Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)
1939-05-14 / 109. szám
BiIFN7/K TQW MlŢfH '1'1 Önmagámtól távol Illőbb estik fHslákulva olykor-olykor bukkant fel Félénken és nagyon szeré- ínyen. De mind bátrablxm közeledtét, merészen, mór a húsomat ízlelte, aztán <i vérembe csúszott és <tgyvelőmig szemle lenkedte magút. Önmagom kérdése volt ez. Élőbb oly gyáván szimatolt körül, lágy legyintéssel elintézhettem volna. De hiú- fxi. Most mór késő. Torony magasságig [nőtt bennem és olykor az az érzésem, !hogy mar nem is én vagycJz, kérdésem ttnagúévú tett. Minden porcikámat átjárta már. Ujjam ^begyeiben Is érzem. Egy tüszurás elég volna s talán csepp vér alakjában dfi- buggyanna és értelmesen pirostana. De »'rí nem teszem. Hanem várok, mig mondatokba verődve, kikerekedik belőlem. ,,Leggonoszabb ellenséged, akire bukkanhatsz, mindig önmagad leszelu — mondja Nietzsche. Ha igg van, lássuk hát iszentffil-szembe. Es befelé irányítottam *hnrmct. De minél jobban mélyed- tem önmagam megismerésébe, annál inkább éreztem hiábavalóságát. Tekervé- tíjfes útvesztőkbe tévedtem. Bozótos érzéshalmaz cserjéin kellett átbukdácsol- 7iom s az ész. vezető ösvényem, kétségbeesésem hínárjába süppedt. És láttam, amint összeráncolt idegek kel, asztalára kitett saját agyvelejét figyeli. A gondolat megszületését keresi tapta. A legelső gondolatot, mint összii- lfittet látni akarja. És látta, amint agykérgében életre mozdul öntudata. Mint szu. rágja magát előre, kusza barázdákat haggva maga után. A finom sáncokból fájdalom szivárgott efő, melyben békanyál módjára ^gondolat foszlányok úsztak. Ezek körül- üiyaldcsva az agysáncok tekervényes falát, lassan szavakká éledtek, aztán mondatokba verődve, az idcgducokra kapaszkodtak, ahonnan vigyorogva néztek alá íszülőanyjukra: a finom sáncokban foly- jdogáló fájdalomra. Itt ráeszmélve születésűje útjára, mely szerént a gondolat és 'szairak életformáin át élő mondatokká Ifeflődtelc, az életörömtől ittasan, őrjöngve, ’őskörtáncba fogázva, egymást ezernyi mondattá marcangolva, ezemgi kérdőjelként szikráztak szét: miért a lét és miért a Ticmfét? Miért az öröm és miért a fájdalom? De szülőanyjuk, ar ősélet fájdalom, uj gondolatot uj mondatba szült: — miért a gondolat, ha értelmét nem látom? —- És ez, mint élő kérdőjel, az agy gerincéig kapaszkodott. Olt alvó denevér módjára \felakasztotta magát rá. Olyan volt, mint •a megfeszített fájdalom; értelembe ka- íjjaszkodva csüngött alá, várva az anyaszült emberre, hogy feleljen e függő, éh") kérdőjelre. De hiába várt. A megértő értelem sötétségbe borulva ahidfa örök álmát. És ekkor megfogta agy velejét, visszavette helyére. Eloltotta a lámpát és asztalára könyökölve, érezte, hogy Máb királyné csiklandozza az orrát: elaludt. îţi És láttam viaskodni önmagával: te nem önmagad vagy! Énmag am nem önmagam. lennék — ismételi. De szunnyadó 'érzése még jobban megnő és ö magyarázatává! birkózva. átviszi értelmébe. Mert nem akar kibékülni emberi igazságával és nem is akarja ezt elfogadni. Tulajdonképpen, ki az az önmagam, akitől távol vagyok? — teszi fel a lcér dést. Legszebb álmom, örök emberi eszményképem? Igen. az vagyok én. Nem szeretnék azzá lenni, hanem az vagyok. Csakhogy most távol áll tőle. Mert nem hidak önmagam lenn-• Önmagam: a szikla csúcsán ős majom, prédám ’.esve. Vagy ép- pen. a szikla csúcsa, ciki szerves lénnyé vaín á:fejlődésemre várok. Testembe zárt életem csak halvány ve- HVcte fis önmagámnak. Távolodó árnyéka. cafattá rongyolódó foszlánya a nagi, takarónak, mely kezdetben ráhorult a vi lórira. Szik ateste mb öl leszakadt kavicsmor zsa vágunk, mely alázuhant, le a törzse men n lábamig. Mind hangosabban és na gyoh!) zajjal. Nagy loccsanással bele ( mederbe. Az évezredei: hálón a ma éli locsogásba, ahol testemből kiszakitot társaival a- ma perceibe sodródó embern fényesedéit. Fejős CiiJ, a nmrs magyar filmrendező ntmiréy tért vissza Hullnod Indm szigetiühlyiiból, ahol több ex- pediciú* * filmet forgatott. Izgalmas és érdekes élményeiről számol be alábbi cikkében. Tulajdoni képen Koponhágában tkezdő* dbu .i/ iegész. Holland in diai expediicióm elő készítő munkálatai során Thomas. Thomson, a svéd ne mooli muzeum íudówa meg* emdiitii’UJe. hogy Szum-aitra portjaitól mfrrf* egy 150 mérföldniyire fekszik a Mentawei szigetcsopopty amely jóformán ismeretlen és ahol fóhór ember még alig járt1. EMwtá* rozhim, hogy elmegyek Mon'taweirn. Az elhatározás néhány másodpercig mártott, a szigetcsoport elérése — hónapokig. Ha valaki siet, ugv Szumálrát repülőgépen egy hét. ain't1! is elérheti. De Padang kikötőjétől o Montawei szigetekre jóformán lehe-íetiíeui eljutni, ligész Pudingban nem akadt cgycll'n hajó-skiapitáiiy nem, iilki hajlandó) M'l völlna benn Linket odavinni. Vakum1»'nnyi kijelölöm«, hogy halálos malária nélkül még senki sem 'tért visz* sz í onnan, gotiuosz benszüllőttek támadják meg a fehér embert és a bozótban csak úgy hemzsegnek a mérge« kígyók. A hajó kapitánya azt tanácsolta, hogy sürgönyöz* zvk Batáviába, Mám utasítják az egyik Pa- dangban levő hajójukat, hogy vigyenek bennünket az óhajtott szigetre. A radiogram valóbam él is merd. Három »napig liiábia vártunk választ» végre niegérkevjstt az utasítás: annatk a gőzödnek, 'amelyen utaztunk, k’fiLI'Ott benvnünket a szigetre szállítani. Két »lappal később — éppen ebédtől keltünk fel — jelentetnék, hogy a sziget- csoport legfontosabb szigete, Sipora feltűnt w »láthatáron. A liajó horgonyt vetett é-s mi vártuk, hogy — műit ilyenkor szokás — a ben* szüÜöttek bárkái kijöjjenek :» hajó elé. De nem mOzd.uk semmi. Órák t-cAtek el az eredményiéin várakozásban. Távcsövemmel Ilk/'án lá^am, hogy a part fái alatt emberi árnyaik cikáznak villámgyorsasággal ide-oda, de a partra már «»‘m merészkedett egy lélek sem. Meguntuk sí várás'. A hajó motorcsónakját és néhány mentőc^ónakot vízre bo- csátotóimk, majd hu*z kulival és Üjes poggyászunkkal a sziget felé indultunk. A kirakás munkája hamar ment és miután felá ütöttük hordozható rádióállomásunkat, megköszöntük a ha jóst iszik fáradozását és elbúcsúztunk tőlük. Félóra múlva a lvajó sípolt, elindult és mi «egyedüli maradtunk o «'zige'ten. Napok múltak el é« a benszülöltek még mindig nem merészkedtek táborunk közelébe. Végre édességekkel, gyöngyökkel, színes szöveitdarabkákkaif sikerült néhány gyér két magunkhoz édesgetni. A gyerekeket a vénas^zonyok követték. Ezeket alaposan elláttuk piros kalikóval, megmutattuk mekik bakáinkat és késeinket, sőt hajlandóknak mutatkoztunk arra is, hogy a férfiakat m< gajándékozzuk. A gyerckek- n»‘k adott édességek, az asszonyoknak juttatóit szövetek megítélték a kellő hatást. Pár nap múlva megjelentek a férfiak. — Büszkén és minden félelem nélkül közeledlek, boldogan fogadták el az olcsó késeket és a «zekeretket. Nem-sokára aztán bevonult a táborunkba Rimala, a sziget királya is, a főpappal és a varázslóval együtt. Nem sajnáltuk tőlük az ajándékokat és holmijaink mindent 'túlszárnyaló oikeri aratcaik: barátok it-Ulün Nyelvtanulás a szigeten Most következeit a dolog nehezebbje: meg kellett 'tanulnunk a benszülöltek nyelvén. Nehezen mönt. De egy hosszú hónap után jegyzőkönyv Linkben a Menta wei szigetek nyelvének már gazdag szó- gyűjteménye diszélgelt Egy ujai-bb hón up múlva aztán. már odáig jutottunk, hogy elhatároztuk: megkezdőik u bmszülőitekkel fimfelvét eleinket'. Lei.rha'lanüanul nehéz napok következtek ezu'tán.. TaÜadraoet, a főpapot neveztem ki ,,casting directornak“, szereposztó igazgatónak. Vek beszeltem meg a ,,story‘;-t, amely a törzs egyik legutóbbi háborújával kapcsolai-os itö-rténet voll. Könnyűi kivá- iaszitani a főszereplőket. Taliadrooe egy hollywoodi szereposz tó-igazgató fontoskodásával és m éli óságával ajánlol-oa az egyes szerepekre embereit. Csak egyre: az »egyetlen női főszerepre nem találtunk megfelé'ő színésznőt. Taliadraoe minden erőlködése hiábavalónak bizonymit. Női sztárjai vagy fogaikul vén banyák voltak, vagy pedig fiatal lánykák, akik elverték ugyan az ajándékaimat, azonban mielőtt a felvételeket megkezdhettük volna, elszaladtak és m'em voltak hajlandók a felvevőgép elé állam’. Már reményt elvűnek látszott az ügy, amikor az egviik főszereplő, a gyilkospo- fáju Tasigabocat kijelentette, hogy ő ismer egy nők aki alkalmas lenne a főszerep eljátszására. Elküldlünk érit« és másnap délután valóban megérkezett a várt sztár, Ngonak an névre hallgatott és férjének, Pvpeiptoeploemannak, valamint anyjának, apjának és két nagybátyjának, »társaságában állított be a faluba. Többször elismételtük egymásak a szokásos köszöntést, az „Ahyon ekkio“-^ mig a família 'leüli velünk szemben és «z^mügyre vehet Lem uj színésznőméit. Valóban szép, érteim esarcu teremtés volt. Soha nem latiam hosszabb szempiP lákai, minit amelyek Ngenakami szemeit ámyékoHták. Finom alakja olyan voll, mint egy Tanagra-szobor. Testét csak egy pal- ma-evél-szoknyácska takarLa, hajában és karjain virágok diszlettek; nyakát sűrű gyöngysor ékesitetíe. Hamar megalkudtunk a családdal' a ,,gázsibán". Két teljes vég vörös kalikót, dz köteg szárított dohányt és számtalan apró háztartási cikket- ajájnCottumk fel, ha Ngenakan megkezdi működését. További ajándékokat helyeztünk kilátsába, ha sztárunk beválik.  zsaroló főszereplő Ngenakan valóban minden várakozást felülmúlóan1 bevált. A hollandindiai szigetvilág egy istenlől elhagyatott szigetének ez a vadembere, akinek fogalma sem leheteti arról, hogy mi a film, a színház, a színészei, már az első próbák után olyan 'tökéletesen játsollt, hogy úgy magam, minit munkatársaim nem győztünk hova lenni a csodálkozástól. Ngejiakan ludla, hegy szépsége miatt választottuk éppen őt és á&andóan azon volt, hogy ezt' a szépségét a saját Ízlése «zerimt emelje. Ha nem _ I volt éppen szerepe, félreüli, hajába újabb virágokat tűzöl*, más pálmaszoknyát vett fel. Alig leheteti rábeszélni arra, hogy az egyik jeRnetében épugy lépjen fel, mínt ahogy a másikai1 abbahagyta. A többi szereplőkkel aránylag «zártén jól boldogultam, de egyikkel sem Olyan könnyen, mint Ngenakannal, aki valóban született, 'filmsztár volt. Hogy mennyire, ez néhány nap múlva kiderüli. Egy nap felvétő! közben1 kijelenitedte, hogy nem ,,dolgozik” 'tovább, csak ha valami ajándékot ikap. Megadtuk neki. Sajnos. Mert- ettől kezdve állandóan ismétHangja mar nem az en hangom, a hangtalan szikla csúcsé, hanem az egymáshoz koccanó kavicsok zörrenése. * És mindig másnak láttam és mindig vágyva vissza önmagának zavartalan, mély csendjébe. Önmagamat keresve, önmagamat lát- i lám igy. És e pillanatban megtaláltam legjavát; önmagamat. Ketté vált énem összeforrt bennem és forr pont jón kicslrá- zott önmagainnak leszűrt képlete: elnémult fájdalmam. Mert, amit most leírtam, belőlem égett el, agg. mint cigarettám hamuja. De, amit nem írtam le, az vagyok én. Örök halk/aiás örök ünnepe. És ettől vagyak távot: a szent némaságtól: önmagámtól. SOLYMOSSY OLIVÉR. Hőd1 «k a zsarolások év a végéu már olyan Itóijrsi'iíhvletlen höyctcléwelkIt(-1 áilt elő, hogy. az egész- prudukc'ó veszélyben for got!'. Gondolkozni kellet'-, hogy mi-tevő legyünk. Ha igy folytatjuk, Óikkor Ngcna- kamiuk adjuk oda egész készletünket é* expedíciónk anyagi csődb* jut. Végre kieszeltem valamit. Ngcnakan'ól ;« törzs többi lányai is úgy, ahogy eltanul ták a szinészdet. Kiválasztottam egy lányt, aki némiké-pen hatonlitott .sztáromra és bejelentettem, hogy ő fogja átvenad a szerepet. Nymaikon először nem hitle eh hogy ez valóban lehetséges. f.pugy, mint hollywoodi társai, kezdetben caak mosolygóit a dolgon. Mikor aztán lálta, hogy az ügy komolyra fordul, Kz.emeiben könnycseppek jelentek meg, lehajtotta fejét és bu^an a kuny/iók felé kullogott. Már oat 'hűltem, hogy végleg dl vesztettük Ngenakant, amikor egyszer csőik i«- mét megjelent1. Egy vég kalikót hozott és néhány üveggyöngyöt. Átadla mek«m és megkért: fogadjam el é« vegyem vissza a társulatba. Eogiidkozolc, hogy ezentúl semmit sem kér, nem követiefiőzik és olyan jó 'K-szj minit a ma született bárányka. Akárcsak Hollywoodban. Visszavertem. Akárcsak Hollywoodban. A színésznő és a férje A iilmfelvételek körül ment minden, mint a karikacsapás. De aztán hirtelen esni kezdett és ugv ömlött, mintha dézsából öntcl'ék volna a rengeteg vizet. Két«égbe- e-veüten ükünk a kunyhók pálmalevéHetői alatt és vártuk a vízözön végét. Egy nap — épp az időt szidtuk — megjelent Ngenakan férje. Szomorúan előadta, hogy mióta a feleségéből fil'mszmésznő lett, nem hajlandó otthon dolgozni és még ebédet sem főz a férjének, aki úgy él, mint egy magárahagyott, szegény, nyomorúságos özvegy. Megkért, hogy menjek el <1 kunyhójába éo beszéljek a feleségével. Fejembe nyomtam trópusi sisakomat, megkerestem a varázslót- és vele együtt elmentem Pepeipto-:-ptoemamékhoz. — A hosszunevü- úriember kunyhójában találtuk Ngenakant. Éppen ’-ábkörmeit fcsttet- te a törzs szépi'-őasszonyávah Elmondtam neki, hogy azért, mert valaki színésznő, még jó háziasszony i« lehet, mire Ngenakan kijelentette, hogy vagy otthon dolgozik, vagy filmezik. Mind a kktrtot- nem lehet követelni tote. Hiába volt minden rábeszélés: Ngenadcan állhatatos maradt, nem mutatkozott hajlandónak a házimunkára. Már-már azt ajánlollam, hogy vágjon a férje egy jó hosszú botot a bozótban és térítse éozxc ezzel a feleségét. Különös ajánlat lőtt volna, mert Mentawei férfiúi nem verik meg összonyaikat és bizonyára vadembernek tekintenék azt, aki ilyesmit ajánl. Inkább otthagytam Pépéipioeptoe- man «átorác. Ngenakan ajándéka Végre mégis kisütött a nap és folytathattuk 3 film felvét eleket. Pár héti múlva •alkészüliünk velük; -rádióztunk a gyarmati kormánynak, hogy küldje értünk hajóját. A hajó megérkezett: búcsúznunk kellet!. Szomorú búcsú volt. Színészeinket még utoljára megajándékozl-uik mindenféle holmival, csak azt nem -tudtuk, mit adjunk Ngenakannak. Végre feleségemnek jó ötlete támadt: 'őgy nagy üveg kölnivize volt felbom-tatlaniul, a szépségére hiú Ngenakan ennek bizt-os örülni fog. Valóban leírhatatlan volt, hogy mit müveit Ngenakan a szago« vízzel. Boldogam szorongatta kebléhez és a világ munden kincséért sem váll volna meg tőle. Pakkollunk, hajóra szállítottuk holminkat, azlán búcsúztunk és a kormány hajójának mentőcsónakja a gőzösre vitt bennünket-. Már a fedélzeten álltunk, amikor a part irányából egy k‘s -lélekveszlő indult el és közeledőit; «ebesen a hajó felé. Nge- na'kan voll. Feljött a hajóra és láthatóan meghalva adott át feleségemnek -egy 'különösen «zépen elkészített pá'malevélszQk- nyát. A búcsú izgaímában nem néztük meg alaposabban. Csak amikor a sziget- már el- liin! a láthatárról, véltük kezünkbe. Éreztük, hogy különös illata van-. Megszagoltuk. Ugyanaz 'az illata volt, mint- a kölnivíznek, -a-mőlyeit Ngenakannak adtu-n-k. Sztárunk fél-tett kincsének teg-nagvohb- részével beiUatoai-ldtTa az ajándékot, amit nekünk adotti. Ez nem hasonlított Hollywoodra! . . . a ' Fejős Pál Ifi ünenakan. a filmsztár
