Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)

1939-05-14 / 109. szám

1 9 J 9 iii ă j li s' 1 4, ELLENZIK Angolok az ,fAz “ NIZZA, május hó. En mindig úgy képzeltem, a „nemze­tek közötti barátságok' a politikusok la* látják ki. Egyezményeket, paktumokat készítenek .s ezt az ujslagok megír ják. Az angoil-iTancia barátságot, pk valahogy ágy láttam iniaga/m előtt: felvonul egy fran­cia csapat, aztán egy angol, mind a ket­ten zászlókkal! és a zászlókat meghajtják, miiközben mindegyik csapat zenekara a másik nemzeti himnuszát játssza... Úgy íátszik, tévedtem. Itt oi szemem előtt a franciam ngitl „barátság“, de egészen másképpen. Szó sínes csapatokról, felvo­nulásokról, szónoki at okról. Intim ebb, emberibb viszony ez. A bárokban, a szállodák habjában, vagy a tengerpartom folyik n barátkpzás. Nagy beszélgetések mindenféléről: időjárás, tenger, nők, ku­tyák, tenisz. Nekünk, közép európaiak­nak szinte érthetetlen, hogy politikáról ahg, vagy egyáltalán nem beszélnek. Az angolok törik a franciát, nem ás törik: zúzzák, a franciák gyilkolják az angolt, vagy, ami még ennél is rosszabb, éneke­lik. De azért nagyszerűen megértik egy­mást s egy percre se jut eszükbe hogy „két nagy nemzet barátságát ápcítják“l Ha most hozzávesszük, hegy ma már ■nemcsak a legmagasabb arisztokrácia és dadárkiráíyck utaznak a Cole (h A zurre, hanem egyszerű angol hivatalnok csalá­dok s hogy itt végig a tengerpart, scit úgyszólván egész Francia ország évtizedek óta vendégfogadásra van berendezkedve, elmondhatjuk, hogy ez a barátkozás elég széles fdlülelen mozog. Óriás vendégfogadó most az egész Cole d'Azur. Tele van idegenekkel. A rózsaszí­nű sziklák .állatit s a nagyon kék tenger fölött kanyargó műúton annyi az autó, minit egy nagyváros főutcáján. Forgalmi rendőr persze nincs, de forgalom annál inkább. Azt hiszem:, a világ legszebb autói itt defiilfroíznak rnjost. „Defibroznak“ ez nem egészen helyes kifejezés, meri itt az buták, nálunk meg nem engedeti sebes* ségszámba menő tempóban rohannak. Hiszen állandóan nagy utakat keli meg­tenniük’. Ka valaki- mondjuk., Canesban lakik és eszébe jut, hogy Ment ónban akar ebédelni, elég nagy az ut. .Vagy esetleg Monte Carl óban la kije és este be akar nézni egy kicsit a Nicebc... Mert így jár- iiiak egyik helységből a másikba, mintha ■csak egy másik utcába mennének. Persze, nem mindenki utazik a saját kocsiján. Én sem. Az autocar 5 percen­ként megy s BeaulienfőS Niceig 3.25 frank. A táj: a tenger, >ni pálmák és a hegyoldalon épült fc-liér villák, türkiszkék’ oszlopos emlaíilkeritések, vitorlások a ten­geren, hadihajók Viile Franchnál és uti- társaid: „öl nyelven beszélnek“ a szó szó. ros értelmében. És autocarod versenyt lát a Roffis-PioyceTaJ Mondanom se keld, melyik győz. Bár ezek a csodálatos szép kocsik se rohannak túlságosan • Ez nem volna méltó királyi rangjukhoz. Az autók főleg amerikai és angdi rendszámokat vi­selnek, de van köztük francia is. Hiszen ágén sok angol és amerikai tart Üt villát és ko'csit a Cote drAzuron. Na és termé­szetesen eredeti francia kocsik is akadnak eredeti francia tulajdonlásokkal. Soklan vaunak, akik 4—5 hétre jönnek lie s minden héten más és más helyen kötnek Ék Cannestöl Mentonig lehet válogatni .‘szépségben, karakterben, mindegyik hely más és imás. Egyetlen dologban hasonlí­tanak egymáshoz: mindenütt rengeteg az angc'l venidlág. De nem érzők magukat vendégnek, nagyon is otthon vannak. ■Nem kliensek, akik csak d: dim jóika t s if ont. jaik'at hagyják üt, hanem afféle „fi­zető-vendégek“, a legjobb barátságban él­nek vendéglátó gazdáikkal. Most nyugod­tan ki lehetne akasztaná a táblát a hori­zontra, „megtelt!“ Mindenütt lángol! nőt liaíEaní. A bolto­sok, hoteles ok mind megtanultak angolul. Az üzletben nincs kitéve bizony Isten, rosszul tettem otthon, mi­előtt eljöttem, hogy francia órákat vit­tem. 'tökéletesítem francia tudásomat. An­gol órákat kellett volna' vennem. Tegnap az egyik bárban, Monte Cárié­ban, cognacot kértem: „íme fine sd vaus piait“ a pincér udvariasan ismételte an­golul. hallván az idegen, kiejtést, „one brandy“. Persze. ITieszen, aki itt idegen, nybván csak angol lehet. Csak igy képzelhető el, hogy Jack Leewood 15 éve él üt és nem tud fran­ciáid. Jack Leewood Anglia teniszbajno­ka voft 1914-ben. A háborúban elvesztőt te a jobb mutatóujját. Nem tudott többé játszani. Aztán megtanulja balkezével ül­ni a labdát s két év múlva újra bajnoka lett Angliának. Most doUá rk irályok kai és valódi királyokkal játszik ilt. Venlimille* tői Cannesig. Saját állítása szerint, min­den évben 2 francia szót tanul meg. De azt hiszem, túloz, én mindeddig csak 3 francia szót hallottam lö'e játék közben: ex hoc, fantastic, extraordinaire. Igen, a vendéglátók megtanulják a vendég nyelvét s különben is mindent meglesznek kényeimére, szórakoztatására. És hogy a világ semmiért se zavarja jó­kedvét. De ez nem is esik nehezükre. Itt még gazdagság van és jólét. Igaz, hogy a természet is szinte igazságtuumul sokat adott ennek a vidéknek. Ko'-dus nincs, vagy legalább is én mostanig nem láttam. Tegnap aztán a tengerparton s'dáliám, magas, karcsú amerikai barátnőmmel. Az egyik fa alatt, a romantikus tájban, egy kövérkés, korcsniárosszerü alak ült. Mikor odaértünk., levette a sapkáját. Kö­szön. De nem; félreérthetetlen mozdulat­tal elénk tartja. Barátnőm pénzt tesz be­le. Mondom;: ez koldus? milyen kövér. Szegény — mondja barátnőm —, nincs pénze fogyókúrára. Nem véletlen s nemcsak francia ked­vesség, hogy az angol király koronázását ábrázoló fénykép alatt, azt hiszem az IHusitratiionban az állít annakidején: Ang­lia, India, slb. és Franciaország királya. Nem véletlen s nemcsak francia köz- társasági elnökiné létére udvari bókkal köszöntötte a vendég angol királynét. S az sem, amit Dala die r a napokban moni- d. !.l: Mindegy, begy a Palais de Bour- bon-ban, vagy Westminsterben határoz a oarlament... Markos Erzsébet. Az asszony és az igazgyöngy Egy régesrégi bibliai legenda szerint, Ábraliám Egyiptomihoz közeledvén, Sárát íádjáSbía zárta, hogy szépségét senki ne láthassa. Elérkeztek a halárhoz, ahol a vámszedők megállították a menetet. Ru­hát hozol?“ kérdezték Ábrahámot s ő szó nélkül lefizette a ruhanemű vámiiitle* tékét. A vám szedők tovább faggatták, varre ezüstje, aranya és Ábrahám fizette az ezüst és az arany vámját. A titokzatos dolog szemlet szúrt s az egyik vámőr megkockáztatta, vájjon nem visz-e igaz­gyöngyöt a ládában? Ábrahám kész volt az igazgyöngy vámját is megfizetni, csak hogy békén szabadulhasson- Mikor azok látták, hogy semmi olyan értékeset nem miotnid.hatnab, aminek vámját a pátriárka nyomban meg ne fizetné, követelték,, hogy nyittassa, föl a ládát. Megtörtént és ] Sára- kiszállván, ..szépségének ragyogása egész Egyiptomot besugározta". A szépség koronája a gyöngy, csak a szép nőt itélük főbbre. így van ez minid öi mai napig. És nincs az a drágakő, amely jobban kiemelné a nő szépségét, mint a gyöngy. Ezért volt mindig a nők legkedveltebb ékessége. Vagyonokat fek­téitek abba, hogy kifogástalanul utánoz­hassák, egy-egv utánzat olykor többe kc- j rült az igazinál és hazájában a családok ezrei éltek tenyésztéséből. . Kleopátra gyöngyei Az ókori pazarlás leghirhedtebb men­demondája fűződik hozzá. A kéteshirü 'szépasBzosny, Kleopátra; királynő fogadott Antaiüiusisal, hogy ebédre egymilliós fo­gást fog élkölteni. Antonius hitetlenkedve áHHa a fogadást. A királynő fülében mesz- sze földön hires szépségű igazgyöngyö­ket viselt- Ebéd kezdetén kiak aisz tolta fü­léből'az együk gyöngyöt, ecetbe dobta és a feloldódott gyöngyöt kiitta. Annikor a másikra került volna a sor, vendégei megakadályozták esztelen pazarlásában. A g5röngy a királyné halála után Rómá­ba! került, ketté vágták és Vénus istennő fülébe helyezték. Ezt az apró történetikét persze nem kell szószerint elhinni, de azért jellemző a gyöngy értékére. A gyöngy nem oldód­hat fel ilyen rövid 'üllő alatt ecetben és ha csakugyan megitták1 a gyöngyöket, azok alakjukat és keménységüket meg­tartva csúszhattak' le a léha mulatozás közben elbódult szépasszony torkán. A g’vöngy oldódása lassú folyamat és az ap róbbak is csak boisiszaibb idő alatt pusz- tulnak el a sósavban, vagy ccclsavban. A gyöngy a középkorban és az újkor­ban ás az maradt, ami vök, asszonyok és fejedelmek kedvence. IV- Henrik neje, Medici Mária, fia keresztelőjén 3000 gyé­mántot és 32 000 gyöngyöt viselt egy ko­rú feljegyzések szerint. II. Füiöp spanyol király 1580-ban nejének., Erzsébetnek olyan salátát küldött, molyíben a zöld le­velek' smaragdból, az ecet rubinokból, az olaj topázból, a só pedig .megannyi gyöngyszemből’ állott. Hiszen itt az uraldokó nyelv az angol., S II. Fiilöp hires volt gyöngyszereteté­ENGLISH SPOKEN­Az természetes, hogy mindenütt beszélik az angolt Egy ismerősöm mondta vi­szont tréfából, hogy az egyik1 üzlet ajta* dán táblát kitolt: ON PARLE FRANCAIS rőL 1579-ben Diego de Tem.es körtcalaku, goíambtojús nagyságú gyöngyöt hozott Panamából a király udvarába. A gyöngy Jaqucs de Treco udvari ékszerész elé ke­rült, mondaná meg az értékét. Treco el­ragadtatással szemlélte a mesebeli kincset és fokozódó csodálkozással szólott a ki­rályhoz: Harmincezer., ötvenezer, szíáizp ezer arany! A gyöngy az „összehasonlít" hatatlan“ nevet kapta és csodálatára messze földről utaztak Sevillába a kiván­csiak. Spanyolország fénykorából különben se szeri, se szarna a mesés gyöngyöknek. 1587-ben nem kevesebb, mint 316 kiló igazgyöngyöt vittek Sevillába. Ti. Fülöp király gyöngyeinek nagyrészét mise ru­hák, templomi1 kincsek ékitésére fordiíct" la. Bőkezű adományaival Tehetővé tette, hogy egy-egy móseruhára kilós záraira fűz­ték a gyöngyöket. A toledói fölomplom gyönggyel hímzett misemondóruháin mo­gyorónyi gyöngyök dtsztebfek. IV. Fülöp spanyol király egy 126 karátos indiai gyöngyöt viselt a kalapján. Ezzel még közel sincs kimerítve a cso­dás nagyságú és szépségű gyöngyök sora. Travernier, a XVII- század világhírű ék­szerésze a. perzsa sah kincstárában 3 és fél centiméter nagy gyöngyöt látott- Az arab partok mentén halászták. Méltó párja ennek a gyöngynek az a példány, amelyet Hope bankár küldött j az 185H übndont világksáilfitálsnia’. Hossza 40 millimeter volt, súlya 450 karát. Szerették a gyöngyöt az egyházi feje­delmek is. X. Leó pápa óriási összeget fi­zetett egyetlen panamai gyöngyért. Ame­rika felfedezői és meghódítói pedig ar­ról tudósi tolták ai spanyol udvart, hogy a benszülötit főpapok koisárszámra őrzik a gyöngyöt a templomokban. Vannak persze gyöngyök, amelyekről valóságos legendák keringenek. Ismerünk évezredes kínai feljegyzéseket ököl nagy­ságú gyöngyökről. Az egyik szerint, a gyöngy fénye olyan erős volt, hogy „sö* 1 étbcni haitim; mérföld távolságra is lát­táik.“ Gonzalvo Ovideó spanyol lrsló- rikusnak Panamában akkora gyöngyöt mutattak, mint egy jáfszólabda. De még az sem az utolsó aclait, hogy Morales Gáspár spanyol hadvezér elkeseredett küzdelem után legyőzve Cubagua szige­tének egyik királyát, akkora gyöngyöt kapott, mint egy kókuszdió. A, meghó* diilícftt benszülött király megígérte, hogy évenként egy mázsa gyöngyöt fog a spa­nyol királynak beszolgáltatni. Ezek ter­mészetesen csak afféle hitelt nem érdem­lő huszánnondásoik. Az egykori írók keserűen gúnyolják az asszonyi. hiúság és fényűzés esztelen lul- kapásait. Teriuhianus megbotránkorrással emiliti, hogy egy-egy nyakékre egymillió sositercius értékű gyöngyöt fűztek fel „Egy gyönge asszony szigeteknek, vagy egész erdőknek az árát viseli a nyakán“. SepbiimUis Severus császár a Krisztus utá­ni második században már feleségétől is elvéteti a feltűnően, szép gyöngyöt, azt hozván fel lékul, hogy a esá>zánié rossz példával járna elől,, ha megfizetlietcU. il gyöngyökkel ékeskednék- Cdligida csá­szárné nemcsak haját, hanem nyakát és kezeit is gyöngyökkel díszítette és gyönggyel varrt ruhát viselt. „Ezeket a kincseket pedig nem a császár ajándé kozta hitvesének, hanem a tartományok bó! rabolták’ össze“ — vall ja be az iga- < zait Plán ins, a rómaiak nagy természet­búvára. I A fekete gyöngy < A gyöngyök értéke színűidül, nagysá• 1 guktól. és alakjuktól függ. A szín és fény harmóniája, a. külső rétegek áttetszősége, a tökéletes gömbölyüség meg az arány lóg kicsiny gyöngyszemek értékét is na­gyon fokozza. A kifogástalan, óriást gyöngyökért pedig vagyont fizetnek. Keleten a kissé sárgás színű gyöngyei- ' k'é az elsőség. Európában és Amerika ban inkább a kékes, zöldes, vagy rózsa szinit árnyalatú feliér gyöngyöket -kedve­ik. A fekete gyöngy sokszor rendkívüli árén cserél gazdát. Ahoi a gyöngyöt halásszák Ősidők óta Ceylon és a Perzsa-óbö! voltaik a leggazdagabb gyöngyhalász he­lyek. Gazdagságuk azonban az idők fo­lyamán nagyon megcsappant. A gyöngy* hidászat, mint állalmi monopólium, az angol kormány felügyelete alatt áll. Á ! ceyloni gyöngy halászatot az amienisi bé- í ke után, 1802-ben velfték birtokukba, do már azt megelőzően, a megszállás eleje óta, 1795 töl ök adták bérbe. 1796'ban 60 ezer fonts ter üng vjoűlt a bérlet ára, 1798-ban már 192 ezer fontsterling. Az esztelenül felsrófolt bérösszeg miatt van­dál módon pusztítatták a kagyló telepe­ket. Annyira tönkretették, hogy 1803-ban miár 15 ezer fontra csökkent a jövedelem, 1838-tól kezdve pedig alig halásztak­Keserves lecke volt ez és óvatosságra intetíe az államot 1859-ben már újból 10 miliő kagylót liaxasrhattak’ ki, 48 ezer font értékben. A gyöngyhalászat rendesen február elején kezdődjük és 20—25 napig tart. Ne* vezotes esemény ez. Nagy készülődés elő­zi meg. A Novara expedíció egyik tagja szemtanúja vscit a halászatnak. ..Bgy-egy halászbárkálxm Uz huvár ÜL Mindegyik egy*egy segédet visz magával- Mielőtt ailábocsátkloznának a tengerbe, a cápaüző varázslók ráolvasásában része- sülnek- A kormány kénytelen ezeket a csalókat tűrni, sőt meg is fizetni, mert hókuszpókuszaik nélkül a babonás; gyöngyhalászok nem mernek víz alá bukni. Jellemző, hogy az ötvenes évek' végén keresztény ember volt ennek a- c síd ó sz övetk ez ebiek az elnöke“. „Emberhalál azért ritkán fordul eio- Aiz óriási zaj, a tenger örökös háborgása, a szakad attain nyüzsgés, az ezer és ezer alámerülő búvár mozgása úgy, látszik el­riasszák a tengeri fencvadat“. A gyöngyhalász kosára lakú hátával félszer elve, kötélre kötött jókora kőre áll s azzal együtt lökik a tengerbe. Ha fene­ket éi-, megkapaszkodik„ a követ elbo­csátja, hogy azt az őrök nyemban fel­húzhassák. A következő pillanatban ma- joíiuügyességgel tovább leúszik és 10—13 méteren át a hálójába kaparja fi tenger­fenék kagylóit. Nem telik bele egy perc. és már húzzák felfelé a zsákmánnyal megrakott kosarát, vagy hálóját. Ö ma­ga aztán egyetlen rúgással a felszínre jut- A munka 5—6 órán át tart szaka­dattá nuL A modern gyöngyhalász-vállalatokban világcégek mérhetetlen vagyona feleszik. Az államok ns szivükön viselik a váliaki tok sorsát A kormányok nemcsak pénz­zel támogatják őket, hanem törvény sza­bályozza a halászati jogot. Ez az iparág ma már sok embernek ad mindennapi, biztos kenyeret. T as nádi Kubac.ska András. SCHAUBCK BCLYte&LBIinOH legnagyobb választéka az Ellenzék könyv- osztályában Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii. Albumok már 35 lejtői kezdve. — Speciális „Rog;'d7iiaK és „Magyarország“ albumok. — Kérjen részletes árjegyzéket. Telefon 1199. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom