Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)
1939-04-23 / 93. szám
w ÍO ELLENZIK 10 30 április 23. AMERIKAI NAPLÓ ,,Grand Hotel“ Newyorkban NE WYORK, április hó. Hunyady Sándor után magamat tartom a legnagyobb szálloda-szakertó- nek. Soha életemben nem volt lakásom. mindig hotelben laktam. Sohasem tudtam elképzelni, milyen lehet a new- vorki szálloda. Most már tudóin. Ilyen: 1. Negyven emelete van és minél magasabban lakik az ember, annál többel í izet. t 2. Tizenharmadik emelet nincsen, kabalából. I 3. A portáspult mögött csinos, fiatal lányok állanak. Mindegyik úgy fest, mintha Hollywoodba készülne. 4. Kétezernél több szoba lévén, természetes, hogy mindig be kell mondani a liftesnek, vagy a posta-kisasz* szómnak a szoba-számot. Személyzet senkit sem ismer, senkinek sem köszön — vissza. i 3. Ruhához, cipóhoz, személyes holmihoz nem nyúlnak. Ez valami fogadalom. .6. A reggelit rózsaszínű dobozba adják be az ajtó alatt reggel 6 órakor, így azután sohasem kell külön keltést kérni. 7. Ingyen adják a szappant, a gyufát, a vacsora utáni feketét a hallban, a könyvtár használatát és a levélpapírt. A gondosan csomagolt szappannal csupán egyszer szabad mosakodni. Ha az ember kibontotta, azonnal kidobják és frisset hoznak be helyette. 8. Minden szoba előtt csőposta vezet közvetlenül a levélszekrénybe. ; 9. Minden lakó kap egy ötvenolda- las füzetet. Cime: Mit kell tennem a hotelben? Pontosan megmagyarázzák, mi a teendő, ha az ember éjszaka megéhezik. vagy ha vakbélgyulladást kap. 10. Minden szobában rádió van. de éjfél után nem működik. Ilyenkor csak a szomszéd szobában bömböl. „Nyiltszini taDsot kap minden este“ Az egyik uj amerikai filmben a hősnő igy kiált fel: — Rémes! Ami az életben az embernek Ízlik és aminek örül, az vagy tilos, vagy erkölcstelen, vagy hizlal... Mamba leánya — a fekete siker Minden szezonnak kialakul a nagy néger sikere. Az idei színes darab cime „Mambas daughter“, Heyward hires regényéből készült és a legnagyobb fekete színésznő, Ethel Waters játssza a főszerepet. i Az Empire színházban esténként zsúfolt ház előtt játsszák. Sok néger a nézőtéren, de ezek — még a leggazdagabb társadalmi réteghez tartozó sem — nem ülnek az első sorokban. Tipikus rémdráma, de olyan pompázatos előadásban, hogy mindenki megnézi. Hagar, az öreg Mambának, egy néger asszonynak a leánya, a bíróság előtt áll. Öt esztendőre Ítélik, de a büntetés végrehajtását, kis lánvára való tekintettel, felfüggesztik. Ellenben a bíró öt évre kitiltja a városból. Hagar az ültetvényeken vadállati ambícióval dolgozik és minden centet félretesz kislánya számára, akit féH évenként kihoznak hozzá. Az ültetvényen leszúrnak egy fiatalembert, Hagar megmenti az életét és beviszi a városi kórházba. A közelségnek nem tud ellenállni és meglátogatja gyermekét. Egy rendőr felismeri, beviszi és — le kell ülnie az öt esztendőt. Múlnak az évek. A kislányból — Lissából — csinos bakfis lesz, színésznő. Az a fiatalember, akinek Hagar megmentette az életét, elcsábítja a lányt, majd zsarolja az anyát és lányát azzal. hogy elárulja a titkot, amelynek következményei lettek. Hagar megfojtja a férfit, hogy így megmentse a nagy karrier előtt álló leány nyugodalmát. j A darab életbüséggel adja vissza a kulisorban élő négerek életét. Az egyik kimagasló jelenet egy furcsa dogmának különös istentiszteletét mutatja he. a vallási fanatizmus megrázó pa- rokszizmusát. Etel Waters a drámai szerepben egyszerű és meggyőző. Könnves szemmel hagyja el a néző a színházat. |Fredi Washington, a legdivatosabb félvér-szinésznő. a néger szinészegve- süiet elnöknője játssza a fiatal lányt. Honorárium a magyar irodalom hőskorában A iHgy pinris*a Dugonics András i 7K4- ben, .1 piarista rendház másodemeleii 'kis cellájában, zizegő diósgyőri árkusokon gjv'ngybelükkel írju ideiká t, ■>/. első ma' gyár regényt. Az írói hszteliMdij korában még )óformán i«m“'retilen irgalom. Az »ró boldog, ha magyarul irhát. Honoráriumra nem is gondolt1. Könyveivel 3. „faragatlan“ magyar nyelvet isiápolja. Évtizedek múlnak, míg a magyar író piacot kúp s máris egymásután indulnak a szépirodalmi és divatlapot. Mert az F.'lclka négy könyvki- mdá-'v! számláló ,,páratlan“ könyvsikere után szinte varázsszóra divat: a magyar szó. Már nemcsak a pór beszél magyarul, hanem magyar szóm szomjasak na udvarházak nemesei, a városok idegenajku polgárai és törik már a magyar nyelYet a lő* urak is. A go mb a mód na keletkező lapok kelendők, •a -lira kedveli, a novella keresőit és t> regény... nincs annyi regény, amit a könyvkiadók ki ne nyomatnának. A magyar regény odakerül a ‘kapcsos biblia mellé, már az e'^ő kiadást szétkapkodják« boldogan dörzsöli o kezét a kiadó, már jutalmazza az Írót, munkára serkenti és ime-. itt a tiszteleldij is. Már nemcsak a fölös könyvből kap jutalmat az író és nem dicsőségből görnyed íróasztala fölé, hanem munkájának ellenértékét is látja . , . Pontosan száz. esztendővel ezelőtt mar kialakult' a/ Írói tisztebtdij nagysága. A kiadó iiangosztáJíyba sorozza az iróh Az ismeretlen, kezdő írót iu díjazza, a ^beérkező lilét1' pedig hírnevéhez mérten fizeti. A regény tiszt cif I díj:» A könyvkiadók verekszenek a magyar regényért. Már törvénybe iktatták a magyar tudós társaság alapítását, amelynek egyik osztály;*: Írói. Az Akadémia pálya- dijat tűzött ki, a Kisfaludy-Társaság minden számoltovő Írót magához láncol', a tolilnsodó könyvkiadók: Länderer, Hecke. na$t, Eggerberger, Hartleben, Gribel és Emich Gusztáv pedig egymással késhegy* remenően versengenek. Az iró boldogan 'látja fokozódó megbe- csülését és igtvksrik a kiadók és -szerkesztők kedvében járni. ír, ir, szorgalmason ir « legjobban örül ha Heckenfst-nak ck>l- gozhátik. Eleckenaé»! először báró Jósikával szerződik, majd később Eötvös set és regényenként háromezer forintot fizet. De még kedvezőbb helyzetbe kerüli Kuty Lajos. „Polgári szózatának“ minden ivéért ölven lorint'Ot verekedett ki. Óriási ti-szte- Letdijának hírére az írók Heckenaöl ajtaja előtti egymásnak fldták a kilincset. A novella és a vers julaíma De jól fizetett Hartleben is. G*ak furcsa egyéni mértékkel. Nagy Ignácot különösen favorizálta és kurta Torka képei ért mégegyszer annyit adott, mint* Vörösmarty eposzaiért. Geibel már fukarabbul gazdálkodott. Pátffy Albert regényeit ezer forintra taksálta, de a tormékeny Kele* menfy már csak garasokat kapott. Geibel szűkmarkúsága érthető is. Egyszer n.igyon ráfizetett magyar regényeire. Lauka Gusztáv Dongó jáf elkobozta a mindenható cenzura, mire mérgében nem vásárolt több magyar regényt . . . Emich Gusztáv 'azt se bárdi, ha haszon nélkül fogynak könyvei és megkérdezése után aiz, Akadémia az eredeti regény ivét tizenhat, mig a fordításokat ivenként öt ezüst forinttal fizette. Az Akadémia ugyancsak jutufmaz- ta a szinműfo-rditókat ifi. Az 1830-as években felvonásonként 4—5 ezüstforintot kapott. a fordhó . . A külföldi regények folytatását először a Kisfaludy-Társsság kezdeményezte és a fordító tiözCeJetdija ivemként öt forintra rúgott Az 1855-ös években négy szépirodalmi és divatlap szerkesztőségi ajtaján kopog- tathafölti az egykori iró. Rothkrepf Regélő és Honmüvészel, Bajza, Schedcl és Vörösmarty Athenaeum-ja, Munkácsy Rajzolatok-ja és Helmeczy Társalkodó-ja csalogatta és vígan választhatott közöltük. Az Athenaeum-ba többen tiszteidből is dolgoztaik, de Kuty novellájáért negyven, Gaál harminc, Nagy Ignác pedig huszonöt forint tiszteletdijat kapott. Később Bajza, a iüllajdonképeni kiadó, a Petőfi~verseket nyolc forinttal honorálta, mig ugyanakkor Lisznyay-nak és Lakner-nek négy forint-oka! fizetett . . . Munkácsy Rajzolatni-nál ismeretlen a szabott honorárium. Ha pénz került, ezüst csöngött az iró zsebében, de h í hé-t szűk esztendő járta, a'kkor az iró is hc^szu orral távozott . . . Rothkrepf egészen egyéni elveket vallott. Nagy nevektől nem vásárolt. — Ö'ülj, iró, költő, ha nyomtatásban látod a neved. Korrektorának -lakást, kosztot cs mosást1 adott, de szerkesztőségi ajtaján niagy betűkkel olvasható: — Honorárium nincs. Lapjai fiatal „fitámok“ ipák. Ismeretlen nagyságok és igy nem is pártolta a közüiv i cég. Hamar kimúlt munkatársaival együtt. Hc'meczy Társaik odó-javai a wzükmar- 1 kusage', képviselte. Eszményi árat fizetett, j Novella, vers egybemen't. Három ezüst az ára. Viszed, vág}' hagyod? És az akkori iró is hagyta . . . Fixfizelest csak <a segéd' szerkesztője -kapott. Havonta 25 forintot. Később javult a -segédszerkesztő helyzete. N így Ignácnak már 40 forinit a bére. Ösztönzésére, hogy a ,,konkurenciával“ lépést tartsanak, egyik n-apróí a másikra ezüst-szüret“ várt -az iróra. Az irói tanyákon szájró’-szájra járt: — Nagy Ignác-niove.lláérc 24 ezüstöt, versért tizenkettőt fizet. Valóságos irói „invázió“ indult a Tár' salkodó felé. Néhány hónapig állták is a sarait, de aztán kimerült a kassza. Nagy Ignác példáján indult Szanisz-ló Ferenc, a Religio szerkesztője. Busásan fizetett. Csak katolikus „tendenciájú“ novellát vásárolt, de azért a református Kuty, ha tehette, egymaga irta tele a lapot . . . Jön a „minősítés“ és itt az előleg A régi divatlapok után jönnek hosszú sorban az újaik. Már hallani Ganaá Regélő- jérőh Vahot Imre Pesti DivatLa.pok-joi már népszerű ,jól indul Frankenburg—Horváth Lázár Honderü-je. A honoráriumot a közben megszűnt) Athenaeum skálája szerint fizették. De Vahot Imre és Frankenburg már „minősítő“. A népszerűség aránya ai döntő és már itt a sztárrendszer. Goráinál Tompít és Pálfy csillog Vahot, Petőfi' re, Pompery-re és Reilemenfy-re esküszik, mig Horváth Lázár Völrösmarty-vall és Jámbor (Hiador) Pállal startol. Garta-i, hogy munica'tiársainak kedvezzen, a versekért arannyal fizet. F-tankeniburg'nál huszas a vers- ária-, mig Horváth Lázár munkatársait a lap megjelenése ultán meg is vendégeli. Petőfi is ezeknél ® lapoknál indul. Az Alhenueumtóba Pesti Divatlapok ig nem nagy -az ut s innen csak egy ugrás az Életképek. Bajzához mindig ragaszkodott, hálával vált meg VahoUfól és jól kijött Frankenburg gal . . . De általában csak csigalassúsággal javult az iró helyzete. Rekordot döntök az az áUagiró, ha prózájával évi négyszáz forinttal többet kereshetett és a verselő se vitte évi kétszáznál feljebb. Kivételeik akkor is akadtak. Kuty Pesti Rejt-elmei-vel hat-ezer forintot keresett ... A baj kutforrását már -azidőben is abban látták a szerkesztők, hogy légiónyira növekedett az irók szarnia-. A szerkesztők előszobája mindig tömve. Bajza már-már el is zárkózott az íróiktól. Borz utcai ‘lakásából négyöt napig ki sem mozdult — mint írja — „az ulticasarkokon is -lestek rám <az irók“. De divatba jött az előleg is. Bajza csak Gaál-lal tett kivételt és nem egyszer Sche- del-nek és VörcSmarty-nak kérő könyörgésébe kerülő, mig a megszorult iró Bajzától némi kis pénzmaggal jött Iki. A hono- rárium-oit rendszeresen a bírálat u'tán (a benyújtástól néhány hétre} fizették. Bajza Töltöioüak legnagyobb 6s legolcsóbb választéka az ELLENZÉK könyvoszhílyálían Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii. Tel. 1199 minden elébe kerülő kéziratot elulva-sott, de bele is javított, «őt a színi birálaloknil — ha úgy jött «orja — csülag alatt külön véleményt jelenteit be. Vörösmarty kéz ir-Tiall azonban olvasás nélkül adia nyom' dába. IntimuUsok az egykori szerkesztőségekből Sok érdelkjességet rejtenek az egykorú, ma már sárguló feljegyzések. Lauka meséli, hogy Vahot Imre egyszer honoráriumát „leebéd-dt«“ és máskor ineg humoreszkjéért, dobozi ‘tujiékpipát kapott. A Hond'erü-mcl i« megtörtént, hogy Horváth Lázár „aprópénz hiányában“ munkatársait „kamat" fejében megvendégelte. A szerkesztők közül különben ő járt egyedül 'kcHrat- és pénz után. Egyikkel sem -tudott gazdálkodni. Egyik'másik lappéldánya tele van ragyogó nevekkel, mig a másikban ismeretien fűzfapoéták. így ‘azután mindig baj volt lapjával, mire kibocsátotta az el- oő magyar előfizetési felhívást és a legnagyobb nevű ivókkal csalogatta az olvasókat ... A képes „illusztrációt“ Vahot Imre hozta divatba. De egy cseppet sem volt szerény. Az első képeik, között saját képét i f* lát borjuk. Garai méterrúd kk'l és róífe] kezében mérte a novella és a vers hosszát. Csak atzután fizetett. Versért ritkán utalt ki tiszt-ele! dijat, de a márkás neveknek verwert iw arannyal fizetett. Nála már előfordult az is. hogy a vidéki iró szívesen „fizetett“, ha verséi nyomtatásban láthatta . . . Sokat emlegették ezidőben Kovács Pál győri „vegyes -tartalmú“ újságjának nevét. A hirharang szerint a lap munkatársai fejedelmi ti sztéléi arját kapnak. De a pesti írók csalódnak. Az igaz, hogy Kovács Pál egy versént tiz forintot is fizetett, de nah* nem a vers értéke, hanem az, író anyagi helyzete (ki, hogy tudott skni) volt alz irányadó. Különben Kovács Pál lapja az el«ő vidéki szépirodalmi Jap . . Az idegen nyelvűi novellák közlését az ATenaeum kezdte. A hírlapok A napilapokkal a szépirodalom frontja is megélénkült. Kossuth Lapja, a Világ és a Fegyelmező már tucatnyi írónak adott kenyeret. Kossuth lapjával* az „újdondász“ először 4c, majd 50 forint bérért szolgált, a külföldi rovat vez-e'-ője elsején 40 forintot vett fel, mig a korrektor harmincat. De honorálták a vidéki tudósításokat is. Négy forint járt érte ... A leggavalérotsabban a Fi* gyelmező fizetett. Haityan forintnál kezdődött a gázs-k Az e’eő napilapok már szintén közöltek novellákat és verseket. Verseknek három, mig a novellának 10 formt az ára. De azért csak panasz, panasz . . . Lauka Gusztáv írja; — A röpiratok 20—30 forinton keltek, az albumok és almanachok után egy pár csizmát veheted az ember, mig a naptárak honoráriumáért az irók egy pohár sört és egy pár tormá«virsÜt . . . — De i-tt ágál már a ponyva is — írja még Laukui. — A komoly iró a ponyva mellett nyáron csak fehér retket és félen, változatagságképpen, feketét ebet és lassan- la&san le is mondhat a halhatatlanságról. így. szomorkodtak és igy éltek száz évvel ezelőtt és vaOumiveJ utána az irók. A Múzsa már akkor is száraz kenyeret adott. Azóta sem süt melegebben a nap. Nagymihály Sándor. Ipari és kereskedelmi vállalatok figyelmébe! Megjelent magyar fordításban A fórsaJaioin&izíosiíás törvénye (Az uj betegsegélyző törvény) A pontos és szabatos fordítás Ioa Cifrea és Jacob Ciurus betegsegélyzői tisztviselők munkája. Melléklet: az illetékek és járulékok pontos táblázata. Ára 100 L, kapható az Ellenzék könyv- osztályában, CIuj-Kolozsvár, P. Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk, /