Ellenzék, 1939. június (60. évfolyam, 122-146. szám)
1939-06-11 / 130. szám
1Q39 Junius TV 'ELLENZÉK A vallási Kisebbségeit védelme Székfoglaló beszéd az Unitárius Irodalmi Társaságban Iria DB. MSKÖ IMRE A vallási kisebbségek kérdése számunkra, magyar unitáriusok számára kétszeresen is időszerű. Mint magyarok, kisebbségi polgárai vagyunk az országnak s a nemzeti kisebbségek problémái úgy történelmi kifejlődésükben, mint a mai gyakorlati életben folytonos párhuzamban állanak a vai-, lási kisebbségek kérdéseivel. A vallási gondolat megelőzte a nemzeti gondolatot a történelem során, hiszen az amerikai szabadságharc és a francia forradalomig az állam vallási és katonai egységet jelentett csak s a nemzeti gondolat a harmadik rend feltörekvésének volt az oka vagy az űrügye, amíg Eötvös József meghatározása szerint a XIX. század uralkodó eszméjévé emelkedett. Először voltak tehát a vallási kisebbségek, azután születtek a nemzeti kisebbségek s a nemzet’ségi kérdést sohasem ítélhetjük meg helyesen, ha vallási kisebbségek kérdéseivel nem állítjuk párhuzamba. De mint unitáriusokat is, közelről érint minket a vallási kisebbségek védelme, hiszen mi szinte mindig és mindenütt vallási kisebbség voltunk és vagyunk. Az unitárizmus lényegéhez tartozik a vallás erőszakos terjesztéséről való lemondás s ha őseink nem tették ezt, amikor megvolt a hatalmuk hozzá, akkor mi most már ha akarnók sem lehetnénk más felekezetek elnyomói. Talán éppen azért nevezték az unitá- rizmust a jövő vallásának, mert egyetlen fegyvere mindig a józan belátás és az érdeknélküli meggyőződés! volt, nem az a fegyver, amelyiktől elvész az, aki hozzányúl, hanem inkább a pünkösdi kettős tüzesnyelv, amitől a tanítványok is megrészegedtek. így maradtunk mi szükebb hazánkban is az egyházak között a legkisebb, a kisebb- ségek kisebbsége. De a gyengének az erősséggel szemben a jog a menedéke, hiszen a nemzetközi jogot is a kis nemzetek adták a világnak s a vallási kisebbségek is csak úgy maradhatnak fenn, ha minden törvényadta lehetőséget kihasználnak mindennapi létük biztosítására. A j vallási kisebbségek védelme a nenv j zetközi életben már akkor jelentkezik, amikor a reformáció megtöri az egyház egyetemes' jellegét és a nagy vallási egységek felekezetekre töredeznek 1 szét, az államokban vallási többség és kisebbség keletkezik. Legelső csőkévé- nyes formája az, amikor egyik állam j közbelép egy másiknál rendesen annak j a vallási ksiehbségnek az érdekében, | I amelyik a védelmezőként föllépő ál- j i lamban többségben van. így interve- ! niál Cronwell 1655-ben a franciaorszá j 1 gi wadtiak üldözésének megszüntetése ; I érdekében, Hollandia fellép a francia». | országi reformátusok védelmében, ! I Svédország és Poroszország a lengyel- I országi protestánsok, Oroszország a I lengyelországi ortodoxok ügyét karol- 1 ja fel. frdflQi haguománQOh A kis Erdélynek a vallásszabadság kinyilvánítása mellett, ami szintén kisebbségvédelmi intézkedésnek fogható fel, egy másik történelmi érdeme, hogy fejedelmei a békeszerződésekbe vettek fel a vallás szabad gyakorlatát biztosító rendelkezéseket. így teremtették meg a kisebbségvédelem uj és ma már általánosan elfogadott formáját s az államközi szerződéseket a vallási kisebbségvédelem jogforrásává tették. Az 1555 .évi augsburgi szerződés utói», melyben I. Ferdinand római császár a katolikus rendek számára biztosította vallásuk szabad gyakorlatát, a bécsi és linzi szerződések a protestánsok számára biztosítják ugyanezt. Az 160ó=os bécsi szerződés, amit Rudolf magyar király és Bocskay István erdélyi fejedelem is aláirt, a protestánsok vallás- gyakorlatának szabadságát ismeri el, az 1645. évi linzi szerződésben pedig III. Ferdinánd magyar király és I. Rákóczi György erdélyi fejedelm ismételten megerősíti a protestánsok négy évtizeddel azelőtt elismert jogait. Egészen különleges helyet foglal el a kisebbségi jogok történetében az 1643. évi westfaliai békeszerződés, mely elsőizben mondja ki a protestáns vallás szabadságát és a katolikussal való egveniőségét Németországban. Aláirói: III. Ferdinánd császár, a német rendek és szövetségeseik, Francia- ország, Svédország, Svájc, Hollandia és Erdély kötelezik magukat, hogy fegyveres erővel is érvényt szereznek a szerződésnek. Erre hivatkozva fordulnak a szerződés aláíróihoz a magyar- országi és erdélyrészi protestánsok, amikor az 1859. évi osztrák patens meg akarta szüntetni egyházaik önkormányzatát, sőt az erdélyi magyar egyházak 1925-ben a magánoktatási törvény javaslata ellen a Nemzetek Szövetségéhez benyújtott panaszukban is ragaszkodnak a westfaliai jogalaphoz. A VALLÁSI KISEBBSÉGEK' VÉDELME A VILÁGHÁBORÚ [ELŐTT A vallási kisebbségek kérdése áthat3 ja a nemzetközi politikai életet s a tizenhetedik század derekától kezdődően már alig találunk területi átruházást tartalmazó szerződést, amely ne gondolna az uj hazába szakadt kisebbségekre. 1660-ban Svédország, Lengyel- ország és Livonia biztosítja a katolikusok és protestánsok vallásszabadságát a Svédországnak jutott Pomerá- niában. A niméguei szerződés utján, 1678-ban Maestricht város katolikusainak szabad vallásgyakorlatát biztosítja Franciaország és> Hollandia, miután a város az utóbbi javára gazdát cserélt. Amikor Franciaország átadia Angliának Kanadát (1763), amikor Lengyelországot először felosztják (1773), amikor Oroszország Finnországot annek- tálja (1809), mindig gondoskodás történik a vallás szabad gyakorlatáról. Mig nyugaton a katolikus és protestáns államok biztosítják kölcsönösen egymás kisebbségeinek védelmét, keleten a keresztény kisebbségek védelmének ürügvével avatkoznak be a hatalmak Törökország belső ügyeibe. Ausztria a karlowiízi (1615 és 1699) és pás* sarowitzi (1718), Oroszország a kutsuk—kainardzsii (1774) és adrianopoli (1829) békében nyer jogot ahhoz, hogy a katolikus, illetve ortodox vallási kisebbségek helyzetét ellenőrizhesse. A XIX. század folyamán a vallásszabadság mellett a polgári és politikai egyenlőség gondolata is feltűnik a nemzetközi szerződésekben. Belgium és Hollandia 1814=ben történt egyesülésének, a görög függetlenség elismerésének 1830-ban ez a kísérőzenéje, ezt biztosítja Havasalföld és Moldva minden lakójának az 1S56. évi konstantinápolyi protokoll. i A vallásszabadság és a vallási kisebbségek védelmének gondolata tehát végigvonul a reformációtól kezdve Európa történetén és nincs olyan jelentősebb politikai mozzanata az utolsó három évszázadnak, amikor ne jelentkezett volna vagy az államok közötti intervenció, vagy nemzetközi szerződések formájában. A vallási kérdések mellett azonban lassan felnő és a XIX. században túlsúlyra jut a nemetiségi kérdés s igy a napoleoni kort felszámoló 1815. évi bécsi kongresszus, az 1856. évi párisi szerződés és az 1878. évi berlini kongresszus az orosz—török háború után már ennek a jegyében zajlik le. Ettől kezdve a vallásszabadság kérdése második helyre szorul a kis nemzetek és nemzetiségek kérdései mellett, mivel az egyik oldalon a vallás magánüggyé váliik s az egyház mind kevesebb szerepet játszik a politikai életben, a másik oldalon pedig a francia forradalom eszméi nyomán, amiket Napoleon hordott szét világgá, a népek nemzeti öntudatra ébrednek és felbontással fenyegetik azt az európai status-quot, amit abszolutista uralkodók és ravasz diplomaták háborúkkal és házasságokkal, úgy ahogy, összekovácsoltak. ,A nemzetiségi kérdés rendezése mellett a vallási kisebbségeik jogaira is r ram Meleg, de nem nedves kézfogás Az ember nyílt, őszinte karuk tere ma erőteljes, meleg kézfogásban nyilvánul meg. KeMemefíenüI, sőt undordónn hai a nedves kéz. Bárhol lép fel az izzadtság, legyen az hónalj alatt, kezeken, lábakon, stb., törekedni kell azonnal érjél venni, mert az izzadtság nemcsak, hogy társa* daómii szempontból jelent defeklusi. de a hivatás gyakorlásában is gátlást jeleni. A tiszta tejből előáiütobt ilirlr -Milku- derm króm, a bőrre kellemesen hüsilö hatással!; van. ezt nem ingerh. de a kellemetlen izzadtság szagát azonnal el hivő Ttja.. A leghíresebb orvosok dicsőjük ft Hdro-ATIlkudenn krémet és elismerik, hogy izzadtság ellen a bőr leghatásosabb ervi .ssága. kiterjeszkedik a berlini kongresszu» záróokmánya. A kongresszus kezdeményezője és Bismarck s Disraeli mellett egyik főszereplője gr. Andrássy Gyula, az osztrák-magyar monarchia akkori külügyminisztere volt. A berlini szerződés a balkáni államok önállóságának elismerését és az európai nemzetek sorába való felvételét attól tette fiiggöv'é, hogy ezek bizonyos kötelezettségeket vállalnak-e vallási kisebbségeikkel szemben? Ugv a török fennhatóság alatt maradt Bulgária, mint az önálló Románia, Szerbia és Montenegro kötelezték magukat, hogy vallási ok miatt nem tagadják meg senkitől sem a polgári és politikai jogokat s a hitvallása senkit sem akadályozhat meg bizonyos foglalkozási ágak gyakorlásában. A vallásszabadságot úgy állampolgáraiknak, mint az idegeneknek biztosították. Ugyanerre kötelezte magát a Porta is. Emlitsük=e még a muzulmán vallási kisebbségek javára a konstantinápolyi egyezményben 1881-ben és a Balkán- háború befejeztével egyrészt Törökország, másrészt Bulgária, Görögország és Szerbiával kötött egyezményeket, amelyek mind arra szolgáltak, hogy „Európa beteg embere“, az Ázsiába visszavonuló Törökország balkáni néptöredékeinek szabad vallásgyakorlatáí biztosítsa? Vagy hivatkozzunk-e még az 1913. évi bucureştii szerződésre, amelyben Románia Szerbiával, Bulgáriával és Görögországgal szemben kikötötte a független kutzo-vlach püspökség felállítását és fenntartotta magának azt a jogot, hogy a kutzo-vlacli egyházközségeket és iskolákat anyagi támogatásban részesíthesse. \ (tábora átáll Helyzet A világháború árnyékot vetett a balkáni népek öntudatosodásának erre a mozgalmas korára s a világháborút befejező békekonferencia uj alapokon rendezte a nemzeti és; vallási kisebbségek kérdéseit. A békekonferenciát levezető nagyhatalmaknak az volt a törekvésük, hogy a jövőre minden háborús okot kiküszöböljenek s ezért a területi átcsatolásokkal kapcsolatban minden uj, vagy megnagyobbodott államot köteleztek (kisebbségeinek védelmére. így kötöttek a Szövetséges és Társult FŐ- hatalmak (Amerikai Egyesült-Államok, Anglia, Franciaország, Olaszország és Japán) az uj és területileg megnövekedett államokkal (Lengyelország, Csehszlovákia, Jugosziávai, Románia és Görögország) külön szerződést egy harmadik személy, az uj államok kisebbségeinek javára, sőt a legyőzött államokkal kötött békeszerződésékbe (Ausztria, Bulgária, Magyarország és Törökország) is kisebbségvédelmi intézkedéseket vettek fel. Ezek a szerződések azért is ujitást jelentenek a nemzetközi jogban, mert védelmüket nem az aláíró hatalmak, hanem egy harmadik személy, a Nemzeték Szövetsége látja el. A Népszövetség tanácstagjainak kellene ellenőrzést gyakorolnia afelett, hogy az egyes államok betart- ják=e kisebbségvédelmi kötelezettségeiket s ide lehet fordulni panasszal a kisebbségi szerződés megsértése ellen, a panasz azonban csak akkor jut a Tanács elé, ha egyik tanácstag magáévá teszi, ellenkező esetben vagy a Főtitkár talál valamilyen formai okot a visszautasításra, vagy pedig csak az úgynevezett hármas bizottság jegvző- könyvével zárul le. A Népszövetségbe belépésük alkalmával vállaltak kisebbségvédelmi kötelezettséget Finnország, Albánia, Litvánia, Lettország, Észtország és Irak, egves államok pedig a Népszövetség védelme alatt kötöttek kölcsönös kisebbségi egyezményt s ezek együtt teszik ki a kisebbségvédelem mai jogrendszerét. A kisebbségi szerződések elsősorban a nemzeti kisebbségeket tartják szem előtt (bár ezeket szerényen csak „olyan egyéneknek nevezik, akik faji, nyelvi vagy vallási kisebbséghez tartoznak“, vagyis nem ismerik el a kisebbséget kollektiv jogalanynak), de a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása mellett a lelkiismereti és vallás- szabadságra is tekintettel vannak. íme, az 1919 december 9=én Romániával kötött kisebbségi szerződésnek a vallási kisebbségeket érintő intézikedései, amelyek különben mindenik kisebbségi szerződésben megismétlődnek: „Románia minden lakosát megilleti a jog, hogy bármely hitet, vallást vagy hitvallást, nyilvánosan vagy otthonában szabadon gyakoroljon, amennyiben ezeknek a gyakorlata a közrenddel és a jó erkölcsökkel nem ellenkezik.“ (2. szakasz 2. bekezdés.) , „Vallási, hitbeli vagy felekezeti különbség a polgári és politikai jogok élvezete, igy nevezetesen: nyilvános állások, hivatalok és méltóságok elnyerése vagy a különféle foglalkozások és iparok gyakorlása tekintetében egyetlen román állampolgárra sem lehet hátrányos.“ „Egyetlen román állampolgár sem korlátozható bármely nvelv szabad használatában ... a vallási életben ,..“ (8. szakasz 2. és 3. bekezdés.) Azoknak, akik vallási kisebbségekhez tartoznak, joguk van „saját költségükön jótékonysági, vallásos vagy szociális intézményeket, iskolákat és más nevelőintézeteket létesíteni, igazgatni és azokra felügyelni azzal a joggal, hogy azokban saját nyelvüket szabadon használhatják és vallásukat szabadon gvakorolhatják.“ (9. szakasz.) Ezek azok a jogok, a szabad vallásgyakorlat, a különböző felekezetek hívei közötti polgári és politikai egyenlőség. a hivek saját nyelvének használata és intézményeik létesithetése, amelyek a nemzetközi jog mai állása szerint a vallási kisebbségeket megilletik. _ A nemzetközi jog azonban nemzetközi garancia nélkül csak írott nialaszt marad s nem akarok közhelyeket ismételni arról, hogy a Nemzetek Szövetsége mivé fejlődött húsz év alatt; elég ehhez, ha annak a tizenhárom panasznak az elintézési módját nézzük végig, amelyeket egyházi és iskolai kérdésekben a Népszövetség elé terjesztettünk s amelyeket más helyen volt alkalmam ismertetni. (Lásd „A romániai magyarság panaszai a Nemzetek Szövetsége előtt“ Hitel 1936 3. szám és Magyar Kisebbség 1938 24. szám.) De már^ a fenti történelmi áttekintésből is láthattuk, hogy Erdély a vallási kisebbségek védelmének terén mindig elől járt, itt Népszövetség és nemzetközi jog nélkül is kialakult a négy bevett felekezet és a három nemzetnek az a közjogi rendszere, mely évszázadokon keresztül biztosítani tudta a felekezeí- közi békét. Az unitáriusok itt is a fejlődés kovászai voltak, hiszen elég a tordai országgyűlésre hivatkozni, mely egy évvel a Szent Bertalan éj előtt, 1571- ben Marosvásárhelyen az unitárius vallás törvényesitéséhez vezetett. Az akkor megszerzett helyet már negyedik évszázada sikerült megőrizni. Vallásunkat törvényes vallásnak ismerte el Magyarországon a pozsonyi országgyűlésen hozott 1848. évi 20. törvénycikk és egyházunkat történelmi egyháznak nyilvánította Romániában az 1928 április 22-i kultusztörvény. Éppen ezért nem volna teljes a vallási kisebbségek védelméről nyújtott kép, ha a kérdés történelmi kifejlődése és mai nemzetközi jogi állása mellett nem szólnék arról a sajátos helyzetről, amiben országunk kisebbségi vallásfelekezetei s köztük a kisebbségek kisebbsége, az unitárius egyház van. Románia 1938 február 27-i ui alkotmánjónak 19. szakasza kimondja a régi a! kotmány mintájára, hogy az ortodox egyház uralkodó egyház, a ;görög egye- siilt egyház pedig elsőbbséggel rendel kezik a többiekkel szemben: a kultusz- itörvény első szakasza szerint viszont
