Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)

1939-05-07 / 104. szám

6

• r.LlhN7f:K

3 0 3 0 irt :1 / it s 7.

Ift •

Taxt

.1 szobalány meghozta n taxit, a taxi « mcglejH'tést.

1 rissen kiklsozott, sötétkék taxi aolt, könnyű, kicsi ás kcc.srs, vadonatúj, a formája is más, mini <? többié, ünnep a s°k hétköznap között.

Kern nagyon értek az autóhoz. Ezt az intézményt nem nekem tolulták ki, körülbelül negyven esztendővel ezelőtt, amikor diadalmasan és mindent elgázoló n berebogófi maradi közlekedési eszközeink ]:özé, föétáhdói és tökéU'tesHői, a francia mérnökök sok mindennel törődtek, csak velem nem. Egy csöppet sem érdeklődtek az iránt, hogy velem mi lesz, hogyan szállók be az uj szerkezetbe, hogyan lépek ki belőle. Ez a felületesség eleinte bántott egy kicsit, de lassan beletörődtem, ahogy sok másba is ezalatt a változatos negyven év alatt. Azonban még ma sínes meg bennem az a falán egy kicsit nőies, de mindeneseire irigylésremélfá lendület, amellyel az ember úgy ül bele az autóba, mintha beleszületett volna. Ma is vánszorgok és műszók csak, az örök gyalogjáró félszegségével helyezkedne el benne és más számára megérthetetíemV bonyodalmas módon tornászom ki magamat belőle. 'Az autó nem barátom, ahogy nem barátom a telefon, meg a rádió sem, azokkal a név szerint föl nem sorod egyéb modern találmányokkal és okmányokkal együtt, amelyek arra jók '.csak. hogy gyorsan és pontosan házhoz szállítsák a kellemetlenséget.

I Ha az 'Alfa Rómeót nem tudom is a JloUs Royeetól megkülönböztetni — ami, véleményem szerint, inkább nekik baj. mini nekem —, a mindennapos élet megismertetett már a taxii minden válfajával. Ezért vo'Jt számomra meglepetés az a hűvösen nyugodt és halk, előkelő kis kocsi, amelyről ez a történet szól. Rgen toxit nem láttam még, ilyen egy van csak, az a: egy, amely ma ’engem vitt.

Xc részletezzük tovább ez elbűvölő kis taxi érdemeit és bájait, foglalkozzunk sofőrével h egy kicsit. A sofőr folytatása volt az autónak. Szakasztott cJyan ápolt, csinos, fiatal és formás volt, mint a kocsi. Sapkája, ruhája is vadonatúj. Rendkívül udvariasan tolt be a kétüléses szűk kis kocsiba, utunk végeztével ugyanolyan udvariasan kapart ki belőle. Tisztelettel teljesen érdeklődött arról, hova vigyen, nagyszerűen vezette a kocsit, mindvégig olyan mosolygósán kedves, nyugodt és uri volt. hogy el voltam ragadtatva tőle. Ismerek egy hamar lelkesedő és szívesen ’áradozó bájos fiatal asszonyt, aki az elragadtatás csúcsán ezzel az egy jelzővel fejez kH mindent: kimondhatatlan. Születésnapján az ura kimondhatatlan virággal lepte meg, tegnap kimondhatatlan vacsorára volt hivatalos. Iksz kimondha- ladan művész és Róma kimondhatatlan város. Bocsánatot kérek Pintér Jenőtől, de azt hiszem, fején találtam a szöget, amikor azt mondom: ez a sofőr kimondhatatlan serf őr volt.

Diszkréten szalutált, arádkor a taxát, meg a szerény, polgári borravalót megkapta, meg sem nézte, hanyag előkelőséggel vágta zsebre. Szinte röstelkedtem amiatt, hogy ez a kimondhatatlan sofőr visz engem, ahelyett, hogy én vinném őt. Éreztem, kötelességem, hogy egykét jó szávai ünnepeljem, megdicsértem őt is, kocsiját is, mindazt az üdifő kedvességet, ami ezen a rövidke utón melengetett. Ennélfogva, alaptalan hozzáértéssel, de a" őszinteség melegével, azt mondtam neki:

— Remek kocsi!

\ sofőr szerényen mosolygott:

— Nem csoda, kérem. Két hónappal ezelőtt luxus kocsi veit még.

— ó, ó! Ne mondja/ Miért adták el? Valami baja van?

— Dehogy van, kérem. Vadonatúj kocsi. De el kellett adni. ’A gazdája tönkrement... Egy bankár...

Valami nagy sajnálkozás volt a sofőr hangjában. Bennem is fölcsillant a részvét, sajnáltaim az ismeretlen bankárt.

— Ki volt az a bankár?

A sofőr fanyarul mosolygott:

— Én voltam, kérem.

H ÉLT AJ JENŐ.

NŐI RUHA ÉS KABÁT-KOSZTÜM«

KAPOK A TAVASZI SZEZONRA fa*.

nsgybb választékba» az ELLENZ8SC

KőNYVOSZTÁLYÁBAN CSoJ-Koiozí« vát> fpjate Uniri í kaphatóid r* ~ "

Poéták földié

ERDÍLYI DIÁK AZ ANGOL TÓVIDÉKEN

MANCHESTER, május Hó.

Délről érkezve, az első tó közelében, összeverődött a tömeg; a kanyarotló- uál meg kellett állnunk, ügy tetszett most, mintha észak-Anglía minden természetkedvelője elhatározta volna, hogy meglátogat ja a poéták ló-orszáElőttem egy negyvenötjéérüs túrázó kocsi pöfögött, benne száraz öreg ember hatalmas lüstíeIllőket bocsátott ki a kormány mellől; előtte kis kétüléses kocsi nyugtalankodott, ideges, harminc év körüli nő vezette; előtte amerikai turistákkal tömött csukott kocsi szeretett volna gyorsabban haladni; előtte egy ócska Eord-kocsiban szőke leány és üdvarlója ült; még előtte gyönyörű Rolls Royce-ban valamelyik áruház hatalmas térfogatú tulajdonosa, feleségével együtt', angol nyugodtsággal várta a kibontakozást. A menetet pedig egy fiatal leány vezette tizenötlóerös kocsijával, kényelmesen cigarettázva.

Eîn csak iársaskocsival mentem. Szomszédom bizonytalankor!! szőke szépség, lázas sietséggel igyekezett kikészíteni magát a megérkezésre. Néha gyanakodva nézett rám, nyilván felismerte bajuszomban s más nem angol jellegzetességekben a külföldit. Mindemellett békességben érkeztünk meg. A mögöttünk sorakozó végeláthatatlan autótenger ellepte az első tó, „Win- demere“ környékét. I

Szegény erdélyi diáknak ritkán nyílik alkalma ilyen utazásra, igyekeztem hát az első látásra megnyitni szememet és lelkemet, hadd áradjon be a sok szépség! Olyan ez a kis földrész, mintha nem is Angliában volna. Ang* lia legtöbb részében hatalmas gyárkémények merednek az égnek; óriási ipartelepek tüntették el a föld nyugalmát:; kikötök hajók üvöltésétől hangosak; kémények és vonatok okádják a füstöt és a kormot; emberek és autók rohannak; gyerekek nagy csoportokban verődnek össze. Az angol gyermekek csak kőfalakon szeretnek mászkálni, néha azt gondolja az ember, hogy négerek. Kipusztitott erdők helyén kopár domboldalak nyúlnak 'égig

a lát b f a t la ti lui. Falvak, 'árosok vonulnak végig egymásutáni sorban. Azt sem tudjuk, hol végződik az egyik és mikor kezdődik a másik. Semmi illúzió, semmi költészet, csak ipar és realitás. De ez itten egészen más vidék. Itt minden szépség megtalálható, ez a vidék az angol ember büszkesége. Ablakomból kitekintek. A hatalmas tó láthatatlan, messzeségbe nyúlik, hullámai elpiiientek az. alkonyi csendben. Néhány perccel előbb még az ég kékjét tükrözte vissza, most pedig mintha ezüst folyadék lenne. Köröskörül dombok erdővel és füves oldalakkal váltakozva. Ilyen fiivet csak Angliában lehet látni. Azt mondja a közmondás, olyan zöld a fii, amilyen jó az Isten, aki adta. Madarak nótája mind csendesebb lesz, igyekeznek hazafelé. Alkonyi kirándulók siklanak csónakjaikkal a messzi láthatatlanba; lassan eltűnnek a homályban; nyomukban csak szélesedő ezüst vonalak villannak meg. Korábban érkezettek csoportokban érkeznek haza az első kirándulásról. Lányok jönnek könnyű ruhában, kezükben bot, fejükön színes kendőt hordanak, akárcsak nálunk a falusi menyecskék; fiatalemberek rÖvidujju ingben — mindnyájan énekelnek. Asszonyok kacagnak, autók túráznak. A szomszéd szobában rádió gargalizálja:

......Mother keeps the father,

Father keeps the brother —

And when they*re runningshort of cash They borrow from each other...“

(Anya tartja a férjet, a férj tartja öccsét és amikor pénzszűkében vannak, egy mástól kölcsönöznek.)

De a természet nem törődik mind ezzel, csöndesen nyugovóra tér. Az erdőt már kék fátyolba vonta a sötét ezüstös homály s lassan elárasztja a völgyet is. Eljött a pillanat amikor a homály és ezüstös fény színjáték át szemlélő ember elmondhatja, hogy itt van az est. Túl a vizen, melynek fodrait jókedvű ugrándozó halak csillogtatják meg néha s túl a dombokon is valami földöntúli sugárzás rózsaszín fátyolt lobogtat. Nem a napé ez, sem a holdé; távoli kivilágított városok jelzik az élet lüktetését...

Századok mérföldkövei

Az angol Tóvidék az anyaország középnyugati részén fekszik, ott, ahol a két tengerszoros között a szárazföld legjobban összeszűkül. Átlagos 40 km.- es sugaru körben, a középpontból kiindulva, sugár alakban 16 tó helyezkedik el, mintha csak a természet játékos kedvében alkotott volna ilyen mértani formát. Mindenik tó egy-egy völgy mentén nyúlik végig hosszú, fényes csikban. Szélessége a legszélesebbnek sem több 3 kilométernél. A leghosz- szabb 23 km., a legkisebbet fél óra alatt körül lehet sétálni. Az egész vidék dombos, részben erdővel borítva, a legmagasabb hegy 1000 méter. Valamikor hatalmas hegységek vonultak itt végig s a Skandinávián átvonuló hegységekkel a hatalmas Euráziai hegyláncolatot alkották. Azonban hosszú geológiai korok alatt erózió lekoptatta, belső feszitő erő megtördelte, úgyhogy ma csak roncsai láthatók: szelíd völgyek. apró hegyek és sziklák — s azokat is hordja el a modern kultúra, hogy gyárakat és palotákat emeljen belőlük. t

Ezek a tájak hosszú történelemre tekintenek vissza. Védett völgyek már a római korban jó erődök voltak. Traján küldte az első legionistákat ide, később Hadrianus továbbnövelte számukat s hozzálátott erődítmények és kultúra építéséhez. Hatalmas szállások, táborok és utak részben vagy kiásott nyomaik még ma is megtalálhatók. Az áltála épített 73 mérföld hosszú hatalmai fal szeli át Anglia nagv részét: ez még ma is épségben van. Később az angolszászok, dánok, majd a normanok uralták rendre a vidéket. Ez a rétege* ződés igen gyakran kimutatható nemcsak kiásott kultúrában, hanem a népesség jellegzetes vonásaiban is. Az angol nép történelmében is váltakozó harc és béke színhelye volt ez a föld. Düledező várai, menhelyei ma már csak emlékét őrzik a régi viharoknak, ívltt békés nép lakik itt. De a régi harcok emléke néha feltámad a lelkekben s uj háborúk borzalmaival ijesztgeti az ejn- I bereket. Ä modern kultúra ide is bevo- * nuít, hogy szépségeivel pihentesse a

nyugalomra vágyó embereket s kösz- vényes angolok pihenőhelye legyen.

í RÉGI IDŐK KULTÚRÁJA

Minden népi kultúrának alapja az egyház. Ezt sehol sem látjuk annyira beigazolva, mint Angliában. Az egész angol kultúra is a hagyományos egyházi kultúrába van beágyazva. S ezt a jó viszonyt világi és hatósági elemek a legféltettebben igyekeznek fenntartani, mert látják, hogy milyen óriási szerepe van az egyháznak a modern életforma kialakításában. Az angol Tóvidék óriási kultúráját is az egyház alapozta meg, gyökerei a Xí-ik századig nyúlnak vissza. Templomai, iskolái, régi épületei, régi századokról beszélő romok, mind nélkülözhetetlen értéket adnak a tájnak. Az ezrével érkező kirándulóknak programjába tartozik e régi kultúra megtekintése, mert mindenikhez valami viharos történelmi adat, kedves emlék, monda vagy kedvenc költőnek a neve fűződik. Az angol ember egy személyben a légiibe* rálisabb és a legkonzervatívabb.

Az egész vidéken rengeteg apró falu és város van elszórva, hogy kihasználják a föld minden szépségeit; lakosság* nak megélhetés, vendégnek pihenés. Ez a hely a második kőkorszakot éli; csak kőből építkeznek itt. Minden darabka föld hatalmas kőkerítéssel van körülvéve, egészen a hegy gerincéig. Az angol ember szeret tisztában lenni dolgaival és szomszédaival. Vitára nincs alkalom s nem sokat érintkezik ellensége nincs, barátja sem sok. Azt tartja az angol, hogy nincs az otthonhoz hasonló hely és ez be is igazolódik életében.

Minden apró faluban régi ódon templom van. Álindeniket fekete palástba öltöztette a tovatűnt idő. Itt találjuk az egész ország egyik legrégibb templomát. alapjait a XÍI*ik században rak* VÉÉ a Következő században épített templomoknak pedig egész tucatját látjuk. Egyik kis falu templomában tizedik századból maradt hatalmas keresztet őriznek, a másikban már 1340-ben középiskolát alapítottak! Itt építették

Angii« legelső koncért termét. or,i várai, melyek királyoknak én főldesurak- nak adtak menedéket, ma már üresek és omladoznak, vagy már régen romokban hevernek. Csak tudós kutatók, vagy hangos kiránduló csoportok zavarják meg a csendet.

A törzslakosság leikéből még nem halt ki a költészet. Egy-egy öregember sok régi történetet tud mesélni. Emlékükben még élénken él a százados 'történet Robert Phílipfionról, a hatalmas földesurról. A vitéz harcfi halálra kereste legnagyobb ellenségét; közben megtudta, hogy embereivel együtt misén van a templomban. Hatalmas lovával oda vágtatott, átugratott a kerítésen s teljes fegyverzetben a templomba hajtatott. A megriadt gyülekezet a hátsó ajtón hirtelen megmentette u halálra keresett embert & a lovagot le akarták huzni a lováról. Erre a földestír kardjával verte szét támadóit s kivágtatott a templomból. Mire azonban kiért az ajtón, hatalmas ki? zuhant a fejére s ott esett össze lovával együtt. t

1 A POÉTÁK ORSZÁGA

John Puskin, a nagy szociáLfilozó- fus, küllő és mükritikus emlékére állított kőoszlopon ez a felirat áll: „Az első esemény életemben, melyre emlékszem az volt, hogy nevelőm kivitt a Derwentwater partián emelkedő barátok hegyének csúcsára.“ Valóban gyönyörű ez a kilátás. Ha kissé magasaidra emelkedünk, egyik oldalon a völgyben meghúzódó haragos sötétkék tó, balkéz felöl a tenger csillogtatja hullámait, előttünk pedig homályba burkolózó skót hegyek. Nem csoda, hogyha ez a táj rabjává tett annyi költőt. William Wordsworth, a természet legnagyobb poétája, a legmélyebben gondolkozó angol költő sem tudott szabadulni lenyűgöző varázsától, egész életét itt élte le. Itt született, itt járt iskolába, temploma még ma is áll és itt van a sirja is. Sokszor álomjáró lélekkel barangolt a hegyekben, gyűjtötte a növényeket. Nővére, Dorothy volt legjobb barátja, neki diktálta verseit, néha csak mélyből szakadó gondolatfoszlányokat s a hűséges testvér halhatatlan költeményekké szerkesztette azokat össze. Hartley Coleridge is itt élte le viharos életét, de Ouinceyt, a másik nyugtalan életű írót azonban ennek a tájnak gyógyító varázsa sem tudta leszoktatni ópiumszenvedélyéről. Megtörtént, hogy naponta 12.000 cseppet használt el! Matthew Arnold, a fi- nomizlésii költő és mükritikus, William Smith, Thomas Gray, W. Riley, Robert. Walker, Hugh Walpole, Charlotte Bronte, Daniel le Fleming, Harriet Martineau és egész sora a költőknek és Íróknak vagy itt lakott, vagy tagja volt annak az írói körnek, melynek tagjai e vidék szépségeiből táplálkoztak. Wordsworth és Ruskin emlékére a hálás utókor egy-egy múzeumot állított össze száilőházukbart.

A Tóvidék vendégeit két csoportra lehet osztani. Egyik csoport evez, vitorlázik, golfozik és cricketezik, Autóban száguldanak a keskeny és meredek^ utakon s keresik a nyugalmat vagy talán — a halált. Ha leszáll az alkony, estélyi ruhát öltenek férfiak és nők, cigarettáznak, feketét isznak a szállók erkélyén, S később, ha az éjszaka szépsége, a zene s az izgalmak eléggé felcsigázták a lelkeket, pezsgőt vagy wiskyt hoz a pincér; a nők hangosan kacagnak, néha táncolnak is.

A másik csoport tagjai korán kelnek. Rövid nadrágot, hegymászó cipőt húznak fiuk és leányok. Tarka hártya-eső* köpenyeiket hátizsákba csomagolják, botot vesznek kezükbe s mielőtt az első reggeliző csoport is teához ülne, ők már messze járnak utakon és hegyed* dalakon. Élvezik a csodás levegőt, a lenyűgöző szépséget, a rengeteg apró vízesést.

Az utóbbiak fedezik fel a Tóvidék igazi szépségét és értékét. Szíveseit csatlakoznám hozzájuk, de nekem már az is nagy öröm, hogyha sietve végig* nézhetem a legfontosabb helyeket. Ahogy a nap magasabbra emelkedik, rendre azok is útnak indulnak, akik köveket, növényeket és rovarokat gyűjtenek. Hátizsákot vetnek vállukra, kezükben hatalmas pálcán lepkefogóháló s elindulnak a tavak felé, vagy a hegyre, amint pontos programjukban már régen megállapították. A nap már magasan jár, amikor a későn fekvők is reggelihez ülnek a szállókban, lassan elkészülnek ezzel is s ujra kezdődik az élet: vitorlázás, sport, autózás, kacagás és tánc... Benedek Gyula.

LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a leg- választékosabb kivitelig, legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii,