Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-15 / 61. szám

2 tiLLÜH'MáK 10 3 y műt du 1 I 3. Borvirág Kórtermi) ország vagyunk. Ug\ lat­szik igaza volt Macaiilaynak, aki a/.t u Kitolta, hogy a bortermő vidékek la­kói rendesen józanok. Televagyimk ■•'ires hegy aljakkal, amelyek csak úgy ><ntják a jobbnál jobb borokat és még sem magunk isszuk meg a természet életcsiflapitő nagy ajándékának javát, hanem kivitelre dolgozunk. A hagyo­mány és az uj szölötermelési törvé­nyek arra intenek, hogy mentői jobb és nemesebb fajtákat igyekezzünk gyü­mölcsben és itíilban előállítani, de ma­gunk lehetőleg inkább a szőlőt, mint­sem a hámozottságát fogyasszuk, sót kereskedjünk mindkettő javarészével, mert régi kifejezéssel élve, ,,aranyat“ kapunk érte. Az utóbbi években hatal­masan fellendült a korai és csemege­fajták termelése, amely többletet bár magunk fogyasztottuk es fogyasztjuk egész tavasz beálltáig, sokat el is adunk külföldre. Még fontosabb, hogy egyre inkább növekedett a borkivitel. Csak legutóbb, a gazdasági elzárkózás és a gazdasági nacionalizmus, a kötött pénzforgalom és a kiegyenlített áru­csere korában kellett éveken keresztül megbékélni a szőlő- és borkivitel meg­lehetős pangásával, melynek folyomá­nya volt remek boraink árának lecsú­szása es a kényszer, hogy a lakosság jórészüket maga fogyassza el, ami az emberi és kereskedő-józanság rovásá­ra is esett sokszor, bár az izgalmas és végzetes idők jogcímet adtak, hogy igyekezzünk némi kis mámorba feled- keztetni a feszült napok gondjait és terheit. Most azonban fordulat van. A fegyverkezési és gazdasági verseny, kapcsolatban a dinamikus külközélet- tel, országunk egész közgazdaságát Örvendetes módon, amennyiben a ver­sengő történelmi táborok egyaránt igyekeznek „fölvásárolni“ bennünket, hogy anyagi termelésünket, lelki ba­rátságunkat és politikai támogatásun­kat megszerezzék maguknak. Mi a bor­termő országok józanságának szellemé­ben bölcs és iizletes magatartással szívleljük a piacaink többoldalú korül- udvarlását és nemcsak ió kereskedelmi politikát, hanem jó külpolitikát is tizünk ezen a téren. Fölösleg gabonán­kat most Anglia vásárlása folytán az utolsó szemig eladhatjuk, nem beszélve a petróleumról, amelyet ugyancsak többfelöl keresnek. Tűzálló pénznemek érkeznek hozzánk, bankjegy fedezetünk növekszik, a kereskedelmi mérleg újra jelentéken:/ többleteket duzzaszt föl s mindenfelé látszik a gazdasági fölvi- rulás. Most aztán sor kerül végre teli pincéink kiürítésre is. Nagyon jelentős, amiként a gabona- és petróleumkivitelt az állam kiiiönös figyelemmel elősegíti, tigy most a bor­kivitel terén sáfárkodik szorgalommal és előrelátással.. Már hetek é>ta olvas­suk a kiviteli szövetkezetek felszólí­tását az eladásra szánt borkészletek felhalmozására kát helyt, amelyeknek egyike a mi országrészünkben van: Temesvárt. Most a nemzeti szövetke­zeti Intézet 40 millió iejes hitelt nyújt egyedül a németországi borkivitel cél­jaira és a newyorki világkiállításon való bemutatásra. Az intézet azonkí­vül 109 milliós kölcsönt is igényei az állami pénzintézetektől: a Nemzeti Banktól és a Postatakarékpénztártól a borkivitel általános kiterjesztésére, mert nemcsak a német piac keress pa­lackjainkat, hanem több más is. F. pénzmozgósitás alapján a bucureştii Viticola termelőszövetkezet és az ó=ki- ráiysági bortermelők szindikátusa mar megkezdte a közeli borok vásárlását, viszont az erdélyi szövetkezetek ugyan csak gőzerővel halmozzák fel az erdé­lyi bortermő vidékek pince-ászokjainak és hordóinak tartalékát. De nemcsak fölösleg szükséges, nemcsak összegyüj- tés kell, nemcsak kiviteli kedv helyén­való, nemcsak a hitel üdvös, hanem kD tűnő kezelés és üzleti megbízhatóság is. Reméljük, hogy az utolsó két föl­tétel is megvan és meglesz, mert nyil- vánvaló, hogy csak jó bort szabad pom fosán leszállítani. Az állandó minőség és a tetszetős kézbeadás jelentékeny- körülmény. Sehol sem lehet a gazda­sági hitelt hamarább és könnyebben eljátszani, mint a borkivitel terén, ha rossz bort bocsátunk a kényes külföld piacára. Világhírű borok évtizedekre, sőt még hosszabb időkre is, elveszte!- lék külföldi piacaikat, ha csak egy na* gvobb szállítmány volt hamis«, vagy romlott. Érthető, ha fölöslegeinket vá­sárló kiviteli szövetkezetek megköve­telik eleve a borszalíitrnányhoz az ille­tékes mezőgazdasági kamarától a „pe­digré!“, vagyis a bor származási iga- zolzáavát és az állami vegyvizsgáló I miért késlelteti szerencséjét? vliért vár az Állami Sorsjáték,IV.'osztályának, a húzásáig, amikor már az I. OSZTÁLY alatt MILLIOMOS lehet? Tekintse meg a i9. sorsjáték tervét és meg fogja látni, hogy a 36.100, összesen 50.888.000 lei értékű nyeremény között, amelyet március 15.-en osztanak szét, van: A.j nyeremény egyenként I millió lei értékben' 10 nyeremény egyenként 200.000 lei értekben, 70 nyérémény egyéként 100 000 lei értékben, MÁRCIUS 15. A SZERENCSE NAPjA a 19. sorsjáték 1. osztályának a húzása.­A DAL ÜNNEPE Megható ünnepség keretében történt meg a Bethlen Gábor Földész Dalkör serlegavatása KOLOZSVÁR, március 14. I Vasárnap délelőtt 10 órakor az alsó- I városi református templom hajójában : ünnepi istentiszteletre gyűlt össze a j hivök serege, hogy tanúja legyen itt a ' több miur félévszázad óta működő , Bethlen Gábor Református Földcsz J Dalkör lélekemelő ünnepélyének: a serlegavatásnak, mely az utóbbi évek­ben megtartott országos és kerületi dalosversenyeken elért eredmények szimbólumává nemesedett ezen a na­pon. i Az ünnepélyt megelőző istentisztelet is, amelyen Vásárhelyi János püspök hirdette az igét, ennek az eseménynek jelentőségét hangsúlyozta. A főpásztor j a Bethlen Gábor Földész Dalkörtől j előadott 91. zsoltár: „Én oltalmam, vá­ram, Tebenned bizom“ aíapigéjére épí­tette fel gyönyörű ünnepi beszédét, melyből a hit, a tiszta erkölcsiség, az anyaszentegyház éltető forrásai törtek elő üditö erővel. A gyülekezet előtt rá­mutatott a püspök az ünneplő dalkör 50 éves munkájára, amely a föld egy­szerű gyermekei között széthintette Is­ten legnagyobb áldását, a szeretetet, az egymás iránti megbecsülést, maid a szószék alatt felsorakozott ünneplő da° lostestvérekre mutatva a következőket mondotta: itt, a dal szerény, egyszerié szolgát között találjuk azt, aki 40 éve énekli: Tebenned bíztunk eleitől fogva„ Mert nagyapák, apák és unokák ajkán kell hogy továbbzengjen ez az ének. Merítsetek hitet, erőt az ő példájából. Szeressétek az ístenházát. Á zsoltáros erős hite: „Én oltalmam, váram, Te- benned bízom!“ szolgáljon utmutatá- I sül. Ezt kell kövesse az anyaszentegy» háznak minden dalárdája! A föpás2tor igehirdetése és könyörgő imája után megkezdődött a Bethlen Gábor Földész Dalkör serlegavaíó ün­nepélye, melyet a hideivei Káivin Énekkar éneke vezetett be. Ezután az ünneplő kar Rossini: Áldások Istene cimü egyházi dalát adta elő Nagy Kál­mán karnagy vezénylése alatt. A dal­kör a nagy vallásos mii minden szár­nyaló erejét és leheletszerű finomsá­gait kifogástalan hűséggel adta vissza, tanulságul szolgálva annak, hogy a fe­gyelmezett vezetés és a kellő lelki fel- készültség nem maradhat eredményte­lenül. Az ünnepelt dalostestvérek mos­tani szereplése valóban megerősíti a legutóbbi VI. országos dalosversenyen érzett reményeinket: a magyar íoldész» dalárdák az egyetemes fejlődés utján haladnak és teljesítményeik a legjobb biztosítékai annak, hogy ez a népréteg van hivatva ápolni, megtartani a dalt ás benne a mi édes anyanyelvűnk sze­retetet. I A Bethlen Gábor Földész Dalkör en = nek a magasztos hivatásnak áll a szol­gálatában. A bevezető ének elhangzása után Tárkányi Ferenc, az ünneplő dal­kör elnöke 5s erről az elhivatottságról beszélt egyszerű, szivhezszóló szavak­kal tolmácsolva dalostestvéreinek kö­szönetét az egySiáz vezetői iránt, akik erkölcsi támogatásukkal ezt a kis kö­zösséget átsegítették a nehéz napok veszélyein, buzdítással, útmutatással szolgálva munkájukban. Köszönetét mondott az elnök az ünnepélyen meg» jelent öt református dalárdának a test­véri közreiniikÖdéscrl és a gyülekezel- nek a »zereletért és megbecsülésért, melyben «/. ünnepel ülő dalkört re /.«.*• sitik. Ezután bemutatta azokat u nyeremény tar* gyakat, amelyeket a Bethlen Gábor f olders Dalkör nyeri az 1035. évi Wáros v ásárhelyen megtartóit V or szagos dalosver senyén, az 1037 ju- nuárjáhan rendezeti szamostljvárl kerületi és az 1038. év júliusában ko­lozsvári tartott VI. országos dalos* versenyeken. Ennek megtörténte után a fehérken- dös leányok és asszonyok felszalagoz­ták a dalkör zászlóját, miközben a templom hajójában felsorakozott többi református dalárdák az elismerés és hódolat jeléül földig hajtották lobo® goikat. A teher zászló felszalagozása után Kadar Géza alsóvárosi lelkész, generá­lis direktor, serlegavaíó beszédet mon­dott. i elmulatta a gyülekezetnek a dal. kor áldásos működésének eredményeit, két serleget és emlékplaketíet. Meg­indultam meleg szavakkal méltatta azt a hihetetlen szorgalmat, mellyel ez a kis közösség elérte az emberi jutalma* zás legszebb szimbólumait. Rámutatott arra, hogy ezek az egyszerű földesnek a reggeltől estig tartó nehéz munkai után sokszor az éjszakába nyúló idö-j ben, összegyűlnek, hogy daloljanak ésj a dalban megőrizzék egyházi és nern-j zeti öntudatuk értékeit. Szívvel, lélek­kel végzik ezt. a kulturmiíhkát. Hiszen a dalban erőt nyernek a másnapi harc­ra és amikor hazatérnek, boldogan hunyják álomra szemüket: vigasztal­tak és megvigasztalódtak. A dal jóté­kony hatása kiárad a tagokra és a kör­nyezetre, mert a dal a jellemnevelés egyik legtisztább eszköze. Ezek a föl* dészek magukalkotía szervezetben ta­nítják, fegyelmezik egymást, hogy méltó fiai lehessenek az anyaszentegy- háznak, őrizzétek és ápoljátok áldásos munkátok szimbólumét — mondotta Kádár Géza lelkész, majd a feíszalago- zott zászlóra mutatva igy szóit: -— .So* sikert és győzelmei u legnemesebb harctereken! A serlegavató beszéd után Tarkanyi György egyházkerületi főgondnok me­leg szavak kíséretében atadta Gombos István öreg loldésznek az egyházkerü­let díszoklevelét, mint a 40 éves dalos­testvéri szolgálat szerény jutalmát. A7. ünnepély legmeghatóbb mozzanata volt, amikor a jubiláns öreg dalos könnyes meghatottsággal átvette a ki­tüntetést, a díszoklevelet és a'z, arany­érmet, amelyet Tárkányi Ferenc elnök tűzött fel mellére. Érces tiszta han­gon a hirtelen beállott csendben elv mondotta hálaadó imáját, maid az egy­ház vezetői és a gyülekezet felé for­dulva, a hála és köszönet szivböljövö szavaival adózott az elismerésnek, mely, mint mondotta, a legszebb juta­lom. amit Istentől és embertől kaphat 4O éve tartó szerény munkája után. Kádár Géza lelkész, generális-direk­tor befejező szavaival ért véget a.lé­lekemelő ünnepély, melynek műsorá­ban az egyes számek között az egyház többi énekkarai: a hideivei Kálvin Énekkar, a Monostori Ref. Dalkör, a Hideivei Földész Dalkör és a Bocskay Dalkör énekelt. Az ünnepély napján este 8 órakor a. Mészáros Szövetség helyiségében tár»: sasvacsora volt, melyen az egyház ve-: zetőivel az élen szép számban jelen«, tek meg a különböző dalegyletek tag­jai és a dalkultura barátai. A társas* vacsorán több üdvözlőbeszéd hangzott el és a jelenlevők lelkesen ünnepelték a Bethlen Gábor Dalkört. I intézetek elemzését. A borkivitel igen kényes dolog és most, amikor óriási lehetőség kínálkozik, nagyon kell vi» gyázni, hogy minőség és mennyiség te* kintetében lehetőleg legbecsületesebb és legokosabb magatartást gyakorol» , junk. Különösen kell ügyelni a német« i országi szállítmányokra, meri Német­ország nemcsak mint vevő hihetetlenül szigorú és üzletes, hanem szakértőnek is: nagyszerűen ért a borokhoz, hisz szintén világhírű bortermő vidékei vannak, amelyeknek nemcsak különle» gességei, de szakmányba való egyszerű termelései kitűnő vincellér* és pince- szeti kezelésről tanúskodnak, • ftcghalf — fdesangja nláti! bánatában MÁRAMAROSSZÍGET rnárc. 14. ■Tragikus eset keltett Máramarosszi«- geten mély részvétet. Bodea Johanna 92 éves asszony együtt lakott leányá­val, Bodea Flórával. Néhány nappal ezelőtt Bodea Flora megbetegedett és kórházba kellett szállítani. Édesanyja, aki elvesztette egyetlen támaszát, bá= natában megbetegedett és mire lányát kiengedték a kórházból, a beteg Öreg* asszony meghalt. Most temették el a 92 éves öregasszonyt. Bodea Flora, ha­bár csak lábadozó volt, kikisérte édes- anyja holttestéi a temetőbe. Amikor anyját sirba tették, Bodea Flora fel* zokogott: Édesanyáin, mért hagytál egyedül, méri mm vittél magaddal?!... Ä következő pillanatban pedig hol­tan rogyott össze. A tragikus eset mély j megdöbbenést keltett a jelenlevők kö­föfc v •

Next

/
Oldalképek
Tartalom