Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)

1939-04-16 / 87. szám

1939 április It.

BL I ENZ ÉK

Pánarabok és pánszemiták

Utazás az arab világban

DAMASZKUSZ, április hó. j Porosán és fáradtait érkezünk a i Sukh—Hamadiyébe, a High-Life Rés- j íaurant elé.

A hegyről bandukolunk vissza gya- ! Jogszerrel a t árosba. A hegyről, amely I az Antilibanon utolsó nyúlványaként j eriyhén ereszkedik a Rózsák városa fe= I lé és ahonnan pompás kilátás nyílik az j »rab kultúra és civilizáció ősi fészkére. !

Dnmaszkusznak egyébként épp annyi köze van a rózsákhoz, mint teszem Arábiának a „bodogsághöz“, Aleppo- nak a „selyemfényhez“ vagy Siráznak a „dalteltséghez“. Azonban ha rózsát nem is látni a damaszkuszi kertekben, a látvány innen a hegytetőről mégis szép és vonzó. A lapostetejii házrengeteg közepén hatalmas elefánthátként emelkedik ki az Ommayádák moséjáIrta BARCS IMRE

nak bizánci kupolája és karcsú tornya. Valamivel odébb a kereszteseket verő Szaladdin szultán sírjához tartozó tii- vékonyságu minaret sziluettje rajzolódik a végtelenül kék égre, de távolabb, ahol az oázis zöldje már lassanként a sivatag sárga-sápadt köveibe vész, fiis- tölgő gyárkémények mutatják, hogy az uj élet elérkezett Damaszkuszba, „az örök mozdulatlanság“ városába is.

Régi élet — is] élei

A gyárkéménynek és 3 minaretnek jez a túlságos közelsége cseppet sem veszélytelen. A gyárkémény általában le szokta gázolni a templomtornyokat es minareteket. De az utóbbi védekezik. Szívósan és; épp olyan kiméletie- nül, ahogy' másutt a gyárkémény tudott és szokott küzdeni. Itt Damaszkuszba« — mint egyébként az egész iirab világban — az uj élet küzd a régivel és egyelőre még nem lehet tudni, melyik marad felül?

Erről beszélgetve bandukolunk visz- sza a városba. Még megcsodáltuk a citadella alig látható, keskeny, tömör vonalát, ahonnan — bai esetén — halálos biztonsággal lőhetik a franciák a várost. Némi figyelmet szentelünk a nem csekély számú, drótakadáiyokkal körülvett kaszárnyák mögött vigyorgó szenegáli lövészeknek és fehérsapkás idegenlégiósoknak, aztán — kísérőnk helyismeretében bizva — a keskeny sikátorok tömegén keresztülvágva tartottunk a Sukh felé, ahol állítólag pompás ebéd vár.

\A régi élet és az uj élet!... Kísérőnk iséta közben rámutat egy-egy házra, itt az „arab feltámadás“ mozgalmának íegyik, amott az arab emancipációnak másik vezére, szószólója, spiritus rec- tora lakik. De a felvilágosult népvezérek házainak ablakait époly sürü fa- rácsozat takarja el a kiváncsiak szemei elől, mint akár a legmaradibbakét. Az ősi életformák parancsoló törvényeit ugylátszik még a legjobbak, a jórészt Európát járt és nyugati értelemben is valóban müveit férfiak sem merik megszegni.

— Ez nem felvilágosodottság! —- fakadt ki dühösen utitársnőm. — Nekem hiába beszélnek arab szabadságról és tij életről. Amig a nőket háremekben tartják és úgy bánnak velük, mint jobbfajta pincsikutyákkal, vagy rosz- szabbíajia igásállatokka!, addig ebből az egész hires« újjászületésből semmi sem lesz!... [

Kísérőnk —- az egyik damaszkuszi lap szerkesztője — sokáig adós marad a felelettel. Végre azonban (már sürü- j södnek a boltok, jelezve a Sukh környékét) mégis válaszol,

— Csakugyan -— mondja — sokan vagyunk, akik a nők helyzetén változtatni szeretnénk! Tudjuk, hogy nyugati értelemben vett uj életet nélkülük, az ő segítségük nélkül, nem élhetünk. Látjuk, hogy Törökország, vagy Irán, mihelyt elhajittaíta a fátyolt a nőkkel, Tohamlépésben fejlődött. Nem az eldobott fátyol, hanem a vele együtt eldobott szellem következtében!... De mit tegyünk? Azt az arab politikust, aki ilyesmivel merne előállni, órákon belül felkoncolnák. Ősi arab szokás szerint élnek igy a nők és éppen most, amikor vissza akarjuk állítani azt, ami az arab életben valóban ősi, forradalmi ujitásokkai nem jöhetünk!

Nem ilyen folyamatosan mondja, de ez a lényege. Utitársnőm arcán látszik, hogy a megsértett női öntudat, amely a világnak ezen a részén bizony' percenként újabb inzultusoknak van kitéve, hamarosan gátját szakított szóáradat formájában zudul kísérőnkre. Szerencsére azonban, még mielőtt a katasztrófára sor kerülne, megérkezünk a Sukh-—Hamadyjébe, a High-Life Res= ■'aurant elé.

A „SUKH“

Ä Sukh, égy körülbelül két emelet magasságban fedett szűk utca. Két oldalán boltok és kisebb sikátorok nyílnak, kocsiutján pedig az autók és lovaskocsik mellett, mélán haladó tevesorok és aprókat lépkedő, csengetyüs csacsik teszik bizonytalanná a járókelők testi épségét. Valóságos csoda, hogy' másodpercenként nem gázolnak el, vagy taposnak le valakit, A sürü, lökdösődő tömeg csak akkor nyílik szét, amikor az autó sárhányója már combon rúgott néhány embert, vagy a tevék hatalmas lábszárai már túl veszélyes közelségben imbolyognak előre. A tömeg: félig keleti, félig nyugati. A férfiak jórésze mér háromszögletű kendőt, kefijéí hord a fején, a beduinok ugyancsak hosszú fehér vászondarab- bal, az agallal hurkolják gyapjas kobakjukat. Az európai kabátok között még jócskán virítanak a bő felső se- lyemköpenyek, a meslák vagy abajék és a pantallók között itt = ott bő arab bugyogóba, serualba öltözött férfiakat látni. A nők csaknem kivétel nélkül az izart, a sürü fekete fátylat viselik.

Utitársnönket közrefogva, nem csekély vesződséggel jutunk el a „Restaurant“ bejáratáig. Egyenesen az ő kívánságára jöttünk ide; valami hamisítatlan, igazi arab dolgot akart látni.

Az étterem keskeny, hosszúkás, de legalább tiz méter magas helyiség. Bejáratánál asztalra helyezett faszénme- legitőn, nagy vasfazekakban párolognak az ételek. A vendégek — arabok, beduinok — kivétel nélkül férfiak, lei- meresztett szemmel néznek bennünket, amikor belépünk. Egy asszony, európai asszony jött be az arab étterembe!... A tekintetek nem alázatosak vagy' megtiszteltek, mint az arab világnak Európához közelebb eső részein, hanem: kihivóak és kellemetlenek.

EBÉD

Pár pillanat, amig a tulajdonos, Mahmud el Kassab csendes rábeszéléssel kitelepít egy arabot az egyik sarokasztaltól és leülhetünk. Most jön a neheze: az ételválasztás. Utitársnőm arcán látom, hogy a hely' túlságosan eredeti, túl arab az ő számára. De most már bent vagyunk és enni kell. Az arab irásu étlap, amely a szürkésfehér, keveset használt csomagolópapiros-asztal- teritőn fekszik, nem magyaráz meg

semmit. Oda kell menni a faszéntartó- hoz — választani!

Lehet, hogy' ha egyr arabot valami európai kiskorcsmábán a kész ételekkel teletöltött fazekak elé állítanának, szintén gyanakvással és bizalmatlansággal szemlélné a gyanús .’evekben úszkáló húsokat, ismeretlen főzelékeket. édességeket. Utitársnőm mindenesetre egyre sápadtabban szemléli, hogyan nyúl bele puszta kézzel a kiszolgáló a különböző tálakba és rakja tányérra a kért ételeket. Hosszasan tétováz: végre választ. Rámutat egy halom főtt csirkehullára: abból adjon! A jól megtermett, borotválatlan kiszolgáló, akinek körmei ki tudja Allah melyik esztendejében láttak utoljára kefét, lekötelező mosollyal kapja fel az együk állatot, tépi le egyetlen rántással a fejét, aztán az egyik combját, maid körmeit a mell húsába mélyeszt* ve, apró cafatokat kapar le és elégedett arccal szervírozza az egészet.

jUtitársnőm sápadtan imholyog a helyére. Szemeit lehunyja és csak nagy- sokára szánja rá magát, hogy' egy falatot lenyeljen. Köröskörül az arabok ko» mor arccal, dühösen figyelik és kísérőnkön is látszik, hogy' nem tudja: megsértödjön-e, vagy ne vegye észre, ami történt? Hát még ha utitársnőm a konyhát látta volna! Régi igazság, hogy' Keleten nem szabad megnézni a konyhát. Mert az ételek valóban ízletesek és kár, hogy az embernek éppen akkor jut eszébe a szakácsmüvészeti laboratóriumnak egy-egy rejtett titka, amikor a legjobb falat félúton van a fogak és a gyomor között. Szerencsére azonban láttam már abesszin szakácsot is működni és igy nagy meglepetések ezen a téren aligha érhetnek. Szép sorjában elfogyasztottam a menüt: a lepény szerű darált húst, a kuf- tát, a saurmát, a birkahúst és a mogyoróval megszórt tejes rizst, a köskiil fugarát. Befejezésül fii let le n csészécs- kékben gyömbéres fekete következik.

Zsnfolfság — Idegesség

Aihestaeuwe^ény^r

Ízléses vászonkötésben ||9 légért Már megjelentek

Chardonne: A boldogság éneke Pirandello: A kitaszított Hunyadv Sándor: Nemesfém Sigrid Undset: A hu feleség Nemirovszky: A zsákmány Földi Mihály: A miniszter John O’Hara: Találkozás Bontempelli: Halálos élet Sinclair Lewis: Tékozló szülők Julien Green: Leviáthán Somerset Maugham: Színház

SAJTÓ ALATT:

(Közben a „High-Life“-ben nehezen elviselhetővé váiik az atmoszféra. A nargilék füstje még egy tiz méter magas helyiség levegőjét sem teszik jobbá. Elég a „couleur Iocale“-bóI. Megyünk.

Kint a Sukhban, ha lehet, még sűrűbb a tömeg.

)— Tegnap tüntetés volt! — meséli kísérőnk. — Húszezer ember vett részt | benne és a katonaság belehajtaíott a í tömegbe. Elképzeli, mit jelent ez itt?... {

Elképzelem! Aki egyszer bekerül a Sukh főutcájára, vagy a ,szüle sikátorok valamelyikébe sodródik, az még normális forgalom esetén is nehezen vergődik ki. Hát még mi lehet itt tüntetéskor! A testek közelsége, a folytonos) lökdösés, a különböző szagok és illatok, amelyek a boltok mélyéről és a csatornák fenekéről szállnak fel, hódítón, idegesitőn hatnak. És hogy nemcsak ránk, európaiakra, azt számos arab ismerősöm erősítette meg. A Sukh, a bazár ingerültté teszi az em= J bért. Az állandó lármában, a fejfájditó levegőben még a legedzettebb arabnak is jóadag öntudatlan önfegyelemre van szüksége, hogy' az idegesítő környezet reakcióját le tudja gyűrni. De ha ebbe a mesterségesen lefojtott atmoszférába beledobják a fanatizmus gyújtóját, pillanatok alatt lángbaborul mindaz a rengeteg idegesség, düh és ösztönös rombolnivágyás, ami hetek, vagy hónapok alatt felgyülemlett. Itt nem nehéz szenvedélyeket kirobbantani és a folytonosan tömeggé préselt egyéneket a legvadabb, legkegyetlenebb cselekedetek véghezvitelére tüzelni. Innen, a Sukhból, illetőleg a Sukh mögött lévő Ommayada mosóból indult el a legször» nyübb keresztény pogromok egyike.

Innen az 1926. évi forradalom és itt a Sukhban találják készen az uj arab for- vadalom bujtobatói, vagy hősei (aszerint, hogy ki beszél róluk) az őket követő tömegeket. Ezért zárják be a francia hatóságok zavargások idején azonnal a Sukh=ot. Nincs hely, ahol a tömegek gyülekezhetnének, nincs hely, ahonnan elindulhatnának.

ARAB SZOLIDARITÁS

Később, délután az egyik arab ház udvarán, szép, évszázados szökőkút mellett a damaszkuszi kormány egyik vezető tagjával beszélgettünk a magasabb célokról, amelyeknek megvalósítására ezeket a tömegeket felhasználják, vagy fel akarják használni.

— Természetes, — mondotta a házigazda — hogy' azok, akikkel a városokban, a Sukhban, a falvakban vagy a sivatagban találkozik, niég keveset tudnak és keveset éreznek a nagy arab szolidaritásból, amelyet mi létre akarunk hozni. A mi tömegeink csakugyan primitívek, talán sokkal primitívebbek még, mint az európai tömegek. Nehezebb is őket irányítani! De szerte az arab világban, Marokkótól egészen a Hadramautig, mindenütt vannak férfiak, akik valóságnak érzik az arab közösséget és legszentebb eszményüknek a pánarab gondolatot.

— Nyolcvanmillió arab van a világon! Ha ezeket össze tudnánk egyszer fogni!... Ne higyje, hogy nincs arab nemzet! Van. Nyolcvanmillió ember ugyanazt a nyelvet beszéli. — ha ki- sebb-nagy'obb változatban is — nyolcvanmillió emberben ugyanaz az ősrégi irodalom, költészet szelleme él. Az arab nemzet élő valami, csak Össze kell fogGunnarson: A vulkán árnyékába» Lehmann: Titokzatos felelet Szitnyai Zoltán: A bocs

Kaphatók az

Ellenzék könyv osztályában

Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii No. 9. Tele-’ on: 1199. — Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérje a könyvujdonságok jegyzékét.:

ni. Nehéz munka, de az utánunk követ-’ kező generációknak majd sikerülni fogL És akkor arabok lesznek az urak az' Atlanti-ócántól az Indiai-óceánig.

Később egy ellenvetésemre igy ízlelt: l

— Valóban, az arabból hiányzik a közösségi élet vágya! Ahogy Renan mondta: „Ce vouioir de vivre collectif!“ De ez is el fog jönni. Csak meg kell mutatni, hogy mit jelent az, ha együtt dolgozhatunk a jövőnkért. Sőt tovább megyek. Eljön majd az idő, amikor nemcsak a pánarab, hanem a pánsze- rnita gondolat fog diadalmaskodni. Amikor valamennyi szémita néptörzs fiai együtt fognak élni és a saját területükön uralkodni!

— . . . ? t

— Igen, ez a szémita faji öntudatnak a felébredése. Kik teremtették meg a nagy földközitengeri kútárakat? A föníciaiak, az asszírok, babilonok, zsidók! Valamennyien egy helyről, Arábiából jöttek és tolódtak egyre feljebb északnak. Az ősi arab néphit kétféle arabot ismert: a „baidatot“, a tisztafaju „eltüntet“, akiknek nyomait ma már csak Vemen és Hadramaut egyes vidékein lehet megtalálni és a mostrá’ribát, az arabizáltat. Ezek vagyunk valameny- nyien, akik ma araboknak mondjuk magunkat. Vegyes, keveredések utján létrejött szémita faita!

— . . . ? .

— Tudom: az ellenvetések kézenfekvőek! Hiszen még az egyes arab államok sem tudnak megférni egymással. Különböző felekezetek és szekták harcai pusztítják a népünket. Azonban mi elindítottuk — nemcsak a pánarab, hanem a pánszémita gondolatot is — és ez elöbb-utóbb, mondom, diadalmaskodni fog. 1--...? «

— Igen! A zsidókat is. Hiszen vannak keresztény szémiták, keresztény arabok, nemcsak mohamedánok! Miért ne vehetnének részt a zsidók is a nagy pánszémita közösség kialakításában? Ha a világ a ma egyre jobban előtérbe nyomuló vérségi kapcsolatokat továbbfejleszti, akkor a mi malmunkra hajtja a vizet. A pánarabok, vagy ha úgy tetszik — penszémiták malmára!... Nyolcvanmillió arab és tizennyolcmillió zsidó van. Ez százmillió ember, akiket vérségi kötelékek fűznek egymáshoz. Tudja, mit lehetne százmillió ilyen emberrel csinálni?...

Mit felelhetek? Előveszem a be vruţi L‘Orient elözőnapi számát és szótlanul megmutatom a szémita világ időszerű ellentéteit: Palesztinát, a kaíifútus körül támadt veszekedés visszhangjait, a szunnita és siita ulemák dühös nyilatkozatait egymás ellen, a nacionalista és kommunista, a fajvédő és demokrata arabok véres összecsapásainak híreit.

j— Hol vagyunk még az egységtől! — mondom legyintve.

— Magának kicsi a hite! — feleli házigazdám. — Majd meglátja! Bikra!.. Insallah . ..

Ami azt jelenti, hogy: Holnap... És: Ha Allah is; úgy akarja!...

FÉRFI DIVATLAPOK NAGY VÁLASZTÉKBAN ELLENZÉK KÖNYV- OSZTÁLYBAN Cluj-Kolozsvár, Plata Uaixii kaphatóki •