Ellenzék, 1939. június (60. évfolyam, 122-146. szám)
1939-06-02 / 123. szám
193 9 juni us 2. ELLENZÉK Saláta Az életnek ma lüktető ési zajos üteme van, inkább, mint valaha a közelmúltban. A testi, lelki és szellemi élet egyaránt fölajzott, a bel- és külpolitika, magán- és közgazdaság tele van jelenségekkel, eseményekkel, feszültségekkel, jó és rossz sorsok változataival. A természet is évről-évre szeszélyesebb, vagy mondjuk közkeletű szóval: dinamikusabb. A nagy történelmi változások és átváltozások, ugylátszik, most a természetet magukkalragadják és nem a természet sugall rejtélyes fordulatokat az embernek, mint ahogy szabályos. Szóval, ugyancsak van miről gondolkozni. Sok mindenről beszélni- és irnivalót nyújt az élet s ezért igazán érthető, hogy e sokadalomtól megriad az ember és hozzányúl a ke- zeiigyébeesöhöz, amely látszólag talán jelentéktelen, vagy üstökénél előrerán- totínak látszó, de benne mégis, mint mindenben: az egyesben és a tömegesben, a kicsiben és a nagyban mégis csak benne áramlik és dobog az egész mostani élet és igy értékes tanulságok vonhatók le belőle. Elvégre az Írásnak és beszédnek nem célja folytonosan a nagy' kérdésekkel való bibelődés, hiszen ezt mindenki az élet minden pillanatában látszólag némán, akarati és tett nélkül, folytonosan végzi, ha figyelme az apróságok felé, mintegy befelé tekint is. Ne csodálkozzék senki, ha például most e hasábon egy parányinak látszó eseménnyel foglalkozunk, például, hogy egy szomszédos, kertészkedéséről és zöldségtermeléséről nevezetes országban a kövér időjárás és az egyre bel- terjesebb földművelés következtében, olyan dús salátatermés volt, hogy a tik a piacokon. Ha például említjük, hogy egv másik szomszédos ország, amely a legmagasabbrendü kertészetéről hires és egész erdőségekre való rózsát termeszt illatszer- és izkésziííés céljából, most szintén ráeszmélt kényszeredetten: többet termeszt, minti amennyit el tud majd helyezni, mert a nyugati gazdasági politika, de még inkább a nagy Ázsia válságai, mind szü- kebbre szabják az értékesítés lehetőségét. Ezekben a hírekben ugyanis nem a tény maga, például a saláta lekaszálása és takarmánynak való odavetése, vagy a rózsatövek kivágása és a virágok elfecsérelése a lényeg, hanem azok a nagy körülmények és tanulságok, amelyek az elkeseredett ember cselekedete mögötti most megmozdultak. Mert fölvethetnénk ilyen kérdéseket: miért kell a (salátát lekaszálni és takarmánynak odavetni, mikor olyan tömegek táplálására lenne alkalmas, melyekről szenzációs falukutató müvek bebizonyították, hogy nagyon rosszul és egyoldalúan táplálkoznak s a minden áron való értékesítés orvén leszoktak a friss zöldségek élvezetéről; egyre kevesebb az ujjai közül falatozónál a kenyér, ünnepi szalonna mellett a zöld hagyma, vagy egészségtelenül nyers uborka és tök fogyasztása. Búb gáriában felvethetik a kérdést, hogy a felesleg rózsaolajat, de főleg a rózsa- izt, nem volna-e célszerű tartalékolni, ha pedig nem, az utóbbit a tömegcikkek sorába állítani. Természetesen ilyenkor felmerül a még messzibb kérdés, bizonyára nehézség van a saláta elkészítéséhez szükséges cikkek, esetleg tüzelőanyag beszerzése körül, mig a száraz kenyér már készen van, vagy pedig méregdrága a cukor, amely Angliában tömegtápszer és itt kel! a rózsaiz elkészítéséhez. íme, a társadalomtudományi tanulmányok egész sorát lehetne megírni, már a fölöslegek is elpusztulnak vagy takarmány lesznek, holott az éhező, vagy nélkülöző tömegek táplálkozása megjavításának nemesen szétosztott eszközei lehetnének. De ott lappang e körülmények mögött a nagy világgazdasági kérdés is. íme, az emberek vaktában, vagy előzetes számításokban csalódva termelnek s a termelés itt-ott egyre nagyobb, mint a kereslet, vagy az ilyen cikk Ígért elhelyezésének lehetősége. Irányított gazdálkodásról beszélünk és ime, hányszor csalódik az irányított ember. Újabb és újabb válságok. Harc folyik a piacokon és esetlegeken múlik egy piac kitárulása és a rajta való ár alakulása. Nemcsak azt termeljük, ami a termelőnek és országának szükséges, hanem amit a piac, vagy a piac mögött meghúzódó gazdasági és történelmi politika parancsol, vagy lehetőségekkel kecsegtet. Ami most a pillanatnyi helyzettel, vagy a gazdaság történelmi alakulásával nem egyezik, abból lekaszált és takarmánysaláta lesz, vagy tövestől kitépett és tüzrevetett rózsatő, hasztalan fáradság, elpazarolt költség, keserű érzés. Kétmillió állampolgár szavaz I I a mai választásokon BUCUREŞTI, junius 1. (Rador.) A mai kamarai választásokon 2,025.123 írástudó román állampolgár fog szavazni, akik legalább 30 évesek. A választásokon 258 képviselőt választanak a 462 jelölt közül. A mai választáson szavaznak először a nők, ugyanolyan feltételek mellett, mint a férfiak. A választások országszerte reggel 8 órakor kezdődtek meg és este 8 óráig tartanak. A választási elnököknek azonban jogukban van a szavazási időt reggel 8 óráig is meghosszabbítani, ha szavazók jelentkeznek. J A mai választások alkalmával az összes bírósági ítjárgyalásokat elhalaszI tották és a bíróságok szünetelnek. ___ „ISTEN ADTA — ISTEN ELVETTE!“ Törhetetlen hittel hizih a jövendőben porráégett Jőzseitalvn lakossága Pünkösd — a romok között» - Látogatás a borzalmas tűzvész szín- helyén• » Helyszíni karcolatok, amelyek önmaguk helyett beszélnek I* közlemény 9 mm meg mind!# afanyefte? ,Menrtyit is kell szenvedjenek idegeink/ az eleinte oly ártalmatlannak látszó aranyár által okozott gyötrelemtől. Használjon már az első jelenségeknél Goedecke féle Anusol végbélkúpot. Anusol enyhít és segít! Kérdezze meg orvosát. , Gmisot-Q(k —>rr~ »-qi tt*» i JÓZSEFFALVA, junius 1. „És amikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattai együtt valának...í( A józseffalvai" pusztulták és széthullás ijesztő képéről már beszarnak ai sajtó és egy-egy lelki élmény rajzán keresztül is visszatükrözte. Az eszelős kamasz tüzes jókedvétől lángragyult szalmacsomót! elkapta a játékos széli s viharrá erősödve, felgyújtotta vele Józseffoilvát., a bukovinai székelyek kicsiny fészkét. Minthái a blibhaii intés valósult volna meg ezen a messzi tájon: „És tegyetek csudákat az égben oda- 1 fenn és jegeket a földön idelcnn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.“ Csiak egy ütsz éli feszület, a templom, a papilalk és az iskola állt sértetlenül ebben a lángtengsrben, amelynek mélyéből egyetlen emberi hang,, a mindenek szivéhez szóló hang kiáltotta fül a pusztulást: Jaj! És a Idilei ismeret szava visszhangzott benne. A tűz már a szunnyadó testvéri együttérzést melengette, a tűz, mely nemei:, jak pusztít, de megacélosit és harcra ed'z. „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattai együtt valónak...“ isten házában — Emberek, mindenki menjen » templomba! Megjöttek Erdélyből ! . . , — hangzott a havasi kvalitás, amikor gépkocsink feltűnt az ufkanyarnál. Néhány pil- fenaíJ múlva együtt volt József falva népe: fekete bársony, zsinoros ünneplőben, tarka rokolyában, ítépeiiten, csizmásán, mezítelen lábbal, úgy, ahogy megmaradtak. — Dicsértessék ... A jó letten hoztál — örvendeznek a lelkipásztornak é® az épít észnek: dr. Németh Kálmánnak és Kos Kámolynak. — Erősen vártuk . . . Sorban járulnak hozzánk egyragy kéz- szorifásna és tátin!1, hogy könnyül a szivük, amikor megszólal a lelkipásztor és az építő: ' t , — Imádkozzunk . . . — Aztán fogjunk ra munkához! Uj élet ikezdődik Józseffalván. Ezt érzik mindnyájan, amikor összese* regilenek az erős várban, amely megmaradt és még az övék. Az oltár hajójának boltívére felároitit: Kövess tengem! hialtelmiais szimbólummá 'teljesedik ezen a délutánion. Senki sem károgja már a puszi mást s az ünnepi beszéd, az újjáépítés akaratától miegszál'otití pap beszéde, ama másik tüzes nyelvek erejében izzik. Tálán soha som zengett így a zsoűtár ebben a kicsiny fém* plombán, mint ezen a fekete pünkösdi napom. A római arénák haláJrairtiáliD kiereszti* nyei énekelhettek igy, 'ennyi hihet, ennyi bátorsággal! A pusztulás színhelyén Az isientisztelet után ia plébánia udvarában dr. Németh Kálmán kiosztana az ufón vásárait ajándékokat, csupa gondlü'ző hol- i mi: a férfiaknak dohány, o gyermekeknek I cukorka, csokoládé, amiiib Kóa Károly vásá~ rojt kilószámra Gurts Homorúimban: — Hadd legyen egy kicsi édességben fis részük a nagy keserűség után! Ezután a „falu esze“, Fazekas Albert, járuld a itiitsztel'endő ur elé. — Suceavairól megjött negyven darab kapa — most még csak az ásó hiányzik, hog > ne váljunk meg >a földtől. — Néhány I szekérderék kenyeret is küldtek. Hála Is- \ tennék, meg vagyon, ami Hirtelenjébe kell, hogy meglegyen . . . Csak a falut, ezt a Î drága falut láthatnám még egyszer . . . A plébánia verandájáról szemléljük a pusztulás képér. A fák feketére perzselten, mint ki'égeitlt fáklyák övezik & kilométernyi hosszúságban végighúzódó romhalmaz! — Ott — mutat o távolbai Fazakus Albert — a beomlott házfal között néhány nappal ezelőtt még állott a kémény. A gólya visszatért s mintha semmi se 'történt vón.a, odainak'tai fészkű. Éppen befejezte a fészekrakást, amikor béomlott a1 hitvány kémény. És a gólya erre a pusztulás hegyéről elrepült más faluba . . _ Hejh, már a inad ár is alig jár erre. Pedig van még hűséges madár. Ilt van Németh; ■: ász telendő ur szeJiditeit, 'kicsi btr bosgat iamb ja. Turbákoiva száll gazdája vállára s mintha vigasztalná, odadörzsöli, parányi fejét, 3meddig mosolygósra válik a megtört vonásokkal végigbarázdált arc. És itt vannak a lelkipásztor többi kedvencei: a riadt őzike, fai büszkén, sétáló páva és a romok között céltalanul rohangászó kö* lyö kikutya. És bent, az irodában, ott. vannak a hűséges barátok: a könyvek, Józseffatva népének fflelki táplálékai: Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Herczeg Ferenc és a székely népi« éleiü megrajzolói: Nyirő József, Ta^ mási Árou és sokan mások, alkik az iro't szó erejével ‘táplálják az öntudatot, a lelkekben. Ezeknek- hatása érzik mia is a józseffail- viiak nyelvében, népi szokásaiban és mindéin é’e tmegn yfiilv án ul á®u k b an. Erdélyben az a léves hip alakult ki, hogy a bukovinai ,,csángók“ nem tudnak magyarul1, „romlót1!“ a. nyelvük. Ezzel szemben az a valóság, hegy a bukovinai székelyek, Józsefi alva, Andrásiéivá, Hadikfal’va és Istenség its népe éppen, razziáit a zamattal beszél, mint a csúki, udvarhelyszéki, vagy háromszéki székely s ugyanaz dk at a nyelvi sajátságokat használjál. Kissé ládán pat'togóbb a szó, gyorsabb a fehlet, do így j,s. hamisítatlanul székely. „ISTEN ADTA — ISTEN ELVETTE!“ Amikor a helyszíni szemlék során elvetődön k a „felszegte“, egyenesInrtátfu, gn- ambősz ember lépett: elénk, köszönt hisz- (etetted, imilcitít :i íéligéget ktopuzábé felé: — Kerüljenek beljebb a nagyságos urék! Beljebb :mem vodii más, csak kőAövön és a végtelen domboldal;. — No, mi jól felöltözünk, ügyé? — forgatta a. szót. Alig volt rajiba valami ruha-. A 83 éves aggastyán élele párjával a pincébe húzódott meg. A pince mennyezete téglával volt be* lelve s Jigy megkímélte ia tűz. — Immár, mind közelebb jutok a földhöz ... — sóhajtotta, amikor a kőlépcsőkön: leereszkedtünk ebbe ai barlanglakásba. Néhány deszkából összetákolt ágy, durva cserjékből! beborítva s pár véka burgonya az ill altos homokban. Ennyije maradt az öreg .Várda Ti'túsznak az „élet“-bői. — Méges, kell valamit adjak, ha tá mennek — mondta a bucsuzásnáh — Lehajolt s felmarkolt az üszkös gerendák közül két darab megezenesedetb buzac&omót. — Isten adta, Isten elvette —• siptfai el magát. — Hejh, is'zomytatóbb e, mint: a musz- kaháborubeP, két véka — egy hold. A két véka — egy hold szójárás az éh* ínséget jelenti. A háború idején borzalimas éhínség pusztáinttt' Bukovinában. Minden nap temettek. Vágyálom volt egy-egy darabka máié az élethez makacsul ragaszkodó embernek. Ekkor jöttek a távoli vidékek hiénái; adtunk enni nektek, de két véka kukorica — egy hold! Életűe-hálálra ment a vásár . . . De bírják a csapásokat, élnek és sokasodnak ezeken a távoli szigetieken, őrzik nyel* vüket, ápolják népi kultúrájukat . , . És most, életük újabb megpróbáltatásában felénk fordulnak: Segítség! Jöjjetek, mentselek meg s mielőtt ezt megfennétek, számláljatok meg bennünket, nézzetek mélyen, egészen mélyen belé a mi életünkbe: hisszük» hogy megérdemeljük a testvéri kéz simo* gatását. László Béla. Egy érettségiző magyiar fíu kér segítséget. Özvegyiasszony kereste fel szerkesz* tőségünket és adta elő mély bámlatáit. Érettségi előtt álló fiával] együtt1, nehezen birkózik aZ éliet>tél s minden egyes külön kiadás oly^n súlyosan érinti, a kis családot, hogy aizt csak hosszú honlapokon keresztül tartó szűkösködés utján tudják kiegyensúlyozni. Most újabb olyan kiadásról van szó, amely hosszú időre annyira megbillentené a családi köhségvetás egyensúlyát, hogy az már <» legsötétebb nyomor szélére taszítaná a családot. Ezúttal 1200 lejről van szó, amit a junius 25-én kezdődő érettségi vizsgák költségei emésztenének fel. Nincs honnlan előteremteni ezt oz összeget és emiatti egy szépen induló magyar ifjú akadhatna el pályafutásán. A társadalom szivéhez fordulunk és meg vagyunk győződve arról, hogy ez a pár sor nem h'ába Íródik és lesznek olyanok, akik hozzájárulnak egy magyar fiatalember érettségi vizsgáinak költségeihez. A szlive« adományok'alti szerkesztőségünk továbbit ja. orioczy I é9 lársa pavkeifazSk aj pifţett lerakását é« [avîti sokai, gyalulájoka! jután vas árb^u válUkuk. Iroda • Strain teli a Maaia Na. Z, [ * W III JUJ- TI- .....„1,1 IJIIIIIII. .. ______ '