Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)
1939-05-07 / 104. szám
i o n /. /. r NZfiK 1 'f .10 mű j ii s 7. Festőművész, művészettörténész, kémikus, szabó és ács egyszemélyben: a kcprestaurálor, akinek tudnia kell hogy Rafael tojásdad alakban, Greco kockásán és Goya salátalevél formában festett BUDAPEST, május hó. Regi képek, meleg 'tónusu szinekkel, hatalmas vásznuk a falakon, hites mesterek müvei, Rembrandt, 1 izian, Goya, Van Dyck festményei — ez általában a múzeumok keresztmolszűe, ez- az, amit a közönség lát, élvez felfog és érzékel, a művészetből. De a kulisszák mögött, mert mint mindenütt, itt is vannak kulisszák, heroikus munka folyik a szépségnek, művészi és materiális értéknek fenni! jrtasara- A képrestaurátorok ennek a harcnak névre Ion katonái, ők őrzik a multindós-ágtól a képeket, ők vigyáznak gondos figyelemmel, biztos kézzel, éles szemmel a remekművek élettartamára. A képrestaurátor munkája megdöbbentően összetett é« komplikált. Festőművésznek, művészettörténésznek, kémikusnak, szabónak, ácsnak és még «ok más egyébnek kell .lennie, ha százs/ázalékig eleget akar tenni hivatása követelményeinek. A képresrtaurátor mesterségét nem lehet megtanulni: erre születni kell és éjjel-nappal csak a hivaitájsnaik- szabad élni. Valamit, ami halhatatla, megmenteni az idő élők az évek romboló munkájától, teremtő erejű, nagy feladat. A „pikkely elmélet“ és az ,,ecset kezelés grafológiája“ — budapesti felfedezések A budapesti képreslaurátorok messze- földön híresek szaktudásukról, hozzáérlc- « ükről, művészi Jelfogásukról és — egyesek közülük — teljesen •egyéni felfedezéseikről és elméleteikről. Budapestről származik az úgynevezett „pikkely elmélet“, •amely azt magyarázza, hogy a hires mesterek képeiről ehulajdonitoft apró fest ék- pjjk'kclyekec feloldva, teljes biztonsággal lehet következtetni a kép alkotójára. Az ,,e csetk evei és grafológiája“ is Budapestről ered, ez már pszichológiai magasatokba emelj a mesterséget: a/l fej'icgefi be nme a restaurátor ■ hogy minden mü- vé'Z más és más ecse1 technikával dolgozik. Ahogy egyéni a mozgás, az irás, a rh'- mus, ahogy fel ismeri í'Ulő minden ember egyéni Najálosságairól, úgy a kialakult egyéniségek festés közben sem 'tagadják meg ismertetőjoleiket. Rafael például rto- jásdad alakban fetttiett, Grec«> kockásán, négyszögletes formákban rakta fel a színeket, mig Goya salátalevéls/erii n dolgozóit a festékkel és ecsettel. A térki'h’awználás elmélete mérések utján keresi az összefüggésekéi és 'törvény- szerűségeket. F.z az elmélet abból a la- paszt a latból indul ki, Ivgy minden miivés/ ma«t és má-v! érez az adott témában, mindenki máskép látja és máskép fogja fel a művészi feladatokat. Így tehát ez. az elméiéi is hozzájárul az. ismeretlen festmény a'kí»tójának megállapításához. Nagyitó, csipesz, vasaló, harapófogó a restauráló műszerei A felismerés megtörténte után kövelke- ! z.'k a restaurátor luh'jdonképciu manuális munkája. Vegyünk például egy szakadozott, ócska, sötét <ónuwu képe>t, amelyet átadtak a restaurátornak fizzál, hogy a lehetőséghez képest igyekezzék az.t rendbehozni, kijavítani, és szalon-, vagyis múzeum képessé lenni. A restaurátor először a 1 kohol gőz ükben fart ja a képet, hogy a gőzök megfosszák minden idegen anyagtól. Az alkoholgőzölés nem bántja az eredeti festéket, csak az idegen, anvag' k.ű távolítja el n remekmű felületéről. Amikor az ered'ti rajz már tisztán látható, akkor kerül sor a fel'bólyagzások levaaalására, a pikkelyeik Icsimitására és u hiányzó részek kitöltésére. A kitöltéshez alapanyagul iszapok krétát használnak. Természetesen a krétái egyéb köiéí-anyngokkak vi isszal, lakkal keverik, hogy a száradás után ugyanolyan hajszálrepedések keletkezzenek rajta, mint az ere deli képen. Mo$-t a restaurátor a képneik megfelelő nagyságú vásznat vesz elő és beborítja vele a kép há apját, gondosan . ügyelve a sérülésekre és hiányokra. A ragasztó viasz és rozsliszt főzet keverékéből áll, ezt a pépei kérőbb belevasalják a vászonba.. Ila a sérült részek pontosan összeillesz- kedtek ai vászonnal, következik a festés legmagasabb tudománya. Hajszálvékony reset tel. pontokban festik a pótlást, hissék. hogy ki lett ja- oitvfi, de rie menjen a' összhatás ro- vásáro. M Iliimé ternyi pontossággal dolgozik ilyenkor a restaurátor, nagyítóval, csipesszel, fogóval, mindenféle komplikált műszerrelA kornak megfelelő festékek keveréke teszi tökéletessé a szín- és összhatást es uz igv restaurált kép bevonul hall öt megillető helyére, a múzeumba. Fokozödiraak a nehézségek, ha a szóban! orgó kép nem vászonra, hanem falra van lest ve. Ilyenkor az alapanyagot a/, evek hosszú -során kikezdi a, szít es a széteső hátlap nagymértékben veszélyezteti az olaj festékréteg épséyberr- maradását. Fz. az n pillanat, amikor a restaurátor ;,ccsa. 1 limbiürészelő szakmunkássá válik ts vésővel, túróval, fűrésszel Iát munkához. A veszélyezte tett kép hátlapját pa‘ pirsékunyVigura faragja le. hogy aztán az egészet vászonra vigye át. / ermeszetesen a legkisebb ügyetlenség, remegés, bizonytalanság a vagyonokat erő Ízép teljes pusztulását jelenti, mort a restaurator tévedése -a fa azonnali c'pahanasát, repedését v nja maga után. Az ibolyántúli sugarak láthatóvá teszik a lálhatüiiant Igen érdekes művelet a festmények op. lakai vizsgálata. Ha például egy eltakart, ' agy átfe.s’eít névaláírást keresnek a képen, úgy ultraviolet sugarakkal világítják át a festményt. A sugarak hatása alatt a fényképezőgép I számára mindaz láthatóvá válik, ami küóvja meg gyermeke testi épségét!! Kármán: így tornáztassa a gyermekét Kitűnő utnuitató 120 képben és .szakszerű utasítás a szülő vagy gyermeknevelő részére a gyermek egészséges és célszerű napi tornáztatására. Ára 40 lej, kapható az Ellenzék könyvosztá• lyában, Cluj-Kolozsvár, Pinta Unirii. Vidékieknek 45 lej pénz, vagy postabélyeg beküldése ellenében szállítjuk. lön ben rejtve marad az. ember előtt. A legújabb találmányok szerint, tíz ibolyántúli sugarakkal a festékréteg és a, lakkok oki lehet fényképezni. így gyakran olyan felfedezéseket lesznek; a restaurátorok, amelyekkel bebizonyítják, hogy a képnek más az alkotója, mint akit az eredeti névaláírás mutat, vagy,; hogy a festékréteg alatt más kép rejtő/, ködik, mint amelyik a valóságban látszik. Ilyenkor veszi elő a restaurátor kémé. kusi tudományát, hogy a kép festékanyag górnak megfelelő képiemosó folyadékot álliil M.m elő. Hihetetlen elővigyázatossággal és óvatossággal mossa re « felső, takaró réteget, hogy számos esetben remekműre bukkanjon a sűrű festék tömeg alatt. Ha azonban elhibázná a folyadék vegyi összeté te> H és a. k(,ló része inek helyes adagolását. úgy m,indöHJ<re tönkretenné a gyakran vagyonokat érő műkincs eredeti jellegzetességei1!. Ilyen és ehhez hasonló feladatok teszik nehézzé o kép restaurátor munkáját. Mimién kép újabb problémát jelcnL, minden kép egyéni elgondolásokat, önálló metódust igénye!, alig fordulnak elő is*! nuétfődések. egyformaságok az 'Idő és a képek harcában. Egyaránt foByik ez a küzdelem a magángyűjtemények képtáraiban és rí múzeumok tágas csarnokaiban. Azt is elmondhatjuk., hogy a budapesti kép restaurátorok világhíre messze, földön ismeretes szakértő körök dőlt. ; Baky Mórica. ÜJÜNÍVERSUBie mindentudás tárháza. Uj kladas. Kit hatalmas kötet, lexikonalak, renget&í, kép, ára 4IO lej az Ellenzék koayvMfr tiiyában, Cluj-Koloz*vár, Piát« Uairtí» Vidékre utánvéttel U suonaal áüiiJjuk*' Életem egyetlen esernyője Irta SZÉP ERNŐ Magamba száMottam, kedves barátaim. Töredelmesen bevallom, hogy egyezeryebben az életben nekem is volt esernyőm. Mert ugyebár, aki ismer, soha ezen a Földön engem esernyő oftaţi nem látott, se azt nem látta, hogy esernyővel sétáltam volna úgy, ahogy bofta'1 sétál az ember. Ezt az esernyőt!ínséget abból az ifjúkorból örököltem, amit kezdő szerkesztők, meg prk'torfiuk közt töiinöfcem. el. frermészetes, ezek közül fialtatok közüli legydtlenegy példánynak se von' esernyője. Nem mondom, akkoriban is akadt művész vagy irócsemete, aki az egekből ránk .'•örő viz ellen esernyővel! védekezett, de- hát az olyannak semmi keresnivalója mi- közjtüűk nem vottt; ha tájékozatlanul hozzánk tatáit ülni valahol barátkozni szegény, otfyia» fogadtatásban részesült, hogy azután mindig messziről olikerülit bennünket. Valami ős bohémviÜág hagyománya le- helei't az, hogy ezek a fiuk ef-kivetették az esernyősöket. Az voftt a hitűik, hogy igaz művésznek, Istennek tetsző hóembernek nem szabad 'esernyővel járni. Aki esernyőt hord, tehetségtelen. Az jobban tente volna, h® jogász marad vagy beáll a bankba. Magamnak diákkoromba se volt ernyőm, mert szegény sorsú nidbuOó voltam, magamnak igazán nem jelentett lemondást az esernyődenség, mikor ia- szer- kész tőségbe csapódtam és ezókkeil a' baj- lárjaimmal kezdtem járni, akikhez jobbat« huzate a szivem. De még ha nem is lett volna bűn az esernyő, mi szükség van arra? Az ember 'esőben' is fedél ailtatfiL van, vagy a szerkesztőségben üil vagy a kávéházban, ide vagy amod® p&dig konflison zörög az ember, az én időmben a fuva-r* ral adósnak is lehetett maradna; az « pár perc., amíg véletlenül veri az eső az embert, az se baj, .sohase a Park Clubba mentünk, ahová oem ülik ázni tan belépni. De nemesik az esernyő elkn voll kifogásunk nekük igazhitű fialta lóknak. Igaz hitünk szerint sárcipőt se vojt szabad hordani tehetséges embernek. Nem bántottuk, csak enyhe borzadom mai néztünk azokra az idősebb szerkesztőkre vagy művészemberekre, kik eső, sár, hó alkalmával kalucsniba dugták a lábuk®!». Megrendült1 a bennük való bizalmunk, gyanúsak Hetitek, tolân mégse jó amit erek az emberek csináltak, 1'ehefc, hogy csalás. Még inkább irtóztunk azoktól az uraktól, lettek légyen szerkeszlőurak vagy civilek, akik ara»nykerötes evők kert raktak az orrukra; sőd a íeg puritánabb evikkert se nézi lük jó szemmel, szegény rövid vagy hosszulátók, akik üvegre szorultak, milyen ártatlanul szenvedték a mi gonosz idegenkedésünket. No és akinek zsinóron volt a evikkere vagy afféle filigrán (láncon, talmin a fülükre szoktak iaz urak k any arid ami, hát az ilyen ur felől ha ismerős volt, kimondtuk, hogy nem szabad köszönni neki. Nem szerettük aki ezüSüf-ogÓ4 bottom járt, a cilindeneseket se kedveltük, azt se, o/ki gukkerrel megy a színházba. És no.m szíveltük aki fehér szegélyt varrat a sötétkék meg fekete mellény nyakába és nem pajtáskoddunlki azoI~ kak akik szipkát használtak, pdáne szivar- szipkát! Aki meg ifjú szerkesztő hétköznap zsakettbe járt, azt. teljese szivünkből gyűlöltük. Az képviselő akar lenni, iitithagy majd minket a szerzetesi szegénységben, kinevet! Gondotem, éppen eleget bocsátottam előre gusztusunk ad és világi elfogásunk ad jeátanzendü, mielőtt az én. egyetlenegy, első és urtoteó esernyőta-históriáját elmondanám. Kérem 'adássan, Parisban követtem eil ajzt a csúnyaságot, hogy esernyőt vásároltam. Természetes, Äthom semmi körülmények közt nem mércém volna iHívem botrányos dolgot cselekedni. Legelőször tiszteltem meg azon tavaszon a franciák fővárosát. Életem huszonkettedik tavasza vök az. a •tavasz. M»osoda tavasz, 'te jó Isten, aznap este mikor az álmaink Párisábsin érkeztem, elkezdek esni, esett másnap egész nap, esete harmadnap, negyednap, álló hétig esőit már, az amúgy is -sötét Páris olyan sötét voll!, akár az erdő. Divatja Párisnak az eső, az a rendes francia cső olyan köny- nyü, mulckony, oly ártalmatlan, legfeljebb pár percre a kapu alá állanak, de aki nem annyira kényes, vámáru gyalogol alatta, még az ernyőt is'elfelejtik kinyitni. No, de az az én esőm akkor, az olyan sürü volt, mint a kefe és 'esett, esett, nem tólotifc az ember egy percig tenyérnyit se az április kék e géb ölj a franciák lebuktatott fővel isz- koLtak a járdán, azoknak a nagyszerül franci® nőknek csak az orruk Mászott' ki ®z esernyő alól; oi Café dlőrtit csendesen és bu- bánatos szemekkel néztek a népek az esőbe; akik a kocsikban loholtak, mintha mind titokzatos ' öngyilAcsjelölt lenne, Monidhaiüom szomorú kis ismerkedés voftt ez Párizsai. Semmi a lelki állapot, de miután: szerettem csavarogni, úgy áztam folyton a gálaruhámb'an, akár >az utcai lámpa s ha be-beugrottam is az egylova&ba vagy a taxiba, ki győzné azt reggeltől estig és kinek volna 'türelime mindig oda bezárva kucorogni, Parisban! Úgy áztam, a harisnyám is vizes -liatiti és átázott a szép kalapom, az esőcsppek mint a hangyák úgy sétáltak a hajam (közt. Szóval! nem állottam tovább, nyolcadik nap délbe nekikeseredve behatolnám egy esomyős bobba. Istenem, senki se lát ide Pestről és a mi Dönr'én.yeinik talán nem is vonatkoznak Bran ciaországro. Az esernyővel vtsló bánód perc alatt megtanultam, nem tagadom, kicsit büszke is voltam, hogy rögtön előszölrre milyen 'tökéletesen- tudom 1a fejem fölé tartani. Laasan lépkedtem, élveztem az ernyőmet, lei-, illetve bdkukucskáltam alóla a tükrös kirakatokba. Elsét'áítattam válna tán éjfélig is az esernyőmet, de az a csuda tör* nénit, hogy egyszer csak etekaidr. az eső, az ég tisztulni kezdett, egy kis félórával az-1 után, hogy az esernyőt megvettem. Ilyen, hamar vége lelt az örömömnek, Most mar jobban esett letelepedni ott a Boulevardon egy kávéház elé, nézegetni ia jarda szapora közönségét, az egyszeribe felvidult és meghnngosodott akár a madárnép, ha kisüt a nap a zápor után. Nini, ki jön itt, Zsámer Jancsi, kedves piktor pajtásom. Csurom víz. — Szeervusz, szeervusz! — egyszerre harsán lünk rá boldogan egymásra, mert ő ie azon nyomban fölfedezett. Lelkesen ösfizetapogattuk egymást, nekem a nagy örömben is rögtön 'eszembe jutóit, milyen, szerencse, hogy nem öt perccel előbb találkoztunk bt szembe, mikor a fejem felelt feszült az esernyő. Zsanér Jancsi már. ■hal! hete klntn van Páriában, beiratkozott a festőakadémiába. Elmesélte Jancsi mikor helyet foglalt az asztalomnál, hogy idekinn, van még e.gypár jópofái fiatail piktor is,: biztatott, menjek vele mindjárt az 6 k«d- venic kávéházukba a Montpaniuaisse-nai, vacsoráig 'elbilliárdozunk, egész Pariéban, nincs olyan jó bdlBiárdásztah JÓ! van, fizetünk, felállunk. Sőt már indulunk is, akkor kiabálni kezd a hatunk megdlf a pincér: — Mszjő! mszjőhü Nyújtja utánam az esernyőt. Ott: feküdt a harmadik székem az ernyő, szerencsémre Jancsi nem vette észre. Hü, most megtudja, hogy esernyőm van, majd elmondja mindenkinek otthon, vége a becsületnek. Mb tettem, ártatlan pofával visszainitettem a pincérnek: — Noa, non, köszönöm. —• Nem a tiéd? — kérdi Jancsi. — Deehogy kérlek, úgy 'látszik, ottfelejtette valaki. — És belékaroltam: — Gyerünk Jancsikám. Az a lelkes (és festes) pincér kiugróit a járdára, onnét kukorékol» utánunk, nem értettem egy. szavát se, csak emelgette azt az esernyőt, egyre dühösebben, ha ot nem tűnünk a szeme előli abban a sokaságban, ián Utánunk is veti magát és eltöri u fejemen az esernyőm«!.; - - ? ■ *
