Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)
1939-05-25 / 117. szám
W 2. ELLENIÜK 10 30 ni ÁJ u * 2 *>. Súlyos ítéletet hozott a katonai törvényszék a nagy- károlyi kémkedési perben KOLOZSVÁR, május 24. S/igoru Ítéletet hozott ’tegnap Negules- cu Dumitru hadbíró-alezredes elnöklete .alah a kolozsvári katonai törvényszék. (. '-ökör Lajos, Hiisitinszky László, Böszörményi Ferenc kereskedő és l cil/cr Carol nagykárolyi lakosok — a vád szerint — gyík idegen hatalommal iker estek összeköttetést. Ez év tavaszán, azonban az. áb lanvbiz.t«om«ág'i közegek leleplezték működésük er. A •'/.v•' < y/'/H tárgya ásón lefolyó bizonyító eljárás és a perbeszédek befejeztével a bíróság ítélethozatalra vonult vissz««. Rövid tanácskozás után a kalon'ai törvényszék (őöikör Lajosi! i $ eztendei, I íusliin®/:- ky L , Böszörményi F-, és Leit/.er C. vádlottakat pedig egyenként 20—20 évi kényszermunkára itéhe kémkedés miatt. Katonai tsrvcnysicli elé herUKeh, meri inegverilk az erdósri KOLOZSVÁR, május 24. Betfia biharmegyei község határerdejében 1936 január 29-én két falusi szekér haladt keresztül' az egyik erdei vágáson. Ardelean Ltizar erdőőr azonban rajtacsip- te a tilosban járókat és zálogott követelt. A szekeresek szabadulni akartak az erdőkerülőtől és egyikük: Szilágyi Péter fejszét vágott Ardelean fejéhez. Szilágyi vakmerőségén felbuzdulva társa, Bara György fs nekiesett Ardeleaimak, akit szekérlánccal vert el. Tei lcgességiik miatt a falusiakat katonai törvényszék elé juttatta a szolgálati útját végző erdőőr. A VI. hadtest «törvényszéke a lőtt Popas- cu I.ariu védőügyvéd az bizonyítgatta, hogy a kérdéses ut nem volt elzárva s igy az erdőőr jogosulatlanul járt el. A katonai törvényszék ioco—1000 lej pénzbüinteésre és 200—200 lej költség megtérítésre ítélte el a vádlott akart. Az egyik kolozsvári szeretetházban találmányán akarja taíni egy 62 éves találónál, akinek már van egy szabadalmazott találmánya s akinek legnagyobb vágya bejutni az Urinők Oithonába KOLOZSVÁR, május 24. Öreg ur jött be a szerkesztőségbe, kis céduüt a kezében. A cédulán egy név és ,egy cian: J. J.-né, Callea Mareşal Foch 129- szám. — Őmaga nem jöhet — mondja. > — Adományt kér? — kérdezem. — Olyasmit — feleli —, de nem olyat, mint más. Ez egy jobb napokat Iá tolit idős urüassztcny s ha szegény is, nagyon önérzetes. 0 csak azt szeretné, ha annyi pénzt gyűjlenének neki, hogy & találmányait szabadalmaztassa. IvüiaJá'lt valamit, ami vizliatíia.imá teszi a cipötalpat. Tessék megírni... . * . így megyek el a Calea Mareşal Foch 129. alá, túl a Szentpéteri-lemplomon, messze a Dohány gyáron túl a különös öregass z onyboz. _^ _ Megismerem a feltalálót Kolos tors zerü épület a 129. szám. Szép, nagy, gondozott kertje van. A Szent Vm- ce-rend irgalmas apácáinak szeretetbáza ez. Csupa elszegényedett öregasszony, öregember éí itt, közel a karcsútomyu Szentpétera-ltemplomhoz, ahonnan most áth átlátszik «az orgonaszó. Májusi áj tatosság van a kis templomban, ott van <az apácák minden lakója. Csak egyetlen öregasszony ül mscztdlutatlanuL a kerti pádon. Van a kertben s az épületben valami a kis oíasz várotsok kolostorainak hanguitaitiából. Ott ül az ismeretlen öregasszony. Odamegyek hozzá és megmondom, hogy kit keresek1. — Én vagyok — feleli olyan elfúló hangon., hogy azonnal tudóim: ez a magános asszony sose kap látogatót. Nem néz rám, üres tekintete furcsa és meghöiiícento. Közelebb lépek. Tapogatózó mozdulattal felém nyújtja a kezét. Ekkor látom, hogy teljesen vak. Megmondom, hogy szeretném ismerni ,a találmányát. S erre mcsollyog és olyan izgatott lesz, hogy szemmelláthatóan remeg a keze— Istenem — mond ja —, a jó Isten yezéréSte ide. Köszönöm, köszönöm, Leülök mellé s nézem. Nagyon tiszta' ruhában, vállán horgolt kenidövel ült ott, értelmes, jó vonalú arcán szelídség és a vakok figyelő és mégis tompa arckifejezése. Mehén zsinóron fekete szemüveg lóg. Rettenetes igy közeliről belenézni ia .vílágtaOan szemekbe. Összemosódik benne a szem írisze a zavaros, vöröseres szemfehérjével s hályog borítja az egészet. — Kérem — mondja és tappigaitózó mozdulattal nyúl felém —, ne írja ki az újságba a« nevemet. Nagyon restellem, hogy idéjutottam. Az uram tisztviselő voit Besztercén, engem is mindenki ismert itt, Kolozsváron is sok uriasszony aj '.t tegezödő barátnőm. Nem akarom, hogy az emberek megtudják, hogy szegényházban lakom és hogy találmányokkal foglalkozom. Ismerem az embereket. Azt mondának: bolondos öregasszony. De maga, ugy e. maga nem mondja azt? — Neon, nem mondom. — Tudja, 'az én uram olyan ezermester vcjflt. Ha keltái ünnepeiéit, majálist, vagy batyubált rendeztek, csak neki szólt a nőegyílelii etnökné, meg az alispánná: J. ur drága, ugy e., megrendezi az egészet. És az uram megrendezte. Rengeteg kémiai és fizikai könyvet olvasott, kiisér- liefezetíi Engem lis nagyon érdekeit az ilyesmi. Vliágéletemben tanultam, olvastam. miindlen iránt érdeklődtem. Én is szerettem volna ilyen ezermester lenni. Tausendkünstler. A német sokkal jobban fejezi ezrtt ki. — Németül is híd? — Románul is, franciául is. Angolul Is tanultam. És most két és fél éve, hogy megvakultam., ugv élek., mint egy élő gép. Csak alszom, felöltözöm és eszem. Csupa szegény, elaggott nrunkásiasszony, volt takarító né lakik itt, mert ez a hely olcsó. Nincs mellettem egv lélek, aki felolvasson nekem valamit, nekem, akit ugv érdekel minden szép. Nincs egyetlen lélek, aki felvágná a bust a tányéromon, aki sétálni vezetne. Csak ülök itt ebben a borzasztó feketeségben. — Mi baj van a szemével? — Zökl hályog — feléli —, most már késő megoperáilni. Egyik napról a másikra lettem vak. éppen akkor, mikor az uram meghalt. Azt hittem, megőrülök. Tudja, van itt még egy vak öregasszony, de az látja homályosan a tárgyak körvonalait. Ezt a1 sötétséget el sem képzelheti senki. Ez nem ollyan. minit az éjszaka feketesége, vagy egy barlang feketesége. Most, /ahogy itt ülök, érzem a nap melegét, de hiába nézek az ég felé, oJlyain feketeségben vagyok, hogy ennél a halál sem lehet feketébb. — A 'találmányról beszéljen., legyen szives — mondóin. Borzasztó, ahogy sir s ah ogy világ talan szeméből arcára csurog a könnye. — Nekem nagyon sok találmányom van — feleli. — Egyet szerbad almoztak is közöttük. Ez egy befőtites-üvég kötözésére valló dolog, amelyet se vágni, se kötözni nem kell, hanem automatikusan MINDEN MOZDULATRA FÁJDALMASAN FELNYÖGÖTT z Urodona! nergikus hatása egszü nteti fájdalmakat. ,,Miért nem jutott eszembe, hopy már az első napon használjam az önók nagyszerű Urodonabját... nekünk Gazette úrnő. í:z megakadályozta volna borzalmas, reumatikus fájdalmaimat, amelyek több mint 3 héten át kínozták mind* két villámát és derekamat. Már az első pillanatban, ahogy ezt az első* rendű ízért használatba vettem, határozott javulást ereztem és rövid időn belül tökéletesen kigyógyultam,véglegesen megszabadultam fájdalmaimtól URODONÄL A LEGJOBB REUMA ELLENS SZER Hírneves orvosok ajánlják es a tudományos es orvosi aka-. dcmiakon számos értekezlet foglalkozott kitúró hatásával mmmmm és légmentesen zárja cl az üveget. Ezt vezér lejért adtam el, akkor még nem tudtam, liögy egydiU maradok «a világon a kis nyugdijammal és hogy meg fogok vakulni is... Ki gondolta volna. A Dege- rahcTo intézőibe járlajm, mennyit tanultam, Istenem... — És az ai vízhatlanná tevő folyadék? — Négy féle anyagból ál tó fekete festék — felieb. — Kicsit meg kell melegíteni, aztán bedörzsölni vele a cipő talpát. Teljesen vízhatlanná teszi s a cipő kétszer annyi ideig tart. — Vájjon, nincs hasonló találmány már ? — Lehet, licgy van — feleli elgondolkozva« —, de ahogy sók féle cipőkrém is van forgalomban, máért ne árulhatnák az én festékeunet? Tudom, hogy ilyen jó nincs. Olyan biti tél mondja, mint ahogy művész beszél a hivatásáról. — Csakhogy addig nem szabad árusítani — fdlytatja —. amíg nem sza- badhimaztattam. Ez pedig párezer lejbe kerül. Istenem, ha valaki hozzásegítene... Akkor taJlán egy kis rádióm ás lehelne- És tarthatnék magam mellett valakit, aki megfogná a kezemet-.. Tehetetlennek érzem magam, pedig úgy szeretnék segíteni rajta. Olyan szegényke, hogy aki öt percig beszél vele, megszereti. — Van egy másik falálmán vom — mondja boldogan, hogy hallgatóra ta- llfá'lt —, a barisnyavédő. Kél pánt fogja össze az orr és a sarokrészt. Nagyon egyszerű és megvédi a harisnyát. Azcin kitaláltam egy olyan gyorsfűzőt, amelyet bármilyen petróleumlámpára rá lehet szerelni s mialatt ég a lámpa, már fel is melegszik az eledel a fűzőn. A klinikán, ahol benn voltam a szemem miatt, azt mondta nekem az okos. müveit német szerzetes, hogy én a tatai Hiányaimmal Amerikában már milliomos lennék. Milliomos — Legyint. — Mikor az a legnagyobb vágyam, hogy bekerüljek az Urr- nők Oiifhonába. Ott volna kivel pár szót váltsak, élbeszélgessek, die eilt drágább az ellátás, legkevesebb havi 1500 lej s nekem 500 lejjel kevesebbem van. Ha én oda bejuthatnék. De most nem beszélek többéi., mert jönnek a miséről. Nem akarom, hogy tudják, hogy a találmányaimról van szó— És jönnek hosszú sorban, mint szárnyast" gélt, fekete madarak e szegényház lakói. Csupa asszony Sárga, pergament arcok, fakó fogalton szájak, roskadozó térdek, fénytelen, öreg szemek. Ahogy jönnek, botokkal és egymást támogatva, egymás közt beszélgetve, egyik egy vak asszonyt vezetve kézen, 'ahogy jönnek, kíváncsian megnéznek és eltűnnek a házban. Ezek a családtalan, kisért ebes öregek a kert májusi pompájában, olyan dantei gépét adják a véges életnek, hogy «zótai sem tudok egy darabig az én öregasszonyom mellett. Ő mem Látta, csak hahóit a az elkoppanó «lépteket, mozdulatlan arccal íil tovább. — Mikor 1928-ban a találmányomat szabadalmazták — suttogja — akkor vo'.t nekem egy gipszöntvényhez való ötletem is. Egyeben nyomással formálódtak iki ezzel az eljárással a cirádák, meg a figurák... Igaz, kézimunkasza'ón'Om is volt Nagybányán. Ott is sokan ismernek • • • De azért a legtöbbet >a« cipődoboztól vártam. Ha egy. megbízható ember a kezébe yenné — hogy bejuthassak az Urinők Otthonába — két uriasszony megígérte, hogy szól. Nem «zóltak. Látja, én ezt nem ér-> tam. Olyan voltam világéletemben, hogyha megígértem valamit, akár egy grófnőnek, akár egy cse.'édnek, mindig megtartottam. De ki törődik velem, szegény öregasz* szormyal. Most feláll, -lassan felém nyújtja a kezét. Olyan furcsa az az ér zés, hogy én, akinek most kiöntötte a szivét, nem vagyok más a számára, mint egy kéz, amely megfogja a kezét s egy hang az ő nagy sötétségében. — Vezessen be a tizenhárma« terembe — mondja — adni akarok egy üveggel a ke- nőcsömbő’-, hogy próbálja ki otthon. Hogy bízzon bennem . . . Lassan vezetem fel a lépcsőn s a kő-1 padlóju folyosón beviszem egy terembe. Furcsa, eöté«, nagy terem, sok fülkére osztva, mindegyik élőit egy rúdon lepedő Jóg, mögötte az öreg szobája. Egy lépés az egész. Egy dívány, egy szekrény, egy éjjeliszekrény s egy mosdó b?nne. A vak asszony tapogatózva kihúz egyi fiókot $ ragyog az arca, amint kivesz egy kis feikete orvosságos üveget, ame-'yben sűrű folyadékot látok. — Ez az — mondja izgatottan. — Várjon, becsomagolom ... i Aztán elővesz egy bádogdobozt' s ugv mondja halkan, hogy a többiek, akik itt vannak ezekben a «furcsa kalitkákban, meg ne hallják. — Ha sikerül szabadalmaztatni, ilyen bádogdobezban kerül forgalomba. Mbs'" vettem ilye: hármat. Keze tovább siklik. — Ezt a kalácsot most kaptam «a Mária Valériától — mondja. — Vannak még jó emberek ugy-e? És talán apránként gyüj* i tök annyit, hogy «zabada 'maztassam ezr és bejuthassak a«z Urinők Otthonába. Mintha csak azt mondaná: Hogy bejuthassak a Paradicsomba. — Most« már nem megyak ki — mend- ia —, mert aztán nagyon .nehezen 'tudok' bejönni. lit most ‘leülök. É«s köszönöm, ohgy meglátogatott, ezerszer köszönöm... Ujjai könnyedén végigsimitják a kezemet és ül ott a 61 éves asszony, aki a szegényházban, vakon és elhagyatottan találmányairól ß az Urinők Otthonáról ál- • módik ... (M. L.)’ f€imcnf€íf€h a f£ll€M)¥a!Ó!íl váűoSf cseíiűörőnnesieFl KOLOZSVÁR, május 24. A terdame- gyei Ruhaegres község csendőrtörz«őrmes- terét, Păcurar Gruiat, su'yosam becsületbe vágó váddal illették — névtelen felj-eleor '•és utján. A névtelen feljelentés szerint in' dokolalkuiul visszatartott, volna« bizonyos összeget a« járásba tartozó csendőrül tiszta k (illetmény eibőh A feljelentés szerzőjekérR. Bóján Victor őrmestert gyanúsítottak,, akit fel lebbvaílója« megsértése miai't ka toy nai törvényszék elé állítattak. A VI. hadtest helybeli katonai törvény, széke elő:t fefalyp tárgyaláson, a védelem részéről Popescu Ilariu ügyvéd valósai' nőtlennek tartotta a Bóján Victor «eiten felhozott vádat, «innál inkább, mivel jó- viszonyban élt a sértet! felied. De ta 'Jffiu' vallomások sem igazolták azt. A katonai törvényszék — bizonyítékok hiányában — a vád alá helyezett őrmestert felmentette, _ • - .X)
