Ellenzék, 1939. június (60. évfolyam, 122-146. szám)

1939-06-30 / 146. szám

EÜEBNZÉR í 193 9 juni us 3 0. ' * A város l A sétáló ember, ha van némi hajla- ima lelkesedésre és füle a hely szelle­mének meghallgatására, gondolatában önkéntelenül épít, mert szeretne fej­leszteni és szeretne szépíteni, de vi­szont ép úgy gondolatban meg is tart és restaurál dolgokat, mert tudja, hogy az igazi fejlődés nem követel okvetle­nül áldozatokat. Az északi faj csak járókelő nép, mely szereti városait, egyszerre hagyományaival és lehető­ségeivel együtt és költői képzelettel teli s igazán sétáló a délszaki ember, ki büszkén tekint romjaira és megma­radt vén épületeire, de bármily uj szellemű haladó nép mintájára ő is kö­rül építi a hagyományt az uj szépsé­gek és uj szükségletek alkotásaival. Ezek az igazán építő és megtartó né­pek bölcsen mérlegelik a megtartás és fejlesztés érdeke között, mit hol és hogyan kell megalkotni rombolás nél­kül. Ezek a gondolatok: önkéntelenül ébrednek a tősgyökeres kolozsvári sé­tálókban, amikor egyre sűrűbben ol­vasnak egy lelkes városvezetőség fej­lesztési tervezetéről. Kétségtelen, hogy városunknak uj épületekkel kell gaz­dagodnia, de az is kétségtelen, hogy a város patinás jellegét adó körülmé­nyeket épugy tiszteletben kell tartani, amint azt az angolok, a skandinávok, a németek, az olaszok, a spanyolok, a görögök cselekszik. Kolozsvár vonzó jellegét egyes régi városrészek, mint a Főtér vagy az Óvár, a falmaradvá­nyok, a házsongárdi temető, a sétatér, a fellegvári oldal s néhány régiesen művészi öreg utca, mint a Kogalni- ceanuról elnevezett szellemvidék, adja meg. Ezeknek összhangjából, értékei­ből, varázsából máris sokat eltöröl­tek régebbi városvezeitőségek, amelyek nem tudták eléggé egyeztetni a mult és jelen érdekeit, akik pillanatnyi be­hatásokra döntöttek olyan kérdések­ben, amelyeket a történelem, a művé­szet, a fejlődés, az idegenforgalom és minden fontos érdek alapján lassú nagy gonddal kellene megoldani. Ha Oxford, Nürnberg, Velence, Szevilla ve­zérlő szellemét követték volna, például az Óvárban az elkerülhetetlenül szük­séges uj épületeket a környezet régi stíljében építették volna, viszont uj városrészeket különítettek volna el a legújszerűbb irányok és rendszerek tervszerű és összhangzatos alkalmazá­sával, még pedig a tér felfelé való ki­használásával, hogy a város túlságo­san szét ne fusson, ami az egészség- ügyi, világítási, utcaburkolási kiadá­sok meredek emelkedését megállította volna és nem okozna ma gondot 51 uj utca érdekeinek drága pénzen való ki­elégítésekor. Most az uj városháza építkezési terve teljes egészében föl­veti megint ezeket a gondolatokat, örömmel látjuk, hogy kellő gonddal mérlegelik a súlyos kérdést és minden oldalát igyekeznek alaposan megvitat­ni. Ez reményt nyújt, hogy az uj vá­rosháza megfelelő helyen, ahol nem kihasználja, hanem kibővíti a fejlesz­tés folyamatát és ahol semmiféle lé­nyegesebb áldozatot nem kíván majd, a fentebbiek szellemében fog felépülni, a környezetnek, a város jellegének, az uj időknek sugallatai szerint. Kitűnő polgármesterünk bizonyára még szá­mos alkalmat fog adni, hogy a kérdést mentői hathatósabban mérlegeljük és valahogy el ne siessük. A város szeretetétöl áthatva, vita nélkül, általános helyesléssel és meg­elégedéssel veszi tudomásul mindenki, hogy Bornemisa Sebestyén dr. polgár- mester, aki valóban megérdemli a szó igazi értelmében vett podeszta cimet, erélyesen és biztos eredmény reményé­ben meg akarja véglegesen oldani a régóta vajúdó földgáz-kérdést, amely­nek megoldatlansága beteges körülmé­nyek sajnálatos példája. Valóságos tengeri kigyó méregfogakkal, amely nem képes semmiféle hasznot nyújta­ni, ellenben elkeserít évtizedek nagy­szerű lehetőségeinek megakadályozásá­val. Polgármesterünk jogi bizonyíté­kokra talált, kitűnő uj fegyverekre, amelyek remélhetőleg békéis megoldás­ra fognak vezetni és úgy a társaság, mint a város érdekeinek egyforma ki­elégítésével. Nem lehet eléggé hangsú­lyoznunk, mennyire szükséges, hogy ez az izgató harc végre-valahára leke­rüljön a napirendről és helyette a terv megvalósítása révén föltáruló nagy városi érdek megnyugtató érvényre Jusson. Nem a mi feladatunk, legalább nem e pillanatban, hogy a földgáz bevezetésének nagy gazdasági és vá­rospolitikai jelentőségéről értekezzünk. Ezt a többségi és kisebbségi sajtó, a várospolitikusok minden árnyalata ré­gen versenyezve megtették. Most csak azt a lelki szükségletet akarjuk szol­gálni, mely aláhúz két örvendetes hirt: az egyiket, mely szerint még 1914-ből eredő bizonyítékok jöttek napfényre a város jogainak és igazainak bizonyitá- sára és a másodikat, hogy e bizonyíté­kok alapján a polgármester közeli jó megoldást remél. Egy ilyen kérdés, j megoldása saját körén belül keletkező hasznoktól eltekintve, üdvös hatással lesz többféle irányban. Az ujitás ked­vét és lehetőségét fokozza, lendületet ad újabb és újabb tervezéseknek és ahogy minden siker teszi, a siker lét­rehozójának lelkesedését, leleménj'ét és kitartását fokozza. Nagy munka volt a város rendjének és természetéig fejlődésének biztosítása nagy gazda- j sá(gi és belpolitikái válságok elsimu­lása után. A városvezetés minden nyi­latkozata és minden ténye bizonyítja, hogy most a félbehagyott és mestersé­ges fejlődés biztosításának és keresz­tülvitelének nagy ideje következik, amikor az uj alkotások egész serege jön létre, a város a nagyság és fejlő­dés rohamos útjára lép és gazdasági életlehetőségeit a valóság alapjára he­lyezi. Reméljük, hogy szerencsénk lesz és nem következik be a világpoli­tikában olyan sajnálatos fordulat, amelynek hatása messzi, nálunk Is megérződik és a fejlődés zavartalan­sága elé a magunk akarata és a ma­gunk hibája nélkül súlyos akadályokat emel. Szeretnénk, ha hosszú és nyu­galmas évek jönnének, melyek egy buzgó, megértő, elfogulatlan, hagyo­mányt és jelent tisztelő városvezetés­nek okos lelkesedésből és okos számí­tásból merített kitűnő terveit lehető gyorsan, lehető olcsón, lehető teljes elégültséget okozva, dűlőre vihetnék. fog kő-veszedelme: Dgai meglazulnak»- jn Kalodont log-, fogkrém, mely a aunlich-féie Sulfo-" rolitja a fogkövet; jraképződéséf. Lelkes hangulatban tarlova meg közgyűléséi a besztercei Hagyat1 Hők Egyesülete • * - BESZTERCE, június 29. Fi lyó hó 25-én, vafslárnap dóknóin. nagy érdeklődés mekeit tartotta szokásos évi közgyűlését g, besztercei Magyár Nők Egyesülete. Á gyűlést Petilás Jaikabiné, a,z egyesület Heikes és agilis elnöknője nyi­totta meg, aki bevezető beszédében rámu­tatott arra, hegy'- az egyesület van hivat­va, megvaitósitanú. mindazokat a célk itűzé­seket, melyeknek, elvégzését a Magyar Népközösség naszódmegyei tagozata a besztercei magyar nőkre bízta. Beszámolt az ehiöknő arról, hogy az egyesüket a múltban is értékes munkássá­got fejteit ki a karitativ működés terén, amennyiben állandóan segélyezte -a lőszá­rultakat, egyben a nyári hónapokban ecjy Napközi Otthon fenntartásával is nagyban hozzájárult a gyermeknevelés és gyermeksegités gondolatához. FeHiivillái a jelenlevőiket, hogy a jövőben még foker aalliaibb szeretettel és lelkesedéssel kap- csclódjaniak be’le a most már kibővített műnk a program megvalósításához. Ez­után Herberth Ervinné, az egyesület jegyzője terjesztette elő jelentéséi, unajdl özvegy Tömlő' Jáncsné, az egyesület pénztárnoka ismertette az egyesület anyagi helyzetét, űálaimimt a Napközi Ott­hon munkásságát. A továbbiak során Sigmond János ref. lelkész, , ai Magyar Népközösség beszter­cei tagozatának a 1 tülöké, mint a. társa­dalmi sziaíkicszitály vezetője, indítványt tett a tagsági dijak összege, valamint a befizetés módozatainak ügyében, amit a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. A közgyűlést Beke Ödön, a Magyar Népközösség naszódmegyei tagozata el­nökének beszéde zárta1 be. Az elnök 'lel­kesítő szavakkal, martait óit rá a nőegylet által elvégzendő munka feni toss ágára, egyben a Népközösség támogató jókiván- sáigait tolmácsolta. Áldozatkész, közös munkára hivtai fel a> magyar anyákat, kik miár társadalmi helyzetüknél: fogva is hi­vatva vannak a család keretén belül élet- rehi'vni'j mindaz okait az e’gondieHásiotkat, amelyek most a Magyar Népközösség munkaprogramját képezik. A tagozak el­nök He'kés ed ess el fogadott szavai után a közgyűlés bezárult. ill törvénytervezet a MHönDöiö foglakozási ágán mcgszcnczcsérőf Erlekezlelel íarioilak a nemzetgazdasági minisztériumban- — Miltépen tértének a szeüemi foglalkozási űzők megszervezése BUCUREŞTI, junius 29. Bucureştii jelentés szerint I. Bujoiu nemzetgazdasági miniszter elnöklete alatt ülést tartottak, amelyen a külön­böző szakmák, illetve foglalkozási ágak megszervezésének kérdését tár- gyalták meg. Az értekezleten a követ­kezők vettek részt: I. Missir, a nem­zetgazdasági minisztérium vezértitká­ra, I. Gr. Dumiírescu, a nemzetgazda­sági minisztérium kereskedelmi ve­zértitkára. Em. Brancovici, a gabona­exportőrök szövetségének elnöke, D. D. Negel, a bucureştii Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, P. Niculescu-Ritz, a Sfatul Negustoresc elnöke és I. Sibi- ceani, Lapjelentések szerint , a foglalkozási ágak megszervezéséről szóló törvényjavaslat valósziniileg a szakkamarákat is felöleli s a javas* latot még ezen az ülésszakon a par­lament elé terjesztik. Más bucureştii jelentés szerint az ér­telmiségi foglalkozások szövetségének vezetősége törvénytervezetet készített az intellektuális foglalkozások kollé- ghtmainak megszervezéséről. A tervezet 23 szakaszból áll. Az első szakasz szerint a kollégiumok arra hi­vatottak, hogy tanulmányozzák és megvédjék a szakmai érdekeket, továb­bá, hogy hozzájáruljanak a nemzeti problémák megoldásához. A második szakasz 19 kollégiumba sorozza az értelmiségi foglalkozásúakat. 1. Egye­temi tanárok. 2. Középiskolai tanárok. 3. Elemiiskoíai tanítók. (A közokta­tásügyi minisztérium védnöksége alatt.) 4. Közgazdászok, könyvelők és szövetkezeti tagok. 5. Vegyészek. (A nemzetgazdasági minisztérium véd­nöksége alatt.) 6. írók. 7. Színészek és operaénekesek. 8. Szobrászok és fes­tők. 9. Zenészek. 10. Lelkészek. 11. Állatorvosok. (A földművelésügyi mi­nisztérium védnöksége alatt. 12. Újság­írók. (A belügyminisztérium sajtó- és propaganda ügyi al minisztériumának védnöksége alaltt.) 13. Állami, megyei, községi, valamint az autonóm intéze­tek tisztviselői. (A belügyminiszté­rium védnöksége alatt.) 15. Katonai nyugdíjasok. 16. A bírói kar nyugdíja­sai. 17. A közoktatás és papi kar nyug­díjasai. 18. Nyugalmazott állami, me­gyei és községi tisztviselők. 19. Nyu­galmazott szállítási és közlekedési tisztviselők. (A közlekedési miniszté»} rium védnöksége alatt.) , A következő szakaszok .f kimondják, hogy yf j J§ r- . az egyes kollégiumok r az illetékes minisztérium javaslatára alakulnak meg királyi dekrétum alapján. ^ Alapszabályaikat a minisztertanács hagyja jóvá. A kollégiumok közhasz­nú jogi személyiséggel rendelkeznek és az illető foglalkozási ágat egyaránt képviselhetik hatóságok előtt és ma­gánszemélyekkel szemben. -e A kollégiumokba való beiratkozás kötelező s előfeltételét jelenti a fog­lalkozás gyakorlásának. .Olyan fog­lalkozások esetében, ahol a törvény ,,libera practica“ =t ir elő, az er re­vonatkozó engedélyt az illető kollé* gium adja ki. .. . a A kollégiumi tagság feltételei a követ­kezők: a) román állampolgárság, b) megfelelő iskolai végzettség, c) bün­tetlen előélet. (Politikai büntettek és vétségek esetében a büntető törvény- könyv 27. szakaisizának a rendelkezé­sei az irányadók.) A tiltó intézkedés nem vonatkozik azokra, akiknek ese­tében a büntetést felfüggesztették, vagy akiket birói Ítélettel rehabilitál­tak. A közkegyelemben részesültek felvétele felett a kollégium tanácsa dönt, d) nem lehetnek végül kollé­giumi tagok, akik ellen csődeljárást indítottak, még ha utólag rehabilitál­ták is őket. t •; Az iskolai végzettség feltétele nem vonatkozik a festőkre, szobrászokra, színészekre, operaénekesekre, zené* szekre, írókra és újságírókra. Ezek­nek szakmai minősítését a kollégiu­mok tanácsai végzik, kétharmad többséggel. A minősitésfiaz illetékes minilsztérium által kijelölt bizottság erősiti meg. A kollégiumok tanácsa egy elnökből,- két alelnökböl és kilenc tagból áll, mig a fegyelmi bizottság öt tagból. A választhatóság 10, illetve 15 évi szak­mai tevékenységhez van kötve. , ... VALLE TÁBORNOK, az olasz légi hadsereg főparancsnoka

Next

/
Oldalképek
Tartalom