkája is csak akkor sikerülhet, ha megértő segítőtársra talál, aki szándékait megvalósítja. És akkor alakult meg a boldogemléke- zetii Miron Cristea pátriárka első kormá­nya. A pátriárkái, vállalva az egész fele­lősséget. az ország élére állott és mellette

Next

/
Oldalképek
Tartalom