Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)
1939-04-30 / 99. szám
6 ellfnÍck 1019 íprVln 30. A detektivkisasszony és a tolvajnők BUDAPEST,, ápnlis hó. A/ áruházban nincs ünnepi áhítat. Itt ükkor van ünnep, ha egymás .sarkúra lepnek a vevők, ha rekedten és lázasan dolgoznak a csomagolok, ha csengő és pengő muzsika hallatszik a pénztárak, fe Löl. Ünnep! — sóhajtják ilyenkor az osztályfőnökük, fáradtan és boldogan. Ünnep! — sóhajtják az eladók fáradtan. Un nép! — sóhajtják a családtagoknak \á- .s:u*ló vevők, fáradság és boldogság nél kük Az emberek az iimnep örömére elköltik a pénzüket, kicsipik magukat, meg locsiulják egymást, sőt — Dopnak is. Bizony, mi tagadás, lopnak is. Első hallásra magam is megütközöm ezen az. átÜÖáson, de később meg kell hajolnom «•lőtte, mert olyan valakitől hallom, aki abból él, hogy az emberek ünnepek előd lopnak. Az áruház középső, nagy csarnokában egy ismerős lányt veszek észre. A legsűrűbb tömegben sétál,, harisnyák, szappanok és ilíutszcres üvegek közt Kis ka lapot visel a feje tetején, a vállán elomló szőnnegailért. Ábrándosán sétál, néha, egy-egy pillanatra megáll az árucikkek mellett, kezébe vesz. egy fogkefét, de fitymálón letszi és továbbmegy. Úgy viselkedik, mint egy nagyságosass/uny. aki férjének nyakkendőt, gyermekeinek alsóruhát vásárol és most álnralagan nézelődik. hogy- mire költhetné el megmaradt czerle jóséit - Mindez annál is meglepőbb, mert két hónappal ezelőtt ugyanebben a* áruházban elárusitólány volt. Lehetséges, hogy azóta férjhez ment egy igazgatóhoz? — tűnődőm. — íme, így lesznek az eladókból vevők! A kozmetikai osztályról a háztartási cikkek közé sétál, onnan pedig felmegy az emeletre, ahol kalapácsot és csokoládét lehet kapui. A kalapácsokat is megnézi, sőt, egy- reszelőt a kezébe is vesz. De, némi habozás után, lemond a megvásárlásáról. Növekvő ámulattal figyelem ezt az álma lag és Irány laiam vásárlási kedvét. Mi történt ezzel a nővel? Férjhez ment egy-iparoshoz, vagy csendesen megörült? Szemközt megyek vele, üdvözlöm. Unatkozva keresztülnéz rajiam, mintha nem is léteznék. Ha lehet, még jobban auegdöbbenek. Lehetséges volna, hogy összetévesztem valakivel? Megfordulok és izgatottan megyek utána. Nem szeretném, ha ismeretlen urhüigy tolakodónak tartana. De még kevésbé szeretném., ha egy ismerős, volt elárusitólány bolondnak tartana. Egy csöndes sarokban hirtelen szemközt fordul vei cm és barátságoséi iidvö zol; — Jónapot. Vásárol, vásárol? — Nem vásárolok, nem vásárolok — felelem kétszer, hogy minden kérdésre válaszol jak. Maga azonban kilépett innen? — Eszem ágában sem volt! Az anyáin ról és testvéremről is nekem kell gondoskodnom! — Hát akkor kidobták? — kérdezem sajnálkozva. — Dehogy. Csak áthelyeztek. Detektív vagyok. Miután nagy iin.net.> elölt detektív vagyok. A tisztelet arra kényszerít, bogy gyorsan becsukjam a számat, inio'ütt megszólalnék. Hatóságok, különösen bűnügyek kel foglalkozó hatóságok előtt mindig is zavaros aggodalom fog el. Igaz ugyan, hogy ártatlannak hiszem magomat, de az ember sohasem tudhatja biztosan, hogy coléban áriatkm'e? E^t N-gJc.ljebb <\*uk a hatóság luühutja. Es hátha u hatóság másképpen tudja, mint én? A hatóság titokzaitosl Ez o leány csuk .átmenetileg szokott detektív lenni és általában nem tudnék megijedni tőle, de... — Es most... mü csinál*, — kérdem bizonytalanul. — Nyomoz? — Sétálok és figyelem, hogy ki lop. Ez a dbtgotn. Heggel be kell ljönmőin, mint máskor és itt kell maradnom zárásig, de fél kell vennem a legjobb ruhámat és állandóan olt kell lennem, ahol a legtöbben vannak. Nem is hinné, aki nem pró bállá, hogy milyen íáramztó! Estére inár izomlázat kapok a szemembe, annyit kell mozgatnom jobbra-hidra». Es azt hiszi, hogy ezt külön megfizetik? Dehogy! A rendes fizetésemet kapom. Azonkívül kis összeget, ha eldugok egy tolvajt. Pedig erre a munkára nem mindenki alkalmas. Jó külső kell hozzá. A dotóktivnek jó külsőre van szüksége, hogy bizalmat gerjesszen. Bordóra festett szájjal nyrftdkjázik o bűnügyi munkáról. Mennyi mindén lehet egy nőből, ha jó a külseje! •— tűnődöm. — Még detektív is lehet! Lám. erre sohasem gondoltam. Ahoi futni hagyják a tolvajt •— Sokan lopnak? — érdeklődöm. — Ma még senkit sem fogtam meg Tegnap volt két esetein. Egy idős nő két pár harisnyát dugott a kabátjába, válogatás közben. A másik a gyermekruha-osz- tályon történt. Egy fiatal nő gyerektiTkót lopott. Azt mondta-, hogy kisbabára vár. Látszott is rajta. Persze, ilyesmivel engem nem lehet megfőzni. Bevittem az igazgató úrhoz. Futni hagyták őt is, a másikat is de meg kelflelt ígérniük, hogy soha többet nem teszik be a lábukat az áruházba, mert ha mégegyszer itt látjuk őket. akkor megtesszük a feljelentést a rendőrségen. — Általában így- bánnak a tolvajokkal? — Általában igen, kivéve azt, aki ma gyohb értéket lop, vagy akit már ismerünk. Az igazgató ur jószivü. pedig épj pen eleget mérgesítik. Van olyan nap, hogy húsz tolvajt is beviszünk hozzá. Velem együtt összesen bal lány teljesít szolgálatot. öntudatosan használja ezt a szabatos kifejezést. Közben a kalapját igazítja a tükörben és némi pudert nyom az orra hegyére. — Csupa női detektív? — csodálkozom. — A férfiakat kiszorítják erről a pályáról)? — Férfiakra ilyesmit nem lehet bízni — mondja könnyedén. — A férfiak könnyebben meghatódnak és esetleg futni hagyják a tolvajt. Es nem kell ehhc-z a munkához erő! Csak jó szem keli hozzá és jó külső, amit már e inti leltem. Azon kivid sokkal kellemetlenebb volna, ha egy férfi szólítaná inog a tolvajnőt. mint az. ha nö szólítja ineg. Mi, nők. hamarább megértjük egymást: nem sokat okoskodunk egymás közt. Mindjárt tudjuk, miről van szó. — Tolvajnő — mondom —, 'gv nevezte a tettest, ugye: t oltva j nő. Hát csak tolvajnők vannak? — Csakis! Férfitolvajt itt még nem Is láttam. Azok nem jönnek hozzánk. A fér fi, ha már lopni akar. oda megy, ahol nagyobb zsákmány ígérkezik. A nők gyű vák, mert itt könnyűnek látszik a lopás, azonkívül szerények, mert megelégednének los nyereséggel is. Főként selyem- holmit, müéckszert és kézimunkát szeret nek lopni, de loptak már szappant és *i- kőrös drazsét is. Mindenféle nö top, fiatal is, öreg is, elegáns is, kopott is még olyan is. akinek pénze van az erszényében. De leginkább az elegáns öregekre kell vigyázni. Sokat beszélnek, lassan jár a kezük, válogatnak, gondolkoznak; a segéd elveszti a türelmét, nem is ér rá odafigyelni, mert közben már másokat kell kiszolgéilnia. Mondom, leginkább az öreg nők gyanítsak. — Engedje meg, hogy valami furcsát kérdezzek — mondom szerényen. — Tessék! — biztat. — Miért lopnak? — Nem is tudom — tűnődik. — Még nem gondolkoztam rajta. Persze, tőlük man lehel megtudni -a/, igazat A/a mond jak, hogy csak tévedésből cmazoU a réti kulüklx) a topot* holmi, meg azt mond j.'k, hogy borzasztó nagy szükségük, volt Tt és mm volt pénzük. De ez nem igaz Akinek egyáltalán nincs pénze, aki iga Zitn szegény, a/ még lopni sem mer’ Többnyire az top, aki előzőén már vásá roh, «Je aztán még megtetszett neki vala mi, ennek árát azonban már nem tudta beilleszteni a költ ségve lésébe. Vág} pedig azt gondolja, hogy úgyis drágán vásárol és nagyon igazságosan jár d, ha iitólog egy kés ráadást szerez magá/iuk, például egy fűzőhöz szerez hal zsebken dőt. De azt hiszem, a legtöbb csak azért lop. inert nagy a tolongás, sok az. áru és közeledik az ünnep, amikor az ember ajándékot vár. A legtöbb tolvajnő 32ért lop. mert nem kap ajándékot sekitől, vagy nem annyit, kap, amennyit szeretne igy teliál egy észrevétlen mozdulattal, az áruháztól szeretné átvenni az elmaradt ajándékot, amellyel a sorsa tartozik neki Máskor is van majdnem ilyen nagy for gálám, de nincsen tizedannyi lopás sem, nnnt ünnepek elölt. Az ünnepvúrás hevében néhány nő megfeledkezik a magántulajdon elvéről, szeretné, ha megajándékoznák s ezért lop magának egy pár selyem harisnyát, kis gyári hibával. — Szegény nők — sajnálkozom. -- Volt már botrányos esete is, tettenérés közben? — Botrány? Nem, botrány nem volt I Csak egy öngyilkossági kísérlet volt, karácsony előtt. Egy munkásasszony meleg I gyermek holmit lopott s amikor bevittem I az igazgató úrhoz, annyira szégydte magát, hogy le akart ugrani az udvara. Kénytelenek voltunk átadni a rendőrségnek a saját érdekében. — Nagyon jólelküek maguk — ismerem eb — De mondja csak: szereti maga ezt a mesterséget? — Kis összeget kapok minden tolvajért- Tudja, hogy los testvéreim vannak, nekem keli gondoskodnom róluk? Veszek nekik játékot, ruhát, mindent. Á tolvajok azt hiszik, hogy önmaguknak! ! lopnak, de én tudom, hogy nekem lop- j naik, illetve a kis les tv érőimnek. Etért sze- j retem ezt a mesterséget. Elbúcsúzik s elmegy álmatagon, a csipkék, fényképezőgépek és tolvajnők közé- De a hangja még itt marad a fülemben: „A tolvajok azt hiszik, hagy önmaguknak lopnak, de én tudom, hogy nekem lopnak1-... Talán nem is ő mondta ezt, hanem egy személytelen hatalom, egy cinikus elme, tatán maga az ördög. Némi túlzással igy hangzik a tétel: ,,Ha nem volnának tolvajok, miből élnének meg a becsületes emberek?“ A kérdésre itt nem lehet választ kapni. Csak az ezüstök csengenek és kacagnak a pénztárak márvány- lapján. Székely Tibor. Amikor megugattuk a vacsorát Elbeszélés Irta LACZKó GÉZA — Szervusz! , — Szeervusz, vén robotos. — Látom, neked is több a fejed, mint a hajad. L — Te hol simlttatod a koponyádat? — Igaz lenne, hogy megörgedtiink? — Te hányás vagy? — 80=as. ! — Mamlasz öcsém vagy igyen, nekem pont mult hétre sikerült összebo- káznom a hat ikszet. — Gratulésn! — Hogy állunk ivadékok dolgában? — Az elsőtől két fiú, egy lány, a másodiktól egy lány és összesen há= rom unoka. j Nálam az elsőtől egy fiú, a másodiktól semmi, a harmadiktól egy lány, de összesen hat unoka. — Méla dolog. t — Enyhe se jtéseni szerint, maflák voltunk. r— Ujuj! — Gyakran olvasom a nevedet a lappokban. — No, te is elégszer jelensz meg, mint „megjelent“. — Lassanként, bizony, föld alá dug= juk minden barátunkat. — Csak mi csináljuk tovább ezt a rossz játékot, amit életnek neveznek. — Te, itt állunk a Dunaparton, két elegáns, daliás öregur, aki elmegy mellettünk, tisztelettel néz ránk s derűsen komoly arcunkról azt olvassa le, hogy valami rettentő fontos közéleti igazságokat állapítunk meg, az ország, netán a világ gondjait tisztázzuk, pedig... — Pedig két ravasz augur vagyunk, akik kaján örömmel nézzük, hogyan nyelik le mások is a békát. Pszt, az élet becsapott bennünket, de tegyünk úgy, mintha mi csaptuk volna be öt. , — Fiz a rettentő sok kötelék, mi? Éjiéi nem illik horkolni az asszony miatt, nem szabad beszivarozni a lakást a kisunoka miatt, most a hivataifönö- köd hal meg, mehetsz temetni pont egyetlen szabad délelöttödön, aztán az irodafönöknek van jubileuma, egy vacsora, pártnap, még egy vacsora, feljön a sógor vidékről, harmadik vacsora cigánnyal súlyosbítva, tudod, hogy ez hány üveg parádit jelent? És bele kell tébolyodni, mennyi születés- és névnap, esküvői, halálozási évforduló van egy családban! — Csak kötelesség, semmi öröm. — Hacsak nem lopja az ember. De az is milyen megalázó. Besurranni délelőtt a korcsmába egy kispörköltre, hajdani lendülettel, de mai mogorva gyomorral. Először is: megárt a hagyma, másodszor: a sört megérzi lehelle- tedről az asszony* harmadszor: nem tudsz ebédelni. i — Tőled nem kérdezi a feleséged, hogy mikor fogsz lemondani a dohányzásról, mert ntóvégre ebben a korban... és mert a Laci csak három cigarettát sziv egy nap...? — A Laci? Az önkéntes eltotyako* sodás csortetöje! Tudod, milyen remek 1 titkos légyottjaim vannak egy*egy jó szivarral a Ligetben? í— Nö? — Szép a szerelem, de nem gyakran. — Ha jaj! — Hajaj, bizony! — Emlékszel a panzióra? Harminc évvel ezelőtt. r— Ne mondj ilyen nagy számokat. Gyomor és szabadság! Eleget ficánkoltunk. Mit össze tudtunk ott enni és inni, no meg... — És no meg... vén csirkefogó! — Emlékszel? Vasárnap este hideg étel volt: két szelet papirlemez, amely borjúhúsnak volt kifestve, egy vajpötty és négy szelet dühös cékla. 1— Emlékszel, mikor a tulajdonosnőnél fogyasztottuk el a vacsorát négyesben Lacival s mikor bejött a borjuhu- sos tál, megugattuk? — Aztán Laci behozta az előszobából, a Icabátzsebiből, amit külön vásá- roit, szardíniát, sajtot, gyümölcsöt, a panziósné szalonnát és szalámit csempészett be, hogy a többi panziós észre ne vegye, az éléskamrából, mi meg négy üveg sört hozattunk fel a fűszerestől az udvari bejáraton át, hátul. — Most már beválthatod, be»bejártál éjjel a Jucihoz, igen? j — Szamár vagy, ő járt be hozzám. — No nézd, harminc évig nem jöttem rá. , [ — Akkor készültünk az életre és nem vettük észre, hogy a készülődés volt maga az élet s amit azóta elér» tünk, az csak torz árnyék. — Te, ez már filozófia. 4 — Az, hogy a ménkii vágjon bele. — Tudod, sokszor elfog a kisérté/*I mi lenne, ha. amikor a kegyelmesek nálunk vacsoráinak s ott ülünk a virágos asztal mellett nyájasan, ám szmo- kirtgosan és a hölgyeink meztelen hátát csak parföm-Iepel födi, mondom, ha amikor az inas behozza a hideg elő- ételes tálat, egyszerűen megugatnám? — Becsuknának a bolondok házába. — Te, én azt hiszem, most élünk yai lami finom bolondokházában, ami egyúttal igen előkelő fogház is, csak senki sem meri megmondani. t— Van benne valami. — Tyüh, az áldóját, már egy óra? Pedig nekem még vennem kell a különlegességiben cigarettát, szivart, bridzs lesz este nálunk, csomag kártyát is kell szereznem, fel kell szaladnom Márta nénihez, aki eltörte a karját, Az a sárgahaju boszorkány? — Az, az ... telefonálnom kell Tibinek, hogy hozza el afrikai fényképfelvételeit, a cukrásznál kell egy parfét rendelnem ... — Jó, hogy mondod, nekem tizenkét indián-fánkot kell hazavinnem .,. — Mért nem küldeted haza? — Az nem úgy van, személyesen kell ellenőriznem, milyen habot tesznek bele, nern savanyú-e, mert ha savanyú, akkor inkább képviselőfánkot hozzak s az inasok üsszezötvkölik... a kedvemért káposztás rétes van, de azt a család nem eszi ... i-— Hát akkor gyerünk ide a cukrászdába ! — Hogyne! Nekem elő van írva, hogy az Andrássy-uton kell megvennem a fánkot. Megismeri a papirosról a2 asz* szony a céget. — Akkor szervusz! — Szeervusz!
