Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)

1939-04-30 / 99. szám

Ma mim Szerkesztő a ég és kiadóhivatal: Cluj, Gd<r-L Motsior 4. Telefon: 11—09. Nyomd«: Str. I. G Duct* No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: P. Unirii 9 Telefon 11-99 1J%. ÉVFOLYAM, 99. SZÁM. ALAPÍTOTTA BARIRA MIKLÓS Feielos szerkesztő és igazgató t .< DK. GROÍS LÁSZLÓ Kiadótulajdonos: PALLAS R. TL Törvényszéki lajstromozási szám: 39. {Dos. 886/ 1938. Tnb. Cluj.) Előfizetési árak: havonta 80. negyedévre 140. félévre 480 egész évre 960 lej. ■ í BjrATjajrig ■ ?w,- cxr77ii impm*. l^_^L-:-V£vg.qKZ1M VASÁRNAP CLUJ, 193 9 ÁPRILIS 3 0. A német vezér és kancellár erélyes, de békés hangon áttekintést adott a német külpolitika múltjáról és jövő terveiről. — A német-angol floítaegyezmény és az 1934-es német-lengyel megegyezés felmondása nem zárja ki{az újabb tárgyalásokat. - „Németország — mondta a Führer — csak a megsértett igazságot állította helyre“ Chamberlain a iövő héten, ^o&seweiS áss amerikai világ- kiállítás megnyitása alkalmával válaszol Hitler beszédére • Hitler vezér és kancellár tegnapi be- széd után Európa külpolitikai központ­ijaiból egyhangúlag a nemzetközt helyzet enyhülését jelentik, ügy Londonban, mint ' Párisban és Washingtonban az a véle­mény, hegy Hitler tegnapi beszéde nem ;zárta el az ajtókat a további tárgyalások elől. Ezzel szemben n beszédnek azok a 1 részei, melyek a demokrata rendszer et­ilen .támadásokat foglalnak magukban, a háború, vagy béke kérdésének óriási je­lentősége mellett, a nyugati hatalmak fő­városai számára nem látszanak döntő je­lentőségűnek. A hangulat legbiztatóbb mérője, a tőzsde, szintén kedvezően rea­gált Hider beszédére. A londoni és párisi tőzsdéken tegnap emelkedtek a papírok lértékei és ami a bizakodásra különösen • jellemző, emelkedtek a Németországgal ;határos államok, fíclghim, Svájc és Hol­landia pénzegységének árfolyamai is. Az angol-német fi od asz érződ és fölmondására, melyet Hitler bizonyos mértékig már utol­BERLIN, április 29. (Rador.) A DNB távirati iroda tudósítása: Hitler német birodalmi vezér és kan­cellár a Reichstag tegnapi ülésén el­mondotta nagy érdeklődéssel várt be- j szédét. { — Az Északamerikai Egyesülte Álla- j mok elnöke — hangoztatta — táviratot intézett hozzám. Ennek a táviratnak szövege ismert, mert mielőtt én láthat- tam volna ezt az iratot, a másik világ­részben rádió utján és a sajtóban már közzétették. Ezenkívül a demokrata lapok számtalan koinmentáraiból meg­tudtam, hogy nagyon ügyes, taktikai szempontból értékes okmány, melynek célja, hogy a népszerű kormányokkal rendelkező államokra hárítsa a felelős­séget a plutokráciák háborús intézke­déseiért. Elhatároztam a birodalmi gyűlés összehívását, hogy a német nemzet választott képviselőinek elsők­ként mondhassam el válaszomat, hogy azt megerősítsék, vagy elutasítsák. Ezenkívül célszerűnek tartottam, hogy alkalmazkodjam a Roosevelt elnök úr­tól követett módszerhez s részemről is, a rendelkezésre álló eszközökkel tud­tára adjam az egész világnak válaszo­mat. Fel akarom használni ezt az al- ,kaimat arra is, hogy kifejezzem ez év március havának hatalmas történelmi eseményeivel szembeni érzéseimet. Alázatosan köszönetét mondok a gond­viselésnek, mely elhívott s megenged­te, hogy a háború egykori ismeretien só mil helms hafeni beszédében bejelentett, ] ehlre cl vcJtok készülve. Ezt Angliában j nem veszik tragikuson, mert az a meg- | győzödésük, hogy q német pénzügyi j helyzet flottaépités terén az eddigi arány j betartását sem teszi lehetővé Némtet or- J szóig részére. Az egyezmény megszűnésé- j TŐI Londonba jutott jegyzék különben j ezen a téren sem zárja ki az újabb tár- j yyadásokat. Jóval súlyosabbnak látszik az 1934-es német-lengyel egyezmény fel­mondása. Errevonatkozólag szintén az a vélemény, hegy a tárgyalások útja Hitler beszédével nem záródott eh Londonban ; azt hiszik, hogy Chamberlain a jövő hét l folyamón válaszol Hitler beszédére. Roo­sevelt elnök pedig, meglehet, hogy mór vasárnap, az amerikai világkiállítás meg- i nyitása alkalmával adja meg válaszát Hi tér vezér és kancellárnak. A külpoliti­kai hangulat, mely tegnap még nagyon nyomott volt, igy, minden jel szerint, ha­tározottan enyhült. katonájából szeretteit népem vezére le­gyek. 3 — A gondviselés segített az utak megtalálásában, vérontás nélkül s fel~ i szabadítva népemet, a legmélyebb nyo- I moruságból újra felemeltem. Felemelni j a német népet, megszabadítani minden J idők legszégyenleítesebb bilincseitől — i ez volt cselekedeteimnek egyetlen cél- j ja. Nem akartam mást, csak újraépí­teni, amit mások erőszakkal összetör- j tek, csak jóvá akartam tenni, amit sá­táni gonoszság és emberi eszttelenség ] szétrombolt. Nem tettem egyetlen olyan lépést sem, mely emberi jogo­kat sértett volna, csak a húsz év előtt megsértett igazságot állítottam helyre. A mai nagy német birodalomban nincs egyetlen olyan terület sem, mely a leg­régebb idők óta ne tartozott volna hozzá, amely ne lett volna hozzákap­csolva, vagy nem állott volna fennha­tósága alatt. Sokkal az amerikai föld­rész felfedezése és a fehérek általi gyarmatosítása előtt ez a birodalom már létezett, nemcsak mai kiterjedésé- i ben, de magába foglalva azóta elveszí­tett több más vidéket és tartományt is. AMIRE AZ EMBERMILLIÓKNAK TOGUK VOLT ÉS NEM KAPTÁK MEG A Führer ezután hangoztatta, hogy huszonegy év előtt, a világháború után a feldúlt népek oly au béjkére vártak, 1 í Hiáler beszéde mely orvosolja annyi szenvedésüket. — Mellőzve a háborús felelősségek bűnösségét — mondotta, — ezeknek az embermiliióknak joguk volt az okos és igazságos békéhez. Mindezeket a mil­liókat megcsalták. Közel tizenötmillió embert sértettek meg önrendelkezési jogában, nem a győzelmes katonák, hanem örült politikusok. Önkényesen kiragadták régi közösségükből és uj áiiamközösségbe helyezték őket, anél­kül, hogy tekintetbe vették volna a vért, a fajt, az értelmet, Nagy gazda­sági együttélésük feltételeit. A követ­kezmény félelmetes volt. Ostoba tudat­lanok egy csoportja felborította a ren­det egy olyan téren, amelyen közel száznegyven ember biztosította létét négyzetkilométerenként s ahol a rend köze! kétezeréves történelmi fejlődés révén teljessé lett. Mikor aztán a vi­lágnak erről az uj rendjéről bebizonyo­1 sodott, hogy valóságos katasztrófát je- I lent, az amerikai és európai demokrata I diktátorok annyira gyávák voltak, hogy I egyikük sem akarta vállalni a felelős- ! séget a történtekért. Népünk akkor j nemzeti szerencsétlenségének legsöté­tebb szakaszába zu' antT de az a Né­metország nem a nemzeti szocialista Né-=? metország volt, hanem demokrata Né­metország, mely egy pillanatban elég­gé gyenge volt ahhoz, hogy higyjen egyes demokrata államférfiak ígérge­téseinek. Hitler kancellár ezután ismertette a demokrata diktátorok által a népekre kényszeritett béke részleteit,, hangoz­tatva, hogy „a békediktátorok által a versaillesi őrültséggel alaposan tönkre­tették a világgazdaságot, erős autar* chiás irányzatokat teremtve s megsem = misitve a világgazdaság minden addi­gi általános feltételét.“ ! A iiémetf külpolitika célfai — Amit húsz év óta tettem — folytat­ta —, mia már a siómét történelemre tar főzik. Amit most megállapítani akarok, eülső sorban külpolitikám céljai és meg­valósításuk. Sosem engedtem fennmarad­ni a legkisebb kétséget sem a tekintetben, hogy csaknem lehetetlen Európában va­laha olyan megoldást találni, mely úgy huz-za meg a népek közötti! halárokai, hogy egyhangú megelégedést és beleegye­zést k ©Ibsen. A világháború kiküszöbölte annak a reményét, hogy valaha komp­romisszumhoz lehet jutni az európai né­pek nemzeti adottságainak tisztetetben- tartása és a meglevő állomok elismerése között oly módion, hogy megadják e nemzetek fennmaradásának lehetőségét Á versatHesi diktátummal nem vet­ték azonban tekintetbe sem a népek önrenidlelkezés .fogát, sem pedig az álla­mi, vagy gazdasági szükségességeket. Mégis, nem hagytam kétséget ama tény tekintetében sem, hogy a Versailles* szer­ződés revíziója is eléri valahol határát. Kijelentettem ezt nyíltam és nem taktikai okokból, hanem mélységes meggyőződés­ből!. Nem hagytam fenn sémim* kétséget, ahöl az európai együttélés felsőbb érdekei ama szükséglet felett, hogy mindenütt, ahol az európai együttélés felsőbb érde­kei ugv kivánjók, az egyéni nemzeti ér­dekeket, szükség szerint, hagyják máso­dik helyre. Soha nem hagytam fenn sem­mi kétséget afelől, hogy ez a felfogásom nagyon komoly­— Ezért — folytatta Hitler, kamcek j lár —, egész sor olyan vidékre, melyet vitásnak lehetett tekinteni, végleges meg­oldást fogadtam el s állásfoglalásom nem módosult és nem fog módosulni. A Saar V i dék v isszasz érzésé valamennyi területi kérdést kiküszö­bölte Európában Francioarszág és Né­metország között. Mégis mindenkor sajnálatosnak tartot­tam a tényt, hogy francia államférfiak ezt a magatartást magától értetődőnek tekintik. A dolgok nem igy állanak. Nem Franciaországtól váló félelemből hirdet­tem ezt az állásfoglalást. Úgy tettem ma­gamévá, mint a szükségesség kifejezését, hogy béke tegyen Európában s ne maradjon fenn az örökös revíziók ál tál a szünte­len bizonytalanság, vagy éppen feszült­ség csirája. Ha övén feszültség mégis felmerüli, nem Németország a felelős érié, hanem mind­azok a nemzetközi tényezők, melyek módszeresen teremtik ezt a. feszültséget, hogy kapitalista érdekből kihasználják. — Egész sor államnak biztosi tékákat adtam és egyikük sem pan aszkodh a tik, hogy Németország részéről olyan kíván­ságokat támasztottak volna velük szerrr ben, melyek ellentmondásban lennének e biztosítékokkal Az északi államok egyike sem állíthat­ja. hogy ezeknek a: államoknak szu- verénitásával, vagy területi épségével összeegyeztethetetlen igény emeltünk volna.. Hitler beszéde nem zárta el az ajtókat a további tárgyalások elől

Next

/
Oldalképek
Tartalom