Ellenzék, 1939. június (60. évfolyam, 122-146. szám)

1939-06-25 / 142. szám

1939 június 2 5.

ELLENZÉK

Í5

ASSZONYOK ROVATA

«HBwaBBW»mMH^ilc«BS»i3SaB3g3553gSSg^^

Rovatvezetői Dr. DÉVÁIMÉ ERDŐS BOSKE

Mit láttam a héten

összefoglalom, hogy a kfaliaku'lt divat milyen és álltaiéban „mi jött be‘‘ és mi maradit ki a szezonban abból, amit a di- valtbemutatok buiszirózlak- Összegyűjtőt1- tem a héten ás az anyagomat és most noteszemből szépen, sorjában leirom mindazt, ami tetszett nekem és ami a jelenlegi divat.

A korzón például az ember altig lát mást, mint ehaniungot. Minden formában és fajtában. Ez valóban „bejött1'. Érdekes, hogy ez szinte egyenruha lett: berakott szoknya, kosztümkabát. Szép voillt egv barna rakott szoknya, beige- kabáttaá, tornyos beige szalmakaiap, barna lelógó fátyollal és háromszínü cipő.

Ez most a legdivatosabb. Az összes ci- pőkirakatok zsúfoltak a három- és kétszínű cipőkkel.

Nagyon szép volt egy magas, szőke asszony sötétkék gyapjugeorgette délutáni ruhában, sötétkék, gyapjucsipke applikációkkal, gloknis szoknya, spicc kivágás. csipke boleró, gyapjuzsorzsett széliéi. Nyers kalap, sötétkék fátyo’disszel és sötétkék nyers cipő volt még a tartozéka.

i Szép és nagyon elegáns volt egy halványkék összeállítás is. A ruha halványkék maroccin gloknis szoknya, spicc kivágás, benne bordó szekfü és egy nagyon jószabásu, ugyanilyen anyagú, a: ruhát eltakaró kabát, háromnegyedes ujjakkal. amelyeknek végét széles kékróka- manse Ta díszítette.

Egy fiattal leányon este fehér lencsipke- ruha volt, háromujjnyi széles rakásokkal készült a szoknya, egészen más nyakzáródással, sp icces bubi gallérral, elől de rékfig sajátjából gombos, rövid, angol ujjak és az övben rózsaszín virágcsokor. A hajában fehér, rózsaszín virág. Nagyon [jól lállt és rövid nerzHbolerót viselt hozzá. ■Mbndanom sem kell talán, hogy nem volt ember, asszony és férfi, aki ne bámulta volna meg.

Láiltam aztán egy nagyszerűen, ilyen fazonra átalakítható ruhát. Fekete raa- TOcom volt a ruha., alig valamit gloknis, elöl beállitotrt feliér maroccin, vagy pSké mieVényrész spicces, rendes mellényvégződéssel (az egész eleje ebből yciít), a hálta pedig fekete, sajátjából készült boleró.

Különösen szép és finom összöálUiitást iviselt egy diplomata felesége: drap, romaiin glloknls ruha, húzott elő résszel, széles, bordó amblop övvel, drap csipke, sveifo’-'t rövid kabáttal. A cipő, kalap, kesztyű és rétik ül is bordó volt.

, És befejezésül; Sei yenin yakken d ő, halványkék alapon bordó apró pettyek, gloknis szoknya, húzott előrész, angol, rövid ujjak, bordó öv, hozzá rövid! bordó gyapjukabát és kaiap helyett hárem bordó szekfü halánték felett, amit bordó pánt tartott össze.

v DIVATPOSTA

/ F. A. A szóbanforgó hö'lgy G. T.-ra megy nyaralni és kérdésére közlöm, hogy csak a legegyszerűbb ruhákat vi- ! fSzi magával, estélyi ruha nem szükséges- 'Üdvözlet.

1 Nyaralási gondok. Köszönöm Heveiét, jól esetit, hogy tanácsaim mindég hasznára voltaik. Most egy fekete berakott szoknyát ajánlok, akár selyem, akár [könnyű gyapjúból*, hozzá len, vagy şantung rövid kabátot, de ha nagyon olcsón akarja kihozni, akkor ai most divatban .lévő, egészen olcsó, lenszinü pamutból [kösse meg egyedül, gyorsan megy és -mint mondottam, olcsó. Vehet hozzá •nyersiszinü kalapot, szaHagdiszíitéssel. üdvözlet.

Tanácstalan 93. Nyaralóban álltaiéban nem szoktak kalapot viselni, de hia min- 'denáron akar könnyű nyári viseletét, akkor csináltasson egy tetőnélküli turbánt,

hátrafelé lógó, színes fátyollal. Üdvözlet.

heti étlap

Hétfő. Ebéd: zöidbab'l'eves, rántott máj, nj burgonyái, saMlta, eper. Vacsora: Körözött, tojás, vaj, retek, gyümölcs.

Kedd. Ebéd: borsóleves, töltött karalábé, cseresznyés lepény. Vacsora: vegyes- felvágott, vaj, retek, gyümölcs.

Szerda. Ebéd: zöldség leves, párolt marhahús, kelkáposzta, palacsintái. Vacsora: hideg borjúhús, uborkasiaűáta, gyümölcs.

Csütörtök. Ebéd: karalábéié vés, borjúpörkölt, galuska, eper. Vacsora: sajt, vaj, gyümölcs párolva.

Péntek. Ebéd: tejfeles burgonyateves* tök káposzta tejfelesen, turósrétes. Vacsora: rántott hal, burgonya, gyümölcs.

Szombat. Ebéd: aprólékleves, najurszetöt, uj burgonya, kompót, rakott-tészta. Vacsora: kapros tök hidegen, tükörtojás, gyümölcs.

Vasárnap. Ebéd: raguleves, rántott csirke, saláta, zöldbab, kompót, cseresz' nyés tészta. Vacsora: hideg sült,

fr- zöldbab, kompót.

Huskörzet. Főtt marhahúst ledarálunk és egy kanálfej zsírban finomra vágott vöröshagymát megfonnyaszilunik, a darált. húst beletesszük és egy kicsit megpároljuk, adunk bele egy csepp sót, borsót és végül zöldpetrczselmct. Ha sárgulni kezd, ráütünk három tojást, összekeverjük és folytonos keverés mellett, egy pár percig a tűzön hagyjuk, azután tálaljuk.

Zöldborsó csirkével. Egy kiló zöldborsót, egy karnál zsírban, egy kis kanál cu korral puhára párolunk. Egy szép kis, fiatalt csirkét összevágunk és egy kis zsírban zöldpetrezselyemmel szintén puhára pároljuk és ha a borsó már puha, egy Ids liszttel, sóval összevegyüljük ízlés szerinti cukorral és a már megfőtt csirkével és annak tövével feleresszük és egy kis ideig hagyjuk forrni.

Cseresznyés rétes. Félkiló rétesfsztet veszünk, két szép levél rétest kiapunk. Ha1 a tésztát megcsináltuk, mig pihen a tészta, addig kiszemezünk egy kiló cseresznyét és félki kS meggyet. Ha a tészta eleget. pihent, akkor kinyújtjuk és legelőször finom morzsával meghintjük, mert a gyümölcs nagyon töveses és nem tudjuk szépen megsütni, mig ellenben, ha szépen meghintjük morzsával, akkor nagyon szépen megsül. Azután beleszórjuk a gyümölcsöt, adunk bele egv Ids darált diót, cukrot, Ízlés szerint, egy kis zstöt. Szépen, gyengéden szélesre összehajtjuk, a tetejét megkenjük zsírral és szép sárgára megsütjük. "

Az iró pénzt keres

Irtai SZENTGYÖRGY1 FERENC

— Sajnos, a tömegnek nem irodaübm, hanem del ek fi vregény kell- Mi pedig, kérem, a tömeget szolgáljuk ki.

Ezt még hallotta, aztán becsukódott mögötte a párnázott ajtó és nem sokkal később kint volt az utcám. Hóna alatt a visszakapott kéziirat tál. Egyideig tanács- ta’lanul kóválygott a napfényes utcán, majd hazafelé indult. Gyalog. Dél lett, mire megérkezelt. Porosán, fárad)tön.

A kisfia jókedvűen, ficánkolva, mint a csikó, etóbefutolít, átölelte térdét, ő azonban egyetlen gyengéd, de határozott mozduló, tjtal eöfclta magától. Bement a szobába, az asztal mellett ledobta magát egy székre, felkönyök ölt, majd az egyik kezével végigsimitoiíita homlokát. Nem sokkal később kinyilt az ajtó és csendesen, szűrte lábujjhegyen a szobába lépett a felesége. ő hátra se fordult, meg se mozdult. Egyetlen hang és gesztus nélkül, egyszerűen tudomásul vette, hogy a felesége ott van a szobában.

Az asszony nem szólt. Csak állt a becsukott ajtó mclDett és nézte az ura meggörbült hálát, felhúzott vállát és a fejét, amelyen hátul már erősen ritkult ai haj. Pillanatok múltak el így. Csendben, szótlanul1. Végül is az asszony törte meg a némaiságot.

— Hozhatom aiz ebédet?

— Hozhatod — hallatszott kis szünet után a felelet, amely annyira hasonlatot t egy beteg gyermek fájdalmas nyöszörgéséhez.

Az asszony aztán megtérített és’ hozta a 'tálat. Olt ült közöttük a kisfán is. A székére még rátették a Pallas-lexikon két ócska kötetét, de így is csak az orrahegye érte el a tányért. Az asszony először az ura tányérját (töltötte meg, majd a kisfiúnak is adott.

— Vigyázz., még forró.

A kisfiú pisze orrába belecsapott az ételgőz, mire elfintorította az orrát és fel- ny a fogott.

— Máj medint klumpliitóvesz.

— Hallgass, fiam — intette le az asz- szony, hangjában inkább bocsánaitkérés- sef mint szigorúsággal!*. — Már százszor megmondtam, hogy ebéd közben nem illik beszélni.

A kisfiú még néhányat szippantott az orrával, majd engedelmesen a tányérja fölé hajolt.

A férfi ekkor hangos csörömpöléssel letelte a kanalat, a tányért eltolta maga etöl., hátradőlt, a nadrágja hátsó zsebéből kihúzott egy ütött-köpott,, horpadt bádogszetoncét, kivett belőle egy cigarettát és rágyújtott.

Az asszony még mélyebben hajolt a tányérja fölé és szótlanul kanalazta a le- ! vest. y

'Amikor végzett vele, felállt, az ura

meghagyott levesét vissza öntötte a tálba', azután összeszedte a tányérokat, az evő eszközöket és menni készült. Ki a konyhába. Volt Is egy reflexszerül mozdulata, de aztán hirtelen meggondolta magát és maradt. A tálalt és az egymásbaraikio Üti tányérokat visszatette az asztalra, majd lassan leereszkedett az egyik székre.

Csend volt. hallgattak.

A kisfiú egy darabka kenyérbéllel játszott, a férfi cigarettázott. Cigarettájának komisz füstje ott kóválygott az asszony orra körül, mint vaUamá szürke fe'lhö- rongy. Valamikor könnyezett, köhögött ettől a komisz cigarettafüsttől, most már föl se vette. Megszokta. Mint a végrehajtót, ai háziúr felszólitótöveleit, a zátólg- céduMkat, a kikapcsolt villanyt, megszokta, uránt magát a puszta életet, amiről' lassanként megtanulta, hogy úgy kell elfogadni, ahogy vau.

Még néhány perc mult el Égy, bélesiip- pedve a csendbe és némaságba, aztán az assz on y nem bírta tovább. És anélkül, hogy ránézett volna az urára, kimondta:

— Olvastam, hogy Palotai megint irt egy színdarabot.

Az ura ajkába harapott, de nem felelt.

Kis szünet után az asszony továbbfolytatta: • -I *1 ! i

— Az ősszel mutatják be... Utána Hollywoodban filmet is csinálnak belőle....

A férfi ossz esz őritől! szájjal, makacsul hallgatott.

— Már tízezer dollár etötóget kapott is rá — tetto hozzá az asszony, egy mélyről, nagyon mélyről jött sóhajtás kíséretében.

A férfi erre fölkapta a fejét és ránézett az asszonyra. Várt egy keveset, aztán mintha megfetóbbezhetetten iitétötet hirdetett volna ki, lesújtó hangon odavágta:

— Palotái nem író, hanem suszter. Tudod? Még cipész sem., hanem foltozó suszter. Tudod?

Az asszony bólintott.

— Tudom, fkim, ludom — felelte csendesen —, dehát a pénzt mégis ő keresi... Autója van... Felesége Lovramában nyarajü és most építik villájukat a Rózsadombon.

— Pöh — mondta, ferdére húzod szájszéllel —, hát ez is valami? Ha én autót akartam volna, meg Lovranát, meg rózsadombi villát akartam volna, akkor nem Írónak megyek, hanem sajlgváros- niak. Érted? Büdös sajtot csináltam vo na penésszel, meg kukacokkal. Érted?

Az asszony nem válaszolt mindjárt. Kissé eltűnődött és csak azután jegyezte meg csendesen, mintha önmagának mondta volna:

_ — Azért van író, aki pénzt is keres.

— Nagyon jó — nevetett föl a férfi, rekedten, keserűen. — író, aki pénzt keres! Hát persze,, hogy van. Ha te Palotait elismered írónak, akkor van.

Az asszony bágyadtan mosolygott. *■

— Fontos is az Palotainak, hogy én Írónak ismerem el, vagy sem. Elég neki, ha annak tartják a színigazgatók, a kiadók. meg annak tartja a közönség. Mert, reme'cm, azt sem tagadod, hogy Palotai tudja, mi kell a közönségnek.

— Tudja! Tudja! — fortyant föl a férfi. — Hát azt hiszed, én nem tudom? Te azt hiszed? Hát tévedsz, ha azt hiszed.. Mert én i.s tudom. Százszorta jobban, mint Palotai. Akár hiszed, akár nem.

— De, fiam, én elhiszem — fétöllle csendesen az asszony —, csakhogy...

— Semmi „csakhogy“ — vágott közbe iiriigerüifen a férfi. — Tudtam és tudom. Punktum. A kmsujjamban van a te Palotáid egész mestersége. Színdarab! Ha neked csak ez keli-, árok én színdarabot is, ne félj! — És elkezdte hadarni. — A vezérigazgató feleségül veszi a gépirónő- jét, a nvollevianpengős diplomás a bankár leányát, a szellemi sziikségmunkás- b'ól államtitkár tesz,, zenei aláfestéssel, dalbetétekkel!, görögtüzzel, forgószinpa- don, este nyolctól tizenegyig. Nna, hát akarsz még egyebet? v ^ ■

Az asszony lehajtotta a fejét

— Nézd, én tudom, hogy te most gúny olódol, hogy neked eszedágában sincs ilyent imi„ pedig... • • ■ "s

A férfi fölnevetett. V

— Nekem? Hogy én nemi ‘ akarom? Hát tévedsz. Most az egyszer aztán tévedsz... — Feugrott. Megragadja az asztal két sarkát. —. Fogd az asztal másik végét... ügy... Ide az ablakhoz... Több vi* lágpisságot.. Mehr licht! — mint monda az a bizonyos költő... He he-he. És most aító, egy-kettő, tányérokkal és a gyerekkel kifelé... Pénzt akarok keresni!... Vif'- Jlálti... Lovranát... autót... házbért... Gyerünk, gyerünk...

öt perccel később már le is irta az első szavakat. Hogy: Színhely a montecarlói játékkaszinó. Elől zug a tenger.

Ahogy tóirta, nyomban meg is állapította:

— Ez marhaság. Elől nem zúghat a tenger, mert a színpad e*őtt a nézőtér van.

Letette a tollat. EHünödltt. A tenger! Hogy müven különös, milyen furcsa: ö még sohase látott tengert... Hiszen jó, jó, el tudja képzelni egyrakáson azt tömérdek vizet, a tarajos, dühös hullámokat, de azért mégis csak érthetetlen, hogy amikor .az ember már kifelé indul az életből, sőt úgy is lehetne mondani: amikor az embernek már kész a ravatallá...

— Hogy?... Hogyan?... — kapta föl a fejét és a szeme megvillant. — Az embernek már kész a ravatala, csak még ő saját maga hiányzik róla... Hát ez igen, ez jó... Nagyon jó... De első személyben még jobb... Kedves barátom, a ravatalom már kész, csak még én hiányzóm róla-.. Na és aztán?... Aztán... hm... aztán kezdődhetik a temetés... Ez igen Csak &gy... tovább... Novella, levélalakban... Elnyújtani nem szabad, akkor kis remekmű lesz belőle-.• Címe: Meghívó a temetésemre. .Vagy: Az toó gardenpartyja... Estig megírja, holnap délelőtt fölviszi az Irodalmi Szemtó-hez. Tiz pengőt kap érte... Ha jó kedvében találja a szerkesztőt, italán tizenkettőt is-..

Cigarettára gyújtott. Boldogan, megelégedetten.

— Színdarab!... — mondta még maga elé. lenéző, megvető mosollyal a szája sarkában. — Tömeg!... Palotai!... Autó!... Rózsadombi viiUa... — Szélesen betelé- gy into lit a levegőbe. — Igazán, nevetséges...

És a to-’Ia után nyul't. Önérzetesen, büszkén, mintha glória ragyogott volna a feje körül. Pedig csak a szemben levő ház udvari folyosóján játszottak zsebük körre!1 a gyerekek és a iükörlapról visz- szaverődő napsugarak 'incselkedtek vétó.

HaikovNs e< Co áiköhszsc p_ Mihai

Viteazul 17. (Benzinkuttal szemben.) - Petróleumfőző javítás, díjmentes bélbete- vés, eladás garancia mellett részletre is.