Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)

1939-05-28 / 120. szám

8 ELLENZÉK ) U .1 9 májú* 2 H­MINIATŰRÖK Irta: PÁSZTOR BERTALAN Kozol 50 esztendeje, hogy ;i kolozsvári vsküdtezék tárgyalta .1 nevezete'' memoran­dum s-ijtópdrl. A kolozsvári törvényszék épülőiében m'm volt olyan helyileg» mely a monstre turgyal&s 1 *-■ f*■ > 1 \ Luasara alkalmas Jelt vo'na, ezért a régi Redout nagytermet és m l é'dielylégeit rendeztek be erre " célra. Az akkori rendtartás értelmében az esküdtek nem hagyhatták ol a tárgyalás helyét ómnak befejezte előtt és meri a pbr lefolytatása előrelátható ag több napot ige- nye.lc, síz esküdtek részére a tárgyalási 'te­rem meltett iteljes ellátasro gondoskod rak. Valósággal dkülönitelték őket a vi­lágtól, mint egy pápává'lasz ló emelővel. És br. Szentikereszthy Zsigmondy ® 'tör­vényszék akkori elnöke, a tárgyalás veze­tője. szigorúan őrködött a szabályok be­tartása felett. Ez az esküdtszék! «árgyalás országos szenzáció volt. A lapok leküldték kü öaa tudósi tóikat, a hetilapok rajzolóikat, hogy közvetlen Írásokkal é*» képekkel szolgálja­nak a nagyjelentőségű kolozsvári tárgya­lásról. Eljöttek a szomszéd városok^ szer­kesztői te és Bartha Miklós ugy érezte, hogy a (kolozsvári kollegák, mint házigaz­dák, a vendéglátás kötelező erényeit kell, hogy gyakorolják. Hamarosan egy kis ren- dezőgárdát szervezett a fiatalokból, figyel­tetett! nz 'elszállásolásra é-s Nagy Gáborral megegyezett, hogy a tárgya'ás előestéjén ismerkedési estély“ cimén társa^vacsoral rendez a vendégek tiszteletére. Nagy Gábor, a* gavallér vendéglős, pompás menüről gondoskodott. Az asz­talfőn a Budaposb Hi-Kap képviselője, Rákosi yik'tor, a vidám Sipulusz ült, mel­lette Janityi'k Mátyás, a Vasárnapi Újság kitűnő rajzolójai. Nagyszerű hangulat ural­kodott, mikor « Bartha Miklós üdvözlő tószlja után feladott Kerekes Sámuel ma- rosvásárhelyi tanár, az ottani hetilap szer­kesztője, aki arról volt nevezetes, hogy rögtönözve folyékonyon tudott hímben beszélni. Mint ilyen e'més ex abrupte rimfaragónak messze földön nem akadt párja. Most különösem elmében érezte magát és excellálni is akart a pesti 'kol­legák előtt, 'akik még nem ismerték e kü­lönös tehetségét, ömlött 'ajkáról a rímes áradat te'e ötlettel és eredeti jóizüségek kel. A vendégek' tényleg frappirozva vol­tak és mikor az utolsó sikerült rim is el­hangzott, a dörgő taps ik'özöU Sipulusz fel­pattant •- helyéről és poharát megemelve, harsányan felkiáltott: Kedves barátom, Kerekes Sámuel, •», Én téged bámuel . . . Persze erre még fremetikusabb tetszészaj ■tört ki. A lakoma menüjén sajt nem szerepelt, olyan dús és Ízletes fogások következtek, hogy Nagy Gábor fölös-1-eg esnek és kö­zönségesnek tartotta -a sajiot. De Sipulusz számára nem volt tökéletes az étkezés e nélkül. Szólott tehát az egyik „pincéd­nek (a Rákosi-féle nyelvhasználat nem is­merte el 3 pincér szó helyességét), hogy hozzon neki egy adag sajtot. Ez nyomban teljesítette a kérést. SipüWz ránézett a tányérra fektetett igen vékony ementhafi szeletre és -az e égiiletknség kétségtelen hangsúlyával szólt a felszolgálójának: — Hallja barátom, én már sok sajtot láttam életemben, de ilyen keveset még soha . . . A Grand-kávéh~ bohém asztalánál változatosság okáért ha­zugságversenyt rendezett a fiatalabb gene­ráció. Az nyeri a dijat, aki a legnagyobbat lódítja. Maionyai Dezső, Ivánfi Jenő, Be­de Jób már elmondták a maguk pályázati münchauseniadáját, amikor Fekete Nagy Béla kezdett bele a maga esetébe. — Tavaly, mikor Newyorkba utaztam — mondta — és Hamburgból 'kiindult ve­lünk a gőzhajó, egy utasunk a tengerbe üf&cgyar tanmiézeiek ! ! Közöljék azonnal címüket, hogy elküldhessük ingyenes jutalóinkönyv á ^Jegyzék ünket. írjanak azonnal az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁHOZ Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii No. 9. ugrott. Mentőövet dobtak uiaua, dis nem fogadta el, hanem tovább úszott .1. hajó mellett . . . Másnap már el i.s felejtkeztünk -ról.1, de mikor kinéztünk a tengerre, lái- tluk, lv>gy még mindig ot! karó) a hajó nyomában. Mit cifrázzam « dolgot, hét na­pig úszott1 11 hajó mellett, végül i.s velünk egyszerre érkez*etit meg Newyorkha . . . Az asztalfőn kiüönö« mosollyal hallgatja a-/ eseteket Hogyesy Vilmos, ‘a Kolozsvár isz.erkeszJlője. Most evikkere mögül mintha é'estibb viTaná« sugároznék az elbeszélő felé. — Mit nevetsz kérlek, talán nem is hiszed? — kérdi E. Nagy Bete. — Hogyivoi hinném fiam — válaszol — csak azt nevetem, hogy milyen c-sodálates a vételien. Az az úszó ember én voltam! A hazug«ágverseny győzteséül nyomban Hcgyesy Vilmost kiáltotta ki a zsűri. A hegediilés lelejt- hetetien nagy mestere, Hubay Jenő, legutolsó va­ra di konertje alkalmává' beszélte e' ne­kem a következő jóizü históriát, miköz­ben Park-szálló egyik szobájában éppen a frakkját vette fel készülő esti fellépésére: Ifjú koromban, egy alföldi városkában, koncerteztem, a hűséges Bodó volt a zom- goraikisérőm. Koncert előtt rémülten ta- pasz'al'.am, hogy otthon az öosém frakk- madrágját csomagolták a bőröndömbe. Ez még -nem leüt volna baj, de az öcskös ép­pen 20 centivel volt alacsonyabb nálam- A nadrág bokámig ért, igy mégse ál hat- tarn ki a pódiumra, de mert a városban más nadrághoz jutni nem lehelet-*, azt eszeltük ki. hogy- nadrágot cseréltünk Bo- dóval, aki középtermetű volt s igy mind­ketten 10—10 centivel rövidebb nadrág­ban abszolváltuk a koncertet. Nagy sikerem volt, ugy. hogy Ott tar­tottak még másnapra is, 'amikor bucsu'a- komát rendeztek a számunkra. A banket­ten a város flatateága kivétel nélkül rövid nadrágban jelent meg. Azt hitték, hogy Pesten ez a divat. Jászai Marí, a nagy fragi,ka vendégszerepeit a- régi Bel- farkas-utcai színházban az Elektra cim^zo- repében. Délelőtt főpróba volt és az izga­tott M'iria dühösen korholta a körülötte lábatlunkodókab akik kiríttak a k'asszikus stílusból. Az egyikre zordon-am rászólt: — Hát te miért mentél színésznek? — Hajlamot érzek a világot je'entő deszkák iránt — felelte a színész ijedten. Jászai rákiáltott: — Akkor miért nem leltél inkább asz­talos? ! . . „ Karinthy Frigyes előadó-estét 'tartott Váradon- Délután a Royal-kávéház bohém asztalánál beszélge­tünk arról, hogy a népszerűség sokszor mennyire terhes. — Hagyjátok csak — mondja ő — már ennek is lejárt a 'kora. Velem tört ént a mult héten. Az elöljáróságon volt dolgom, az emberek sorba állottak a hivatala ajtó előtt. Szereltem volna hamarabb bejutni s megpróbáltam az altisztnél protekciót ke­resni. Hozzáléptem: — Pardon, Karinthy vagyok. Az altiszt zord arca 'egyszerre felderítit: — Karinthy? A nagy iró rokonának méjlóz'tatik [enn/i? — Nem. Én> magam vagyok — felel­tem most már némi büszkeséggel. Az altiszt erre harsányan rámszólt: — Akkor tessék megvárni, mig magára kerül a sor . . . Nagy Endre egyik váradi konferansza alkalmával mon­dotta a legjobb hasonlatot arról', hogy a viccet nem tehet idegen nyelvre lefordíta­ni, mert minden nemzetnek megvan a ma­ga egyéni humora. — Itt van például a klasszikus francia vicc. A kis párisi Mórickát megkérdi a tanító, hogy egy liter lejben hány deci van. Móricka igy felel: „Egy deci tej és ki'enc deci víz“. Franciaországban ez egy jó yicc, Balun]?- pedig — jó sej,y v ^ ­Világháború idején mint városi aljegyző, egy ideig .1 rendőr­in ról hely'-tt'‘site:ilem. Egy reggel a' e'nnilt éjszakai ruy./iai befogol'tjai közt fiatal lányt állüotiak c.ém, akii zugszállodában kap­lak a detektívek. — Kérem szépen — mondja bizonyos wz.epegéisscl — tegnap este n szüleim m<>- zib.ii mentek, én otthon maradiam, egye­dül unatkoztam és sétára indultam . . . — Piát magát mién nem vi'ték -szülei a moziba — kérdem. — Jaj kérem, az van kiírva a plakáton, hogy ahhoz a darabhoz csak 16 éven fe­lülieknek szabad a bemenet, bizonyos, na­gyon pikáns . . . Gyulai Pál kolo/svári tartózkodása idején <*lválh 'te!- Un barátja volt Brácsái Sámuelnek. Kél vitai kozó, karakán teremtmény állandó feszültségben éh egymás mellett, de nem tudtak egymás nélkül lenni. Vitájuk sok­szor izemvedélyesen hullámzott és már j személyeskedés határát érintette, pgy j'y n vita hevében Bravai rákiáltott mérgese" az aprótermeUi Gyuaira: — Ha nem hallgatsz, e], megfoglak és zsebre duglak. Gyulai nyugodtan riposztozott: — No, akkor több tesz a zsebedbe", mint a fejedben. MhSOLC TÖT LÁMiy Irta MÓRICZ ZSIGMOND Mentién nyplc lót lány várta a féllizest. Ahogy a vonat befutott, mindenki ki­nézett az ablakom, ej be szépek ezek n lányok. ÍVmep harmadnapja volt, hus- vótí után. Régen a lnisvét háromnapos volt. vasárnap, hétfő, kedd, de liál bele­szóllak valamikor az illetékesek és el iri­gyellek egv napot. Persze azt a napot, amelyiken a lányoknak az egyetlen sza­badnapjuk van. Húsvéthétfőn a legények locsolódnak, kedden meg a lányok ad-, jak. vissza a vizet. A férfi népnek tulaj- dbnkép egész esztendőben szabad szemi- bc loccsantani a pohár vizel a lányfélé­nek, de a lányoknak ez az egyetlen egy napjuk van az esztendő háronuszázhat- vanöt napja közt, miikor ezt teljes szabad­ságukban van meglenni. Ezt a napot csípték el tőlük. A lányoknak már a reggeli vonattak a fél hain s sál be kellett volna menni munkába. Dohát ezt mégse ajándékozhas­sák oda sző nélkül, ezt az egv reggelt, bizony ők mind a nyolcán otthon ma­radlak és alaposan ki is használták az időt. úgyhogy az összes munkaruhájuk csuronviz lett. igy a vasárnapiéban kel­lett munkára indulni. Nagy viháncolás volt és nagy- izgés- mozgás, hPva szálljanak be- A vonat oly zsúfolt volt, sehova se fértek, (minden aj­tóban tömötten állottak, még lógtak is az utasok- A kalauz végre rájuk kiáltott: — Szánjanak be 3 másodikba. Micsoda? A másodikba? A lányok meghőköltek s dehogy is szálltak tjcl- na be­— Én mondom, szánjanak fel. Indul a vonat. — Bizony mi nem szádunk — mond­ták a lányok, édes izii kiejtéssel. Nem is szálltak s végre is beszuszakoL ták magukat egy harmadikosztályba. Hiij, a nagy- szoknyáikkal csak ugy sö­pörték az utasokat. És a kacagásukkal repesztelték. Locsrclódási kacagás. Azt hozták magukkal az utra. No, jön a kalauz. Nézi a jegyeket. Hát a nyolc lány közül csak egynek volt vál­tott jegye, a többinek relurja volt, ami­vel szombaton jöttek haza. — Retur nem érvényes. Jézus Mária, az a rémület és síkonga- tás. — Az csak. a reggeli vonathoz vjlt még érvényes. A hét lány kerek arca. szőkesége fakó­ra vált és hosszúra nyúlt. — Látod, te bolond — kiáltotta a nyol­cadik — azért váltottátok, mert nagysá­gos asszony akartatok lenni, de tik csak buta jányrok vattok! Az egész kocsi feláll ott, ugy nézte a szép lány-okát- Mind a közelükbe könyö­költ és kacagott a nefelejts kék szemök közé. — Felimi, felírni! Diktálják! — mondta a kalauz s kezdte irogatni az adatokat. — A fene egye meg a ceruzáját, mii irká fő? Keletinél leszállunk, jöjjön ve- Siünk, kifizetünk mindent. Ne tirhj.ljopi annyit. A kalauz maga is nevetett: ő >is hallott valamit harangozni arról, hogy husvét volt. —• Na, jöjjenek át a másodikba'. In­gyen utazhatnak. Jöjjenek át, megfúrnak itt, mint a kotlós. És megfuHasztják a bő szoknyájukkal az utastokat. — Mér viselnek szűk szoknyát, ha vol­na nekik rendes szoknyájuk, tudnának i szeRőznú ^ ~ * v - ^ ■ v - ✓ — Jöjjenek át — sürgette a kalauz —, van olt rádió is, hallgathatják. Valahogy átszorongtakj a zsúfolt ko­csin s eltűntek. Csak az az egy maradt, akinek váltott jegye volt, mint hogy út­menjen. öt nem lehetett megbüntetni. Hát ahogy- lecsillapodik a nagy nyüzs­gés, zsiibongás, újra furakedik ám visz- sza egyik lány-: — Mári, Móri gy-ere csak, igázán rá­dió is ván. Erre aztán váltott kt]y ide. váltott jegy- od!a, a Mari is átment. Még fel is lélekzett mindenki, hogy- most már béke van- Múlt valami forgószél,, ugy- sepert el a ny-jcíc lány. Páti perc múlva már hallani lehetett, hogy dalolnak odaát. Már akár van rádió, akár nincs, ok rá­gyújtottak a legújabb bakanótára. Mire Maglódra ért a vonat, mind az, ablakban lógott s kidaloltak az ablakon. — Szervusz, Mári, szervusz, Mári — kiabált fel a perronról egy- lány —, hát tik másodikba utáztok-e? — Másodikba bizon, pedig ingyen, mer minket mgyen visz a káláhuz ur. Hát ezt mindenki megbámulta a mag­lód! állomáson, hogy a másodikban csu­pa tarka ruha lóg az ablakokban és in­gyen viszi őket a kalauz ur. De alig indult el a vonat, a kalauz csak beállít mérgesen: — Hallják-e. engem ne csufojjamak. hogy ingyen viszem magukat! Fel van­nak írva! Majd a községházán meg fog­ják fizetni a jegy árát! —- Akor ki is megyünk Innen. Nem vagyunk kiváncsi a rádijójára. Azt hiszi a rádijójávail becsal a második osztájba? Kijöttek valamennyien a másodikból, vissza a harmadikba, ahol azóta még többen voltak, mintha csak ugy állva szaporodnának az emberek. — Mint a verebek, be nem áll 3 cső­rük — méltatlankodott egy- öreg hölgy­De a többi utas elfelejtkezett az egész mai életről., csak hallgatták s csak ne­vették az üde csaráMst. Beért végre a vo­nat a keletire. — Gyertek lányok, meghijunklja káláhuz urat egy- fröccsre. Rohantak utána: — Kalahuz ur, jöj­jön a restibe egy fröccsre. — Mi a fene, fröccsre van pénzük? a jegy-et meg nem fizetik meg? — Jaj, ne bízza el magát — nevet a szemJbe egy lány- —, ázt hittük, kitörül bennünket. Hogy egy fröccsért széttépi a hét blan­kettát. Ilyent gondoltak a mendei lányok. Komolyan azt hitték. Feltették a kalauzról. UJ STEFAN ZWEIG kötele Emberek-könyvek-városok. (Benne re­mek tanulmány Toscaniniről. Maxim Gorkijröl, Newyorkról, Brazíliáról aíb.) Vászonkötéíben 178 lej- Nyugtalan szív (el*5 nagy regénye) kötve 17S lej. Régebbi nagy könyvsikerei: Stuart Má­ria 2ó4 lej, Maria Antoinette 153 lej, Foache 66 lej. örök lámpái 106 lej, Lélek orvosai 125 lej, Harc egy gondo­lat körül 132 iej stb. Kaptatok az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Cluj»Ko!ozsvár, Piata Ün-rh. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítunk. Kérje i,D . a könyv újdonságok jegyzékét, 1 ll

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom