Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-13 / 157. szám

rí if B V z^^ ■HHHOunmi 7 9.79 Iul iui 1.7. 2 Kivitel Szorgalmas törvényhozásunk az ál­lami és társadalmi érdekek egyik leg­fontosabb részletét \ itte most diilore, a folyó pénzügyi es gazdasági évre vo­natkozó hatálly al. A buzaéi tőkésítési törvényjavaslat let árgy a I á s a történt meg a szenátusban is. A vita nem \ olt hosszú, mert előzőleg a törvény­hozás két házának szakbizottságai gondosan nieghánvták-vetették a kér­dést s igy a javaslat a szenátus ösz- szességének asztalára már minden szükséges módosítással került és igy hamarosan meg lehetett szavazni az általános megnyugvás közepette, ami­nek jele, hogy 1 IS törvényhozó véle­ményét csupán kettő nem osztotta. Az uj törvénnyel az előzetes és nagyará­nyú állam-közigazgatási előkészülete­ket még teljesebbé tették, szinte mondhatnák: megkoronázták. A búza vásárlását belföldi piacokon, tárolását a szállítási központokban és értékesí­tését a külföldön — mindebben orszá­gunknak, mint ősi gabonakiviteli terü­letnek nagyszerű gyakorlata van — rendszeresen előkészítették. A keres­kedelem pontosan tudja, most már hogyan és mit kell cselekedni. A ter­melő fontos érdekeit is megvédi a tör­vény teljes egészében. A megkötött kereskedelmi szerződések biztosítják a külföldi piacokat, bár átmenetileg riasztó hírek is kerültek a szájakra, minden lényegesebb ijedelem felkeltése nélkül, hogy áraink a világpiaci szint fölé kerülve, külföldi vásárlóink, főleg az angolok tevékenységét átterelték megint a tengerentúlra. Most már csak az szükséges, hogy a termés megfelelő legyen. Remélhetjük. Ha esetleg nem is lesz annyi gabona-árunk a kivitel céljaira, mint a mult esztendőben — mert a természet rendkívül nagy ígé­reteit az áradás, a jégverés. főkép azonban a rozsda megtizedelte — mégis a visszamaradt fölöslegekkel együtt bőséges mennyiség kerülhet ki­vitelre és igy kereskedelmi mérlegünk kitűnő eredményei nem röv idülnek meg s az erős devizák sem fognak elma­radni. Szóval lesz mit eladni, meglesz a szükséges alkalom az eladásra, meg­szerveződik a kivitel, mert megfelelő hitellel fognak rendelkezni a szállítók, megvannak már a kellő mennyiség­ben a forgalmi eszközök, megvannak a külföldi piacok. A törvény szakszerű, részletező és pontos. Körülményesen megállapítja a buza különböző minőségeit és megál­lapítja árukat a termelő állomásán. A legjobb buzacsoportosilás ára, mint azt már hosszabb ideje megállapítot­ták, 42.000 lej vagononként és ez az összeg még 2000 lejjel emelhető, vi­szont január elsején az állandó árra kell visszaesnie. A többi buzaszállitási- nem árát megfelelően csökkentik és egyébként is standardizálják, ennek az ára megfelelően emelhető, a törvény pontos rendelkezései szerint. Ezekben kellő utasítások vannak, bogy miként essék meg a buza belföldi felvásárlása, tárolása, kiszállítása. Az egyik legfon­tosabb rendelkezés, hogy a Nemzeti Bank tartozik kétmilliárd lej erejéig hitelt nyitni a buza pénzügyi értéke­sítésével foglalkozó központnak, a Nemzeti Szövetkezeti Intézetnek s pe­dig oly módon, hogy minden érdekelt tényezőnek, a termelőnek, a vásárló­nak és a kiszállítónak egyaránt javára válik. A jó törvény jó gyámság alá! kerül. Nemcsak a kormányzat ügyel majd rá gondosan, mint az állam és társadalom közösségi érdekeinek leg­főbb sáfárja, de érthetően ügyelnek majd a mezőgazdák egyesületei, társu­latai, kamarái, ügyelnek majd a tör­vényhozásban helyet foglaló gazdák, de tulajdonkép mindenki, aki gabona- termeléssel és eladással foglalkozik. Óriási jelentőségű kérdés ez, a lakos­ság 80 százalékát érintő kérdés, de te­kintélyes jelentőséggel a kereskedelem, különböző kiviteli érdekek, valamint a pénzügyi vonatkozások szempontjából is. Az állam véredényeiben a pénz ke­ring és a román pénzt lényegében a búza s egyéb mezőgazdasági termék hozza létre. Ennek a vérkeringésnek szabályozása és rendes üteme főben­járó közös érdek, azért egy ilyen tör­vény és egy ilyen törvénynek a vég­rehajtása elsőrendű figyelmet érdemel. Ez a figyelem a nagyszámú érdekel­teknél meg is van és a mi kötelessé» giink csupán annyi, hogy a közösségi érzék fejlesztése és ébrentartása cél­jából azoknak az olvasóknak a figyel­mét is fölébresszük, akik életük és fog­lalkozásuk más természete következté­ben tulajdonképen távol állanak és csak annyiban érdekeitek, hogy ke­nyér és más mezőgazdasági termékek fogyasztói s részesei természetesen az állam általános helyzetének. Mindenesetre örvendetes tény, hogy ez a törvényjavaslat idejekorán tető alá került és minden jel szerint a le­heti* legjobban fogja ezt az óriási je­lentőségű ügyet lebonyolítani. Eöleg örvendetes, hogy idejekorán történt s előzetes felkészültséggel, úgyhogy nem érezzük meg majd azokat az érthető visszásságokat, amelyek például most a nagy gyümölcstermés értékesítése körül keletkeztek. Ez a jobban értéke­síthető és kivitelre alkalmas kereske­delmi ágazatunk még újkeletű, ezért nem bírnak eléggé gyorsan és elég kedvezően kialakulni az árak; kiviteli kereskedelmünk se elég gyakorlott és a forgalmi eszközök is nagyrészt még hiányosak. Azonban ez az esztendő ki­tűnő iskola volt; az állam, a termelők, kereskedők es szállítók remije sokat tapasztalt és tanult. Mindez bizonyára hasznot hoz majd a jövendőben. Egyre híresebbé váló gyümölcstermelésünk megfelelő értékesítésében még nagy lehetőségek s igy nagy kincsek rej­tőznek. Harmadik évébe lépett a japán-kinai háború Kétmillió kínai, ötszázezer ia&án halott. — A háború vége még beláthatatlan távolságban KOLOZSVÁR, jul'ius íz. Julius 7-én harmad'k évébe lépett a japán-kinai háború. Több, mbit kér éve folyik Ki'iia óriási területén az öldöklés, az áldozatok száma milliókra megy, de a küzdelem, döntő eredményéről egyik fél sem tud még beszámolni. Tokióban és Csunk'óigban, e két ellenfél fővárosában emlékünnepekkel ülték meg a borzalmas évfordulót- Az ünnepségek rendezőiben mindenesetre volt annyi st'nlusérzók, hogy nem rendeztek öröm ünnepségeket. To­kióban a rendezőbizottság felszólította a lakosságot, hogy zászlózza f<l a házait s az évfordulót illő komolysággal vegye tu­domásul. Hivatalos falragaszok szólították fel Japán lakosságát, hogy ezen a napon mondjon le szórakozásairól és könnyedebb örömeiről, sőt étkezésében is fegyelme­zettnek mutassa magát. Elégedjék meg egy levessel és egy tömörebb étellel, ne dohányozzék és ne igyék szeszes italt. Az uralkodó, aki a Kínában elesett katonák emlékének több percig tartó ünnepélyes csenddel áldozott, elrendelte, julius 7-ikér „Ázsia uj ii'tmdjenek napja“ néven nem­zeti ünnepnappá avassák. Csumlungban Csang Kai Sck marsall intézett maniiesz- tumot a kínai néphez, hangoztatva, hogy a kínai ellenállás n<‘m «zümk addig meg, amig a Mennyei Birodalom területére be­nyomult japán csapatok teljes vereséget nem szenvednek. Csüng Kai Sek manifesz- tumában hangoztatja, hogy a kínai nép rendíthetetlenül <1 van szánva az ellenál­lásra, s ha kell, hosszú évekig folytatja küzdelmét japán rámadói ellen. Ugyanak­kor a világ közvéleményéhez iis. manifesz- tummal fordult a kinai ellenállás vezető­je, hangoztatva, hogy Japán minden ok nélkül támadta meg K'nát, megszegte a nemzetközi szerződéseket és semmibe verte a Kellogg—Briand egyezmény ré­vén vállalt kötelezettségeit. Csang Kai S<*k ezért azt kivin ja az egyezmény aláíróitól, hogy segítsék Kinát az egyezményben vállalt kötelezettség megszegésével támadó japánok ellen. A háború eddigi eredményei Az évfordulóünnepségekkel kapcsolat­ban kimutatások is jelentek meg a háború eredményeiről. Japán kimutatás szerint a küzdelemnek eddig kétmillió kinai és ötszázezer japán halottja van. A sebesül­ted számár a kimutatás nem adja. A ki­nai kimutatás majdnem ugyanennyi vesz­teséget ismer el Kin a részéről, de jóval magasabbra teszi a japánok veszteségét. Japán kimutatás szerint a háború folya­mán 2500 kínai repülőgépet pusztirortak el, 62 kínai hadihajót tettek használhatat­lanná. A japán haditengerészet jelenleg 4000 kilométernyi tengerpartot tart el­lenőrzés alatt és az összes nagy kinai fo­lyamok torkolatait. A japánok által elfog­lalt kínai terüket nagysága is ázsiai méret­ben óriási, mégsem mer győzelemről be­szélni még a kétévi hadműveletekről be­számoló j'tpán jelentés sem. Mert a japán —kinai háború valóságban még nagyon távol áll a döntéstől. A Kma területén lé­vő óriási japán hadsereg igazában nem ura még az elfoglalt területeknek. Csak na­gyobb városokat képes megszállva tartani s a vasutak és nagyobb utak mentén ur. Az elfoglalt területek belsejében nincs ja­pán rend, itt kinai guerilla-csapatok ural­kodnak, melyek hol irt, hol ott szakítják meg a japán hadsereg összekötő vonalait és támadásokat intéznek japán 'központok ellen, még Peking és Sanghaj közelében is. Kína t Kínai részről viszont az ellenállás edd'g legkiválóbbnak bizonyult vezetője, Csen Cseng tábornok kijelentette, hogy Kína hadseregének győzelmét a japánok fölötr 1941-re várja. Addig a kmaiak tovább folytatják az ellenállást, ugyanúgy, ahogy eddig tették. Kína — mondta Csen Cserig tábornok — anyagilag és erkölcsileg ké­szen áll 'arra, hogy ezt a győzelmet ikiviv- ja és meg van győződve, hogy türelmével végül is teljesen ki fogja meríteni ellen­felét. Japán felsőbbsége katonailag kétség­telen. Kína azonban türelmét, óriási terü­letét és kimeríthetetlen embertömegeit ál­lítja ezzel szembe. Csatákat veszíthet, de ez nem jelenti a háború elvesztését. Ellen­kezőleg, fanatikusan, meg van győződve, hogy szövetségese, az ,,idő“ segítségével, végül is le fogja győzni a Kina területére benyomult japánokat. Csen Cseng tábor- ! nők beszédében megnyilatkozó elszánt* Csang Kai Sek számit azzal, hogy mi­nél mélyebben hatolnak be a japánok , az óriási birodalomba, annál nehezebbé válik hadseregük helyzete. Ezért helyezte fővá­rosát a kínai területeik mélyében lévő Csunkingba, amely mögött még mindig tübbszázmiillios tömegű birodalom terül el. A kifáraszrás stratégiája Csang Kai Sek számára annál biztatóbbnak látszik, mert a japán—kinai háború nem 'teljesen elszi­getelt dolog s a kinai marsall számit az­zal, hogy a nagy nemzetközi feszültség­ből előbb-utóbb olyan események pattan­nak ki, melyek újabb fordulatot adhatnak a Japán és Kuia között folyó küzdelem­nek is. Japán viszont igyekszik a k!nai ellenállást minden lehető módon elszige­telni. Ezért indította meg támadásait az engedményes területek ellen is, mert úgy érzi, hogy a Kina belsejébe visszaszorirotr Csang Kai Sek ezeken ár tartja fenn leg­erősebb szála>t külföldi támogatóival. A japán honvédelem miniszterei, Itagaki hadügyminiszter és Ionai haditengeré­szeti mniiszter az évforduló alkalmából kije­lentették, hogy a kínai ellenállás 'letörésé­re kímélet nélkül félre fogják tolni az úr­ból mindazokat, akik Csang Kai Sekmek segélyt nyújtanak. Ezt a kötelezettséget a japán hadsereg verte magára, végre fogja hajtani mindem (körülmények kozott és hajlandó vállalni érte a felelősséget is. Írja győzelmét ság, a kinai helyzet ismerői szerint, nem­csak a vezető réteg elszántsága ma már, hanem a lőnai nép nagy tömegeié is. A japán erő előtt meghajlik a kinai tömeg, ahol teheti, azonban passzív ellen állást szeg.'z ellenük és mindig készen á'W az el­foglalt területeken is Csang Kai Sek uta­sításainak követésére. Japán a csunkimgi kormánnyal szemben önálló íkmai kormá­nyokat szervezett Pckingben, Nankingban és máshol. Ezeknek a kormányoknak ha­tásköre azonban csak addig terjed, amed­dig a japán, katonaság ereje. Legújabb je­lentések szerint a helyi »kormányokat egy, az egész megszállás területén működő központi kormánnyá akarják összefogni Van Csing Vei vezetése alatt, aki a mult évben még Csang Kai Sek egyik bizalm1 embere volr, de azután Sanghajba mene­kült és a Japánnal való kibékülés politi­káját hirdette. Van Cs'ng „Vei törekvéseit azonban, bár erős japán támogat ássál d"I- go/ik, edd'g nem követre siker. A helyzet ma az, hogy a kínai háborús események s k'nai helyzet legavatottabb ismerői sem képesek megmondani, hogy; körülbelül mikor fog végződni a véget- érheteilcnnck látszó háború. Csaták meg­nyerése, vagy elvesztése, újabb területek elfoglalása egyáltalán nem döntő a küz­delem ' zen óriási sakktábláján, ahol vég­eredményben nem a katonaság, hanem a mögöttük álló ottani arcvonalak fognak dönteni. Attól függ a háború eredménye, hogy Kina, vagy Japán állja-e hosszasab­ban a már kér év óta folyó küzdelmer. Japán nagyszerű hadsereg fölött rend lke- zik, de ennek a hadseregnek idegen föl­dön tartása és a szüntelen folytatott tá­madó háború fölmérhctetlen költségekbe kerül. Kínának jóval tökéletlenebb a hadserege, azonban otthon küzd és szö­vetségesé a védekező tömegeik elszánt ki­tartása, az óriási utralan és végnérhetet*, len terület és az idő, melyet a va$idegzerü kínaiak ősidőktől fogva legbiztosabb szö­vetségesüknek tekintettek. Idegek hábo­rújáról van itten szó, a fejlett bb állami eletet élő japánok és a megmozditatlan ősi keretekben élő kínai százmilliók ide­geinek háborújáról. Japán részről eddig még mindig vonakodtak a Kínában folyó küzd elmet hivatalosan is háborúnak nevez­ni. Egyelőre nincs 19 feltétlenül szükség erre az elnevezésre, mert a háborút sike­resen bezáró győzelem elnevezésére is csak a beláthatatlan jövő hozza meg a szükségletet. Ünnepélyes keretek között avatták fel az óvónők tovább­képző tanfolyamát KOLOZSVÁR, julius 12. Ünnepélyes keretek között avatták fel a tanitónöképzö intézet helyiségei­ben az óvónők tavábbképzö tanfolya­mát. Az ünnepségen megjelent V. Toni nemzetnevelésügyi államtitkár is, to­vábbá Teodor Nes iskolai vezérfeliigye- lö, dr. Octavian Pop szamostartomá- nyi igazgató, Enescu Manóié ezredes, vármegyei prefektus, Adam Popa he­lyettes polgármester, Aíhanasie Popa lartományi országőrparancsnok, özv. Bogdan Duicané, Suteu, a kolozsvári tanítók egyesületének elnöke, Orghidan asszony, a továbbképző tanfolyam igazgatónője, számos tanár és íanitó és a tanfolyam 150 hallgatónője. Az ünnepség Országör-szertaríássa! kezdődött. Azután a továbbképző tan­folyam igazgatónője üdvözölte Toni államtitkárt. Azután Teodor Nes iskolai vezérfeí- iigyelő emelkedett szólásra, aki szép beszédben méltatta a tanfolyam jelen­tőségét. Majd dr. Octavian Pop tartományi vezérigazgató a királyi helytartó nevé­ben beszélt s beszédében kijelentette, hogy 1 Tataru tartományi királyi helytartó, aki maga is professzor, méltán lehet i első oszlopa a tartomány szociális és kulturális életének. 1 Utána Enescu Manóié ezredes-prefek­tus szólalt fel, aki örömét fejezti ki ezeknek a tanfolyamoknak a létrehozá­sáért, melyek arra vannak hivatva, hogy az óvónőket minél jobban előké­szítsék és kiképezzék arra a fontos szerepre, melyet a kisgyermekek ne­velésével kell betölíeniök. Végül V. Toni államtitkár tartott beszédet, aki foglalkozott az elemi iskolai oktatás összes problémáival. Rámutatott a továbbképző tanfolyamok fontosságáé­ra, amely tanfolyamok megegyeznek a tanítói kar érdekeivel. A továbbképző tanfolyamok célja az, hogy a nevelői testületet tökéletesítsék ismereteikben, hogy méltóan tölthes­sék be azt a megbízatásukat, amelyre elhivattak. Azután az óvónők kötelessé» geit ismertette, akiknek célul tűzte ki, hogy minél jobban képezzék ki magu­kat a nevelői pályára. , Az ünnepség lelkes hangulatban ért véget. J HAMISPÉNZGYÁR A FOGHÁZBAN. Newyorkból jelentik: Az amerikai köz­véleményt egy pénzhamisitási bot- rány foglalkoztatja. Az Ohio=ál!ambeli Columbus város fogházában a rabok összejátszva a fogháztisztviselökkel, hamispénzt gyártottak. A hamispénz- gyártáshoz szükséges gépeket és pa» pirt a fogháztisztviselök szerezték be és ugyancsak ok hozták forgalomba a hamispénzeket. A fogház összes tiszt­viselőit letartóztatták. ~ v. ^- • • • /

Next

/
Oldalképek
Tartalom