Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)

1939-04-09 / 82. szám

s

IILPNZÚK

i<)io úprnii n.

IRODALOM

^«üEüTíTST«.» - - «■ «-A« Î

Kemény János: Ítéletidő

(Történetek és rajzok a liar as életéből. — Erdélyi Szép míves Céh J91IS)

Az ember és láj összefüggése máig sem «•léggé tisztázott kérdés. A, láj atakitjft-c lakúit ^ maga képére, avagy azok az emberek gyökeresedne-e bele egy vidék- in'. ■akiknek sz.ellemisége és érzésvilága szániára sajátosan megfelelnek az ottani lei tételek: erről a proMéináról egyre vitatkoznak a különböző lélek- és szép* tudóméul vök. Talán közelebb jutunk a megoldáshoz, ha na táj" fogalmát nem korlátozzuk fizikai realitásra, liánom elsősorban szellemi éDetvalóságnak fogjuk fel, amelynek csak alsó határa a földrajzi terület.

Ilyen szellemi valósáig elsősorban a Havas is és akkor meg lehet érteni Kemény 'Jánost, aki nyilvánosan gyónja uj, szép köoyvébeo, hogy neki a Havas egyenesen Kedvese — így, nagybetűvel —•

„mint volt Kedvese apjának., nagyapjának, évszázadokra visszamenőleg ember* őseinek.“ Nyilván nem az Erdély és Kuka,v ina közötti föld- és termoszéirajzi különösséget illeti meg ez a szenvedélyes szerelem, hanem elsősorban a „szellemi“ havast, a szellem végtelenül gazdag, ingóit éleiében éppen a magasba törő tisztaságot, messzire tekintő nagyvonalúságot* ezer izgalmat magában lecsendesktő békét, természetes gazdagságot és művésziesen formált egyszerűséget, amelynek a „földi“ havas csak hasonlata», képmása.

1 Ez a belső havas voltaképpen a Kemény János irói vadászterülete. Elsősorban erről kapunk Ívteles vallomást az ítéletidőben is. A havasi ember, állat, növény, szikla misztikus egységben éli azt a magasabb életet, amely messzebbre lát. mint a sikfökli szem. A monumentális csúcsok közelségében sok minden. kérdés „alantasnak“ mutatkozik be. Az örökkévalóság hangulata lengi be az ítéletidő havasának világát s ebben a távlatban kicsinyesnek, mulandónak tetszik a korszak vad -tülekedése. Szinte maguktól adódnak az egyszerű, emberséges megoldások minden szociális és nemzeti

elleniét felett. Kemény n levegő, kemény ! a tala j m edzettebbek a lelkek a havason. I Az Ítéletidő megtanítja őket, hogy együtt pusztulnak a nagy tűzvészben, ha körül ;

nem. árkolják a fenyegető vészt, „ma- i gyáruk, román'.k, rutének, fekeloesizmás má ran in rosi zsidók, cigányok, kicsik, nagyok, öregek, fiatalok“.

Csodálatos, gazdag világ tárul elénk a Kemény János havasi történeteiben. Száz és száz pompásan megragadott, eredeti figurát mutat be az ítéletidő, a fényképész pontosságával de mégis az. iróinir vész intuitiv ehnélyiiltségével. Látszik, hogy nem vasárnapi kiránduló elragadtatott pillanatfelvételéi ezek a rajzok, hanem olyan ember vaíAomnásaí, aki léi életét a havason -tölti. Az ítéletidő írója szerelmes a havasba, de tárgyilagosan szerelmes. Nem idealizál, nem tagadja le a szakadékokat, a havasi élet kegyetlen élet-halál harcát, vadász és vad véres bajái játékát, a nagy magasságok árnyékait

sem. A bő el be síz élő kedv s a tiszta szépségű nyelv m-e-Uott ez a lelkes tárgyilagosság talán legnagyobb irói erénye az ítéletidőnek. Az a — ne i'é'jünk a szótól •—• naiv bátorság. ameUVc1 Kemény János nemcsak szemléli, hanem nevükön is nevezi az élet ellentétetj s ahogy kitart az emberiesség örök mértéke mellett olyan korban, amelyben tíz ivó közül kilencet elsodort a nagy erkölcsi ragály: uj könyvének minden mondatában kimondatlanul is érvényesül. Az ítéletidő elbeszéléseiben szerzőnk a zordon fenségéi havas katonamértéke mJellé odaül Htja korunk sok divatos jelszavát s mosolyogva mutatja be, hogy milyen törpék, milyen „alkalmatlanok“. A legegyszerűbb havasi emberek szájából hangzanak el a csendes szentenciák, amelyek éppen ezért ellenállhatatlanok. A havas a legkiúltóbb antipoiitikum, az ítéletidő pedig nemcsak elragadó havasi történetek és remek rajzok gyűjteménye, hanem egy tiszta irói lé-lek üzenete is a „szent hegyről“, ahová elvonult. Kádár Imre.

GERNYESZEG

Bíró József dr., az erdélyi bárok, főleg a kastély» és paíotaépités szorgalmas és szerencséskezü kutatója, ismét egy érdemes monográfiává! gazdagította nem éppen dús müvészettörténe- lem-irodalmunkat. A kitűnő tudós ez» úttal a gerny eszegi Teleki-kastély életrajzát irta meg a búvárkodás fiatal szenvedélyével és a gyakorlat érett gondosságával. Most is minden lehetséges adatnak utánavizslatott, szinte már túlságos szorgalommal; de nemcsak a kastély történetét ismerte meg alaposan, hanem valószínű tervezőjét îs kiderítette, ami a pestvidéki kastély- bárok rendszerrel való érdekes kapcsolat megállapítására vezetett, egy« |ben alkalmat adott a marosvásárhelyi mesterkor ismertetésére. Uj alkalom volt Bíró Józsefnek, hogy kedvelt esz- pmekörét,, az erdélyi bárok alaki képzését ismét és még élénkebben megvilágíthassa. Közben fölvázolódott a Telekiek művészettörténeti, de általános közművelődési jelentősége is: Gernye- szeget ugyanis Apafi fejedelem, a kivégzett Bánffy Dénes hagyatékából, adományozta híres Teleki Mihálynak, akitől aztán a ma élő Telekiek mind leszármaztak. Ezek az általános érdekek fölébreszthetik olyan olvasók figyelmét is, akiket egyébként joggal el- fárasztana sok aprólékos, főleg az Ipartörténeti adat, nem beszélve a gondos jegyzetekben elhelyezett újabb részletekről és a hozzáfűzött okmánytárról. j

Mert kétségtelenül érdekes a Telekicsalád és Gernyeszeg sorsa. Megtudjuk, hogyan került oda egy vár és majdan ennek helyére sok év munkájával és gondjával a mai híres épület, melyet Tiunfalvy „a legnyájasabb erdélyi kastélynak“ nevezett és a néphagyomány is fölöttébb különlegesnek látott, hiszen annyi kéménye volna, ahány hónap, annyi szobája, ahány hét és annyi ablaka, ahány nap van az esztendőben. És hogy el ne felejtsük, egvik nagy lakója: Gyulai Pál az irodalomtörténetbe is bevezette, Bethlen

István gróf hívei pedig, mint az állam- I férfiú születéshelyét, a történelembe, I akárcsak Teleki Mihály révén, akinek ; holttestét a zernyesti csatatérről ide j szállították és itt eltemették. Véssük még emlékezetünkbe, Hogy az újkori I magyar művészeti történelem a ger»

I nyeszegi kastélyt, melyet a század elején múzeummal is gazdagítottak, „Erdély legjelentősebb korbeli magánal- kotásának“ minősíti. E kalandozások után azonban szegődjünk most már fegyelmezetten Biró József tudományos vezetéséhez. [

A szerző csakhamar megállapítja, hogy Gernyeszeg története a XIV. század elején kezd földerengeni és száz év múlva Erdélyi Antal szerzi meg, akinek fia építette ott 1437 és 1467 között az egykori várat. A maradványok | és egyéb adalékok alapján elképzeli és keretvonalakban közli rajzát Bíró József a magyarázat megtámogatása érdekében, Ezt a rogyadozó várat, melyre a marosvécsei emlékeztet ma, Teleki II. László lebontatta (1772-ben) és hozzákezdett a mai kastély építéséhez, ami hosszú, fáradságos, változékony művelet volt. Mielőtt az építés bonyodalmas történetéhez csábitana el bennünket, a figyelmes tudós előbb vargabetűt csinál és a Telekiek másnemű építkezései (pld. kolozsvári palotájuk) kapcsán bemutatja nekünk a XVIII, század marosvásárhelyi mesterkörét, benne főleg Schmidt Pált, aki a ger- nyeszegi építés vezetője volt. Ezután — annál nagyobb — alapossággal elbeszéli a kastélyépités történetét és művészeti kibontakozását kor és egyéni stílusok harcából, amelyre kétség- ■ télén hatással volt, hogy Teleki II. s László felesége a péceli Ráday Eszter volt, aki a Grassalkovich-féle bárokat hozta -el a lelkében. Az első terv tanúsága szerint a gernyeszeg! kastély mii- vészelképzelője a gödöllői bárok nagy mestere: Mayerhoffer András volL Ez a bizonykodás a szerző döntő lépése. A külső alakzat, e nagy mester álma, idők folyamán lényegesen módosult: a

burok-ima.énások beszóllak a részletekbe is es ez töltetszik a kastély alaki fejlődésén. Az építést folytató Teleki József, mujd László és ismét József — három nemzedék — egynrunt képzett mtiélvezö, sőt szakértő volt, igy hűt befolyásuk részletekre is hatott. A legutolsó építtető a saját kora- ; nak Ízlését, az egyszerű nrchaizalúst követte s az eredetileg ragyogó és finom elképzelésből a református Erdélyhez illőbb komoly és szerényebb külső létesült a XIX. század kapuié- i ban. Alert a nagy művelet tulajdonkép csak 1808-ban fejeződött be. 1851-ben ! a kastélyt a kozák rombolás miatt ( azonban már helyre kellett állítani. ) 1866-ban pedig a templomot kitatarozni. Ezután kerültek Idegenből a kastélyba és parkba építészeti maradványok é;i szobrok. Például hét szobor Budapestről, a központi városháza mesterkörének alkotásai, valószínűleg 1 Marlinelli müvei közül. Érdekes történelem. Külön köszönet érte Biró Józsefnek.

,De nem kevésbé a tömegmegoldás és az építészeti részletek oknyomozó története, továbbá stilusi méltatása és művészeti értékelése is. A nagy záró fejezet már eleve értesit e szándékáról, „A kastély leirása és művészetének forrásai“ mondat int le homlokáról. Ez a rész a derék munka gerince. Fog- I lalkozik az első tervvel és annak mó* \ dositásaival, majd a kosz miinek jelle- j géve! és rokonaival. Természetesen ép- i oly gondos, mint a/ előző fejezetek. ' viszont óvatos a hipotéziseiben, mikor ; most már erőteljesen, szinte szenve- j délyesen elmerül a Pest—Kolozsvár— Marosvásárhely barok-vonal helyreál- j Utasában, részletezésében és méltatú- I

sóban, hiszen izguló tudományos t< lí«-- sitmény a pest vidéki stilus földerítése es szétáramlósának fölismerése, mely ben n fisclicri, hildebrandt), főleg ■vvüi'zburgi elemek hatása különösen élvezetes. A ncumanni elvek, a main/i, a Maximilian Wclsch-kör szerepe napfényre jut. A pontosság érdekében szó esik más, távoli rokonról, a zsibói kastélyról, GörgényszentimrérŐI, a vásárhelyi Kendeííy-Bethlen-házról stb. És mindez főleg azért, hogy esetleg bizonyos legyen: a volt gyömrői, a ger- nveszegi, a péceli, a gácsi kastély tervezője ugyanazon személy: Mayerhoffer András (a budapesti Piarista-utcában «116 Péterffy-ház, ma Kriszt-ház- nak nevezett épület művésze). Meg kell állapítanunk, hogy ezek a messzi- rcmenö kapcsolatkeresések nem juttatják eszünkbe az olvasottság és ta- nultság fitogtatását; inkább emlékeztetnek, hogy a tudós szerző minden tartozéknak utána néz, önkéntelenül találja meg a föltetsző párhuzamok révén az összefüggéseket. Ehhez nemcsak tudás, hanem találékony tudományos képzelet, hogy úgy mondjuk: szellemi sasszem kell és bizonyító képesség. Föltevései körül is hitet ébreszt. Viszont érthető egyetlen hibája: a fejtegető részek ismétlése, mely a könyv „fölépítését“ rontja.

Az érdekes és tanulságos müvet okmánytár, f rancianvel vü összefoglalás és 39 hasznos kép egészíti ki. Ezek a képek a régi vár, a Telekiek építkezései, a marosvásárhelyi mesterkör, főleg a kastély és rokonai megismerése céljából igen hasznosak. Ezek után joggal ajánlhatjuk „A gernyeszegi Teleki kastély“-t olvasóink figyelmébe.

Könyv a nagy kéteíkcdöhröi

Radő Pál: „SEMMI SEM BIZONYOS", Na fry vár ad 1939

Az erdélyi könyvpiac főleg szép irodák mi termékei közöli szokatlan vendég Undo Pálnak a kételkedésről szóló érdekes miivé, mely Ezen két. párbeszédekben kitünően megrajzolt arcképet ad az emberi gondolkozás történelmének nagy kételkedőiről Manapság, nőkor kizárólagos állítások, at bölcseleti kritika fékező ereje" nek teljes féVelökésével, ember milliók sorsát érmfö harcban állanak egymással, valóságos felüdülés a nagy kételkedők gondolatait olvasni, akik pőréik ára szedik a fanatikusok átiltásait, .Jele vannak részvéttel a kor viszontagságai miatt testben és lélekben szenvedő emberek iránt, sajnálják a nagy megvalósulásokért feláldozott kis életsorsokat, csökkenteni akarják az áklozatxik számát és nagy átalakulások idején igyekeznek a válságon átmenteni azokat a javakat, melyek nél* kiil uj viszonyok között sem alakulhat ki boklog és értékes élet. Radó Pál szerint, igy válnak az igazi kételkedők az emberszeretet és a humanizmus harcosaivá.

„A türelmetlen hivés és a szenvedélyes tagadás korszakaiban, amikor a két tábor megsemmisítésre törekvő irammal ront egymásnak, a kétélked«) közéjük állt és szelíd, csillapító szóval mondja nekik: ne üssétek egymást agyon, hiszen nem biztos, hogy igazatok van. Vitatható igazságokért nem szabad, hogy egymás életét idofctsátokl“

Radó könyvének címe is: „Semmi sem bizonyos“, ezt az állítást akarja a nagy szkeptikusok állásfoglalásához mérten, kissé talán túlélésén is kihangsúlyozni. Hiszen a kételkedés nélia a legszenvedélyesebb állításhoz is vezéthez. Pascal a tökéletes filozófiai kételkedésből, abból, hogy „semmi sem bizonyos“ voţnja le sürgetően türelmetlen következtetését, hogy tudni teljesen semmit sem tudhatunk: tehát hmm kelti Igaz, hogy Pascal csak kündulóp ontja ban, filozófiai érvelésében kételkedő, míg a Radó Pál könyvében szereplő nagy kételkedőknek egcsz szellemiségükön végig vonul a kételkedés, amelynek különben filozófiai és tudományos kutatás szempontjából is nélkülözhetetlen módszertani jelentősége van. Igazi természettudományi kutatás például elképzelhetetlen a legteljesebb előzetes kételkedés nélkül/.

„A kőtelked ég a legtöbb nyelvben a „kettő“ számnév továbbképzéséből keletkezett szó. Két ellentétes fogalom, vagy ■tulajdonság, két szembenálló princípium között vaM választás szükségességéből következő leüld folyamatot jelöl meg. A választást megelőző ingadozás, a latolgató habozás, esetileg éppen ez a negatívum, hogy nem tudunk választani, a keresés foyopytftlţm állapota »mflf kételkedésnek, szkepszisnek nevezünk/*

,.De amíg csak kettő közölt kekeü választani, a kételkedés nem is volt olyan erőteljes és mélyenjáró. Mert két szembenálló álláspont között nz ellentét ölvén nagy. annyira egymást kizáró rendszerint, hogy bizonyos lelki és szellemi diszpozíciók melleit, szinte parancsoló erejűi adottságok indítják el egyik egyént az egyik, másikat a másik irányba.“

„Az igazi kételkedés az ismeretek ki* bővülésének és az élet összetettségének, valamint a gondolkodás kitercbélvesedé- sének ama magasabb fokán alakult ki, amikor egv-egy princípium, egy-egy állítással szemben az ellen mond ások egész raja zsongott fel a latolgató elmében és az elhatározások között ingadozó lélek*, ben. Az eggyel szemben nem a vele szöges eilen tétben álló másik merült csak fel, a jóval szemben nemcsak a rossz, az igen-nel szemben nem egyedül a nem. a fehérrel áteHenben nem kizárólag a fekete, de egész színképe, széles skálája a másik oldalról figyelembe vehető princípiumoknak.“

„Tgy verődött össze az útjukon se jobbra, se balra nem nézők, a céljuk felé mereven haladók mellet a habozok, a keresők, az ellentmondó lehetőségeket figyelembe vevők, egyszóval a szkeptikusok csoportja.“

Radó Pál kételkedőinek sorút bölcs Salamon király vezeti be s az „Ember tragédiájáénak lángeszű szerzője, Madáchi Imre zárja le. Közben szerepelnek Pyrr* hon, Petronhis, Arbiter, Rabelais, Montaigne, Swift, Heine, Renan és Anatole France. A könyv terjedelme akadályozta meg, hogy másokat is bele ne vegyen, hiszen az emberi szedem története még egész sor nagy szkeptikust mutat fel. Mindezeknek megrajzolásához azonban távolról sem lett volna) elég egyetlen kötet A megrajzolt nagy kételkedők azonban gondolataik egész szépségében, teljes szétlema nemességükkel, nem elvontan, hanem a párbeszédek élénksége által adott életteljességbesn jelennek meg előttünk. Radó Pál' könyve nemcsak értékes gondolkozót, hanem komoly írói készséggel rendelkező írót is revelál az erdélyi magyar könyvet olvasó közönségnek. Akik komoly, értékes s amellett szórakoztató olvasmányt akarnak, azoknak melegen ajánlhatjuk ezt a könyvet —s.

U J UNIVERS UM

a mindentudás tárháza. UJ kiadás. Két hatalmas kötet, Iexikonalak, rengeteg kép, ára 4IO lej az Eltensék könyvoax* t atyában, Cluj-Kolozsvár, Plata Unirii, vidéki* gááavéttsi is kitUi&ft